Dunántúli Napló, 1968. október (25. évfolyam, 230-256. szám)

1968-10-09 / 237. szám

Világ proletárja!, egyesüljetek I A,a: 70 Dunántúli naplö xxv. éwoiyam, 237. szám Az MSZMP Baranya megyei Bizottsága és a Megyei Tanács lapja 1968- *>|“°ber *■> sierd» Üdülés — csak nyáron? A nyári üdülés véget ért. " A rádió is beszüntette az üdülőknek szóló zenés mű­sorát. Hivatalos nyilatkoza­tokból és szakcikkekből is tudjuk: évek visszatérő üdül­tetési problémája, hogy szep­tember végén, október ele­jén általában kiürülnek az üdülők, s üresen is maradnak a következő tavaszig. Ellent­mond ennek azonban az a tény, hogy pillanatnyilag tel­tek az ország üdülői, a pécsi üdülő pedig egyenesen zsú­folt. Mint hírlik, még az üdülővezető szobáját is a be­utaltak rendelkezésére kellett bocsátani. Mi történt? Felol­dódott egy régi szokás me­revsége? A teóriát kinőtte az idő? Ami a jelenlegi telített­séget illeti, nyilvánvaló ma­gyarázat a zord nyár utáni kellemesnek ígérkező ősz, amely szépségeivel, fanyar melegségével, nosztalgikus hangulataival pompás alka­lom a pihenésre. Azt is mondják — legalábbis a rossznyelvek —, hogy ezekre a hetekre régi szokás szerint nyolc-tíz százalékkal több be­utalót adnak ki, mint a ren­delkezésre álló helykeret. S mivel az idő kellemesre for­dult, kevesebben adják visz- sza a beutalót. Ha pillanatnyilag teltek is az üdülők, maga a kérdés — az őszi, béli, tavaszi üdülés — nem megoldott A legtöbb ember nyáron akar üdülni. Ez az igény tel­jesen érthető. Az üdülés, a pihenés beidegződése nálunk a nyarat tekinti az egyetlen használható évszaknak. Egész életrendszerünk a nyári sza­badságra épül, akkor aka­runk újjászületni. S valóban, a nyár utánozhatatlan — ha jó a nyár. Üdültetési rend­szerünk is túlzottan nyár­centrikus, annál is inkább, mivel az üdülésre alkalmas létesítményeink nagy része csupán három-négy hónapon át használható — sajnos, új üdülőszállóink nagy többsége is — másrészt, ami őszi-téli üdülésre alkalmas, az sem eléggé korszerű. S nem is kap elég propagandát. A z őszi-téli időszak ter­** mészetének is megvan­nak a maga utánozhatatlan szépségei. Sőt, bizonyos szem­pontokból nézve ezek az év­szakok alkalmasabbak a ki- kapcsolódásra, a pihenésre, mint a nyár. A természet nyilvánvaló szépsége azonban egymagában nem elegendő. A kérdés lényege maga az üdülő. Van-e elég olyan üdü­lő, amely a hűvös, hideg év­szakokban is kellemes üdü­lést, környezetet biztosít. S ha van _ mert van, sőt a t élen kihasználatlan szállo­dákkal bővítésre is nyílik al­kalom — vajon mindent el­követnek-e, mindent biztosí­tanak-e, hogy a beutaltak jól érezzék magukat? Biztosít­ják-e a kellemes időtöltést, vagy pedig a barátságtalan, „utószezoni” ellátás, a rosz- szulzáró, huzatos szobák, a fűtetlen társalgók, az üdülés apró bosszúságai veszik el a kedvét attól, hogy más év­ben is ősszel vagy télen kér­jen beutalót. A téli üdülés propagandája is eléggé langyos. A gyógy­üdülők különösebb propagan­da nélkül is zsúfoltak, de a nem-gyógyüdülőkre ráférne egy kis propaganda. Vannak jó dolgok, amelye­ket meg kell ismertetni az emberekkel, meg kell szeret­tetni. Híresek vagyunk az üdültetési rendszerünkről. A tömeges és viszonylag olcsó üdültetés nálunk szociális vívmány. De, nemcsak nyáron. A jáfék^ilntszenalc