Dunántúli Napló, 1968. október (25. évfolyam, 230-256. szám)

1968-10-06 / 235. szám

tttt. október K ntmi navta S A récsí Fémipari Vállalat Szigcíi üli lakatos üzemében 5 millió forintos értékben termelőszövetkezetek cs álla­mi gazdaságok részére 40 acélvázas gépszínt készíte­nek. Itt készülnek az ‘ AGEOKER u j raktárházai­nak állványai, az Ércbánya Vállalat és a Mecseki Szén­bányák részére pedig csille futóművek. A képen szállí­táshoz készítik elő a raktár­állványokat. Foto: Erb János Búza­termesztési tanácskozás Október 9-én szerdán, dél­előtt 9 órai kezdettel búza- t Tmesztési tanácskozást ren­deznek Pécsett, az újmecsek- pljai Ságvári Endre Művelő­dési Házban. A tanácskozáson 22 területi tsz-szövetség, il­letve mintegy 200 tsz képvi­selteti magát az ország 10 Megyéjéből, A rendezvényre eszéki mezőgazdasági kutató­kat, szakembereket is meghív­tak. Baracs József, a Megyei Tanács mezőgazdasági és élel­mezésügyi osztályának veze­tője tant bevezető előadást A búzatermesztés Baranya »legyei tapasztalatai 1968-ban címmel, majd az Eszéki Me­zőgazdasági Kutató Intézet Igazgatója Lép az emelvényre. Előadásának címe: A Libellu- la búza termesztése. Niért vannak túlterhelve a tsz-elnökök? Nincsenek megosztva a terhek — Sok az ösztönösség a vezetésben hogy helyettük is dolgozzék, még akkor sem szüntették meg az elnökök túlterheltsé­gét. Van ugyanis még egy té­nyező, mely rengeteg időt vesz el tőlük: a sok társadalmi funkció, tisztség. A vizsgála­tok ugyanis kiderítették, hogy sok elnök öt-hat funkció bir­tokosa még, s nagyon sokat járnak ülésekre, értekezletek­re esténként. A párthatározatokhoz híven, hamarosan megvizsgálják ezt a problémát, s ahol csak le­het, csökkentik a tisztségek számát. A főagronómusok, fő­könyvelők és más tsz-vezetők Sokkal kevésbé túlterheltek ebből a szempontból, így el­vileg lehetőség nyílik arra, hogy megosszák egymás kö­zött a munkát. M. L,. Nőtt a felvásárlás 54 Cilikből több mint 1 milliárd forintos forgalom — Több búzát, bort, több húst adott az idén Baranya közellálása — Megdöbbentett az a hír, hogy az egyik tsz-elnök lá­nya belekeveredett egy gale­ribe, államellenes célokból szervezkedett, izgató tartalmú plakátot ragasztott. Ez a lány olyan helyzet elé állította az apját, hogy az kénytelen volt lemondani. Amikor ezt hallot­tam, eszembe jutott, hogy ne­kem is van családom, s meg­történik, hogy egy hétig sem beszélgetek a gyermekeimiTíel. Eszembe jutott, hogy éjszaka olvasom, mert máskor nincs időm. Talán még egyszer sem éreztem, láttam olyan világo­san, mint ekkor, hogy tenni kell valamit ez ellen. Nem mehet így örökké! El kell ér­ni, hogy a tsz-elnök se dol­gozzék többet napi tíz órá­nál! ... „Összedől” a világ A járási párt-végrehajtó bi­zottság ülésén mondotta ezt egy tsz-elnök. Az utóbbi idő­ben ugyanis minden pártfó­rumon — járások, megyek, országos szervek — megtár­gyalták a tsz-elnökök helyze­tét, általában a tsz-ek veze­tésének problémáit. Csaknem 3 ezer tsz-elnök helyzetét vizsgálták meg az országban, s a vizsgálatot sok helyütt kiterjesztették a főagronómu- sokra, főkönyvelőkre is. Nem ismételjük el azt a sok jót, ami a vizsgálatok nem egyszer száraz statiszti­kai adataiból kiderül. Minden részletezés nélkül is nyilván­való, hogy a falu egyik leg­tekintélyesebb