Dunántúli Napló, 1968. november (25. évfolyam, 257-281. szám)
1968-11-24 / 276. szám
6 Du no r* ton nap i o — 1968. ncvember 24. Lobog a forradalom lángja Tegnap folytatódtak az úttörő forradalmi lángstaféta fogadásával kap- , csolatos ünnepségek. Ezen a napon, a pénteken este Pécsről kivitt lángot vitték tovább Komlóról, Mohácsról, Pécsről. Sésd- ról, Siklósról és Szigetvárról az úttörő csapatokhoz. A csapatok mindenütt egyenruhában, ünnepélyes külsőségek között fogadták a lángot. A történelmi jubileumhoz kapcsolódó műsorokat rendeztek, jelentették a pártszervezeteknek, hogy miképpen hajtották végre feladatukat és meghívták az ünnepségre a veteránokat. Járja a várost és a megyét, sőt Déldunántúlt a pénteken Pécsre érkezett szovjet pionírküldöttség. Az azerbajdzsáni pionírok tegnap Péccsel ismerkedtek meg, ma reggel autóbuszra ülnek és Szekszárdra utaznak, hogy meglátogassák Tolna megye székvárosát Este térnek vissza onnét Holnap reggel Siklósra indulnak, ellátogatnak a várba, s délután három órakor indulnak vissza Budapestre. A megyében és a városban több úttörőszervezet a szokásostól eltérő módon fogadta a lángstafétát. Így Komlón a Lenin téren százhatvan úttörő hármas lángalakzatban állt fel, s onnét vitték ki a csapatokhoz a lángot Dunaszekcsőn is gazdag műsorral ünnepelték a staféta érkezését. Ott voltak a duna- falviak is, akik a szeles Dunán vitték át á lángot. Ezért Dunaszekcsőn spirituszlámpát építettek be egy hatalmas fáklyába, s így a szél nem fújta el azt. Pécsett a 30-es dandár úti általános iskolában a szovjet pionírok léptek fel és azerbajdzsáni népi táncokat és énekeket adtak elő. Siklósról tíz személy- gépkocsi vitte tovább a lángot, tehát egy kocsiban több csapat lángját is vitték. Mindenütt igen díszes kandeláberekben helyezték el azt. A PÁRT HÁROM NEMZEDÉKE 1913 Pintér Győző ü n Pintér Győző’ — Igen. — Én azt hittem, hogy egy öreg emberrel fogok találkozni... — És?. Egyszerűen képtelen vagyok kinézni ebből a selyem házikabátos, sima arcú, vidám, kékszemű emberből az ötvenöt éves párttagságot. — Engem úgy tájékoztattak, hogy 1913-ban lépett be a szociáldemokrata pártba. — Igen. Tizenöt éves voltam akkor, Bélics Gergely pékségében dolgoztam. — Hogyan került kapcsolatba a mozgalommal? Vaskos naplót vesz elő, még délután kikészítette, ebből olvassuk: „A segéd nagyon szeretett, minden vasárnap elvitt a Mecsekre, hozott magával ennivalót és egy üveg bort. Sokat mesélt inaséveiről. Szervezett munkás volt, ő vitt be az ifjúmunkások közé. Nagyon tetszett a szervezetben, hogy az idős munkások is megbecsüléssel beszéltek velünk. Tartottak szakmai előadásokat, a mozgalmi múltat ismertették. Egy alkalommal így szóltak hozzám: Na, Győző, szedd össze magad, ma te leszel az előadás elnöke.” — Akkor nem szakmai megbeszélés volt, hanem az 1912 május elsejei ünnepélyt készítettük elő. Az ünnepen nem dolgoztunk, a Kossuth téren gyülekeztünk és négyes sorokban vonultunk fel a Tettyére. Harci dalokat énekeltünk, vittük a táblát a három 8-assal, az én kezemben piros zászló volt. Ez volt az első felvonulásom. A kommunista pártba a Tanácsköztársaság bukása után egy ismerőse szervezte