Dunántúli Napló, 1968. szeptember (25. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-03 / 206. szám

196$, szeptember 3. Dunantmi naoto 3 Kormányüitíség utazott Lipcsébe A Német Demokratikus Köztársaság kormányának meghívására vasárnap reggel magyar kormányküldöttség utazott az NDK-ba, a Lipcsei Őszi Vásár megnyitására. A delegáció vezetője dr. Bíró József külkereskedelmi mi­niszter, tagjai: Horn Dezső, a közlekedés- és postaügyi miniszter első helyettese és Tömpe András, a Magyar Népköztársaság berlini nagy­követe. Vasárnap az idei Lipcsei őszi Vásár első napján a lá­togatók elözönlötték az eddi­gi őszi vásároknál jóval na­gyobb rendezvényt, ahol 55 ország 6500 kiállítója mutatja be legjobb termékeit A vá­sárra mintegy 225 000 külföldi látogatót várnak. A szocialista országok ki­állítási pavilonjait a legkü­lönbözőbb árucikkek sokasá­ga tölti meg. A vásáron 27 kapitalista ország több, mint 1700 cége mutatja be termé­keit A résztvevő 15 fejlődő ország közül az idén India a legnagyobb kiállító. Az arab országok kiállítási tár­gyai közül figyelemre méltók az Egyesült Arab Köztársa­ság textíliái, míg a latin­amerikai országok közül Bra­zília rendelkezik legnagyobb kiállítási területteL Az átlagkeresetek növekedése megfelel a tervezettnek A szocialista munkaversenyröl, a béren kívüli juttatásokról, az üzemi balesetek alakulásáról tárgyalt a SZOT Elnöksége fl (SjBíRMÖ 61.ÖTT A Szakszervezetek Országos Tanácsának elnöksége hétfőn 230 állami és tanácsi vállalat­tól szerzett tapasztalatok alap­ján megvitatta a szocialista mun kaverseny-mozgalom helyzetét. Megállapította, hogy az új gazdasági mechanizmus ösztönző hatására a vállalatok nagy részénél jobban megbe­csülik a versenyben élenjáró dolgozókat, kollektívákat, anyagilag és erkölcsileg elis­merik eredményeiket Válto­zatlanul népszerű versenyfor­ma a szocialista brigádmozga­lom. A versenyben több. mint 86 000 brigád, . majdnem egy­millió tagja vesz részt. Ta­pasztalhatók azonban nemkí­vánatos tendenciák is. Egyes helyeken egészségtelenül fel­hígult a szocialista brigádver­seny, néhol a brigádok 95—98 százaléka „részt vesz’’ e moz­galomban, ami formális, s csak papíron létezik ez a szám Üzemi étkeztetés Az elnökség egyes bérenkí- vüli juttatások alakulásával is foglalkozott. Megállapította, hogy e juttatásokat szórvá­nyos esetektől elekintve az új gazdasági mechanizmus vi­szonyai között is biztosítják a Mi mindenre jó a „Berkelw mérleg? Amióta Pécsett is kezdetét vette az ezüst kereskedelmi felvásárlása, azóta lassacs­kán oda jutunk, hogy nem­csak a város óra- és ékszer­boltjai előtt állnak sorba az ezüstholmijukat forintra be­váltó pécsiek, hanem szer­kesztőségünkben is, hogy előadják majdnem azonos té­májú reklamációjukat Pa­nasz és panasz között mind­össze annyi a különbség, hogy a reklamálók egyik cso­portja a Kossuth Lajos ut­cai, a másik a Bem utcai óra- és ékszerbolt felvásár­lási módszereit kifogásolja. — Az átvétel úgy törté­nik kérem — mondotta az egyik panaszos —, hogy a sorszámommal reggel beál- allítok az ékszerboltba és gyanútlanul már teszem is a pultra az ezüst eszcáigo- mat, amikor az átvevő rám­szól, hogy mutassam a sze­mélyi igazolványomat Ez alighanem arra jó, hogy meg­állapítsa belőle, nem úgy lop­tam-e a holmit. Igaza van, nem árt az éberség, ez ellen nincs is kifogásom. De mi­lyen dolog az kérem, hogy utána egyszerűen csak fel­markolja kanalaimat, villái­mat és eltűnik valahol az ajtó mögött, és amikor visz- szajön, már írja is a blokk­ra, hogy hány deka