embere ma a tsz-elnök, tsz-vezető, mint ahogy az sem titok, hogy nagy többségük nagy hozzáértéssel, szorgalommal látja el a mun­káját. Inkább arra keresünk választ, ami minden pártfó­rumon lezajlott vita egyik kulcskérdése volt: tulajdon­képpen miért túlterheltek a tsz-elnökök? Pécsett, Mohácson és Sikló­son egyaránt arra a felisme­résre jutottak, hogy a tsz-ek tekintélyes hányadában nincs megfelelő munkamegosztás a vezetők között. Az elnök napi 12 órából csak 6-ot fordít el­nöki munkára. A munkaidő másik fele avval telik eh hogy átnyúlik a főagronómus, brigádvezetók és más veze­tők feje felett és azok feladat­körét látja el. Ahogy Siklóson kifejezték, az ilyen elnök azt hiszi, hogy „összedől a világ”, ha néhány napra eltávozik a fciz-ből. Bizalmatlan a többi vezető iránt, vagy ha nem az, telje­sen tájékozatlan a vezetésel­méleti kérdésekben, az egész irányítást ösztönösen látja el. Nem veszi észre, hogy azok a I vezetők, akiknek átnyúl a fe- | jük felett, hovatovább elvesz­tik a kedvüket, csökken a fe­lelősségérzetük stb. Valóság­gal belehajszolja magát abba a tudatba, hogy csak akkor mennek jól a dolgok, ha ő „mindenütt” ott van, ha „min­dent” kézben tart. A vezetés gyenge pontja E helyzeten csak akkor le­het változtatni, ha a tsz-el­nökök, vezetők gyarapítani fogják szakmai, politikai és nem utolsósorban vezetésel­méleti ismereteiket. Ezért ké­szítenek a járási pártbizottsá­gok tervet az elnökök képzé­séről, továbbképzéséről, ezért szervez a vezetők részé­re továbbképzést a mo­hácsi tsz-szövetség, budapesti és pécsi előadókkal. Több ilyen kezdeményezésre van még szükség! önmagában viszont ez sem lesz elegendő. Hiába ugyanis a képzett, a vezetés minden csínját-bínját ismerő elnök, fő­agronómus, főkönyvelő, párt­titkár meg főállattenyésztő, arra nem képesek, . hogy moz­gásba hozzanak, operatívan irányítsanak, illetve hatéko­nyan ellenőrizzenek több száz embert. Ehhez már brigád­vezetók kellenek, a brigádve­zetők, visgont gyenge pontjai a mai tsz-vezetésnek. Bár a vizsgálatok non tér­tek ki rájuk — még a siklósi járásban is csak a főagronó- musig, főkönyvelőig „mentek” el t— több felszólaló utalt ar­ra, hogy napirendre kell majd tűzni ezt a témát is. Nehéz vállalkozás lesz orvoslást ta­lálni! A brigádvezetók több­sége ugyanis olyan személy, aki tsz-elnök volt valamelyik kis faluban, mielőtt a sok kis szövetkezet egy naggyá egye­sült. Ha pedig nem volt el­nök, nagy érdemeket, tekin­télyt szerzett még a tsz-ek megalakulását követő évek­ben. Többségük ma már ko­ros ember, s nem képes lé­pést tartani a fiatalok erejét és idegeit is alaposan igénybe vevő rohamosan növekvő kö­vetelményekkel. Olyan megol­dást kell hát találni, mely mindent kielégít: a fejlődés követelményeit, ugyanakkor tekintettel van a múlhatatlan érdemekre is. Mindenki érzi a probléma súlyát és nehezét — salamoni bölcsességre lesz szükség! öt-hat tisztség Ha a brigádvezetók problé­mája is megoldódik, az elnök »Kát ri<e»rrH L- á/n n rrn A mezőgazdasági cikkek felvásárlásának háromnegyed- évi helyzetéről és várható alakulásáról adott számot 12 felvásárló, illetve forgalmazó vállalat vezetője péntek dél­előtt Pécsett a Megyei Taná­cson megtartott tájékoztatón. A vállalatok zökkenő nélkül hajtották végre az új mecha­nizmusra történő