Dunántúli Napló, 1968. november (25. évfolyam, 257-281. szám)
1968-11-07 / 262. szám
4 Dunontmt napto 1968. november ?• Pezsgőkeresztelő Pécsett Ez ér végén „mutatkozik be“ a fogyasztó- közönségnek a Pannónia pezsgő A Mecsekvidéki Pincegazda- sag pécsi központjában ritka érdekes esemény — pezsgőkeresztelő — zajlott le a napokban. Nevet kapott a hasai .pezsgőcsalád” legifjabb tagja, amely Pannónia pezsgő elnevezéssel kerül majd forgalomba. Az új ital hagyományos eljárással készül. A palackcárba zárt pezsgőt két-két ée fél évig érlelik a hűvös — 19—11 fokos hőmérsékletű — pincékben. A pécsi pezsgőmesterek egyelőre három fajtát állítottak elő: fél szárazát, fél édeset és színeset. Az elegáns csomagolású palackokat Pécs város régi címere díszíti és a magyar feliratok mellett — a nemzetközi szokásoknak megfelelően — francia nyelvű jelzésekkel is ellátták. Az új pezsgő ez év karácsonyán, illetve szilveszterén „mutatkozik” be a fogyasztóközönségnek. Valóban bemutatkozásról van szó, hiszen egyelőre csupán ötvenezer palackot tud a pincegazdaság a kereskedelem rendelkezésére bocsátani. így elsősorban Pécs és Budapest, továbbá néhány nagyobb város lakói ismerkedhetnek meg az év utolsó napjaiban a Pannónia pezsgővel. Jövőre viszont már félmillió palackkal kerül forgalomba, mégpedig további három — száraz és édes, valamint vörös — változatban. A következő év első felében megindul az exportja is: Lengyelország máris százezer palack Pannónia pezsgő szállítására kötött megállapodást. Az új ital ugyanott készül, ahol a hajdani híres Littke- pezsgőt gyártottak: a pécsi székesegyház előtti tér alatt, ahol ötemeletes pincelabirintus húzódik. Ez a hazai pezsgőgyártás bölcsője; 1859-ben itt töltötték palackokba az első magyar pezsgőt. A Mecsekvidéki Pincegazdaság az utóbbi években felújította, kibővítette és most továbbfejleszti az üzemet. 1970-től már évi egymillió palack Pannónia pezsgő kerül innen a hazai és a külföldi fogyasztókhoz. Mi kell a boldogsághoz? Egy életre szóló barátság Szédítő fejlődés alma mater Mint annyi szép ívű élet-1 pálya esetében a kiinduló-1 pontban itt is az apa áll. Egy makacs, fáradhatatlan, szép ( álmú parasztember. Varga j Lajos egymásba ölelkező köröket rajzol maga előtt az asztalon; nehéz meghatottság nélkül végiggondolni, honnan is indult. Három és fél hold föld, három gyerek, betegségek, pénztartó bádogdoboz ... Az Idős Varga sohasem beszélt vágyairól, de akik ismerték, tudták: bármi áron, de tanult embert akar fiaiból. a szovjet bányászatban —- A moszkvai minden évben visszavárja diákjait Gyünktől Moszkváig — 1950-ben érettségiztem j Gyönkön. A matematika, a mértan és a fizika volt a kedMa este avatás A Kossuth Klub első napja Vasason Ha nem is egészen új, mindenesetre igen jelentős művelődési objektummal gazdagodik ma „hivatalosan is” Vasas I. A mai nap folyamán adják át ugyanis rendeltetésének a Puskin Művelődési Ház kisegítő intézményeként „jegyzett” s szinte az újjáépítés mértékéig felújított Kossuth művelődési klubot, melynek üzembehelyezésével — hogy a vasasi- ak szóhasználatával éljünk — a „telep” és a „falu" művelődési viszonyainak, adottságainak kiegyenl ítődése várható. A rendkívül korszerűen és esztétikusán berendezett — s az esti megnyitóünnepség alkalmával bizonyára nem csupán 110 főt befogadó —nagytermen kívül még egy „ifjúsági klub” várja a közönséget, melynek berendezését a KISZ vállalta. Vadonatúj könyvtár is nyílik az épületben, melynek működéséhez a Városi Könyvtár teremtette meg az alap- feltételeket. Egyébként — a városi művelődési osztály segítségével —mintegy 56 ezer forintot költenek a korábban alig használható berendezés megújítására és a művelődés korszerű feltételeinek biztosítására. Vásároltak már magnetofont: elsősorban az ifjúság szórakozási igényeinek kielégítésére, lemezjátszót: az irodalmi műsorok audio-vizuális „átállítására”, s vadonatúj a televíziós készülék is. Csupán a zongora hiányzik még, hogy esetenként pótolják a nagyzenekart. Az új intézmény ügyvezetője, Csordás József- né és 'természetesen a vasas iák, nagy várakozással tekintenek a ma esti — november 7-i megemlékezéssel összekötött — megnyitóünnepség elé, mely ünnepi beszéddel és műsoros esttel kezdődik s disznótoros vacsorával, majd bállal folytatódik és a vége rémé1 hetől eg egyb ó’v-d az új intézmény első hétköznapjával. Harcban az elnyomók ellen Huszonkétszer volt letartóztatva Kilencszer kitüntették — Harcolt mint vörőskatona — Tüntetett Párizsban Partizán a világháborúban i — Mintegy másfél éve lehettem már az illegális kommunista párt titkára a szabadkai járásban, amikor másodtitkáromat, aki a vidékkel tartotta a kapcsolatot, lekapcsolta a rendőrség. Szegény a sok verés hatására kiadta a nevemet, másnap már házkutatást tartottak nálam a nyomozók. Háromszáz terjesztésre váró illegális újság (a magyar nyelvű Párizsi Munkás), meg a Sarló Kalapács című folyóirat több példánya volt a házamban, de sikerült jól elrejtenem, nem találták meg. A padlás felöl fúrtam ki a vert falat, leeresztettem az illegális iratokat és persze eltüntettem a fúrás nyomát. A nyomozók ettől függetlenül magukkal vittek a becskereki rendőrségre, itt kezdődött, majd a belgrádi börtönben folytatódott a „kihallgatásom’’ Azért mondom ilyen hangsúllyal, mert nem kihallgatás volt ez, hanem szabályos kínzás. Gumibottal verték a talpamat, akkor tört el a lábujjam is, de nem adtam ki senkinek a nevét, és végig tagadásban maradtam. Hat hónap vizsgálati fogság után a tárgyaláson bizonyítékok hiányában kénytelenek voltak szabadlábra helyezni. Ott, a börtönben ismertem meg egy elvtársat, aki négy évig a Szovjetunióban volt Lenin-iskolán és nagyon fontos volt a pártnak. Nekem is közöm volt a megszökteté- séhez, ezután el is kellett tűnnöm Jugoszláviából. A 74 éves Tonka Ferenc szűkszavúan1, számomra szinte érthetetlen szerénységgel beszél élményeiről, csak később, amint nem mindennapi életútjának főbb állomásait megismerem, kezdek rájönni arra; aki ennyi mindenen ment keresztül, nincs szüksége rá, hogy hiú legyen. Huszonkétszer tartóztatták le, ennél is többször verték meg a nyomozók, háromszor csontját törték. Kilenc kitüntetése varr, szovjet és magyar, kator.rj és polgári érdemrendek. köztük a Budapest B-e- \ étele Érdemérem, a Nagy Honvédő Háború Érdemrendje, a Tanácsköztársaság Emlékérem, a Munka Érdemérem I arany fokozata és a Szocia- ! lista Hazáért Érdemrend. | Az I. világháborúban a 19- ; eseknél szolgált, de már szü- I tófalujában, Csúzán szökött j katonaként érte az őszirózsás forradalom. November végérr Pestre utazott Karikás Fri- ; gyeshez, akit a Vas és Féro- i munkások Szakszervezetéből ismert. Karikás és Rabinovics ajánlására vették fel a néhány nappal azelőtt, 1918. november 24-én alakult KMP- be. A karácsonyt otthon töltötte Csúzán, de a Tanács- köztársaság kikiáltásakor néhány társával átcsúszott a szerbek vonalán és Dombóváron jelentkezett a Vörös Hadseregbe. Kaposvárra irányították az I. pécsi vörös zászlóaljhoz, géppuska szakasz parancsnokként vett részt a tolnatamási ellenforradalom leverésében, Esztergomtól Érsekújvárig harcolt a burzsoá cseh csapatok ellen. — Amikor a vasutasok sztrájkba leptek, a pécsi fűtőházból jött vöröskatonák vették át a szerelvények irányítását, mi két géppuskával fenn voltunk a szenes kocsi tetején. így utaztunk egészen Székesfehérvárig. A Vasút utca csak úgy hemzsegett a fehér díszzsebkendős. cilinderben grasszáló uraktól. Amikor a bányászzenekar az j Internacionálét húzta, és nem - vették le a cilinderüket, mi lesegítettük a fejükről... A kommün bukása után egészen 1930-ig Jugoszláviában élt, akkor átszökött Magyarországra, Gergely Sándor és Haraszti Sándor újságírók útján felvette a kapcsolatot a vörös segéllyel és segítségével Párizsba emigrált. Itt kétszer tartóztatták le. először, amikor a tüntető párizsi munkásokkal a kommunárdok falához vonult, másodszor, amikor az egyik téglagyárban szervezte a munkásokat Tarr Imre meg bízásából. 1932-ben Párizst is el kellett hagynia, a Szovjetunióba ment. Tulón és Moszkvában dolgozott tíz éven át, majd jelentkezett a Vörös Hadseregbe. A Karaszov ezredes vezette partizáncsoportba osztották be szakaszparancsnoknak, századosi rendfokozatot kapott, Iván Ivanovics Taraszov lett a fedőneve. A csoport a németek vonala mögött dolgozott, akcióival sok kellemetlenséget és komoly károkat okozva a támadó, majd később rugalmasan el- I szakadó ellenségnek. ! — Így érkeztünk meg Ma| gyarországra, 1944. novembe- I vében már Újpesten laktam í egy horthysta rendőr alezredesnél, aki úgy tudta, hogy f makói menekült vagyok ... j Időnként eltűntem néhány napra, de mindig kimagyaráztam, s ettől eltekintve nem volt baj velem. Rádión keresztül kapta az utasításokat és tette meg jelentéseit, az adó-vevő készülék az Ősz utcában egy magyar ellenálló lakásán működött. Ő azonban egyszer sem járt ebben a lakásban. Az eligazítás szerinti időben megjelent az újpesti vasúti hídnál, ahol egy szőke fiatalember várta újsággal a kezében. Bemondta neki a jelszót, a fiatalember is a megszabott módon válaszolt, majd közölte vele első feladatát. Ugyanakkor megállapodtak a következő találkozás helyében és időpontjában. Itt is, akárcsak korábban, igyekezett kifürkészni az ellenséges erők nagyságát, elhelyezkedését és összekötője útján tájékoztatta róla az előrenyomuló szovjet csapatokat. — 1945 februárjában, amikor a németek kitörtek a várból, már ismét egyenruhában harcoltam, csatlakozva Szas- kov gárdaezredes egységéhez. 1948-ban szerelt le és jött haza a Szóvjetum óból. 1955-ig a Ganz-MÁVAG-ban dolgozott, azóta nyugdíjban van. 1950-től 1960-ig községi tanácstag volt, s ugyancsak tíz éven át volt tagja a Pest megyei Partbizottság fegyelmi bizottságának. Mostanában költözött Pécsre, mar nem visel semmiféle funkciót, olvasgat, hallgatja a rádiót, megnézi a Pécsi Dózsa mérkőzéseit. — Tonka bácsi, milyen érzés, hogy végre pihenhet egy kicsit? — Szokatlan, fiam. Kéri Tamás véne tárgyam. Apa sokszor mögém ült, s órákig nézte, hogy bíbelődök a számokkal. Azt hiszem, akkor volt a legboldogabb, amikor elébe tettem a jeles bizonyítványt... A hír: Varga Lajos Moszkvába megy! — szinte az egész járást izgalomba hozta. Tolna megyéből négyen kaptak külföldi ösztöndíjat, köztük ő, aki egyetlen Szót sem tudott oroszul. — Az Oleg Kosevoj Előkészítő Iskolában — Pesten — tíz hónap alatt megtanultam beszélni, s amikor 1952. szeptember 2-án átléptük a határt, délvidéki orosznak nézett a kalauz ... A világ lenyűgözően nagynak tűnt ezekben a napokban: a gyönki méretek után szívszorongatóan hatalmasak voltak Moszkva arányai. Ez a monumentalitás azonban egyetlen pillanatig sem volt nyomasztó, ellenkezőleg: Varga Lajos megérkezése percétől úgy érezte, erősebb, nagyobb lett. A szovjet főváros akkor már sokezer vendégdiáknak adott otthont, s bár a főiskolán szinte minden percet a műszaki tudományok oktatására fordítottak, az öt moszkvai esztendő emberi és politikai értelemben is főiskola volt A munka becsülete A Moszkvai Bányászati Főiskola Bányagép Tanszékének diplomája 1956. június 3-án kelt Varga Lajos július 25-én érkezett haza, s azóta a Mecseki Szénbányáik dolgozója. Széchenyi-aknén a műszaki fejlesztési csoport tornaterem nagyságú szobájában ülünk — az elmúlt tíz esztendő eseményeiről, tapasztalatairól beszélgetve. — A szovjet felsőfokú oktatási intézmények már akkor rendkívül gazdag műszerezettségükről voltak híresek. A gépi felszereltség is tökéletesebb volt, mint itthon: minden tanszék eredeti, üzemi méretű gépsorokkal rendelkezett, melyekkel valamennyi hallgatónak meg kellett ismerkednie. Az is egyéni a szovjet egyetemeken, hogy az első év gyakorlati idejét fizikai munkakörben kell eltölteni. Emlékszem, valamennyien nagyon keményen dolgoztunk, mert a feladatok kiszabásánál senki sem vette figyelembe, hogy mi tulajdonképpen „vakációzó” diákok vagyunk. — Milyen a tudományos diákkörök tevékenysége? — Ezek a körök a szakosítás kezdetét jelzik: a Szovjetunióban szinte valamennyi végzős fiatal úgy hagyja el az egyetemet, hogy már elkötelezte magát egy-egy általa fontosnak tartott, illetve legjobban ismert témával. Én például a hidraulikák és szállítógépek irodalmát forgattam legszívesebben... Élő kapcsolat A hatalmas íróasztal minden fiókjában akad egy-két szovjet szakkönyv, folyóirat. Egy részük postán érkezett, a többit pedig szokásos évi látogatása alkalmával kapta Varga Lajos. Mért a moszkvai alma mater a több ezer kilométeres távolság ellenére sem engedi el neveltjeit A professzori kar minden évben várja és fogadja a vissza-láto- gatókat — méghozzá könyvek tucatjával. — A bányászat fejlődése a Szovjetunióban a szó legszorosabb értelmében szédületes. Csak egy példát: idén az első félév végén, 436 gépi fejtés üzemelt a mélyszinti bányákban — most pedig pár hete kaptam a legfrissebb számot — 473 teljesen automatikus fejtésük van ... Azután itt van a meredek dőlés problémája. A mi szaklapjaink azt Írják, ebben a témában az angolok jutottak legtovább. Két éve még valóban így volt, de ma egészen más a helyzet. Csak hát mi egy lófejjel mindentől elmaradunk..; Fényképek, könyvek, magyarra fordított cikkek tömege. Munka és hobbi egyet jelent Varga Lajos számára. Hobbiból fordít — hivatalból igyekszik az így szerzett információkat hasznosítani. Igaz, van még egy „hobbija” (jobb szó kellene, pontosabb): a Szovjetunió népszerűsítése. A Magyar—Szovjet Baráti Társaság üzemi titkáraként minden évben féltucat szovjet turistacsoportot fogad, ezek a látogatások azonban sohasem egyszerű üzemismertető séták.. — Újságokból, könyvekből* filmről sok mindent megtudhat az ember egy idegen országról, egy. népet igazán megszeretni azonban csak emberek útján lehet A mi találkozóink alkalmával mindig születik egy-ké't új, egész életre szóló barátság — s én ezt tartom a legnagyobb eredménynek. Vasnál erősebb hidak Beszélgetünk, szaporodnak a jegyzetfüzet teleirt lápját Múlt, jelen,’tervek és gondok. Közben néhány „belső használatra” szánt megjegyzés ia papírra kerül. Magabiztos. Ma is lelkes. Boldog... Ezt többször is felírom. Mielőtt elbúcsúznánk magától adódik hát a kérdés: tényleg az? — Igen. Mert mi kell a boldogsághoz? 1. Azt csinálja az ember, amihez kedve van. S. Érjen el eredményeket, s ezeket becsüljék meg. 3. Kiegyensúlyozott legyen a magánélete. És végül: érezze* hogy a világban helye és feladata van... Cseng a telefon. — Lehet, hogy a feleségem — mondja — s miközben kapcsolásra vár hozzá teszi: Moszkvában ismerkedtünk meg, egyszerre végeztük az egyetemet, s bár én nem mertem kérni, ő magától értetődőnek találta, hogy boldogságunk érdekében házát cseréljen.... Békés Sándor Mesteri munkára! készültek ezek a hidegtálak a Mecsekvidéki üzemi Vendéglátó Vállalat hidegkony hajában. A vállalat ezeket a hidegtálakat nemcsak nagyobb rendezvényekre, hanem családi és baráti összejövetelekre Is készíti és kívánság szerint a kért időre házhoz szállítja.
