Dunántúli Napló, 1968. október (25. évfolyam, 230-256. szám)

1968-10-06 / 235. szám

1968. október 6. Dunanmii naoio 9 1849. október 6. a baranyai népköltészetben A magyar szabadságharc bukása és az aradi gyásznap emlékét a nép is őrzi: visszaemlékezések, mondák mellett a népköltészetben, verses alkotásokban is tükröződik történelmünknek ez a szomorú fejezete. Évek óta tart a magyar szabadság- harc néprajzi emlékeinek gyűjtése, s az egyik, a népi emlékezetben élt vers körül ma is folyik a vita — népi, vagy műköltői eredetű-e az aradi vértanúkról szóló ének. Ez a költemény először Lévay József neve alatt jelent meg nyomtatásban, s a kutatók egy része őt tartja a vers szerzőjének, más kutatók szerint Lévay egy népi alkotást dolgo­zott fel és bővített ki, s megfésülten, saját műveként közölte. A vitát eldönteni nem feladatunk, azonban a megemlékezés mellett a tudományt is szolgálni kívánjuk egy baranyai adalékkal, az aradi vértanúkról szóló ének egy eddig közületien változatának bemutatásával. Papp Sándor dali gy jteménye 1894 Év Pécs 120—123. lapjain találjuk a Janus Pannonius Múzeum Néprajzi Osztályának Adattárában az alábbi, kézzel írott változatot, amelyet betűhíven közlünk. AZ ARAD! VÉRTANUK © Jaj de bussan süt az őüzl napsugara Az aradi várnak tőmlőcz ablakára, Szánja azt a tizenhárom magyarvitézt Ki a tőmlőcz fenekén ott halálra kész © El ítélték sorba mind a tizenhármai Szötek fontak a nyakukba ezer vádat. El neveztek felségsértő párt ütőknek. Hogy a magyar szabadságért harezra kelte... © S uramfia az ítélet akasztófa. Mind ha gyáva utón álok lettek volna. Mind ha méltók sem volnának egy lövésre. Katonához férfiúhoz illő végre. © Nyílik már a bőrtőn ajtó vas a zárja, Jertek jertek hű magyarók a halálra Búcsuzaíok el egy mástól mind örökre. Úgy menjetek úgy száljatok jóbb életre, © Ki is jöttek vérző szívvel halaványan. Elbúcsúztak egy két szóval katonásan, Jerünk bajtárs az Istenhez fel az égbe Had fordítsa szemeit a magyar népre. © Oh mily boldog kit előre nevezenek. Hogy a halált leg először őlelné meg. Jaj de bezeg kit végsőnek hagytak hátra, Hogy bajtársi szenvedésít végig várja. 0 Damjanicsot hagyták végső vértanúnak. Bár mindig élőtte állót a csatának. Kegyetlenül haragszik- rá minden német Számtalanszor földig verte őkelméket, ® Ott ál kőztök mankójára támaszkodva. Mint egy dülőfélben áló templomtornya. Mint egy tigris mely vas közé vagyon zárva Ingerkedő gyermek sereg játékára • ■ - ©, í , & Dörgö villám ezek hát az én bíróim. r Kiket ősze törtek az én katonáim, Mondhatom hogy dérék hősök szép vitézek Nincs kedvem az éléthez ha rajok nézek. Tüzes kolMelleié Ami másutt kimegy a di­vatból, bejön a múzeumba — mondja tréfásan a muzeoló­gus és lám az élet, vágj’ ez­úttal inkább Szita Imre pécsi magángyűjtő, Őt igazolja. Mustrálgatjuk az egykori bányász hobbijának terítékét a Janus Pannonius Múzeum Helytörténeti Osztályán. Egy ládányi gyufa, — ez nem éppen elavult cikk —, s leg­alább ennyi kevésbé divatos gyufatartó! összeállítunk mindjárt egy kiadós gyufa- sz álkollekciót is az alaptípu­sokból. Némelyiket szálkának nézné az ember, a másikat meste-gerendának. Az egyik gyufafej-forma, kerek, a má­sik hosszúkásra növesztett, vagy mint a viharálló angol tengerészgyufáé: buzogány­szabású. Gyufásdobozt mindenki gyűjthet, de nem ilyeneket! Ezt a tigris-címkés skatu­lyát például még a századfor­dulón hagyhatta félbe egy bi­zonyára testes angol úr, — kezünkben 0yufatörténet: ritka példány valóban. To- \ bbi debozsorozatok Angliá­ból; az egyiket városcímerek­nek, a másikat