alkalmából A filmszemle legtávolabbról érkezett vendége, a tokiói Sbl- Több nagysikerű film operatőrével, Sára Sándorral készít nobu Horni újságírónó Kosa Ferenccel, a Tízezer nap ren- elö interjút Poor Klári, a tv népszerű riportere dezőjével Erb János felvételei Fogadás az ulánbátori magyar követségen A Kállai Gyula elvtárs ve­zette parlamenti küldöttség látogatása alkalmából And- rásfí Gyula, hazánk Ulán­bátort nagykövete október 7-én fogadást adott az Ulán­bátor! nagykövetségen. A fo­gadáson mongol részről meg­jelentek: D. Molomzsamc, a Mongol Népi Forradalmi Párt Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára, N. Luv- szandravdan, a Mongol Népi Forradalmi Párt Politikai Bi­zottságának póttagja, a párt ellenőrző bizottságának elnö­ke, Sz. Bata, a Nagy Népi Hurál Elnökségének elnök- helyettese, B. Altangerel, a Nagy Népi Hurál Elnökségé­nek elnöke. Aczél György (jobbról) a mozi páholyában dr. Csendes Bajossal és Takács Gyulával Pécsre érkezett Aczél György elvtárs, az MSZMP KB titkára Aczél György, a Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizott­ságának titkára kedden délután a IV. Magyar Játékfilmszemle alkalmá­ból Pécsre érkezett. A kedves vendéget a Baranya megyei Pártbi­zottság nevében dr. Csen­des Lajos titkár, a Ba­ranya megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága képviseletében Takács Gyula elnökhelyettes kö­szöntötte. ( Aczél György, a Kos- \ suth moziban megtekin- ) tette Bán Róbert alkotá- | sát, a Mi lesz veled Esz- terke című új magyar í film ősbemutatóját. \ Kedd ói a Mérlegjavító részleg működik Szigetváron Kedd óta üzemel a szövet- j kezeti mérlegjavító részleg j Szigetvárott, a József Attila utcában. A hajdani, öreg ko­vácsműhely több tízezer fo­rintos ráfordítással alakult át egy jól felszerelt kis fióküzemmé. Ugyanis Pécs és Vidéke Földművesszövetke­zetnek Pécsett már régóta működik egy központi mér­legjavító üzeme a Szigeti úton. Azonban a „piaci kör” az utóbbi időben annyira bővült, hogy már Somogy megyéből, de közvetlenül a Balaton környékéről is ér­keztek megrendelések. A szi­getvári fióküzem létesítését az indokolta, hogy a javítás­ra váró mérlegek szállítási útvonalát lerövidítsék. Az üzletfelek általában terme­lőszövetkezetek, földműves- I szövetkezetek, állami gazda- I súgok és kereskedelmi szer- I vek. Hídmérlegeket, bolti I mérlegeket javítanak a pécsi ! és szigetvári üzemben. A pé­csiek a múlt évben 1 millió 200 ezer forint, 1968. I. fél­évében 800 ezer forint ter­melési értéket értek el. Ha már itt tartunk, érde­mes megemlíteni, hogy a Pécs és Vidéke Földműves- szövetkezét jelenleg .18 féle ipari szolgáltató tevékenysé­get folytat. Ebbe tartozik a j mérleg javításon kívül még a kisbútor gyártás a golgo­tái telepén, a szeszfőzés, a szikvíz készítés, aztán a por­oltó készülékek javítása és { ellenőrzése, továbbá a híres óbányai fazekasok tevékeny- ! sége. Az ipari szolgáltatás forint értéke a múlt észtén- I dobén 8 millió volt, 1968. első felében már 6 millió 200 ezer, de az egész évi termelési érték várhatóan el­éri a 15 milliót. A szolgál­tató tevékenységet természe­tesen a jövőben tovább bő­vítik. Jelenleg Olasz köz­ség tanácsi szerveivel tár­gyalnak egy péküzem létesí­téséről. hogy a környék la­kosságának zavartalan ke­nyérellátását ilymódon biz­tosítsák. 