Dunántúli Napló, 1968. augusztus (25. évfolyam, 179-204. szám)
1968-08-09 / 186. szám
T968. augusztus 9, Dimanttiti naoio 3 Viták és aggodalmak az újítók táborában Megtorpanás vagy erőgyűjtés? Egy jó rendelet rossz oldala — A tanúsítvány nem helyettesítheti a pénzt — Mielőbb intézkedni kellene nem is politikai kérdés. (Bármilyen hihetetlen, volt újítási csoportvezető, aki azért kapott figyelmeztetést, mert engedte, hogy az újítók távolmaradjanak a taggyűlés-szerű porrtossággal szervezett újítási megbeszélésekről.) Senki sem vitatja: az újító munka (azaz ennek előzménye, az üzem gondjaival való törődés) a szocialista ember egyik legfontosabb jellemvonása, a dolog azonban nem válhat öncélúvá. Az újítási csoportok jó munkáját nem a javaslatok egyre emelkedő száma bizonyítja. Újítani nem statisztikai, hanem egyedül termelési érdekek miatt szabad és kell. S ezzel eljutottunk az újítási feladaftervek problémájához, ami a jövő szempontjából az egyik lenagyobb horderejű tényező. Az ötletszerűség egyre kevésbé vezet célhoz. Ha az újítótevékenység valóban hozzá akar járulni az üzemek termelési gondjainak csökkentéséhez, akkor ott kell segítenie, ahol valóban „szorít Űj rendelkezés a szakosított oktatásról Készül az új utasítás az általános iskolai és gimnáziumi szakosított tantervű (tagozatos) osztályok szervezéséről, működéséről, illetve továbbfejlesztéséről. A rendelkezés egyebek közt majd megszabja, hogy az említett iskolatípusokban milyen szakosított osztályok szervezhetők. Az általános iskolában például már az első osztálytól ének-zene a 3.-tól különböző nyelvi, a hetediktől matematikai osztályok indíthatók. A gimnáziumokban továbbra is működhetnek a nyelvi tagozatok. Ezenkívül a speciális nyelvi osztályok, valamint a fizika, kémia, biológia, matematika, ének-zene, rajz és a testnevelési szakosított osztályok. A Fatömegcikk és Járműjavító Ktsz-ben végzik a bűtorok gar , ciális és szolgáltatásos javítását. Eddig mintegy 82 garanciális jav»» tással készültek el. A vasúton megsérült bútorokat is 6k javítja« A kormány is felfigyelt Az újításokkal kapcsolatos gondok legfelsőbb szinten is ismeretesek. A SZOT termelési osztálya és az Országos Tanulmányi Hivatal 150 vállalatnál kíséri figyelemmel az új rendeletek hatását, s számos kérdésben máris kinyilvánította egyetértését a „pa- naszkodókkal”. Máris biztos: pénzügyi vonatkozásban további reformokra lesz szükség. Mostmár csak az a kérdés, mikor születik ebben az égetően fontos ügyben döntés, mert mindenekelőtt ettől függ, hogy az idei év a megtorpanás vagy egy minden eddiginél nagyobb fellendülés „erőgyűjtő” időszakaként kerül-e be a mozgalom történetébe? Békés Sándor A fiatalon kötött házasságok 38 százaléka felbomlott A házasság nem gyerekjáték Tizenhat éven alul csak különös méltánylást érdemlő esetekben engedélyezik a házasságot — A tizennyolcadik év betöltéséig a házasságkötéshez a gyámhatóság előzetes engedélye szükséges. — Igen, ezt tudom. De menynyi az alsó korhatár? — A jogszabály értelmében akár egy 12 éves és egynapos kislány is megkaphatja az engedélyt, de a Művelődésügyi Minisztériumnak az az elvi álláspontja, hogy 16 éven alul csak különös méltánylást érdemlő esetekben szabad engedélyezni a házasságkötést. — Mondana egy-két ilyen különös méltánylást érdemlő esetet? — Nem tudok mondani. 1955-ben Pécs n. kerületében 42 fiatalkorú kötött háKirándulás a turistaházakba A Turistaellátó Vállalat és az Autóközlekedési Tröszt elsősorban a belső idegenforgalom szélesítésére együttműködési szerződést kötött. Ennek értelmében az országban működő 26 Volán utazási irodában felvesznek jelentkezéseket turistaházakba, együttesen szervezik meg az iskolások kirándulásait, olcsó hétvégi autóbusztúrákat ajánlanak a szabad szombatos dolgozóknak a turistaházakba, ahol gondoskodnak a szálláson, étkezésen kívül sportolási (természetjárás, horgászás, síelés, stb.) lehetőségeket is. Az ország 48 turistaházában egyszerre s ösz- szesen 2500 vendéget fogadhatnak — évente mintegy 298 000 szállóvendége van a turistaházaknak — és a látogatott kirándulóhelyeken több mint 70 vendéglőben, büfében szolgálják ki a turistákat zasságot, de e házasságok 38 százalékát 1967-ig — egy ak- k,or végzett felmérés tanúsága szerint — már felbontották. (A felnőtt korban kötött házasságok 17 százalékát bontották fel ugyanezen idő alatt.) * — Egyáltalán nem vagyunk elnézőek — mondja dr. Sulyok Endréné a Városi Tanács gyámügyi osztályán —, még inkább a túlzott szigorúság vádjával illetnek minket. Min- des egyes kérelem elbírálásakor környezettanulmányt végzünk, bekérjük a munkáltató véleményét, a tervbevett házasság erkölcsi és anyagi megalapozottságát vizsgáljuk. Pusztán az, hogy nem tudnak egymás nélkül élni a fiatalok, kevés a házassághoz. Igaz, 18 éven felül is kevés, de ez már nem a mi hatáskörünk. — Az előbb szigorúságról beszélt... — Igen. Ha a munkáltató véleménye, a környezettanulmány eredménye negatív, akkor sem adjuk ki az engedélyt, ha a menyasszony terhes. Pedig azt hiszem, ez az a különös méltánylást érdemlő eset, amelyről ismerősöm beszélt. Sulyokné mintha egyenesen ki nem mondott gondolatomra válaszolna: — Apja így is, úgy is lesz a gyereknek, és még mindig jobb, ha házasságon kívül születik, mintha egy rossz házasságban nevelkedik. — De hátha komolyan ragaszkodnak egymáshoz a fia- ;alok? Ki tudja ezt minden iétséget kizáróan eldönteni? — Az idő. Ha érzelmeik vadban megalapozottak, úgysem nyugodnak bele az elutasítássá, várnak egy évig, kettőig, is ismét jelentkeznek nálunk. ■Iát így. Ezt a megoldást akár törvé- lyesíteni is lehetne. Ha a vámhatóságnak biztosítanák ízt a jogot, hogy az eljárást úzonyos időre (3—6 hónapra) j elfüggeszthesse, a komolyta- I an házasságkötési tervek egy | észe minden bizonnyal füst- j le menne. * Tavaly ősszel még csupán a kisvasút és a miniszerelvényét vontató „Muki” idillikus látványa fogadta a villányi vasútállomásra érkező utasokat, ma pedig egy bánya-táró képe, valóságos bányászokkal. Az Aknamélyítő Tröszt pécsi kirendeltségének 70 tagú brigádja január óta robbantja, fejti, formálja itt a mintegy 300 méternyi hosz- szúságú, hatalmas szelvényű sziklafolyosót, amely az idei szüretre már szerves része lesz a Villányi Állami Gazdaság pincerendszerének. Pontosabban, nemcsak a tárolótér bővítését szolgálja majd a megnyitott új pince- szakasz, hanem egyúttal a szállítás útjának lényeges