Dunántúli Napló, 1968. július (25. évfolyam, 153-178. szám)
1968-07-14 / 164. szám
forrni Duno ntQil napto 1968. jiißus 14. Iskolai téma a szünidőben: |f Mérhető-e a nevelés eredménye? A megye legjobb középiskolája: a Komlói Kuu Béla Gimnázium Mit vár a szülő: jeles bizonyítványt vagy jól nevelt gyermeket? A «tklósl tanács két évvel ezelőtt kezdte meg a csatornázást. 1966- ban ezerkétszáz méter, ebben az évben ezerháromszáz méter hosz- •zúságban készül el a hálózat. Ezzel egyidőben csapadékvíz-levezető csatornát is építenek Siklóson A középiskolai oktató-nevelő munka eredményességének vizsgálatáról, továbbá a baranyai középiskolák helyzetéről, feladatairól tárgyaltak a múlt héten a megye középiskoláinak igazgatói. A Mohácson rendezett, négynapos tanácskozáson többek között országos hírű szaktekintélyek tartottak előadást. így dr. Szvétek Sándor a Kalo- | csai I. István Gimnázium Kollégiumának igazgatója az j iskolai nevelő, valamint dr. i Kiss Árpád, az Országos PeAz életszínvonalról kifejtett nézetek erősen eltérőek Nincsenek kényes kérdések Ezer hu Iszúz bányász nyilatkozata a legaktuálisabb belpolitikai és gazdasági kérdésekről dagógiai Intézet tanszékvezetője az iskolai oktatómunka eredményességének vizsgálatáról értekezett. A tanácskozáson megállapították : az eredményvizsgálat lehetséges és szükséges pedagógiai feladat Ez különösen a nevelőmunka eredményére vonatkozik, amely az oktatással szemben bonyolultabb. Nagyon gyakran előfordul, hogy magas oktatási eredményekkel nem párosul a megfelelő nevelési eredmény, vagy éppen fordítva, viszonylag nem túl jó tanulók neveltségi színvonala jónak mondható. Ez utóbbi esetben jelentkezik az a szülői felfogás, hogy „nem szükséges a jeles bizonyítvány, csak rendes embert neveljenek a fiamból”. S meg kell vallani, sok igazság van ebben a felfogásban Js. A mohácsi tanácskozás résztvevőinek véleménye szerint a nevelő munkát nagy figyelemmel kell kísérni, s eredményét szükséges mérni. Ennek a mérésnek azonban mind a módszere, mind a terjedelme sokoldalúságot kíván. Nem korszerűek, s nem vezetnek eredményre, az eddig sok helyütt egyedül alkalmazott úgynevezett „írásbeli ankétok”, amikor a gyerekektől írásban kértek választ meglehetősen általános kérdésekre. Elhatározták: kevesebb mérést végeznek, de azt jobban előkészítik. Ehhez az országos szervek, valamint a megyei szakfelügyelet segítségére van szükség. Baranya megyében egyébként az országos helyzethez képest igen előrehaladott állapotban van a középiskolai oktató-nevelő munka eredményességének vizsgálata. A Megyei Tanács VB művelődési osztálya ezt négy szempont figyelembe vételével mérte meg legutóbb. E szempontok: a középiskolák valamennyi osztályának év végi tanulmányi eredménye, az érettségi eredmények, a tanulmányi versenyekben elért megyei és országos eredmények, végül a felsőfokú oktatási intézmények felvételi vizsgáin való szereplés. Mind a négy tényező figyelembevételével a megye középiskolái közül magasan a legjobbnak mutatkozik a Komlói Kun Béla Gimnázium. De megtárgyalták a baranyai középiskolák helyzetképét is. E szerint az oktatás és nevelés személyi és tárgyi feltételei az országos szinten vannak, így lehetséges, hogy munkájukat országos mércével mérjék. Erre ad lehetőséget az is, hogy a megye „gyerekanyaga”, vagyis a tanulók tehetsége, társadalmi összetétele ugyancsak eléri az országos szintet. A megyében eddig általában érvényesült a nevelésközpontúság elve. Különösen a tanórán kívüli nevelő munkában értek el figyelemre méltó eredményeket. Ez a tanórai nevelő tevékenységet — csakúgy, mint az egész országban — fokozni kell. Végül ugyancsak elérik, sőt, egyes esetekben túl is haladják az országos színvonalat a korszerű oktatás baranyai módszerei, szervezeti formái, segédeszközökkel való ellátottsága, valamint intézményvezetése. De feladat még: fokozni kell a felügyelet munkájának eredményességét. Seggel a piacos Pécsett tanácskoznak a megyei jogú városok tanácselnökei „Az elmúlt Időszakban a tóváros és más magyar városok között nem volt olyan rendszeres kapcsolat. mely alkalmas lett volna arra, hogy a városok egymás gazdásági, egészségügyi, kulturális, szervezési, Irányítási és egyéb tapasztalatait folyamatosan megismerjék és ennek segítségével munkájukat kölcsönösen segítsék.