Dunántúli Napló, 1968. november (25. évfolyam, 257-281. szám)
1968-11-02 / 258. szám
DvtvQnrmi naoio 1968. november i I Ö7 G1/D4SÄGI iTlfi T Az életszínvonal-politika néhány kérdése A Magyar Közgazdasági Társaság október 25-i tudományos ülésszakán négy szekcióülést tartottak. Közülük egyik az életszínvonal-politikával foglalkozott. Az előadó Huszár István, a Központi Statisztikai Hivatal elnökének első helyettese volt, és két korreferátum is elhangzott. Az alábbi cikk Huszár István előadás-anyagának alapján készült. A legfontosabb életszínvonalbeli komponensek mennyiségileg aránylag könnyen meghatározhatók, egyesek viszont, mint például a társadalmi és politikai motívumok — melyeket a gazdaságpolitika meghatározásakor még meglehetősen elhanyagolják — nehezen számszerűsíthetők. Pedig ezek a minőségi komponensek sem elhanyagolhatók, a gazdaságpolitikában komolyan kell mérlegelni az úgynevezett szubjektív tényezőket. Stagnáló életszínvonal még viszonylag magasabb szinten is rossz közérzetet okozhat és fordítva, jónak ítélheti meg a lakosság az életkörülményeket még viszonylag alacsonyabb élet- színvonal, szűkösebb ellátás mellett is, ha'saz tartósan és egyenletesen növekvő, továbbá biztatóak a jövő kilátásai. ^Az életszínvonal-politika fontos követelménye tehát, hogy a növekedés érezhető legyen. A minőségi tényezők közé tartozik még az áruválaszték, a munkakörülmények, a foglalkozás megváltozásának és megváltoztatásának lehetőségei, a társadalmi rétegek egymáshoz való viszonya stb. A felszabadulás óta a szocialista építés időszakában és eredményeként a lakosság életkörülményeinek javításéA Magyar Közgazdasági Társaság elnöksége és választmánya október 21—26 között tartotta meg évi rendes közgyűlését és tu- $ | dományos ülésszakát. A Magyar Tudományos Akadémia dísztermében az első napon dr. Timár Mátyás miniszterelnökhelyettes kormánykitüntetéseket adott át. Az Elnöki Tanács érdemes és eredményes munkássága elismeréséül a Munka érdemrend bronz- fokozataval tüntette ki dr. Kovács Attilát, az EGSZI pécsi kutatócsoportjának tudományos főmunkatársát, a társaság Baranya megyei titkárát. A Magyar Közgazdasági Társaság elnöksége a társaságban kifejtett munkássága elismeréseként 21 közgazdásznak, köztük dr. Erdélyi Ernőnek, a KSH Baranya megyei Igazgatóság^ osztályvezetőjének és Vissi Vendelnek, a Pécsi Sörgyár íökönyvelőjének a Széchenyi István emlékérmet adományozta. Pénzjutalomban részesítették dr. Dányi Pált, a Megyei Tanács tervosztályának vezetőjét és dr. Kovács Attilát. HABOM BAKANYAI közgazdász az ORSZÁGOS VÁLASZTMÁNYBAN A Magyar Közgazdasági Társaság országos választmányába Baracából dr. Nagy Józsefet, a Megyei Pártbizottság titkárát, a társaság Baranya megyei csoportjának elnökét, dr. Kisvári Andrást, a Magyar Nemzeti Bank megyei igazgatóját és Tóka Jenőt, a Mecseki Ércbánya Vállalat igazgatóját választották be. ban túl nem becsülhető jelentős eredményeket értünk el. Fejlődésünk azonban számos fogyatékossággal, ellentmondással volt terhes. Bár az életszínvonal s benne a fogyasztás évi átlagos növekedése az elmúlt 17—20 évben számottevő volt, a fejlődés ellentmondásait, fogyatékosságait áttekintve, előrehaladásunk mértékét más országok növekedési ütemével összevetve, arra a következtetésre kell jutnunk, hogy nem használtuk ki megfelelően a szocialista rendszerben lévő lehetőségeket A problémák alapvető magyarázata az, hogy a nemzeti jövedelem átlagos növekedési üteme lassú volt. Bár