Dunántúli Napló, 1968. szeptember (25. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-15 / 217. szám

1968. szeptember IS. 9 Dunommi narno Húszéves n r ■ T r \ * rr F rr ■ I I a Pécsi Tanárképző Főiskola BECK JUDIT kiállítása Beck Judit: Fák Szeptember 17-én délután fél hatkor nyílik meg- a Ja- nus Pannonius Múzeum Rá­kóczi út 15. szám alatti ki­áll! tóhelyiségében Beck Ju­dit képkiállítása. A múzeum megszokott ki­állítási meghívójának máso­dik oldalán a megszokottól részben eltérően Martyn Fe­renc meleghangú írását ta­láljuk Beck Juditról. Meg­tudjuk ebből, hogy Beck Ju­dit mindenekelőtt arcképfes­tő. Férje. Major Tamás port­réján kívül számtalan szí­nész arképét festette meg, valóságos „színészek képes krónikája” készült az évek során felhalmozódott port­rékból. Egykor a „Duda Gyuri” városligeti előadásá­nak színpadképét, kosztüm­jeit és plakátjait is Beck Judit egymaga készítette el. A művésznő a nyarakat Szentendrén, Zsenyén, Nagy­maroson tölti, ahol jobbára öreg fatörzseket, terebélyes fakat, növényeket, — a ter­mészetet festi-rajzolja. Beck Judit a nagyszerű művész, Beck Ö. Fülöp lá­nya, és Major Tamás, Kos- suth-díjas színművésznek fe­lesége. Főbb kiállításainak sora 1938-ban a Tamás Ga­léria-beli bemutatkozással kezdődik, de kiállított a Nemzeti Szalonban 1942-ben, a Fényes Adolf teremben 1953-ban, egy évvel később Varsóban, a hatvanas évek­ben Genfben és az idén Bécsbem. Képei közül sokat őriz a Nemzeti Galéria, má­sok a Színháztörténeti Mú­zeumban és a Színművésze­ti Főiskolán láthatók. Pé­csett most akvarelleket és tollrajzokat állít ki. A kiállítást Hárs Éva rendezte, s Major Tamás nyitja meg. Az oktatásügy dolgozói eb­ben az esztendőben három szakmai évfordulót ünnepel­nek meg: az általános tankö­telezettség bevezetésének 190 éves, az iskolák államosításá­nak és a tanárképző főiskolák megszervezésének 20 éves év­fordulóját. Az ország felszabadulását követően megkezdett kultu- I rális forradalom legfőbb vív- : mányaként létrejöttek az ál- . talános iskolák. Ezeknek szaktanárokkal való ellátásá­ra szervezte meg művelődés- ügyi minisztériumunk a ta­nárképző főiskolákat, régebbi nevükön pedagógiai főiskolá­kat. A Pécsi Pedagógiai Főisko­lát kormányzatunk a buda­pesti és a szegedi főiskola megalakulása után 1 évvel 1948 őszén hívta életre. A Du­nántúli Napló örömmel kö­szöntötte az új intézményt, mert úgy látta, hogy „a du­nántúli pedagógus társadalom fejlődésének új szakasza nyí­lott meg a Pécsi Pedagógus Főiskola életrehívásával.” — Az első tanévnyitó ünnepsé­gen Pécs város és Baranya megye akkori vezetője így nyilatkozott üdvözlő szavai­ban: „Büszkék vagyunk az új főiskolára, de még inkább büszkék leszünk majd akkor, amikor be is bizonyította, hogy meg tud felelni hivatá­sának.” 20 év bizonyítékai A tanárképző főiskola a maga egészében népi demok­ráciánk szülötte. Az intéz­mény rendkívül szerény tár­gyi feltételek között, igen ke­vés oktatóval és adminisztra­tív dolgozóval kezdte meg munkáját Az első évek mind a tanáraktól, mind a hallga­tóktól jelentős fizikai munkát is követeltek, mert ez az idő­szak az ország újraépítésének és a főiskola otthon-teremté­sének kora. A tanárok és a 132 hallgató lelkes munkája szinte csodákat művelt az in­dulás napjaiban. A Janus Pannonius utca 5. szám alól (az' ún. Cseh-palotából) ha­marosan új otthonba kell költöznie a gyorsan fejlődő intézménynek. Az új épület (ma Közgazdasági Technikum a Kolozsvári utcában) is csak sok munkával, jelentő anyagi ráfordítással lesz iskolává. A könyvtár, a berendezés szinte papról napra gyarapszik. Szervezési vonatkozásban is folyamatos a fejlődés. Az új, már tágasabb otthonban né­hány tanszék elhelyezése le­hetővé teszi az oktató munka mellett a tudományos munka megkezdését is. Az általános iskolai szakta­nár ellátás igényei azonban rövidesen újabb fejlesztést kívánnak. Ekkor költözik a főiskola mai, végleges ottho­nába az Ifjúság útja 6. alá, és nyer itt a fejlődéshez ki­váló lehetőségeket. A tanulmányi idő, a szak­csoportosítás eleinte még gyakran módosul, igazodik a gyorsan változó igényekhez, de folyamatos a fejlődés eb­ben az időben is. A tanul­mányi színvonal állandóan emelkedik, mert mind a ta­nárokat, mind a hallgatókat áthatja az újjáépítés láza. Az egész életet jellemző munka­verseny bevonul a főiskolára is, és hoz a többi főiskolával folytatott nemes vetélkedés­ben gazdag eredményeket 1956 szeptemberében már jól felszerelt, teljesen kiépült, jegyzetekkel és segédletekkel megfelelően ellátott a meny- nyLségi és minőségi igények kielégítésére alkalmas főisko­la köszönti az évnyitóra ér­kezőket A töretlen fejlődés ekkor már az ország legna­gyobb és legjobban fölszerelt főiskolájává emelte a pécsi főiskolát. Újabb sikerek útján Az ellenforradalom okozta károkat szívós munkával, új áldozatok vállalásával sikerül felszámolni, úgyhogy mind a nevelés, mind az oktatás te­rén egymás után születnek jelentős, biztató eredmények. A főiskola munkáját kezdet­től jellemzi, hogy az általá­nos iskola érdekeit különös gonddal tekinti nevelő és ok­tató tevékenységében. Ez a szemléletmód szilárdul meg ebben az időszakban a szak­tanszékeken, ez eredményezd az újabb idők kiemelkedő eredményeit. A főiskolák 15 éves tapasztalatai alapján végleges formát nyernek a szervezeti és tartalmi kérdé­sek: a tanárképzésben a 4 éves két szakos képzés hono­sodik meg. A tanárképzésnek ilyen re­formja nemcsak a régebbi ta­pasztalatok összegezését, mér­legelését tette szükségessé, hanem újabb munkákat is követelt. Az új tantervek, programok kialakítása, az új jegyzetek és tankönyvek meg­írása nagy energiákat kötött le. A tanszékek dolgozói mind a nevelő-oktató, mind a tu­dományos munkában megfe­leltek a követelményeknek. Az évente megjelenő Tudomá­nyos Közlemények, a közre­adott könyvek, a megjelent tudományos és tudomány-nép­szerűsítő cikkek hosszú sora, jelentős irodalmi és művészeti alkotások tömege, kiállítások, tudományos ankétok, meg­szerzett tudományos fokoza­tok stb. igazolják, hogy a fő­iskola oktatói megbecsült he­lyet vívtak ki maguknak. A hallgatók eredményei A Pécsi Tanárképző Főis­kola ma az ország legnagyobb ilyen intézménye. 1300 nap­pali és közel 2000 levelező tagozatos hallgató készül a főiskolán szép környezetben és most már kedvező feltéte­lek között tanári hivatására. Fejlődésüket nemcsak a tan­székek, a KISZ-szervezet, ha­nem a rendkívül korszerű kollégium, és igen sok vonat­kozásban a gyakorló általá­nos iskola is előmozdítják. Államunk gondoskodásának, népünk munkájának köszön­hető, hogy a hallgatók fejlő­désének szinte minden felté­tele adott a főiskolán. A ho­zott áldozatokkal szemben nem mutatkozik hiány a tel­jesítmények, a viszontszol­gáltatások terén, mert a fő­iskola az elmúlt 20 esztendő­ben közel 10 000 tanárt adott általános iskoláinknak. Kü­lönös gonddal állt az oktató testület a munkás és paraszt származású hallgatók mellett, valamint rendkívüli erőfeszí­tésekkel segítette mindenkor a levelező tagozatos hallga­tók és az általános iskolai ta­nárok továbbképzésének mun­káját A végzett hallgatók több­sége jól megállja helyét, ér­tékes tagja tantestületének Szép számmal akadnak kö­zöttük olyanok is, akik jelen­tős párt- és állami funkciót töltenek be, avagy a tanügyi igazgatásban, a felsőoktatás­ban fejtenek ki áldásos tevé­kenységet Az elért eredmények nem­csak igazolnak, nemcsak jo­gos büszkeségnek lehetnek forrásai, hanem további jó munkára köteleznek. Hallga­tók és oktatók egyaránt tud­ják és vallják a főiskolán: áldozatos munkát, a jövendő szolgálatát kívánja a társada­lom azoktól, akikre legna­gyobb értékeit, gyermekeit bízza. Kísérje siker a becsü­letes szándékokat! ZENÉSZPORTRÉK: IFJO JANDÓ JENŐ Tizenhat éves. A vele egy- korúak a labdát rúgják, táncolnak, a slágerfesztivál dalait fütyülik, ő naponta 4—5 órát zongorázik, a fel­vételi vizsga előtt 6—8 órát is gyakorolt. Az eredmény nem is maradt el: azon ke­vesek közé tartozik, akiket kivételes tehetségük folytán ilyen fiatalon felvettek a Zeneművészeti Főiskolára. A főiskolára az út a mu­zsikáló családi otthonból indult el. Már hároméves korában hibátlanul, tisztán énekelte a gyermekdalo­kat, sőt maga is megpró­bált ilyeneket alkotni. Hat éves: zeneóvodás. Ekkor váratlanul, anélkül, hogy szülei megmutatták volna, a zongorán hibátlanul el­játszotta az ismert dalla­mokat. Hét éves: az egyik legtapasztaltabb tanárnő, Weininger Margit tanítja. Egy év alatt rendszeresen a zeneiskola két évi anya­gából vizsgázik. Tizenegy éves: felveszik a Zenemű­vészeti Szakiskola zongora­szakára. Tanárnője: Sz. Polgár Marianne nagy sze­retettel foglalkozik vele. Fejlődésére jellemző, hogy ebben az évben három zon­goraversenyt is megtanult: Bach f-moll, Liszt A-dúr és Bartók IH. zongoraver­senyét És most azt kutatom, ifj. Jandó Jenő mennyiben ha­sonlít a mai fiatalokhoz. — Kik a barátaid? — Zongoristák, hegedű­sök, akikkel tudok kama- rázni. Egyik barátom orgo­nái, mert ez a hangszer is érdekel. — Szoktál játszani? — A labdajátékot nem­kedvelem, de az evezést és mindenekelőtt a turisztikát nagyon szeretem. Tanár­nőmmel és társaimmal nagy túrákat teszünk a Nyugat Mecsekben. Ez roppant megnyugtató. — Hallottam, térképeket gyűjtés z. — Igen, korábban gyűj­töttem, mert a földrajz mindig érdekelt Sok régi, ritka térképem volt Aztán a csillagászattal foglalkoz­tam, magam készítettem távcsöveket és a holdat fi­gyeltem. Legutóbb a rádió­amatőrködés kötött le. A rádiónkon nem volt URH, pedig ott hallható a leg­jobb zenei műsor. Csinál­tam hát egy URH előtétet meg tranzisztoros készülé­ket — Kiknek a műveit ját­szod a legszívesebben? — Talán inkább azt mon­danám, kik állnak tőlem távolabb? A Bach-előttiek, őket kevésbé ismerem, meg az utóromantikusok, Brahms, Schumann. Bachot mindig játszom és most fő­leg Bartókkal foglalkozom. A III. zongoraversenyen dolgozom... 1966-ban és 67-ben két ízben került ki szalagra- vett játéka a Prágai Nem­zetközi Ifjúsági zenei ver­senyre. Tavaly a pécsi Ze­neművészeti Szakiskola zongoraversenyének első díját nyerte él. Jutalma: a nemzetközi Bartók-szemi- náriumon való részvétel. Erre most nyáron került sor. — Rendkívüli élményt je­lentett a Bart ők-szeminá­riumon való részvétel. A világ minden részéből 50 zongorista vett ezen részt Kadosa, Sólymos, Hernádi irányításával. Különösen so­kat tanultam az Ameriká­ban élő magyar származású zongoraművésztől, Sándor Györgytől, aki — mint Bartók tanítvány — na­gyon hasznos segítséget és tanácsot adott a III. zon­goraversenyhez. A legutóbbi nagy ese­mény a felvételi vizsga volt. — Izgalmas volt és ne­héz. Három napig tartott. Első napon elméleti tár­gyakból vizsgáztunk, a má­sodik napon pihentünk és izgultunk, a harmadik na­pon délelőtt aztán zongo­rához ülhettem a bizottság előtt. Beethoven Patheti- que szonátájának első téte­lét, Bach h-moll Wohltem- periertes-ét játszottam ... Sikerrel. Hiszen felvették a Zeneművészeti Főiskolá­ra. És ezzel elindult fárad­ságos, de nagy reményekre jogosító útjára egy fiatal tehetség... — nt — Balázs József rajza Elsietett házasság Magyar filmvígjátéle A film szerzője, Gyárfás Miklós írja napló jegyzeteiben: „Vágyam mindig az egypohárnyi neveltetés volt. Csak­hogy ez nem könnyű dolog, mert a vígjáték kollektív mun­kája közben — próbákon és forgatásokon — mindenki azon buzgólkodik, hogy töltsön a pohárba.” Az ember megnézi az Elsietett házasságot, s felteszi a szerző által inspirált kér­dést: vajon az új filmben színültig van-e ez a pohár? Med­dig van a pohár? — erről természetesen lehet meditálni, a szemmértékben itt-ott lehetnek eltérések, de egy biztos: ami ebben a pohárban van, az üdítőitaL A fordított Romeo és Júlia — nevezhetnénk el egy kis túlzással a történetet, amely egy szellemes vígjátéki alapöt­letre épül. A hatvanegy éves nyugdíjas Nádor és az ötven- hétéves Komárominé — mind a ketten özvegyek — a szoká­sos temetői látogatások egyikén Nádor kisunokájának közre­működésével összeismerkednek, és bármily szokatlanul hang­zik is ebben a korban: megszeretik egymást. Ebből komoly családi bonyodalmak származnak, ami többé-kevésbé ért­hető. A „fiatal szerelmesek” útjába a két „család” akadályt akadály után gördít. Azt mondják: két-három napról lévén szó, itt szerelemről nem lehet beszélni. Különben is. öregek mit akarnak egymástól? A fiatal Nádor és felesége (Monta- gue-nak nevezem) és a Komáromi-lány a csillagász férjével (Capuletnek nevezem) nem egymással viszálykodva — mint a klasszikus mű hősei — hanem szervezetten összefogva próbálják megakadályozni a két öreg egybekelését. A csalá­dok hetedik tagja, a kisunoka az első perctől kezdve kaján együttműködéssel az öregek oldalán álL 3 61 használható alapötlet, formás gag-ek, kitűnő színé­szek, akik látható élvezettel merülnek el a mókás helyzetekben, jól fűszerezett dialógusok, amelyek egyformán igyekeznek közelében maradni a vidámságnak és valami morális „közéletiségnek” — körülbelül ebben foglalható ösz- sze a várható közönségsiker magyarázata. A szigorú néző most felkiált: — S hol maradnak a kellemetlenkedő kérdé­sek? Hiszen az ön által emlegetett dialógusok hol itt, hol ott merülnek el a terjengősségben és ift-ott az érzelgősség­ben is! Az ön által emlegetett ötletek időnként fáradtan összecsuklanak, elválnak egymástól, mint az idegen anya­gok, s különben is, a film utolsó húsz percében a nyilván­való kifáradás, az emyedés jelei tapasztalhatók! Morális „közéletiségről” beszél! A filmben elhangzó, úgynevezett „fordított” érvelések — amikor a fiatalok az idősebb kor­osztályok szokványos, unt és „okító” szövegét szegezik szem­be szüleik házassági tervével — csupán mulatságosak, de nem közéletiek!... Mi tagadás, ezeknek a vádaknak helyt kell adni. Azonban túlzásba esik, aki csupán ezeket a „vá­dakat” látja a mozivászonról, s túlzásba esik az is termé­szetesen, aki csupán a film kellemes perceit, szituációit fo­gadja eL • A film elismeréséhez kell egy kis beismerés. Az Elsietett házasság az a kulturáltan, színesen, egyszerű szavakkal el­mondott filmtörténet, amely nem okoz különösebb fejtörést. A nézőnek sem, a filmtörténetnek sem, legfeljebb egy-egy kritikusnak, hogy vajon bevallhatja-e: időnként hangosan felnevetett a nézőtéren. Film, melyre szüksége van a napi fáradtsággal küzködő nézőnek — s ez nem kis igény-kielé­gítést jelent — szüksége van a forgalmazó cégnek, a válla­latnak, mert hazai értelemben sikerfilm. Film, amelvtől az embernek nem támadnak filozófikus gondolatai, legfeljebb nagyokat nevet a nézőtéren. Film, amelyről legfeljebb még másnap reggel ejtünk néhány szót, s megszűnt tovább lé­tezni a számunkra. Sok „lekicsinylő” dolgot soroltam fel itt e néhány sorban. Szeretném a legfonfosabbal kiegészíteni: film, amelyre a közönségnek szüksége van. J^z Elsietett házasság mai vígjáték. Gyárfás Miklósnak " különös érzéke van a köznapi élet kis szituációihoz. Az apró-cseprő kis emberi dolgokban a legtöbbször fel tudja fedezni — és általában nagy szavak használata nélkül meg is fogalmazza — az ember érzelmeit. Alakjai az élefben is körülvesznek bennünket, s csaknem éppoly esendőek. mint a filmben. Nem riad vissza az érzelgős pillanatoktól sem, de ott is megőrzi intellektuális könnyedségét. Egyszer érde­mes volna elgondolkodni arról — annak, akit illet — hogy a színészek miérf szeretik a Gyárfás-darabokat? Valószínű, mert a szó igazi értelmében játszhatnak benne. Mint ezút­tal is láthattuk: az Elsietett házasságban. Igazság szerint most le kellene vonni a film kötelező tanulságait. Nos, íme: jól derültünk, kellemesen szórakoz­tunk. Ez pedig, ugye még tanulságnak se rossz. T 1

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom