Dunántúli Napló, 1968. szeptember (25. évfolyam, 205-229. szám)
1968-09-07 / 210. szám
1968. szeptember 7. punantmt nateta 3 emlékezteinek a cseppkő- képződmények fiz ország legszebb, legérdekesebb lesz i barlangban Cseppkőbarlang Villányban A Villány felett emelkedő Terriplom-hegy mélyében csodálatos szépségű cseppkőbarlangra bukkantak a bányászok. Mint ismeretes: itt épül a Villány-Siklósi Állami Gazdaság új, hatalmas pinceága, amelyben a palackozásra kerülő bort tárolják majd. A Templom-hegy alatt vezető háromszáz méter hosszú alagút közepén reprezentatív borkóstolót képeznek ki. A bányászok csütörtökön azt a feladatot kapták, hogy a borkóstoló kijelölt helyén megfelelő nagyságú üreget robbantsanak ki. A robbanás váratlan eredményhez vezetett: egy cseppkövekkel díszített barlang tárult az ámuló bányászok elé. A feltárt barlang hat méter hosszú és négy méter széles, legmagasabb pontja pedig 12 méter. Különböző alakú, fehér és színes cseppkövek díszítik az üreg mennyezetét, falait és padlóját A boltozatról lecsüngő cseppkövek között másfél-két méteresek is akadnak: a legérdekesebb közülük egy orgotia- Bíp-sorra emlékeztető képződmény. Ezek szerencsére épségben maradtak, a földön álló cseppkövek azonban —sajnos — a robbanás következtében erősen megsérültek. A cseppkőbarlang felfedezése szenzációnak számít, hiszen ilyen jellegű képződményt eddig még nem találtak a villányi hegységben. Nagyon valószínű, hogy a mészkősziklák között másutt is rejtőznek értékes cseppkövek és a most felfedezett barlang összefüggésben lehet más, egyelőre ismeretlen üregekkel, járatokkal. A szakemberek ugyanis csodálkozva tapasztalták, hogy a feltárt barlang igen jól levegőzik, annak ellenére, hogy nincs közvetlen kapcsolata a föld színével. A további kutatásokat azonban üzemi szempontok miatt egyelőre nem lehet folytatni. A robbantásokat mindenesetre leállították, nehogy a cseppkövek megsérüljenek és most légkalapácsokkal folytatják a munkát Az állami gazdaság vezetői azonnal Villányba hivatták a tervezőt, hogy a helyszínen módosítsa a borkóstoló terveit Oly módon akarják ugyanis kialakítani az 50—60 négyzetméter területű termet hogy a szép természeti kincset eredeti állapotában megőrizzék, sőt — kellő megvilágítással — még látványosabbá, még hatásosabbá tegyék. A híres villányi vörösborok ily módon — a természet ajándékaként — valóban reprezentatív helyet kaptakés minden bizonnyal idegenforgalmi látványossága lesz ez a helységnek. A gazdaság vezetői a cseppkövek felfedezését bejelentik az Országos Természetvédelmi Hivatalnak, s védettséget kérnek a barlangra, amely ily módon az ország legszebb, legérdekesebb és legértékesebb borkóstolója lesz. Iglói Zoltán Gázolt és továbbíiajtott A Pécsi Járásbíróság ítéletet hirdetett Uengl Imre 35 éves pécsi lakos, a Városi Tanács személygépkocsi-vezetőjének búnperében. A megyei főügyészség az előzetes letartóztatásban lévő sofőr ellen foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés és segítségnyújtás elmulasztása miatt emelt vádat Hen.pl május 21-én szolgálata befejezése után három és féldeci pálinkát ivott és a Városi Tanács Volgájával a garázs felé indult. Űtközben Ve- szelovszky Márton segédvájár és a társaságában lévő Miklós Mária segédmunkás leállították a kocsit és arra kérték Henglt, hogy vigye őket az Olimpia étterembe. A gépkocsivezető vállalta a fekete , fuvart és Űjme- csekalján már 70—80 kilométer sebességgel vezetett Az Olimpia előtti gyalogátkelő helyen későn vette észre Kövi János 33 éves pécsi vájárt, akit elütött, majd segítségnyújtás nélkül tovább hajtott A bíróság Hengl Imrét a vádbelj cselekményekben mondotta ki bűnösnek és ezért a vádlottat 1 évi és 6 hónapi szabadságvesztésre ítélte, amit szigorított büntetés végrehajtási munkahelyen kell letöltenie, mellékbüntetésül pedig 3 évre eltiltották a gépjárművezetéstől. A pécsi szőlőművelés történetéből A királyok bora t(rum kán törvénye — Honnan származik a kadarka? — Szőlőskertek a Mons Aureuson Baranyában már a rómaiak Is foglalkoztak szőlőműveléssel, mert „a Monostortól Sep- séig és Bodolyáig elterülő hegyláncolatot az ott termett jeles borról Mons Aureusnakne vezték”. Bizonyítja ezt a szőlőfürtökkel ékesített római oltárkő is a II. századból, vagy legalább nem sok idővel utána, midőn Probus császár 276 körül Sirmium vidékét szőlővel ültette be. Valószínűnek látszik, hogy a Mecsek lan- kás domb- és hegyoldalain a város környékét földbirtokosok, gazdag kereskedők és kiszolgált katonák villagazdaságai borították. Di tmar privilégiuma A népvándorlás nem kedvezett a szőlőtermesztésnek. A IX. században mégis okleveles bizonyíték áll rendelkezésre a szőlőkultúra folyamatos továbbéléséről. Egy görög nyelvű forrás szerint, amikor a bolgárok az itt élő avarokat meghódították, Krum kán törvényt hozott az itteni szőlők kiirtására, mivel az avar birodalom bukásának egyik okát az avarok mértéktelen borfogyasztásában, az iszákos- ságban látta. Szőlőkultúrára utal Ditmar salzburgi érseknek Arnulf királytól kapott privilégiuma is: „ ... Pécsett adót és vámot szedhet, minél több szőlőt ültethet s e birtokában megerősittetik.” A pécsi szőlőművelés Árpád kori adataiból néhányat kiragadva képet nyerhetünk a vidék sajátos mezőgazdasági kultúrájáról. Bertalan pécsi püspök alapította a pálosok kolostorát a Jakabhegyerr. A monostort alapító püspök 1220-ban Ürög faluban három márkáért, malmot vásárolt telekkel együtt, és ugyanennyiért két szőlőt a pécsi határban. A Pál pécsi püspök (1279—1302) által elrendelt körménél leírásában említik a Corpus Christi egyházat, „ahová a vár mögötti dombról a Boldogságos Szűz szőlejétől vonulnak le.” Élénk szőlőművelésre utal az a körülmény is, hogy a királyi udvar borát Pécsről szerezte be a török előtti évtizedekben. Pécs ekkor fajbortermelést űzött. „... a pécsi harmincados által három timella malvasirl és három timella Pynol bort rendelt”. Istvánffy szerint Pécs Pannónia első városa, amely borból bőséges jövedelmet merít, mert a „Mecechus vagy Mer- setum déli oldalát többnyire szőlők, egyéb szelíd gyümölcsfák, tetejét és napnyugati oldalát gazdag makkos erdők fedik”. Oláh Miklós pécsi püspöli- I sége alatt maga is tapasztalta, hogy egy-egy jobb termésű I szüret alkalmával nem volt elegendő hordó, így minden I edényt fel kellett használni a I bor tárolására. A kölcsönkért üres hordó használati díjául annyi bort kértek, amennyi belefért. A kávé és bor versenye Pécs lakói a hódoltság ko- i rában is iparból, kereskedelemből és szőlőművelésből éltek. Evlia Cselebi török világutazó keleti túlzással ír a pécsi szőlőhegyek mézédes borairól. Pécsett jártakor úgy értesül a város kethudájától, hogy itt 6160 szőlőskertet vettek jegyzékbe. Ezért mondják erről a városról — írja Evlia — „Pecsevi i Szírem, már.end beg-i írem”. (Szerém- nek Pécse hasonlít írem kertjéhez.) Másutt azt mondja, hogy Pécsett minden házban szőlők, kertek, vízmedencék és szökőkutak vannak. Ghazi Girai kán 1603—1604 telén Pécsett állomásozott hadaival, és itt írta meg A kávé és a bor versenye c. költeményét, melyben a pécsi bor nagyszerű minőségét kénytelen elismerni, egyben fölényét a feketekávéval szemben. A magyarok ebben az időben a pécsi szőlővidék keleti részére szorultak, mert a legjobb szőlőket a hódítók birtokolták. Több vörösbort adó szőlőfajta a török révén, került ebben az időben hazánkba. Ekkor honosodott meg Pécsett és terjedt innen is tovább a kadarka, amely nevében elferdítve őrzi származási helyét, Sztambul kis-ázsiai városrészét, Üszküdart, horvátul Skadart. Ugyanekkor került hozzánk a gohér, melyet a Dunántúlon bajnárnak' hívnak. Pécs szétrombolt falai közé 1686. október 21-én vonult be Bádeni Lajos felmentő serege. Christian Vincens, a Pécsre első ízben kiküldött kamarai megbízott 1687. július 1-i jelentésében felsorolja a pécsi ingatlanokat, s ezek legszámottevőbb mértékben a szőlőbirtokokból kerültek ki. Az összeírás a város szőlőhegyein 3334 kapás (egy kapás = 100 négyszögöl) szőlőt összegezett. Mindez 382 tulajdonos között oszlott meg. A pécsi szőlők zöme ebben az időben a Makár-hegyen volt. mely még ma is egyik legjobb szőlőterületnek számít a Nyugati-Mecsek déli lejtőin. Ezt a hegyet ekkor még Aranyhegynek, latinosán Mons Aureusnak hívták. A város egyéb szőlőterületei — török idők összeírásaival majdnem megegyezően — a Meszes-hegyen, a budai kapu előtt, Újhegyen, a Szenes-hegyen, a Munkádon, a Tettyén és a Kakasvári-hegyen feküdtek. Tizenöt házra egy kocsma A szőlőterület alakulását a XVIII. század folyamán sajnos, nem lehet követni részben az összeírások ez irányú hiánya, másrészt pontatlansága miatt, de a bortermelésnek akkora jelentősége volt, hogy a legtöbb viszály alattvalók és a földesúr, a püspök között a borkérdés következtében keletkezett 1781. január 21-e végre pontot tett a háromnegyedszázados harc végére. Pécs, a püspöki város ekkor nyerte el a szabad királyi város rangot. Uj címerébe a szőlőhegy is belekerült. A kocsmák — ekkor már minden 15. házra jutott egy — mind a városéi Baranya címere j lettek, jövedelmükkel együtt Feladat azonban még mindig akadt, különösen, hogy a legfontosabb termékét, áruját adó szőlő területe növekedjék. Már 1747-ben megszerezte a város a Daindol-dülőt, 1780- ban pedig Csörgőt a káptalantól. Dr. Ruzsás Lajos kutatásai szerint Pécsett a szőlők területe az 1840-es években 1860 katasztrális holdra rúgott, s egy hold szőlőben átlagosan? 40 akó bor termett „A város tehát, évenként a hozzávetőleges számítás szerint 67 200 akó bor fölött rendelkezett. A rossz közlekedési viszonyok miatt azonban ezt csak féláron, akónként egy forintért tudták értékesíteni”. Csak a vasút megépítése, illetve Pécs bekapcsolása az országos és nemzetközi forgalomba eredményezte a piac kiszélesítését s ezzel az áruforgalom nagymérvű növekedését.” A pécsi és baranyai borkereskedelem roppant méreteit példázza a város alatt emeletesen egymásra települt pincerendszer, továbbá, hogy boraink piacot találtak Bácskában. Horvátországban, Stájerországban, Ausztriában és Németországban is. A Filoxéra-vésa A pécsi és baranyai szőlőkultúra virágzása azonban elakadt "a XIX. század utolsó I évtizedeiben a filoxéravész kö vetkeztében. Már 1887. május 29-én meghúzták a vészharangot a Pécsi Hírlap hasábjain: „A szőlősgazdák réme. a szőlő esküdt ellensége a phylloxera betette lábát a mi szőlőterületeinkre is”. 1889. nyarán már a messas földön híres szentmiklósi bor jövője is veszélyben forgott: a káptalan legnagyobb és legféltettebb birtokán, a szentmiklósi dűlőben is nagyon terjedt a filoxéra. A Szent- miklóson elültetett amerikai vesszők viszont igen szépen fejlődnek — írja a Pécsi Hírlap tudósítója —, hiszi, hogy ezáltal meg lehet menteni a jeles szentmiklósi bor jóhírét. * 1889. őszére már nyilvánvalóvá vált, hogy menthetetlenek a pécsi szőlők, de baranyai, sőt országos méretben is hasonló a helyzet. Ekkor hangzott el a felhívás: „Fogjon össze minden járás és létesítsen a legalkalmasabb helyen több holdnyi kiterjedésű területen szőlőiskolát, ahol a veszedelemnek jobban ellenálló amerikai fajtákat szaporítanak, hogy ezekkel kiveszni induló szőlőinket újra betelepíthessük és ezekre eddigi jobb fajtájú szőlőinket ráolthassuk”. A Pécsi Szőlősgazdák Egyesülete, amely 1879-ben alakult, ekkor célul tűzte ki a szőlő- telepítések szemmel tartását és a szőlőmunkások képzését Az amerikai szőlőtelepet kezelő bizottság javaslatot terjesztett elő a városi tanácsnak vincellérképző intézet felállítására. A pécsi vincellér- iskola 1896 őszén nyitotta meg kapuit és 1907-ig minden tanévben működött. A pécsi szőlők rekonstrukciója a gazdasági helyzet függvényeként csak nagyon lassan következett be a XX. század első évtizedeiben. A régi, nagy .ielentőségű és országos hatósugarú bortermelés a lassú javulás ellenére sem állt lábra a pécsi és a Pécs környéki A szőlőkul (Óra te’~')tAsé*»e véglegesen háttérbe szorult a város gazdasági életében. Dr. Kovács András