** — A levél még tavalyi keltezésű. Pécs m. J. Város Tanácsa vb-elnökéhez Intézte Sarlós István, a Budapest Főváros Tanácsa vb-elnö- ke. az általános tapasztalatok átadására, kiadványcserékre, kulturális rendezvénycserékre és egyéb területekre Irányuló munka- kapcsolat kialakítását javasolva. Hasonló tartalmú levelet kapott a többi megyei jogú város tanácselnöke la. Ax együttműködés tartalmának és formálnak meghatározására még ugyancsak tavaly, a fővárosban került sor, ezen a megbeszélésen részt vettek a Minisztertanács tanácsszervek osztálya, a Fővárosi Tanács és á megyei Jogú városok képviselői. Sarlós István kifejtette, az lenne a helyes, ha az együttműködés formál teljesen szabadok lennének és csupán a célszerűség döntené el, hogy esetenként milyen formában realizálódjék a kapcsolat (személyes találkozás, szakmai megbeszélés, Írásbeli anyagok megküldése stb.j. Véleménye szerint a várospolitika, a városfejlesztés, a közmű- és szolgáltatás, a helyi Ipar és kereskedelem, az okta- tás, művelődés és egészségügy. valamint a hatósági jogkörök gyakorlása lennének azok a szakterületek, melyekben a városok kölcsönösen segíthetik egymást. Dr. Dános Ferenc, a Minisztertanács tanácsszervek osztályának vezetője ezt a lakásépítés, a köztisztaság és a közlekedés területeivel Javasolta kibővíteni, majd elmondotta; véleménye szerint igen hasznos lenne, ha a városok figyelemmel kisérnék a külföldön történd városfejlesztést, megismerkednének kinti Ipari és egyéb beruházásokkal. és tapasztalataikról tájékoztatnák egymást. Esetleg megvalósítható lenne a városok együttes külföldi tapasztalatcseréje is. A közben eltelt idő alatt elkészült a főváros és a négy megyei Jogú város együttműködésére vonatkozó program. Ennek keretében július 19-en Pécsett rendeznek konzultációs jellegű tapasztalatcserét „Az alsófokú tanácsok Irányításának problémái, módszerei, az 1023 1967. sz. Borin, határozat tükrében** címmel. A tanácskozáson részt vesz Sarlós István, a Budapest főváros Tanácsának vb-elnöke és a megyei jogú városok tanácselnökei. — Szokolal felv. — Jobban odafigyelni az emberekre! — adta ki a jelszól a Mecseki Szénbányák Párt- bizottsága az új gazdasági mechanizmus előkészítésén ok időszakában, s ez az elv azóta is a pártmunka gerincé* képezi a . bányaüzemekben Most legutóbb minden eddiginél szélesebb körű véleménycserére került sor: a vállalat tizenhét üzemében KKM dolgozó fejtette ki véleményét a legaktuálisabb belpolitikai és gazdasági kérdésekről. A hatalmas munkában 34 beszélgető bizottság 730 tagja vett részt, de nagyon sokan töltöttek ki kérdőíveket is. A felvetések és a válaszok egyaráíit igazolták: nincsenek kényes kérdések... A mechanizmusról Valamennyi megkérdezett egyetértett abban, hogy a reformra szükség volt A különböző szervek önállóságával kapcsolatban már sokkal eltérőbbek a vélemények. A nagyobb üzemek — Kossuth- bánya, Zobák-akna — dolgozói úgy vélik, az üzemi lehetőségek inkább csökkentek, mint nőttek, s ez gátat szab a helyi kezdeményezések kibontakozásának. Többen úgy nyilatkoztak, hogy a reform bevezetését alaposabb gazdasági felmérésnek kellett volna megelőznie, az elmúlt időszakban ugyanis — különösen a bányászat vonatkozásában a kapkodás, a tervszerűüen- ség számos jelével találkoztak. Sok kérdés foglalkozott a mechanizmus emberi vonatkozásaival, illetve a reform műszaki fejlesztő hatásával. A vélemények: a műszakiak többnyire csak a termeléssel törődnek; a munkahelyi biztosítás mintha másodrendű lenne; a bérek nem tükrözik a valós szakmai felkészültséget; a gépesítés nem elég gyors ütemű. összességében nézve mégis nagyon kedvező a mechanizmus eddig eltelt időszakáról alkotott vélemény: a rémhírek alaptalannak bizonyultak, aki dolgozni akar, bőven talál munkát, s ami a legfontosabb: a jövő minden vonatkozásban biztos. A részletkérdéseket illetően természetesen hangot kap az aggodalom is. Kossuth-bányai dolgozók mondták: szigorúbb ellenőrzést kellene gyakorolni, mert nagymérvű a burkolt árdrágítás. Szászvári vélemény: a csomagolás megváltoztatása után fontos közszükségleti cikkek árát is emelték . . . Az életszínvonalról Az életszínvonal alakulásával kapcsolatos kérdések bizonyultak a legizgalmasabbaknak, s ennek megfelelően a vélemények is erősen eltérőek. A megkérdezettek 50 százaléka szerint kielégítő az életszínvorr iunk: 30 száza lék úgy véli, az idén sémái képpen sem lehet javulásról ktszélni, mások arra hívták 7Vem néztem még utána, ~ hogy a Madárvédő Egye sülét milyen szempontok alapján toborozza tagságát, de mindenesetre felhívom a figyelmüket a magarbólyiakra. Pontosabban a magyarbólyi vasútállomás vonatkísérőire, névszerinl Kisasszondi Györgyre, Anczmanh Lajosra és Rab Józsefre. Hármuk közül Kisasszondi György volt a soros szolgálatos azon a május elejei napon, amikor a fecskepár, ki tudja milyen megfontolásból éppen az ő szerelvényük postakocsiját találta a legalkalmasabbnak a fészekrakásra. — Először arra gondoltam, hogy jószándékkal elriasztom őket a mihaszna munkától, de aztán másképpen döntöttünk a társaimmal. Majd jobban vigyázunk a pakolásokkal, a tolatással és egyebekkel, hogy a rázkódtatás le ne rombolja a fészküket, a többit meg rájuk bízzuk... Nem is volt semmi baj. A kedves kii „fehér mellénye- j seic” igaz sok idővel, fárad- : Sággal, de megépítették a fész- I két a furcsa ereszalján. — Június felezőjén már Potyautas fecskék négy kis sárgaszájú, billegőfejű potyautas kandikált le ránk a fészekből, mégis nagyobb volt a gondunk, mint az örömünk, hogyon óvjuk meg őket a lepottyanástól... Anczmann Lajos vékony deszkalapból „erkélyt” fabrikált a fészek alá, ami aztán nemcsak a fiókákat, hanem őket is megóvta a felülről igen gyalcorta fenyegető „balesettől”. Én csak azon csodálltozom, — vette át a szót Anczmann Lajos, — hogy a folytonos utazgatás, a tolatás és a paklikocsi igen gyakori vágánycseréje egyszer sem tévesztette meg az elemózsiát hordozó szülőket. ügy eligazodtak, mintha csak megjegyezték vol na a kocsink rendszámát. És milyen raffináltak voltak. Nem egyszer megfigyeltem ügyességüket, ahogyan megosztották a munkát egymás- között. Például, amíg a kicsinyeket nevelték, sohasem történt meg, hogy egy időben i etették őket, hanem olyanféleképpen rendezték ezt, hogy a vonat végállomásain váltották egymást, amit vasutas nyelven inkább úgy neveznénk, hogy tur-retúr formájában vadászgattak a rovarokra. Hát így kímélték erejüket. ... Rab József némileg más véleménnyel volt patronáltjaikról. — Sohasem felejtem el azt a napot. Éjszakára osztottak be, méghozzá egy Jugoszláviába induló vonatra, s ezért a miénknél jobb állapotban lévő paklikocsit kapcsoltunk a szerelvényre. Már húztuk kifelé a váltókon, amikor elképedve látom, hogy a fecskéink egyike ott repdes a fejem fölött, idegeskedve keresi a fészket, aztán megadva magát a sorsának rátelepedett a tolóajtó prizmájára. És ott | mivel vigasztaljam. Útközben legyet fogtam neki, nem fogadta el, beszéltem hozzá, rám sem hederített. Alighanem szégyellte magát a tévedésért Hanem azt a ribilót, amikor újra összetalálkozott párjával?! Fogadni mernék, hogy az úti kalandjait mesélte el a családjának... Na, de hova tűntek azóta már az élményekkel — vagy ahogy ők mondották, — az örömökkel, gondokkal bővelkedő hetek, hónapok! A kis „potyautasok” is felcseperedtek, rég kirepültek már a fészekből és a fecske szülők is „hűtlenkednek”. Anczmanh Lajos panaszolta el, hogy mos tanában leginkább csak reggelenként kukkantanak be a kocsiba, aztán „hátra se nézve” elszárnyalnak, ki tudja hová és miért. — Most már csak azt reméljük, hogy Kisasszony napra, — mert ez a búcsúzó idejük — visszajönnek mégegp- szer hozzánk családostól, hogy utoljára jól szemügyre vegyék albérletüket, mert mi ■ *•*«* *»* tünk Magyarbölyba. Sajná.lko-, ~ 1 * * * zásomban azt sem tudtam. Pálinkás Györg.- fel a figyelmet, hogy a azá- t zalékok mögött nagy egyen- tétlenségek vannak. j Sokan panaszkodtak. Sze- t rintiik a bányászok életszín- vonala 2—3 év óta stagnál, i* Többen javasolták: vizsgálják i. felül a premizálási rendszert,- mert a kiskeresetűek jövedel- me jelentősen csökkent. Az igazgatóság dolgozói úgy 0 vélik: kialakulóban van egy- réteg, amehnek minden meg- adatik. Az egyenlőtlenségek- növekedéséről egyébként má- 4 sok is. sokan, szót ejtettek. 1 Különösen a nyugdíjasok és i a nagy'családosok helyzetét il- letően nagy az aggodalom. i A vendégátóipari és keres- kedelmi ellátással kapcsolatos kérdésekre válaszolva legtöbben egyértelműen leszögezték: az áruválaszték nőtt, a kiszolt gálás javult. Egy negatív ész- revétel: miért tűntek el a bol- tokból az árrendezés során- leárazott cikkek? i Külön kérdéscsoport fogta 1i kozott a párt- és a munkás- osztály vezető szerepével. A . megkérdezett 1600 bányász- egyöntetűen hangsúlyozta: , legfelsőbb szinten teljes mér- 3 lékben éivényesül a párt- és- a munkásosztály akarata. He- > lyi vonatkozásban már több i volt a kétkedés. Az István- aknaiak véleménye szerint az- üzemi párt vezetőség jogköre . szűkül. És még egy nagyon i figyelemreméltó nézet: a párt,- i tagság kezd hátrányt jelenteni- a pártonkívüliséggel szemben.- Aki a közösségnek szenteli életét, nem ér rá „keresni”, i s ezért — sokszor — még jó- szót sem kap eleget A kollektív szerződésről ' Az üzemi demokrácia jelen- \ tőségéhez mérten sok időt ■ szenteltek a beszélgető bizottságok az ezzel kapcsolatos né’ zetek megismerésére. Az üzemi demokrácia megvalósulá- ’ sát a szakszervezetek szabad " működésében és a dolgozók 1 véleményének megbecsülésében látják legtöbben. A ter- ’ melési tanácskozások rendsze- 1 rét egyöntetűen helyeslik, jelenlegi formájában azonban ' sokan formálisnak tartják. A ' Petőfi-aknaiak panaszkodtak: 1 hiába tesznek javaslatokat, ■ nemcsak hogy nem valósítják meg azokat, de még csak nem ' is válaszolnak rájuk. Sokan javasolták, hogy a ' jövőben negyedévenként kör- 1 létenként, illetve brigádon- ! ként tartsák meg a termelési tanácskozásokat. Fontosnak tartják, hogy az előadó minden esetben jól felkészült, a helyi viszonyokat kitűnően is■ merő, tekintélyes vezetőember legyen. Sok szó esett a kollektív szerződésekről. A vélemények ezzel kapcsolatban is megosz- i lanak. A vasasiak szerint belekerült. amit kértek, Kossuth- b nyán. Szászváron és Újhegyen az ellenkezőjéről panaszkodtak. Mindenki elégedett volt az anyák védelmét szolgáló paragrafusokkal, de j már közel sem volt ilyen i egyetértés a felmondási, idd | vonatkozásában. Ita a dolgo- ! zó mond fel, akkor 6—8 hét ' a felmondási idő. ha a válla- : j lat, akkor 15 nap... Ezer apró kérdés Az őszinte légkörben lefoly- . tatott, baráti hangulatú beszélgetések nagyszerű alkalmat adtak arra is, hogy életünk periférikusabb területei- t ró! is szó essen. Néhány ezek | közül. Bányászok kérdezték: : meddig ad az állam támogatást az egyháznak? Mikor éri el a falvak kulturális színvonala a -fiatalok-által'támeKz- tott pnini,iiiális .igényeket?. Mit tesz az állam az egyetemre pályázó munkás- és paraszt származású gyértnekek segítése érdekében? Nagyon sole an fejtették ki | nézeteiket hazánk külpolitikáját illetően. Voltak kemény hangok- Is. Rendkívül élesen fogalmaztak a megkérdezettek, amikor a társadalmi tulajdon megkárosítóiról volt szó. Az ezzel kapcsolatos megelőző és büntető intézkedéseket nem tartják ki- elégítőeknek. A nagy munka tapasztalatainak összegezése elkészült Az erről készült jelentést a párt végrehajtó bizottság megtárgyalta, az ügy ezzel azonban nem kfriil le a napirendről. Az elkövetkezendő hónapok és évek gyakorlati munkája során messzemenően figyelembe veszik az elmondottak alapján levont következtetéseket. Békés Sándor
