Dunántúli Napló, 1968. október (25. évfolyam, 230-256. szám)
1968-10-13 / 241. szám
t969. október 13. Danantmi nanio 3 Barátaink a Távol-Keleten Irta: Rapai Gyula, a Megyei Pártbizottság első titkára A Magyar Népköztársaság parlamenti küldöttsége szeptember 23 és október 9-e között látogatást tett a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban és a Mongol Népköz- társaságban. Mint a küldöttség tagja, szeretnék a sok kedves, felejthetetlen élményből egy csokorravalót átnyújtani a Dunántúli Napló olvasóinak. Barátok kozott Hogy milyen messze van hazánktól a két távolkeleti ország, azt már a meteorológiai viszonyok is érzékeltetik. Amíg idehaza 20—25 fokos, ragyogó napsütést élvezhettünk, Irkutszkban és Mongó- giában eléggé sűrűn hulló hó- pelyhek lepték el az utakat. Irkutszkban 4 fok hideg volt. De más is mutatja a nagy távolságot: Koreában 8, Mongóliában 7 órával előbb hajnalodig mint nálunk. Egy-egy dúsabbra sikerült program után gondoltunk is erre, felsóhajtva úgy á déli órák táján, nálunk ilyenkor még javában alszanak az emberek, hiszen mégcsak hajnali 4 óra van. Bármerre jártunk, mindkét országban tapasztaltuk az igazi barátság megnyilvánulását. Sohasem felejtem el azt a pillanatot, amikor az egyik koreai városban egy, kizárólag a hadirokkantak és hadiözvegyek számára szervezett műanyaggyárban egy szilánktépte arcú, középkorú férfi hozzánk lépett és megkért bennünket, hogy juttassuk el hálatelt köszönetét azoknak,a magyar orvosoknak, akik Koreában gyógyították a sebesülteket az 1950—53-as, amerikaiak által kirobbantott háború idején. Emlékezett arra is, hogy: egyik orvost Zoltánnak hívták, s nagyon kért, adjuk át soha el nem múló tiszteletét ennek az orvosnak, aki megmentette az életét. Rövidesen megtudtuk, kiről van szó és természetesen továbbítjuk szavait Ulánbátorban meglátogattunk egy ^bőrfeldolgozó üzemet és egy textilipari szövetkezetét Jóleső melegség járt át bennünket, amikor tört magyarsággal megszólítottak. Kiderült hogy ezek a munkások nálunk tanultak szakmát, vagy a mérnökök magyar egyetemen szereztek diplomát A textilszövetkezetben meg több magyarul tudóval találkoztunk, úgyszólván nem volt olyan üzemrész, ahol legalább két-három dolgozó ne a nyelvünkön köszöntött volna bennünket A szövetkezetiek, akik a budapesti Május 1 Ruhagyárban tanultak 1—2 évet hálából és megemlékezésül mindannyian beléptek a Mongol—Magyar Baráti Társaság helyi szervezetébe. Lovas nemzet Koreában mindenütt ragyogó tisztaságot tapasztaltunk. Már megérkeztünkkor felfigyeltünk egy megkapó dologra. Tessék elképzelni két párhuzamosan futó, 26 km hosszúságú virágszalagot. Ugyanis a repülőtértől a fővárosig futó út két szélét végesvégig gondozott tarka virágok díszítik. De szeretik a növényt benn a városban is. Az újjáépült Phenjan széles Utcáit rendkívül vonzóvá és üdévé varázsolják a szomorúfűz és platánsorok. Villa- mosjáraj; nincs, a közlekedést autóbuszok és autók bonyolítják le. Eleinte meglepőnek találtuk, hogy sehol nem láttunk gyermekkocsit, ellenben az anyák ősi szokás szerint hátukra kötve hordják kicsinyeiket. így sétálgatnak, ilyen módon viszik haza őket a bölcsődéből vagy viszik magukkal bevásárolni. Különben Koreában nem félnek a gyermekáldástól, a családonként 5 gyermek az átlag. Csinosan, tisztán járatják őket. Lovas nemzet vagyunk. Ezt az általunk is jól ismert, büszke kijelentést gyakran hallani Koreában és mégin- kább Mongóliában. Hihetetlenül sok legenda, de valódi élmény is kapcsolódik a lovakhoz. Koreában van egy úgynevezett „csalima mozgalom”. Ez megfelel a mi szocialista brigádmozgalmunk- r*k. A koreai népi monda szerint csalima táltost jelent, amely oly sebesen járt valamikor, hogy két személlyel a hátán egy nap alatt 1000 li távolságot futott, (10 li 4 km). A versenymozgalom célját, lendületét, optimista szellemét ezzel a névvel illusztrálják. A lónak Mongóliában meghatározó szerepe van. Még ma is millió számra tartanak lovat. Alig akad ember, akinek ne lenne néhány lova. Még a fővárosiak jórésze sem tud megválni kedvenceitől. Érdekes eset volt, amikor egy ízben tolmácsunk — különben a közgazdasági eg}-etemet Budapesten végezte — megjegyezte, hogy neki is van hat lova Amulva kérdeztük, hogy hol tartja ezeket, s miért van rájuk , szükség. — Gyermekkoromban vidéken éltem, sokat lovagoltam, sőt bajnokságot, is nyertem lóversenyeken, s még most is megkívánom néha a lovaglást — válaszolta, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne. S a mongoloknak valóban az is. Tolmácsnőnk, fcki ugyancsak Budapesten végezte a műegyetemet, megígérte, hogy ha egyszer vidékre megyünk, bemutatja lovaglósi tudományát. Nem kellett sokáig várni az alkalomra. Róla aztán elmondhatjuk, hogy szőrén üli meg a lovat Oly sebesen vágtatott a nem is túl szelíd paripán, hogy egy hortobágyi csikós is megirigyelhette volna Persze ezenkívül még sok minden bizonyítja a ló fontos helyét a mongol emberek életében. Képzőművészek egyik fő témája a ló, a népdalok jelentős része a lovak hűségét, jóságát, okosságát énekli meg, építőművészek, belsőépítészek választják díszítő motívumul. Ulánbátorban egy koncerten vettünk részt és csodálkozva láttuk, hogy az egyik énekesnőt a szokásosnál forróbb tapssal jutalmazták. Produkciója színvonalas volt ugyan, de azért ezt a sikert nem értettük. Az előadás végén megkérdeztük tolmácsunkat, mi volt a titka? — Egy lóról szólt a dal — válaszolta. Kitűnő ételek Magyar ember számára min dig nagy probléma a külföldi konyha. Mi is izgalommal vártuk, vajon izlik-e majd a sok ismeretlen étel, ital. Mert nagyon is ismeretlenek voltak. Koreában sohasem hiányzott az étlapról a tengeri rák, a kagyló, a tengeri uborka, a tengeri herkentyű, a rizs, a legváltozatosabb formában elkészítve, a szójababból készült olajízesítő stb. Meg kell vallani, hogy ezeket az ételeket enni sokkal jobb, mint látni, mert kinézésre furcsák, de az ízük annál jobb. Mongóliában a tejből — különösen a lótejből — készült ételek és a birjcahús a legelterjedtebb. A némzeti ital a kumisz. Eleinte óvatosan nyalogattuk a kecses tálka «zélét, 1 amelyből kínálták, később azonban már fel liter számra ittuk. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy közben az állami egyetem biológiai laboratóriumában meggyőztek bennünket, hogy milyen jó hatással van a kumisz a szívre és a tüdőre, milyen nagy a vitamin tartalma, úgyhogy ezután már vendéglátóinknak nem is kellett különösebben kapacitál- niok bennünket. A birkahúst a mongolok a legkedvesebb vendégeknek adják. Az elkészítés módja, bár hasonlít az alföldire, azrét különbözik is attól. A birkahúst úgy készítik, hogy az állat belső részét kiszedik és tüzes köveket raknak a helyébe, azután az egészet tüzes kövek közé helyezik és szép lassan sütik. Ezalatt a hő hatására bent összegyűlik a hús leve, amit levesként fogyasztanak. Elérkezett a vacsora szertartása. Nem tagadom, kissé meghökkentő látvány volt az asztalon a legalább egy méter hosszú egészben sült jószág, húsán meglehetősén vastag faggyúréteggel. Nemzeti szokás szerint a legkedvesebbnek tartót t