Dunántúli Napló, 1968. november (25. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-10 / 264. szám

6 Dunantaii napto 1968. november 10. NEMZETI TANÁCSOK BARANYÁBAN Pécs városában 1918. no­vember elsején győzött a polgári demokratikus forra­dalom. A régi államgépezet csődöt mondott, a katonai és rendőri alakulatok megbé­nultak. Ezt az állapotot szemléltetően jellemzi Bara­nya megye alispánja egyik jelentésében: „ ... Az októ­beri forradalom előkészüle­tei teljesen titokban történ­tek, azokról előre tudni nem lehetett, mert kész eredmé­nyekkel állott elő. Pécs vá­rosában már az első napon ezrével osztogatták a gyári­lag készült forradalmi ko­kárdákat ... a forradalom napján kész szervezeteik élén a vezetést ők vették a kezükbe...” \ Amikor a helyi burzsoázia november elsején délután a pécsi felkelés első rémületén túlesett, még meg is próbál­ta, hogy ezt a saját javára fordítsa; mindamellett. meg­maradt benne a polgári de­mokratikus forradalomtól való üdvös félelem, s ezért arra törekedtek, hogy a meg­alakuló Nemzeti Tanácsok­ban a burzsoáziát kiszolgáló elemeket csempésszék. Más­részt azonnal politikai had­járatot indítottak a monar­chikus hatalom visszaállítá­sáért. A Baranya megy« Nem­zeti Tanács létrehozását, a Szociáldemokrata Párt, a Függetlenségi Párt kezdemé­nyezte. A két párt vezetői november elsején délután a Pannónia szállóban tanács.- kozásra jöttek össze. Itt ha­tározták el, hogy másnap megalakítják a megyei Nem­zeti Tanácsot, s azt is, hogy kik legyenek a tanács tagjai. November 2-án délután dr. Hajdú Gyula elnökletével megkezdődött a Baranya me­gyei1 Nemzeti Tanács ala­tt ülir'ülése. Dr. Hajdú Gyula beszélt a politikai helyzetről, s a megyei tanács megala­kításának fontosságáról. Be­ható vita után abban álla­podtak meg, hogy nem vá­lasztanak megyei tanácsot, hanem ideiglenes végrehajtó bizottságot. Dr. Hajdú Gyu­la a koalícióra lépett pártok nevében javaslatot terjesz­tett a gyűlés elé, a tanács végrehajtó bizottság tagjai­ra, amelyet mindenki egy­hangúlag elfogadott A Baranya megyei Nem­zeti Tanács ideiglenes vég­rehajtó bizottság tagjai vol­tak; dr. Beck Alajos, dr. Bu- zagits István, dr. Dvorszky József, dr. Jáncsics Sándor, dr. Kerese György, dr. Ko­vács Aladár, dr. Hajdú Gyu­la, Milavecz József, Bertram János és Wéber András. A tanács titkára dr. Hajdú Gyula volt. A Baranya mégyéi Nem­zeti Tanács alakuló ülésén kiáltványt intézett a megye lakosságához, hogy minde­nütt" alakítsák meg a Nem­zeti Tanácsokat. Az ideigle­nes végrehajtó bizottság tag­jai feladata volt a járási Nemzeti Tanácsok létreho­zása’. A járási nemzeti taná­csok megszervezését a volt főszolgabírók a Baranya me­gyei Nemzeti Tanács égisze alatt szervezték meg. Baranya megyében min­den járásban létrejöttek a járási Nemzeti Tanácsok. Minden járásban a járási Nemzeti Tanács elnöke a .yolt járási főszolgabíró volt. A járási tanácsok összeté­tele a régi -reakciós földbir­tokosokból, katonatisztekből/ kulákokbój és papokból te­vődött össze. Néhány helyen egy-két. szegényparasztot is beválasztottak a járási Nem­zeti Tanácsokba. A járási Nemzeti Tanácsok tisztség- viselői lényegében a monar­chikus rendszertől örökölt államhatalmi, s államigazga­tási tisztviselőkből verbuvá­lódott. Az így megalakult járási Nemzeti Tanácsok megbízot­tai felkeresték a községeket és, igyekeztek a járási Nem­zeti Tanácsok képére köz­ségi Nemzeti