1950 óta mindegyik 5 éves tervben ígéretet kapott Pécs az országos szervektől, meg­épül az új kenyérgyár. Rend­re elmaradt. Közben a város kenyérellátása, a nagy erő­feszítések ellenére sem ja­vult, szombaton, kettős ünne­peken maradt az előregyár­tott kenyér. De gondoljuk csak meg! A kereskedelem napi átlagos rendelése 620 mázsa, ezzel szemben a Pé­csi Sütőipari Vállalat napi kapacitása 580 mázsa. A vá­rosban szétszórva, nyolc üzemről van. szó! A keres­kedelem igényeit csak tete­mes túlórázással tudják ki­elégíteni, érthetően, gyakori a munkaerő vándorlása. Próbálták áthidalni a prob­lémát, de csak elodázni si­került, a rekonstrukció tá­volról sem oldotta meg a zavartalan ellátást, üt év alatt különböző forrásokból 17 millió forintot költöttek e célra, de nem sok előreha­ladás történt. Nem vitás, új kenyérgyár kell, annál is in­kább, mert a mostani üze­mek közül egyesek szanálás­ra kerülő területen találhá- tók. Mi több, már jelentős előrehaladás történt, legalább is így értesültünk a Pécsi városi Tanács tervosztályán, ahol a napokban összejöttek az érdekeltek. Már készül a program, megtörtént a hely- kijelölés, a kisajátítás, építő­ipari kapacitás is van. Csak még a legfontosabb hiányzik — a pénz. Mivel sem a ta­nácsi kassza, sem pedig a sütőipar fejlesztési alapja nem bírja, központi erőfor­rásból kellene megépíteni az új kenyérgyárat. A sütőipari szakemberek két alternatívát dolgoztak ki, s azok a tanács vb elé ke­rültek. E szerint napi 45 tonna kapacitású kenyérgyár épül­ne, két műszakban üzemel­ne. Ugyanakkor továbbra is megmaradna a jelenlegi köz­ponti és a pécsszabolcsi üzem. Mint említettük, a ter­vek már készülnek, mégpe­dig a kenyérgyárak tervezé­sére profilírozott Győri Ter­vező Vállalatnál. 1969 végé­re ígérték, hogy elkészítik. 1970-ben már indulhatna a beruházás, illetve először a tereprendezés, felkészülés, majd 1971-ben a tényleges építkezés. Az új kenyérgyá­rat 1973-ban helyeznék üzem be. Összes bekerülési költ­sége előzetes becslések sze­rint 40 millió forint. Helyét a Felszabadulás ut­cában, a gőzmalom mellett jelölték ki. Itt két raktár- épületet kell majd lebontani. Mivel közel a nyersanyag, s itt vezet majd a 6-os út is, az új kenyérgyár mind tech­nológiai, mind pedig szál­lítási szempontból tekintve (jelentős megtakarítás!) ideá­lis helyen lesz. A beruházás kulcskérdése: a kemence. A hagyományos gőzkemencc nem jöhet számításba, a ne­héz fizikai munka, a munka­erőprobléma miatt. Ezért ár­ajánlatot kértek az egyik belgrádi cégtől, ahonnan meg is érkezett a válasz­levél. Két gáztüzelésű kernen ce kellene, egy-egy 38100 dollárba keiül. A kemence „mindent tud”, automatizált, és a jugoszlávok 5 éves ga­ranciát vállalnak érte. A távlati fejlesztési ter­vekben, tekintve a város la­kosságának növekedését, egyébként még egy kenyér­gyár szerepel, Ujmecsekal- ján épülne fel, az 1980-as években. Kapacitását kisebb­re tervezik, napi 22 torma kenyérre. A tartalomból: || ixon— Humphrey párharca Jelentés Csehszlovákiából í Választások Finnországban Bombatölcsérek a rízsföldek mellett A lakosság szolgálatában Jo. » és ésszerűség A Dunántúli Napló és az olimpia 40 millió forintot „kér“ az új pécsi kenyérgyár

Next

/
Oldalképek
Tartalom