lényegesen magasabb a háború előtti növekedési üttmnél, de alacsonyabb annál, mint amilyen fejlődést az európai szocialista országok többsége elért, sőt néhány kapitalista ország gazdasági növekedése is meghaladta ezt a mértéket Ha a nemzeti jövedelem és a fogyasztás növekedési ütemét egybevetjük 1950 és 1965 között, megállapítható, a fogyasztás növekedése elmaradt a nemzeti jövedelem emelkedésétől. Vagyis növekedett a felhalmozásra fordított hányad. Viszont a felhalmozás arányának növekedése nem gyorsította meg gazdasági fejlődésünket és így az életszínvonal növekedését. Miért? Mert a felhalmozáson belül rendkívül magas a készletnövekedés mértéke (készletek és befejezetlen beruházások). A termelő beruházások megvalósításának időtartama hosszú. A beruházások által létrehozott kapacitások gazdasági hatékonysága pedig kedvezőtlenebb annál, mint amennyire a terveknél számoltak. E problémát csak súlyosbította az a körülmény, hogy a magas beruházási arány mellett is alacsony a lakosság élet- színvonalát közvetlenül érintő beruházások, elsősorban a lakásépítkezés aránya. Az életszínvonal nyilván tartósan nem szakadhat el a nemzeti jövedelem növekedésétől. Magyarországon a következő évek gazdaság-politikája számára tehát nem is lehet cél a felhalmozási alap arányának növelése. A központi gazdasági irányításnak inkább arra kell törekednie, hogy a tervszerű irányítás szempontjából véletlenszerűnek tekinthető tényezők kedvezőtlen konzekvenciáit elhárítani igyekezzék, tartalékokkal és más módon. Hazánkban a felszabadulás j utáni fejlődés során fokozatosan csökkent a munkából származó és nőtt a társadalmi juttatásból eredő jövedelmek aránya. Az európai szocialista j országok többségében a meg- | oszlási arány hasonló a magyarországiéhoz, különösképpen a Szovjetunió jövedelemosztására jellemzőek a magyarországi arányok. A társadalmi juttatásból ereqló jövedelmek arányának tapasztalt növekedése önmagában nem mond ellent a munka szerinti élosztás elvének, nem sérti az anyagi ösztönzés elvét. Bérezési rendszerünk azonban — főként a szocialista építés kezdeti időszakában — a kereseti különbségek csökkentésére törekedett és vezetett, bár a kereseti arányok közötti különbségek csökkenése a nemzeti mértékben is tapasztalható s ezek nálunk is hatottak. Ügy tűnik azonban, hogy a magyarországi egyenlősítési folyamat túlment a társadalmi, gazdasági szempontból helyes, objektív követelményekkel megmagyarázható mértéken, és indokolatlanul csökkentette a magasabb képzettséget igénylő, bonyolultabb munkát végző dolgozók kereseti különbségeit az egyszerűbb, kisebb képzettséget igénylő dolgozók keresetéhez képest. Alapjában a kereset nivellálásának ez a folyamata hat kedvezőtlenül az anyagi ösztönzésre. Mind a termelékenység növekedésére való törekvés, mind a munkaerő társadalmilag hasznos mobilitásának erősítése, s nem utolsósorban a helyes társadalmi morál kialakítása is azt igényli, hogy a különböző teljesítményt nyújtó dolgozók, valamint a magas képzettséget igénylő, felelős munkát végző keresők és az egyszerűbb és rutinmunkát teljesítők keresete között a különbség a mainál jelentősebb legyen. A keresetek nivellálásának a tendenciája és a Magyarországon kialakult — mindenekelőtt pénzbeni — társadalmi juttatások jelenlegi színvonala mellett az következett be, hogy a különböző foglalkozási rétegekhez tartozó családokban az egy főre eső jövedelmek tulajdonképpen nem a keresők foglalkozása, hanem sokkal inkább a családok demográfiai helyzete szerint differenciálódott. Innen már nincs messze az a következtetés, hogy a munka társadalmi hasznosságától függően differenciált keresetek különböző hatása csak akkor érvényesülhet hatékonyan, ha csökkentjük a demográfiai tényezők befolyásoló szerepét. Végső soron ez egyértelműen abba az irányba mutat, hogy a pénzbeni társadalmi juttatások közül a gyermekek és az idősebbek eltartásának költségeit — tulajdonképpen családi pótlékát és nyugdíját, mint a pénzbeni társadalmi juttatások érdemleges tételeit — nagyobb mértékben tekintsük össztársadalmi feladatnak. Huszár István leszögezte: az elmúlt években, vagy talán évtizedben egyre inkább előtérbe került az életszínvonal komplex és konzisztens rendszerben történő kidolgozására való törekvés. 10 évvel ezelőtt az MSZMP Központi Bizottsága behatóan elemezte a munkásosztály helyzetét, s közel négy évvel ezelőtt a KB mellett működő Közgazdasági Munkaközösség vitatta meg az életszínvonal-politika számos, általános kérdését. A vita tanulságait a IX. kongresszus megállapításai is tükrözik. E tevékenységek eredményeképpen fogalmazódott meg az életszínvonal-politikánk néhány lényeges rendszerező elve és fordult egyre több figyelem az életszínvonalat meghatározó tényezők összefüggéseinek és kölcsönhatásainak feltárására. A marketing-gondolkodásról Az Országos Piackutató intézet Pécsett is rendez kerekaszial-konterenciát Szeged, Szombathely, Székesfehérvár, Salgótarján, Nyíregyháza ... kerekasztal konferenciák, s egyben tapasztalat- cserék sorát rendezte az elmúlt hónapokban a budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem közgazdász továbbképző tagozata és az Országos Piackutató Intézet. 'A piackutatás szerepe és módszerei, a marketing-tevékenység, ez volt valamennyi konferencia témája. Dr. Szabó Lászlót, az Országos Piackutató Intézet igazgatóját kerestük fel, nyű, latkozzék e misszió (nevezzük talán annak) céljairól. Mi is a markeling? Ing. Karel Stepán, a Csehszlovák Kereskedelmi Kamara főosztályvezetője cikkéből idézünk. A modern vállalat a piaci kérdéseket már nem oldhatja meg ösztönösen. A külföldi tapasztalatok igazolják, hogy azok a vállalatok, amelyek nem szakítottak az értékesítés avult módszereivel, magukat ítélték halálra, -r A marketing-gondolkodás legdöntőbb ismertetőjele éppen az, hogy a piacra vonatkozó összes adat és ismeret tárgyilagos és szakszerű feldolgozásból indul ki. A marketing a piacot és a termelést kölcsönös összefüggésében ragadja meg. Azt vizsgálja, van-e szükség a piacon a termékre, meg- felel-e a piac követelményeinek, vagy lehet-e a terméknek piábot teremteni. De nemcsak a piac jelenlegi állapotát tartja szem előtt, hanem a piaci kereslet további fejlődésének irányait is kutatja, felderítve, a jövőbeni keresletet nem lehet-e esetleg kielégíteni a hagyományostól eltérő új termékkel, vagy szolgáltatásokkal. A marketingot sokan a piackutatás egyik fel javított válfajának tekintik. Éppen itt van a tévedés. A marketing ennél - jóval több: mindazoknak az ismereteknek és tevékenységeknek az ösz- szessége, amelyek révén az áru, illetve a szolgáltatás optimális feltételek mellett jut el a végső fogyasztóhoz. A marketing hozzájárul ahhoz, hogy a gyártási, értékesítési és nem utolsó sorban a tervezési költségek a legalacsonyabbak legyenek. A piac ismerete nélkül a vállalat vezetői tevékenységéből hiányzik a bizonyosság, hogy a termék egyáltalán eladható-e, illetve, hogy milyen áron, milyen választékban és milyen költséggel értékesíthető. Ezek nélkül még arra a kérdésre sem lehet válaszolni, hogy a termelés egyáltalán összhangban van-e a vállalat gazdasági céljaival és érdekeivel. Ugyanez vonatkozik a szolgáltatásokra is. Magunk lássunk hozzá! De hol tartanak még a ml vállalataink ettől? Attól, hogy a vállalaton belül egységes marketing szellem valósuljon meg. „Az a gondolkodásmód: amely a vállalat értékét a vevőknél és a fogyasztóknál elért pozíción méri, azon tehát, hogy a vállalat termékei miként képesek a fogyasztók szükségleteit kielégíteni és miként segítik elő a fogyasztók problémáinak megoldását”. Az Országos Piackutató Intézet a vállalatok megbízásából, kívánság szerint készít marketirrg-tanulmányokat. — EZok a tanulmányok azonban a kis és közepes vállalatokat tekintve eléggé költségesek, sokszor százezrekbe kerülnek; de megfelelő alkalmazkodó képességüknél fogva egyelőre nem is igénylik. Más megoldás tehát nem kínálkozik, mint hogy a vállalatok saját maguk alakítsák ki és erősítsék meg piackutató gárdájukat, valósítsák meg a vállalaton belül az egységes marketing szellemet. És most elérkeztünk a ke- rekasztal-konferenciák céljaihoz, hasznához. Az Országos Piackutató Intézetnek belőlük közvetett, morális haszna szár mazik. Az intézetnek rengeteg belföldi információra van szüksége, nem mindegy, kiktől kapják és milyen információkat szereznek. A kerek- asztal-konferenciákon ezekkel a módszerekkel ismertetik meg a résztvevő vállalatok képviselőit, nem elméleti, de sokkal inkább gyakorlati tanácsokat adva. Sőt, Budapesten az egyetem közgazdász továbbképző tagozata égisze alatt 1 éves üzemi piackutató tanfolyamokat is szerveztek. A jövő év elején: Pécsett is A jövő év elején, januárban vagy februárban Pécsett is tartanak ilyen kerekasztal- konferenciát. Amennyiben megfelelő számú jelentkező lesz — tudomásunk szerint a Közgazdasági Társaság itteni csoportja is felajánlotta segítségét — egyéves üzemi piackutató tanfolyamot indítanak Baranyában. Emlékező gépek a vállalatok szolgálatában A XX. század második felét az atomenergia békés felhasználásának nagyarányú térhódítása, a rakétatechnika és az űrhajózás rohamos fejlődése mellett az elektronikus számológépek széleskörű elterjedése jellemzi. Az elektronikus számítógépek a gyakorlati élet minden területér^ sikerrel bevethetők, bonyolult és egyszerű feladatok megoldásánál egyaránt. A speciális alkalmazások mellett az elektronikus gépeket széles körben alkalmazzák az ipari, a mezőgazdasági, a kereskedelmi vállalatoknál, ahol a tervezés, a termelés és az elszámolás adatfeldolgozási feladatait oldják meg segítségükkel. Emlékeznek is... Mi jellemzi az elektronikus számológépet? Elsősorban a rendkívüli nagy számítási sebesség. A jelenleg ismert leggyorsabb gépek több millió (!) matematikai műveletet, például összeadást végeznek egy másodperc alatt. A feldolgozási sebesség mellett nagyvolumenű tárolókapacitással rendelkeznek, ennélfogva olyan adatokra is „emlékeznek”, amelyek évekkel ezelőtt keletkeztek és a gépen valamilyen módon rögzítették. A modern elektronikus számítógépek felszerelése közé tartozik az automatikus programozás lehetősége, valamint az ún. könyvtári programok. A feladatok megoldása a gépen emberi beavatkozás nélkül, automatikusan történik, a már egyszer megoldott problémák újbóli feldolgozása esetén a feladat megfogalmazására és a megoldás programjának újbóli elkészítésére nincs szükség. A vállalati