Dunántúli Napló, 1968. október (25. évfolyam, 230-256. szám)

1968-10-01 / 230. szám

f968, október t. Duna ntnti nat>to 3 Eladatlan téglahegyek Csak papíron van lekötve a termelés — Falun még idegenkednek a korszerű Hatezer éves a tégla. Elűny ös biofizikai tulajdonságai — bang- és hőszigetelés, hőtartás, 1 evegőcsere. páraelszívás stb. — olcsósága ma is rangos építőany aggá teszik. Megjelent a panel, de a tégla maradt. A tégla helyi anyag, mindig lesz Jövője, a kis­lakásépítkezéseknél, különleges d omborzatl viszonyok mellett csak a tégla jöhet számításba. A téglaipar a hagyományos mellett ma már korszerű termékeket is gyárt, megjelent a magasított és üreges áru. Sajnos, általános el terjedésűkről még nem beszél­hetünk. Á szükségletek lényegesen meghaladják a téglaipar ka­pacitását, az év elején a gyá­rak több tízmilliós rendelést mondtak vissza. Az idén 200 millió téglát gyárt a Baranya- Tolna megyei Téglaipari Vál­lalat 22 gyára, ebből 132 mil­lió lakossági kontingens, a kiutalásos rendszer ugyanis az idén megszűnt; a többi érke­zési sorrendben a vállalatoké, termelőszövetkezeteké. „A téglát nálunk tárolják“ — Papíron lekötött a ter­melés, a gyakorlatban nem, időszakonként piacproblémá­ink vannak. Több gyárunk húsz százalékkal többet gyárt­hatna, ha időben elvinnék a téglát — panaszkodik Takács László igazgató. Az értékesítés a TÜZÉP- telepeken keresztül történik, a fogyasztó közvetlenül a gyárból szállítja el a téglát Sem a TüZÉP-nek, sem pe­dig a gyáraknak nincs tároló- kapacitása. Ha a gyárakból nem szállítják el időben, üte­mesen a kemencékből kikerü­lő téglát, hátráltatják a ter­melést, elveszik a helyet a nyerstéglától. Ha a kemen­céktől messzire kell elhorda­ni a késztermékeket, lassítani kell az égetést, a gyártási fo­lyamatot, szűkül a kapacitás. A tégla a kislakásépítkező­ké, elsősorban a vidéké. Épí­tési kedv van. De — gondol­ják, magyarázzák a téglagyá­riak — késik a telekkijelölés, drágábbak a telkek, késik az ÖTP-kölcsön. A tégla pedig marad a gyárban. A kötbér nevetségesen alacsony, napi egy ezrelék. De hátráltatnak a szállítási gondok is. Nincs rakodó. — Miért nem segít magán a téglaipar? Felajánlhatná szolgálatait a vásárlóknak, sa­ját gépkocsijaival fuvarozhat­na. — Az alapítólevél a szállí­tást tiltja — mondja az igaz­gató. Az alapítólevelet nem lehet­ne megváltoztatni az új hely­zetnek megfelelően. Érdemes lenne megvizsgálni a saját fu­varozás lehetőségeit és kive­rekedni gépkocsikat. Addig is: az ÉPFU-val közösen kísérle­teznek olyan markolószerke­zet megszerkesztésén, amely- lyel a rakodás gépesíthető. A korszerű tégla A'másik probléma: minden­ki a kisméretű téglát keresi és sajnos ehhez az igényhez iga­zodni kell. Holott korszerű gyártmányaik is vannak: a magasított, üreges áru, me­lyekből eddig mindössze az évi termelés 20—25 százalé­kában gyártottak. Ugyanolyan, sőt sokkal jobb biofizikai tu­lajdonságokkal rendelkezik, mint a hagyományos kistégla, ez vitát nem is képez, csak megértést kíván. Ezenkívül lényegesen könnyebb, követ­kezésképp szállítása olcsóbb. Mivel a mérete nagyobb, az építkezés gyorsabb, gazdasá­gosabb, az élőmunka felhasz- lás kevesebb, de kevesebb ha­barcs is kell. Igaz, kényesebb, törékenyebb építőanyag, szál­lításakor, felhasználásakor na­gyobb gondosságot igényel. A korszerűbb termék gyártása nyilván vállalati szempontból is előnyös: kevesebb földet használnak fel, nagyobb a ter­melékenység, kedvezőbb az önköltség, azonos kapacitással több falnégyzetméter készük Miért idegenkednek falun a korszerű téglától? Évszázados megszokásról van szó, nehéz megváltoztatni. A falusi kő­műves a noteszából épít, „ve­gyen kérem 35 ezer kistéglát’’. A kistéglára számított mérete­ket át kellene számolni az új­ra. Az idegenkedés miatt bosszantó keresztszállításokra kerül sor. A tégla helyi anyag, a Baranya-Tolna megyei vál­lalat mégis az ország minden részébe szállít téglát, Győrtől az Alföldig. Szekszárdon kis­méretű téglából hiány van, ugyanakkor a 30-as blokktég­lát Bács megyébe vitték. Év elején rendeléseket kellett visszamondani, most a tégla­iparnak van piacproblémája. Nagyobb vertikalitást Korszerű termékeikből több TÜZÉP-telepen mintafalakat állítottak fel, de talán elkelne a nagyobb propaganda. Meg­kockáztatnék egy javaslatot. A fejlettebb piacgazdálkodó or­szágokban a vállalatok verti­kalitása nagy. Miért ne épít­hetne a téglaipari vállalat la­kásokat? A kemencéket télen építik, s ilyenkor a kőműves- gárda létszámát felduzzaszt- ják. És ha begyújtották a ke­mencéket? Maradhatnának Jugoszláv export? üreges téglától azután is a kőművesek, sőt < még jobban felduzzaszthatnák a létszámot, építőbrigád ala- < kulhatna. Van is saját építő- S ipari kapacitásuk, építettek! már szolgálati lakásokat. Miérti ne rendezkedhetne be a tégla- j ipar a kislakásépítkezésekre? < Ha nem is kulcsátadásig, de í tető alá hozásig, vagy alvál-í lalkozókkal kooperációban j kulcsátadásig. Abban az idő- j szakban, amikor a téglagyár- < fásban a pangási időszak van. < építhetnének, legkorszerűbb í termékeikből, és a dolgozókat sem kellene fagyszabadságra j küldeni. Egy ilyen vállalkozásnak si-! kere lenne és saját belső prob­lémáit is megoldhatná a vál- j lalat. Lenne hová elszállítani* az egyes téglagyárakban idő-J szakonként veszteglő készter­méket. Miklósvári Zoltán Védőoltás kanyaró ellen Űjabb fertőző betegség el­len veszik fel a küzdelmet védőoltás segítségével. Ezút­tal a kanyarót akarják így megelőzni. Ezen a gyermek- betegségen ugyanis gyakor­latilag minden kisgyermek átesik, s a megbetegedések mintegy 25 százaléka ko­moly betegség formájában zajlik le, sőt, 5 százalékuk súlyos szövődményeket is okoz. A Szovjetunióban és az Egyesült Államokban vi­szont évek óta több millió védőoltást adtak, s igen jó eredménnyel. Most Magyar- ország is beszerezte az oltó­anyagot, méghozzá jelentős anyagi áldozattal, egy sze­mélynek megfelelő adagot 50 devizaforintért. Így rö­videsen védőoltásokat kez­denek, mégpedig önkéntes alapon. Pécsett október vé­gén, november elején kez­dődnek ezek az oltások. A ®€RnyŐ €LÖTT Miért magasak a halárak? Pécsett tartózkodott néhány napig Földényi Sándor, a Hal­értékesítő Vállalat igazgatója. Elutazása előtt megkértük, válaszoljon néhány kérdé­sünkre. — Közismert, hogy a hal­árak magasak, a halfogyasz­tás viszont alacsony Magyar- országon. Mit kíván tenni ez ellen a Halértékesító Vállalat? — Harminc éve, amikor a szakmába kerültem, fél kiló volt az egy főre eső halfo­gyasztás Magyarországon. Ma már több mint 2 kilogramm. De még mindig kevés, hiszen Csehszlovákiában például 5— 7 kilóval számolnak. Mi is magasnak tartjuk a halára­kat. Már többször szóvá tet­tük ezt az Országos Árhiva­talnál, a MÉM-nél és másutt. Remélem, lesz némi eredmé­nye. Nem hinném viszont, hogy lényegesen csökkentik az árakat, a múlt évhez viszo­nyítva ugyanis növekedtek a takarmányárak, a vízdíjak, a kereskedelmi-forgalmazási költségek stb. Mindennek te­tejébe, egyelőre még a rosz- szul termelő gazdaságok ter­melési költsége határozza meg az árakat. — Ügy hallottuk, akadozik a halexport. Ez a hír nyugtalan­ságot keltett a termelők kö­rében. — Változatlanul szállítunk az NSZK-ba, NDK-ba, tárgya­lunk az osztrákokkal, olaszok­kal. Legfőbb piacunkon, Cseh­szlovákiában viszont értékesí­tési problémák léptek fel. A jelekből ítélve azonban a kö­zeljövőben ismét kapcsolatba KÖNNYŰZENEI STÚDIÓ A dob megelőzte a gitárt? — Táncdalénekeseket is képeznek Ma, október elsején indul Pécsett a könnyűzenei ok­tatás évadja, s az itteni to­vábbképző stúdió a tavalyi félszáz továbbtanuló zenész­szel szemben hatvanhat fő­nyi gárdával kezdi meg te­vékenységét. Sőt, mivel to­vábbi jelentkezéseket is el­fogadnak a közeli napok­ban, a stúdió résztvevőinek létszáma előreláthatólag meghaladja majd a hetve­net. Az OMSZK már a nyáron hozzálátott az új oktatási évad előkészítéséhez, a többnapos továbbképzésre hívta fel a stúdiók tanárait Pestre. Ezen kívül azzal is segített, hogy a hosszú évek óta kért, de meg nem ka­pott engedély megérkezett: a kategorizált, valamint a regiszteres zenészek mellett az utánpótlás biztosítása céljából tehetségkutató ver­senyt is rendezhettek, s a jelentkezők közül kiválogat­hatták a stúdióra alkalmas fiatalokat. De segített a Baranya megyei Vendéglá­tóipari Vállalat is: felhívta azokat a zenészeket, akik nem vesznek részt a tovább­képzés munkájában, hogy jelentkezzenek a stúdióba, mert ha ennek elvégzéséről nem mutatják fel az igazo­lást, munkaviszonyukat meg­szüntetik, illetőleg január 1-től nem hosszabbítják meg. Bár a tehetségkutató ver­senyre a várt körülbelül hatvan fiatallal szemben csak tizenhárom jött el, s közülük tizenegyet találtak alkalmasnak, a stúdió előre­láthatólag hetven főt meg­haladó létszáma bizonyítja: a pécsi gyakorló könnyűze­nészek belátták, hogy hasz­nos dolog résztvenni a to­vábbképzésben. Különösen a regiszteres muzsikusok szá­mára az, hiszen egy esetle­ges dekonjunktúra idején munka nélkül maradnának, s ezt akadályozza meg a to­vábbképzés. Hiszen így nö­velhetik színvonalukat, ■ az országban másutt is el—! helyezkedhetnek. Továbbá az is újdonság, hogy az új évadban táncdalénekeseket is képeznek a stúdióban. Végül is a máig felvett hatvanhat jelentkező a kö­vetkező szakokra oszlik: zongorista 6, táncdalénekes 6, ütőhangszeres 19, hegedűs 1, szaxofonos 4, trombitás 2, bőgős és basszgitáros 8, vé­gül akkordgitáros 6. Ez ösz- szesen 52, ők egyénileg ta­nulnak. Mellettük összesen 14 népi zenész vesz részt a csoportos, tehát zenekaron­kénti továbbképzésben. De két további érdekessége is van ennek a néhány szám­nak. Az egyik: a gitárral szemben előretört, népsze­rűbb lett az ütőhangszer, vagyis a dob. A másik: a fiatalok számára kiírt tehet­ségkutató versenyen egész Pécsről és Baranya megyé­ből egyetlen fiatal népze­nész sem jelentkezett, pe­dig ott az alsó korhatár mindössze 14 év. lépünk egymással. Bár még nem rendezett a helyzet, sze­rintem nincs ok nagy borúlá­tásra. Hogy mást ne mondjak, 2600 vagon Magyarország évi „haltermése”, s ebből mind­össze 200—250 vagont tesz ki az összes export A „termés” zöme itthon marad, s mind el­kel, ha egy kicsit több halat fogyasztunk. — Az idén már több hal volt január és május vége kö­zött, mint más esztendőkben, de még mindig nem elegendő. S ha már itt tartunk, közis­mert, hogy a népszerű halász­lé-kocka hiánycikk. Bár ez már nem tartozik szorosan a vállalat profiljába, hiszen a Szegedi Paprikafeldolgozó Vál­lalat gyártja a kockákat, még­is megkérdezzük: nem lehetne többet előállítani belőlük? — Valóban, még mindig lö­késszerű ai élőhal-kínálat, ősszel sok van belőlük, az év első öt hónapjában pedig ke­vés. Ezért mint a múlt év őszén, most is azt javasoljuk, a gazdaságoknak, hogy pró­bálják átteleltetni a halak egy részét. Tisztában vagyunk av­val, hogy ez milyen pénzügyi kihatásokkal jár, ezért tárgya­lásokat folytatunk a bankkal, s arra törekszünk, hogy még az ősszel kifizessük a halat e gazdaságoknak. Ilyen értelmű tárgyalásokat folytattunk már a Tolna—Baranya megyei Halgazdasággal, sőt a mágocsi tsz-szel is. Ami a halászlé-kockát ille­ti, egy kicsit a mi profilunk is, hiszen a kocka „megszüle­tésénél” mi is .jbábák” vol­tunk. Tudomásom szerint a Szegedi Paprikafeldolgozó Vál­lalat mindent elkövet, hogy jövőre még egy gépet besze­rezhessen, s bővítse a terme­lést. — örömmel fogadjuk, hogy új boltot nyitnak üjmecsek- alján. Ügy érezzük viszont, hogy nagyon szűk már a Bem utcai bolt, s Meszesen Is el­kelne egy korszerű halárusító. Földényi Sándor és Jánosi Gyula, a vállalat pécsi fiók­jának üzletvezetője válaszul megmutatta munkatársunknak az újmecsekaljai boltot. A csupa csempe, hatalmas tar­tályokkal, hűtőtérrel ellátott korszerű létesítmény az urán­városi postával szemben fek­vő A-alakú épület Építők út­jai oldalán fekvő szárnyán ka­pott helyet Egy hónap múlva adják át, este 6 óráig tart nyitva. Evvel egyidőben — esetleg még előbb — meg­hosszabbítják a Bem utcai bolt nyitvatartási idejét is. Így búcsúzott munkatár­sunktól: — ötéves tárgyalás, előké­szítés eredménye ez a bolt — mondotta a Halértékesítő Vál­lalat igazgatója. — Elismer­jük, hogy korszerűbb boltra lenne szükség a belvárosban, illetve Meszesre is kellene egy ilyen létesítmény. Készek vagyunk ilyen boltokat be­rendezni, ha a tanácstól he­lyet kapunk, esetleg az építé- | si költségekhez is hozzájárul­hatunk, ha merőben új épít­ményről van szó. — Magyar — I | EZÜSTLAKODALOM p Egy váratlan írói ötlet ré­vén a néző egy fura s nem érdektelen irodalmi helyzet tanúja lesz. Benedek Mar­cell, a magyar irodalom je­les öregje — szabad időke­zeléssel és a görög mitoló­gia mozzanatainak szinte játékos, mintegy shakes- peare-i kezelésével — egy já­tékra, a képzelet szárnyalá­sára és bölcselkedésre al­kalmas szituációt teremt. A Szentivárréji álom Oberonja és Titániája „ezüstlakodal­mukat ünnepük, s e meg­hitt, öregedő órában a ne­gyedszázados múlt alakjait idézik fel: Zubolyt (aki első drámaírói sikerén felbuz­dulva írói pályára adta a fejét) Theseust (aki volta­képp már Racine drámájá­ból lép elő, a szép Phaedra kérlelő karjaiból) és a töb­bi kedves ismerőst. A ki­tűnő írói ötlet egyszerre groteszk és elgondolkoztató, egyszerre fakaszt mosolyt és szájbiggyesztést — egyszer­re játékos, az idő múlásá­val csufolkodó és szomor­kás, fanyarul bölcselkedő. A tv-játék — amely nem is csupán utójáték a Szent­ivárréji álomhoz, hanem át­menet, mintegy közjáték a shakespeaere-i mű és Ra­cine drámája közt — sze­replői derűvel, a mű egy­szerű tisztaságát érzékeltet­ve játszottak. A televízió többször is meríthetne a magyar irodalom kincstárá­ból. Sok a felfedezésre váró érdekes mű, amelyek kö­zül nem egy — íme Be­nedek Marcell tv-játéka is — ötletgazdagságban, kor­szerűségben vetekszik az abszurddrámák modernségé­vel. S kitűnő rendezőink vanrrak, mint ahogy kitűnő színészeink is. MELYIK A LEGKEDVESEBB SZEREPE? Hosszú évtizedek óta a magyar közönség nagy ked­vencei közé tartozik. Az idősebbek személyesen is emlékeznek bámulatos tánc­tudására, régi, híres szere­peire, humorára, melyben nem a szavaknak, hanem a mozgásnak, az arcjátéknak jut a főszerep. S emlékez­hetnek a fiatalabbak is, hisz a filmszalag megőriz­te legjobb alakításait. A szombatesti összeállítás mintegy keresztmetszetet adott a több évtizedes pá­lyáról. Arról talán lehetne vitatkozni, hogy miért ez a részlet szerepelt a műsor- í ban, és miért nem a másik, de végüüs az egész mű- j sor bevilágította a művészi pályát. Szívesen láttuk a ta­lán legjobb Latabár-film, a fel a fejjel egyik legjobb : részletét, a váratlan szituá­cióba keveredett, esetlenül vágyakozó szenesembert, a | virtuózlábú Juarez Dulci- neát egy régi filmből, a sze­nilis Guidó grófot a Liliből, stb. De azt nem tudtuk I megfejteni, hogy mi szűk- I ség volt a camping jelenet végén Latabár Kálmánt a tábortűzhöz cipelni, „gi- tároztatni”, s végül elénekel­tetni vele a Nemcsak a húszéveseké a világ kez­detű dalt, amire a tábor- tüzező fiatalok a dal újra- éneklésével válaszoltak. A forgatókönyvet hárman ír­ták — Simon Zsuzsa, Lata­bár Kálmán és Szenes Iván — de egyikük sem érezte meg, hogy ez a dal-ügy messze kilóg az összeállítás­ból, értelme se sok. Ameny- nyiben azt igazolta, hogy Latabár Kálmán derűje, életkedve a régi, úgy erre sziporkázóbb megoldást kel­lett volna kiválasztani, nem pedig egy lejárt határidejű slágert. A forgatókönyvírás- ban résztvevő Szenes Iván — egyben.e dal szövegének írója — elkerülhette volna ezt a kis „ütközést”. S VÉGÜL: EGY BEFEJEZET­LEN RIPORTRÓL A TV-jelenti nézői szom­baton este furcsa, szokatlan pillanatok tanúi lehettek. Az egyik riporter (Kovalik Károly) különös erőszakos­sággal belefojtotta a szót a másik riporterba (Vitray Tamás) aki egy érdekesnek ígérkező beszélgetésbe kez­dett. Ugyanis a TV-jelenti előtt a Magyarország ötle­tes, szellemes külpolitikai vetélkedője folyt, amelynek során a tv-nézők a verseny­zők segítségére siethettek. Két ilyen tv-néző is volt, akik végülis döntő szerepet játszottak a nagyösszegű nyeremények sorsában. Ki­tűnő riporttéma, s Vitray Tamásék be is hívták a két tv-nézőt. helyesebben a har­madik gimnazista Major Árvácskát a nézők kifejezett kívánságára hívták be. A Tv-jelenti idején átkapcsol­tak a másik stúdióba. Müncz György még beszél­hetett, de Major Árvácska már nem válaszolhatott a feltett kérdésre, mert Kovalik Károly félretéve a legelemibb szabályokat — megvonta tőle a szót. Miért? Az ezután következő hosz- szadalmas riportfilm végén még ott maradt a kérdés: miért? A kínos eset egyik oldalát a riporterek majd elintézik egymásközt. De van egy másik oldal is, és ez a közönség. Nem először fordul elő a Tv-jelentiben az ilyen erőszakos műsorbe­fejezés. A legtöbbször Ko­valik Károly vezetése alatt. Az idő valóban kérlelhetet­len. De be lehet osztani, s legfőképp pedig ha már időzavar állt be (nem egy­szer fordul elő a televízió műsorában) — akkor a leg­elemibb szabályokról és ud­variasságról ne feledkez­zünk meg. Ha a közönség kíváncsi volt Major Árvács­kára, akkor a közönség do­minál, nem pedig a vezető­riporter. Legalábbis ötven­hatvan másodperc eldönté­sénél. (T) Edzést, me^ercsztést, normalizálást, nemesítést és cementálást GÁZCEMENTALÁST IS) r ö V i d határidőre VÁLLALUNK. Hőkezelő üzemünk szabad kapacitású kem?ncéiben — 10 kg darab súlyig — bármilyen mennyiségben vállal hőkezelést, rövid határidőre a KGM 11/39. sz. árjegy­zékben megállapított árakon. 1 tonna feletti megrende­lés eseten megegyezés szerint árengedményt adunk. Cím: MEZŐGAZDASÁGI GÉPJAVÍTÓ VÁLLALAT Kereskedelmi Osztálya MISKOLC, Besenyői u. 10. Telefon: 13-084. — Telex: 062209. s

Next

/
Oldalképek
Tartalom