Dunántúli Napló, 1968. augusztus (25. évfolyam, 179-204. szám)
1968-08-19 / 195. szám
f968. migtmtus 19. Dunantmi navto S Nem szabad csendes szemlélőnek lenni... •A mi világunkról van szó Kerekasztal-beszélgetés uránbányászokkal Szombat délután van, négy óra íelé közeledik az idő. A Mecseki Ércbányászati Vállalat III. üzemének dolgozói már kifürödtek és várják a buszt, taglalják az Újpesti Dózsa esélyeit. A pártirodában öterr vagyunk, és egészen más témáról beszélgetünk. — Én még nagyon fiatal Vagyok — tárja szét a kezét Csáti Imre robbantó vájár —, nem lehetnek élményeim a világháborúról, de szívesen veszem, ha az idősebbek mesélnek azokról az időkről. A nyáron sikerült kijutnom a'z NDK-ba, ott is csak úgy van, mint nálunk, a jó bor mellet megered az emberek nyelvé. Egyik este egy nyugdíjas bányásszal iddogáltunk, megkérdeztem tőle, mi a véleménye a bonni kormány politikájáról. Rámnézett, vállam- ra tette a kezét: „Én csak annyit mondok, hogy fiatal koromban egyszer már átéltem egy olyan korszakot, amikor valaki kicsinek találta az országot”... És azt ajánlotta, hogy ha van rá mód, okvetlenül nézzek meg egy hitleri koncentrációs tábort — Én lakója is voltam egy ilyennek — mondja csendesen Fazekas István robbantó vájár. — Kőszegen dolgoztam az uradalomban gyakornokként, onnan vittek el a »németek, ma sem tudom, hogy miért. Leplombált’ vagonban hurcoltak minket Grázba, ahol már sok lengyelt, csehet és románt tartottak fogva, az őrtoronyból géppuskával ügyel tek ránk. Nézzen rám, nem vagyok sovány legény, amikor elvittek, nyolcvanöt kiló voltam, de negyvenkét kilóval jöttem haza. És egyszerűen nem megy a fejembe, miért tűrik el, sőt támogatják a revans törekvéseket az NSZK vezetői. Nem volt elég számukra az 1945-ös lecke? Vagy az amerikaiakra számítanak? — Az Egyesült Államok szégyenletes szerepet vállalt magára — bólint Bótos János szállítási felvigyázó —, szinte nincs olyan konfliktus a világon, melynek kirobbarrtá- sában ne lenne része. Izrael se lenne olyan „bátor”, ha nem érezné az amerikai tőkés körök támogatását. De a legfelháborftóbb, amit Vietnamban művelnek, már hosz- szú évek óta. Ha valaki nekem azt mondja annak idején, hogy a kis Vietnam tartósan fel tudja venni a harcot a technikai és emberfölényben levő amerikai és csatlós csapatokkal, a világ egyik vezető hatalmával, még a franciák kudarcának ismeretében is csak legyinteni tudtam volna. ! Minden tiszteletet megérdemel ez a hősiesség, amivel ez a sokat szenvedett nép harcol a függetlenségért. Az embert Dávid és Góliát történetére emlékezteti. — Én azt hiszem, már ki is vonultak volna Vietnamból, ha nem félnének a presz- tizs-veszteségtől — mondja Fazekas István. — Végül úgy sem lesz más választásuk, hiszen már saját népükkel is szembekerültek. Nem mondom azt, hogy az elnökjelöltségért vetélkedők minden szavát készpénznek kell venni, de az feltétlenül jó jel, hogy nagy részük a vietnami helyzet rendezését, a háború beszüntetését ígéri arra az esetre, ha megválasztják: érzik, hogy az USA-ban ma csak ennek a programnak lehet sikere. — A vietnamiak helyzete nem irigylésre méltó — veszi át a szót Bárácz István föld alatti fúrómester. — Északon az élet a dzsungelban zajlik, ott tanítanak, gyógyítanak, ott termelnek a gyárak, ott dolgozik és harcol az egész nép. A tranzisztor-akcióra is azért volt szükség, hogy gyorsabban tudják tájékoztatni, irányítani a dzsungelban élő lakosságot. Délen a Felsza- badítási