Dunántúli Napló, 1968. szeptember (25. évfolyam, 205-229. szám)
1968-09-15 / 217. szám
1 Dtmanrati itamo 1968. szeptember HL Élőlények fénylövellő szemekkel Megkezdődött más égitestek lakóinak inváziója Argentínában? — ez a kérdés foglalkoztatja most az argentin közvéleményt. Naponta érkeznek jelentések a több mint 2,7 millió négyzetkilométer nagyságú ország majd minden részéből különös égitestek megfigyeléséről. Sőt ismeretlen repülő testek, (angolul: Unidentified Flyng Objects — UFO) földreszállásáról és különös élőlények megjelénéséről argentin területen is szólnak jelentések. A kérdés, hogy ezek a leírások agyrémek, tömegpszichózis termékei, egyesek szenzációhajszolásának szüleményei-e vagy tények, még komoly tudományos körökben is vitatéma. A Buenos Aires-i orvosi fakultás megbízásából lefolytatott közvéleménykutatás azt mutatja, hogy a reprezentatív lakosság-keresztmetszet megkérdezettjeinek 90 százaléka az ismeretlen repülő testeket valóságnak tartja. Hogy a chilei határhoz közelfekvő mendozai játék- kaszinó két alkalmazottjának jelentése egy UFO-lészál- lásról tényeken nyugszik-e avagy csak képzelet, most a bíróságon kívánják tisztázni. Mendoza, egyik leggazdagabb és legfejlettebb argentin tartomány, legfelsőbb bírósága megbízta dr. Jorge Marzari Cespedes vizsgálóbírót, hogy ebben az ügyben járjon el. A két kaszinó-alkalmazott azt jelentette, hogy kocsijukat Mendoza mellett „titokzatos módon megállították”. Amikor kiszálltak, hogy megnézzék, mi a baj, „egy tányéralakú repülő test” szállt le az országúton, amelyből két „sugárlövellő szemű sajátos lény” szállt ki. ök maguk mozgásképtelenné .váltak. Míg az UFO-lények egyike „egy szerszámmal, amely forrasztólámpához hasonlított”, különös jeleket égetett az autóra és az országúira, a másik „vért vett ujjuk hegyéből”. Hogy ez pontosan hogyan történt, arra mindenesetre nem tudnak emlékezni. Ekkor a lények „őrült gyorsasággal” elrepültek. Ezután a két kaszinóalkalmazott ismét meg tudott mozdulni és a kocsijuk is — így mondták — ismét elindult. És valóban: egy rendőrorvos kis sérüléseket állapított meg a két alkalmazott ujjain. A kocsin és az országúton is megvoltak az égési nyomok. Ezenkívül a két kaszinóalkalmazottat az igazságügyi orvosok teljesen normálisnak találták. Madrid egén ezrek látták sz eptember 6-án a lassan mozgó, ismeretlen tárgyat, amely 90 per cen át volt látható a hárommilliós város minden sarkából. A ragyogó tárgyat, amely északról dél felé haladt a szél ellenében, meteorológiai szakemberek is megfigyelték és azt mondták, k éptelenek rá magyarázatot találni. Kétszázezer balett a közutakon A béke kellős közepén egy Moloch tizedeli az emberiséget, jobban, mint amennyire a helyi háborúk Koreában, a Közel-Keleten és Vietnamban képesek voltak. Azoknak az embereknek száma, akik a közúti baleseteknél életüket vesztik, sokszorosára nő. A Világ Egészségügyi Szervezet (WHO) most adatokat közöl az egész világon 1950 és 1966 között bekövetkezett közúti balesetekről. Egyes országokban a halálos közúti balesetek száma megnégyszereződött. 1966-ban kereken kétszázezren haltak meg közúti balesetek során, s ez a szám azóta bizonyára nem csökkent. A WHO-jelentés szerint a halálozási arány Lengyelországban volt a legmagasabb. Száz közúti balesetnél 11 ember belehalt sérüléseibe, 93 megsérült. Más országokban a 100 balesetre eső halálos áldozatok száma valamivel kisebb, g a sérültek száma sem sokkal magasabb. Svájcban például 100 országúti balesetnél csak öt ember hal meg, de 125 sérül meg. Hogy mennyire nőtt meg a közlekedés halálos áldozatainak száma 16 év alatt, világosan mutatják néhány ország 1966- os adatai összehasonlítva az 1950-esekkel, Német Szövetségi Köztársaság 16 864 (1950: 11 419), Ausztria 1876 (889), Svájc 1301 (797), Nagy- Britannia 7985 (5012), Hollandia 2612 (1021), Belgium 1392 (721), Luxemburg 81 (51), Svédország 1313 (595), Norvégia 446 (133), Dánia 1010 (363). A szocialista országokban is nő a borzalmak statisztikája: Lengyelország 2741 (1439), Csehszlovákia 1702 (888), Magyarország 761 (564), Jugoszlávia 2145 (429). Az Egyesült Államokból és Franciaországból csak 1965-ös adatok voltak: USA 48 050 (1950: 33 863), Franciaország 12 150 (3354). A francia multimilliomos Piere Maria (középen) 200 ezer dollára hét szerdán éjszakai Quinta di Vi lett, amit világiürességek fémjele leni bűntettnek bélyegzett több fogadás botrány volt egy olyan és éhségben él. Schlumbergerék kár és nemzetközi előkelőség m Schlumbferger és felesége Dona becsült fogadást adott a múlt iiagre-birtokukon Lisszabon mel- ztek és amit a humanizmus el- újság. A Pueblo azt irta, hogy a világban, ahol a nép nyomorban fogadásán 1200 filmcsillag, ban- ulatott kivilágos virradatig. Hány nap van még hátra Mexikóig? A mexikóiak már régóta számolják. 1965. októbere óta a mexikói rádió, televízió és sajtó naponta ünnepélyesen bejelenti: „Még 956 nap... még 365 nap... még 154 nap...” A 44 millió lakosú Mexikó, lakosainak számát tekintve, az Egyesült Államok és Brazília után a nyugati félteke legnagyobb állama. Partvidékét párás trópusi dzsungel borítja, az ország közepén örök hó csillog a hegycsúcsokon. Az országban több spanyolul beszélő ember él, mint Spanyolországban. Az embereknek különleges szokásaik vannak Mexikóban. Félnek például minden újdonságtól, mert a történelem során sok szenvedést hoztak rájuk a meglepetések, kezdve Cortez konkvisztádorainak megjelenésétől 1519-ben. Ezért Mexico Cityben olyan köszönésforma járja, amilyet sehol a világon másutt nem ismernek: „Óvjon meg az isten és ne történjen veled semmi újdonság." Mexikót manapság olyan országnak tartják, amely példát mutathat a fejlődő országoknak Kínától Chiléig. A latinamerikai országok közül Mexikónak a legbiztosabb a valutája. legmagasabb a fejlődési mutatója (évi 7 százalék) és legszilárdabb a politikai rendszere. Az egy lakosra eső átlagos évi jövedelem 443 dollár, majdnem kétszer annyi, mint Brazíliában (232 dollár). A mexikói elnökök 30 év óla ju egészségben töltik le hat éves megbízatásukat és békében adják át helyüket utódjuknak — ami egészen rendkívüli jelenség Latin-Amerikában. De Mexikóban mégis sok a paradoxon és az ellentmondás. Az országban 12 000 dollármilliomos él, de márványpalotáiktól egy kőhajításnyira szörnyű nyomortanyák húzódnak meg. Igaz, hogy az 1910- es forradalom óta sikerült megszűntetni a feudális struktúrát és kialakult a kisiparosok, tisztviselők, ipari munkások kategóriája, de Közép- és Észak-Mexikó hegyvidékein ma is hétmillió olyan ember él még, akikhez nem jutott el a pénzgazdaság. A földreformtól a föld köztulajdonba- vételétől is messze vannak még. Mexikó viszonya más országokhoz, különösen az Egyesült | Államokhoz szintén elég paradox. Mexikó az egyetlen latinamerikai ország, amely az Egyesült Államok nemtetszé - se ellenére diplomáciai kapcsolatot tart fenn Kubával, és nem titkolja ellenséges érzületeit az Egyesült Államokkal szemben. Ezek az érzelmek még 1848-ból kelteződnek, amikor a hatalmas Egyesült Államok rövid háború' •után a gyenge Mexikó területének több mint a felét elrabolta. Ez az elrabolt terület képezi ma Texas, Kalifornia, Uj-Mexikó, Arizona, Utah és Nevada államot. Augusztus elején négy francia sebészcsoport és a műtéti altatás két szakértő-csoportja operációt hajtott végre Párizsban két 40 napos csecsemőn, akik Togoban születtek és testük derékon alul egybe volt nőve. A két úgynevezett sziámi iker néhány nappal a műtét után meghalt. Miért nevezzük őket sziámi ikreknek? Azért, mert 1811- ben Sziámbán született két fiú ikertestvér, akiknek teste a mellcsont alsó végénél egybenőtt. Az ikerpárt Csang és Errg Bulher-t 1835-ben Párizsba szállították, hogy ha lehetséges, műtéti úton válasszák szét őket. Ezt azonban csakhamar lehetetlennek nyilvánították az orvosok. A két testvér egymás után megnősült, s az egyiknek öt, a másiknak hat tökéletesen normális gyermeke született. A krónika szerint tetteik, szavaik, sőt gondolataik is a legtöbbször egybehangolódtak, bár nem voltak azonosak: az egyik vidám természetű volt, a másik mélabús. Egyszerre éreztek éhséget vagy szomjúságot, de amit az egyik fogyasztott, SZIÁMI IKREK az nem csillapította a másik éhségét vagy szomjúságát... E csakugyan sziámi ikrek híresek lettek, s ezért róluk nevezik azóta az összenőtt ikreket sziámiaknak. Pedig nem ők voltak az elsők: tudunk két ikerkislányról, akik homlokuknál fogva összenőve jöttek a világra a XVI. században: tíz évet éltek. A „sziámi ikrek” három fajtáját ismerjük, az egyik a fejénél fogva nőtt össze, a másik a mellcsontjával, a harmadik fajta pedig a medence-csonttal. E torzszülötteknek lényegében három nagy kategóriáját különböztetjük. meg, bár a torzszülöttség oka mindmáig homályban van. Az első csoportba azok az ikrek tartoznak, akik összenőttek ugyan egy meghatározott ponton, de egyébként különálló szervezetük van. Ezek esetében a sebészeti beavatkozás mindent megváltoztathat. Más ikreknek külön testük van a köldöktől lefelé, fölül azonban olymértékben összenőttek, hogy akár kettős fejük van. Ismét mások, összenőtt testtel, de külön fejjel születnek. Az utóbbi két csoport számára természetesen gyengék az életbenmaradás kilátásai. Világszerte minden háromszázezredik iker sziámi ikerként születik. A műtét természetesen igen kockázatos; eddig mindössze két sikeres operációról tud az orvostörténet. A legutóbbi műtét alkalmával az operáció első, hosszabb szakasza abból állt, hogy szétválasztották a bőr- és izomszöveteket, valamint az egyéb közös szöveteket. A következő szakaszban a bőr elcsúsz- tatásával kellett befedni a kis Blanche és Iréné hátának alsó felén támadt nyílást. A műtét csaknem négy óra hosszat tartott, s legnehezebb része az volt, amikor a két idegrendszert választották ketté. Korábban ugyanis a gerincvelőben a kettő közös idegnyalábot alkotott. A műtétnek ez a része kielégítően sikerült, mindkét gyermek károsodás nélkül élte át Az egyik kislánynak, Blan- chenak ugyan születése óta velősérülése volt, s ennélfogva még sikeres operáció esetén sem remélhette, hogy lábát tökéletesen fogja tudni mozgatni. Testvérének, Irénének azonban az operáció után normális életre lehetett kilátása. Az eddigi sikeres műtétek egyike 1961-ben Philadelphiában történt. Három évvel ezelőtt pedig Torinóban Solerio professzor választotta szét Santina és Gluseppina Fogliát. A két kislány ez év végén lesz 10 éves. Megtanulták lassacskán az önálló életet, iskolába járnak, kerékpároznak és úgy veszekszenek, mint minden más testvérpár. Pedig az ő esetük még bonyolultabb: már 1963- ban külön kellett választani a bélrendszerüket, amelynek egy része közös volt. Amikor 1965-ben a végleges elválasztásra került sor, már hétévesek voltak. Születésük óta egy gyermekklinikán éltek és anélkül, hogy tudták volna, éjjel-nappal figyelte őket egy filmfelvevőgép, s ez a film az orvostudomány számára pótolhatatlanul értékes anyagot szolgáltat két lény egymáshoz kötött életéről. így felfedezték, hogy a két gyermek közül az egyik parancsol a közös szervezetnek, a másik engedelmeskedik. Amikor szétválasztották őket, a két kislánynak mindent újra kellett tanulnia: először az egy edül járást, azután az egész normális életet, azt, hogy ne függjenek állandóan egymástól. Egymás iránt tanúsított néha feszült viszonyuk egy ideig nyugtalanította környezetüket. Pedig ez éppen annak jele volt, hogy tökéletesen normális és egyéniesedett fejlődés útjára léptek. Ma a felügyelő orvosok úgy vélik, hogy teljesen normálisak. Fizikailag ez igaz is. Sőt, pszichológiailag is az. Santina, aki az operáció után így kiáltott fel: „De hiszen többé nem én vagyok én!”, végre csakugyan önmaga. Mexikóban nincsenek politikai foglyok, eltörölték a halálbüntetést. Az egyéni szabadság igen széles. Mexikónak van viszonylag a legkisebb hadserege a nyugati féltekén (60 000 katona): az újoncok egy év katonai szolgálatot töltenek le — de csak vasárnaponként! A tábornokoknak Mexikóban semmivel sincs nagyobb esélyük a hatalomra- jutásra, mint pl. a tűzoltó parancsnokoknak. Mexikónak tehát régi számadásai vannak az Egyesült Államokkal. De 12 000 fiatal mexikói a Mexico City-bell amerikai iskolába jár. A mexikói gazdasági fejlődés alapja főként az Egyesült Államokból behatolt tőkeberuházás (évente több mint egyniilliárd dollár). A mexikói külkereskedelem háromnegyed része az Egyesült Államokkal való árucsere. Mexikó fő devizaforrása az amerikai turista — a gringó, ahogyan megvetően nevezik. Az amerikaiak valósággal elözönlik a szép mexikói tengerpartot, főleg a híres Acapulco fürdőhelyet. De az Acapulcóba vezető úton is lövések dördülnek. Rablók támadják meg az autókat, akár a középkorban a kereskedő karavánokat. A bérgyilkosok (pistoleros) félfogadása még mindig általános módszere a személyes bosszú kitöltésének. A helyzetet jól illusztrálja ez a mexikói vicc: „Két fiatalember kártyázik. Az egyik örömmel kijelenik hogy két ásza van. — Neked mid vanj — kérdezi. — Két pisztolyom. — Akkor nyertél.” Igaz-e a legenda, hogy a mexikóiak nagy nőbolondok? Bizony igaz. Minden mexikói vágya a „casa chica” — elegáns otthon és csinos nő, természetesen a feleségen kívül. Még a régi népballada is azt mondja: „Nincs a világon kívánatosabb étel a más férfi asszonyánál.” Ennek az országnak a fővárosát, Mexico Cityt jelölte ki a Nemzetközi Olimpiai Bizottság 1963-ban az ez évi olimpiai játékok színhelyéül. A döntést sok vita előzte meg, főleg a rendkívüli éghajlati viszonyok miatt — a város 2300 méter magasan fekszik a tenger színe felett. Az ügyes mexikóiak azonban jóelőre, saját költségükre meghívták az olimpiai bizottság tagjait — feleségükkel együtt — egyhetes „helyszíni szemlére” az ellentétek és paradoxonok országába. Huszonötén éltek is a mexikói vendégszeretettel. Bizonyára valamennyien amellett szavaztak, hogy bízzák meg Mexikót a X. Olimpiai Játékok megrendezésével.- A Teotihuaean-i piramisok, ahonnan a* olimpiai fáklya utolsó szakaszára indul október 12-én a Mexikó városi olimpiai stadionba.
