Dunántúli Napló, 1968. július (25. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-17 / 166. szám

Ara: 70 fillér VU&g proletárjai, egyesülj etem i Dunámon naplö xxv. évfolyam, 166. sióm Az MSZMP Baranya megyei Bizottsága és-a Megyei Tanács lapja 1968- íúnus i*-. szerda j A tartalomból: | Megnyílt a genfi leszerelési értekezlet j Ores helyek a gimnáziumokban Nyitva a kapu mindenki előtt \ Békés atomhírek | Harci gyűlés ) Honnan rajtolt a reform ? Komplex program a szénbányászatban Árengedmény az állandó szén / og yasz toknak Figyelembe veszik a bányászat idényszerűségét A csorgunk a téren, kelle­mes este van, jól esik nézelődni. Barátom — az egyik pécsi bánya­üzem dolgozója —, magabiz­tosan magyarázza, mit kelle­ne szerinte tenni, hogy Pécs igazán nagy város legyen, amikor hirtelen elénk toppan Klári, valamikori iskolatár­sam. Évek óta nem láttuk egymást, záporoznak hát a kérdések. Hogy vagy, mit csinálsz, mire vitted? Újság­író vagyok — mondom. Klári másra már nem is kíváncsi — neked aztán megszaladt, fiú — lelkesedik —, s már kérdezi is a barátomat: hát maga, szinten zenész? Bará­tom zavartan elmosolyodik, igen, mondja, kollegák va­gyunk, csak én nem itt, liá­néra Kaposváron ... Meg­iszunk egy kávét, s Klári már búcsúzik is. Mi még maradunk. Szótlanul bámul­juk az üres kávéscsészénket. Valahogy nem megy a be­szélgetés. Nem tudom meg­érteni a barátomat Miért kellett hazudnia? Jól keres — jobban, mint én —, szereti a szakmáját, ■munkahelyén megbecsülik. Ha ő lenne az első, aki egy adott pillanatban fülem hal­latára másnak adja ki ma­gát mint aki, talán nem izgatna a dolog, de sajnos, vannak már hasonló „élmé­nyeim”; fiatalok között gya­kori, majdhogy nem divat az ilyesmi. Tucatnyi példa jut eszembe, de a „szépítés” oka mindig ugyanaz volt: a fizikai munka szégyene. De ha így van, akkor annak oka van. Alaposabb és mélyebb, semmint hogy el lehessen intézni egy megvető mozdu­lattal; éretlen vagy szélhá­mosságra hajlamos emberek megnyilvánulása mond­ván. Nehéz megmondani, hol kezdődött Talán ott hogy egyre több szülő tűzi maga elé célul, hogy a fiából „kü­lönb” embert nevel, mint 6 maga, s ez alatt többségük mindössze annyit ért, hogy a gyerek ne végezzen fizikai munkát. Persze, az is lehet hogy „feljebb” van a hiba. Elemezni kellene, mennyire vettük az elmúlt években komolyan az egyszerű embe­rek szavát, kikértük-e taná­csaikat, s ha igen, hallgat­tunk-e véleményükre — mert a munkás-megbecsülésnek szerintem ez az alapja. De nézzük a kérdés másik ol­dalát: mennyire becsülik az ifjú kétkezi munkások saját magukat? Az iskola befejezése után — félig gyerekfejjel —; nyomdában kezdtem az „élettel” Való ismerkedést Az első ami meglepett: bár­milyen rendű vagy rangú ember is lépett köszönés nél­kül a szedőterembe, kollé­gáim átkiáltottak egymás­nak: Nem láttad, bejött va­laki? Akkor — ma már tu­dom —, azért tetszett ez ne­kem, mert vakmerő csínynek véltem, pedig a dolog lénye­ge nem ez. A lényeg az önbecsülés. Egykori kollegáim között egy sincs, aki valaha PANELHÄZ MOHÁCSON: Harmlnclakásos panelházat építe­nek Mohácson a Liszt Ferenc utcában a Tolna megyei Állami Építőipari Vállalat dolgozói. Az épületelemeket a dunaújvá­rosi házgyárból szállítják Mohácsra." Az épületet a Bőlyi Állami Gazdaság építteti dolgozói részére Félmillió hold öntözött terület Takarékoskodjunk as öntözővízzel! is letagadta volna szakmá­ját, vagy kevesebbnek érezte volna magát bárkinél is, pedig többségük reggeltől estig olajos ruhában, festékes kézzel végzi munkáját. Azt hiszem, mindenki is­mer öreg szakikat, akiktől nemcsak a szerszámfogást vagy az anyagok „lelkének” felfedezését