be Budapesten. Egy napra rá detektívek mentek érte. Rendőr- kapitányság, Markó utca, Mosonyi utca, majd a zalaegerszegi internálö- tábor következett. — Amikor megismertem, Martausz Ödön volt az illegális neve, a valódit csak 1927-ben, az esküvőnkön tudtam meg — mondja a felesége, aki 1927 óta párttag. Most együtt rendezgetik az emlékezet zsúfolt dobozát, hol Győző bácsi, hol a felesége emel ki egy-egy nevet A napló így fejeződik be: „1967. június 9-én a Meszesi Területi Pártái apszervezetben titkárnak választottalt.” ( 1968. október 7-én ismét megválasztották. 1945 !d. Garamszegi Gyula- 1 1962 Ifj. Garamszegi Gyula 944 novemberében, közvetlenül Pécs felszabadulása után alig öt mozdony volt a pécsi fű- tőházban — emlékezik a régi időkre id. Garamszegi Gyula is. — Az elsőt én gyújtottam be egy idős mozdonyvezető felügyelete alatt. Erős sípszó kíséretében csapott fel a gőz. Mintha csak ezt várták volna, jöttek be egymás után az emberek. Az öreg Batári Pista, Polónyi Lajos és Spitli Dömötör bácsi szervezték itt a pártot, beléptem még 44-ben, s rögtön az üzemi bizottságba kerültem. Harminckét éves voltam akkor, és kazánkőműves, akárcsak most. Leninről, Sztálinról, a 19-esekről hallottam ugyan, de ennél nem is igen tudtam többet a marxizmusról. Az üzemi bizottságban volt munka elég, minden problémával hozzánk jöttek a dolgozók, de még a főnökök is. Úgy gondoskodtunk élelemről, ahogy tudtunk. Időnként egy-egy mozdonyt kiküld- tünk vidékre, és a személyzet bevásárolt. Mindezt pluszként, a munka megszervezése, mint fő feladat mellett végeztük. Akkoriban adták ki az „Arccal a vasút felé” jelszót, bizony volt is mit helyreállítani. — Milyen volt akkor a pártélet, Gyula bácsi? — Hetenként kétszer pártnap, minden második héten taggyűlés, rendszeresen órákig vitatkoztunk, lelkesen, komolyan, bíráltuk is egymást igen gyakran, de sosem rossz szándékkal. És rengeteg pártmunkát végeztünk. Emlékszem, a választás előtt Varga Jancsival jártunk házról házra, hogy szavazzunk a kommunista pártra. Volt olyan család, ahol három órát is eltöltöttünk, minden rábeszélő képességünket összeszedtük, hogy meggyőzzük őket. — Milyen érveik voltak? — A párt programját ismertettük. Elmondtuk, hogy megszűnik a munkanélküliség, újjáépítjük az országot, és aki dolgozik, annak mindig lesz kenyere. Ösztönösen beszéltünk, úgy mondtuk, ahogy éreztük. Tudom én, hogy óriási különbség van az akkori és a mai párttagok tudása között. — Vagy inkább a párttagok akkori és mai tudása közt. — így Is lehet mondani. De még nagyobb különbség van az ország akkori és mai állapotában. A kommunisták vezetésével jutottunk el erre a szintre. — \/S ielőtt jelentkez' » tem munkásőrnek, megkérdeztem, mi erről apám véleménye — veszi át a szót ifjú Garamszegi Gyula. — Ö azt mondta, rendben van, fiam, de csak ha érzed a felelősséged. Mert az nem népünnepély, helyt kell állni ott éjszaka is, vasárnap is ... És ifjú Garamszegi Gyula helytállt, most kapta meg „A haza szolgálatáért” érdemérmet, ö is a pécsi fűtőházban dolgozik, szakmája járműlakatos. — Az apám hatására lettem kommunista. Anyámmal együtt falun éltek, nagyon rossz körülmények között, naponta