megrövidítését. A Templomdomb délre néző sziklafalát is faragják már a „napon” dolgozó bányászok, hogy az ősz elejére kész terepet adhassanak át majd a vasútépítőknek. — Itt, a pincebejárat közelében képezik ki a korszerű rakodóteret, ide állnak majd be a MÁV vagonjai — magyarázta Eiter Imre, a gazdaság palackozó Közeleg az áldomás napja özemének vezetője. — Végre megérjük, hogy emelővillás elektromos targoncákkal rakodhatnak embereink, de lesz más előnye is. Például azon felül, hogy nem leszünk többé kitéve a kötbérezéseknek, négytonnás teherautóinkat is más célokra hasznosíthatjuk: épület- anyagfuvarozásra, trágya- hordásra és sok egyéb célokra, ami mindennapos egy ilyen nagy gazdaságban. No, de egyelőre ezek csak „majdok”, hiszen odabent a tároló mélyén jelenleg még a réselő-, a rakodógépeké és a fent említett brigádé a szó, noha robbantómesterük, Gondos József szerint ők is túljutottak már a munka legjaván. — A legjaván igen, de a legnehezebbje még visszavan — mondotta. — Az első 200 méteres szakaszon nem okozott még gondot a robbantás, mert 30—40 méter vastagságú sziklaboltozat volt felettünk, most meg mindössze 6—8 méter a fotónk, és az is agyagos talaj. Nagyon kell hát vigyázni a lövésekkel, hiszen lakóházak alatt haladunk el. A 8—10 nappal ezelőtti utolsó robbantásukat földrengésnek vélték a lakók, ami annyira rájuk ijesztett, hogy egyik-másikuk vissza sem mert menni a lakásába, amíg a bányászok meg nem magyarázták, hogy miről van szó. — Most már csak csákánnyal, lapáttal és legfeljebb réselővel dolgozunk, kisebb fogásokkal és faácso- latokkal haladunk előre. Még néhány nap és átlyukasztunk a Fortunához. Utána szedelőzködünk és megyünk vissza a tröszthöz, onnan pedig régi munkahelyünkre, István-aknára. Hiába na, nagyon megszerettük ezt a bányát — tette még hozzá nyomatékkai, amit Eiter Imre a kísérőnk azonnal „elértett”, mert azon mód reagált is rá — Hát igen, erre mi is gondoltunk, vette át a szót — és fel is készültünk a búcsúzkodásra. Ha átlyukadnak megtartjuk az áldomást és kinek-kinek a kapacitása szabja majd meg a talpas poharak számát... Végül megnéztük „Fortunát” is, amire olyan titok- zatoskodva hivatkozott a robbantómester. — Hát ez a végcél — mondotta Eiter Imre, amikor a hegyet megkerülve a régi pincelabirint végére értünk. Ott állt a Fortuna ce- mentbeágyazott 220 hektóliteres üvegöblével, és az áldomás ínycsiklandozó ígéretével, ami most már valóban nem sokáig várat magára. — Ide torkollik majd az új tároló pince — mondotta — és ha minden jól megy, augusztus 15-én innen nyújtjuk át majd segítségnek a jobbkezünket azon a résen, amelyen egyenként átbújnak hozzánk a bányászok. A másik kezünkben meg természetesen ott lesz majd a hébér, mert ebben is megegyeztünk velük ... P. Gy. — Igen, itt Böröcz Károly. Szívesen látjuk az otthonunkban, de előre figyelmeztetem, mi a spájzban lakunk. Komoly, 24 éves fiatalember. Kőműves a 14. Autójavító Vállalatnál, 1850 forint a fizetése. A parányi helyiség határozottan otthonos, berendezése jó ízlésről tanúskodik, de ablaka nem a mennyországra néz. Ablaka nincs. — Hogyan ismerte meg a feleségét? — Őrvezető voltam a katonaságnál, és egy alkalommal, amikor a Park moziba készültem, egy újonc megkért, hogy vigyek el egy levelet az anyjának, ott lakik közvetlenül a mozi mellett. Azt nem mondNehéz eldönteni, a megtorpanás vagy az erőgyűjtés korszakát éli-e az újítómozgalom, mert a tények egyelőre csak annyit mutatnak, hogy erőteljes stagnálás állt be az elmúlt esztendőkhöz viszonyítva. Úgy tűnik, mintha kissé elkésett volna az oly sok év óta sürgetett, sőt követelt újítási rendelet-reform, mert miközben a törvényalkotás csatornáin végig csorogtak a változtatást sürgető javaslatok maga az élet is jelentősen megváltozott. ösztönözni, de mivel? Szeretném előrebocsátani, ebben a cikkben csak az aggályokról, kérdőjelekről lesz szó. (A pozitív változásokról Az ajtó mindenki előtt nyitva áll címmel a közelmúltban már beszámoltunk.) Újító körökben az 57/1967-es rendelet megjelenése óta az anyagi ősz tönzés lehetőségeiről esik a legtöbb szó. Általános vélemény: ezen a téren, visszalépés történt Mint ismeretes, az újítási díjakat (vagy legalábbis jelentős részét) a nyereségtömegből fizetik, de míg a megvalósított javaslatok a gyár, vagy vállalat egészének részesedési alapját növelik, az újítók dotálása saját kategóriájuk (I-es, 11-es, III-as) nyereséghányadának terhére történik. Az újítótevékenység sohasem volt túlságosan népszerű a „kívülállók’’ körében — bármilyen kevés pénzt is kap az ember, irigye mindig akad —v most azonban aggasztó megnyilvánulásokkal is találkozni. Némely üzemben, műhelyben határozott újítóellenes kampány folyik, amire éppen az új pénzügyi rendelkezések adtak alapot A helyzeten az sem sokat segít, hogy az újítások elbírálása és alkalmazása láthatóan sokkal nagyobb felelősséggel történik, mint eddig, s így nyilván a nyereségtömeg kialakításában es egyre nagyobb szerepet kapnak. Gondot okoz a műszaki fejlesztéssel hivatásszerűen foglalkozó (legtöbb üzemi újítási szabályzatban A-kategóriás újítóknak minősített dolgozók) jutalmazása, illetve dotálása. A kormányrendelet kimondja: a vállalat vezető beosztású dolgozóit újító tevékenység esetén megfelelő mértékű alap béremeléssel, prémiummal, illetve készpénzjutalommal lebet honorálni. Erre azonban — különösen széleskörű és eredményes újító tevékenység ■- esetén — legjobb esetben h- csak százasok állnak rendel- , kezésre. A béralap és jutái- : mazási keret minden vállalat- nál szűkre szabott i Nem minden ' a nyereség Az újítások fő célja — ma- . gától értetődően —, a válla- . lat gazdaságosságának fokozá- ‘ sa — azaz a nyereség növelése. De vannak más jellegű újítások is. Az elmúlt években számos nagyon hasznos javaslatot valósítottak meg munkavédelmi célzattal. Most mi lesz az ilyen jellegű újítások szerzőivel — hisz a leg- , jobb szándékkal sem mutatható ki elképzeléseik megva- : lósulása nyomán nyereségnövekedés? Vagy egy másik kérdés: hogy gazdálkodjon az egyszemélyi elbíráló az újítási díjakkal, amikor egyre nehezebb jóslásokba bocsátkozni az évi nyereségtömeget illetően? A mérnökök, technikusok a szubjektívizmustól félnek. — Kétségtelen, a rendelet módot ad erre, hisz embere válogatja, hogy ki kap jutalmat (s méginkább, hogy mennyit), s kinek a bérét emelik? Uj, tipikusan mechanizmusprobléma: az újítások adása- vétele. Köztudott, a díjtalan újítási tapasztalatcsere-mozgalom utolsó perceit éli, a jövőben a jól bevált ötleteket, gépmodelleket csak ellenszolgáltatás fejében adják át egymásnak a vállalatok, az azonban egyáltalán nem tisztázott, hogy találja meg az ilyen üzletekben az újító a számítását? A munkaadó engedélye nélkül egyetlen újító sem ajánlhatja fel újítását „idegeneknek”, az azonban, hogy a vállalat illetékes szervei, értékesítik-e az ötletet, s ha igen, milyen eredménnyel, már nem az újítóra tartozik... A lényeget, sallangok nélkül Viták, beszélgetések során ma elég gyakran elhangzik a kérdés: kell-e egyáltalán az újító mozgalom? A válasz — minden visszásság ellenére —, egyértelmű. Kell. Kétségtelen azonban, hogy életünknek ezt a területét is meg kell tisztítani a vadhajtásoktól, sallangoktól. Le kell szögezni: az újítómozgalom nem tömegszervezet, s ennek következtében az újítások számának emelkedése vagy csökkenése ta, hogy egy húga is van... így ismertem meg Ibolykát, ha már itt tartunk, megmondom, csókolommal köszönt nekem. Kicsit beszélgettünk, megtudtam, hogy második gimnáziumba jár, és már az első pillanatban felötlött bennem, hogy ilyen lány kellene nekem feleségnek. Tudja, én szeretem felelősséggel intézni a dolgaimat, az apám mindig arra intett, hogy vagy komolyan, vagy sehogy, rendes lánnyal nem szabad szélhá- moskodni. — Amikor először megjelent nálunk a Karcsi, rögtön szimpatikusnak találtam, de ki gondolt akkor arra, hogy ebből még házasság lesz — mondja özv. Sípos Jenőné, Ibolya édesanyja. Tizennégy gyereket nevelt, Ibolyát öt éve apa nélkül. — Körülbelül négy hónapi udvarlás után álltam oda az édesanyja elé, hogy Ibolykát feleségül kérjem. Akkor derült ki, hogy becsapott a kis ravasz, még csak most végzi a nyolcadik általánost. Böröczné hirtelen felugrik és a konyhába siet, még a végén leég a kávéfőző ... — Ez 1966-ban volt. Gondol, tam, most már mindegy, megvárom. amíg egy kicsit idősebb lesz. Legközelebb 1967 májusára tűztük ki az esküvőt. A gyámhatóság akkor nem engedélyezte a házasságot, hiába jöttek a rokonok Jugoszláviából és Csehszlovákiából is. De a fiatalok nem keseredtek el, ha kell, várok akár öt évet is, jelentette ki Böröcz Károly. És szorgalmasan dolgozott tovább. Szórakozóhelyekre nem vihette fiatalkorú menyasszonyát, de a presszók, bárok hagulata amúgy sem hiányzott nekik. Moziba jártak, sétálgattak. Idén aztán a gyámhatóság megadta az engedélyt, április 13-án megesküdhetlek. A férj szülei Zalában élnek, de természetesen eljöttek az esküvőre, és már azóta is meglátogatták a fiatalokat. Ibolya édesanyja büszkén meséli, mennyire szeretik a vejét és a kislányát is. Böröcznének márciusban volt a tizenhatodik születésnapja, harmadéves ruhaipari tanuló, férfiszabó lesz. Jó tanulmányi eredményéért másodév végén könyvjutalmat kapott. Elém teszi az illatos kávét, érte nyúlok, s egy ügyetlen mozdulattal a földre borítom a hamutartót Ijedten mentegetőzni kezdek, de köny- lyedén legyint, igazán nem örtént semmi. Férjére nézek, ;lkapja a tekintetem, nevetni cezd: — Bezzeg, ha én cs* nál tam 'olna. Ibolyka nagyon kényes i szobánkra, cipőben lie sem zabad lépnem. De jól is van gy, én is szeretem a lisztasá- jot. Kéri Tárná’