a híres-ne­vezetes angol szövetnek szen­telték. A kínai és japán gyu­fa fedelén, finom szálú min­ták, a spanyol címkéken bi- kaviadal-ábrázolás. — Ez meg itt miféle szerzet? Gyöngyié­iül gyufa, akváriumot utánzó és egyik oldalán átlátszó do­bozzal; made in Italy. S még csak ezután jönnek a gyufatartók: fémből, fából, csontból vagy egyszerűen csak kivájt magból, mely gyufaszálat növeszt ezúttal. Ritka szépen „mintázott” ezüst tartók — a gyűjtemény legszebb darabjai —, s mar­cona külsejű háborús emlé­kek sorakoznak egymás mel­lett. És ne feledkezzünk meg persze a gyöngy- és gyöngy- házberakásos. kifejezetten ’ női gyufatartókról sem! Ennyiféle díszes rágyújtásra másutt aligha nyílik lehető­ség! Köszönet a tolvajnak Megér nekem ennyit a térjem hűsége Ezt a kislányt önnek köszönhetem Gábor Zsctzsci Budapesten ^ — Csupán három na­pom van Budapesten — három nap több mint harminc évi távoliét után abból a városból, ahol születtem — mon­dotta a híres magyar származású amerikai szí­nésznő Gábor Zsazsa Bu­dapestre érkezésekor. Az egykori magyar szépségkirálynő hétfőn visszautazik Hollywood­ba, ahol rövidesen új filmet forgat, egyidejű­leg játszik egy televí­ziós sorozatban és Ang­liában is színpadra lép. — Eddig harmincegy filmben szerepeltem. Reggel ölkor kelek rend­szeresen és a késő esti órákig dolgozom. Van­nak napok, amikor még a napfényt sem látom. Es körül néz olyoo hősen olyan bátran, Míndha volna honvédekkőzt a csatában. Bajtársai mint ot rúgnék már előtte Ott la viszik o is megyen már előre. ® : És meg ál az akasztofa kőzelébeú Megöleli megcsókolja keservében Isten hozzád szabadságom keresztfája, Rajtad halók meg hazámért nem hiába @ Sürőg forog már a hóhér a kőiénél Számolni egy magyar hősnek életével. Damjanícs meg így kíálta nyugalmába. Vigyáz fatyu felneborzazd a szákállam, Mint ha a mit szenved nem is halál lenne. Mint ha nem is sírba hanem bálba menne. A németek buta képei bámulának. Hogy bátran mond jó éjszakát a világnak. Aradi vár aradi vár halál völgye. Híres magyar bősöknek a temetője. Viruljanak környékeden sir virágok. S felejthetetlen legyen az ő haláluk. A- . A Habsburgok és Haynau rémtettének, a hős aradi tizenháromnak emlékét őrző vers bizonyára más népi kéz­iratokban is szerepel, s esetleg még olyanok is élnek, akik énekelt változatát is ismerik e versnek. Jó lenne, ha érte­sítenék erről múzeumunkat, hogy haladó hagyományaink további értékeit is feltárhassuk. Mándoki László múzeumi osztályvezető Néha hihetetlen dolgokat produkál az élet. Tessék elképzelni, valaki hónapokig takarékoskodik, féltve őrzi kis pénzecskéjét a szekrény rej tekében, aztán egy szép napon észreveszi: eltűn­tek a százasok. Siet a rendőr­ségre, feljelentést tesz. A nyo­mozók a tolvajt elfogják, s a károsult alaposan összeszidja. Ez a természetes. De hogy valaki köszönetét mondjon a tolvajnak, amiért ellopta a pénzét, hát ilyent ritkán hal­lani. Pedig ... Az asszony csípőre tett kéz­zel várja otthon estefelé a férjét: na, csak jöjjön haza az a... A férj kissé pityókásan bészédeleg. A barátaival volt, névnapot ünnepeltek és hát ilyenkor ugye... Mint mon­dom, beszédeleg a lakásba, már csücsöríti is ajkát, hogy puszival köszöntse hitvesét, amikor mintha az ég szakadt volna le ... — Te részeges csavargó, te ... te ... hát nem elég, hogy az egész város beszéli a Ju­liska ügyedet... Nem elég, hogy éri szerencsétlen úgy te­szek, mintha nem tudnék az egészről, hogy ne kelljen szé­gyenkeznem miattad, hogy né­ha még én védlek, ha hallom, hogy már megint a presszó­ban voltál azzal... Hát eddig