Dunántúli Napló, 1968. augusztus (25. évfolyam, 179-204. szám)
1968-08-03 / 181. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! Ära! 70 rmáf Dunámon napio xxv. évfolyam, 181. sióm Az MSZMP Baranya megyei Bizottsága és a Megyei Tanács lapja i’88- ougusuus 3., szombat 4 tartalomból: Dubcek rádióbeszéde ▼ Földrengés Manilában ▼ Remények és aggodalmak a szénpiacon ▼ Kunyhó a Makár-hegyen T Védeft területek Baranyában Y Kincset találtak a nagyharsányi dozeresek Ma kezdődik a szlovák fővárosban hat testvérpárt tanácskozása Pénteken 12.15 órakor Prágából repülőgépen elindultak Pozsonyba a CSKP KB Elnökségének tagjai és póttagjai — Alexander Dubcek, Oldrich Cernik, Josef Smrkovsky, Frantisek Kriegei, Drahomir Kolder, Jan Pillér és Oldrich Svesíka, Antonin Kapek és Jozef Lenárt, valamint Milos Jakes, a Központi Ellenőrző és Revíziós Bizottság elnöke és Stefan Sadovsky, a CSKP KB titkára, hogy részt vegyenek a Bolgár Népköztársaság, a Magyar Népköztársaság, a Lengyel Nép- köztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság és a Szovjetunió testvéri kommunista pártjainak képviselőivel folytatandó tanácskozáson. Velük együtt utazott Pozsonyba Ludvik Svoboda köztársasági elnök. A csehszlovák küldöttség repülőgépének érkezése után néhány perccel leszállt a pozsonyi repülőtéren a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottsága küldöttségének repülőgépe. A lengyel pártküldöttséget Wla- dyslaw Gomulka, a LEMP Központi Bizottságának első titkára vezeti. Kádár Jánosnak, az MSZMP Központi Bizottsága első titkárának vezetésével magyar pártküldöttség utazott péntek délután Pozsonyba, a hat testvérpárt képviselőinek találkozójára. A delegáció tagjai: Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke és Komócsin Zoltán, a Központi Bizottság titkára, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjak A magyar pártküldöttséget Pozsonyban Alexander Dubcek, a CSKP KB első titkára, Oldrich Cernik, a CSKP KB Elnökségének tagja, a csehszlovák kormány elnöke, Josef Smrkovsky, a CSKP KB Elnökségének tagja, a csehszlovák nemzetgyűlés elnöke és más személyiségek fogadták. Az SZKP Központi Bizottsága Politikai Bizottságának küldöttsége különvonattal — szintén pénteken délután — Pozsonyba érkezett. A pozsonyi pályaudvaron a szovjet pártküldöttség megérkezése alkalmából, melyet Brezsnyev vezet, rögtönzött csehszlovák— szovjet barátsági gyűlésre került sor. Pozsony lakossága a szovjet nép képviselőit „Éljen a Szovjetunió!” Éljen Brezsnyev!” „Brezsnyev—Svoboda!” „Éljen Dubcek!” felkiáltásokkal fogadta. Úttörők virágcsokrokkal köszöntötték a Szovjetunió és Csehszlovákia képviselőit. Pénteken különrepülőgépcn Pozsonyba érkezett a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának küldöttsége. A küldöttséget Todor Zsivkov, a Bolgár KP Központi Bizottságának első titkára, a Minisztertanács elnöke vezeti. Pénteken Pozsonyba érkezett a Nemet Szocialista Egységpáx-t küldöttsége. A küldöttséget Walter Ulbricht, az NSZEP Központi Bizottságának első titkára vezeti. Jó eredményekkel kezdték a második félévet a MÁV-nál A világ ifjúságának nagy találkozója uralja hangulatilag a bolgár főváros, s különösen Szófia belvárosát. Képünk: a Kuszki Bulváron készült; a késő esti órákban