Dunántúli Napló, 1968. augusztus (25. évfolyam, 179-204. szám)

1968-08-07 / 184. szám

1968. augusztus 7. Dunantmi namo * Minden mennyiségben „Dolgozókat felvesznek” Nagy a hiány rakodómunkásokban, gépkocsivezetőkben, kőművesekben — Még mindig megoldatlan a nők f oglalkoztatása Talán emlékszünk még a gazdaságirányítás új rendsze­rének érvénybe lépte előtt el­hangzott vésztjósló vélemé­nyekre: az új mechanizmus­ban munkanélküliség lesz. Az elmúlt félév messzemenően rácáfolt ezekre a szélsőséges véleményekre. Ehhez elég át­nézni az első félévben lapunk­ban naponta megjelent „Dol­gozókat felvesznek” rovatun­kat. Ez a rész hallatlan mér­tékben felduzzadt, volt olyan nap, amikor két hasábot is el­foglalt. Konjunktúra van, egyes vállalatok tevékenysége — termékei, illetve szolgálta­tásai — iránt megnőttek a ke­resletek, s a vállalatok anyagi érdekeltségnél és nagyobb ön­állóságnál fogva igyekeznek bővíteni tevékenységüket Egyes területen évek óta ki­elégítetlen igényeket kell utolérni. Éhes iparágak Március folyamán, tehát egyetlen hónapban a Pécsi Bőrgyár 33, az Építőipari Szál­lítási Vállalat és a Tejipari Szállítási Vállalat 28—28, a 12-es AKÖV 25, az Állami Építőipari Vállalat 23 alka­lommal hirdetett a Dunántúli Napló „Dolgozókat felvesz­nek” rovatában. Májusban a Vegyesipari Vállalat 33-szor, a 12 AKÖV 25-ször, az Álla­mi Építőipari Vállalat 23- szor... De Baranyában keresi és innen szeretné fedezni munkaerőszükségletét Buda­pest, egyes dunántúli megyék, a Duna—Tisza köze, sőt még a Tiszántúl is. Áprilisban a budapesti vállalatok 38 hirde­tést adtak fel, további hetet az ország más vidékeiről. Munkáskezekre „éhes” az épí­tőipar, a vasipar és a textil ipar. A Magyar Pamutipar rend­szeresen keres 16 életévüket betöltött lányokat, a budapesti Jaquard Szövőgyár szövőát- képzősnek hívogat, a betanítás idejére 750 forintot és albér­leted szállást ígér. A Magyar Hajó- és Darugyár szállást biztosítana és az utaztatásról gondoskodik. Munkaalkalmat hirdet a dunaújvárosi, a So­mogy megyei Állami Építő­ipari Vállalat és így tovább. A Bács megyei Építőipari Vál­lalat ingyenes gépkezelői tan­folyam megindításáról ad hírt, a tanfolyam ideje alatt kere­seti lehetőséggel, 15 százalék idénypótlékkal, napi 15—20 fo­rint különélés! pótlékkal és kedvezményes térítés ellené­ben munkásszállást, ebédet is biztosít. Jobbnál jobb ajánla­tok. Villanyszerelőket keresnek nagybudapesti munkahellyel. A bérezés megemelt teljesít­ménybér, keresetkorlátozás nélkül, plusz 15 százalék idény­pótlék és egyéb járandóságok: munkaruha, különélési pótlék, étkezési hozzájárulás, termé­szetbeni szállás, vagy szállás­díj térítés, 4 hetenkénti in­gyenes, hetenkénti kedvezmé­nyes hazautazási költségtérí­tés... Annyi a kedvezmény, hogy talán azon sem csodál­kozna az ember, ha a végén azt tennék hozzá, tulajdonkép­pen nem is kell dolgozni. Szabad kéz Nem vitás, ez a hirdetési dömping, más vidékek kon- kurrenciája sok baranyai vál­lalatot bosszant. A tanácsi munkaügyi osztályoknak is az a véleményük, hogy az amúgy is feszült munkaerő helyzetet ez a messze vidékre való csá­bítás még tovább feszíti, aka­dályozza a tervszerű munka­erő gazdálkodást. A férfi mun­kaerőhiány