volt és mennyit kapok érte. Utána hiába reklamálom, hogy még a zöldségboltban is előttem mérik le a krumplit, rám se hederítenek, mert ugye ott van már a másik kuncsaft és nem érnek rá, hogy to­vább bajlódjanak velem. Hát tessék mondani, milyen el­járás ez?! Nos, ami ezt a különös eljárást illeti, utána néztünk és két népi ellenőr segítsé­gével nyomon követtük az ezüst útját az ajtó mögötti „eltűnéstől” a számlázásig. Hát nem sokat tévedett az egyik panaszos azzal a „krumpli” példával, mert a következőket állapítottuk meg. A Kossuth Lajos utcai ékszerbolt felvásárlója a szomszédos kapual j} gyümölcs árusnál, a Bem utcai ékszer­boltos pedig az ugyancsak szomszédos zöldségbolt „Ber­kei” mérlegén „dekázta le” az ezüstöt, persze némi vá­rakozás után. mert előzőleg burgonyát mértek rajta a vásárlók éber ellenőrzése mellett — Ez így megy egyfoly­tában amióta elkezdődött az ezüstvásár, — válaszolta kér­désünkre a zöldségárus —, dehát miért is ne segítenénk rajtuk, amikor nekik nincs mérlegük. És különben sem akadékoskodnak sokat, mert ugye, meddig tart a mérés, ha gyakorlata van hozzá az embernek... És mit mondott az ékszer­boltos? — Mi is tudjuk, hogy így nem helyes, nem szabályos a felvásárlás, és reklamál­tuk is a felsőbb szervnél, de mit tegyünk, ha nem ka­punk ezüstmérleget?... Végül a Mérleghitelesítő Vállalat pécsi kirendeltségé­nek vezetőjét kérdeztük meg: mi a véleménye a bolti mér­legek megbízhatóságáról. — Semmi esetre sem al­kalmasak nemesfém méré­sére, különösen, ha gram­mokról van szó. Tehát ezek szerint többről van szó, mint egyszerű sza­bálytalanságról, mert nyil­vánvaló, hogy egy gyakor­lott elárusító, maga is tisz­tában van a mérleg pontat­lanságával. S ha már tisz­tában van, bizonyára óva­kodik is a „túlsaccolástól”. Feltételezhetően marad tehát a súlykerekítés, amit még csak rossznéven sem vehe­tünk a felvásárlótól, ha azt lefelé és nem felfelé kere­kíti, hiszen ez utóbbival ön­magát csapná be, az ő zse­bére merme. Egyet azonban enyhén szólva is rossznéven kell venni. Mégpedig azt, hogy hiteles, pontos, nemesfém mérleg híján, egyáltalán hogy merték vállalni ezt a „megoldást”, s vele együtt az üzletfelek nem minden alap nélküli bizalmatlanságát is. Reméljük, — s ezt a pa­naszosok nevében mondjuk, — hogy a felvásárlást el­rendelő és irányító felsőbb illetékes, a fővárosi Óra- és Ékszerkereskedelmi Vállalat késedelem nélküli intézkedé­seket tesz a tarthatatlan ál­lapot megszüntetésére. P. Gy. vállalatok. Az üzemi étkezte­tésben résztvevők száma nem csökkent, sőt az ágazatok több­ségében valamelyest még emel­kedett is. Számos vállalatnál és intézménynél a nyugdíja­sok számára is lehetővé tették a kedvezményes étkeztetést. Egyes vállalatok felbontották i a közétkeztetési vállalatokkal kötött szerződéseiket és több üzem kedvezőbb feltételekkel a helyi földművesszövetkeze­tekkel kötött szerződést. A gyermekintézmények fenn­tartására az állam központilag is jelentős összegeket fordít, s a vállalatok részesedési alap­jukból is hozzájárulhatnák az intézmények fenntartásához. Amíg azonban a központi ga­rantált összegeket folyamato­san felhasználják, a részese­dési alapból a támogatás már kevésbé általános. Több vál­lalat szabadulni igyekszik gyermekintézményétől, és azt kéri, hogy a bölcsődét, óvo­dát vegyék tanácsi kezelésbe. Az érintett szülők azonban ezt kifogásolják, mert a vállalati gyermekintézményekben álta­lában jobb az ellátás, és a szülők munkakezdési és vég­zési idejéhez is jobban alkal­mazkodnak. Több vállalat csak akkor hajlandó gyermekintéz­ményébe más vállalatnál dol­gozók gyermekeit felvenni, ha a szülők a fenntartás teljes önköltségét fizetik. Ez az el­járás nem helyeselhető, mert a gyermekintézmények fenn­tartásához nyújtott garantált összegek az intézmény teljes kihasználását célozzák, s egy­ben jogszabályellenesek is a vállalatok említett kikötései. A más vállalatoknál dolgozók gyermekeinek elhelyezését az is nehezíti, hogy a csökkentett munkaidőben dolgozó üzemek a szabad szombatokon gyer­mekintézményük működését is | szüneteltetik akkor is, ha az ott elhelyezett gyermekek szü­leinek nincs szabad szombat­juk. E problémák mielőbbi szabályozására van szükség anélkül, hogy ez csorbítaná a vállalatok önállóságát. Utazási kedvezmények A munkásszállások ellátott­sága az első félévben lényegé­ben nem változott, a szállások besorolása, a térítési díjak megállapítása egy-két kivétel­től eltekintve a rendelkezések­nek megfelelően történt A munkásszállások jelenleg is szinte valamennyi ágazatban szűkösek, kivéve a szénbányá­szatot, ahol a férőhely több, mint az arra igényt tartó dol­gozó. Ezért a szénbányászat több munkásszállását átadták más tárcáknak. A munkábajárással kapcso­latos utazási kedvezményeket a dolgozók általában megkap­ják, néhány problémát azon­ban még az új kollektív szer­ződések megkötése előtt tisz­tázni kell. Ilyen kérdés az, hogy jelentősebb létszámnö­vekedés esetén a többletlét­számra jutó kedvezmény ösz- szege levonható-e a vállalat által befizetendő nyereségadó­ból vagy sem. További prob­lémák: a saját járművel mun- kábajárók kaphatnrak-e térí­tést; utazási költségtérítésben részesülhetnek-e a berendelt nyugdíjas dolgozók; a közigaz­gatási határokon belül mikor adható a napi munkábajárás- hoz utazási kedvezmény; azok a dolgozók, akik korábban a gyorsabb járatú MÁVAUT-já- ratokra szóló kedvezményt él­vezték, kötelezhetők-« a las­súbb járatú, de olcsóbb közle­kedési eszközök, például a vasút és a HÉV igénybevéte­lére? Az üzemi balesetekről szóló tájékoztató jelentés szerint, a balesetek számát tekintve, a tavalyi első félévhez képest nincs változás, viszont több a halálos baleset. Ez év első fe­lében 140 halálos üzemi bal­eset fordult elő, tizenöttel több, mint az elmúlt év azo­nos időszakában. Bár már a múlt év második felében ked­vezőtlenül alakult a helyzet, az illetékes minisztériumok és szakszervezetek nem minde­nütt tettek megfelelő intézke­déseket az ismétlődő halálos baletesek megelőzésére. Az árszínvonal stabil A SZOT elnöksége áttekin­tette a népgazdaság helyzeté­nek alakulását is. Megállapí­totta, hogy a népgazdaság fej­lődése zavartalanul folytató­dott az első félévben, a terme­lés, a forgalomnövekedés üte­me a vártnál nagyobb. Az állami iparban foglal­koztatottak átlagkeresetének növekedése megfelel a terve­zettnek. A piaci viszonyok ki­egyensúlyozottak, a lakosság ellátása valamennyi alapvető fogyasztási cikkből kielégítő. Az áruk minőségében ázonban — egyes tartós fogyasztási cikkek és háztartás-vegyipari termékek kivételével — még nincs különösebb javulás. Je­lentősebb ármozgások nem voltak, a fogyasztói árszínvo­nal általában stabil maradt, a fogyasztói árak az elmúlt év azonos időszakához képest kö­rülbelül egy százalékkal csök­kentek. KETREC í Két nővér már-már bete­ges hangulatú összezártságá­ról, e „ketrecnek” fojtogató és végül halálos atmoszfé­rájáról szólt Benedek Kata­lin tv-játéka, melyet a Péntek esti TV-szírrház so­rozatban — tehát az új ma­gyar műveknek kijáró meg­különböztetett