gazdálkodó szerveknél elsőrendű követelmény, hogy az alaptevékenységből származó bevételek növekedése elérje az optimális szintet. Ehhez már egy közepes bonyolultságú gyártási profillal rendelkező üzem esetén olyan tömegű információra és olyan számítások elvégzésére van szüksége, amelyeket manuális módszerekkel biztosítani szinte lehetetlen. Természetesen ez nemcsak a termelési, hanem az értékesítési folyamatoknál is naponta ismétlődő feladat elé állítja a vállalat vezetőit. A rendelkezésre álló készletek nyilvántartása, a rendelések feladása, az értékesítési forgalom elemzése, az adatfeldolgozás bevezetésével jelentős mértékben megjavítható. A vezetéshez informáltság kell A piaci kapcsolatok bővíté- : se, a szükségletre történő termelés esetén új vonások alkalmazására lesz tehát szükség a vállalat életében, amelyek a jelenlegi módszerekkel már nem kísérhetők megnyugtatóan figyelemmel. Az eiszá- molás-jellegű problémák (tervezés, számvitel, statisztika) mellett a vállalatnál egyre inkább jelentkezik igény a mérnöki, műszaki számítások gyors, megbízható, pontos végzésére. Az alkalmazott matematika olyan módszereket, eljárásokat kínál a műszaki szakembereknek, amelyek megoldása csak számítástechnikai kapacitás igénybevételével lehetséges. A modem gépek természetesen mind a két célnak egyaránt megfelelnek. Pécs az elsők között A beállított gépeknek körülbelül 70—80 százaléka vállalatoknál működik. A gépek 5—10 százaléka intézményeknél, 15—20 százaléka pedig bérmunkairodáknál található. A sokéves tapasztalat szerint nagyteljesítményű elektronikus számítógépek alkalmazása kis- és közepes vállalatoknál kedvezőtlen. Itt célravezetőbb a gépi adatfeldolgozást és elektronikus számítástechnikai feladatokat bérmunkaszolgáltatás igénybevételével megol- j dani. Ilyenirányú törekvésekre számtalan példát találunk a szocialista és tőkés országokban egyaránt. Hazánkban az adatfeldolgozási hálózat kiépítésének első lépéseit már évekkel ezelőtt megtettük. A Számítástechnikai és Ügyvitelszervező Vállalat 1963-ban Pécsett hozta létre első területi adatfeldolgozó központját. A feldolgozás kezdeti szakaszában lyukkártyarendszerű gépek segítségével végezték több pécsi és Pécs környéki vállalat adatainak gépi feldolgozását. A rendszeres feldolgoztatok között van: a Mecseki SzÁabanyás&ati Tröszt, a Baranya, Somogy, Tolna és a Zala megyei Állami Építőipari Vállalat, a Dunántúli Árai»» szolgáltató Vállalat stb. h központban található adatfeldolgozási eszközök állandó fejlesztése napirenden van, 1968. első negyedévében egy közepes teljesítményű elektronikus adatfeldolgozó gép üzembeállítására került sor. Természetesen a jelenleg rendelkezésre álló elektronikus adatfeldolgozó gép felszereltsége és kapacitása a Pécs és vonzási körzetébe tartozó terület feldolgozását a jövőben nem tudja kielégíteni, ezért szükségesnek látszik az adat- feldolgozó központ fokozatos fejlesztése. A fejlesztési célkitűzés a feldolgozás minőségi színvonalának állandó növelésén túlmenően egyrészt biztosítani kívánja a terület növekvő szükségleteinek kielégítését, másrészt a sokoldalú perifériális felszereltséggel lehetőséget kíván adni ahhoz, hogy az adatfeldolgozást igénybe vevők a különböző gépi feldolgozásra alkalmas adathordozókkal (lyukszalag, mágnesszalag stb.) közvetlenül bekapcsolódjanak az elektronikus adatfeldolgozás rendszerébe. Kecskés József, Weid! Lajos. Országos ügyvitelgépesltesi Felügyelet I Közgazdászok kitüntetése