is hullámzik rajta a fiatalok tömege Lányok napja a VIT-en A MÁV Pécsi Vasút- igazgatóságán elkészültek a július havi munkastatisztikák. A számszerű eredmények jó munkát tükröznek, az igazgatóság dolgozói szép teljesítményekkel kezdték a második félévet. Mind mennyiségi vonatkozásban, mind a minőségi munka tekintetében megtették kötelességüket. A július havi szállítási előirányzatok' nagyok voltak, négy százalékkal haladták meg a bázis időszak tényleges teljesítményeit. A felfutás 50 ezer tormát tett ki. A tervidőszak nem kezdődött jól, több szállítófél diszpozíciók hiányában, vagy a közúti verseny nyújtotta kedvező lehetőségek birtokában csökkentette a tárcák által benyújtott szállítási igényt. Az aszályos, száraz időjárás miatt alig került sor mezőgazda- sági zöldáru szállítására, jelentős kiesést okozott, hogy a gabonatermés nagyobb hányadát sem fuvarozták a szárítókba. A kedvezőtlen előjelek arra készették az igazgatóság vezetőit, hogy „piackutatással” biztosítsák az előHorváth Lajosnak, a Pécs városi Tanács végrehajtó bizottsága elnökének vezetésével négytagú delegáció július 24-től egy hetst töltött Lahtiban, Pécs testvérvárosában. A pénteken hazaérkezett küldöttség tagja volt: Ambrus Jenő, az MSZMP Pécs városi irányzatok teljesítését. A piackutatás sikerrel járt, mert a hónap végén áruszállítási teljesítményük 11 ezer tonnával haladta meg a tervet. Az import és tranzit forgalommal együtt pedig 61 ezer tonnával szállítottak többet, mint a múlt év azonos időszakában. Júliusban egyetlen munkaterület volt a MÁV Pécsi Vasútigazgatóságán, ahol időszakos zökkenők mutatkoztak. Nem minden esetben — főleg a hét végén és munka- szünetes napokon — nem volt kielégítő a kocsikirakások üteme. Az előző évhez képest emelkedett a kirakallan kocsik száma. Ezekben a napokban a vasút dolgozói — napi munkájukon felül — az őszi forgalmi feladatok lebonyolítására készülnek. Az őszi forgalmi feladatok zömmel szeptember és október hónapokban várhatók, de nem érik meglepetésként a MÁV dolgozóit. Máris történtek intézkedések a szükséges kapacitás biztosítására, egyes technológiai folyamatok felgyorsítására. A tett intézkedések biztosítékot nyújtanak arra, hogy az idei őszi forgalom követelményeinek is megfelelnek az igazgatóság dolgozói. Pártbizottságának első titkára, a tanács végrehajtó bizottság tagja, Papp Imre, a tanács végrehajtó bizottság elnökhelyettese. A városunk képviselőit elkísérte Finnországba Köböl József az Országos Tervhivatal főosztályvezetője is. Szófia (MTI) Pénteken a kora reggeli órákban bolgár fiúk jelentek meg a külföldi delegációk szálláshelyein és virágokkal kedveskedtek a gyengébb nem képviselőinek. A fesztivál előkészítő bizottsága és a házigazdák változatos programot állítottak össze erre a napra is. Szófia számos vállalata, üzeme látta vendégül a lányküldötteket, akik ezenkívül ellátogattak bölcsődékbe, óvodákba és kórházakba is. A küldöttségünket patronáló Vlcso-Ivanov harisnyagyárba délután magyar vendégek érkeztek: mintegy húsz lány ismerkedett a gyárral, fogadta a vendéglátók gratulációit, majd a tanácsteremben hosszasan elbeszélgettek a gyári komszomolszervez3t képviselőivel. A magyar lányokat a virágcsokrokon kívül sok más ajándékkal is elhalmozták, a