Dunántúli Napló, 1968. november (25. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-07 / 262. szám

4 Dunontmt napto 1968. november ?• Pezsgőkeresztelő Pécsett Ez ér végén „mutatkozik be“ a fogyasztó- közönségnek a Pannónia pezsgő A Mecsekvidéki Pincegazda- sag pécsi központjában ritka érdekes esemény — pezsgő­keresztelő — zajlott le a na­pokban. Nevet kapott a ha­sai .pezsgőcsalád” legifjabb tagja, amely Pannónia pezsgő elnevezéssel kerül majd for­galomba. Az új ital hagyomá­nyos eljárással készül. A pa­lackcárba zárt pezsgőt két-két ée fél évig érlelik a hűvös — 19—11 fokos hőmérsékletű — pincékben. A pécsi pezsgő­mesterek egyelőre három faj­tát állítottak elő: fél szárazát, fél édeset és színeset. Az elegáns csomagolású pa­lackokat Pécs város régi cí­mere díszíti és a magyar fel­iratok mellett — a nemzetkö­zi szokásoknak megfelelően — francia nyelvű jelzésekkel is ellátták. Az új pezsgő ez év karácsonyán, illetve szilvesz­terén „mutatkozik” be a fo­gyasztóközönségnek. Valóban bemutatkozásról van szó, hi­szen egyelőre csupán ötven­ezer palackot tud a pincegaz­daság a kereskedelem rendel­kezésére bocsátani. így első­sorban Pécs és Budapest, to­vábbá néhány nagyobb város lakói ismerkedhetnek meg az év utolsó napjaiban a Pannó­nia pezsgővel. Jövőre viszont már félmillió palackkal kerül forgalomba, mégpedig további három — száraz és édes, va­lamint vörös — változatban. A következő év első felében megindul az exportja is: Len­gyelország máris százezer pa­lack Pannónia pezsgő szállítá­sára kötött megállapodást. Az új ital ugyanott készül, ahol a hajdani híres Littke- pezsgőt gyártottak: a pécsi székesegyház előtti tér alatt, ahol ötemeletes pincelabirin­tus húzódik. Ez a hazai pezs­gőgyártás bölcsője; 1859-ben itt töltötték palackokba az el­ső magyar pezsgőt. A Me­csekvidéki Pincegazdaság az utóbbi években felújította, kibővítette és most tovább­fejleszti az üzemet. 1970-től már évi egymillió palack Pan­nónia pezsgő kerül innen a hazai és a külföldi fogyasz­tókhoz. Mi kell a boldogsághoz? Egy életre szóló barátság Szédítő fejlődés alma mater Mint annyi szép ívű élet-1 pálya esetében a kiinduló-1 pontban itt is az apa áll. Egy makacs, fáradhatatlan, szép ( álmú parasztember. Varga j Lajos egymásba ölelkező kö­röket rajzol maga előtt az asztalon; nehéz meghatottság nélkül végiggondolni, honnan is indult. Három és fél hold föld, három gyerek, betegsé­gek, pénztartó bádogdoboz ... Az Idős Varga sohasem be­szélt vágyairól, de akik is­merték, tudták: bármi áron, de tanult embert akar fiai­ból. a szovjet bányászatban —- A moszkvai minden évben visszavárja diákjait Gyünktől Moszkváig — 1950-ben érettségiztem j Gyönkön. A matematika, a mértan és a fizika volt a ked­Ma este avatás A Kossuth Klub első napja Vasason Ha nem is egészen új, mindenesetre igen jelen­tős művelődési objek­tummal gazdagodik ma „hivatalosan is” Vasas I. A mai nap folyamán ad­ják át ugyanis rendelte­tésének a Puskin Műve­lődési Ház kisegítő in­tézményeként „jegyzett” s szinte az újjáépítés mértékéig felújított Kos­suth művelődési klubot, melynek üzembehelyezé­sével — hogy a vasasi- ak szóhasználatával él­jünk — a „telep” és a „falu" művelődési viszo­nyainak, adottságainak kiegyenl ítődése várható. A rendkívül korszerűen és esztétikusán berende­zett — s az esti megnyi­tóünnepség alkalmával bizonyára nem csupán 110 főt befogadó —nagy­termen kívül még egy „ifjúsági klub” várja a közönséget, melynek be­rendezését a KISZ vál­lalta. Vadonatúj könyv­tár is nyílik az épület­ben, melynek működésé­hez a Városi Könyvtár teremtette meg az alap- feltételeket. Egyébként — a városi művelődési osz­tály segítségével —mint­egy 56 ezer forintot köl­tenek a korábban alig használható berendezés megújítására és a műve­lődés korszerű feltételei­nek biztosítására. Vásá­roltak már magnetofont: elsősorban az ifjúság szó­rakozási igényeinek ki­elégítésére, lemezjátszót: az irodalmi műsorok audio-vizuális „átállításá­ra”, s vadonatúj a tele­víziós készülék is. Csu­pán a zongora hiányzik még, hogy esetenként pó­tolják a nagyzenekart. Az új intézmény ügy­vezetője, Csordás József- né és 'természetesen a vasas iák, nagy várako­zással tekintenek a ma esti — november 7-i megemlékezéssel összekö­tött — megnyitóünnepség elé, mely ünnepi beszéd­del és műsoros esttel kezdődik s disznótoros vacsorával, majd bállal folytatódik és a vége ré­mé1 hetől eg egyb ó’v-d az új intézmény első hétköz­napjával. Harcban az elnyomók ellen Huszonkétszer volt letartóztatva Kilencszer kitüntették — Harcolt mint vörőskatona — Tüntetett Párizsban Partizán a világháborúban i — Mintegy másfél éve le­hettem már az illegális kom­munista párt titkára a sza­badkai járásban, amikor má­sodtitkáromat, aki a vidékkel tartotta a kapcsolatot, lekap­csolta a rendőrség. Szegény a sok verés hatására kiadta a nevemet, másnap már ház­kutatást tartottak nálam a nyomozók. Háromszáz terjesz­tésre váró illegális újság (a magyar nyelvű Párizsi Mun­kás), meg a Sarló Kalapács című folyóirat több példánya volt a házamban, de sikerült jól elrejtenem, nem találták meg. A padlás felöl fúrtam ki a vert falat, leeresztettem az illegális iratokat és per­sze eltüntettem a fúrás nyo­mát. A nyomozók ettől füg­getlenül magukkal vittek a becskereki rendőrségre, itt kezdődött, majd a belgrádi börtönben folytatódott a „ki­hallgatásom’’ Azért mondom ilyen hangsúllyal, mert nem kihallgatás volt ez, hanem szabályos kínzás. Gumibottal verték a talpamat, akkor tört el a lábujjam is, de nem adtam ki senkinek a nevét, és végig tagadásban marad­tam. Hat hónap vizsgálati fogság után a tárgyaláson bi­zonyítékok hiányában kényte­lenek voltak szabadlábra he­lyezni. Ott, a börtönben is­mertem meg egy elvtársat, aki négy évig a Szovjetunióban volt Lenin-iskolán és nagyon fontos volt a pártnak. Nekem is közöm volt a megszökteté- séhez, ezután el is kellett tűnnöm Jugoszláviából. A 74 éves Tonka Ferenc szűkszavúan1, számomra szin­te érthetetlen szerénységgel beszél élményeiről, csak ké­sőbb, amint nem mindennapi életútjának főbb állomásait megismerem, kezdek rájönni arra; aki ennyi mindenen ment keresztül, nincs szük­sége rá, hogy hiú legyen. Huszonkétszer tartóztatták le, ennél is többször verték meg a nyomozók, háromszor csontját törték. Kilenc kitün­tetése varr, szovjet és magyar, kator.rj és polgári érdemren­dek. köztük a Budapest B-e- \ étele Érdemérem, a Nagy Honvédő Háború Érdemrend­je, a Tanácsköztársaság Em­lékérem, a Munka Érdemérem I arany fokozata és a Szocia- ! lista Hazáért Érdemrend. | Az I. világháborúban a 19- ; eseknél szolgált, de már szü- I tófalujában, Csúzán szökött j katonaként érte az őszirózsás forradalom. November végérr Pestre utazott Karikás Fri- ; gyeshez, akit a Vas és Féro- i munkások Szakszervezetéből ismert. Karikás és Rabinovics ajánlására vették fel a né­hány nappal azelőtt, 1918. no­vember 24-én alakult KMP- be. A karácsonyt otthon töl­tötte Csúzán, de a Tanács- köztársaság kikiáltásakor né­hány társával átcsúszott a szerbek vonalán és Dombó­váron jelentkezett a Vörös Hadseregbe. Kaposvárra irá­nyították az I. pécsi vörös zászlóaljhoz, géppuska szakasz parancsnokként vett részt a tolnatamási ellenforradalom leverésében, Esztergomtól Ér­sekújvárig harcolt a burzsoá cseh csapatok ellen. — Amikor a vasutasok sztrájkba leptek, a pécsi fűtő­házból jött vöröskatonák vet­ték át a szerelvények irányí­tását, mi két géppuskával fenn voltunk a szenes kocsi tetején. így utaztunk egészen Székesfehérvárig. A Vasút utca csak úgy hemzsegett a fehér díszzsebkendős. cilin­derben grasszáló uraktól. Amikor a bányászzenekar az j Internacionálét húzta, és nem - vették le a cilinderüket, mi lesegítettük a fejükről... A kommün bukása után egészen 1930-ig Jugoszláviá­ban élt, akkor átszökött Ma­gyarországra, Gergely Sándor és Haraszti Sándor újságírók útján felvette a kapcsolatot a vörös segéllyel és segítségével Párizsba emigrált. Itt kétszer tartóztatták le. először, amikor a tüntető párizsi munkások­kal a kommunárdok falához vonult, másodszor, amikor az egyik téglagyárban szervezte a munkásokat Tarr Imre meg bízásából. 1932-ben Párizst is el kellett hagynia, a Szovjet­unióba ment. Tulón és Moszk­vában dolgozott tíz éven át, majd jelentkezett a Vörös Hadseregbe. A Karaszov ezre­des vezette partizáncsoportba osztották be szakaszparancs­noknak, századosi rendfokoza­tot kapott, Iván Ivanovics Taraszov lett a fedőneve. A csoport a németek vonala mö­gött dolgozott, akcióival sok kellemetlenséget és komoly károkat okozva a támadó, majd később rugalmasan el- I szakadó ellenségnek. ! — Így érkeztünk meg Ma­| gyarországra, 1944. novembe- I vében már Újpesten laktam í egy horthysta rendőr alezre­desnél, aki úgy tudta, hogy f makói menekült vagyok ... j Időnként eltűntem néhány napra, de mindig kimagya­ráztam, s ettől eltekintve nem volt baj velem. Rádión keresztül kapta az utasításokat és tette meg je­lentéseit, az adó-vevő készülék az Ősz utcában egy magyar ellenálló lakásán működött. Ő azonban egyszer sem járt ebben a lakásban. Az eliga­zítás szerinti időben megjelent az újpesti vasúti hídnál, ahol egy szőke fiatalember várta újsággal a kezében. Bemondta neki a jelszót, a fiatalember is a megszabott módon vála­szolt, majd közölte vele első feladatát. Ugyanakkor megál­lapodtak a következő találko­zás helyében és időpontjában. Itt is, akárcsak korábban, igyekezett kifürkészni az el­lenséges erők nagyságát, el­helyezkedését és összekötője útján tájékoztatta róla az előrenyomuló szovjet csapa­tokat. — 1945 februárjában, ami­kor a németek kitörtek a vár­ból, már ismét egyenruhában harcoltam, csatlakozva Szas- kov gárdaezredes egységéhez. 1948-ban szerelt le és jött haza a Szóvjetum óból. 1955-ig a Ganz-MÁVAG-ban dolgo­zott, azóta nyugdíjban van. 1950-től 1960-ig községi tanács­tag volt, s ugyancsak tíz éven át volt tagja a Pest megyei Partbizottság fegyelmi bizott­ságának. Mostanában költö­zött Pécsre, mar nem visel semmiféle funkciót, olvasgat, hallgatja a rádiót, megnézi a Pécsi Dózsa mérkőzéseit. — Tonka bácsi, milyen ér­zés, hogy végre pihenhet egy kicsit? — Szokatlan, fiam. Kéri Tamás véne tárgyam. Apa sokszor mögém ült, s órákig nézte, hogy bíbelődök a számokkal. Azt hiszem, akkor volt a leg­boldogabb, amikor elébe tet­tem a jeles bizonyítványt... A hír: Varga Lajos Moszk­vába megy! — szinte az egész járást izgalomba hozta. Tolna megyéből négyen kaptak kül­földi ösztöndíjat, köztük ő, aki egyetlen Szót sem tudott oroszul. — Az Oleg Kosevoj Előké­szítő Iskolában — Pesten — tíz hónap alatt megtanultam beszélni, s amikor 1952. szep­tember 2-án átléptük a ha­tárt, délvidéki orosznak né­zett a kalauz ... A világ lenyűgözően nagy­nak tűnt ezekben a napok­ban: a gyönki méretek után szívszorongatóan hatalmasak voltak Moszkva arányai. Ez a monumentalitás azonban egyetlen pillanatig sem volt nyomasztó, ellenkezőleg: Var­ga Lajos megérkezése percé­től úgy érezte, erősebb, na­gyobb lett. A szovjet főváros akkor már sokezer vendég­diáknak adott otthont, s bár a főiskolán szinte minden per­cet a műszaki tudományok ok­tatására fordítottak, az öt moszkvai esztendő emberi és politikai értelemben is főis­kola volt A munka becsülete A Moszkvai Bányászati Fő­iskola Bányagép Tanszékének diplomája 1956. június 3-án kelt Varga Lajos július 25-én érkezett haza, s azóta a Me­cseki Szénbányáik dolgozója. Széchenyi-aknén a műszaki fejlesztési csoport tornaterem nagyságú szobájában ülünk — az elmúlt tíz esztendő esemé­nyeiről, tapasztalatairól be­szélgetve. — A szovjet felsőfokú ok­tatási intézmények már akkor rendkívül gazdag műszerezett­ségükről voltak híresek. A gépi felszereltség is tökélete­sebb volt, mint itthon: min­den tanszék eredeti, üzemi méretű gépsorokkal rendelke­zett, melyekkel valamennyi hallgatónak meg kellett is­merkednie. Az is egyéni a szovjet egyetemeken, hogy az első év gyakorlati idejét fizi­kai munkakörben kell eltölte­ni. Emlékszem, valamennyien nagyon keményen dolgoztunk, mert a feladatok kiszabásánál senki sem vette figyelembe, hogy mi tulajdonképpen „va­kációzó” diákok vagyunk. — Milyen a tudományos diákkörök tevékenysége? — Ezek a körök a szakosí­tás kezdetét jelzik: a Szovjet­unióban szinte valamennyi végzős fiatal úgy hagyja el az egyetemet, hogy már elköte­lezte magát egy-egy általa fontosnak tartott, illetve leg­jobban ismert témával. Én például a hidraulikák és szál­lítógépek irodalmát forgattam legszívesebben... Élő kapcsolat A hatalmas íróasztal min­den fiókjában akad egy-két szovjet szakkönyv, folyóirat. Egy részük postán érkezett, a többit pedig szokásos évi lá­togatása alkalmával kapta Varga Lajos. Mért a moszk­vai alma mater a több ezer kilométeres távolság ellenére sem engedi el neveltjeit A professzori kar minden évben várja és fogadja a vissza-láto- gatókat — méghozzá könyvek tucatjával. — A bányászat fejlődése a Szovjetunióban a szó legszo­rosabb értelmében szédületes. Csak egy példát: idén az első félév végén, 436 gépi fejtés üzemelt a mélyszinti bányák­ban — most pedig pár hete kaptam a legfrissebb számot — 473 teljesen automatikus fejtésük van ... Azután itt van a meredek dőlés problémája. A mi szaklapjaink azt Írják, ebben a témában az angolok jutottak legtovább. Két éve még valóban így volt, de ma egészen más a helyzet. Csak hát mi egy lófejjel minden­től elmaradunk..; Fényképek, könyvek, ma­gyarra fordított cikkek töme­ge. Munka és hobbi egyet je­lent Varga Lajos számára. Hobbiból fordít — hivatalból igyekszik az így szerzett in­formációkat hasznosítani. Igaz, van még egy „hobbija” (jobb szó kellene, pontosabb): a Szovjetunió népszerűsítése. A Magyar—Szovjet Baráti Tár­saság üzemi titkáraként min­den évben féltucat szovjet turistacsoportot fogad, ezek a látogatások azonban soha­sem egyszerű üzemismertető séták.. — Újságokból, könyvekből* filmről sok mindent megtud­hat az ember egy idegen or­szágról, egy. népet igazán meg­szeretni azonban csak embe­rek útján lehet A mi talál­kozóink alkalmával mindig születik egy-ké't új, egész élet­re szóló barátság — s én ezt tartom a legnagyobb ered­ménynek. Vasnál erősebb hidak Beszélgetünk, szaporodnak a jegyzetfüzet teleirt lápját Múlt, jelen,’tervek és gondok. Közben néhány „belső hasz­nálatra” szánt megjegyzés ia papírra kerül. Magabiztos. Ma is lelkes. Boldog... Ezt több­ször is felírom. Mielőtt elbúcsúznánk magá­tól adódik hát a kérdés: tény­leg az? — Igen. Mert mi kell a bol­dogsághoz? 1. Azt csinálja az ember, amihez kedve van. S. Érjen el eredményeket, s eze­ket becsüljék meg. 3. Ki­egyensúlyozott legyen a ma­gánélete. És végül: érezze* hogy a világban helye és fel­adata van... Cseng a telefon. — Lehet, hogy a feleségem — mondja — s miközben kap­csolásra vár hozzá teszi: Moszkvában ismerkedtünk meg, egyszerre végeztük az egyetemet, s bár én nem mertem kérni, ő magától ér­tetődőnek találta, hogy bol­dogságunk érdekében házát cseréljen.... Békés Sándor Mesteri munkára! készültek ezek a hidegtálak a Mecsekvidéki üzemi Vendéglátó Vállalat hidegkony hajában. A vállalat ezeket a hidegtálakat nemcsak nagyobb rendezvényekre, hanem családi és baráti össze­jövetelekre Is készíti és kívánság szerint a kért időre házhoz szállítja.

Next

/
Oldalképek
Tartalom