Dunántúli Napló, 1968. október (25. évfolyam, 230-256. szám)

1968-10-31 / 256. szám

Ära: 70 finér Világ proletárja!, egyesüljetek I Dunámon napló XXV. évfolyam, 256. szám Az MSZMP Baranya megyei Bizottsága és a Megyei Tanács lapja 1968-október 31 •csütör,ök ________________ • - _________________________——————MM— G yőzelmes népforradalom a polgári demokratikus for­radalom, amely 1918 ok­tóber 3Ó-áról 31-ére vir­radó éjjel győzött Ma­gyarországon, 1848 félbenma- radt művének befejezésére vállalkozott. Kimondta a Habsburgok trónfosztását, és igyekezett a háború vesztés után darabokra hulló monar­chia romjai alól kimentett független magyar államot el­fogadtatni a győztes hatal­makkal. A függetlenség ki­kiáltásával együtt a demok­ratikus hagyomány feltá­masztása, időszerű alkalma­zása is célja volt a győztes forradalomnak. Általános, egyenlő és titkos választójog, a földkérdés progresszív megoldása, szociális vívmá­nyok biztosítása és még jó- néhány haladó intézkedés jellemzi a Károlyi Mihály irányítása alatt — a szociál­demokraták, a radikálisok és a függetlenségi pártiak koa­líciójaként munkához látó polgári kormányzatot. Ha mindehhez hozzátesszük, hogy a forradalom mindenekelőtt a négy évi vérontásnak vé- getvető béke programjával győzedelmeskedett, nem kell sokáig magyaráznunk nép­szerűsége okait. Ez a forra­dalom kirobbanása pillanatá­tól több volt hagyományosan polgári mozgalomnál. Veze­tőinek helyeslése mellett, de némiképpen közvetlen irá­nyításuk nélkül, s egy ki­csit őket is meglepve vitte győzelemre a munkások, pa­rasztok és katonák, a buda­pesti pép elszántsága. A tö­megek akarata söpörte el a király bukott rendszerét. Károlyi kormánya ezt jórészt felismerte, és igyekezett — ha nem is mindig, s nem elég következetesen — ehhez szabni cselekedeteit, az új hatalom gyakorlatát. Amikor emlékezünk és ün­nepelünk, a jelképéről őszi­rózsásnak is nevezett forra­dalom ötvenedik évforduló­ján, együtt idézzük a válto­zást kivívó nép tetterejét, és azokat a politikusokat, aki­ket a tömegmozgalom hajtó­ereje egy időre vezető sze­repbe, az események élére juttatott. Volt idő, amikor az előbbi, volt amikor az utóbbi került a hallgatás ár­nyékába. Mindkét változat torzít Ami az igazság első _ és dö ntő! — felét illeti: a köz­vetlen célok polgári jellege ellenére nyilvánvaló volt, hogy a tömegmozgalmak sod­ra és ereje lehetővé teszi, sőt követeli a gyors átmenetet, a szocialista forradalom ki­vívását. Nemcsak a Nemzeti Tanács vezetőit is váratlanul érő október 31-i éjszaka ese­ményei mutatnak erre. Hi­szen már a következő na­pokban olyan munkásgyűlé­seket tartottak, amelyeken a kormánnyal szembeni elé­gedetlenség, a szocialista for­radalom éltetése a vezérszó­lam. A munkásság körében mind többen sürgették az orosz példa követesét, üdvö­zölték a szovjet kormány november 3-i táviratát. A Lenin, Szverdlov és Kame- nyev által aláirt híres táv­irat a bolsevik vezetőknek azt a reményét fejezte ki, hogy Magyarországon is rö­videsen létrehozzák a mun­kás- és katonaküldöttek ta­nácsait. Szovjetoroszország kormányának meggyőződése: ha „a német, cseh, horvát, magyar, szlovén munkások, katonák és parasztok kezük­be veszik a hatalmat és vé­gig viszik a nemzeti felsza­badulás művét, akkor meg­kötik a szabad népek testvé­ri szövetségét, és egyesült erővel legyőzik a tőkéseket". A munkástömegek határo­zott követelésére kiáltották ki 1918 november 16-án a népköztársaságot, s ezzel egy- időben a falusi szegénység is elkezdte felszámolni a közigazgatás és a karhatalom helyi szerveit. Valóságos parasztforradalom tünetei halmozódtak. A megoldatlan — és akkor már a kormány elképzelései szerint rendez- hetetlen — nemzetiségi kér­dés is súlyosan szorongatta Károlyi Mihályt és miniszte­reit. Az évtizedes vagy ép­pen évszázados ellentmondá­sokat a korántsem egységes koalíciós kormány a háborús összeomlás rendkívüli nehéz­ségei, az ellenforradalom nyomása és az antant fenye­getései közepette próbálta feloldani. Ez a felemás pol­gári program szerint nem sikerülhetett, a néptömegek pedig ezt felismerve, a győ­zelmi mámorból ocsúdva, mind határozottabban for­dultak szembe az őszirózsás kormányzattal. Érlelődött és hamarosan napirendre is ke­rült a szocialista forradalom. Ez azonban nem zárja ki, sőt megköveteli, hogy ki­mondjuk az igazság másik fe­lét is. Azt, hogy a polgári forra­dalom utat nyitott 1919 már­cius 21-éhez. Szervezte és felvilágosította a munkás- és katonaszázezreket, törté­nelmi példával bizonyította a lenini felismerés igazságát: az imperializmus korában a polgári forradalom vívmá­nyai is csak úgy őrizhetők meg, ha a forradalom veze­tésében és védelmében a pro­letariátusé és vezető pártjáé a hegemon szerep. Károlyi Mihálynak és kormányának néhány tagjának — sok egyéb mellett — az is érde­me, hogy többé-kevésbé vilá­gosan maguk is értették és osztották ezt az igazságot. Károlyi e felismeréstől ve­zetve engedte át a kormányt 1919 március 21-én a prole­tariátusnak és pártjának. Vi­lágtörténelmi érvényű és ne­vezetességű példa ez arra, hogy a szocialista forrada­lom győzelme békés formát is ölthet. Ami Károlyit ille­ti, őt a forradalmak bukása, a fasizmus felülkerekedése balra fordította, a kommu­nisták közelébe vitte, szövet­ségesükké tette. Ezt nem hagyhatjuk figyelmen kívül 1918-as szerepének megítélé­sében. Gondolnunk érdemes az előzményekre is. Az 1917/18- as oroszországi események olyan nemzet progresszív erőinek szószólóira hatottak, amely forradalomra éretten sem tudta megoldani torlódó problémáit M indez a legjobbak ban is a kiúttalanság, a remény-, telenség szorongását erő­siti, megrendíti a hitet a forradalmi megoldás lehe­tőségében. Elég talán Ady Endre lírájára és publicisz­tikájára utalni. A forradal­mi átalakulás szükségességé­nek és elmaradásának drá­mai feszültségét, a ki nem elégülő várakozás tragikumát ő élte át legmélyebben, ő fejezte ki legmesszebbhang- zóan. Erre a gyötrelmes, szo­rongató útkeresésre, a „mit ér az ember, ha magyar." kérdésére, egy nagyszerű nemzedék élet-halál problé­májára adott választ 1918. október 31. A történelem üzenete pedig — Ady szavá­val — így hangzott: a prolé- társág visszaadta a népet a népnek; a munkásosztály ve­zetésével a XX. században is — Közép-Euröpában is! — lel ml győzelmes népforradal­mat csinálni. Emlékünnepség az őszirózsás forradalom ötvenedik évfordulója alkalmából Az 1918-as polgári demok­ratikus forradalom 50. évfor­dulója alkalmából a Hazafias Népfront Baranya megyei és Pécs városi Bizottsága, vala­mint a Szakszervezetek Ba­ranya megyei Tanácsa szer­dán délután 4 órai kezdettel emlékünnepséget rendezett Pécsett a Kamara Színház­ban. Megjelent az ünnepsé­gen és az elnökségben fog­lalt helyet dr. Csendes Lajos, az MSZMP Baranya megyei Bizottságának titkára, Amb­rus Jenő, az MSZMP Pécs városi Bizottságának első tit­kára, Horváth Lajos, a Pécs m. j. Városi Tanács vb-elnö- ke, Benkő Gyula, a KISZ Ba­ranya megyei Bizottságának titkára, Garat Istvánná or­szággyűlési képviselő, B. Hagy Gusztáv és Matakovics Jánosné munkásmozgalmi ve­teránok, valamint Szabó Il­lés, a Mecseki Szénbányák szocialista brigádvezetője. Az ünnepséget megnyitó dr. Pilaszanovich Imre, a Haza­fias Népfront Pécs városi Bi­zottságának elnöke ismertet­te az egybegyűlt közönséggel — melynek soraiban a mun- kásmozg&l im .számos véle ránja foglalt helyet — dr. Hajdú Gyula táviratát: ..Az emlékünnepély alkalmából szeretettel köszöntőm egyko­ri harcostársaimat, a bányá­szokat, munkásokat, Pécs és Baranya szocialista népét. A forradalmi emlékek és sike­rek emeljék mai kommunista harci készségünket. Meleg üd­vözlettel HAJDÚ GYULA.” Ezt követően dr. Ádám Antal egyetemi tanár, a Ha­zafias Népfront Baranya me­gyei elnöke, az emlékünnep­ség szónoka emelkedett szó­lásra. — ötven évvel ezelőtt, 1918. október 30-án és 31-én Ma­gyarországon győzött a pol­gári demokratikus forrada­lom. Az ünnepi megemléke­zés óráiban önként adódik a kérdés, mit idézzünk fel a félévszázados eseményekből, miért emlékezünk meg ezek­ről a napokról, miért hajtjuk meg az elismerés zászlaját az őszirózsás forradalom vívmá­nyai, e forradalom hősei előtt. Az ünnepi előkészüle­tek elmélyült komolysága fél­reérthetetlenül kifejezésre j juttatja, hogy pártunk és dol- J gozó népünk az őszirózsás j forradalomra, mint dicső nemzeti hagyományaink egyikére tekint vissza, a Rá- kóczi-féle szabadságharc, a magyar jakobinus-mozgalom, az 1848—49. évi polgári for­radalom és szabadságharc méltó folytatásaként értékeli. Az ünnepi szónok rámuta­tott a forradalmi helyzet ki- •üakulásában szerepet játszó eseményekre, majd így foly­atatta: 1 * Ismeretes, hog;* a .Hrhs- .burg-birodalom politikai és [ úrsadalmi rendszere sohasem jutott el a polgári demokra­tizmus -színvonalára. Ezen a helyzeten IV. Károly néhány elkésett reformintézkedése sem változtatott. Ebben az időben tehát a polgári de­mokrácia követelése — mely magában kellett hogy foglal­ja az agrárkérdés és a nem­zeti kérdés rendezését is — egyértelműen progresszív cél­kitűzés volt. Dr. Ádám Antal különösen hangsúlyozta azoknak a szer­vezett erőknek a tevékenysé­gét — a baloldali szociálde­mokratákét és a forradalmi szocialisták csoportjáét —, melyelvnek jelentős részük volt a forradalom kivívásá­ban. ..Fáradhatatlan agitációt végeztek a tömegek körében, küzdöttek az imperialista há­ború ellen, s szocialista köz­társaságot követeltek.” — Bár a kormány József főherceg kezébe tette le az esküt, hamarosan tapasztal­nia kellett, hogy a tömegek nem azért vitték győzelemre a forradalmat, hogy fenntart­sák a Habsburg Monarchiát. A kormány kénytelen volt József főhercegtől felmentést kérni esküje alól. Novem­ber 16-án a Nemzeti Tanács kibővített ülésén, miközben százezres tömeg tüntetett a parlament előtt, a Habsburg- dinasztiát megfosztották a tróntól és kikiáltották a köz­társaságot. — A polgári demokratikus forradalom győzelme nyomán I ‘megvalósultak a magyar nép j legsürgősebb követelései — szögezte le végezetül az ün- I népség szónoka. — Létrejött a fegyverszünet az antanttal s ezzel sikerült az országot kivezetni a háborúból. A .köztársaság kikiáltása véget vetett a négyévszázados Habsburg-uralomnak s az or­szág visszanyerte független­ségét. Az évszázadokon át jogfosztott, a politikától tá­voltartott tömegek a politikai élet elsőrendű tényezőivé váltak; a munkásosztály ve­zette nép a korábbinál ked­vezőbb körülmények között vehette fel a harcot azok el­len. akik a forradalomtól nem vártak többet, mint a polgári viszony megszilárdí­tását. S mert az őszirózsás forradalom vezetőereje a munkásosztály volt, a ma­gyar októberi forradalom nem a szocialista forradalom el­lenpólusa, hanem annak di­csőséges előfutára lett, s ép­pen ez a legnagyobb érdeme. Az ünnepség hivatalos ré­sze Beck Ferenc, az SZMT elnökének zárszavával ért vé­get. A belvárosi iskola úttö­rői virággal köszöntötték a jelenlevőket, az ünnepi mű­sorról a József Attila Műve­lődési Ház irodalmi színpada és a 12. sz. AKÖV Bartók Béla férfikara gondoskodott. ; A Hazafias Népfront és a SZOT együttes ülése Az 191o-as októberi polgári demokratikus forradalom 50. évfordulójának tiszteletére együttes ünnepi ülést tartott szerdán a parlament kong­resszusi termében a Hazafias Népfront Országos Tanácsa és a Szakszervezetek Orszá­gos Tanácsa. Major Tamás Kossuth-díjas színművész- szavalata után Négynapos űrutazás után Leszállt Beregovoi ezredes Moszkva: Október 30- án, moszkvai idő szerint 4.08 órakor megkezdődött Georgi j Beregovoj ezredes új mun­kanapja a világűrben, Bere- j govoj tornagyakorlatokat; végzett,, megreggelizett, majd : munkához látott. A 61. körben a Szojuz 3 űrhajóval rádiöelektronikus j úton különböző értesüléseket j szereztek. Ezek szerint az űrhajó berendezései norma- i lisan működnek. Beregovo.i közölte, hogy kitűnően érzi magát, a kabin fülkéiben a légnyomás és a hőmérséklet a megadott határok között mozog, azt is elmondta, hogy munkaképessége változatla­nul igen jó. A Szojuz 3. szovjet űrhajó, j amelyet Georgij Beregovoj ür- J hajós pilóta vezetett, októ­ber 30-án, moszkvai idő sze­rint 10.25 órakor, leszállt a Szovjetunió területének elő­re megadott térségében. A Szojuz 3. leszállása, mi­ként a Szojuz 2. is, aerodi­namikai tényezők felhaszná­lásával és irányítottan tör­tént. Az irányított leszállás­hoz betájolták az űrhajót a szükséges irányba, a fékező­mű 145 másodpercig műkö­dött, közölte az űrhajóval a kellő fékező impulzust, mire a Szojuz 3. megkezdte a le­ereszkedést űrbéli pályájáról. Ezután a leszállásra kerü­lő berendezést leválasztották az űrhajóról és az irányító- mű segítségével a légkör sű­rű rétegeibe való behatolás­hoz szükséges irányba fordí­tották. A légköri repülés során az irányító berendezés biztosította a pontos leszál­lást. Az utolsó szakaszban működésbe lépett az ejtő- ernyőrendszer, a Föld köz­vetlen közelében pedig be­kapcsolásra kerültek a sima leszállást biztosító hajtómű­vek. A Szojuz 3. űrhajó repü­lése négy napig tartott. Bere­govoj űrhajós pilóta sikere­sen elvégezte a programban kitűzött tudományos és mű­szaki vizsgálatokat. Berego­voj ezredes a leszállás után jól érzi magát. A földreérés színhelyén barátai és tudó­sítók fogadták, Kállai Gyula, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsának elnöke tartott elnöki megnyitót. — Népünk életében — mondotta Kállai elvtárs meg nyitójában — nevezetes év­fordulók sorozata következik. Ötven évvel ezelőtt, rövid idő leforgása alatt két — egy mással szorosan összefüggő forradalom zajlott, le Magyar- országon. A dolgozó nép folytatta .évezredes küzdel­meit -— ismételten próbát tett, hogy kezébe vegye sor­sának irányítását. Mai ün­nepségünkön az 50 évvel ez­előtti dicsőséges harcok kez­detére, első nagy állomásá­ra, az 1918-as októberi pol­gári demokratikus forrada­lomra, az őszirózsás forra­dalomra emlékezünk. Népünk, pártunk, kormá­nyunk tisztelettel és meg­becsüléssel tekint vissza a történelmi múltra — hang-, súlyozta. — Óvjuk és ápol­juk a haladó hagyományo­kat. Mai ünnepségünk sem csupán egyszerű megemléke­zés a régmúlt eseményekről, hanem egyben harci moz­gósítás is a szocialista haza- fiság erősítésére, nagyszerű szocialista forradalmunk to­vábbfejlesztésére, hazánk, a Magyar Népköztársaság ere­jének növelésére. A megnyitó után Gáspár Sándor, az MSZMP Politi­kai Bizottságának tagja, a Szakszervezetek Országos Ta­nácsának főtitkára mondott ünnepi beszédet.

Next

/
Oldalképek
Tartalom