kíséretükben lévő néhány fiút a gyár „feszti vál- zoknijaival” lepték meg. A baráti összejövetelt a kultúrteremben tánccal fejezték be fiataljaink. Áz egyik szófiai ruhaszalonban délelőtt káprázatos virág- kiállítás nvüt. Délután az uni- versziada teremben nemzetközi divatbemutatót tartottak, ahol hazánk színeiben hat maileken mutatta ba a magyar divat legújabb modelljeit. Ugyanitt kezdődött meg este egy nagyszabású bál, ahol megválasztották a VIT legszebb lányát, a miss festival-t Sok-sok szeretettel vették körül ezen a napon az amerikai agresszorok ellen függetlenségükért harcoló Vietnam nőküldötteit. A vietnami szolidaritási központban rendezett ünnepség elnökségében helyet foglalt az észak- és délvietnami küldöttség két képviselője, valamint Isabelle Blume és Valentyina Tyeres- kova. Pécs város küldöttsége hazaérkezett Finnországból Majd a másik? r E vekkel ezelőtt hosszú időn át beszédtéma volt, már- már legendaszámba ment két országos vállalat nagyszabású alkudozása egy hasznos és fontos gyártmány ügyében. A végén kiderült, hogy a fáradozás — pontosabban a vállalkozás — nem csupán a népgazdaság szempontjából gyümölcsöző, de mint üzlet is figyelemreméltó, csakhogy akkorra már közbelépett a harmadik vállalat, és megcsinálta a szerencséjét. Azt lehetne mondani: szemfüles volt ez a harmadik vállalat. Valóban az volt. De mi volt a másik kettő, amikor következetesen a dolgok hátrányosabb oldalaira figyeltek fel, s titokban abban bíztak, hogy végülis vagy a minisztérium sózza a „másik” nyakába a gyártmányt, vagy pedig a véletlen játszik közre, s „majd a másik” szépen beleharap a savanyú almába. Az egymásravárás az egyéni kis ügyletekben is lépten- nyomon zavarokat okoz. Az élet mechanizmusa lépten- nyomon állásfoglalásokra, állandó és nyílt válaszokra késztet bennünket. A közúti közlekedésben nem altathatjuk el a felelősségünket azzal, hogy majd vigyáz a másik, s a munkánkban se nagyon tehetjük meg — legalábbis huzamosabb időn át nem —, hogy a dolgok megoldását másoktól várjuk. Ezekben az esetekben — éa még sok más esetben is — a mulasztás morális súlya és megítélése viszonylag egyszerű. Kötelességmulasztásokról van szó. A kötelességek, hatáskörök elhanyagolásának megítélése egyszerű adminisztrációs kérdés. Ez a feladat, ezt el kell végezni. Itt nem lehet különösebb vita. Az emberek általában ügyelnek is a hatáskörükre — gyakran inkább túllépik, az a tapasztalat —, de amikor egy, a társadalomban vállalt aktivitásról van szó, amikor valamit egyéni elképzelésből .leleményből, gyorsaságból kell vállalni és megoldani — amikor más is elvállalhatná és megoldhatná — akkor a kérdés már nem ilyen egyszerű. A sötét utcán valahol verekedés törf ki. Valakit ütnek. Telefonálok a rendőrségre. vagy megvárom, amíg valaki másnak eszébejut, hisz előbb-utóbb csak vállalkozik erre \alaki, s a lelkiismeretem is megnyugszik. Közben mi történik? A közelmúlt erőszakos bűncselekményeiből szerzett társadalmi tapasztalataink figyelmeztetnek, hogy rendszerint mi történik. Az élet mechanizmusában számos olyan mozzanat fordul elő, amikor az embernek döntenie és cselekednie kell — embert kötelessége szerint. Gyakran olyan esetekben is, amikor talán kényelmesebb volna megvárni a másikat. A mi közbelépésünkre, aktivitásunkra bár szükség van — legyen az az élet bármelyik területe — ha mitsem teszünk, jogilag nem vonnak felelősségre. Kollektív szinten csakúgy — vagy még csakugyabb — megtaláljuk ezeket a problémákat. Ne mondjunk többet: egy-egy új termék iránt számottevő fogyasztói igény mutatkozik. Igenám, de ez egy egészen új dolog. Megoldhatná az egyik is, a másik is, a harmadik is. Az egyik azt mondja: A dologban elég sok a kockázat, még várok. Különben is. miért nem kapott az alkalmon a másik és a harmadik? Ezek valószínű sejtenek valamit, amiről én nem tudok... A másik azt mondja: Nagyon hallgat áz első és a harmadik, ez nem jó jel. Azt várják, hogy majd én beugrók. Hát, azt várhatják, mert nekem is van elég eszem... A harmadik is gondosan mérlegeli — nem a valóságos igényt és az anyagi lehetőségeket — hanem az első és a második álláspontját. Közben pedig ... Nem nagyon kell részletezni. Az új gazdasági mechanizmusban — az egyén is, egy- egy ipari, kereskedelmi kollektíva is — gyakran kerülhet új helyzetbe, amikor józanul mérlegelve ugyan, de fel kell venni a gazdasági helyzet által teremtett „kesztyűt”. Egyelőre van aki felveszi — s nem is jár olyan rosszul — s van, aki a pasz- szivitást, mondjuk ki: a gyávaságot biztonságnak nevezi, a kollektív együttműködést egy sajátos elrendeződésnek, amelyben a hóeke szerepét mindig a másik tölti be, a normális kockázatról pedig az a véleménye, hogy az nem más, mint anarchia, a gazdasági életben a kapitalizmusra jellemző sajátosság. Pedig az új gazdasági mechanizmus nem csupán teremt ilyen új helyzeteket, de reális választ is vár ezekre a helyzetekre, a helyzetek okoa kidolgozását várja. S van ezeknek az új mechanizmus által teremtett helyzeteknek egy érdekes „jellegzetességük”: az. hogy megoldásuk sohasem a „másikra” vár, hanem arra, aki megoldhatja. A z új gazdasági mechanizmus megtanítja az embert bizonyos dolgokra? Feltétlenül megtanítja. Részben a kényszerűségek révén, részben pedig a lehetőségek feltárásával. Máris vannak vállalatok, amelyek a maguk kidolgozatlan, de jól látható útján haladnak, s vannak vállalatok, üzemek, amelyek csak nehezen szabadulnak meg a régi beidegzésektől, és még mindig jobban szeretik azt a variációt, amikor a másik vállalja először a kockázatot. Vannak emberek, akik puszta kényelmességüket, vagy örökös biztonságérzetüket fel nem adva élnek a világban. Nem, nem arról van szó, hogy azt a bizonyos sült gesztenyét mással kapartatják ki, de arról, hogy türelmesen megvárják, amíg valaki kézbeveszi az első gesztenyét, és beleharap. Ha ehető s a másik láthatóan életben marad, utána már nincs különösebb kockázat. Valószínű, sokan ismerik a két reumásbetegről szóló anekdotát. Fekszenek a gyú- rópadon. Az egyik jajgat, a másik szótlanul tűr. sőt, néha el is mosolyodik. A nyö- szörgős beteg egyszer csak nem bírja tovább, és kese- reűn kifakad. — Hogy tudja ilyen köny- nyen elviselni ezt a kezelést? Még mosolyogni is van kedve... Megszólal a másik nagy nyugalommal. — Maga azt hiszi, hogy én a reumás lábomat nyújtom oda a kezelésre? Az egyszeri reumásbeteg mosolyogva fekszik a kezelőszobában. S aztán? Majd a saját bőrén érzi. Az anekdota, úgy gondolom, szimbolizál valamit. ft) I Csőcslalálkozó Pozsonyban