tizennégy kilométert kellett gyalogolniok munkába és visz- sza. Ha ők mesélnek a régi időkről, egészen más az, mintha egy idegentől hallanám, vagy könyvből olvasnám. Nálunk a veterán a családban van, és nem hagyja elfelejteni az úgysem eléggé ismert múltat. De ha KISZ-munkáról vagy bármi más mai dologról van szó, apámmal azt is megtárgyalhatom. Vitatkozni is szoktunk, és annak lesz igaza, aki jobban győzi érvekkel. Amikor hallottam, hogy mindössze 26 éves, arra számítottam, hogy fiatal párttag. De kiderült, hogy csak életkora fiatal, éppen hat éve, hogy felvették a pártbet, 1966 óta tagja a csúcsvezetőségnek. Ezenkívül KISZ- titkár a fűtőházban és tanácstag a II. kerületben. — 1945 harcosabb időszak volt, mint a mai, később, az ötvenes években pedig túlságosan is letisztultak a dolgok... Most csak akkor tapsolnak az emberek, ha egyetértenek. Nem hiszem, hogy el lehetne dönteni, vagy akárcsak érdemes is lenne fontolgatni, mikor volt nehezebb. Ennek is, annak is megvoltak, illetve megvannak a maga szépségei és nehézségei. — Hogyan köszöntik a KMP 50. évfordulóját a fűtőházban? — Szellemi vetélkedőt tartunk az idősebb párttagok és a fiatalok részvételével. A kérdések a KMP megalakulására, vezetőire és harcaira vonatkoznak.-— Én is ott leszek — bólint Gyula bácsi. — Azonkívül megrendezzük a fűtőházi veteránok és kiszesek találkozóját is, meghívjuk többek között Batári és Polónyi bácsit is. Gyerekesen elmosolyodik és hozzáteszi: — Meg Garamszegi Gyula bácsit... Kéri Tamás Mottó: Ezer szállal köt bennünket az élet a párthoz. EZER SZÁLLAL... — Egy pillanatra kérem as emelvény világítását bekapcsolni ... Ügy. köszönöm, jó lesz. Klausz Gyula, a Mecseki Szénbányák építészeti csoport- vezetőjének szavait hallottam, amikor beléptem a pécsszabol- csi Puskin Művelődési Otthon nagytermébe. Dekorációsok, ■villanyszerelők dolgoztak ott, előkészítették a termet a KMP 50. évfordulója ünnepségére. — Nagyon szeretem az ilyen jellegű muflkát — mondta Klausz Gyula. — Ezt meg különösen. mert a Puskin Művelődési Otthon az én elképzeléseim alapján épült újjá. örülök, hogy ezt a szép feladatot kaptam: az ünnepség dekorációját, meg a kiállítás megszervezését is itt a másik teremben. Nagyon jólesett, hogy az ötvenedik évforduló megszervezését rám pártonkí- vülire bízták. A bizalom az, ami serkenti az embert. — A jelenlegi feladat megoldásában valóra tudta váltani elképzeléseit? — Igen. Nagyon helyeslem, hogy elmondhattam hogyan, mit akarok. és senki sem presszionált valami egysíkú, „központi” elképzelés mechanikus végrehajtására. De jöjjön csak velem eev percre a külső terembe » KMP 50 éve kiáll.">'■ s hekesésébe! Mulatja a tablókat, rajtuk a párt harcait megjelenítő fényképek, derékmagasságú, henger alakú vitrinekben eredeti dokumentumok. — Látja, nem a színek orgiájával akartam itt a figyelmet felhívni, hanem arra törekedtem, hogy a dokumentumok, a tények beszéljenek. Azt hiszem, ez sikerült is. De ha már az egyéni elképzelések megvalósításáról esett szó, hadd mondjam el azt is, hogy csak örülni tudok a párt művészeti politikájának, annak, hogy engedi kibontakozni a különböző egyéniségeket kifejező