átállást, s ez mindenekelőtt jó felkészü­lésüknek köszönhető. Hogy az ellátásban nem keletkeztek zavarok, azt az 1967-ben fel­halmozott készletek tették le­hetővé, ezenkívül az az ör­vendetes körülmény is segí­tett, hogy a rossz időjárás el­lenére a mezőgazdaság hozni tudta bruttó termelési elő­irányzatát. Ennek megfelelően alakult a megye háromnegyedévi fel­Minimozi 4 tengelyen — öt év alatt ezerötszázzal csökkent az országban a mun­ka közben megsérült vasutas dolgozók szánna, s ami még en­nél is fontosabb: tizennyolc­cal kevesebben vesztették a sí­nek között életüket — hang­súlyozta tegnap délelőtt Sár­közi Gábor, a MÁV vezér­igazgatóságának munkavédel­mi előadója, miközben bemu­tatta lapunk munkatársainak a most első ízben Pécsett tar­tózkodó guruló munkavédelmi iskolát. Az európai viszonylatban is egyedülállóan korszerű vándor oktatási központ a Vezérigaz­gatóság és a Vasutas Dolgozók Szakszervezete közös erőfeszí­tésének szülötte. Az első ko­csi tulajdonképpen egy gazdag I? égebben a lónak sok­kalta több köze volt a szíjgyártóhoz és megfordítva. Amióta likvidálták a derék ncgylábúakat, jóformán semmi közük egymáshoz. A huszas év ekben Siklóson, ahol Maros­széki István is mesterséget tanult, virágzott a szíjgyártó ipar, kilenc műhely ontotta az új lószerszámokat, ostort, nyerget, igás kantárt, néha egy jó parádéskan tárt és per­sze javította is. Ha már egy nadrágszíjat kellett készíteni, jó kuncsaftnak számítolt. Most meg? Néha elmegy a KliTI-n keresztül külföldre egy-egy csipkézett vagy sima parádés kantár, valamelyik gazdag nyugati kuriózum­gyűjteményébe. — Mit vesznek most? — Nyakörvet. Kutyakultusz van. Marosszéki István, egyetlen pécsi szíjgyártó kisiparos Rá­kóczi úti kis üzlet-műhelyé­ben, szögre akasztva, minden­féle kutyanyakörv sorakozik. Nyílik, az ajtó, két nyakörvet elvisznek. A mesternek is van kutyája, nem is kutya, kutyus, a pult alatt bujkál. Falon függ berámázott diplo­mája: Hungária príma junior. Csak a félholdkés maradi A magas polcon pedig leszer­számozott, „kifogott” barna faló pihen, a ringlispileken látni olyat, 10 évig állt a ki­rakatban, három éve végleg bevette. Szóval a nyakörv. Megtalál­ható itt mindenféle más, a városi igényeknek megfelelő­en. De mennyit változtak az igények! A szíjgyártónak ki­csit már kereskedői lelemény­nyel kell rendelkeznie. Iga­zodnia kell a divathoz. Vere­tes övék farmernadrágra — fiataloknak, óraszíjak garma­dája, vadászoknak tarisznya, tölténytartó, fegyvertok. Pi­padohányzacskó, igaz csak mutatóba. A sarokban a föl­dön futballabdák halomba rakva. Rádiótokok, babakocsi­szíj, porckorongsérv tartó, mo­torülés. Készült itt már az egyetemnek kísérleti kutyára haspáneél, ült már itt műlá­bas férfi... Hívják is a mes­tert. Megfordult tornatermek­ben. ment asztalosműhelyek­— Hordták ide a gyerekek csőstül az iskolatáskákat. Éj­jel nappal dolgoztunk, otthon a lakáson is. Feleségem, meg a segéd ... Az aktatáska nem a szíjgyártó dolga, a bőrdísz­művesé. De a bőrdíszművesek csak újat akarnak csinálni dohog Marosszéki mester. A specialitás a kulacs. Még Siklóson tanulta a Harasztiak­nál, akik állítólag az Alföld­ről települtek át. A kulacs, melyik milyen nagy, 200—800 forint. A nyolcszáz forintosnak külön díszsallangja van, 12 óra alatt készül