Dunántúli Napló, 1968. augusztus (25. évfolyam, 179-204. szám)

1968-08-19 / 195. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! Ara: 1 forfnl Dunántúli rtaplö XXV. évfolyam, 195. szám Az MSZMP Baranya megyei Bizottsága és a Megyei Tanács lapja 1968. augusztus 19., hétfő Alkotmányünnepi emlékezés Tizenkilenc éve ünnepeljük bensőséges megemlékezéssel és' előretekintő optimizmus­sal augusztus 20-án a Ma­gyar Népköztársaság alap­törvényének születését. Az eltelt közel két évtized tör­téneti távlata, a társadalmi és állami fejlődés alapelveit meghatározó alkotmányi ren­delkezések fontossága szinte kimeríthetetlen forrásanya­got nyújt a múltat idéző ér­tékeléshez és az előrehaladás újabb megoldásait kutató vizsgálódáshoz egyaránt. Hadd legyenek indítói e ket­tős irányú ünnepi szemlé­lődésnek az alábbi gondola­tok. Amint népi demokratikus forradalmi fejlődésünk vala­mennyi jelentős vívmányá­nak, alkotmányunk kidol­gozásának is a munkás- osztály marxista pártja volt a kezdeményezője. A Magyar Dolgozók Pártjának 1948 nyarán megjelent program­ja felmérte a felszabadulás­tól megtett út eredményeit és ennek alapján kinyilvání­totta, hogy „a párt szüksé­gesnek tartja a népi demok­rácia alaptörvényének meg­alkotását, hogy az állampol­gárok jogait és kötelességeit, az állami, gazdasági és tár­sadalmi rend alapvető vál­tozásait, a Magyar Köztársa­ság népi jellegét a törvény erejével alkotmányban szen­tesítsük”. Az alkotmány el­készítésének gondolata ettől kezdve egyre erősödött. A Magyar Függetlenségi Nép­front 1949 februárjában el­fogadott nyilatkozata ugyan­csak indokoltnak látta „új népköztársasági alkotmány megteremtését, amely a ma­gyar nép nagy politikai és társadalmi vívmányait a népi demokrácia alaptörvényévé emeli”. Az ebben az időben mű­ködő, 1947-ben választott or­szággyűlés azonban nem fe­lelt meg az osztályviszonyok kialakult arányának, a fejlő­dés akkori követelményeinek. A köztársasági elnök ezért 1949. április 12-én feloszlat­ta az országgyűlést és jú­nius 8-ra új országgyűlést hívott össze. Az 1949. május 15-én döntő győzelemmel zá­rult első népfrontválasztással létrehozott országgyűlésre várt most már az alkotmány törvénybefoglalása. Gondos előkészítés után a Miniszter- tanács augusztus első nap­jaiban országos vitára bocsá­totta az alkotmánytervezetet. A javaslatot lenyűgöző ér­deklődés fogadta. Az ország minden részében nagyszámú hozzászólás és javaslat mu­tatta, hogy a dolgozó embe­rek jövő boldogulásuk biz­tos zálogát látták az alkot­mány tervezetében. A ma­gyar jogalkotás történeté­ben merőben újszerű népi vita eredményeit hasznosító országgyűlési bizottsági ülé­sek megtartása után az or­szággyűlés augusztus 17-én és 18-án tárgyalta a terve­zetet. Az országgyűlés életé­ben sosem volt ünnepélyesebb pillanat, mint amikor augusz­tus 18-án a teljes számban együttülő képviselők egyhan­gúlag elfogadták a dolgozó nép alaptörvényét. 