Dunántúli Napló, 1968. október (25. évfolyam, 230-256. szám)

1968-10-20 / 247. szám

IMA. október 20. Duna mull napta 3 Nem segély — járandóság Minden 3. tsz-tag nyugdíjas —- Sokféleképp támogatják az öregeket Jó megoldás-e a formális munkakör? Gépkocsi­nyeremény betétkönyv­sorsolás A Pécsi Járási Part-vég- j rehajtó Bizottság a vita vé­gén elhatározta, hogy a párt- j és KISZ-szervezetekben il- j letve társadalmi szervezetek- | ben is megvitatják majd ezt j a témát. Biztosra vehető, hogy a viták nem lesznek ön­célúak, s egy seregnyi gya­korlati intézkedés fogja kö­vetni a polémiákat. Jó lenne, ha a többi járás [ is követné a példát, hiszen i nemcsak Pécs környékén sok az idős tsz-tag. A megye többi részén is hasonlóak a: problémák: 7L L. í Az Országos Takarékpénztár egy hónap múlva, november 19-én, Budapesten rendezi meg a gépkocsinyeremény-be .ét­könyvek 30. sorsolását.’ A hú­záson a július 31-lg váltott be­tétkönyvek vesznek részt, s közöttük több mint 3C0 gép­kocsit sorsolnak ki. Ezzel öt­ezerkétszáz fölé emelkedik a betétkönyvsorsolásokon nyert, szerencsegépkocsik száma. A személyautóra takarékos­kodók egyébként még készü­lődhetnek a következő sorso­lásra. A februári húzásra ugyanis október 3-ig váltha­tók 5000—10 000 forintos beiét- könyTek. Panelszerelők az éjszakában — Járásunk minden har­madik tsz-tagja nyugdíjas, vagy járadékos. Arányuk a jövőben még növekedni fog, hiszen a járás szövetkezeti tagságának átlagos életkora 56 év, tehát nagyon magas ... Talán ez a kétmondatos felszólalás-idézet is képet ad arról, milyen fontos napiren­det tárgyalt és milyen úttörő munkát végzett legutóbbi ülé­sén a Pécsi Járási Párt-vég­rehajtó Bizottság, amikor el­határozta, hogy megvizsgálja és megvitatja a járásban élő nyugdíjas és járadékos tsz- tagok szociális helyzetét. Na­gyon sok embert érint és ér­dekel ez a téma! Ember módra élhetnek A számok tanúsága szerint az átlagos tsz-nyugdíjas havi 500—600 forintot, a járadékos pedig 260—300 forintot kap. A szövetkezetek egy seregnyi más juttatással egészítik ki ezen összegeket. A legfonto­sabbak egyike a háztáji. A tsz-ek egyötöde legalább 800 négyszögöl háztáji földet ad az öregeknek, további két­ötöd pedig a korábban vég­zett munka alapján állapitja meg a háztáji földterület nagyságát. Így van egy se­regnyi olyan nyugdíjas-jára­dékos is, aki a maximumot, t 'hát 1600 négy szögölet hasz­nál. Felsorolni is sok volna, l ogy milyen sok formája, vál­tozata van még a járásban az öregek támogatásának. Té- j ítésmentesen ad kenyérga­bonát Bükkösd és Berkesd, tejet és tűzifát Belvárdgyula. Mindenféle szállítást díjtala­nul végez, az öregeknek Bi­oérd, — az öt mázsás felső határig — lehetővé teszi, hogy igen olcsón, tehát 170 forin- t rt jussanak minden mázsa k okori cához. Minden tsz-ben sok a pénzjuttatás: milliókat fi zetnek ki különböző címe­ken az öregeknek. Kissé merész dolog volna s zt állítani, hogy most már semmiféle, anyagi gond nem ferdul elő a tsz-nyugdíjasok é> járadékosok körében. Biz­tosak lehetünk viszont abban is, hogy senki sem nélkü­löz, senkit sem kényszerít az élet arra, hogy rongyos