leshették el a fiatalok, de emberi tartást, szakmaszeretetei, munkás büszkeséget is tanulhattak. Ezeket az öregeket mindenki tisztelte és becsülte. Mert — s ez életük legfőbb tanul­sága — a legegyszerűbb és legnehezebb munkát is lehet méltósággal végezni. Ha egy kétkezi munkás eleve úgy jár az emberek között, hogy kisebbségi érzése van — vagy ami ezzel egyet jelent: büntetésnek érzi fel­adatát —, majd hogy nem törvényszerű, hogy mások — az iskolázottabbak, a maga­sabb beosztásúak, a tisztább ruhában járók — előbb- utóbb fontosabbnak, különb­nek érzik magukat nálánál. Persze, — ezt talán már mondanom sem kellene —, az önbecsülés nem egysze­rűen magasra emelt homlo­kot jelent, hanem mindenek­előtt precíz, elismerést köve­telő, értékes munltát. Ha már az önbecsülésnél tartunk — s szóba került a ruha is —, megkérdezem: vajon miért olyan sok manapság a gyárakban az igénytelenül öltözött, közvetlen munkahe­lyével mit sem törődő ifjú­munkás? Megint az öreg szakik példáját szeretném idézni, akik évtizedeken át nap mint nap foszladozó nyakú, de hófehérre mosott ingben álltak a gép mögé, ezzel is kifejezve: komolyan veszik, tisztelik és megbe­csülik önmagukat és szak­májukat. Vannak személyes ismerőseim, akik az utcán olyan elegánsak, mint bár­melyik filmszínész, a gyár­ban azonban rongyokban dolgoznak; ismerek fiatal esztergályost, aki azzal di­csekedett, hogy munkaruhája a sok olajtól úgy áll a szek­rényben, mintha bádogból lenne, és tudok olyan ipari tanulókról, akik virtust csi­nálnak abból, kinek van legkevesebb gomb a „melós szerelésén”... H a egy fiatal szakmunkás letagadja a foglalkozá­sát, nyilván azért te­szi. mert kevésnek, je­lentéktelennek érzi, amit csi­nál. No, de egyazon felada­tot sokféleképpen lehet vég­rehajtani! A legkiválóbb el­képzelést is ki lehet még valamivel egészíteni és a legpontosabb dokumentációt is el lehet rontani. Embere válogatja. Nincsenek fontos és kevésbé fontos munkakö­rök, csak jól és rosszul vég­zett munka van. Aki öntu­dattal és igényesen nyúl a munkához, több eredményt tud felmutatni, s ennek kö­vetkeztében nyilván nagyobb megbecsülésben is részesül. Mert a becsülés és önbecsü­lés két egymástól elválaszt­hatatlan fogalom B. S. Kedden a MÉM-ben dr. Soós Gábor mezőgazdasági és élel­mezésügyi miniszterhelyettes sajtótájékoztatót adott az ön­tözéses növénytermesztés hely zetéről és problémáiról. Bevezetőben hangsúlyozta: A nagy szárazság miatt ug­rásszerűen nőttek meg az igé­nyek az öntözőberendezéseket értékesítő kereskedelmi szer­veknél, de amire nem volt példa a hazai mezőgazdaság történetében, az AGROTRÖSZT az első félévben 54 000 csövet érté­kesített, míg tavaly az egész évben 44 000-re volt szükség a hazai mezőgazdaságban. Az érdekelt szervek az ön­tözési kérdések összehangolá­sára most operatív bizottsá­got alakítottak. Gyors munká­val alig egy hét alatt fel­mérik az alapanyag-ellátás és a gyártó kapacitás várható alakulását és ennek megfele­lően Intézkednek. Előrelátha­tólag öt-hat hét alatt lehet enyhíteni a jelenlegi cső és alkatrészhiányt. A miniszterhelyettes befe­jezésül elmondotta: a vízügyi szervek mindent megtettek a mezőgazdaság megsegítésére. A tavalyihoz képest kétszerte nagyobb teljesítménnyel, je­lenleg másodpercenként 200 köbméter vizet adnak és a szivattyúk a szokásos 800 üzemóra helyett a legtöbb he­lyen már 1200 órát teljesí­tettek. 