Dunántúli Napló, 1968. szeptember (25. évfolyam, 205-229. szám)
1968-08-01 / 205. szám
nil; 4 o nnantmi nanto 1968. szeptember 1. Többet és gyorsabban, mint eddig! Hogy halad a vízrendezés a Dráva mentén? Már többször hírt adtunk arról, hogy sok millió forintos programot dolgoznak ki a Dráva menti területek víztelenítésére. Az első kiviteli tervek rekord idő alatt elkészültek, így a nyár derekán megindulhatott a tényleges vízrendezés. Mindez nagy reményeket ébresztett az ún. vizes területeken élő lakosság körében. Az utóbbi időkben azonban olyan panaszok ér- kezdtek hozzánk, hogy lelassult, helyenként megtorpant a munka. „Gépeket kérünk!” A panaszok kivizsgálása végett utaztunk vidékre, elsőnek a királyegyházi Aranykalász Tsz-hez tartozó Su- rr.ony határába. A tervekből ítélve ugyanis itt nagyarányú lecsapolásnak kellene folynia. A valóság viszont nem a várakozásokat igazolta. Egy kb. 400 méter hosszú árkot láttunk, melyben 8 kubikos dolgozott. Amint Merk János művezetővel együtt elmondották, 3 ezer köbméter földet mozgattak meg eddig, s további 40—50 ezer köbmétert kellene az év végéig kiter- melniök, elegyengetniük, hogy a kívánt árokhosszúság elkészüljön. Még laikus szemmel is meg állapítható, hogy igen nagy mennyiségről van szó, melyet ez a maroknyi ember még akkor sem tudna elvégezni, ha beleszakadna a munkába. Csak a nagy teljesítményű gépek segíthetnek, a helyszínen dolgozó két gépet viszont alig egyhetes munka után elvezényelték. Teljes mértékben érthető hát, hogy Fehér Fe- j renc, a tsz főkönyvelője és Vass Nándor agronónus ilyen | kéréssel fordult a kivitele- | zöhöz, vagyis a Talajjavító és Talajvédelmi Vállalat szigetvári telephelyéhez: „Adjanak kotrógépeket!” „Mikor jönnek hozzánk?“ Mivel a Talajjavító Vállalat majdnem minden munkahelyen érdekelt, megkértük Weber Szilárdot, a vállalat szigetvári telepvezetőjét, hogy szálljon be a gépkocsinkba, s folytassuk együtt az útun- kat. Vele érkeztünk meg a hoboli Zrínyi Tsz-be, előtte tettük fel a kérdést Cs. Magda József tsz-elnöknek: — Hogy vannak megelégedve a munkákkal? — Sehogy — válaszolta az elnök minden kertelés nélkül. — Majdnem egymillió forint értékű árokásási munkát kellene az idén a vállalatnak elvégeznie, de még egy ásó- nyomnyi sincs meg belőle. Pedig mi már kiirtottuk a leendő árkok nyomvonalában a bokrokat, de amíg a vállalat nem küld gépeket, teljesen tehetetlenek vagyunk. Az elnök hozzátette, hogy' itt a szeptember, maholnap hozzá kell kezdeni a vetéshez. Ha a jelenlegi, tehát lecsapo- latlan földbe vetik el a búzájukat, csak azzal a tudattal tehetik, hogy jövőre is jóval kevesebb lesz a termés, mint amennyire a lecsapolás esetén számi th atnának. — Az előbb beszéltem Szigetvárral telefonon, s azt a választ kaptam, hogy néhány nap múlva átküldik hozzánk a szomszédos Kétújfaluból a két kotrógépet. Ha így történik, köszönet érte — fordult a Talajjavító Vállalat képviselőjéhez. — De ha nem, ne vegyék rossz néven, a megyéhez fordulok. Nagyon elkeseredtünk már. „Nem engedjük!” — Micsoda? Hogy Hobolba J vezénylik a két kotrógépet? — 1 fogadott bennünket Czinke János, a kétújfalusi Vörös Csillag Tsz elnöke. — Még a gondolat ellen is tiltakozunk! Teljes mértékben megértjük a hoboli szomszéd jogos kívánságait. De kérjük a vállalatot, hogy ne a mi I rovásunkra elégítsék ki azokat. Szerezzenek máshonnan gépet. Ha ugyanis ezt a két- j tőt elviszik tőlünk, én sem tehetek mást, minthogy fellármázom az illetékeseket!.. . A kétújfalusi tsz-elnök : is! egyenesen a vállalat képvise- ' lőjének „címezte” mondanivalóját. Ez a tiltakozás is ké- ! pet ad arról, hogy milyen létfontosságúnak tartják a tsz-ek a vízrendezést. S arról is, hogy tulajdonképpen elégedettek a vállalat kubikosaival. gépeivel, hiszen különben nem „veszekednének” értük! Czinke János is, amikor lehiggadt kicsit, elmondotta, hogy 4 kilométer ossz hosszúságú csatornát ásott már földjeiken a vállalat, s ha náluk marad a két gép, további 5,5 km-t ás még ebben az évben. A munka minőségével elégedettek. Ha az a 9,5 kilométernyi csatorna s a vízrendezés többi, járulékos munkája elkészül, nem 7—8 mázsás búza és 11 mázsás szemes kukorica termést fognak betakarítani, mint most, az esősebb években, hanem ennek kétszeresét! Segítség az Alföldről Már Kétújfalu példája is megmutatta, hogy azért nem olyan sötét a kép, mint ahogy első pillanatra látszik. S ezzel még nem teljes a lista, hiszen a vízrendezés folyik még Okorágon, Gilvánfárt és másutt is, hogy csak a tsz- ekről tegyünk említést. Valószínű, mindenütt volna kisebb- nagyobb panasz, de hogy — ma már nemcsak beszélnek a belvízrendezésről, hanem — lecsapolásra szolgáló árkokat ásnak, senki sem tagadhatja. A legfőbb eredmény abban foglalható össze, hogy ma már generálkivitelező is van, a Talajjavító Vállalat „személyében”. Emlékezzünk csak! Tavasszal még azt sem tudtuk, hogy ki ássa meg a csatornákat, most meg arról értesülünk, hogy a nyár derekán, egyik napról a másikra kirendeltséget létesít Sziget- várott ez a vállalat A vállalat legújabb ígérete úgy szól, hogy 4 árokásó gépet ,.dcb át” sürgősen az Alföldről. Kíváncsian várjuk, mi lesz az ígéretből, hiszen ne felejtsük: Sumony és Hóból panasza jogos! Valóban segíteni kell rajtuk; M. L. Az Epítögépgyártó Vállalat pécsi 7. sz. gyáregysége eddigi legnagyobb terjedelmű gyárt* manyát készíti, illetve fejezi be ezekben a hetekben. Az Északpesti Betongyár részér» készítenek egy hatrekeszes, 350 köbméter befogadóképességű úgynevezett adalékanyag* tároló bunkert. A kétmillió forint értékű acéltest 9 méter átmérőjű és ugyancsak 9 mé* tér magasságú, összeszerelve, lábazattal együtt 21 méteres, hatalmas kolosszus. A képem munkában a tárolóbunker válaszfalai, háttérben a bunker két íve. Márciusban? Áprilisban? Mikor nyithat az újmecsekalji áruház? \ rozsda megette az álmennyezetet - Hány évig készül egy lift? — Mohácson a KPM Autóközlekedési Tanintézet szeptember 25- én magánvezetöi (úrvezetői) tan- folyamot indít. Jelentkezni lehet: Eőry Lajos tanfolyamvezetőnél. — Mohács, Terv u. 41. sz. alatt, (x) 1967. november 22-i újsághír: Egy év múlva megnyílik az újmecsekalji áruház. — Az építőipari vállalattal kötött szerződés szerint 1968. június 30-ig befejeződik az építkezés. A Mecseki Ércbányászati Vállalat beruházási osztályának legszakállasabb, legkellemetlenebb ügye az áruház. Több, mint fél évtizede kezdték építeni, majd négy évi szünet után folytatódott a beHétfőtől Pécsett is kapható aMECSEKTE A hónap elején lapunk hasábjain hangot adtunk a pécsiek ama kívánságának, hogy ne csak Budapesten, de a pécsi boltokban is árusítsák a MECSEKTEJ néven Szentlő- rincen működő tsz tejfeldolgozó társulás minőségi termékeit. Nos örömmel számolhatunk be arról, hogy a Pécsi Kiskereskedelmi Vállalat ezúttal is élénken reagált a fogyasztók igényére, s a közelmúltban megállapodást kötött a társulással az említett termékek forgalmazására. \ E megállapodás értelmében szeptember 2-ától a pécsi tejboltok is árusítják ezeket a fővárosban oly kedveié termékeket. Pécsett a két tejipari mintabolt kivételével a város valamennyi tejboltjában árusíthatják hétfőtől kezdve a MECSEKTEJ elnevezésű vajat, túrót és tejfelt. ruha zás. A félbenmaradt épület állaga rendkívül sokat romlott. Ez az oka annak, hogy az építőipar nem tartotta be a júniusi határidőt. Az építők nehézségeit jól érzékelteti, hogy például négy év alatt teljesen tönkretette a korrózió az álmennyezetek függesztésére szolgáló vashuzalokat, ezért a meglévők helyett új függesztő berendezéseket kellett készíteni. Az építőipari vállalat új határidőt kért és kapott, amely szerint ez év október 15-ig adják át belső üzemelésre készen az újmecsekalji áruházát. Mikor üzemelésre kész egy áruház? Természetesen akkor, ha az értékesítési tevékenység minden feltétele biztosított. Elképzelhetetlen például, hogy a négyszintes kereskedelmi egység liftek nélkül működjék. Márpedig, ha a Vegyesiparcikk Kereskedelmi Vállalatnál tartanák magukat az idei nyitásra vonatkozó ígérethez, rendkívül rossz munka és értékesítési körülmények között, teher- és személyfelvonó hiányában nyithatnák meg az áruházat. Ez KÖTELEKRENDEZES Hajnali öt óra volt. A közül, s óvatossággal mit s felé. A katonák felugrottak, ruhás azonban éppen csak gint kiáltottak — az volt a folyó már egészen közel volt nyer, aki elsőnek éri el. Fut ruhás a válla fölött valamit A falon még friss a meszelés: két napja csak, hogy felerősítették a márványlapot. NAGY ANDRÁS TÖRZSŐRMESTER HŐSI HALÁLT HALT 1952. AUGUSZTUS 28- án. Nyílt hornlokú, fekete fiú. A tenyérnyi képet nagy, meleg szemei uralják. Kiszely István őrnagy, őrsparancsnok, az emléktábla alá állított asztalkán illatozó csokrokat mutatja. A katonák mellett, a község lakói és a helybeli iskolák úttörői is elhozták az emlékezés virágait. A környéken mindenki tudja, ki volt Nagy András. Az idősebbek azt is, miért kellett meghalnia. 9 Huszonkét éves korában ve- ányelték a déli határra. Fiabarnaruhás előlépett a bokrok em törődve elindult a folyó álljt kiáltottak felé, a barna- hátr apillantott. A katonák me- parancs: élve fogják el. A Mindhárman tudták: az ni kezdtek, s ekkor a barnahátra dobott... tál ember, de sokat próbált öreg katona volt: egy évet már szolgált a nyugati végeken. Az őrs személyi állománya napok alatt befogadta, sőt rövidesen párttitkárrá is választotta. Türelmes és megfontolt volt. Szívesen meghallgatta a mások gondjait, s örömmel segített mindenkinek. Szülei alföldi cselédemberek. Tizenkét éves kora óta maga is pénzkereső ember — a gyerekkora is rövidebb annak, aki nincstelennek született. A háború után elvégezte a hetedik és nyolcadik osztályt. 1948-ban párttag lett. Anyja ma is őrzi az őrsről írott leveleit: ez a dátum fordulópont az életében, ettől kezdve állandó problémája a tanulás. Rajtam múlik, mi lesz. belőlem — írja. Csima László hadnagy, egykori parancsnoka, írásban is megőrizte, milyen embernek látta. Bízott magában), s örült a munkának. Keveset beszélt, de nála ez nem a zárkózottság jele volt. Ellenkezőleg, az ember szinte látta, mint tárulkozik ki, hogy mindenki értse őt, s ő is értse a világot. Párttitkári funkciójában a példa- mutatást tartotta a legfontosabbnak. Beszélni természetesen erről sem szokott. Augusztus 28-án hajnali 3 órakor az őrsparancsnok megtartotta szokásos eligazítását. Az alkalom rendkívüli voltára egyetlen dolog utalt: jelen volt a politikai helyettes is. Nagy András és járőrtársa Darvas János, a határ- szakasz térképe előtt állt. — Kipihenték magukat? — kérdezte a parancsnok. — Jelentem, igen. — Nehéz munka lesz. A szeszélyesen kanyargó Dráva egyik nehezen megközelíthető partszakaszára mutatott: vonuljanak ide, s maradjanak rejtve. — Várunk valakit? — kérdezte Nagy András. — Ha igaz. hajnalban valaki megpróbál átkelni. Élve fogják el. — Elfogjuk. — De vigyázzanak. — Vigyázni fogunk, hadnagy elvtárs. Bíró Pál, zalátai szövetkezeti raktáros, félrehajtott fejjel áll a frissen avatott emléktábla előtt. — Ismerte? — Mindig bejött, ahányszor csak arra vitt az útja. — Beszélgetni? — Azt is. Meg érdeklődni is: nem láttunk-e idegeneket? Tudja, hogy van ez — a határ-menti ember egy kicsit maga is határőr ... — A hírt mikor tudta meg? — Már reggel hatkor tudtam. Jöttek az emberek mondani. — És a tettes ... — Hírhedt ember volt. Hallottuk mi már a hírét, mert többször is keresték. Mindent előre kiszámított, nem véletlen volt a gyilkosság. Azért is nem szaladt, hogy a közelébe érjenek. S akkor szépen elébük dobta a gránátot... Vető János tizedes pontosan olyan idős, mint akkor Nagy András volt. Az őrs politikai helyettesével. Lovász hadnagy, gyal, gondosan összegyűjtöttek mindent, ami szerencsétlenül járt társuk életével kapcsolatos. — Igazán mondom, olyan, mintha személyesen ismertük volna ... — És az úttörők? ... — Ez az emléktábla egy kicsit az övék is: az úttörő határőrszakasz tagjai. Rendszeresen járnak hozzánk, havonta két alkalommal foglalkozást is tartunk részükre. Megmutatunk mindent, amit tudni kell a katonának, csak persze játékosabban. A múltkor fegy- verbemulató volt... A virágoskerthez hasonlító őr:j-udvaron most is játszanak néhányan, nevetnek, száguldoznak. A „határőrök” „határsértőt” üldöznek. © Kötelékrendezés. A személyi állomány merev sorokban áll. Jelentéstétel, névsorolvasás. A parancsnok úgy mondja az első nevet, hogy nem néz papírjaiba: — Nagy András törzsőrmester! Egy villanásnyi csend, s aztán — mint minden nap — a rangidős tisztes jelenti: — Hősi halált halt államhatáraink védelmében ... Vége az ünnepnek. A zalátai őrsön új nap kezdődött — hétköznap ... Békés Sándor azt jelentené, hogy a két felső szinten árusított bútorokat, és lakberendezési tárgyakat tetemes többletmunkával és költséggel értékesíthetnék, erre pedig természetszerűleg nem vállalkozhat az üzemeltetéssel amúgyis roppant felelősséget viselő vállalat. Nem csoda, hogy az utóbbi időben éppen a liftek miatt támadt a legtöbb vita, amelyeket legjobb esetben is csak 1969 első felében tudja szállítani és beszerelni a felvonógyár. Miért ilyen későn? Á beruházási osztály válasza őszinte: bizonyos mértékig hibásnak érzik magukat a késedelemért. Amikor 1966-ban megtörtént a döntés az áruház továbbépítéséről, az összes terveket felülvizsgálták és a felvonókról^ mint egyedi gyártású berendezésekről teljesen új terveket készítettek. A felvonókat 1967 februárban rendelték meg. Most már tudják: előbb kellett volna. A megrendelés időpontjában azonban „még az volt a gyakorlat, hogy a liftek másfél év alatt elkészülnek. Amikor a gyár visszaigazolta a rendelést, kiderült, hogy a felvonókból 1969 első hónapjai előtt nem lesz semmi. — Ha jobban szervezzük a munkát — ismerték el az osztályon — talán nem szenved késedelmet az áruház átadása. A felvonógyárral sokszor tárgyaltak a visszaigazolás óta. A Vegyesiparcikk Kereskedelmi Vállalatnál úgy hírlik. némi sikerrel jártak a beruházó és a leendő üzemeltető együttes erőfeszítései és a teherfelvonó 1969 januárjában elkészül. Ez esetben március végén, április elején megnyílhat az áruház. Elterjedt azonban, hogy az üzemeltető vállalatnak nem állnak rendelkezésére a berendezéshez és az árubeszerzéshez szükséges erőforrások. A híresztelést cáfolja a kereskedelmi vállalat igazgatója: hárommillió forintot szánnak a berendezésre. Az áruház bútorzatát megrendelték, a gyártó cég kapacitása rendelkezésre áll, az építkezés befejezése után 5—G héttel készen lesznek a berendezések. A rendkívül nagy alapterületű áruház berendezését előbb legyártani célszerűtlen, tárolni lehetetlen volna. Az új tények ismeretében a tavalyi újsághírt módosítani kell. A dolgok jelenlegi állása szerint nem nyílik meg ezen az őszön az újmecsekalji áruház. Az ott élő emberek már régóta nélkülözik ugyan, de az újabb féléves várakozástól talán nem lesznek türelmetlenebbek. H. M. /