ru­hában járjon illetve hideg, időszak, amikor ember mód­ra élhetnek. Önérzet kérdése ez Amint ilyenkor történni szokott, elvi kérdések is fel­vetődtek. Ilyen elvi jelentő­ségű állásfoglalás például, hogy a tsz-eknek nem egységes, hanem differenciált tá- : mogatásban kell részesíteniük j az öregeket. Nyilván, több | juttatásban kell részesíteni | azokat, akik egyedül illetve I rossz anyagi körülmények kö- ! zött vannak, mint azokat, j akik jól kereső felnőtt fiaik és lányaik támogatására is1 számíthatnak. Kertész István, a Megyei Pártbizottság munkatársa ve­tette fel, hogy több figyelmet kell szentelni az öregek ön­érzetének. Kérdéses például, helyes-e szociális segélynek nevezni, még inkább annak tekinteni a különböző pénz- beni juttatásokat, hiszen az öregek jogos járandó­ságukat kapják meg. Tény­kérdés ugyanis, hogy az a tsz fizet, melynek létét és gazdasági erejét jórészt a mai nyugdíjasok, járadékosok ala­pozták meg. Többször szóba került, hogy a tsz-ek egy csomó formális beosztást, munkakört létesí­tettek. csak azért, hogy mi­nél több idős embert foglal­koztassanak. Sokkal több éj­jeliőr, raktáros, stb. van ma a tsz-ekben, mint amennyire szigorúan véve szükség vol­na. A felszólalók helyesen mutattak rá arra, hogy az öregek foglalkoztatása nem­csak anyagi, hanem erkölcsi­pszichológiai kérdés is. Te­hát nemcsak arra szolgál, hogy kiegészítse a nyugdíjas jövedelmét, hanem arra is, hogy az idős ember a társa­dalom hasznos tagjának érez­ze magát Kár, hogy nem boncolgat­ták tovább ezt a témát hi­szen — ha már ide elju­tottak — szükségszerűen le kellett volna vonni azt a kö­vetkeztetést is, hogy a telje­sen formális beosztással nem lehet elérni ezt a hatást. Több száz forintot ki lehet utalni havonta például azon a címen, hogy X. Y. nyugdí­jas ápolja, gondozza a tsz- iroda előtt lévő néhány vi­rágágyást. Mérget vehetünk viszont arra is, hogy a nyug­díjas ettől még aligha fogja a társadalom aktiv tagjának vélni magát, hiszen észreve­szi a kegyes csalást. Idő: éjfél után 1 őrá, magas­ság: 31.86 méter. Reflektor­sorozat emeli ki az éjszaká­ból a befejezés előtt álló 1S0- es épület koronáját, az atti­kák. felfénylő pereme — jó lenne még magasabbra emel­kedni, hogy egészében érzé­keljük — éles keretbe foglal­ja az éjszakai kép főszerep­lőjét, a Pintér-brigádot. Az Vjmecsekaljdt északról lezáró középmagas épületek sorában ez a tízemeletes már a negyedik, s a panelszerelók hamarosan munkába vehetik a következő „ ikerpanelt” is, mert itt e ,.holdbéli” munka­helyen csupán a tetőépítményt lezáró két elem beemelése van hátra. Kérem a 886-os elemet — kiálthatná megfelelő karmoz­dulat kíséretében a brigádve­zető, de az utasításoknak eb­ben a magasságban nincs éle, csupán értelme van. A torony­daru kezelője Is érti a dolgát és a hatalmas betonlepény máris fénykörben himbálódzik. A műszak végéig még öt tel­jes óra van hátra. B. M. Gyakran erősebben fog a ceruza... Milliós túlszámlázások T eegyszerűsítve ez a ke- \ ^ reskedelmi ügylet: meg kapom a pertékát, számláz­nak, fizetem. Ha pedig töb- i bet számláznak, a vevő' kifo­gást emel. Ez ebben a ter­mészetes. De ha ezt a példát í az ember felnagyítja válla­latok közötti viszonyokra, már egyáltalán nem biztos, hogy az érdekelt vállalat minden esetben szót emel a túlszámlázásért. Mert itt már. különböző érdekek összefo­nódásáról van szó. És ha nem t létezne egy .olyan intézmény, | mint a Beruházási Bank, ak kor az ilyen ügyletekre alig­ha derülne fény. Pedig sok . esetben milliókról van szó. I amelyek többletszámlázásból erednek, s mögöttük nincs termelés, nincs anyag, a ..hát­tér’' fiktív. Kinek van ebből haszna? A kivitelezőnek. A kár viszont népgazdasági szinten jelentkezik és a meg­rendelő vállalatnál. A Beruházási Bank azonban — legalább is hatáskörén belül — rendszeres ellenőrzést végez, azaz csak az állami költségvetésből megvalósuló I beruházásoknál. A saját be­ruházások számlaellenőrzését csak bérmunkában vállalja | el, ha van rá megfelelő ka- ! pacitása. Az év elejétől idáig 127 millió 223 ezer forintot rögzítő — kivitelezők által j benyújtott — számlát vizsgált felül a Reruház-ási Bank Ba- j ranya megyei fiókja. Az el­lenőrzés kiderítette, hogy hét. j millió forinttal (!) túlszámláz- | tak a kivitelezők. Ebből négy i milliót elismertek, a benihá- ■ zóknak vissza is fizették, d«: | a fönnmaradó hárommillión [ vitatkoznak, így a végső szót : majd a Központi Döntő Bi- j zottság mondja ki. Helytelen bruttó-haszon- I kulcs alkalma zásával az ÉVM ! 26. Állami Építőipari Válla-1 lat (Dunaújváros) 714 ezer forinttal számolt többet a Pécsi Állami Pincegazdaság­nak a toronypince építésénél. A Bólyi Állami Gazdaság Harkányban szakoktatási szék házat építtetett. A Bm Ál­lami Építőipari Vállalat be­nyújtotta a számlát; a több­let 147 ezer forint volt, amely a helytelen panelárak alkal­mazásából adódott. Ugyan­csak ez az építőipari vállalat ' építi a raktárbázist. Egy 13 millió forintos rész-számlánál a bank négy és fél milliót ki­fogásolt A kivitelező elis­mert 2,2 milliót, viszont 2,3 millió sorsa a Központi Dön­tő Bizottság elé került. A Mo­hácsi Építő KTSZ elvállalta, a Lánycsoki Takarékszövet­kezet irodaházának építését A teljes bekerülési költség 300 ezer forint volt, ebből a bank 46 ezer forintot kifogá­solt. A kivitelezők mindig ..meg­magyarázzák'’ tévedéseiket s utána a többlet összeget visz- sza fizetik önként vagy a KDB döntésének kényszerítő hatá­sára. A közmondást, misze­rint „minden szentnek maga felé hajlik a keze...” — el­fogadni nem lehet, de egyelő­re kénytelen-kelletlen tudo­másul veszi az ember. Hanem ami érthetetlen, az éppen az, hogy a megrendelő vállalatok — egy-két kivétellel — hall­gatnak. E kényelmes állás­pontban könnyen felfedezhet0 az a régi szemlélet, hogy ha az állam egyszer odaadta a pénzt, akkor a garasoskodás­nak mi értelme lenne? És különben is, a bank majd -vi­gyáz a pénzre... A passzivi­tásnak más oka is van: „Jobb elkerülni mindenféle vitát a kivitelezőkkel, mit lehet tud­ni, még szükség lehet rá­juk. . .” Mert. a kivitelezési besorolásnál néha a rokon- szenv is számít... Hiszen előfordult már, hogy a meg­rendelő — miután szigorú vizsgálat alá- vette a végszám­lát — a legközelebbi alka­lommal már hiába kilincselt a kivitelezőnél, „kapacitás- hiány” miatt eltanácsolták., Sajnos, bizonyos rendelke­zések is érvényben vannak, amelyek szinte menlevelet adnak a túlszámlázó válla­latoknak. Például a beruhá­zási vállalatok a bekerülési költségnek I százalékát kap­ják, amiért a beruházást le­bonyolítják. Ha feladatát lel­kiismeretesen hajtja végre, és mondjuk egy HM) milliós tételből hárommilliót meg­takart ttat, a jutalék akkor is változatlan, sem több, . sem kevesebb. De az érdektelen­séget nyomban meg lehetne szüntetni a ■ rendelet olyan módosításával, amely ara nyosan emelt jutalékot biz­tosítana a túlszámlázás ki­derítése esetén. Necsak a ban,c ügyeljen az elszámolások tiszta lebonyolítására: telje­sen mindegy, hogy egy be­ruházás költségeit milyen alapból, saját, vagy állami fonásból fedezik, a lényeg mégis csak az, hogy a nép­gazdaság ne károsodjék. Ezen az elven sok-sok milliót meg lehet fogni. r. r. fütetlen lakásban vacogja át 8 telet. Lehet, hogy mindez n cm sok még, de ne feled- jük: amíg a tsz-mozgalom nem győzött, amíg a parasz­tok nem kaptak nyugdíjat, járadékot, amíg a tsz-ek nem erősödtek meg — az idős pa­rasztok még ezt a keveset Bem kapták meg. Nyomor és megaláztatás volt a legtöbb­jük osztályrésze, ez az első Mások is! Az olyan munkakörök, mel­léküzemágak az ideálisak te­hát ahol a nyugdíjas hasz­nos dolgokat állíthat elő, vagy olyat tehet a közért, amit más valóban nem produkál. Ahol valóban dolgozhat, de nem kell, hogy elfárassza ma­gát. Az új gazdasági mecha­nizmus, az önállóság növeke­dése nagyon sok lehetőséget tért fel a tsz-vezetők előtt. A Hazai Fésűsíonógyár GYŰRTELENÍTETT TERLISZTER SZÖVETEI érkeztek nagy választékban a HATTYÚ méferáruiioltba Kossuth Lajos u. 15. Zöld pázsitos parcellák között Az épület falán ez olvas­ható: „...A dolgozó munka közben elszenvedett legkisebb sérülését vagy rosszullétét kö­teles vezetőjének azonnal je­lenteni és elsősegélyt kérni.” Az étterem mellett vezet el az út hátra a régi és az új króm­cserző üzemhez. A konyha fa­lára írt intelem különösen in­dokolt itt a bőrgyárban. Nem csak a veszélyes gépek, hanem a kénsav, sósav, hangyasav és más vegyianyagok gőze, vagy a nyersbőrök gyomrot felforgató bűze miatt is. A látvány mindenképpen biztató: a nyáron avatott új üzemet zöldpázsitos parcellák fogják körül, s ez a kis parkosított sáv egyben határvonalat húz a régi, szürke homlokzatú üzem elé is. Mondják, hogy a harmincas évek közepén épült, tulajdon­képpen cipőüzem lett volna, de aztán gyorsan megkezdő­dött a haditermelés, így ma­radtak a bőrcserzésnél. A cserzőhordókat az alagsorba építették, és bár a technoló­gia sokat fejlődött, a környe­zet már kevésbé. A mennye­zet annyira alacsony, hogy a marhabox gyárrészleg helyet­tes vezetője, Vajda József csak lehajtott fejjel képes lép­kedni mellettem. A meglehe­tősen sötét munkaterem be­tonpadlózatán zöldes-fekete cserzőanyag csordogál, odébb pedig vasráccsal elkerített ré­szen üveg-ballonokban őrzik a vegyianyagokat. A hordók alatt kis betonmedence, nyi­táskor ebbe zuhan a bőr, amelyet azután kirángatnak és úgy nedvesen kézikocsira raknak. A hordókat falépcsős pódiumon lehet megközelíteni, itt bonyolítják le a „rocská- zást”, azaz, kis dézsákkal hordják fel a vegyianyagot és öntik át a hordók nyílásán. Ronda, nehéz munka ez, aki egy kicsit is hajlamos bőr­betegségekre, az nem mene­kül az ekcémától. — És az újban? — Nézzük megt A festőhordóknál — legalább is ami a munka lebonyolítá­sát illeti — nincs változás. A régi üzemben egy szinten vé­gezték el a festést, itt három szintre osztották: a harmadi­kon van a festékadagoló tar­tálysor, itt dolgozik három em I bér. Egy emelettel lejjebb a : hordósor, ott rakják be a bőröket — szintén három em­ber, — s végül az alsó szin­ten szedik ki a festett bőrö­ket, ugyancsak három ember közreműködésével. A három szint emberei telefonon érint­keznek egymással. Ha nem működik, akkor teletorokkal kiabálnak egymásnak. De ez még nem is lenne nagy baj, hiszen valami biztosabb jelző- rendszeren tűnődik éppen 1 r most a tervezés, tehát meg- r oldják. Hanem a régi műve- i lethez összesen csak öt ember í kellett, ma kilenc. E szépséghibától eltekintve az üzem korszerű jellegét már a környezet is tanúsítja. A hatalmas csarnokban — amely világos, tágas, jól szellőző — a gépek megfelelő távolság­ban állnak, tehát a belső szál­lítás gyorsan megy. A cser­zésre érkező bőröket fém­kosarakba helyezik el, a kosa­rakat daru emeli a «hordók nyílása fölé és a kosarak alul önműködően megnyílnak. — Kár, hogy itt lent a föld­szinten nincs daru — mondja Iveszics Mihály cserzőmunkás. A hordók alatt is csempé- zett medencék vannak, a cser­zett bőrök hordónyitás után lecsúsznak, de innét kézzel kell továbbítani az anyagot, rá a rakodólapokra. A bőrök nehezek, súlyuk változó. A rakodólapokat aztán emelő­villás targoncák továbbítják. — Mennyi ideje dolgozik a gyárban? — Tíz éve. Kökényből já­rok be naponta. — Csak jobb itt, mint a régiben, nem? — Persze. Az ember biz­tonságérzete sokkal jobb, mint a másik épület alag­irában. — Kereset? ! — Hát őszinte legyek? Ke­' vesebb nem lett, de mégsem vagyok megelégedve. Igaz, 1 napi hét órát dolgozunk mi régóta, de ilyen bőrök mel­lett ... A nyugati bőrök — alacsony termetű szarvasmarhák bőre kisebb — könnyebben szállít­hatók. De a hazai bőrök egyike-másika megvan 40 ki­logramm is. Kilenctagú a bri­gád, naponta 30 tonna bőrt mozgatnak meg s ez akkor is nehéz munka, ha csak a ki­szedést kell kézi erővel el­végezni. — Azért nem volt rossz a túloldalon sem — teszi hozzá kissé eltűnődve. Tíz évet húzott le a másik épületben, itt alig három hó­napot, azt hiszem, ami a ré­gihez köti, csupán csak meg­szokás. Munkatársa, Fekete László, fiatal, fekete fiú, csak három hónapot dolgozott a régiben. — Dunaújvárosban daru mellett dolgoztam, onnét ke­rültem Pécsre. Ha ez az új üzem nincs, kiléptem volna. — Miért? — Nemcsak azért, mert a régiben majd megszakadt az ember a cipekedéstől Hanem az a sötét műhely, ami rá­adásul levegőtlen is volÚ... Az egész naptól elment á ked­vem Itt minden más. Az élénk színek is számítanak. És az, hogy besüt a nap. Ezt akár szimbólumnak is veheti az ember. Rab Ferenc

Next

/
Oldalképek
Tartalom