900, eredetileg más cél ra szánt belvízi szivattyú is az öntözőtelepeket szolgálja ki. A vízkészletek rohamos apadása — például a Tisza 27 centiméterrel alacsonyabb a július eleji átlagnál — arra figyelmeztet, hogy nagyon takarékosan kell bán­ni az öntözővízzel. Máris el­sőfokú vízhasználat! korlá­tozást kellett elrendelni a Balatonon, és ha nem ér­kezik csapadékutanpőtlás, a Tiszán, a Körösökön Is ha­sonló intézkedésekre kerül­het sor. Ez lényegében azt jelenti, hogy csak azok a növényfé­lék — például a zöldségek — kaphatnak mesterséges csapa­dékot, amelyek egyszerűen nem nélkülözhetik a nedves­séget és a vízelvonás rend­kívül súlyos károkat okozna. Tamási István, az Egyesült Magyar Szénbányák elnöke szerint a szénbányászatban sikerült megtalálni a jövő út­ját, és ezen az úton már meg is indultak. Az eddiginél sokkal jobban figyelembe veszik a szénbá­nyászat idényszerűségét. Télen elsősorban a kitermelést, a nyári hónapokban viszont az előkészítő munkálatokat nö­velik, a 44 órás munkaidőt pedig a legtöbb helyen úgy hozzák ki, hogy télen hat, nyáron öt napot dolgoznak he- tenkint a bányászok. A szénbányászat további fel adatairól az egyesülés nagy komplex programot dolgoz ki. A széleskörű piackutatással felmért fogyasztói igények és A lakosság építőanyag-ellá­tás helyzetét, problémáit is­mertette kedden Samodai Ár­pád, a Tüzelő- és Építőanyag Kereskedelmi Egyesülés igaz­gatója. A kereskedelem az idén a tavalyinál 11 százalékkal több, összesen 4.7 milliárd forint értékű építőanyagot hoz for­galomba. Az idén várhatóan 40 ezer lakás épül magánerő­ből, s ehhez részben hazai termelésből, részben import­ból gondoskodtak elegendő építőanyagról. Mintegy hét- százmillió forint értékű anya­got importálnak, s további erőfeszítéseket tesznek a hazai termelés növelésére. Egyebek között . anyagilag ösztönzik a gyárakat. — Például minden ezer többlet tégláért 250 fo­rinttal többet fizetnek az üze­meknek. Ennek nyomán az ere­detileg vállalt mennyiségen felül negyvenmillió téglát ad az idén az ipar a kereskede­lemnek. Az ellátás javítására a bányák termelési ajánlatai­nak egyeztetésével állították már össze az 1969—70-es prog­ramot. A szénárat szeretnék ja­nuártól úgy megállapítani, hogy árengedményt adhassa­nak állandó fogyasztóiknak. Ezért csökkenteni kívánják az önköltséget. Részben műszaki fejlesztéssel, részben úgy, hogy a kedvezőbb önköltségű bá­nyák termelésének növelésé­vel egyidejűleg fokozatosan felszámolják az átlagnál gaz- daságtalanabb bányák műve­lését. Elbocsátásokat nem tervez­nek, a természetes lemorzsoló­dást viszont a teljesítmény növelésével akarják ellensú­lyozni. a kereskedelem a BNV-n egy olasz mozaiklap gyártógépsort vásárolt a beton- és vasbeton- ipari művek számára, amely a berendezés termelését évi mintegy 300 ezer négyzetmé­ternyi mozaiklapot, a belke­reskedelemnek adja át. A nehézségek ellenére az idén tovább növekedett az építőanyag forgalom — öt hó­nap alatt két százalékkal — s javult az ellátás. Jelenleg a legnagyobb hiány tetőfedő anyagokból van, hiszen az idén az ipar csupán 40 szá­zalékát szállítja annak, mint amennyire szükség lenne. — Ugyancsak gondot okoz a tég­la, a vasbetongerenda, az aj­tó és az ablak beszerzése, pe­dig ezekből a cikkekből jóval, többet szállítanak a gyárak a tavalyinál, örvendetes viszont, hogy a múlt évben még hi­ánycikknek számított cement, mész, kavics, gipsz, parketta­import, csempe országszerte korlátozás nélkül kapható a TÜZÉP telepeken. Az Építőipari Vállalat lakatos részlege évi 18—20 millió forintos kapacitással dolgozik. A szükséges vasmunkákat: ajtókat, ablakokat, lépcsőkorlátokat, tetőszerkezeteket ők ké­szítik a vállalat részére. A képünkön látható állványokból 40 darabot gyártanak, me­lyekkel a panelüzemet fogják bővíteni. Foto: Rácz Károly Negyvenezer lakás magánerőből Sajtótájékoztató az építőanyag-ellátásról Becsülés-önbecsülés

Next

/
Oldalképek
Tartalom