irányzatokat is. Így helyes ez. Alkossunk, kísérletezzünk, aztán a férgese úgyis elhullik. Kollégámmal Bachmann Zoltánnal nagy munkában vagyunk. A komlói mártíremlék- mű tanulmányterveit készítjük. Az emlékmű a munkás- mozgalomban, a munka végzése közben meghaltaknak kíván emléket állítani. Több variációt is elkészítettünk már. Akivel a Sopiana Gépgyárban akartam beszélni, délutá- nos műszakban volt. sokat kellett volna rá várni. * — Beszélget itt az elvtárs mással is. nagyszerű fiúk ezek — mondta a művezető — aztán kipillantott üvegirodájából' — Itt van például Rabi Ferenc esztergályos. többszörös kiváló dolgozó. — Valahol már mintha láttam volna... — mondtam, amikor kezet fogtunk. — Talán a televízióban, az esztergályosok országos versenyén. Valóban, onnan ismerős az arca. — Nem zavarom? — Majd behozom, teljesítménybérben dolgozom... — Mennyi a keresete? — Háromezer forint körül — ahogy kijön a lépés. Ebben az évben lényegesebben jobb az anyagellátásunk, mint bármikor ezelőtt. Szervezettebb a munka, nem kell túlórázni. Én úgy látom, hogy az új mechanizmus jól szuperéi. Nem vagyok párttag, de ezért csak dicsérni tudom a pártot. — És még mi tetszik? — Van más is. Én például fiz éve dolgozom itt a gyárban. Évekig Bükkösdről jártam be. Elképzelheti, milyen fárasztó volt. Reggel négy órakor felkelni és sokszor csak este hat óra felé értem haza. Amikor a párt meghirr dette a tizenöt éves lakás- építési programot, az egymillió lakást, mondtam is: ennek örülök, talán nekem is jut egy belőle. — És jutott? — Igen. kaptam egy szövetkezeti lakást Ujmecsekalján. Feleségem is, kisfiam is jól érzik ott magukat. Huszonkilenc éves vagyok. A gyárban megbecsülnek, a kereset is megvan. Jól érzem magám. — Most min dolgozik? — Konzervipari gépek alkatrészeinek esztergálásán. — Van benne pénz? — A teljesítménytől függ. Általában elérem a 130—135 százalékot, ez pedig már meglátszik a borítékban. / * A Pécsi Kesztyűgyár neonfényes, tágas termében szorgos asszony kezek varrják a kesztyűket. Itt dolgozik a Rákóczi Ferenc nevét viselő 11 tagú női szocialista brigád is. A brigád egyik tagja Meinhart Istvánné. Az ő feladata a kesztyűk párosítása, csinosítása, hogy szemre még tetszetősebbek legyenek. — Túlságosan sietni ezzel a munkával nem lehet — mondja. — Én körülbelül 105—110 százalékot érek el. A brigád felajánlásai között a sfelejtmentes munka is szerepel. Eddig sikerült a vállalás valóra váltása, reméljük, hogy nőm vallunk szégyent ezután sem. — Az elvtárs a gyárral ismerkedik? Szépen feű-Viik. Amikor én idekerültem, még sápadt villanylámpák mellett dolgoztunk. öltözőnk sem volt. csak egy fogasfélére akasztottuk a ruhánkat. Most már van öltözőnk, sőt úgy tudom, hogy még ennél is szebb épül majd. Mi itt életközeiben is érezzük azt a politikát, amely a munkásnak kényelmesebb, egészségesebb munkakörülményeket akar teremteni. — Párttag? — Nem, de beiratkoztam a 3 éves politikai oktatásba, kéthetenként tanulok itt a gyárban munkaidő után. Érdekel engem és szívesen veszek részt. Tanultuk, hogy nem is olyan nagyon régen még a 8 órai munkaidőért harcoltak. Most pedig ez év júliusától szabad szombatunk is van. Mi kirándulni szeretünk a férjemmel, így erre is több a lehetőségünk. A brigád személyenként 20 óra társadalmi munkát vállalt. — Én hulladékbőrből kis könyvjelzőket készítettem társadalmi munkában, a Bercsényi utcai általános iskolások kapták meg. * Csak „villanásokat” jegyeztem fel a beszélgetésekből. munka közbeni véleményeket. Mégis az a „mottó” csendül ki belőlük, amit a Cikk elejére írtam. Garay Ferenc Olvasóink javaslatára Egy éve zajlott le a Dunántúli Napló közvéleménykutatása. Túljutottunk már azóta a sok ezer kérdőív feldolgozásán és Igyekeztünk a lap mindennapi előállításában is gyümölcsöztetni olvasóink hasznos észrevételeit. Nem árulunk el titkot, ha elmondjuk, lapunk arányaiban, szerkesztésé- I ben és szerkezetében végrehajtott változtatásokra elsősorban olvasóink véleménye ösztönzött bennünket. Külpolitikai oldalunk korábbi merevségét igyekeztünk feloldani, élénkebbé tenni, amit több olvasónk kért számon tőlünk. Így alakúit ki a I huszonnégy óra legfrissebb eseményeit összefoglaló hírrovat, megjelentek rendszeresen a kommentárok. Bizonyára sokan felügyeltek arra is, hogy egy- I re több külföldi esemény- I ről számolunk be képek- I ben is. Több mint egy hónapja működik már szerkesztőségünkben a kép- távíró berendezés, ami I lehetővé teszi, hogy a vi- I lág bármely részén tör- I tént eseményekről friss I fényképekkel jelentkez- I zünk. lényeges változáson ment keresztül a négyes oldalunk is. Igazi, mozgalmas híroldallá alakult. Szeretnénk, ha híreink színvonala tovább emelkedne, tehát, ha nőne az érdekes eseményekről beszámoló kis hírek száma. I Sok olvasónk kérésének tettünk eleget, amikor elhatároztuk „Á lakosság szolgálatában” című rovatunk rendszeres megjelentetését. A hozzánk érkező kérdések kapcsán I felkeressük az adott terület legilletékesebb vezetőit, akik e rovatunkban válaszolnak azokra. Vasárnapi mellékletünkről általában jó véleményeket mondtak olvasóink. De a sok jó vélemény mellett odafigyel- | tünk a kritikai megjegy- I zésekre is. Az elmúlt évben igyekeztünk helyibbé tenni a kulturális, tudó- I mányos és társadalmi I kérdésekkel foglalkozó I vasárnapi oldalainkat. A tudományos kérdések kapcsán csakúgy, mint a divat, gyermeknevelés, I vagy művészeti kérdések vonatkozásában mindé- I nekelőtt a helyi eredmé- I nyék bemutatását, a he- | lyi szakemberek megszólaltatását tűztük ki célul. I Igyekeztünk helyet bizto- I sí tani a hasznos „hob- I byk” kedvelői számára is. Néhány jó hírt pedig most, mintegy zárszóként szeretnénk bejelenteni. Január elsejétől hetenként két alkalommal nyolc oldalnyi terjedelemben. jelenünk ma.id meg. Ez lehetőséget nyújt majd a Dunántúli Napló színvonalának további emelésére. Szélesíthetjük írásaink témakörét, helyet találnak majd a könnyed hangvételű, olvasmányos írások, enyhül majd a sportoldalak zsúfoltsága, és reméljük kielégíthetjük sok-sok olvasónk kérését: folytatásos regény közlésére is lehetőség adódik. Az oidalterjedelem bővítése természetesen többletkiadásokkal jár. A költségek emelkedése ellenére úgy döntöttünk, hogy nem emeljük fel a lap előfizetési árát, más forrásokból teremtjük majd elő a szükséges anyagiakat.