vendégé volt a jog és kötelesség, hogy felszeletelje és megkínálja a jelenlévőket. Az általunk faggyútlanított birkahús nagyon ízlett mind- annyiunknak. Korszerű üzemek Jelentős a gazdasági fejlődés mindkét országban. Koreában igazán korszerű üzemeket láttunk. Például meglátogattunk egy vegyiüzemet, ahol mészkőből vegyi eljárással textil alapanyagot gyártanak. Hoztam is magammal emlékül egy kis selymes gya- potcsomót ' A mezőgazdaság nem kis érdeme, hogy már biztosítja' az ország rizsszükségletét. Az elmúlt években hatalmas öntöző rendszereket építettek ki, s ma már tulajdonképpen az egész mezőgazdaságot öntözik. A szántóföldnek óriási értéke van, annál is inkább, mert az ország területének 80 százaléka hegyes, mezőgazda- sági művelésre alkalmatlan vidék. Még a hegyek közötti szűk völgyeket is felhasználják és az öntözés segítségével nagy terméshozamokat takarítanak be. Az idei év aszályos volt, a szokásos 1100 mines csapadék helyett csak 500 esett, ennek ellenére megtermelik a hektáronkénti 40—50 mázsa rizst. Aki ért a rizstermeléshez, az tudja, hogy ez milyen jó eredmény. Mongóliában a gazdálkodás fő ága az állattenyésztés. Földművelés csak nagyon kis területen folyik, ami az ottani mostoha természeti adottságokkal függ össze. Nyáron nagy a meleg, télen a hideg. Az évi csapadék 3—400 mm, kevés a víz, a folyó. Állatuk viszont annyi, hogy kevés ilyen ország van a világon. A lakosság 1,2 millió, az állatok létszáma pedig meghaladja a 25 milliót. Igaz, hogy teljesen szabadtartásosan tartják, istállót nem ismernek, karámokat is csak az utóbbi években építenek. Az állatok télen- nyáron a szabadban, legelőn élnek, így a tartás nagyon olcsó, viszont a hozam is meglehetősen alacsony, s ha az időjárás zordabb a szokásosnál, sok az elhullás. Ettől függetlenül az állattartó szövetkezetek nem jövedelmeznek rosszul. A szövetkezetek tagjai nem földet, hanem állatot kapnak háztájiba, 30—50, sőt helyenként 100 állatot is tarthat egy-egy szövetkezeti család. Az életszínvonal emelésének módját a helyi viszonyok sajátosságai alapján oldják meg. Koreában a bérnek sokkal kisebb a jelentősége, mint a közvetett juttatásoknak. Mondjuk, ha egy családnak havi 5000 forint a jövedelme, ebből pénzben csak 500 forintot kap meg. Ezzel szemben a rizst jóformán ingyen kapják, naponta 60 dkg-tói 1 kg 20 dkg- ig, személyenként évente 30 méter textil anyagot vásárolhatnak fillérekért. A lakbér is névleges, általában 1—2 von az összkomfortos lakások bére (egy von 9 forint), de ebben benne van a villany, víz, gáz, fűtés is. Tehát ezt az állam szinte teljesen magára vállalja. Gyermekholmit is nagyon olcsón vásárolhatnak, éppen ottjártunkkor szállították le 50 százalékkal azok arát. Mélyen meghatódtunk azon a szeretetten gondoskodáson, amellyel Koreában és Mongóliában a gyerekeket körülveszik. Semmilyen anyagi áldozatot és fáradságot nem sajnálnak, ha a fiatalokról van szó. Bámulatos, hogy mennyit költenek úttörő házak építésére. Ö, de milyen úttörő házak ezek! Milyen gazdagon vannak felszerelve. Itt aztán kibontakozhat az ifjú ember képessége, tehetsége, megtalálhatja az érdeklődési körének, vonzalmának leginkább megfelelő foglalkozást és szórakozást, művelődési lehetőséget. Láttunk itt a népi hangszerek sokféle változatától kezdve az esztergapadig, a különböző sportfelszerelésig mindent. Voltunk egy vidéki városban, s nem tagadom az öröm mellett egy kis irigységet is éreztem. Ez egy Pécsnél sokkal kisebb helység, s az úttörő palotában 20 függetlenített tanár és pedagógiai képzettségű szakember tanítja, neveli a gyerekeket. Rajtuk kívül még társadalmi munkában mérnökök és a legkülönbözőbb szakmák mesterei, művészek segítenek a gyermeknevelésben. Mindenütt céltudatos politikai neveléssel találkoztunk. Koreában gyűlölettel beszélnek az amerikai imperializmusról, amely kettészakította a koreai népet. A koreai nép és ifjúság mindent elkövet a honvédelem erősítésére, az amerikai provokációk elhárítására. Erősödő kapcsolatok Koreában és Mongóliában is meggyőződtünk arról, hogy a szocialista építésben és a nevelésben szép eredményeket értek el. Arról is, hogy megvan a lehetősége annak, hogy hazánk és a két távolkeleti szocialista ország között a kapcsolatok minden téren erősödjenek. Parlamenti küldöttségünk útja szerény hozzájárulás volt ehhez. Egy mongol jurtában Ismerkedés Koreával Öl perces interjú A közgazdasági hétről A „Mindannyian közgazdászok vagyunk” záróelőadással, amelyet a Pécsi Rádióban dr. Erdélyi Ernő, a TIT közgazdasági szakosztályának elnöke mondott el tegnap — befejeződött a közgazdasági hét. Megkértük dr. > Erdélyi Ernőt, értékelje az elmúlt hét eseményeit. — A közgazdasági hetet országszerte első ízben rendezte meg a TIT közgazdasági választmánya, a megyei szakosztályok és a Magyar Köz- gazdasági Társaság. Bár a megrendezés a közgazdasági ismeretterjesztés 10 éves jubileumával kapcsolatos, az volt a cél, hogy széles körben ébren tartsuk az érdeklődést a a közgazdasági kérdések iránt, s hogy ráirányítsuk a figyelmet a gazdasági továbbképzés fontosságára. Sikerült az egész megyét átfognunk. Nem rendeztünk dömpingben előadásokat, de ami volt, magasszínvonalú volt Pécsett budapestiek, Keserű Jánosné belkereskedelmi miniszterhelyettes és dr. Végi Ferenc tanszékvezető egyetemi tanár tartott nagysikerű előadást, amelyen elsősorban a szakmabeliek, közgazdászok vettek részt. A Mecseki Szénbányákban az ott dolgozó műszakiak közgazdasági érdeklődését sikerült felkelteni. Vidéken is felélénkítettük a közgazda- sági életet. Szigetváron megtelt a Városi Tanács díszterme, nemcsak az üzemek közgazdászai, de a tanácsi vezetők is eljöttek, sőt Komlóról, Mohácsról és Pécsről is érkeztek érdeklődők. Így volt ez a többi vidéki helyen is. A megye mezőgazdaságilag legfejlettebb területén, Mohácson is tartottunk előadást, s ha most nem is tudtunk, ősszel szeretnénk valamilyen programmal Siklósra is eljutni. A közgazdasági hét első eredményei egyébként már is megmutatkoztak. Megállapodás történt Szigetváron, hogy a konzervgyárban az alsóbbszintű vezetők részére gazdasági továbbképző tanfolyamot indít a TIT. Ugyanitt tanfolyamot szervez a KISZ is, amelynek témája: a vezetési kérdésekről általában. A közgazdasági hét eseményei között megemlíteném még a Pécsi Rádióban elhangzott kerekasztal-beszél- getést Baranya megye gazdasági fejlődéséről. Ilyen beszélgetéseket máskor is szeretnénk. A közgazdasági hét alkalmából egyébként a Magyar Rádió ipari rovata is ellátogatott Pécsre, örülünk, hogy a Napló újra megindítja négy hetenkénti közgazdasági oldalát, amelynek munkájában, cikkei megírásában a TIT is résztvesz. Az NDK—NSZK kereskedelme A Die Welt csütörtöki száma az NDK—NSZK kereskedelemmel foglalkozva megállapítja, hogy a szövetségi gazdasági minisztérium, alacsony szinten moz gó, kiegyenlített évi mérleget vár 1968-ban. A külkereskedelmi forgalom volumene 1968 első nyolc hónapjában 1,756 milliárd márkára rúgott, ami három százalékkal kevesebb, mint a múlt év hasonló időszakában. Visszaesés mutatkozott valamennyi fontos árucsoportban. %
