Dunántúli Napló, 1968. augusztus (25. évfolyam, 179-204. szám)
1968-08-25 / 199. szám
tftti Augusztus 21 ounanttm naoto 3 Mit tehetünk a takarmányhiány ellen? Öntözzük a másodvetéseket! — Hasznosítsuk a kukoricaszárat! Sokak előtt ismert, hogy az évszázad legnagyobb aszályát éltük át az első fél évben. Ezt adatok is igazolják. A legutóbbi fél évszázad mérései szerint hazánk első félévi csapadékátlaga 418,8 milliméter, evvel szemben 1968 első félévében csak 225,3 milliméter hullott le. Az ilyesmi komoly következményekkel jár, ezért nem meglepő, hogy a lakosság egyre nagyobb érdeklődést tanúsított a mező- gazdaság problémái iránt. óvjuk a tehénállományt! Kormányszerveink már közölték azt a rendkívül megnyugtató hírt, hogy jó termést takarítottunk be kenyér- gabonából, s a hazai termésből biztosítani tudjuk az ország szükségletét. Nyilván, az egyre fokozódó anyagiműszaki ellátottságnak, tehát az intenzív gépesítésnek, több műtrágyának, új gabonafajtáknak, a kitűnően végzett talajmunkának, a növekvő szakértelemnek köszönhetjük, hogy még az aszály ellenére is elértük ezt. Ami az abraktakarmányt Illeti, ismert, hogy a kormány tetemes mennyiséget hoz be külföldről, következésképp a mezőgazdasági nagy üzemek és háztáji gazdaságok túlnyomó többsége beszerezheti a szükségletét. Amint látjuk tehát, szemes takarmányokból sem lesz nagyobb problémánk. Közismert viszont, hogy milyen súlyos kihatással volt a tömegtakarmányok hozamára az aszály. Az eddigi információk alapján a szálastakarmányokból 30, a nedvdús takarmányokból pedig 40 százalékos terméskieséssel kell számolni Baranyában. A tsz-ek a legkritikusabb hónapokban, tehát június—júliusban nem is tudták kielégíteni zöldtakarmány szükségleteiket, ezért a széna- készleteikhez, illetve a téli takarmányozásra szánt silókukoricához kellett nyúlniuk. Csak így sikerült a kellő takarmányozási szintet tartani, csak így tudták elérni, bogy a baranyai tsz-ek tejtermelése a múlt évi rekordszint körül maradjon. Ezt bizonyítják az adatok is: 1967 első félévében 1407 liter, 1968 első félévében pedig 1380 liter volt a tsz-ek fejési átlaga. A mezőgazdasági nagyüzemek s különösen a háztáji gazdaságok egy része úgy próbál megszabadulni a takarmánygondoktól, hogy eladja, vagy el akarja adni szarvasmarha-állománya ki- sebb-nagyobb részét. Nagyon kedvezőtlen jelenségnek tartjuk ezt, hiszen egyébként sem kielégítő a tehénlétszám. Ezért mindent meg kell tenni e tendencia ellen. A tehénállomány csökkentése helyett mindent el kell követni, hogy pótolni tudjuk a hiányzó tömegtakarmányt Véleményünk szerint van erre lehetőség! Silózva és szecskázva Amikor ilyen súlyos aszály van, uralkodóvá kell válnia annak az elvnek, hogy minden szál kukoricaszár érték. A legideálisabb, ha lesilóz- zuk, bár van más módja is a hasznosításnak. A többi között a felszecskázott kukoricaszárat a tábla végén kazalba rakjuk és télen folyamatosan beszállítjuk A másodvetések a késői csapadék hatására — ha hiányosan is, de — kikeltek. Ha e területeket oldott műtrágyával kombinálva folyamatosan öntözzük, még sokat tehetünk az aszály káros hatása ellen. Ugyanezt szolgálja az is, ha a rendelkezésünkre álló széna- és szalmaféléket szakszerűen tároljuk és takarékosan használjuk fel. Nyomatékosan aláhúzom a takarmányszalma szót, hiszen a korábbi években nem fordítottunk kellő gondot erre. Törekedjünk arra, hogy a szarvasmarha- és juhállomány minél hosszabb ideig tartózkodjon a legelőn. Helyeselni lehet a rétek legeltetését is. Ugyanígy nyilatkozhatunk a takarmánykáposzta ültetéséről j is. Ez ugyanis egész ősszel, | sőt a tél elején is takarmányt biztosít. A különböző ipari termékeknek korábban is jelentős szerepük volt a takarmányozásban. Most növekedett a jelentőségük, ezért kérjük az ipari üzemeket, hogy a takarmányozási célokra hasznosítható, minden nélkülözhető ipari mellékterméket adjanak át a mezőgazdaságnak. Már most fel kell hívnunk a mezőgazdasági üzemek figyelmét, hogy vessenek több takarmánykeveréket, mint eddig szokás volt. Gondoljunk a koratavaszi, tavaszi időszakokra! Nyitás: kedden délután Készülődés a tanácsi vállalatok termékbemutatójára Biztosítható a szükséglet Ha a fent felsorolt lehetőségeket egybevetjük, úgy vélem nyugodtan megállapíthatjuk: a mezőgazdasági üzemek képesek arra, hogy a közös és háztáji állomány részére biztosítsák a takarmányt. Csupán azon múlik minden, kihasználják-e azokat az adottságokat, amelyek a kezükben vannak. A magyar mezőgazdaság — közöttük megyénk mezőgazdaságának — dolgozói már sok nehéz feladatot oldottak meg. Erőfeszítéseik most is sikereket hozhatnak. Dr. Földvári János, a Megyei Tanács elnökhelyettese Alighogy becsukott a Nagy Lajos Gimnáziumban a kisipari szövetkezetek termék- kiállítása, nyílik a másik, a Technika Házában, augusztus 27-től, a Baranya megyei Tanácshoz tartozó ipari vállalatok termékei parádéznak. Pontosabban 6 megyei tanácsi vállalat és egy pécsi tanácsi vállalat, a ruhaipar termékei; ez utóbbi vállalat egyébként, mint ismeretes, október 1-től a Pécsi Vegyesipari Vállalat egyik termelő egysége lesz. A tanácsi iparnak ez lesz a második termékkiállítása. Tavaly a 12 vállalat, a város és a megye kooperált, de a kiállítás üzleti sikert inkább ez utóbbiaknak hozott. Jövőre viszont a tervek szerint megint csak úgy lesz, mint tavaly, a közös termékbemutatót a következőkben a Nagy Lajos Gimnáziumban rendeznék. A Technika Háza nagytermét pillanatnyilag a Tempó Ksz emberei vették birtokba, serényen dolgoznak a berendezők, grafikusok. A nyitás kedden délután 2 órakor lesz, a kiállítást Palkó Sándor, a Megyei Tanács vb-elnöke nyitja meg. Megtekinthető szeptember 4-ig, naponta 10— 18 óráig. A kiállított termékek közül a cipő és konfekció cikkek már tulajdonképpen átestek a zsűrizésen, hiszen már folytak a „börzék”, a vállalatok a kereskedelem igényeit vették figyelembe. Emellett néhány egészen új modellt is bemutatnak. A Pa- I tyolat Mosoda Vállalat új tevékenységéről, a textilhulladék mosásáról ad számot, amit külföldnek, bérmunkában végeznek. A B. m. Szerelőipari és Szolgáltató Vállalat villamos berendezéseit, kisgépeit működés közben mutatja be. Az Építőanyagipari Vállalat termékei közül tavaly sláger volt a színes mozaiklapokkal kirakott beton kerti asztal — elkapkodták. Az idén többet gyártanak belőle, ezenkívül a kiállított építési anyagok soron kívül megrendelhetők, a helyszínen befizethetők. A Talajerőgazdálkodási Vállalat termékeit tablón mutatja be; hallottuk, reklámként esetleg műanyag zacskóba csomagolt kerti földet osztogatnak a látogatóknak. A kiállított termékek nagyrészét egyébként már eladták a vállalatok, s ez lévén az 1969 és 1970-es profil, nagyrészt kapacitásukat is lekötötték. Ami még megmaradt — nos, erre a bemutató során szeretnének vevőket találni. Emlékekkel Vasasbányán Főiskolai kinevezés A felsőoktatás területén a vezetők a művelődésügyi minisztertől három évre kapnak megbízatást. Dr. Kolta Ferencnek, a Pécsi Tanárképző Főiskola igazgatóhelyettesének három évi megbízatása most járt le. Ezért a művelődés- ügyi miniszter dr. Kolta Ferencet, az irodalmi tanszék vezetőjét, érdemei elismerése mellett, a főiskola igazgatóhelyettesi teendők ellátása alól felmentenie. Dr. Kolta Ferenc továbbra is a főiskola irodalmi tanszékének vezetője marad. A művelődési miniszter szeptember 1-től kezdve a Pécsi Tanárképző Főiskola igazgatóhelyettesévé három évi időtartamra dr. Dómján Károlyt, a pszichológiai tanszék vezetőjét, a pszichológiai tudományok kandidátusát nevezte kL A centenáriumát ünneplő vasas! Petöfi-akna augusztus 22-én nyugdíjas bányászok népes csoportját látta vendégül. Az Idős emberek — sok év után —, ezen a napon újra leszálltak a töld mélyébe... A kag a szokottnál valamivel lassabban ereszkedett a mélybe. Amikor elérték az I. szinti rakodót. hárman is várták őket, s ami talán még sohasem fordult elő a bányában — a kiszállásnál mindenkinek segítettek. A három régi cimbora — Bátai Sándor, Hartmann Ádám és Lénárt György —, bevárta egymást, s aztán Méder Miklós párttit- kár mögött elindultak a rettenetes súlyt oly könnyedén tartó vasívek alatt. Az első méterekből azonban meglehetősen keveset láttak: el vakította őket a neoncsövek tejfehér fényessége. A pártszervezet irodájában ülünk e nem mindennapi délelőtt élményeit rendezgetve. Mint mindig, most is a munka a legfőbb beszédtéma. A gépek, a megnövekedett biztonság láttán szárnyakat kap a fantázia... Hartmann Ádám: olyanok a vágatok, mintha templomban járna az ember. „Eszébe is jutott” a hátamnak: most nem szaggatná fel a biztosítás lá- dázás közben. Igaz, most már ládázni se kell... Lénárt György: A jó levegő — az ér legtöbbet Alig győztem szívni, mert talán még tisztább, mint az utcán ... Bátai Sándor; Az én időmben tíz fejtés adott annyi szenet, mint amennyit most egyetlen egy koncentrációnál ki visznek. Szeretet és őröm van minden szavukban. A bánya, melyben életük javát töltötték, nem öregszik, legfeljebb, ha korosodik... S nem öregszenek az emlékek sem. — Tudja, miről ismerték fel a régi bányászt: a bakancsa kopogásáról. Ha elkopott a bőrtalp — s milyen gyorsan kopott! — fatalpat verettünk helyére.., — Egyszer, az ötvenes évek végén, Hajdúszoboszlón üdültünk, innen Vasasról néhá- nyan, s ki tudja miért, de állandóan nevettünk. Annyit viccelődtünk egymással, hogy fel is tűnt Egy vöröshaji patikusné meg is jegyezte: ér eddig mindig azt hittem, hogj maguk bányászok, durva, maguknak való emberek .., Bátai Sándor leveszi a szemüvegét, ■ az ablakon túlra, az akna felé néz. — Persze másmilyen emlékek is vannak... — mondja. Lénárt György rábólint: vannak. Amikor újra fent voltak a napon, s kilépett a kasból egy 31 év előtti kiszállás jutott az eszébe. Akkor 278-an jöttek fel, közülük hetvenen ájultan, magatehetetlenül. Szakállasak voltak, a szájuk égett. Néhányan sírtak is. Az aknától a fürdőig katonai sorfal állt mindenkinek le kellett dobnia a fejszéjét, a lécet amire támaszkodott, s úgy mentek szembe az élesre töltött golyószóróval... — Pontosan háromnegyed kettő volt, amikor a bizalmi értesített: szóljak az embereknek, jöjjenek a III. szintre, sztrájk lesz. Azt a nyolc százalékot akartuk vissza, amit 1934-ben vettek el. Mikor mindenki összejött, megmondtuk: aki akar még kiszállhat. A főaknász és még valaki el is ment. Ezután mi kétszázhet- vennyolcan felmentünk az első szintre, s elbarikádoztuk az aknát. Az öregek vackot csináltak maguknak, oda feküdtek, mi, fiatalok meg őrséget álltunk, nehogy tűz, gáz vagy omlás keletkezzen valahol. Hatvanhat órát voltunk lent, étlen-szomjan, s nem is sejtettük, hogy közben mi történt Csertetőn. Ha tudjuk, ma talán nem lenne Petőfi- akna. Huszonöt mázsa robbanóanyag volt nálunk ... Bátai Sándor tizenhét évig volt mentő. Hat kitüntetése van, s számtalan barátja. Csak egy baj van; a fájó emlékek gyakrabban térnek vissza, mint a kellemesek. — 1941. augusztus 31-én a VI. szint első északi 11-es alapvágaton sújtólégrobbanás történt. Emlékszem, vasárnap volt Négyen voltak ott — az Albert György, a Madarász Miska, a Gász Ádi és egy Schmidt József nevezetű vájár —, s ott is marad talc mind a négyen. A Madarász még élt, amikor odaértünk. Azt mondta: csak azt hallottuk, hogy hörög a kő... Hartmann Ádám homlokához kapja a kezét: majdnem elfelejtette, a bányabeli lámpákról is akar valamit mondani. — Amikor ml kezdtük, mindenkinek benzinlámpája volt Gondolhatja, egy koccanás az üvegen, s kész volt a baj. Aztán jöttek a telepes lámpák, de azok meg nehezek voltak. Ez a mostani nagyon sikerült És az is jó, hogy megszűnt a por. A por volt a mi legnagyobb ellenségünk. Rekedt a hang, zihál a mell. — Vadászás közben is gyakran meg kell állnom ... A témánál vagyunk: mindhármójuknak van valami hobbija, szenvedélye. Lénárt György a szőlőben tölti ideje javát, Bátai Sándor meg a különböző hivatalokban: tanácstag. — Én még nem unatkoztam — mondja. Lénárt azonnal rábólint: — Hát azt még én se. Dél van, az aknaudvaron dübörögnek a buszok. Menni kelL Bátai Sándor félre húz. — Kérnék valamit... — Tessék. — A cikk végén azt is írja meg, hogy ez a vendéglátás nekünk, öregeknek, többet ért, mint ezer forint jutalom. Békés Sándor '0 ’ tv Hatvan-hetvenezer forint értékű árut készít havonta a kishajmási Hegyalja Termelőszövetkezet agyagipari üzeme. A virágcserép gyártása mellett fokozatosan áttérnek díszcserepek és vázák gyártására. Veres Sándor több, mint száz darabból álló kollekciót gyártott le. Különleges faragott díszítésű, és népi motívumokkal díszített modern vonalú virágvázákból szakbizottság választja ki a gyártásra alkalmas, tetszetős darabokat. Képen: Veres Sándor az agyagipari üzem vezetője az általa készített néhány vázával. Novemberig befejezik a gázkészülékek átállítását Az Országos Kőolaj és Gázipari Tröszt Gázipari Főosztálya a múlt év novemberében elrendelte, hogy a Dél-Dunántúli Gázgyártó és Szolgáltató Vállalat pécsi üzemegysége a jelenlegi 4200 kalória égéshő- jű gáz szolgáltatásáról Győr és Sopron tapasztalatainak figyelembevételével 5000 kalória égéshőjű gáz szolgáltatására térjen át A magasabb égéshőre való áttérés szükségessé tette a gázkészülékek új fúvókákkal történő ellátását. Az átállítás májusban kezdődött meg. A munkát két ütemben végzik. Pécsett jelenleg 15 413 fogyasztó van. A gázkészülékek száma körülbelül kétszeresére tehető. Először a 14 705 magánfogyasztó, majd a 708 közületi fogyasztó készülékeinek átállítását végzik el. Eddig több, mint 9500 lakásban jártak a Gázművek dolgozói, de sok helyütt csukott ajtó fogadta a szerelőket. kb. 300 lakásba nem tudtak bejutni. Az átállást több zavaró tényező akadályozta: a nyári vízkorlátozás következtében a vízmelegítők mintegy 50 százalékát nem lehetett átállítani, a tervezett 22 szerelőpár helyett mindössze 16 pár dolgozott, s ez a szám a végzős ipari tanulók szabadságolása miatt további 4-gyel csökkent. A munka ütemét lassítja az is, hogy egyes gáztűzhely típusoknál a fúvókacserén kívül égőrózsa cserére is szükség van. Az átállítást végző 17 szerelőpár jelenleg Űjmecsekal- ján dolgozik. Amennyiben a jelenlegi ütemet tartani tudja a vállalat, úgy a magánfogyasztók átállítása — a tervnek megfelelően — szeptember 15-re befejeződik. A munka második fázisaként kerül sor a közületi fogyasztók készülékeinek átállítására. Ez a munka előreláthatólag október 31-re elkészül. A Petűfl-aknái meglátogató nyugdíjas bányászok csoportja.