tűrtem. De most már nem! Mondd, hol a megtakarított pénzem, amit ide tettem a szekrénybe? Most már meg­lopod a családodat? Mire kel­lett az a pénz? Biztosan neki adtad, hogy jobban riszál- ja . .. És mondja, mondja a ma­gáét. Férjemuram megkövül­tén áll, fogalma sincs az egész Juliska ügyről, a hiány­zó pénzről, amiről az asszony APASAQ Nem mondhatnám, hogy a mentő ügyeletese különöseb­ben megdöbbent, amikor éjjel két órakor közöltem vele, hogy a feleségem szülni ké­szül. Még inkább helyeslőén bólintott, mint aki egyetért a lélekszám gyarapodásával, megnyomta a csengőt és a következő pillanatban már lei is gördült egy kocsi a garázs­ból Ma sem tudom, honnan tudták, hogy jövök. Beszállásnál vigyáztam a fe­jemre, vigyázott a feleségem is, és két fájdalom között meg érkeztünk a klinikára. Az ápolónők cseppet sem látszot­tak haragudni, hogy éjszaka zavarjuk őket, karonfogták a feleségemet és magamra hagy tak. Rágyújtottam néhány ci­garettára, és a falon lógó pla­kátot kezdtem tanulmányozni, mely a helyes védekezést mu­tatja be. Ekkor egy izgatott, r—ájcisapkás fiatalember érke­zett a feleségével, akin lát­szott, hogy terhes. — Maguk mit szeretnének? — Gyereket. — Nekem fiam lesz! — je­gyezte meg. A következő tíz percben még három házaspár fut be. — Legjobb, ha most szépen hazamegy és alszik egyet — tanácsolja az orvos. — Reggel mire felébred, hárman lesz­nek. Mit szeretne? — Ha van rá lehetőség, ak­kor egy fiút kérnék! — Mindent meg fogunk próbálni. Az ágyam igazán kényel­mes, de valahogy nem tudok elaludni. A fiúkat elviszik katonának, a lányokat pedig meghógolyózzák a sötétben. Az 1984-es olimpián már részt vehet, válogatott labdarúgó lesz, vagy gyorsúszónő. Na­gyon gyors úszónő. El fogja olvasni a Golgotát, meg fog­ja írni a század drámáját és vesz egy kocsit. ' Felgyalogolok • ktlnJkira, az orvos bizonyos büszkeség­gel fogad: — Már 4 óra 10 perckor megvolt, koránkelő lesz. Kire üt ez a gyerek? Délben a kórteremben vál- lamra csap a svájcisapkás sorstársam: — Na, mije van? — Fiú. Es magának? — Micsoda kérdés! fiát per­sze, hogy fiú; — Gratulálok. — Ja, mi tudtuk, hogy kell csinálni! Az asszonyok csendesen fe- küsznek az ágyon. A folyosó végén, az üveg­ajtónál újdonsült apák gyüle­keznek, itt van a gyermek- nézde. Figyelem egy darabig a bemutatót, egyszer csak szörnyű gyanú rak fészket az agyamba: lehet, hogy ez az ápolónő mindig ugyanazt a csecsemőt hozza vissza? De nem, a karjukon levő szám különböző. — A kis Sturabeket hozza ki, legyen szíves, még nincs száma — mondja egy idősebb hölgy, mellette a lánya, a kis­mama testijére ágaskodik. Az álarcos ápolónő térül-fordul és megjelenik egy pályással. A hölgy összecsapja a kezét: — Ez a kis Sturabek? ... — Ugyan mama, mind így néz kí, amikor megszületik. Aztán az én fiamat hozza az ápolónő, kissé meglepődöm, azt vártam, hogy a saját lá­bán jön. — Teljesen a nagyanyja! — szalad ki az anyósom szá­ján. Futólag szemügyre veszem, mire nagyvonalúan hozzáteszi: — Teljesen az anyád. A gyerek egykedvűen, mond hatni faarccal viseli el az ér­deklődést és csak akkor csip­pent a szemével észrevétlenül, amikor összeakad a tekinte­tünk. Értjük egymást A füle kicsi és formás, a haja gesz­tenyebarna, értelmes homlo­kán titokzatos gondok redöi j látszanak. Gondolkodik. A 21-es számú gyerek \ papája beszél. Neki nincsen Juliská­ja és semmiféle pénzt nem vitt el hazulról. Tiltakozik, de hiába. Egy délelőtt hivatali szobá­jában cseng a telefon. A fele­sége telefonál. — Apuskám drága, te vagy? — hallja az asszony hangját. Megkapaszkodik az íróasztal­ba, nem