jelentkezik egyre élesebben. Ami a férfiakat il­leti a vállalatok szabad kezet kaptak, kiközvetítés nélkül, bárhonnan bárkit felvehetnek. Mindez szépen meglátszik pél­dául a Pécsi városi Tanács munkaügyi osztálya ügyfél- forgalmán. Az első negyedév­ben 213, a másodikban 104 férfi kopogtatott csupán mun­kaalkalomért, tehát n aponta ketten-hárman. Ugyanakkor a pécsi vállalatok által az osz­tályon bejelentett munkahe­lyek száma az első negyedév­ben 904, a másodikban 933. (Az ügyfélforgalom ennek el­lenére lényegesen nagyobb, mint az elmúlt év hasonló időszakában, de a nagyarányú emelkedést kizárólag a női munkaerő okozta, a jelentke­zők száma — sajnos — jóval meghaladja a bejelentett mun­kavállalási lehetőségeket.) Visszatérve az ország más vidékeiről Baranyába befutó munkaerőigényekre: hogy is tiltsuk meg nekik, hogy ne itt kereskedjenek? Sehogy sem tudnánk, de véleményem sze­rint ne is kívánjuk ezt. Ellent­mondana a mechanizmus szel­lemének. Versenyezzenek csak a vállalatok a munkaerő pia­con, mert ezen a dolgozók nyernek. Nyilvánvaló, a vál­lalatoknak, a meglévő munka­erő megtartása érdekében, többet kell törődniük dolgo­zóikkal, erőteljesebben kell felhasználniuk az anyagi ösz­tönzők legkülönfélébb for­máit Az eddigi tapasztalatok szerint a vállalatok e téren mindeddig óvatosak voltak. Ugyanakkor a munkaerőhiány arra ösztönzi majd a vállala­tokat, hogy fokozottabban gé­pesítsenek, minden eszközzel fokozzák a termelékenységet, további belső átszervezéseket hajtsanak végre. A gépesítés annál is inkább halaszthatatlan, mert egyes munkahelyekre ma már igen nehéz embert kapni, gondo­lunk itt a nehéz fizikai mun­kára Márciusban a „Dolgozó­kat felvesznek” hirdetési ro­vatunkban 55 pécsi vállalat 223 ízben keresett férfi, 16 vállalat 30 ízben női segéd­munkásokat. Különösen kró­nikus és kétségbeejtő a mun­kaerőhiány a szállításban; ra­kodómunkásokat szinte nap mint nap keresnek a vállala­tok. A segédmunkások mellett „minden mennyiségben” ke­resnek: gépkocsivezetőket, építőgépkezelőket — például márciusban 28 vállalat 48 íz­ben hirdetett felvételt! — ugyancsak nagy számban ke­resnek különféle lakatosokat, forgácsoló szakmunkásokat, kőműveseket, szerelőket, fő­ként villany- és autószerelő­ket. Hogyan fog ezzel a szük­séglettel lépést tartani a szak­munkásképzés ? Lehet kezdő is... Az első félévben meglehető­sen sok vállalatnál kerestek közgazdasági technikumi vég­zettséggel könyvelőket és ad­minisztrátorokat, s meglepe­tésre leplezetlenül hozzátet­ték: nem baj ha kezdő is. Plasztikus példa ez. Ennek a „lehet kezdő is”-nek nyilván­való magyarázata: a kötele­zően előírt átlagbérszínvonal. A kezdőnek kevesebbet kell fizetni és az így keletkezett bértöbbletet a kvalifikált munkaerő, a jól képzett szak­munkások bérének javítására fordíthatják. Az I. félévben sok gyors- és gépírót kerestek a vállalatok. Általános tapaszta­lat viszont, kezdőkkel nem na­gyon szeretnek foglalkozni, s még az 1500 forint fizetést is megadják, csak perfekt, meg­bízható legyen. Az első félévben a megyé­ben a vállalatok létszáma na­gyobb mértékben emelkedett, mint az elmúlt években bár­mikor, de továbbra is súlyos gond és megoldatlan kérdés a női munkaerő foglalkoztatása, elsősorban Pécsett és Komlón. Miklósvári Zoltán Háromszázmillióért építkezik a SZOT Üdülők, gyógyszállók Nagyarányú beruházással növeli a szakszervezeti tagok üdültetési lehetőségét a kö­vetkező években a SZOT. 1970-ig 300 millió forintot for­dít üdülők építésére. E prog­ram megvalósítását már a múlt évben megkezdték. A rendelkezésre álló eszközök­kel elsősorban a gyógy-, a gyerek- és a családos üdül­tetési lehetőségeket bővítik. Épül már a 10 emeletes, 400 személyes gyógyszálló Gyulán; 1969-ben fogadják itt az első beutaltakat. A mozgásszervi és reumás betegségben szenvedők gyó­gyításához új gyógyszálló épül a fővárosban. A Rózsadomb déli lejtőjén, szemben a Mar­gitszigettel emelik a hétszin­tes, különleges megoldású in­tézményt. 205 szobájából fes­tői panoráma nyílik majd a városra. Közelében a Lukács és a Császárfürdő ideális le­hetőséget nyújt a beutaltak gyógykezeléséhez. A reprezen­tatív szakszervezeti szanató­riumban 506 beutalt minden igényt kielégítő ellátásáról gondoskodnak majd. Átadását 1969 végére tervezik. A családi üdültetési lehe­tőségek fokozására Siófokon — a Csepel Művekkel közö­sen — 800 személyes családi üdülőt építtet a SZOT. Olyan lakrészeket alakítanak ki ben­ne, amelyekben előtérrel el­választott külön szobákban helyezhetők el a szülők és gyermekeik. Uj családi üdülő építési munkálatai folynak Balatonszéplakon; itt 1000 sze­mélyes reprezentatív üdülő- komplexumot kívánnak kiala­kítani. Megnyitását a jövő szezonra tervezik. Megpezsdült az élet a Boszorkány út mentén A technikum bölcsőjénél Milyen bort, gyümölcsöt adott ez a vidék? A nap szé­pen sütötte reggeltől kora dél­utánig. Rossz nem lehetett, mert háttal a Mecseknek a Széchenyi tértől jobbra csak jó bor van. Mégis — azt mondják, — hogy itt a Boszor­kány út mentén a szőlők, gyümölcsösök elöregedtek, ki­csit el is hanyagolták. Pénzt és munkát fordítani rá nem érdemes, ha tudja a gazdája, hogy rövidesen kisajátítják és a kertek, családi házak he­lyén 7—8 holdnyi területen felépítik a Felsőfokú Építő­ipari Technikumot. Beszélgetek Várhegyi József művezetővel. Pontosan nem, csupán rész-összegeket tud a kisajátításból. — Látja ott a bejáratnál azt a kis házat? Igaz, van egy telek, pontosabban, volt egy telek is hozzá, kaptak érte vagy 300 ezer forintot. Volt olyan, aki négyszázezret. Aki­Korszerűsítik Komlón a Sállá) Imre utcát. A csatornahálózat) csö­vek fektetése után az utat kiszélesítik és üj burkolattal látják el nek csak a kertjéből csíptünk le, az nyilván kevesebbet, de szépen megfizette az ál­lam azt is. A ház ott áll még lebon­tásra ítélve a bejáratnál, a Boszorkány út 4. szám alatt. Vén, kicsi épület s ha volt itt értelme az életnek, akkor azt a nagyon szép környezet és a kilátás tette. — A tulajdonosok elégedet­tek voltak a pénzzel? — Hát... fene tudja! Nem mindegyik. Van itt egy olasz asszony, sokat pörlekedett, joggal, joggal sem, nem tu­dom. De nem engedte le­bontani a kerítést, hogy bel­jebb vigyük — mondja a mű­vezető. De hát a Mohácsról elszár­mazott építőmunkások sem akármilyen gyerekek: amikor az asszony eltávozott hazul­ról, beljebb vitték a kerítést, fel is húzták, már vagy jó méternyire, amikor a tulajdo­nos hazatért. Fürgén átugrot­ta a kerítést és enyhén szól­va jól lehordta az embere­ket ... Ki gondolná, hogy ilyen fura asszonyi perpatva­rok zajlanak le egy 129 mil­liós, modern épületcsoport bölcsőjénél? De hát mit látni itt? A terepen kultúrnövény nincs. A kotrógép és a dózer simára takarította a kertek helyét. Áll már a 100 tonna­méteres daru, egyelőre rövid sínpáron, de már folyamato­san építik alá tovább a daru­pályát. A háromemeletes épü­letek a hegyoldalhoz igazod­va lépcsőzetesen helyezkednek majd el. Ebből most még nem sokat látni, mert csak alapozás, illetve pincetömb kiemelés folyik, sőt a har­madik — tehát az előadó — épületet és távolabb a torna­épületet csak most tűzik ki. Sárga, homokos, itt-ott agya­gos a talaj. És mégis réselő- vel dolgoznak a jövendő tan­szék-épület alapozásánál. — Sajnos előre nem várt akadályba ütköztünk. Az épü­let sarkainál elvégezték a próbafúrásokat, a „mag” köny nyű réteget mutatott. Amikor aztán az alapok kiásását meg­kezdtük, egy kemény szikla­réteget találtunk. Ezt csak légkalapáccsal lehet kiszedni. Legalább egy hónapi hátrány. — És ott? Esővíz gyűlt össze? — Rétegvíz. Az ebben az érdekes, hogy amikor kiemel­tük a pincetömböt, feljött a víz, pedig ez magasan van, nézze csak meg, ott lent, har­minc méterrel odébb száraz minden. Várják Zsolcáról az előre­gyártott elemeket, ugyanis az épületeket univáz-rerrdszerben építik, hasonló ehhez a ké­szülő Jókai utcai ügyészségi székház. Jelenleg 90 fő dol­gozik az építkezésen, beleért­ve a 49 fős honvéd-gárdát is. A katonák derékig vetkőzve dolgoznak az alapozásnál. Tá­volabb, a pártiskola szomszéd­ságában egy kotró emeli ki a földet és rakja a fürge döm­perekre. — Ott mi lesz? — A kollégium kerül oda nyolc emelettel. Megkérdezem a tervező ne­vét: ifj. Módos Ferenc, a Bu­dapesti Általános Épületterve­ző Vállalat mérnöke. Jó lenne az „ő szemével látni” ezt a készülő létesítményt, a lép­csőzetesen elhelyezkedő há­romemeleteseket, aztán a fel­felé törekvő nyolcemeletes kollégium egész komplexu­mát. Bizonyára szép látvány lesz ez a város alsóbb pont­jairól nézve is. — Még bent vagyunk a nyárban, de gondolom az épít­kezés ütemezésénél figyélem- bevették a téliesítés lehető­ségét is. Mondja a művezető: — Az élső épületet feltét­lenül tető alá húzzák, talán december végére a másodikat is. Év végéig 13 milliót épí­tenénk be. Ha ez sikerül, ak­kor lesz annyi belső munka, hogy tavaszig kihúzzuk ... (Rab) | Ellátási gondok : T erecsenypusxtán Távol a világtól „Terecsenypusztán három hete nincs sör, nincs szörp* a meggybefőzés idején nem lehetett kristálycukrot kap­ni*’ — közölte szerkesztősé­günknek küldött levelében Háziinger János erdész üzemegységevezető. Hozzá­fűzte még, hogy a tere- csenypusztaiak ellátása évek óta akadozik, ezért kérnek sürgős segítséget. Terecsenypuszta tulajdon« képpen nem is puszta, csu­pán hátrányos helyzete te­szi azzá. Háromszázötven lakosának mindössze egy vegyesboltja van, a legkö­zelebbi vendéglő körülbelül 8 kilométeres földúton kö­zelíthető meg, s csaknem mégegyszer ekkora távol­ságban van a helybeliek ellátására hivatott bolt köz­pontja, a Mozsgó és Vi­déke Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet irodája. Ny emez Károlyné osztályvezető nem tud a te- recsenyiek gondjairól. — Húsz napi készlete van a boltnak, tíz naponként kap újabb szállítmányt. A szörppel, cukorral nem le­het probléma, a sör viszont másutt is hiánycikk. Nem kaptunk importsört* ezt ér­zik Terecsenyben. De lássuk a bolt rendelé­seit. Július 1—10 között 300 kiló cukrot, 80 üveg ször­pöt, július 10-től 20-ig 500 kiló kristálycukrot kapott Bodrog Jánosné boltvezető. Júliusban 220 üveg fél lite­res sört szállítottak az üz­letbe. A tavalyival össze­hasonlítva kiderül, hogy cukorból kétszeres mennyi­ség került forgalomba, sör­ből viszont a szükségesnek csupán egyötöde, amikor a körzethez tartozó Horvát- hertelend a sörhiány elle­nére is megkapta a tavaly júliusban eladott mennyi­ség több, mint háromne­gyed részét. Itt tehát mind­járt kiderül, hogy valóban mostohán kezelik kissé a terecsenyieket, mert ha ke­vés a sör, legyen arányos az elosztás! A terecsenypusztai ve­gyesboltban ottjártunkkor volt sör, szörp, cukor és szóda is. Az átmeneti hi­ányt részint a sör-import elmaradása, részint a ren­delés körüli hibák okozták. A boltvezető nem vette fi­gyelembe a rendelés fel­adásánál, hogy a helybeli méhészek mázsaszám vásá­rolják etetéshez a kristály- cukrot — ezért nem jutott cukor azoknak, akik meggybefőzéshez vásároltak volna belőle. Szörprende­lésnél egy dekádoi kiha­gyott a boltvezető, ezért volt kevés. Az átmeneti szóda-hiány, amiről a köz­ségben értesültünk, a rend­kívüli meleg enyhülésével megszűnt, s ismét elegendő a havi 900—1000 üveg szik­víz. Varga József tanács­elnök megfelelőnek találja a jelenlegi ellátást Tere- csenypusztán. Háziinger János üzemegy­ségvezető, a panaszoslevél írója azonban most sem elégedett. A vegyesbolt magánházban bérelt, düle- dező helyiségben működik. Raktára nincs, falai, beren­dezései elhanyagoltak, mér­lege pontatlan, az áruk egy részének lejárt a szavatos­sági ideje (pl. 10 kiló sza­loncukor vár a következő karácsonyra). Látszik* Mozsgón senki nem csinál gondot magának a terecse- nyiek ügyéből, sőt! Az el­lenőr írásbeli felszólítása szerint a helybeliek érde­keivel és az előírásokkal szemben a boltvezetőnek „forcirozni” kell a lejárt határidejű szaloncukrok el­adását. Italboltot sokszor kértek már a terecsenyiek. Nincs megfelelő helyiség — há­ntolta el a kérést minden alkalommal a szövetkezet. Helyiség valóban nincs, de kézenfekvő a megoldás: kapjon a lakosság számá­nak megfelelő arányban szeszesitalokat is a helybeli bolt és engedélyezzék a boltvezetőnek szörpök po­haras árusítását. Nem túl­zott igények ezek, Tere­csenypuszta 350 lakosának mégis sokai jelentene, ha teljesülnének. Fontos vol­na, hogy a szövetkezet ve­zetői ismerjék meg alapo­san a terecsenyiek gond­jait és áthidalás helyett, társadalmi összefogással ke­ressenek jobb ellátásuk ér­dekében végleges megol­dást. Háziinger János sze­rint ebben valamennyien szívesen segítenek. H. M. — Üzemanyagtöltő állomás Harkányban. A jelenlegi har­kányi üzemanyagtöltő állo­más helyett új, nagyobb kapa­citású benzinkút létesül Har­kányban, a pécsi üt jobb ol­dalán. Az új üzemanyagtöltő állomás területének előzetes kijelölése megtörtént.

Next

/
Oldalképek
Tartalom