el. („Kula­csaimat a világ minden részé­re elhurcolták”.) Egyszer el­vitte kollekcióját Debrecenbe. Elismerték, hogy az övéi szeb­bek. Művészi számba mennek. — A szíjgyártó szerszámai mit változtak? — A szerszámok nem vál­toztak. A bőrvágó félholdkés a lelke mindennek. Ha van egy félholdkésem, két áram. be, megreparálnj az elszakadt i két tűm, akkor már dolgozni gépszíjat. Néha táskát csinál- j tudok bárhol, tatnak. Egy életre szól. I — És ee.,, a sámli? — Ez a csikó. A vállán vit­te az ember. A huszas évek végén ezzel faluztunk. Jártunk házról-házra, javítottunk. Az Ormánságban majdnem min­den falut, házat ismerek. De sokszor feljelentettek, jött utá­nam a csendőr. Mert enge­délyt kellett kérni a bírótól. Nehéz volt. A segédlevél után először három évet kellett mesternél dolgozni, de nem volt akkoriban munka. És le kellett telepedni. Marosszéki mester, közel a hatvanhoz, azt mondja, hiába a nyugdíj, ő élete végéig dol­gozni akar. Évente, durván számolva, mert a bőrök egy részét kvadrálban, másik ré­szét kilóban mérik, másfél­mázsa bőrt használ fel. Keze közt planck bőrök, a tehén­bőr legnemesebb része, sertés és lakkbőrök („A műbőrnek ellensége vagyunk”) változnak át nyakörvvé, rádiótokká ... Néha egy parádés lószerszám­má. Miklós vári Zoltán kép- és dokumemtumanyagot tartalmazó kiállító terem, mig a második egy gazdagon fel­szerelt előadó, illetve mozi­helyiség. A tablók, modellek, oktatási anyagok megtekintése után a továbbképzésre vezé­nyelt vasutas dolgozók rövid — oktatófilmekkel kiegészí­tett —, előadásokat hallgathat­nak meg a második kocsiban. A dunántúli körűt után Pécs­re vontatott guruló iskolát teg­nap délelőtt fél 9 órakor rö­vid ünnepség keretében dr. Szabó Tibor, a pécsi igazgató­ság vezetője nyitotta meg, majd elsőként az igazgatóság vezető beosztású munkatársai ismerkedtek meg a korszerű munkavédelmi objektummal. A kiállító kocsi vitrinjeiben számos pécsi vonatkozású anyag is helyet kapott, a pé­csi igazgatóság az elmúlt évek ben ugyanis tucatnyi korszerű munkavédelmi kiadványt bo­csátott útjára. Ezek a füze- tecskék nagyobb állomásokra és szolgálati helyekre lebont­va ismertetik a különböző be­osztású emberek teendőit és kötelességeit. Ennek, s a mind jelentősebb munkavédelmi be­ruházásoknak a következmé­nye, (idén 5, jövőre 12 milliót fordítanak a biztonság és szo­ciális helyzet javítására), hogy a baleseti helyzet a pécsi igaz­gatóság területén az átlagosnál is gyorsabb ütemben javul. Sok év átlagában évi 500 körűi volt a jegyzőkönyvezett sérü­lések száma — idén pedig mindössze 154 sebesülés tör­tént. Az elmúlt években átla­gosan 10 ezer munkanap ve­szett el a balesetek következ­tében, az idén először azon­ban minden remény megvan arra, hogy jóval alatta ma­radjanak ennek a számnak. Az első háromnegyedév vesztesé­ge: 6000 nap. A főpályaudvar csonikavá- gányán álló guruló munkavé­delmi kiállítást és oktatási központot hétfőtől — szerve­zett keretek között —, 40 fős csoportokban kersik fel a leg­különbözőbb szolgálati helyek dolgozói. A kiállítás megtekin­tése az esedékes negyedévi baleseti oktatást helyettesíti. vásárlási helyzetképe és ked­vezőek a kilátások az év há­rom utolsó hónapjában is, Pozsgai József, a Megyei Ta­nács mezőgazdasági és élel­mezésügyi osztályának cso­portvezetője, a jelen helyzet és a felvásárlás várható ala­kulásának ismeretében leszö­gezte, hogy az 54 főbb cikk terén a felvásárlás meghalad­ja az előző évi szintet. Míg 1967-ben az 54 felvásárolt cikk forintértéke 1 003 milli­árd volt addig a kalkuláció szerint 1968-ban ez 1 095 mil­liárd forintra nő, természete­sen változatlan áron számol­va. Különösen szembetűnő a növekedés a hét legfontosabb cikk vonatkozásában. Kenyér- gabonából a tavalyi 9116 va­gonnal szemben 1963 első há­romnegyedévében 10 600 va­gonnal vásárolt fe] az átvevő vállalat Baranyában, Borból 45 ezer hektoliter a reálisan várható felvásárlás, ami tíz­ezer hektóval több a tavalyi­nál. A tavalyi viszonylag lanyhább év után várakozá­son felüli mértékben nőtt meg a hízott sertés-kínálat. A felvásárlás ennél a cikknél tavaly nem érte el a 100 ezer darabot, most 132 ezer lesz az átvett mennyiség. Vágó- marhából a tavalyi 24 500-zal szemben most 27 ezer darabot vesz át a vállalat. Ennél a cikknél óvatosságra inti a vállalatot a háztáji tehénál­lomány bizonyos csökkenése, mint tendencia. Vágóbarom­finál az 1967. évi 220 vagon­nal szemben 250 vagon a vár­ható felvásárlás, s ebből 150 vagonnal két tsz, Lippó és Mágocs szállít le. Étkezési to­jásnál a tavalyi 59 millió da­rab, tejnél a tavalyi 49 millió liter felvásárlása az idén is biztosítottnak látszik. Az 54 cikkből ez a hét több, mint 930 millió forintot tesz ki ér­tékben, ez is mutatja döntő fontosságukat. A MÉM által nemrég ki­bocsátott szerződéses alapel­vek ismeretében a vállalatok ezekben a hetekben kötik meg a mezőgazdasági üze­mekkel az 1969. évi termelési szerződéseket. Ismeretes, hogy az alapelvek nem kötelező érvényűéit a szerződő felekre nézve. A népgazdaság igényé­ről 1969-re vonatkozóan nagy vonalakban dr. Lénárt Lajos, a minisztérium főosztályveze­tője tájékoztatta a vállalato­kat. Ez az információ orien­tálja majd a mezőgazdasági üzemeket is egy-egy cikk ter­melésére illetve nem terme­lésére. Lénárt Lajos hangsú­lyozta, hogy a szántóföldi ter­melés 1968. évi szerkezete, 1969-ben is megfelel a piaci igényeknek, s az exportnak. Kertészeti termékekből, zöld­ségfélékből azonban az ideinél többet igényel a népgazdaság, itt számítani lehet egyes cik­keknél bizonyos árkorrekciók­ra, melyek ösztönzőbbé teszik a termelést. Sertésnél és ba­romfinál a szintentartás a cél, tehát árváltozásokra itt sem lehet számítani. Húsjuh ese­tében azonban 1969-ben is nő a piacigény, mindenekelőtt az export igény. Legjelentő­sebb anyagi ösztönzőket a szarvasmarhatenyésztés foko­zására kívánja érvényesíteni az állam. Ennek mikéntje fe­lől ezekben a napokban dön­tenek, így még nem dőlt el, hogy a vágómarha és a tej termelői árát emelik-e meg jelentősen, avagy kisebb ár­emelés mellett az ágazat egyéb állami támogatását nö­velik. Egy biztos, 1969-ben a szarvasmarha ágazatot az ál­lam az ideinél magasabb ér­dekeltségi szinten fogja ösztö­nözni, s jó, ha a tsz-ek ezt már most előre tudják. Időjárásjelentés Várható időjárás vasárnap estis: kisebb felhőátvonulások, szórvá­nyosan futó esők. Mérsékelt* időnként élénk északi szél. Haj­nalban és reggel néhány helyen köd. Várható legalacsonyabb éj­szakai hőmérséklet 3—8, legma­gasabb nappali hőmérséklet IS— 17 fok között.

Next

/
Oldalképek
Tartalom