akar hinni a fülé­nek. öt szólítják apuskámnak, drágámnak? — Én vagyok — suttogja. — Édesem, azonnal gyere haza, minden rendben van. Gyere, gyere, most ne kérdezz semmit — mondja az asszony. Férjem-uram kapja a ka­lapját és rohan. Amikor be­toppan a lakásba, ott találja a feleségét, egy másik asz- szonyt és egy férfit. A fele­sége szóhoz, sem engedi jutni: ez az úr itt a rendőrségről jött, nyomozó, ez az asszony pedig — tolvaj! A rendőrség elfogta, bevallotta, hogy lo­pásból él, besurran a nyitott ajtón. Tőlünk is ő vitte el a pénzt. Aztán a tolvaj felé fordul­va mondja: — Köszönöm asszonyom, hogy maga lopta el a pénzt. Én már a férjemet gyanúsí­tottam, Nem is hiszi, milyen perpatvar volt miatta. De most már tudom, hgoy az én férjem a legjobb, a legdrá­gább, ezután én nem hiszem el a Juliskát sem. Persze ezt maga nem érti, nem is fon­tos. Mégegyszer köszönöm, asszonyom, köszönöm. A pénzt pedig tartsa meg, megér ne­kem az én aranyos apukám hűsége ennyit... Befejezésként férje nyakába ugrik, megcsókolja. Ez a másik kis történet kapcsolódik az előbbihez. Sze­replője ugyanaz a tolvaj és a nyomozó. De hadd mondja el maga a nyomozó: — Kísérem a tettest házról házra, mutassa meg hogyan és honnan lopta el a pénzt. Be­kopogok a lakásba, fiatalasz- szony nyit ajtót. Elmondom, miről van szó, azt, hogy a ve­lem lévő asszony besurranó tolvaj, bevallotta, innen is vitt el pénz*, amikor nyitva találta az ajtót. — Igen, valóban ellopták a pénzemet, én tettem a felje­lentést — mondta a fiatalasz- szony. Aztán, ami ezután kö­vetkezett, én ilyent még nem láttam. A fiatalasszony hirte­len a tettes nyakába ugrott és megcsókolta. Jobbról is, bal­ról is. Köszönöm, köszönöm... mondogatta. Én meg csak áll­tam ott, nem tudtam, mitévő legyek. A fiatalasszony for­dult egyet, bement a másik szobába és a következő pilla­natban egy pólyással a kar­ján lépett ki. — Nézzék, ez az én kis Klárikám... Az történt, hogy a fiatalasz- szony nem akarta megszülni a gyereket, a pénz már együtt volt az abortuszra... Csak hát a pénzt elvitte a tolvaj, fgy aztán megszületett a kis­lány. — A világért nem adnám Klárikámat. Asszonyom, ezt a kislányt magának köszönhe­tem. Hát ezért csókoltam ösz- sze. * — A tolvajt, a büntetett előéletű Molnár Ilonát tizen­nyolcrendbeli lopásért szabad­ságvesztésre ítélte a bíróság. — Engem ítélnek el, ami­kor családi békességet állítot­tam helyre, amikor nekem kö­szönték, hogy kislányuk van? — mondta méltatlankodva, amikor a bíróság kihirdette az ítéletet. Talán volt is némi igaza ... Garay Ferenc Pódium Egy pécsi Hannoverben. A Német Szövetségi Köz­társaságba ■ utazott Kiss László, a pécsi Mecsek cukrászda zenekarának ed­digi vezetője. A mostanáig a budapesti Táncpalotában játszó Szabó Kálmán ze­nekarához csatlakozott . és előreláthatólag egy évig Hannoverben és környékén játszik majd a pesti kollé­gákkal együtt. Valóban tüzes a teste. A Pécsi Pannónia Bár ok­tóberi műsorában Olty Já­nos és Szabó Vajda Éva énekesek, valamint a Ba- lási artista trió mellett fellep Bátizán József is: testébe villamos áramot vezet, s ezzel gyújt meg például neonégőt, avagy a vendég cigarettáját. Nemzetközi első díjasok a Liszt teremben. Az idei nemzetközi Weiner Leó brácsaverseny, valamint ugyancsak nemzetközi Pabló Casals gordonkaver­seny első helyezettjei, Bár­sony László brácsa és Ma­rina Csajkovszkaja gordon­kaművész október 9-én este fél 8 órakor a pécsi Liszt teremben Beethoven Ko­dály, Debussy. BQ.ch, Brahms és Golestan mü­veket adnak elő.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom