Dunántúli Napló, 1968. november (25. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-10 / 264. szám

W8, Borember 10.to

az Író édesanyjának, a jobbágyaihoz és családjához egyaránt kegyetlen földbirtokosnő, Varvara Petrovna haragos hangjával volt tele a lég, most az „Ászja”, az „Apák és fiúk”, a „Küszöbön” és a nemrég elkészült „Nemesi fészek” című filmekben gyönyörködhet az ünneplő sereg. S ez a lelkes, rajongó tábor örül a megtalált lelki Szépnek, amiről Varvara Petrovna még halála előtt sem volt hajlandó tudomást szerezni; büszke volt arra, hogy fia írásaiból állítólag egyetlen sort sem olvasott.

Már augusztus elején Moszkvában szemtanúja lehettem annak a készülődésnek, amely néhány egyetemen,. főiskolán, tudományos kutatóintézetben, könyvkiadónál javában folyt a nagyjelentőségű eseménnyel kapcsolatban. Moszkvában és Lenin- grádban a Szovjet Tudományos Akadémia Gorkij Világ- irodalmi Intézete és az Orosz Irodalmi Intézet (Puskin Ház) két tudományos ülést rendez az évforduló tiszteletére. A „Nauka” könyvkiadóban folyt a lázas munka, hogy októberre elkészüljenek Turgenyev összes műveinek és leveleinek 28 kötetes akadémiai kiadásával, amiről V. I. Lenin már 70 évvel ezelőtt álmodozott Már 1968 Január elsejéig 60 nyelven 56 millió példányban jelentek meg a Szovjetunióban Turgenyev művei, de a jubileumi évben újabb hétmillió példányos növekedésre számítanak. A jubileumi könyvkiállításokon ma már ott van a „Hudozseszrtvenna- ja Lityeratura" kiadó kétkötetes kiadványa, a „Turgenyev a kortársak visszaemlékezéseiben”, amely — többek közt — A. Fet, M. Tolsztoja, N. Osztrovszkaja, M. Kovalevsz- kij, Paul Viardot, J. Polonsz- kij és Ludwig Pietsch Turge- nyewel kapcsolatos memoárjait Is tartalmazza. Szpasszko- je-Lutívinovót, a „száműzött sétány”-át a vén hársak közti utcácskákat szeptember 23- án már a népünnepély zajos hangjai verik fel. Ez az orosz föld melegét sugárzó, természeti szépségekkel megáldott „turgenyevi Jásznaja Poljana” adott a nagy írónak menedéket. amikor 1852-ben a Gogolról írt nekrológ és a korábban megjelent „Egy vadász feljegyzései” miatt a cári hatóságok letartóztatták, ■ ide száműzték.

Azokban a könyvtárakban, ahol a legismertebb és legnépszerűbb könyvei (Apák és fiúk, Rugyin, Nemesi fészek, Füst. Küszöböm, Tavaszi vizek, Első szerelem stb.) nap mint lap közkézen forognak, napFILMKLUBMOZGALOM

D

icsekvésnek és panasznak helye nincs, amíg a filmklub-mozgalom célját és jellegét nem tisztázták megnyugtatóan — szögezte le a filmklubvezetök országok tanácskozásának egyik résztvevője a já’őkfilmszemle negyedik napján Pécsett. Teljes mértékben gaza volt, jóllehet a felszólalását megelőző vélem íny nyilv '.nít.' . k .ól sok mindent el lehet mondani, csak ezt nem. hogy b.nnük a dicsekvő szándék dominált. Az idézeti f.hiióla’j bizonyára nem is a tanácskozás résztvevőinek objektív, de mégiscsak visszafogottabb megnyilvánulásai, hanem a mindennapok helyenként nem egészen „mindennapi” tapasztalatai nyomán sommázta véleményét.

A filmklubmozgalom célja és jellege... ez volt véleményem szerint a mintegy ötórás tanácskozás legizgalmasabb és sajnos túlságosan is nyitva h gyoti kérdése, kérdésfelvetése. A felszólalók által leggyakrabban érintett téma: az úgynevezett filmklubszövetsíg megalakításának problematikája is azért létfontosságú elsősorban, mert * hovatovább egy félévtizede alakuló testületnek is — ha netán valósággá válik — első és legfontosabb tennivalója a film-klubmozgalom elvi-módszertani kérdéseinek a mainál sokkal egyértelműbb és ösztönzőbb megválaszolása kell, hogy legyen, s csali azután léphet tovább az esetleges átszervezések vagy éppen a nemzetközi kapcsolatok kibővítésének irányában.

Igen jó dolog, mert a mozgalom fokozott tudatosodásának és öntudatosodásának a jele, hogy a fiimii!u'ószövetség ügyében felszólalók szinte valamennyien szükségesnek tartották hangsúlyozni: a filmklubok munkáját összefogó „csúcsszerv” megalakulását csupán kezdetnek, de a nézetek összehangolása és az irányító munka folyamatosságának biztosítása érdekében elengedhetetlen kezdetnek tekintik.

Különösképpen a beszámoló, de a résztvevők felszólalásai is láttatni engedték, hogy mennyire összetett — kultúrpolitikai, esztétikai, gazdasági — szempontok összehangolását igénylő mozgalomról van szó. Ha a filmklubok működés-mechanizmusát túlnyomórészt az egyik vagy másik szemponthoz igazítjuk, nyilvánvaló a működés zavar. Sokan kifogásolták, hogy a gazdasági-gazdaságossági követelmények mindenhatósága következtében elsősorban létszámot" kell produkálni s csak azután mozgalmat. így aztán sok esetben kénytelenek alaposan alászállítani az esztétikai mércét, avagy lemondani a szervezésről. Mások szerint viszont túlzás „művelődéspolitikai kompromisszumról” beszélni, amikor köztudomású, hogy „a művészetet is el kell adni”.

Az igazság bizonyára valahol középen, ha nem is feltétlenül „á- megalkuvás közepén” van, annyit azonban elmondhatunk —r és ez felethetően közelebb visa az igazsághoz —, hogy a filmklubok munkájából ma még säinte teljes mértékben hiányoznak a szó legjobb értelmében vett klubszerűség elemei. A „bérletezett előadások” túlságosan is felülről és túlságosan is idényjelleggel szervezett közönsége — legyen bár a lehető legtanulságosabb a számukra „fenntartott” filmanyag — többnyire nem azt kapja s néni is azt adja, ami a valódi és minden ízében demokratikus klubtevékenység esetében elvárható lenne. Joggal panaszkodnak tehát a szervezők, hogy egy-egy sorozat lezárásával szinte teljes egészében újra kell kezdeniük a szervezést, s a klubtagok, hogy a meghirdetett klubprogram ellen csupán egyféleképpen tudják kifejezésre juttatni „óvásukat”: nem újítják meg a tagságot.

Rendkívül hasznosnak ígérkezik a jövő szempontjából a Filmtudományi Intézet tervezett és igen sokoldalúan használható kiadványsorozata; a filmek és a rendelkezésre álló választék jobb ismerete azonban még nem minden. A megoldás során figyelembe kéne venni azt, hogy — „önfenntartó” mozgalom esetében különösen — a „telt ház” követelmény, de azt is, hogy a klubszerű tevékenység csupán illúzió marad mindaddig, amíg az úgynevezett filmklub tagsági köre tulajdonképpen a rendelkezésre álló vetítőterem még elfogadható számú közönségével egyenlő. A filmklubok szervezését a művelődési és egyéb intézmények szakköreihez, klubjaihoz hasonlóan — vagy épp«« velük együtt — alulról felfele kéne kezdeni, s tevékenységüket nem is kellene mindjárt a szokásos filmsorozatok csoportos megtekintésére építeni. A filmmel, a filmművészettel való aktív és az eddigieknél sokkal átfogóbb művelődési alapokra helyezett foglalkozás ugyanis előbb-utóbb „kitermeli” a filmtörténeti jelentőségű vagy egyéb néhe- zen hozzáférhető alkotások ismeretének igényét. S ha már idáig elérkeztünk, akkor több klub tevékenységének összehangolásával, az igények összehasonlításával a vetítések rentabilitását, a „telt házat” már nem is olyan nehéz biztosítani.

Boda Miklós

▼erfremdungseffefct — elidegenítő hatás. Ezzel a nem valami rokonszenves hangzású és tartalmú szóval ül be s színházi szakma a nézőtérre, ha Brecht-el őadást hirdetnek a színlapok. Elidegenítő hatás — ami nem sodorja bele a nézőt a színpadi cselekménybe, hanem csak szemlélővé teszt Legyünk egyszer őszinték: a magyar színház- művészet érzelmi, indulati jellegű hagyományai számára Idegennek tűnik ez a hatás. Es kétkedve latolgatjuk, vajon sikerül-e elérni vele azt, amit Bertold Brecht el akar érni, hogy „megváltoztatható- nák érezzük a világot”?

Különösen nehéz feladat elé állítja Brecht a színészt. Azt kívánja tőle — amint 1940- ben sajátos színjátszástechnikájának leírásában megfogalmazza —, hogy játékából afféle tudományos megbeszélés legyen, amit a közönségével folytat. Ugyanakkor 1955-ben így ír: „Ez azonban nem valami hideg, mechanikus művelet: semminek, ami hideg és mechanikus, nem lehet köze a művészethez.” Hogy is van csak? Tudományos megbeszélés? De ez nem hideg mechanikus művelet? Vagyis valami érzelmi többlet mégiscsak kell hozzá? Nehéz dolog ez, ha nem is ellentmondásos.

Érdeklődéssel és izagolorrj- anal néztük mindezekért RoSZÍNÉSZEK — SZEREPEK:

QRUSE: RONYECZ MÁRIA

nyecat Máriát, • pécsi Krétakör előadásának Gruséját, csakúgy, mint a darab mindem szereplőjét Hogyan sikerült neki ezt a rendkívül összetett feladatot megoldani úgy, hogy Brecht azért Brecht maradjon, de a magyar közönség is „vegye a lapot”, igazi, élvezetes színházat lásson, s mégis — idézzük újra Brechtet — „megváltoztatha- tónak érezze a világot?”

És sikerült

Sikerült elsősorban azzal a kivételes erővel, ami Ronyecz Mária színészi egyéniségéből árad. Szépzengésű, az egész nézőteret betöltő alt hangja, energikus mozdulatrendszere erőt ad minden alakításának. Egy-egy súlyosabb gondolatának egész testével ad lendületet sokszor úgy érezzük, szinte tőből mozog, s nemcsak gesztussal és mimikával formál. Ez az ereje különösen hasznára vált Gruse életre- keltésében. Ennek a fiatal lánynak a megformálásakor messzire el kell kerülni minden lágyságot. Grusét az élet kemény küzdelemre kényszeríti, rajtafelejt egy ártatlan, védtelen kisgyereket akit minden pillanatban kardélre hányhatnak, ha 6 — magányosan, mindenkitől elhagyatva — nem vigyáz rá Ehhez erő kell, s nem is kicsi erő. Persze nem erőfeszítés, hanem mégiscsak játék, egyszerű, tiszta játék. Hiszen Gru- ae nem kivételes erejű egyéniség, csak az élet erősíti meg. Ezért Ronyecz Mária nem is fonnál belőle hőst meghagyja hús-vér egyszerűségében, aki nem rossz, de nem is törekszik mindenképpen a jóra.

Pusztán a gonosz kor, amelyben él formálja őt úgy, hogy embersége kifejlődjék, áldozatjellegűvé váljék.

Ronyecz Mária energiája mellett is mérsékelten, nem egyszer eszköztelenül alakítja Grusét, de úgy, hogy emelkedett, tragikus egyéniséggé növeli. Igen nagy értéke, hogy a szerelemre hivatott örök női ösztönt is egybe tudja ötvözni az ártatlan, fogadott kisgyermek védelmével. Szerelme, boldogsága késik, sőt elveszni látszik miatta, mégis vállalja az áldozatot, de mellette azért ott a tiszta remény, hogy majd, egyszer, valamikor eljön még számára a szerelem órája.

Az eredmény?

Közérthetőség, világosság és — siker. A Krétakört telt házak mellett játssza a Pécsi Nemzeti Színház, s ebben az együttes szinte valamennyi tagja mellett Ronyecz Máriának jut az egyik vezető szerep. Nemrég azt mondta: valahogy hozzátartozik Brecht- hez, hiszen a főiskolán ugyancsak Babarczy László, rendezésében játszott a Krétakörben, aztán a diplomaszerepe megint csak Brecht volt, a

Jó embert kérésünkben lépett fel. A korábbi két Brecht-előadás sokat segített neki, különösen ellentéteivel, a mostani Gruse megformálásában.

Valamit azonban hozzá kell tenni, amiről Ronyecz Mária nem szólt: nem hiszem, hogy tudatosan törekedett a „világ megváltoztathatóságának érzetére”, amint azt Brecht kívánja a színésztől. Éppen ez az érdekes, sőt, értékes, hogy

1

t

J. SZ. TURQENYEV

EMLÉKEZÉS SZÜLETÉSÉNEK 150. ÉVFORDULÓJÁRA

Vannak nevek, amelyek j nélkül elképzelhetetlen a „végtelen Oroszország”, az ! orosz kultúra, az egész orosz , kultúrtörténet. Oroszország- , hoz Puskin, Lermontov, Nyék- . rászov, Dosztojevszkij és Csehov ugyanúgy hozzátartozik, mint a végtelenbe nyúló ’ sztyepék, a Volga ezüstösen 1 csillogó víztükre, a Moszkva . menti nylrfaerdők és ligetek. ,

Ivan Szergej évi cs Turge- ‘ nyev neve és regényed ugyan- , így az orosz irodalom, az ^ orosz kultúra élidegeníthetet- 1 len sajátjaivá lettek az el- ! múlt több mint egy évszázad ? folyamán.

—t

1818. november 9-én ajón- J ŰSaxata. meg az Ofca-parti vá 0 roa, Orjol a világirodalmat . azzal az emberrel, akivel kap- £ CBolatban a mi Krúdy Gyű- Iánk azt írta, hogy „Oh mi nagy sz orosz Irodalom, mily erős az a föld, hol egy Puskin Z után egy Turgenyev Is k születhetett!” ’ v .* jj Orjol, a szülőváros már ttn- n népi díszbe öltözött, s ezres j. törne* várja az egyik tér«» j, azt a pillanatot, amikor lehull Sl a lepel „az orosz próza kiró- ti lya”, jnz orosz próza Puskin- g Ja”, a „nők költője”, az orosz h nép Jel ki követéinek most a leleplezésre kerülő szobráról. K Arra a földre, ahol a fiatal j Turgenyev egykori haimi báli a esküt tett, hogy egész életét fc a csúfos jobbágyrendszer el- g, leni harcnak fogja szentelni, n most a kegyeletteljes emléke- [f zés órái érkeznek eL A város y Turgenyev nevét viselő szín- a házában csakúgy, mint Moszkva és Leningrád néhány a] színházában a szépen zengő ni furgenyevl szó hangzik fel, fi melynek van mondanivalója. Fi mind az „apák”, mind a „fi- EH ók” számára. Ott, ahol egykor ni

jainkban a műveinek kiadásaiból összeállított kiállításokkal (I. Sz. Turgenyev művészete, Turgenyev és az orosz irodalom) köszöntik ,.az orosz próza Puskinjá”-t. aki Baden- Badenben éppúgy, mint Párizsban Viardoték, Goncourt, Zola. Flaubert, Merimée és Daudet társaságában is megmaradt lélekben orosznak, népe. hazája sorsát féltő és azért aggódó hazafinak.

Ezekben a napokban az orosz otthonokba eljut a tur- genyevi szó hanglemezen is, mivel a jubileum alkalmából legszebb művel ismert részleteit vették fel a legismertebb orosz felolvasók és előadóművészek közreműködésével.

Az ünnepi díszbe ölfözött szülővárosban, amelynek felszabadításáért 1943 nyarán Turgenyev olyan „utódai” küzdöttek, mint Konsztantyin Fegyin. Borisz Paszternák, Konsztantyin Szimonov, Rai- sza Osztrovszkaja — ma büszkén tűzik ki a jubileumi emlékjelvényeket és érméket fiatalok és öregek egyaránt.

A jubileumi ünnepségek egyik fénypontjára, az ünnepi ülésre november Í2-én kerül sor a Moszkvai Nagyszínházban.

Turgenyev műveinek sikere, népszerűsége még az író életében túlnőtt hazája határain. Magyarországon Turgenyev : néhány évtizedig érezteti hatását olyan Ismert költőink és íróink művészetében is, mint Arany János, Arany László, ! Gyulai Pál, Reviczky Gyula, Justh Zsigmond, Gozsdu Elek. (Diószegi András). Elég kevés ' azoknak a külföldi regények- | nek a száma, amelyek egy évszázad alatt három kitűnő fordító tolmácsolásában is el- ! jutottak hazánkba. Az „Apák 1 és fiúk" 1867 és 1954 között : három kitűnő műfordítónk 1 (Ambrozovics Dezső, Trócsá- nyi Zoltán, Äprily Lajos) jó - fordításai alapján vált nálunk közismertté. Jó néhány magyar irodalomtörténész is iro- ' dalomkritikus — a nyugati- ' akkal (pL Taine) egy behäng- 1 zó an — elismerte, hogy Túr- 1 genyev „Oroszországnak, főt i talán az egész XIX. század- < nak legnagyobb novellaírója.* 1 (Pécsi Napló).

De lényegében a jobbágyrendszer ellen poetdkus for- s mában megírt vádirat (Her- t zen), az „Egy vadász fel- 1 jegyzései" Indítja el Túr- i genyevet a világhír felé veze- 1 tő úton. 1

A turgenyev! ábrázolás i meggyőző és megdöbbentő i ereje, valamint I. Miklós meg- t félemlítésre és mindén hala- i dó gondolat elfojtására felépített elnyomó rendszere objektív meglétének ténye bizonyította azt, hogy a turgenye- vi mű nem „vadász-mese”, hanem élő, változásért kiáltó, a muzsik számára elviselhetetlen. siralmas valóság. Ak- szakov szerint ez a turgenye- j vi mű úgy hatott mint „egy j egész üteg sortüze a földes- ! úri életformára."

Turgenyev máig is legolvasottabb és legnépszerűbb könyveinek egyike az „Apák és fiú k”, amelyet nem véletlenül tartanak sokan az író legjobb művének, regényíróművészete csúcsának. A kórtársak közül többen (Pi- szarjev, Pipin) azt hitték, hogy Bazarov prototípusa Dobroljubov lehetett, de maga Turgenyev mufatott rá egyik cikkében arra, hogy egy lenyűgöző jellem, egy kb. 1060-ig élő fiatal, vidéki or- j vos alapján mintázta meg a j „nihilizmus” irodalmi alakját, j amiért aztán „meg is kapta a j magáét”. A mű körül olyan heves vita keletkezett, amilyen nem túl sok volt a világirodalomban.

A plebejus származására büszke, a néphez közelálló, a társadalomtudományokat lenéző ateista és materialista Bazarov figurájában egyesek & fiatal nemzedék kifigurázását. másrészt az „apák” megszégyenítését látták. A jobbágyfelszabadítás névleges megtörténte és a forradalmi szituáció tetőpontján, amikor Pétervárott a belügyminisztérium lángokban állt, a cári rendőrség a forradalmi ifjúságra. Turgenyev „nihilistádra fogta a rombolás tényeit.

Nehéz napok, hónapok és évek következtek Turgenyev életében, s a „lelki Golgota” valamint eszméinek a forradalmi ifjúság elleni kijátszása meg is törte őt. Utolsó regényei (Füst, östalaj) már jelzik azt az ideológiai krízist, »melyen utolsó éveiben átment. * III.

Ettől függetlenül; Ivan Szergejevics Turgenyev — osztályából, a nemesi osztályból kiszakadva s osztálykor- látait legyőzve — olyan utat járt meg, amilyenre a század Oroszországában csak kevesen voltak képesek.

III. Sándor eár megköny- nyebbült, amikör tudomást szerzett Turgenyev 1883. szeptember 3-án bekövetkezett haláláról — és csupán ennyit mondott: „Egy nihilistával

kevesebb van.” De Turgenyev 1883 szeptemberében mint író nem halt meg! Turgenyev ma is él! A Szovjetunióban éppúgy, mint Magyarországon vagy Bulgáriában .,.

Hajzer Lajos

valószínűleg nem törekedett rá, mégis valahol éreztük ezt S ilyenkor felmerül a kérdés: vajon a klasszikus színház katharzdsteremtő ereje él tovább Brecht igazi nagy műveiben, s attól ered ez a hatás? Hiszen a katharzis mindig megtisztít és hitet, optimizmust áraszt. Avagy a Verfremdungseffekt, az elidegenítő hatás kelt mégiscsak életre a pécsi Krétakörben? Mindenesetre Brecht színjátszástechnikája sok vitára ad okot ma is, módszereit ma sem fogadták el mindenütt, sőt, azt is kétségbe vonják, hogy 6 maga ezek szerint irt volna. De Bertold Brecht, a drámaíró legjobb alkotásaival mégiscsak klasszikussá vált. Ez utóbbi mellett pedig néha lényegtelennek tűnik a néhány évtizeddel ezelőtt elkezdett brechti színjátszástechnika időszerűségének kérdése.

A lényeg az, hogy Brecht drámai szövege időtálló és a jelen kor rendezőinek és színé- I szeinek igazi jó alapanyagot i nyújt, s nagyszerű színházat - Is lehet belőle teremteni. 1

Földessy Dénes

Nagy sikerrel játsszák Brerflt A kaukázusi krétakör c. da» ’abjái a Pécsi N ei'.v fi Szín* házban. Az Ünneplésből borén kijut Grusé-nak. azaz Ro- nyecz Máriának is.