1949. augusztus 20-án ün­nepi köntösben jelent meg államunk hivatalos lapja, a Magyar Közlöny. Nemzeti színű keretbe foglaltan ekkor hirdették ki az 1949. évi XX. törvényt: a Magyar Népköz­társaság alkotmányát, amely 70. §-ának értelmében ugyan­ezen a napon hatályba is lépett. Fél évvel később az 1950. évi 1. sz. törvényerejű rendelet mint az „Alkotmány napját’ nemzeti ünneppé nyilvánította augusztus 20-át, •izei is dokumentálva, hogy ez a nap „történelmi jelen­tőségű fordulópont a magyar nép életében”. Népi demokráciánk első alaptörvénye visszavonhatat­lanul lezárta az ősi „ezeréves alkotmány” időszakát, amely a magyar dolgozó nép szá­mára nem adott jogokat, nem nyújtott védelmet. Az íratlan jogszokásokból, a különböző századok szövevényes jogsza­bályaiból álló, úgynevezett „történelmi alkotmány” tág lehetőséget biztosított viszont a gazdasági és politikai hatal­mat kézben tartó uralkodó osztályoknak, hogy minden­kori érdekeiknek alkotmányos rangot kölcsönözzenek. A polgárinak sem nevezhető történelmi alkotmányt egé­szen a felszabadulásig alig érintette a fejlődés szele. Joggal írta még 1912-ben is a radikális Szende Pál a következőket: „Választási kor rupción alapuló parlamenti abszolútizmus, parlamenti korrupción és többségi ab­szolútizmuson nyugvó kor­mány és a királyi abszolu­tizmus: ez a mai magyar al­kotmány igaza arculata”. Belefértek az ezeréves al­kotmány hajlékony keretei közé a Horthy-korszak el­lenforradalmi, soviniszta, sőt fasiszta törekvései is. Szo­morú valóságot fejeztek ki e kor egyik közjogászának, Egyed Istvánnak 1943-ban írt alábbi dicsekvő megállapí­tásai: „Ha alkotmányunk fejlődését az 1920. év óta figyelemmel kísérjük, meg lehet állapítani, hogy azóta nálunk fokozatosan olyan al­kotmányos reformok valósul­tak meg, amelyeknek érté­két az ősi alkotmányosság­hoz való visszatérés szem­pontjából nem lehet eléggé méltányolni. Törvénybe iktat­tuk a királysági államforma fenntartását, visszaállítottuk a kétkamarás országgyűlést, jelentékenyen korlátoztuk a választójogot, megszerveztük rendi alapon a felsőházat, a törvényhatósági követválasz­tás jogát megerősítettük, fel­élesztettük a kormány rend­kívüli hatáskörét, kifejlesz­tettük a kormány rendkívüli jogkörét: csupa olyan refor­mok, amelyek konzervatív, nemzeti irányba terelték a fejlődést és a tekintély elvét érvényesítették”. Közös tapasztalataink a té­nyek erejével tanúsítják, hogy a Magyar Népköztársa­ság alaptörvénye tartalmá­ban és formájában is szocia­lista alkotmány. A magyar társadalmi és állami rend alapvető politikai és jogi okmánya a marxista társa­dalomtudományok kimunkált tételeire épül. Félreérthetet­len szabatossággal nyilvá­nítja a munkásosztályt a társadalom vezető erejévé, a munkásosztály és az egyéb dolgozó osztályok és rétegek szövetségét pedig a néphatalom megváltoztatha­tatlan politikai bázisává. Az alapvető termelési eszközök szocialista társadalmi tulaj­donának kizárólagossága, közvetlen választással létre­hozott népképviseleti-állam­hatalmi szerveinknek, az or­szággyűlésnek és a tanácsok­nak az egész állami életben betöltendő elsődleges irányító szerepe, igazságszolgáltatá­sunk egységessége és népi jellege, az állami és társa­dalmi szervek, valamint az állampolgárok tevékenységé­nek törvényessége felett őr­ködő ügyészségi szervezet függetlensége, az állami mechanizmus szervezeti fel­építését és működését meg­határozó demokratikus cent­ralizmus alapelve és a szo­cialista törvényesség követel­ménye nemcsupán alaptör­vénybe foglalt tételek ha­zánkban, hanem közismert alkotmányos tények. Rend­szerünk ellenségei is kény­telenek elismerni, hogy a magyar alkotmány bármelyik polgári alkotmánynál széle­sebb terjedelemben sorolja fel és messzemenően a dol­gozók érdekében szabályozza az állampolgárok alapvető jogait és kötelezettségeit, valamint e jogok és köteles­ségek anyagi és jogi bizto­sítékait. Az alkotmány megalapo­zottságát bizonyítja, hogy gyorsütemű társadalomépíté­sünk korában is hosszú időn keresztül volt forrása az ál­lami és jogi élet erősödésé­nek. Szocialista alkotmá­nyunknak kartális volta és az alkotmány megváltoztatá­sának minősített eljáráshoz kötése fontos garanciája az alkotmányi előírások meg­ismerhetőségének, szilárdsá­gának és pontos teljesítésé­nek, de nem állhatja útját a gazdasági és társadalmi ha­ladás által követett alkot­mányos fejlődésnek. Az 1949. évi XX. törvény rendelkezé­seit eddig is több alkotmány­módosító törvény változtatta meg vagy egészítette ki. Az alkotmány hatályos szövege mégsem tükrözi hűen gazda­sági, politikai és jogi viszo­nyaink jelenlegi fejlettségi szintjét. Érthető, hogy a társada­lom osztályszerkezetében, gazdasági és politikai éle­tünkben végbement nagyfon­tosságú ismert változások alapján a Magyar Szocialista Munkáspárt IX. kongresszu­sa a közeljövő feladatául szabta meg elért eredmé­nyeinket rögzítő, a további fejlődés alapvető céljait, főbb követelményeit és legfonto­sabb eszközeit meghatározó új alkotmány kidolgozását. Népünk erősödő politikai és erkölcsi egysége, mindannyi­unk színvonalas, lelkiismere­tes munkája, a szocialista jogi és erkölcsi normák ma­radéktalan teljesítése nyújt­hat csak biztos alapot ah­hoz, hogy az új magyar al­kotmány szentesítse eltö­kélt szándékunkat: a szocia­lizmus teljes felépítését, és hogy e cél valóra is váljon. Dr. Ádám Antal egyetemi tanár, a Hazafias Népfront Baranya megyei bi­zottságának elnöke Ünnepi ülést tartott Pécs város Tanácsa Pécs város Tanácsa tegnap a tanácsháza nagytermében ünnepi tanácsülést tartott. Az ülésen részt vett Ambrus Je­nő, a Városi Pártbizottság el­ső titkára, a tanács vezetői, országgyűlési képviselők, a város díszpolgárai, tanácsta­gok, a társadalmi szervek kép­viselői. Dr. Szotáczki Mihály, a Jog­tudományi Egyetem dékánja, a Városi Tanács Végrehajtó Bizottságának tagja, mint a tanácsülés elnöke, méltatta alkotmányunk jelentőségét, majd Tatai János, a tanács pénzügyi osztályának vezetője ismertette a tanácsi gazdálko­dás 1968. L félévi gazdálko­dásának tapasztalatait. — Hagyomány immár Pé­csett, hogy alkotmányunk ün­nepének alkalmából kitüntet­jük azokat a polgárokat, akik társadalmi munkájukkal hoz­zájárulnak városunk fejlesz­téséhez — mondta dr. Gala- bár Tibor, a városi tanácstit­kára, a következő napirend előadója. Nyolc évvel ezelőtt kezdődött az „Egy napot Pécsért”-mozgalom, azóta több mint 30 millió forint a tár­sadalmi munka értéke Az elmúlt évben a város lakói több mint 8 millió fo­rint értékű társadalmi mun­kát végeztek, legtöbbet, S millió 202 ezer forint értékűt az első kerület lakosai. A városi tanács a kerületek kö­zötti társadalmi munkaver­seny 1967. évi eredményei alapján ismételten az I. ke­rületi tanács végrehajtó bi­zottságának ítélte oda a ver­senyzászlót. A tanács külön köszönetét fejezte ki a kerü­let egész lakosságának — kü­lönösen a szénbányászok szo­cialista munkabrigádjainak — a kerület fejlesztésében vál­lalt odaadó munkájukért. A tanácsülés elfogadta a kerületi tanácsok végrehajtó bizottságainak értékelését az „Egy napot Pécsért” elisme­rés arany-, ezüst- és bronz­fokozatának adományozására Aranyplakettet adományozott I. kerület: A Mecseki Szén- bányászati Vállalat Széchenyi- akna 40 szocialista brigádjá­nak, a gyárvárosi József Atti­la művelődési ház ifjúsági klubjának, a pécsszabolcsi Ál­talános Iskola szülői munka- közösségének, a Mecseki Szén­bánya Vállalat tervező osztá­lya építési csoportjának, a honvédség Petőfi laktanya parkosító brigádjának, Vasas­bánya, Báthory József 8 fős brigádjának, Eckenfels János- né Arasz u. 8. sz. lakosnak, Hűségjutalmat kapnak a tsz-tagok Nagy visszhangot kiváltó kezdeményezés Egyházasharasztiban Eddig csak a bányászatban és néhány gyárban volt szo­kás évről évre hűségjutalmat fizetni a példás szorgalmú dolgozóknak. Ezért keltett megyeszerte, sőt még a megye határain túl is feltűnést az a hír, hogy már egy mezőgaz­dasági üzem is áttér erre a szokásra. Az egyházasharaszti Jóbarát Tsz ugyanis augusz­tus 19-én 318 ezer forint hű­ségjutalmat fizet ki a tagjai­nak. — Alapszabályunk úgy in­tézkedik, hogy aki becsület­tel, lelkiismeretesen teljesíti munkavégzési kötelezettségét, s nem követ el fegyelmi vét­ségeket, öt éves tagsági vi­szony után egyhavi kerese­tének, tíz év után másfél ha­vi, tizenöt esztendő múltán pedig két havi keresetének megfelelő hűségjutalomra jo­gosult — mondotta Horváth László, a tsz elnöke. — 1961- től, a mai tsz megalakulásá­tól kezdődően számítjuk az első évet A 192 hűségjuta­lomban részesítendő személy között tehát lesznek olyanok is, akik már hét éve tsz-ta­gok. ök azonban már három év múlva megkapják a 10 év után járó összeget, hiszen ne­kik akkor már az is megjár. A lényeg az, hogy ebben az évben felszámoljuk a „restan­ciát”, 1968-tól kezdve tehát nálunk is, minden évben lesz hűségjutalom. Ami a hűségjutalom célját illeti, ők is szeretnék kifeje­zésre juttatni, hogy megbe­csülés, elismerés jár a törzs­gárda tagjának, tehát annak, akire a vezetés mindig szá­míthat. Ezért kap hűségjutal­mat például id. Somogyi Jó­zsef siklósnagyfalusi, id. Ha­zai Antal oldi, Bosnyák Zsif- kó alsószentmártoni alapító tsz-tag. Az öt év után járó hűségjutalom átlagos összege 1500 forint, ami az átlagkere­settől és érdemektől függően persze változhat. Az előbb em­lített három alapító tag pél­dául 1500-tól 2500 forintig terjedő összeget kap. A hűségjutalom átadása tt­. letve a törzsgárda avató cél­jából augusztus 19-én délelőtt 10 órakor ünnepi közgyűlést tartanak a kistapolcai elága­zásnak A közgyűlésre orszá­gos és megyei vezetőket hív­tak meg ünnepi előadónak, ötszáz-hatszáz személyre szá­mítanak, külön autóbuszok szállítják a gyűlés színhelyére az öt községet magában fog­laló tsz tagjait. Tekintve, hogy vasárnap még borús volt az időjárás, a néphadsereg segítségét kérték, s hatalmas sátrakat állítottak fel, ho^ ha a szükség megkívánja, mind az 500—600 embernek fedél legyen a feje felett. Valóságos népünnepély jel­lege lesz ennek a napnak, hi­szen az ünnepi gyűlés után 500—000 személynek terítenek ebédre. A tsz 5 hízót, egy nö­vendékmarhát és egy borjút vágott le erre a napra, a fo­gyasztási és értékesítő szövet­kezet pedig halászlével készül az eseményre. Délután fővá­rosi művészek szórakoztatják majd a hallgatóságot a Bányászati Aknamélyítő Tröszt pécsi kirendeltsége szo­cialista brigádjának, — ezüst­plakettet: a Pécsszabolcsi Bá­nyász ifjúsági sportolóinaki Kozmann Lajos István-aknai szocialista brigádjának, — bronzplakettet: Harmath Pál, Palahegy u. 12, Pintér István, Palahegy u. 7, Vidákovics Ká­roly, Gyöngyösi I. u. 10, Gyer- gyák Jánosné. Ságvári E. u. 28, Uranka Jenő, Vasas II„ Balogh József, Ságvári E. u. 16. sz. alatti lakosnak, vala­mint a pécsbányatelepi Álta­lános Iskola biológiai szakkö­rének. y. kerület, — arany- plakettét: a Pécsi Hőerőmű­nek, Kovács Antal tervező­mérnöknek, Ág u. 1. sz., és Keller Ferenc, Orgona u. 22. sz. alatti lakosnak. Ezüstpla­kettet: o Nagy Lajos Gimná­ziumnak, a Széchenyi Gimná­ziumnak, a honvédség kert­városi alakulatának, dr. Kar­dos Gyula, Pécs, Nyárfa u. 2. sz., Wittmer Antal, Losoncz u. 37. sz., Nemes Attila, Mó­ra F. u. 107. sz., és Wittern- berger András, Zidina-kör- nyék 17. sz. alatti lakosnak. Bronzplakettet: a Zipernov- szky Károly Gépipari Techni­kumnak, Paradinovics Ferenc Keszűi u. 14. sz., Ádám János, Nyárfa u. 46. sz., Szekeres János, Nyárfa u 50. sz. és Du­dás László, Kapács u. 14. sz. alatfi lakosnak. III. kerület, — aranyplakett: Mecseki Érc­bánya Vállalat dolgozóinak, akik a Holló-dűlőben végeztek társadalmi munkát, valamint Haraszti Pál festőművésznek. Ezüstplakettet: a Pécsi Viz- és Csatornamüvek KISZ-bri- gádjának, a DÉDÁSZ „Szig- ma 8” ifjúsági tervező brigád­jának és Márton Istvánnak. A tanácsülés elfogadta azt a javaslatot, hogy a jövőben az „Egy napot Pécsért” em­lékérem a város fejlesztésé­ben, építésében végzett fizikai munkán kívül szellemi társa­dalmi munkavégzésért is ado­mányozható, arany-, ezüst- és bronzfokozata, a 200 vagy ezt meghaladó, illetve 150 és 100 társadalmi munkaóra teljesí­téséért. „Sopianae” elnevezé­sű új emlékérmet is alapítot­tak, a gazdasági élet, a ter­melés, a városfejlesztés és vá­rosépítés, a tudomány, a kul­túra és a művészet, valamint a társadalmi és politikai élet terén elért kimagasló telje­sítményért. Megmaradj dísz­polgári cím a kiváló fizikai« illetve szellemi munka vég­zéséért. A díszpolgári címmel egütt kell adományozni a „Sopianae” aranyérmet is. A kitüntető elismeréseket min­den év augusztus 20 alkalmá­ból adományozzák. A i

Next

/
Oldalképek
Tartalom