Front vívja küzdelmét a betolakodókkal és kiszolgálóival. Nekünk is vannak problémáink. Azért dolgozunk, hogy családunknak mindenből többet és jobbat tudjunk biztosítani, annyit, amennyiről a régi rendszerben nem is álmodhattunk volna. A vietnami népnek most először szabadságát kell kivívnia. De ha mi, munkásemberek egyszer kitűzünk egy célt magunk elé — és meg vagyunk győződve annak igazáról, — akkor azt el is érjük. — Szívesen teljesítettük a vietnami műszakokat és szíveEgy napot Pécsért sen segítenénk a csehszlovák elvtársaknak is — vált témát Farkas István, — csak az a baj, hogy még mindig nem lehet eléggé világosan látni, hogy mi is történik ott tulajdonképpen. — Hát bizony, nem könnyű eligazodni az eseményekben — helyesel Bótos János. — Én most voltam lenn Harkányban üdülni és beszélgettem néhány csehszlovák dolgozóval. Lakatosok voltak; párttagok, pártonkívüliek. Azt mondták, hogy ők annak idején figyelemmel kísérték a magyar ötvenhat fejleményeit és bizony most náluk is vannak nyugtalanító jelenségek, de a csehszlovák nép nem adja fel a szocializmus vívmányait. Jólesett hallanom ezt. Azt egyértelműen jónak tartom, hogy a párt felismerte a gazdaság vezetésében és egyéb területen elkövetett hibákat, ez az első lépés ahhoz, hogy ki is javítsák őket. Csak arra kell vigyázni, hogy ne öntsék ki a mosdóvízzel együtt a gyereket is. — Megmondom őszintén, érr nagyon meg voltam döbbenve az első pillanatban — ismeri be Csáti Imre. — Kinek a tanácsát várják a csehszlovák elvtársak, kérdeztem magamtól, ha a mi tanácsainkra nem kíváncsiak? Az ág- cserrryői tanácskozás és a pozsonyi nyilatkozat aztán egy kicsit megnyugtatott, — Valamennyien tudjuk, hogy a csehszlovák párt céljai tisztességesek — foglalja össze Bárácz István. — Csak legyen erejük a megvalósításra. Ez nemcsak az ő ügyük, mindannyiunké. Megnyitották a 10. barack- és virágkiállítást Barackfesztivál a Technika Házában \ bogádi tsz kapta az első díjat — Még valamit szeretnék mondani, talán ez jó is lesz a cikk végére — javasolja Bótos János. — Manapság az egész világon harc folyik a béke és a háború erői között, politikai és gazdasági vonatkozásban egyaránt. Nekünk nem szabad csendes szemlélőnek lenni ebben a küzdelemben, hiszen rólunk, a mi világunkról van szó. És arra van szükség, hogy magasabb szinten is így tárgyalják meg a kérdéseket, amint most mi tettük. Kerekasztal mellett. Kéri Tamás Tegnap délben a Technika Házában Baracs József, a B. m. Tanács mezőgazdasági osztályának vezetője megnyitotta a 10. barack- és virágkiállítást. Az őszibarackfesztivál I. díját a bogádi Virágzó Élet Tsz és Gombor József szakszövetkezeti tag kapta. — II. díjas a Bólyi, a Zengőaljai és a Pécsi Állami Gazdaság. — III. díjjal jutalmazták a gör- csönyi Uj Március Tsz-t, a Villány—Siklósi Állami Gazdaságot és a bogádi Virágzó Élet Tsz-t. Mivel a bogádi Virágzó Élet Tsz a zsűritől a legtöbb pontot kapta, a kiállítás nagydíját, a SZÖVOSZ vándorserlegét is szekrényükbe tehetik. . Az illatos barack mellett a Pécsi Kertészeti és Parképítő Vállalat impozáns virágcsokor kompozíciókkal tette kellemesebbé az összképet, és a terem egyik sarkában az AGROKER növényvédőszerei kaptak helyet. A kiállítás 1968. augusztus 18-tól 20-ig lesz nyitva, naponta héttől tizenkilenc óráig. A megnyitó után a rendező- szervek sajtótáékoztatót tartottak. Szűcs Lajos, a Pécs: Szakszövetkezet képviselője elmondotta, hogy a baranyai Aranyplakettes tervezőmérnök Az árvíz elvitte dunaszek- csői házukat 1956-ban. Miután elvonult az ár, kiderült, hogy szüleinek mindössze fél házuk maradt a mohácsi szigeten. Amikor társai a diplomamunkákat készítették, ő gátat épített a Duna mellett... — Azt hiszem — mondja elgondolkodva Kovács Antal —, valamiféle csapásnak kell érnie az embert ahhoz, hogy megtanuljon másokért önzetlenül dolgozni. Velem így volt, s talán ez a dolog nyitja. Amikor összedőlt a házunk, sokakat ért hasonló baj, valameny- nyiünk családjának fedél kellett. Mohácson kijelölték az árvízkárosultak részére építendő új házak helyét és tervezőt kerestek, aki gyorsan, ellenszolgáltatás nélkül megtervezi a lakásokat. Három hét alatt, készült el a munkával, valósággal elkapkodták tőle a terveket az építők. Röviddel azután állt az első sorház Mohácson, amit újabbak követtek, mígnem teljes utca, a Liliom utca épült fel belőlük. A tanácsi tervező irodánál volt az első munkahelye. Akkoriban sok kultúrotthon épült a megyében, több volt kocsmát is átalakítottak erre a célra. A pécsi. II. kerületi tanács végrehajtó bizottsága tudomást szerzett az átalakításokban vállalt munkájáról, s miután nekik is szükségük volt segítő kezekre a bala- tonfenyvesi ifjúsági tábor építésénél, megkeresték. — Ennek a munkának az elvállalásánál három fiam játszott nagy szerepet. Mint szülő, olyan nyári táborozó helyet" képzeltem el nekik, ahol védve vannak az időjárás viszontagságaitól és kellemesen tölthetik napjaikat. Ez határozta meg, mit teszek. Megnézte a fenyvesi tábort és mindjárt hozzálátott a tervezéshez. Aki ott jár, már kőben, betonban láthatja a II. kerületi gyerekek másfélszintes épületben lévő hálótermeit, épül a konyha is. és Kovács Antalt máris megbízták, hogy készítse el a fedett zuhanyzó terveit. Ezt jövőre kívánja felépíttetni a tanács. Gyakran kopogtatnak az ajtón, a munkatársak jönnek útmutatásért. Kovács Antal időnként az órájára tekint, repül az idő, ismét rövidnek bizonyul a nap, amely az ő számára este tizenegy órára ér véget. Amikor a többiek becsukják maguk mögött az iroda ajtaját, ő akkor kezd tervezni, mert az osztályvezetői teendők mellett munkaidőben erre nem jut ideje. Otthon megszokták már, hogy este hét óra tájt jár haza. — Szerencsére nagyon megértő asszony a feleségem. Sokszor még ő is segít. Most például velem együtt gondot csinál abból, hogy mielőbb elkészüljön utcánkban a járda, ami szellemi és fizikai értelemben is társadalmi munka lesz. Az Ág utcáról van »szó, ott épült fel a családi házuk. A járda tervét ő készítette, a kivitelezést ő és egy ugyancsak ott lakó kőműves fogja irányítani és az építkezésben minden érdekelt család résztvesz. Ez lesz az augusztus huszadiki kettős ünnep programja. Ha < felépül a járda, a kertvárosi templom körülötti teret szeretné rendezni... — Hogyan fér mindez a programomba? — Eddig is végeztem társadalmi munkát és a családi ház felépítése is belefért azért. Korán kelek, a buszban olvasok, a feleségem mentesít a gyerekneveléssel járó gondoktól és rendszerint későn fekszem le. Végül is megszoktam már, hogy minden munkára határidőt szabjak magamnak. Határidők között élek és szeretem, ha sok a munka körülöttem. Harsányi Márta nagyüzemi szektorban 5800 kát. hold gyümölcsös van mintegy 1200 kát hold őszibarackkal, körülbelül 260 000 fával. A Pécsi Szakszövetkezetnek 800 kát. holdja van, melyen 1500 taggal 75—80 000 fát gondoznak. Érdekességként ismertette, hogy a nagyüzemeknél a metszésen és szedésen kívül mindent gépesítettek, a növényvédelem területén pedig a legmodernebb technológiai eljárásokat alkalmazzák. Rajna János, a Mezőgazda- sági Minisztérium főelőadója ismertette a zsűri szempontjait, mely szerint a fő hangsúly a díjak odaítélésénél az áru tisztaságán, betegségmentességén, egyöntetűségén, a kikészítésén és az összbenyomáson volt. Ezeknek a követelményeknek mint már tudjuk a bogádi tsz felelt meg legjobban. Ke- rényi Zerén, a tsz-elnöke elmondotta, hogy sok munka fekszik ebben az eredményben. 50 hold barackosuk van, ezt nem kívánják bővíteni, inkább a minőséget szeretnék még javítani. Többnyire a városi igényeket látják $1, exportjuk minimális. A továbbiakban Görcs Károly, a MÉK igazgatója tájékoztatta a jelenlevőket az értékesítésről. Az exportra csak a nagyüzem képes — mondotta — és ebben a tekintetben a Csongrád megyei üzemek jobbak. Baranyában a növényvédelemmel van a legtöbb probléma, ezen belül is az egyéni termelőknél, akiknél ez nem egységes és így nem tudnak egységes árut adni' a piacnak. Ez pedig csökkenti az áru külföldre szállításának lehetőségét, mert ott csak egészséges, egységes áruval lehet jelentkezni. A csökkenő árral kapcsolatban elmondotta, hogy ez természetes, mivel egyre több terméket tudnak piacra adni. Schmelzer János egyéni termelő kifejtette, hogy a külföldi piac elsősorban a sárgahúsú fajtákat keresi és ezek a fajták nálunk sajnos hiányoznak. Elemezte a talaj- visSwnyokat is és megállapította, hogy a baranyai kertekben és gazdaságokban meg honosodnának az említett fajták, csak épp vállalkozni kellene rá. A kultúra új középülete Pécs város második kerületének határövezetében fekvő, néhai Malom község tejcsarnoka nem éppen a szellemi kultúra támaszpontja, békén viseli mégis a falragaszt: „Meghívó a 19- én 4 órakor tartandó művelődési ház avatására.” A kézzel írott szöveget az előregyártott plakátminták nyomtatott rendezvény-felsorolása követi, melyből a „műsoros est” és „táncmulatság” történetesen időszerű műfaját aláhúzással kiemelték. Mintha a má- lomiaknak akármikor „behelyettesíthető” élményük volna a kultúrház- avatás. — Nagyonis egyedülálló ünnepre készülünk — mondja Folbert Árpádné népművelési ügyvezető, a község egyetlen pedagógusa. — Hat évvel ezelőtt jöttem ide, s holott már akkor igen eleven volt a kultúrház- építés gondolata, csupán 1968. augusztus 19-cel sikerül pontot tennünk a megfelelő bázis híján igen nehézkes népművelő munkára. Magam is csupán „többlépcsős” kalauzolás nyomán fedezem fel — ma még így mondják: az iskolaudvaron. Az egyik virágos ablakban könyöklő fiatal lány — Nagy Máriának hívják, a Sopianában adminisztrátor és szeretné, ha mozi is lenne a kultúrházban — irányít Horváth József brigádvezetőhöz, aki belülről is megmutatja az épületet. Jókora, függönnyel vagy egyéb szilárdabb válaszfallal majdan kettéosztandó nagyterem, s egy vegyes rendeltetésű kisebb helyiség. Nagyon szépen sikerült, egyedi világításmegoldás. A székeket még csak ezután fogják behordani: nyolcvanhárom foglaltnak tekinthető máris. Számítanak ugyanis valamennyi társadalmi munkás építő megjelenésére az avatóünnepélyen. Megbecsülő szóval, étel- lel-itallal várja őket a falu, s a rendezőség. — B..M. — Építőipari vállalatok, figyelem / 1969. évi kezdésre 6 millió forint értékű bővítési munkára ÉPÍTŐIPARI KIVITELEZŐ VÁLLALATOT KERESÜNK Jelentkezési cím: Budapest, II., Lóczy Lajos u. 3. sz. Módszertani Csecsemőintézet A L É A
