Dunántúli Napló, 1968. szeptember (25. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-22 / 223. szám

1&É8. szeptember 23, Drniantmi napio Korszerűsítik az élelmiszerek és italait gyártásáról, fogalmazásáról szóló jogszabályt A Minisztertanács legutóbbi ülésén módosította az élelmi­szerek és italok előállításáról, valamint forgalmazásáról szó­ló egyes jogszabályokat. Korábban például csak álla­mi vállalat — s csak meg­határozott szabvány szerint — készíthetett élelmiszert. Az új rendelkezés szerint élelmisze­reket és italokat a mezőgaz­dasági és halászati termelő- szövetkezetek, egyszerűbb me­zőgazdasági szövetkezetek, termelőszövetkezeti társulások, kisipari termelőszövetkezetek, fogyasztási és értékesítő szö­vetkezetek, szövetkezeti válla­latok, hegyközségek és kis­iparosok is állíthatnak elő. Az új jogszabály — a mi­nőségellenőrzés elősegítése ér­dekében a termelőket arra kötelezi, hogy ne csak a gyár­tás időpontját, hanem az egyes gyártási tételek elkülö­nítésére alkalmas azonosítási jelet is tüntessék f<l a ter­méken. A szavatossági időre vonatkozó rendelkezésekhez ezentúl a Magyar Szabvány- ügyi Hivatal elnökének egyet­értése is szükséges. A minőségvédelemmel kap­csolatos kormányhatározatnak megfelelően módosultak a mi­nőségellenőrzés előírásai is. A forgalombahozataltól el­tiltott élelmiszer, ital meg­semmisítésének, átdolgozásá­nak előírásait, illetve a for­galmazás feltételeit egyszerű­sítették: 5000 forint értékha­tárig a járási (városi, kerü­leti), 5000 forint értékhatáron felül pedig a megyei (megyei jogú városi) tanács végrehaj­tó bizottsága rendelheti el a megsemmisítést. Az új kormányrendelet egész sor előző intézkedést szüntet meg, s a hatályát veszti a szörpök, gyümölcsle­vek és üdítőitalok gyártásáról és forgalmazásáról szóló ko­rábbi, 1958-as rendelet is. Országjárás Megkezdődött az iskolaév és ezzel együtt az országjá­rások ideje is. Pécs és Baranya közkedvelt kiránduló helyei rendkívül látogatottak, és így érthető, hogy a Turista szállók és a campingek faházai egész szep­temberre, sőt október elejére is teljesen megteltek. A leg­több látogató — közel ezer — Pécsre jelentkezett. Sziget­váron 534-en, Siklóson pedig 610-en vesznek igénybe éjjeli szállást. Budapestről, Pápáról, Debrecenből, Aszódról, úgy­szólván az ország minden helységéből érkeznek diákok. Esztergomból az 1. István Gimnázium például 180 ta­nulóval, egyszerre öt osztály- lyal Indul el a Mecsek és környéke felfedezésére. — wér — — Pécs I. kér. Tanács Végre- bajtó Bizottsága értesíti az érde­kelt lakosságot, hogy a meg5 ci munkásőrség szeptember 24-én és 25-én robbantási gyakorlatokat tart István-akna és a volt Béke­akna területén. Az e térségben való tartózkodás életveszélyes. ATOMCSAPAS! RIADÓ!! Egy nyomozás története Hogy fogták el a védtelen nők támadóját? zsef alezredes, törzsparanc*- nok, át akar lépni a kihúzott kötélen. Egy gázálarcos azon. nal odasiet és visszaparan­csolja. — Nagyon helyesen csele­kedett — mondja- — A su­gárveszélyes területről — mert most ott vagyunk — csak ellenőrzés után lehet ki­lépni. Látom, értik a munká­jukat. A gyűjtőhelyre sugárfertő­zött sérültet vinni nem sza­bad. A gyűjtőhely bejáratá­nál fémrúdra szerelt műszer­rel „tapogatják végig” a sérül­tet és csak akkor vihetik to­vább a hordágyon, ha a mű­szer mutatója nem leng ki. A gyűjtőhelyen — egy épület előtti napos részen — már vagy tíz ember fekszik, az egészségügyiek kötözik őket, a tört lábat sínbe rakják ... Tíz órakor a gyakorlat be­fejeződik. Helyreállították a megsérült villanyvezetékeket is — a termelés ismét meg­indul. „Hadi tennelésre” áll­nak át, 12—12 órás műszak­ra..­* A gyár igazgatója megkö­szönte a részvevő alakulatok­nak a szakszerű munkát, a „sérülteknek” is köszönetét mondott, akik „eljátszották” ezt a szerepet A gyakorlat sikeres volt Csak ,,gyakorlat” is maradjon ... Esti meditáció egy találkozásról Balaíon­fenyresen újonnan épülő 1970 NYAKÁBA BEKÖLTÖZHETŐ üdülőtelepen társasüdülő lakrészek előjegyezhetők. Cím: Pécsi 2. számú ügyvédi Munkaközösség Pécs, Kossuth u. 22. szám. Telefon: 23-13 Ez még a jó időben történt. A nagy meggyfa alatt ültünk: a fiatal rokon, 6 és én. A családi irattartó a kertiaszta­lon duzzadt. Máig se tudom pontosan, hogy mi volt bent. Amit mégis megjegyeztem: a hosszú levélválaszok a minisz­tériumokból és az újságkivá­gások. Beidegzett mozdulattal írtam fel magamnak a nevét: dr. Somfai Andor, és zárójel­be berajzoltam egy óra szám­lapját Amíg beszélt, azt gon­doltam: dolgozott, dolgozott, dolgozott, semmi több. Érett­ségi után a tanárja beaján­lotta egy régi óráshoz. Négy éven át egyszerre volt joghall­gató az egyetemen és tanuló az órásmesternél. Ledoktoráit, de a kérvényeit rendre eluta­sították. öt évig, mint napi­díjas dolgozott. A tisztifőorvos — a nagyfokú mellkasi elvál­tozás miatt — nem adott neki alkalmassági bizonyítványt. Végül egy másik orvos segí­tett. Alkalmasság? ... tűnő­döm közben. 42 évig volt al­kalmazásban, ebből 37 éven át egy munkahelyen. Fehér bajusza érzelmesen megrezzen. — Azt mondják, hogy több­re is vihettem volna — bab­rálja az irattartót. Bólint. — Valóban, többre is vihettem volna. De a munkámban nem volt semmi hiba. Ha lett volna, nem tartanak ott 37 évig. A gyámügynél dolgoz­tam, de én most se válasz­tanék mást. — Az órákról beszéljen.' — biztatom. — ö, az órák! Egyszer gö­rög óra alatt a vekker meg­szólalt a padomban ... nevet­gél. —Egy jó órás az művész. En mondom. Ha egy lencse nagyságú kerékben egy fog kitörik, azt pótolni... De leg­szebbek a régi ingaórák, a negyedütös órák alabástrom oszlopokkal. De hát, nagy tü­relemjáték az óra. A felesé­gem gyakran szokta mondani: azon csodálkozik, hogy én nem vagyok ideges, ö már rég földhözvágta volna. Sokszor gondolkoztam, hogy honnan örököltem az óraszer etetet? Ezt nem tudom. Talán a nagy­apámtól. Az szerette a zenét, fúrt, faragott. Órát is javí­tott. Bár volt egy óra, amit szétszedett, de nem tudta ösz- szerakni. Rámnéz. Szürkés szemében kis búslakodás üldögél. — Bohém ember volt a nagyapám. En viszont nem vagyok bohém. Sajnos, elég sokat búslakodom. — Az ember bánat és öröm közt él. — Csak én borzasztó érzé­keny vagyok. A felesége kihoz egy órát a házból. — Ez is olyan szépen mu­zsikál, de sose húzza fel — mondja korholóan a férjére ■pillantva. Az óra finom üveghangon beszélni kezd. Ezt a beszédet hallgatjuk. A házban minde­nütt öreg, látszatra haszna­vehetetlen órák vannak. Az éjjeliszekrényben öt vekker szorong a sötétben kiengedett ingókkal. A WC-ben is szo­kott lenni óra, s a fészerben is dolgozik egy hosszúláncú bakteróra. Azt mondja: — Ha megláttam valahol egy öreg vekkert, nem tud­tam otthagyni. — De ez lejárt — mondom, az üvegbeszédű órára mutatva. — Ö, nem! Csak némelykor elakad, a csibész. — Belenyúl, nézegeti. A ráncok derűsen el-elmosolyodnak az arcán. — Legalább száz éve megy ez az óra. Gyerekkorában a gépekért rajongott. A sors kifürkész­hetetlen iróniája, hogy a jogi pályán nem a látványos, si- kert-sikerre halmozó jogász útja várt rá, hanem a pályá­nak az egyhangúbb, kimodom: szegényesebb oldala. Tiltako­zik: — Nem, nem! Szívesen csi­náltam, ha ért is sok érdem­telen mellőzés a hivatalban. Annak ellenére, hogy én min­dent megtettem. Látja, most nyugdíjban vagyok, de egy hétig nem tudok nyugton lenni. Legalább egyszer, de gyakran kétszer is kimegyek a kerületbe segíteni. Nem kapok én ezért pénzt! Ráadá­sul a fiatalok még azt is hiszik, hogy az ember ilyenkor csak „ánzágol", hogy így hiányzik a munka, meg úgy hiányzik. De azért szívesen fogadnak kint, és én örömmel megyek. Átvezet a kertbe. Nem is kert, csupán a természet te­nyérnyi preparátuma. A kö- párkányon alma piroslik. ■ A föld levelei közt egy-egy au­gusztusi ibolya illatozik. A szőlőtőkék, mint duzzadó­keblű hölgyek roskadoznak a fürtöktől. Paprika búvik a le­velek alatt, paradicsom, zöld­félék, virágok. —- Ezt mind én ültettem — mondja nehezen titkolt dia­dallal, majd lehajlik fiatalo­san, s egy szem földiepret mutat fel. A szeme csillog a fölfedezéstől. — A csiga hon­nan mászik ide, és kirágja! — Csiga? — Az. Megfigyeltem a gaz­embert, éjjel idemászik. — Egyet felboncoltam, és tele volt a gyomra eperrel. Acsorgunk a kertben, mely nem nagyobb egy családi h£z alapterületénél. Emberélet, emberboldogság, mondogatom magamban. Az egyik ilyen, a másik olyan. Az ember kije­löli magának a megmászandó csúcsokat, és egész életében, e csúcsok felé tör. S mint Sziszüphosz, görgeti maga előtt a súlyos sziklát felfelé. Egy idő után szépen lehúzó­dik egy szélvédett szögletbe, kitámasztja a követ, hogy vissza ne guruljon, hisz ez nagy csúfság volna, ha meg­történne. s homlokát töröl- getve nézelődni kezd. .4 tá­volság, amit megtelt — sze­rény. S amit meg kellene ten­ni még? Nincs már idő. s a kő nehéz. Ha a csúcsok felé tekint, elfogja a szorongás. Vigasztalása egy marad csu­pán: a csúcsra alig jutnak fel, s azok képmása a görög mondavilágban nem Sziszüp­hosz. CT) \ Csaknem naponta kopogtat­tak be a városi Rendőrkapi­tányság bűnügyi osztályának ajtaján fiatal nők, akik az átélt izgalmak és félelem ha­tására ideges szavakkal mond­ták jegyzőkönyvbe vallomásu­kat I. Jánosné vallomásából: „ ... Tegnap a Petőfi mozi­ban voltam az esti fél 9-es előadáson- Tizenegy óra táj­ban az előadás végeztével igyekeztem hazafelé. Beka­nyarodtam a Tüzér utcába és amikor a Dózsa futballpálya melletti járdán mentem, ész­revettem, hogy a másik olda­lon lévő, fakerítéssel bekerí­tett futballpálya irányából egy férfi közeledik felém. Meg­gyorsítottam lépteimet, de hiába, a férfi utolért. Meg­fogta- a váltamat és megállí­tott. „Rendőrségi nyomozó vagyok, igazolja magát” — mondta, A zsebéből valami papírt is vett elő, elém tar­totta, de a sötét miatt, meg gyorsan elkapta előlem, nem láthattam mi volt a papírra írva. „Miért igazoljam ma­gam, nem tettem én semmi rosszat” — válaszoltam. Azt mondta, hogy csak ne okos- . kodjak, mert bekísér a rend­őrőrsre. Míg így vitatkoztunk, megfogta a nyakamat, aztán le akart teperni. Most már tudtam, hogy nem nyomozó­val állok szemben. Segítség­ért kiáltottam és ekkor a fér­fi ököllel az arcomba ütött. Én a sikoltozást nem hagytam abba, láttam, hogy egy autó közeledik- Ezt észrevette tá­madóm is, elszaladt.,.” F. Klára vallomásából: „Vő­legényemmel ültünk a Köz­társaság tér egyik padján. Eis­te tíz óra lehetett, amikor felkeltünk. A Tanárképző Fő­iskola kollégiumában laktam, arra felé mentünk. A Dózsa laktanyánál vőlegényem elbú­csúzott tőlem, én pedig elin­dultam a főiskola felé. Alig tettem néhány lépést, amikor egy férfi Jött felém az utca másik oldaláról. Megszólított, hogy álljak meg. „Nyomozó vagyok, láttam magukat a Köztársaság téren •.. Velem kell jönnie a rendőrségre” — mondta és valami igazolványt mutatott, a papíron volt fénykép, de mi volt rá írva azt nem tudom, nem adta oda. Nagyon megijedtem, bár tud­tam, hogy nem követtem el semmi bűntettet, mégis elin­dultam vele, amint mondta a | rendőrőrsre. A Tüzér utcán végig mentünk, egészen az Alkony utcáig, ott Űjmecsek- alja felé kanyarodtunk. Ami­kor a fakerítéses futballpá- lyához értünk, akkor a férfi azt mondta, hogy rendőrség nélkül is megúszhatom az ügyet, ha kedves leszek hoz­zá. Levetette barna bőrkabát­ját és a fűre terítette. A nya­kamnál elkapott, a földre te- pert.. .** Alig másfél hét alatt hat feljelentést tettek. A mód­szer mindenütt egyforma. Nyomozónak adja ki magát, aztán erőszakoskodik a nők­kel, A személyleírás vala­mennyi feljelentésben meg­egyezett; „Középmagas, 27—30 év körüli férfi, barna műbőr- | kabát van rajta, a fején pedig j sötétkék svájcisapka.’’ A tör­téneteknek gyorsan híre ter­jedt, olyannyira, hogy pél­dául a Tanárképző Főiskola diákotthonában összehívták a lányokat és figyelmeztették őket: este nem tanácsos egye­dül járkálniok. A rendőrség már az első feljelentés után megszervezte a környéken a figyelő szol­gálatot. Az őrsök is megkap­ták a személy leírást, ami saj­nos sok támpontot nem nyúj-, tott. Ugyanis az 1960-as évek elején mondhatni divat volt a műbőrkabát és a svájci sapka is. A nyomozók, rend­őrök szinte megszállták es­ténként a területet, figyelték a barna műbőrkabátos férfia-! kát és, ha gyanúsan viselked- j tek, igazoltatták őket. A ka­pitányság folyosóján néha há­rom-négy műbőrkabátos férfi is állt... Volt kisebb-na- gyobb „ügyük”, de a szembe­sítések alkalmával a sértettek nem ismerték fel bennük tá­madóikat. Az egyik este aztán a jól szervezett megfigyelés sikerre j i vezetett A Tüzér utca kör­nyékén egy magános nő sie­tett hazafelé. A fakerítéses' futballpálya irányából, a fü- | vés, bokros területről egy fér­fi lépett ki és megszólította a nőt- Már éppen dulakodni kezdtek, amikor két férfi fu­tott hozzájuk és a támadót ártalmatlanná tették. A szem­besítések alkalmával vala- j mennyi sértett felismerte tá- j madóját, aki akkor is barna műbőrkabátot és svájci sapkát viselt. M. Miklósnak hívták, 1 segédmunkás. A zsebéből elő-, került a rendőrnyomozói „iga­zolvány” is, fehér kemény­papír, piros, fehér, zöld színű csíkozással és ráragasztva a fényképe. „Egy ismerősömtől elloptam a Hazafias Népfront­tól egy rendezvényre kapott meghívóját, azt alakítottam át igazolvánnyá” — mondta. A bíróság 4 évi szabadságvesz­tésre ítélte. Utóiratként csak annyit: ha nem is gyakran, de néha előfordul, hogy arra illetéktelenek nyomozónak ad­ják ki magukat és így akar­nak különböző cselekménye­ket elkövetni. A rendőrség nyomozói minden esetben megfelelően igazolják magu­kat, sőt az állampolgároknak joguk is van az igazolványt kérni, mielőtt a felszólítások­nak, vagy kérelmeknek eleget tennének. G. F. i Foto: Erb János Az egyik segélyhely a gyár udvarán a gyakorlat alatt A Pécsi Porcelángyárai tegnap reggel 8 órakor — a feltételezés szerint — atom­csapás érte. Az óvóhely egyik részében Bosnyák Jánosnak, a gyár igazgatójának vezetésévél a parancsnokság azonnal elfog­lalta helyét. A falon a gyár térképe — előtte kisebb cso­port gyors megbeszélést tart. Kattognak az írógépek — né­hány soros intézkedéseket rögzítenek. A polgári véde­lemben részvevők — több mint 200 ember — zöldszínű gumioverált, gázálarcot és sí" sakot ölt. — A felderítőcsoport azon­nal induljon! — hangzik a pa­rancs. A csoport negyed óra múl­va visszaérkezik, jelentik: az asztalosműhely környékén ro­mok, sugárszennyeződés, 20 halott, 30 sérült. A gyár egyik műlielye ég! Megkezdődik a mentés. A romos, szennyezett terü­letet' egy csoport kordonnal zárja le. A tűzoltókocsit pil­lanatok alatt a főcsaphoz tol­ják, rácsatolják a tömlőt és erős berregéssel beindul a motor- Hatalmas vízsugár lö­vell az égő épületrészre. Indulnak a műszaki men­tők is. Egy csoport faoszlo­pokkal dúcolja alá a megron­gált mennyezetet; Egy másik egység ásókkal, lapátokkal vo­t nul. A fehérköpenyes, gázál- i arcos egészségügyiek hord- - ágyakkal mennek a sérül­tekért. i Az egész területen vala­• mennyi szakcsoport dolgozik. l — Beomlott az óvóhely ■ vészkijárata! — érkezik a je­■ lentés. A műszakiak újabb csoport- j ja indul. Az óvóhely vészki- j j járatát gerendák, törmelékek j , I torlaszolják. A műszakiak | I láncot alkotva kézről kézre j [ adogatjva a gerendákat, tör- j j metélteket, megkezdik a vész- kijárat megtisztítását. Lassú, j j kimért mozdulatokkal dolgoz- } 1 nak. Gumiruhában, gázálarc­ban nem lehet kapkodva dol- j gozni, a „lassúság” — előírás­Míg a műszakiak dolgoz­nak, addig a sérültek gyűjtő- j helyére vezető utat vízsugár­ral megtisztítják a szennyező­déstől. Már hozzák az első sérül­tet. A hordágyon egy nő fek­szik, „Bal felső lábszárcsont i törés” — feliratú tábla van j a mellén. Amott egy bepólyá­zott fejű férfit támogatnak, aki vizes zsebkendőt szorít a ! szája elé ... Az óvóhely vészkijárata is szabad már. Két súlyosan sé- [ rültet hoznak fel a pincéből. A kordonnal elkerített te­rületen mindenütt szakszerűen végzik munkájukat a külön-' böző csoportok. Horváth Jó-1

Next

/
Oldalképek
Tartalom