műsoridőben mutattak be. A történet jó­formán egyetlen mondat: Irma, az iskolaigazgatónő, a család önfeláldozó mártírja, szolgálati lakásában rejte­geti húgát, Lilikét, aki egy svájci férfi révén terhes lett. A szituációt kiélezi, hogy a fiatal lány szelíd, csendes védtelenségével szemben a nővér morálisan nyomott, ósdi s valószínűleg az ideg- gyógyászat hatáskörébe is tartozó viselkedése állandóan feszültségeket okoz közöttük. Az első tíz percben még cse- hovi hősöknek gondolja őket a néző, de a dráma fokoza­tosan válik akvárium-jelle- gűvé, hogy egy valóban drá­mai s jól kombinált tragikus mozzanattal érjen véget. A darab befejezése kétségkívül hatásos, és a feltárt atmosz­féra is izgalmas (mégha kis­sé szokatlan is) akár a két jellem, akár pedig a két mo­rál összeütközése, azonban az egész darab építkezése szempontjából világos a for- dítottság, és éz önmagában akadályozza az igazán jó drámát A befejezés drámai mozzanatából való visszafelé építkezés különböző deus ex machinákhoz, dramaturgiai mesterkedésekhez vezetett. Egy mesterségesen hermeti- zált mikrovilág ez. amelyben a gondolat izzásának, a dia­lógus tartalmának jutna a döntő szerep, a dramaturgiai szerep, a darabban azonban ezt a szerepet gyakran a recsegő hintaszék, az elsuso­gott mondatfoszlányok, illet­ve a „kétszer a szertárig és vissza” sétautak vették át. A darab gyengéje a párbe­széd, a dialógus Volt, ame­lyet ugyan a két művésznő (elsősorban Psota Irén) szí- nészileg igyekezett felfokoz­ni, de maga a szöveg a leg­több helyen csak ropogott, málladozott a drámai helyzet súlya alatt. Jobb építkezés­sel, mélyebb s életszerűbb gondolatközléssel egész jó kis dráma kerekedett volna be­lőle. Bár az alaphelyzetben így is tisztázatlan maradt volna néhány gyakorlati kér­dés, mint például a két nő összezártságának a miértje. HOGYAN ÉRIK AZ EMBER? Az érettségi és az érettsé­git megelőző izgatott hetek nagyjából minden korosztály­ban egyformán zajlanak le. Nagyjából úgy, ahogy azt Bencsik Imre megírta. A tréfák, a fogadkozások és a figurák tulajdonképpen ős­időktől fogva ismétlődnek — akár a Veréb tanár úrral megesett kínos konfliktus, akár Tengődi fantasztikus találmányéhsége, akár Újvá­ri váratlan fordulatú korre­petálása. Kedves diákdolgok ezek, s a műsorban az volt a dicséretes,, hogy az anekdo- tikus morzsákat, forgácsokat a szerző meghagyta a ma­guk jókedvű kis jelentőségé­ben. A laza, füzérszerű szer­kezet jól megfelelt a témá­nak, s a fiatal színészek is látható élvezettel komédiáz- tak. Kifogásaink közt csupán a dalszövegeket említjük meg. A „Bezzeg a Gyomoré, az anyja öröme ..szelle­mesnek nem nevezhető rig­musainak hallgatása közben arra gondoltunk: íme, egy ügyes hazai musical-kísérlet, fáradhatatlan, tehetséges szí­nészek, jó zene- és műfaj­hoz méltatlan dalszöveg. Dehát, ez nem először fordul elő. Sajnos, nem is utoljára. VIGYORI Szép volt, emberi volt A gyanútlan s érzékeny, csak­nem költői lelkülettel meg­áldott s kissé kétbalkezes árvafiú, Vigyori, és a moró- zusan magányos mester, Pé­ter bácsi, és a „harmadik”, a lány nem különleges, de mélyen emberi, egyszerűségé­ben szép balladája — mond­hatni koronája volt a hét műsorának. Az emberről, dol­gairól, gondolatairól, az em- berréválás szükséges kudar­cairól sok mindent megírtak már, de csak annak volt hitele és szépsége, ami elő­ítéletek és görcsök nélkül közelített a hőseihez. Fejes Endre novellájából Sipos Ta­más készítette a tv-játékot, megőrizve az eredeti mű humánus és természetes alap vonásait, megőrizve sajátsá­gos, kissé érdes hangulatát. Bíró Miklós operatőr képso­rai — különösen az üzem életszerű, csiszolatlan képso­rai — az öreg mestert ala­kító Kovács Károly s a Fe­jes-hősöket kitűnően ábrázoló Madaras József játékának furcsán rezdülő lírája méltó társa volt a műnek. Meg­említenénk még, hogy a hét három utolsó napján a tv- rrézők egy-egy magyar tv- játékot láthattak, beleértve Bencsik Imre szombat esti műsorát is. S bár tenden­ciájában, műfajában más­más produkció volt, közös bennük, hogy a szerzők ma­gyarok és maiak. Gyakran hosszú hetekig kell várni egy-egy mai magyar tv-játék­ra. Nem a mostani „bőség” okoz problémát, az elosztás következetlensége tűnt fel. (T) Vásári figyelő Rozsdás kulcsolt tömegéből válogathat a vevő — ha akadt Azt mondják, májusban és októberben van Pécsett a legnagyobb vásár. Májusban azért, mert még nem kezdőd­tek meg a nagy nyári mun­kák, ráérnek a falusiak, ok­tóberben pedig azért, mert vége a betakarításnak, tehát van mit vásárra vinni. A tegnapelőtti vásár talán vete­kedett a májusival és vete­kedni fog majd az októberi­vel. Hogy hányán voltak ösz- szesen, még megbecsülni is nehéz, talán húsz—harminc­ezren. A legnagyobb szektor a gépkocsiké. Nagy árat, mond­hatni csillagászati összeget kérnek a használt gépko­csikért, a 850-es Fiat Limóu- sinokat 82—84 ezer forintért kínálták, egy Wartburg 1000- res 88 ezerért cserélt ga2dát, 14 ezer forinttal többért, mint amennyibe újonnan ke­rül. A legolcsóbbnak egy bo­gárhátú, régi-régi Skoda (vagy Opel?) mutatkozott, tu­lajdonosa szerint a műszaki vizsgán átesett, 6500 forintot kért érte. A gúnyoros pillan­tások róla és kocsijáról is leperegtek, rendíthetetlen nyugalommal... rejtvényt fejtett. A legnagyobb érdek­lődést egy hajónyi nagyságú, Lincoln Continental váltotta kj, az árát senki sem merte megkérdezni. Jó árat fizettek a marháért és a borjúért, vette-vitte a vágóhíd tucatjával. A sertés hét-három hónappal ezelőtt nagyon olcsó volt, most ész­revehetően felment az ára. Egypár süldőt 4—500 forintért „vesztegettek”. A járlatlevél- kezelésen 11 órakor érdek­lődtünk, összesen körülbelül 1500 állatot írtak át addig, a gazdátcserélt állatok közül mindössze tíz a ló. Bizony ló csak mutatóba akadt, van is ára, egy párért vagyont kér­nek. A vásár egyébként olyan volt, mint szokott lenni, most is elsősorban a Vendéglátó- iparnak hozott kasszasikert. A vásár tele volt pecsenye- sütő sátorral, a pesti maszek pecsenysütők ellepték a pécsi vásárt. (Budapesten az utóbbi időben számtalan engedélyt adtak ki.) Tíz deka sültkol­bász 7—8—8,50 forintba ke­rült. Tehát még Pestről ide­jönni is megéri. Sátraik mö­gött szerényen húzódott meg a Taunus vagy az Opel. Vál­tozatlanul keresettek a házi­asszonyok körében a konyha­felszerelési cikkek, a kisipa­rosok alig győzték a roha­mot, elkeltek a krumplihá- mozók, a tésztacsinálók és majd szétszedtek egy nylon­konyhakötényeket áruló fér­fit. A zsibpiac ezzel szemben csak úgy tengődik, mint más­kor. A mázsaházban dr. Molnár István és Schmidt János, a II. kerületi tanács ipari-ke­reskedelmi csoportjának ve­zetőjét és főelőadóját talál­tuk. ök, illetve hát a tanács a vásár rendezője. 45—50-en vannak rendezők, akik közül 20—25-en helypénzszedők. A hely pénzekből egy-egy vásár bevétele 35—40 ezer forint, az 50 ezeres már nagy for­galomnak- számít. Ez bizony kevés, ennyi ember után. Ha a bevételeket összeraknák, talán még 50 év múlva sem futná kikövezni a vásárteret M. Z. A 1

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom