Dunántúli Napló, 1968. augusztus (25. évfolyam, 179-204. szám)
1968-08-07 / 184. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek I Ara: 70 fillér Dunámon napio XXV. évfolyam, 184. szóm Az MSZMP Baranya megyei Bizottsága és a Megyei Tanács lapja 1968. augusztus 7., szerda Nem szeretem a Balatont... M agyarázkodással kell kezdenem: a tavat, s mindazt, ami földrajzi értelemben hazánk e csodálatos darabjához tartozik, mindig is szerettem most is kedves nekem. A Balaton azonban már legalább egy évszázad óta nem egyszerűen földrajzi fogalom, sokkal inkább életérzés, vágyaink tükre, terveink alakítója, elhatározásaink ihle- lője. Évek hosszú sora óta minden nyáron „találkozunk”, s mintahogy a grafikon görbéje süllyed és emelkedik, úgy tükrözi nekem a Balaton-parti élet egész életünk változásait. Elég néhány óra a parton, egy rövid séta a szórakozóhelyeken, elég néhány röpke beszélgetés valamelyik üdülőben, s az ember — mintegy varázsfükör- ben —, szemtől szembe találja magát azzal a valamivel, ami az adott időszakban a legtöbbet foglalkoztatja az embereket. Emlékszem, első balatoni nyaram a szabadság, a gazdagság, a korlátlan lehetőségek érzésével vértezett fel. aztán éveken át a megfontolt bizakodás érzésével tértem haza, most vadig, néhány év óta, valami nehezen megfogalmazható, elégedetlenséggel vegyes nyugtalansággal távozom, A szabadságnak vége, hétköznapok végtelen sora következik, fontos lenne hát, hogy úgy érezze az ember: pihenten, „újratermelődve”, sok szép élménnyel és tapasztalattal gazdagodva láthat munkához. De én valami egészen mást érzek, mert zavarba hoz mindaz, amit láttam és tapasztaltam. Balaton. Ahogy kimondom ezf a szót, máris mellette van egy másik: pénz. Szét- tépheteüen asszociáció. Próbálom meggyőzni magam: a Balaton-parti üdülőhelyeken mindig is drágaság volt, de mindez felesleges erőlködés, mert ez esetben valami egészen másról van szó. Nem az összegek, hanem a pénzhez való viszony alakulása aggaszt Ügy tűnik, egy köteg zizegő százas világraszóló műveknél nagyobb megbecsülést szerez tulajdonosának, de talán még ez sem volna baj, ha mindez nem járna azzal, hogy egyre többen tűzik ki célul, hogy életmű helyett százasokat gyűjtsenek. A Balaton a mi Amerikánk. Vállalkozó szellemű és „ötletgazdag” emberek sokasága várja évről évre a szezont — mint egykor Kalifornia aranyásói a feltárások kezdetét. Ha eljön a május, ezrek kelnek vérmes reményekkel útra. Egy vidéki pincér ismerősöm így oktatott ki, mikor Siófok egyik éttermében rácsodálkoztam: Csak nem gondolod, hogy otthon gürizek háromezerért? Itt, egyetlen nyár alatt, meglesz a harminc... Pattogatottkukorica-, lángos- és főtt kukorica-árusok százai népesítik be a jó idő beálltával a partokat — ami önmagában jó és természetes. De ha listát állítanánk össze, hogy kik ezek az árusok?!... Egyet ismerek: harminchét éves szépasszony, Kaposvárról jár Fonyódra. férje fogorvos... A pénz beszél, a pénznek nincs szaga, a pénzből sohasem elég — mondják lépfen- nyomon, s mintha kő zuhant volna a vízbe: e „jelszavak” egyik emberből a másikba gyűrűznek tova. Van. aki házat épít a parton, hogy németeknek adja ki. más — helybeli —, az istállóját alakítja át, vagy egyszerűen elköltözik otthonról — „rokonlátogatásra” —, hogy családi háza révén hozzon valamit a %yár a konyhára. De talán még ez sem lenne baj, hisz kell a lángos és kell a férőhely. Az ijesztő az, hogy sokan — legyenek bár balatoni viszonylatban mások élelmességének és pénzimá- dalának szenvedő alanyai — éppen általuk határozzák el, hogy valamit ők is „megpróbálnak ...” Valami olyant, ami a legkisebb ráfordítással, illetve munkával a legtöbbet hozza. Sok mindent megláthat az ember ebben a varázstükörben. Például azt, milyen vendéglátók vagyunk. A hírünk nagyszerű — „vendégszerető nép a magyar” —, a valóságban azonban sokkal inkább vendégszolgáló nép vagyunk. Méghozzá nem is a szó jobbik értelmében. Egy séta Siófokon a parti szállodasor előtt, néhány perces beszélgetés a portásokkal untig elég. hogy sebet kapjon az ember önérzete. Mert Magyarországon nemcsak a külföldi márkájú gépkocsikat csodálják meg, hanem a valutával fizető embert is többre tartják a szürke, forinttal fizető vendégnél. Vagy. Űj, de az előbbieknél semmivel sem veszélytelenebb az a balatoni „ideológia”, melyet különösen a fiatalok vallanak: majd csak lesz valahogy. Pénz nélkül, cél nélkül, a véletlenek adta örömöknek élve ezrek bolyongónak a partokon. Tudom, nem lop mindenki, s prostituálttá sem lesznek tűi sokan, a „szabadságnak” ez a fajta értelmezése és kerge- tése mégis ijeszt. Mert, ha csak egy nyárra szólna ez a gondtalan, céltalan léf! De az ősz beköszöntővel nem múlik a felelősségnélküli élet kétségtelenül csábító emléke, s sokan (félre ne értsen senki, az általánosítás szándéka távol áll tőlem, nem az egész ifjúságról beszélek!) eztán is így akarnak élni. Hányszor hallottam ezen a nyáron: ha a munkaév lenne két-három hét. mindjárt elviselhetőbb lenne az élet... A zt mondom: nem szeretem a Balatont, pedig ez így nagyon is pontatlan, hisz mindaz, amit nem szeretek, másutt is fellelhető, s egyáltalán nem balatoni eredetű. Egy azonban biztos: az anyagiasság, a pénzéhség, a „lezserség”, a csak-magunkkal-törődés évről évre itt csap a legmagasabbra. Ebből nyilvánvalóan az következik, hogy a következtetésekkel is csínján kell bánni, hisz — szerencsére! országos viszonylatban nagyon is torz képet mutat ez a tükör. Az az életszemlélet azonban, mely e torz jelenségeket táplálja és erősíti, kétségtelenül évről évre új híveket szerez magának az üdülőhelyek vendégeinek soraiból, éppen nem lehet közömbös, milyen „ideológiát” terjeszt legnagyobb idegen- forgalmi központunk, a Balaton, Hogy mit lehet tenni? Egy biztos: a hiba nem a varázstükörben van, tehát a vágyak és lehetőségek, jogok és kötelességek, elismerések és megszólások egészséges arányának helyreállítását is másutt kell kezdeni. Otthon. Pontosabban: az üzemekben, hivatalokban, a délutáni sö- rözgetések törzshelyén. S mindez csak úgy megy, ha a könnyen pénzhezjutó kevesek irigylése helyett, életünk kérlelhetetlen törvényévé válik: csak annak jár megbecsülés, aki tehetsége és legjobb tudása szerint a köz javáért dolgozik. Békés Sándor Uj berendezés a Sörgyárban Évente másfél millió forint megtakarítás Spilling a neve. NSZK- ból származik, elhelyezték a Pécsi Sörgyár erőműépületében: 2 hengeres — generátorral egybekapcsolt — gőzmotor. Az előzmények a következők: A gyár 25 atmoszféra nyomású kazánokkal rendelkezik. Legalábbis, errnyi nyomás szükséges ahhoz, hogy a hőenergia termelése gazdaságos legyen. De csak 12 atmoszféra nyomással működtették a berendezést, illetve, ezt is redukálni kellett 3 atmoszféra nyomásra, mert az üzem többet nem igényelt. Ennek az volt a következménye, hogy jelentős mennyiségű hőenergia elveszett, feleslegessé vált, ez viszont, kedvezőtlen gazdasági kihatással járt. Az új berendezés most biztosítja a szükséges 3 atmoszféra nyomást, a többlet-kapacitással pedig áramot termelnek, méghozzá 280 kilowattot óránként. Ez l annyit jelent, hogy 280 kilowattórával kevesebb áramot „szednek le” a városi hálózatból: leszámítva az összes bér, rezsi és egyéb költségeket naponta négyezer, ázaz évente körülbelül másfél millió forint tiszta megtakarításhoz jut a gyár. A berendezés egyébként jóval egy éven belül „kifizeti” az árát. A tartalomból: Nyilatkozatok a pozsonyi találkozóról ▼ Működik az Iulerpol ▼ „Dolgozókat felvesznek" ▼ A technikum bölcsőjénél ▼ Távol a világtól ▼ A szerkesztőség postájából Száztízmillió forintos beruházás Októberben megkezdik a Posta korszerűsítését Ez év októberében kezdik meg a 110 millió forintos beruházás megindítását jelentő pécsi postai műszaki főépület építését. Jelenleg a felvonuláshoz szükséges munkálatok folynak. Maga az épület 45 millió forintba kerül. Jelenleg a Posta Vezér- igazgatósága tárgyalásokat folytat a svéd Ericson céggel a nagy teljesítményű korszerű crossbar telefonközponti licensének megvásárlására, melyet majd a Beloiannisz Híradástechnikai Gyár készít. A műszaki fő* épület lehetővé teszi a korszerű 12 ezres crossbar automataközpont elhelyezését, melynek szerelését svéd szakemberek végzik. A nagyszabású munka 1971-re készül el teljesen, mely egyben a helyi hálózat rekonstrukciós munkáit is jelenti, ami korszerű földalatti kábelhálózatot biztosit Pécsett. A Posta kábelüzeme 1969 márciusában kezdi meg a munkálatokat és a teljes rekonstrukciót 1971-re fejezik be. A hirosimai katasztrófa érfordulóján Tiltakozó gyűlés Komlón Filmvetítés a háború borzalmairól Megérkeztek az első szállítmányok az 1968—69-es iskolai tanévre szóló tankönyvekből. Az Állami Könyvterjesztő Vállalat pécsi 101. számú Széchenyi téri könyvesboltja hozzávetőlegesen 100—120 ezer tankönyvet kap. Az iskolák, gimnáziumok, technikumok, szakközépiskolák részére a könyvesbolt dolgozói megkezdték a szétosztás!. Az átmeneti iskolakönyvraktárba eddig mintegy ölvcn-hatvanezcr tankönyv érkezett A béke és barátság jegyében, a vitaakció keretében tartottak tegnap tiltakozó ifjúsági gyűlést Komlón a hirosimai atoanbombázás 23. évfordulóján. A KISZ városi bizottsága kezdeményezésére a Víz- és Csatornaművek adott otthont a helyi üzemek ifjúsági küldötteinek. A nagy kultúrterem zsúfolásig megtelt, s a jelenlévők között találhattuk az üzemek mozgalmi vezetőit, a KISZ megyei és a városi bizottságok képviselőit. Ott volt Bogdán LAszló és Petres György is, akik most jöttek haza Szófiából, a Világifjúsági Találkozóról. A már hagyományosnak mondható hirosimai megemlékező megnyitójaként Petres György szólalt fel — tolmácsolva a VIT-en részt vevők békeakaratát, elszántságát. Michielutti Rezső, a KISZ városi bizottság tagja előadói beszédében kiemelte: Hirosimának 245 ezer lakosa volt Hivatalos adatok szerint a robbanás 78 ezer embert megölt, 37 425 megsebesült 13 983 személy eltűnt legtöbbjüknek pora sem maradt. A város 90 ezer épületéből 62 ezret rombolt le a bomba, pusztított el a tűzvész... Hirosima tanulság, és az amerikaiak vietnami agressziója éberségre szólít Arra int hogy a népeknek össze kell fogni: minden józan gondolkodású embernek aktív részt kell vállalni abban, hogy megakadályozzuk a háború kiszélesedését a világ lerombolását. A gyűlés résztvevői is ilyen szellemben szólaltak fel, majd a gyűlés után közösen megtekintették azt a filmet amely a második világháború harcait, a német fasizmus vereségét elevenítette fel. Moszkva elbúcsúzott Rokosszovszkij marsalltól A nagy hadvezér földi maradványait tartalmazó urnát a Kreml falába helyezték cl Hétfőn a Szovjet Hadsereg Központi Házának Vörös Zászló termében a moszkvai lakosok ezrei búcsúztak a szovjet hadsereg egyik nagy érdemeket szerzett fejlesztőjétől, a Nagy Honvédő Háború dicső hősétől. A nap folyamán kiemelkedő szovjet katonai parancsnokok, a marsall barátai és küzdőtársai, hétfőn pedig Leonyid Brezs- nyev, Alekszej Koszigin, Nyi- kolaj Podgornij és más szovjet vezetők álltak díszőrséget a marsall ravatalánál. A Krasznaja Zvezda hétfői számában megjelentek több szocialista testvérország köztük Magyarország honvédelmi minisztereinek, illetve párt- és állami vezetőinek részvéttáviratai. A Konsztantyin Rokosszovszkij marsall hamvait tartalmazó urnát kedden a Kreml falába helyeték el. A gyász- szertartást Pavel Batyickij marsall, a Szovjetunió honvédelmi miniszterhelyettese nyitotta meg. Méltatta Rokosszovszkij marsall kiváló katonai képességeit és hangoztatta, a szovjet nép örökre megőrzi katonai hőstetteinek emlékét. A gyászszertartáson jelen volt Leonyid Brezsnyev, Alekszej Koszigin és Nyi- kolaj Podgornij is. I I