Tanácsokat megszervezni. Természetesen ezek a megbízottak minde­nütt arra törekedtek, hogy ne alakuljanak meg a fal­vakban a Nemzeti Tanácsok. A látszat kedvéért fogtak hozzá Nemzeti Tanácsok megszervezéséhez. Ez az oka, hogy Baranya megyében na­gyon vontatottan haladt a Nemzeti Tanácsok megala­kítása, s a 337 községből mindössze 100 ilyen alakult falusi Nemzeti Tanács. A Nemzeti Tanácsok me­gyei megszervezésére a Pé­csi Szociáldemokrata Párt­nak nem volt ereje, mert a korábbi években a párt a falu felé nem végzett meg­felelő politikai munkát. Még­is voltak egyes községek, ahol a pártnak voltak töme­gei és a párt felhívására ezekben a községekben min­denütt arra törekedtek, hogy a falusi Nemzeti Tanácsok­ban a szegényparasztok is képviselve legyenek. Mivel a főszolgabírók, vagy azok megbízottai ezzel nem értet­tek egyet, ezért a szociál­demokrata befolyás alatt lé­vő szegényparaszti vezetők elzavarták a járási Nemzeti Tanácsok megbízottait és ön­állóan hoztak létre Nemzeti Tanácsokat, sőt néhány he­lyen munkás-paraszt taná­csokat is. Baranya megye ipari tele­pülésén hoztak létre mun­kástanácsokat. így alakult meg a munkástanács Me- csekszabolcs, Vasas, Hosszú- hetény, Komló, Szászvár községekben, ahol a bányá­szokon kívül a tanács tagjai voltak a mezőgazdasági bér­munkások és a szegénypa­rasztok is. Például Szászvá­ron a munkástanácsnak 19 tagja volt A tanács vezető­sége harcolt, hogy a bányá­szok és parasztok állandóan részesüljenek a legfontosabb élelmiszerekből, s gondoskod­tak a ruházat ellátásáról is. Paraszt tanácsokat hoztak létre Kistótfalun, Nagyhar- sányban, Oszrón, Mágocson, Magyarszentivánon és másutt is. Oszrón november 27-én • alakult meg a paraszttanács. Bihari Béla tartott előadást > a paraszttanácsok jelentősé­géről, emlékeztetett az orosz- országi paraszttanácsok meg­szervezésére. A paraszt­tanács elnökévé választották Váradi József szociáldemok­ratát, aki ebben az időben jött haza Oroszországból. Magyarszentivánon decem­ber 1-én alakult meg a pa­raszttanács. A tanács vezetői mindannyian tagjai voltak a Szociáldemokrata Pártnak. A paraszttanács elnöke Breczkó Antal, alelnök ifj. Horváth József és jegyző ifj. Albrecht József volt. A munkás- és parasztianá- csak tevékenysége rendkívül nagy hatást gyakorolt a Nemzeti Tanácsokra és a fa­lusi tömegekre. A munkás és paraszttanácsok példája nyomán megkezdték a falusi tömegek a nemzetőrségek megszervezését. Intézték a lakosság ügyes-bajos dol­gait, s nagy szerepet játszot­tak az élelmiszerek elosztá­sában. Ezt a reakciós járási Nemzeti Tanácsok vezetői nem jó szemmel nézték, s értesítették a Baranya me­gyei Nemzeti Tanács veze­tőit, hogy azok azonnal szün­tessék meg a számukra nem kívánatos tanácsokat Sajnos Baranya megyében a tanácsok szervezése a ma­gyar reakciós uralkodó osz­tályok állandó támadása miatt és a szerb imperialista katonai megszállás következ­tében félbeszakadt. A Nem­zeti Tanácsok a Munkás- és Paraszttanácsok helyébe reakciós magyar és szerb ál­lamigazgatási szerveket ül­tettek. így 1919 elejére lé­nyegében befejeződött Bara­nya megye nagy részében a forradalomban megalakult tanácsok felszámolása. JOBBÁQY KÁROLY: Napsugár ömlik végig testemen, érintésétől bőröm feltüzel, ahogyan fekszem, majdnem meztelen s a szél szaladgál mellemen le-feh Hiába minden, mímelt nyugalom, megjátszott béke, mely most szenderít. Háborúktól zúg fenn a nyárfalomb, mely könnyen végleg a földre terít. Aggódó szemmel nézek szerte-szét. jön-e egy békés, egy másik csapat, megmenteni a költő szellemét, a fényt, a dalt s az enyhe, árnyakat. — amely erősebb, mint a robbanás s a földieknél nagyobb hatalom, zászlója Nap — egy égi lobbanás — ott tündöklik fán, bokron és falon. Az cgre néztem. Kéken ragyogott... Ám ... messziről egy óriás sereg, hófehér felhők száza lovagolt... EQY SEJTNYI ERDŐ — Énértem mind, hogy megsegít­senek! — fölöttük vigan lobogott a fény. nem látam végét, számuk annyi volt. — Számat befogtam, féltem, hogy szegény testem elárul mindent, fel- sikolt. — És megindult az eiső támadás. A levegőben milliárd, kicsi ejtőernyő — hogy is lehetne más! — kezdett lebegni, földre szállani. Éz az új harcmód. Nincs ellenszere. Ejtőernyősök. Néztem, földre ront divíziójuk; jöttek egyre le... és akkor láttam búsan — én, bolond — hogy csak a nyárfa pelyhes, kis magot rejtő, lehelet-súly termése száll. Betölti lenn a puszta, elhagyott földet, hol fajtám háborút csinál. És nem is értem jött ez a sereg, a természetet menti, tartja fenn ... A pelyhecskék, mint sok, kicsiny gyerek fejem körül futkosnak szüntelen. És kergetőznek félig hunyt szemem előtt, majd lassan mindegyik megállt. Egy sejtnyi erdő! Lombjuk hirtelen — úgy láttam — megnő s felettem kitárt karjuk már óv, páncélt borítva rám, fölém hajolva, mint hajdan anyám. M 'kor kezdték legényke- számba venni nálunk a fiúgyermeket? Csak­is akkor, ha meg tudta már markolni a kasza nyelét. Ad­dig kívül volt a küszöbön, nem volt beleszólása semmi­be. Nekem mind ez ideig apám a kaszáját oda nem adta. Remek szerszám volt az, het- venötös nagyságú, tisztán és gondozottan feküdt a padlá­son egész télen át, pengéje száraz sárga szalmába bújtat­va. Olykor megkíséreltük mi már a forgatását, tavaly pél­dául, amikor apám nem lát­ta, tengeri-csalamádét akar­tunk vágni vele, de a 'nővé­rem akkor is kivette a ke­zemből; úgy gondolta, ő erő­sebb hozzá; s aztán mi lett? Mint a valódi férfi; meg akarta fenni a pengét s a ke­zét úgy elvágta, hogy a vére méteres sugárban freccsent ki. S még titkolózni kellett apám előtt, nehogy megtudja, mit műveltünk a kaszával. Ám ez az év a rendes munkán kívül más gondokat is hozott a férfiaknak. A földosztáson ugyan túl vol­tunk, de valami vita kevere­dett a szomszéd faluval egy olyan földdarabért, amelynek hovatartozását nem tudták el­dönteni. Ebben az ügyben, meg a birtoklevelek ügyében és ki tudná még elmondani, miféle ügyekben hetenként háromszor is megszaladták a várost. S már itt volt az anyafű kaszálásának ideje. Az asszonyok sóhajtoztak, mi lesz itten a munkával, ha a férfiak mindegyre csak a közügyekben szaladgálnak? Ki fogja itt elvégezni az elvég­zendőket? Hisz a paraszti munkának ilyenkor már na­gyon megvan a sorja, nem lehet halogatni egyiket sem, mert akkor egyszerre csak a nyakunkba szakad az egész s nem fogunk belőle kilábalni, míg csak az új hó. meg nem érkezik. Mondottam, majd én levá­gom az anyafüvet. — Te? — nézett rám apám. — S mivel? — Kaszával. — Kinek a kaszájával? — Magunknak dolgozok, hát nyilván a mienkével. Apám élesen nézett rám. — Nekünk nincs kaszánk, — mondta —, csak nekem van. S az nagyon más dolog, igaz-e? Nagyon elszomorodtam; nyilvánvaló volt immár, hogy nem tart legénynek. Pedig hallottam már olyan esetet is, hogy valakik tizenhat esz­tendős korukban megnősül­tek. — Hát akkor holnap me­gint csak vigyem a teheneket legelni ? — Vigyed. — Mi lesz a fűvel? — Majd vasárnap levágom. Édesmama pedig fölnézett akkor nagyon: — Vasárnap? És csend lett. Mert 6 a va­sárnapok ünnepében hitt, hiába, hogy apám egészen más ünnepekben. Otthon az anyám szaván kívül ilyen dolgokban más szó sem lehe­tett. — Majd levágom — mond­ta apám —, holdfényesek az éjszakák, hát majd levágom. Így hát vihettem reggel le­geltetni a teheneket. Kezes jószágok voltak, de kinek volt ilyenkor kedve velük törőd­ni? Elmondtam én magam­ban az éhes hasukat minden­nek. Minek élnek? Minek vannak? Csak azért, hogy az ilyen nagylegény napjait tönkretegyék? Elkeseredésem­ben száraz falevelet göngyöl­tem kukorica-csuhéba és azt szívtam. Láttam a mi földünk kö­zelében, a Simon dűlőben, hogy föld-szomszédunk, Fazi- kas Józsi bácsi már kaszál. Jó kaszás hírében állott, mint apám. S jó kaszája volt, hír­lett szüntelen az is. Annyira vágytam a kezembe venni, hogy azzal sem törődtem, merre bóklásznak körülöttem a tehenek. Mire kihajtott egy rendet, odaértem én is melléje. — Gondolatban — mond­tam Józsi bácsinak —, tudom én már ennek a kaszálásnak minden módját Csak az nem világos, hogyan kell tartania az embernek a kezét, hogy a kasza hegye bele ne vágódjon a földbe. — Nocsak. — Attól félnék mindig, hogy belevágódik es kettétö­rik a penge. — Apád még nem mutatta meg? — Nem. Mosolygott és átadta a ka­szát Beállította a kacsot tar­tó jobbkezemet s meghatá­rozta azt is, mennyire kell behajlítanom a balt — Most próbáld, fiú — mondta. Suhintottam kettőt vagy hármat. — Ö, hát megy ez — neve­tett Józsi bácsi. — Megy ez fiam, csak csináljad. Jött mellettem és magyará­zott. A két tehén nekiállt a rendnek s ették a vágott fü­vet. Arra vágytam, bárcsak sose lenne vége ennek a föld­darabnak, s addig tartana a rend, míg tökéletesen meg­tanulok kaszálni. De akkor lovas-szekérrel vágtatott arra a földosztó bizottság egyik tagja és nagy hangon kiabálta: — Józsi, a szomszéd falu bement a városba. Elperlik a földet. Azonnal gyere. — A szentségit — mondta Józsi bácsi s már szaladt is a szekérhez. A föld végén for­dult csak vissza és azt mond­ta: ha van kedvem, csak csi­náljam. A teheneket kössem meg, s rakjak eléjük füvet, míg csak bírnak enni. Leoldotta a derekáról a fen tért is a fenőkővel s a vi­zeskanna mellé állította. Elmentek, én meg ottma­radtam. A kaszával, s Józsi bácsi tarisznyájával, az ő ivóvizével s a gyönyörű-fűvű rétjével. Kell ennél nagyobb boldog­ság? Kihajtottam a rendet, a te­heneket megkötöttem, durtam eléjük füvet eleget, derekam­ra kötöttem a fentért, s visz- szafordultam, hogy új rendbe kezdjek. Kínlódtam? Nagyon sokat kínlódtam. Belevágtam a kasza hegyét a földbe? Bele és nem egyszer. De a penge egyszer sem tört eL Mire végeztem a hat-hét­száz öles földdarabbal, megta­nultam a magam kínlódása árán mindazt, amit ehhez a tudományhoz tudni kell. Addig le nem ültem és meg nem pihentem. Ételhez nem nyúltam. Csak a tehene­ket vittem el egyszer a kút­ra, hogy igyanak. Aztán foly­tattam a munkát. Délutánba hajlott jócskán a nap, mire végignézhettem a rendek során. Ha valahol álló fűszál maradt, visszatértem és lesuhintottam. Senki nem mondhatta arra a munkára, hogy nem gyakorlott kéz fog­ta itten a kaszát Az első rendek nem voltak még ugyan szabályosak, nem vol­tak nyílegyenesek, de végül már minden tiszta volt és nemes. Megérkezett napszállatt előtt Józsi bácsi és végigte­kintett a földjén. Nem mon­dott se jót, se rosszat. Csak annyit kérdezett; — Eli ár adtál-e? — Nem. — Na, majd mire hazaérsz — mondta. — Addigra érezni fogod a kínt. — Milyen kínt? — Majd megtudod, fiam. Mint két felfújt duda, olyan volt a két tehén, ami­kor hazahajtottam őket. Ak­kor este jól tejeltek. Én leül­tem a tornác földjére, úgy vártam a vacsorát. — Iszol egy kis tejet? — kérdezte anyám, amikor meg­fejt. De akkor egyszerre már nem kívántam semmit. Moz­dulni sem kívántam. Sem le­feküdni, sem fent lenni, de még pillantani sem. Semmit nem kívántam. — Mi van veled? Hazajött apám és hallot­tam, hogy a pitvarban sug- dolóznak. Már elhírlett akkor, micsoda munkát végeztem én a Józsi bácsi földjén. De nem éreztem örömet a dicséretre, csak ültem és bámultam a könnyű kicsi estét. — M: van hát veled? — jött ki újra anyám. Én édesapámra néztem és azt mondtam: — Holnap belekezdek a miénkbe. S ő nem tiltotta meg. Ólmos kezembe vettem reg­gel a kaszát, s mentem. S láttam, a házakból hozzám hasonló korú, ifjú legénykék mennek a földekre az apjuk helyett. Mint a férfiak, már úgy haladtunk. Csöndes be­szédben és nem falevelet, igazi dohányt szívtunk. Éreztük, elmúlt az az idő, amikor kívül voltunk a kü­szöbön. Már rajta álltunk. Az eddigiek öregebbek lettek s átadták nekünk a szerszámot Két hónapja körülbelül, hogy találkoztam újra Fazi- kas Józsi bácsival. Felhozó- dott ugyan ennek a kaszálás­nak a története, de én bolond fejjel, elfeledtem megkérdez­ni tőle, vajon nem bánta-e meg, hogy. akkor átadta ne­kem a kaszát? QALAMBOS LAJOS: KÖNNYŰ KICSI ESTE Amatőr színi előadások Új filmszínház Hajson A Pécs-Baranyai Népmű­velési Tanácsadó népműve­lési autóinak, — az úgyne­vezett mozgó művelődési ház — novemberi műsorában ér­dekes színművek, illetőleg kabaréestek szerepelnek. — Ezeket ama tőr-együtt esek mutatják be a baranyai fal­vakban. November 16-án szombaton a KPVDSZ szín­játszói Róna Tibor művei­ből rendeznek estet Szentdé- nesen, — A Pécsi József Attila Művelődési Ház 24-én Passo darabot mutat be Ba­barcon, címe; Drága tanár úr. Előző este Somogy- viszlón a Szentlőrinci Szín­játszó Csoport egyfelvo- násosokat ad elő. Harmin­cadikén a KPVDSZ színját­szói Hidason is előadják a Róna Tibor estet A Komlói Ifjúsági Színpad pedig ugyan csak november 30-án Mo- liere: Fösvény című darab­ját mutatja be, ezúttal Er­zsébeten. November 7-én Majs köz­ségben villogó neonreklámok jelezték, hogy elkészült az új filmszínház. A moziláto­gatók ízléses, új dekoráció­val ellátott fényesen kivilá­gított előcsarnokon keresztül jutnak a nézőtérre, amely minden igényt kielégít A A majsiak az új filmszín­házba igyekeztek a NOSZF évfordulóján. Nemcsak a 143 ülőhelyet foglalták el, ha­nem sokan állva hallgatták végig az irodalmi összeállí­tást és Bajor Antal tanár ünnepi megemlékezését Ez­után a Moziüzemi Vállalat nevében Rejtő János igaz­gató adta át az új mozit Annak a reményének adott kifejezést, hogy gyakranlá­togatott hely lesz, és hogy a kulturált és kényelmes be­rendezés mellett a filmné­zők tábora is egyre növek­szik. A lakosság nevében Szentkirályi László vb-elnök vette át az új létesítményt társadalmi megőrzésre, majd a Vasáradat című színes, szélesvásznú szovjet filmet vetítették. Dr. Gang] Ferenc Aath András

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom