Dunántúli Napló, 1968. július (25. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-13 / 163. szám

me. jút>«s is. Punantmt napio 3 öt plusz kettő gond Szombaton és vasárnap elnéptelenednek a MAY rakodóterei A csökkentett munkaidő legsúlyosabban talán a MÁV- ot érinti. Az amúgy is ellent mondásos helyzetet — nagy szervezettség, az optimumra ▼aló törekvés magában a vasúti szállításban, spontanei­tás, anarchia az áru- és sze­mélyfuvarozás terén jelentke­ző igényekben — még jobban bonyolítja, kedvezőtlenebbé teszi. A kormányrendelet ér­telmében a vállalatok kötele sek a muankaidő csökkentésé­vel kapcsolatos felkészülési tervüket egyeztetni az illeté­kes tanácsokkal és a közle kedési szervekkel. A MÁV Pécsi Igazgatósága ennek alapján udvarias hangú leve­let küldött a területén fuva­roztató vállalatoknak (259 vál­lalatnak, amelyből 86 bara­nyai), közöljék a munkaidő csökkentési tervüket, hogy ennek ismeretében a MÁV fel tudja mérni a várható utasáramlást, s hogy a fuva­rozási feladatkörben saját munkarendjét az új vállalati munkarendhez igazítsa. A körlevélre eddig a vállalatok fele válaszolt, Szerdán 125, vasárnap mélypont A személyszállítást illetően nincs szükség változtatásra, elenyészően kevesen kérték a menetrend módosítását. Újab­ban különben is több vonat közlekedik, ami azonban in­kább a kulturált utazást szol­gálja. A gondok az árufuvarozás­ban tornyosulnak. A szabad szombatok miatt a kocsik ki- és berakási ideje megrövidült, a rakodás jóformán a hét népr napjára — hétfő dél­utánra, kedd, szerda, csü­törtökre és péntek délelőttre •— koncentrálódik. Szombaton és vasárnap teljesen elnépte­lenednek a rakodóterek, mert a fuvaroztató vállalatok nem rakodnak, egyesek azért, mert nincs is mit, ezeken a napo­kon nem is termelnek. A Me­cseki Szénbányák feladásai az Igazgatóság évi forgalmá­nak közel egynegyedét teszik ki. Ebben az évben a műszak­naptár szerint mindössze 16 szombaton rakodnak, a töb­bin nem, vagy csak minimá­lis mennyiséget. A hétvégi napokon nincs termelés. Nézzük meg a dolgot a szá­mok tükrében. A MÁV-nál korábban 6 napon át rakod­tak, vasárnap volt a gyenge nap. Újabban, mint említet­tük, csak a hét 4—5 napján. Ha a napi átlagos feladáso­kat száznak vesszük, akkor a szerdai berakás 125, a szom­bati 82 és a vasárnapi 40. A hét közepén csúcsforgalom, a kocsipark maximális kihasz­náltsága — szombaton és va­sárnap pangás: szabad kapa­citás jelentkezik. A termelé­kenység ennek következtében romlik, a kocsiforduló indo­kolatlanul lelassul. Holott a vonatok szombaton és vasár­nap is csakúgy közlekednek, vagy közlekedhetnének, ha nem állana annyi kocsi, a vasutasok szolgálatban van­nak. Egy kis számolás Mielőtt a probléma megol­dásán törnénk a fejünket, nézzük meg a kocsik kiraká­sát. A legtöbb vállalat úgy nyilatkozott, hogy a csökken­tett munkaidőre való átté­rés ellenére is kirakják az érkező kocsikat, legfeljebb egy-kettőt nem. A tapaszta­latok mégis azt mutatják, hogy a szombati és munka­szüneti napok kirakásai, va­lamint az éjszakai kirakások száma jóval kevesebb. A leg­utóbbi 5 hónap adatai szerint az éjfélkor kirakatlan kocsik száma átlag közel 16 száza­lékkal, a késett kirakatlan kocsik száma pedig ugyan­ezen idő alatt 32 százalékkal emelkedett az elmúlt év ha­sonló időszakához viszonyít­va. Az utóbbi időben a hely­set tovább romlott Milyen megoldások kínál­koznak? Milyen eszközökkel lehetne ösztönözni a vállala­tokat a szombati és vasár­napi rakodásokra? Csökkent­sék a fuvardíjakat! Lehessen olcsóbban feladni ezeken a napokon. Tudomásunk sze­rint a KPM foglalkozik a kérdéssel. Minél hamarább dönteni kell. És a kocsik ki­rakásánál? A kocsiálláspénzt január 1-től körülbelül 30 százalékkal felemelték: az első 24 óra kocsinként és óránként 8 helyett 12 forint, a második 24 órában 16, és a továbbiakban óránként 20 forint. Az első félévre nem állanak rendelkezésre adatok a vállalatok által fizetett fek- bérekkel kapcsolatban. De végezzünk a tarifa alapján gyors számolást. A kocsiállás- pénz az első 24 órára 24x12, azaz 288 forint. A rakodó- munkásoknak mázsánként át­lagosan 60 fillért fizetnek. Egy 240 mázsás vagon kira­kási díja 144 fórint. Fele a fekbémek. Fizessenek a vál­lalatok mázsánként 1 forintot, akkor is megéri, olcsóbban jönnek ki. A vállalatok munkaerőhiányra hivatkoz­nak, s hogy a nehéz fizikai munkára nem kapni embert. Ezért a pénzért biztosan kapnának. Miért vállalják in­kább a fekbért? Mert az si­mán beépül a termelés költ­ségeibe, ugyanakkor a kifi­zetett magasabb bérek éle­sebben jelentkeznek. A bér- színvonal tabu, nem bolygat­ják. Ellentmondás van itt, a vállalatok inkább kidobják a pénzt az ablakon. Közben a kocsik állanak kirakatlanul. Tovább emelje a MÁV a fek- béreket? nap az AKÖV sem vállal olyan fuvart, ahová rakodó- munkásokat kell adni. A szénbányák érvelése elfogad­ható, óriási költségeket jelen­tene, ha akkor is rakodná­nak, amikor nincs termelés. Ehhez tárolókat kellene épi- teni. Viszont a kisebb válla­latok rakodhatnának szomba­ton és vasárnap. Ha tovább tart a pangás, számolni kell azzal, hogy a MÁV a hétköz- beni berakási csúcsigényeket az év jelentős részében csak egyre nagyobb lemaradások­kal tudja kielégíteni. Miklósvári Zoltán Félév — nehézségekkel A Komlói Kőbánya Vállalat nehéz félév után újabb nehéz hónapok előtt áll. A vállalat féléves termelési előirányzata 89(5 ezer tonna kő volt, a tény­leges kereslet azonban jelen­tősen alatta maradt a szerző­dések által jelzett igényeknek, s így mindössze 853 ezer ton­na kitermelésére került sor. A nem várt kapacitásfelesle­get a beruházások terén ta­pasztalható bizonytalanság eredményezte: több tervbevett építkezés elmaradt, mások ki­sebbek lettek, mint ahogy azt eredetileg elképzelték, s ez az építő és közlekedési tárca vo­natkozásában több mint 200 ezer szerződésileg lekötött kő sztornirozását eredményezte. A nem várt új helyzet kö­vetkeztében a polgárdi és a nagyharsányi bányákban egy- egy műszakot leállítottak. Nagyharsányból több embert átcsoportosítottak a BCM épít­kezésére. A vállalat — mely mindig is rugalmasságáról és akcióképességéről volt híres —, most új lehetőségeket ke­res teljes kapacitásának lekö­tésére. Baranya mezőgazdasága fej­lesztésének egyik legjelentő­sebb akadályozója a vízviszo­nyok állapota. Hegyes, dom­bos területeinken az erózió pusztítása ellen, sík vidékein­ken pedig az elvizenyősödés ellen kell küzdeni. Az elmúlt évtizedben a ta­nácsok és a termelők az ál­lam fokozódó támogatásával igen sokat tettek a növény- termelés vízgazdálkodási fel­tételeinek javítása érdekében. A sásdi járásban az utóbbi években folytatott több mint 30 millió forint értékű mű­szaki és agrotechnikai tevé­kenység kedvező hatásaként a terméseredmények ugrás­szerűen növekedtek.! A jelen­tősen megemelt állami támo­gatás lehetővé teszi, hogy a síkvidéki területeken, elsősor­ban a Dráva menti rossz víz­gazdálkodású talajokkal ren­Jubilál as első tss 1948 júliusában Csányoszrón jött létre az első közös gazdaság Gépesíteni a rakodást! — Minket a kocsiálláspénz nem segít ki, fuvarozni aka­runk, kielégíteni az igényeket — nyilatkozza dr. Párkányi Ferenc, az Igazgatóság keres­kedelmi osztályának vezetője. Óriási az állóeszközlekötés, népgazdasági érdek az egyen­letes, gazdaságos körforgás. Egyes vállalatok, a vasúttal való jó kapcsolatok eredmé­nyeként folyamatosan, éjjel­nappal rakodnak. De ez nem elég. Egyenletes rakodást! A MÁV az ún. elegytovábbí- tásban, a szállítások megszer­vezésében az optimumra tö­rekszik. s ma már szép ered­ményedet ért el. Diesel-moz­donyok járnak nagyrészt, a menetidő szinte a felére csök­kent, az áru fele annyi idő alatt eljut rendeltetési helyé­re. Hamarosan expressz teher­vonatok fognak közlekedni, sőt, már közlekednek is zöld­ség, gyümölcs áruval megrak­va. Meggyorsítják a kocsik beállítását a rakodótérre, a vállalatokat időben értesítik az áru érkezéséről. Nagy a szervezettség. Még a saját szénszükségletüket is úgy elé­gítik ki, hogy a gépi adat- feldolgozó által kiszámított sorrendben és tételekben ad­ják fel rendeléseiket. Egy másik módszer a vas­útnál az irányvonatok szerve­zése, amiben érdekeltté teszik anyagilag is (kocsinként irányvonati prémium, átvevői jutalom) úgy a feladó, mint az árut fogadó és kirakó vál­lalatok dolgozóit. Úgy válo­gassák össze feladásaikat, hogy lehetőleg egy útirányba essenek a célállomások. Az irányvonatok fontos szerepet játszanak, a szállítások mint­egy felét teszik ki. A MÁV- nál külön csoport foglalkozik a fuvarozás szervezéssel, szo­ros kapcsolatot tartva fenn a vállalatokkal. Koordinálják a különböző igényeket. A vállalatok megfelelő díj ellenében az Igazgatóság autósdaruját és 20 fős rako­dóbrigádját is igénybe vehe­tik. Nagymértékben javítana a helyzeten, ha maguk a vál­lalatok gépesítenék rakodá­saikat. Mint említettük, nehéz fizikai munkára nem kapni embert, szombaton és vasár­Húsz évvel ezelőtt 1948 jú­liusában különös határszemlé­re figyeltek fel a csányoszrói- ak. Néhány újgazda — vagy ahogy a községbeliek nevez­ték őket: „tegnapi cseléd” — Varga Lajos vezérletével „mutsra” alá vette Sastia pusztát, a Barlay-féle 70 hol­das vitézi telket. — Volt is mit hallgatnunk érte, kiváltképpen a nagygaz­dáktól, emlékezik vissza Var­ga Lajos, — pedig gazban, koszban találtunk mindent az elhagyatott birtokon. De iga­zában csak akkor kötekedtek velünk, amikor látták, hogy nem csupán parcellákat, ha­nem az egészet birtokba akar­juk venni, * Később kiderült, hogy nem volt egészein alap nélküli a környékbeliek heccelődése. — Mert a földekről letakarítot­ták ugyan a giz-gazt és el is kezdték a művelést, de a fa­lutól távoleső, savanyú erdő- talaj nem nagyon ígérgette, hogy jövő évre visszafizeti majd a fáradságukat. Mégsem hátráltak meg. Őszre mindent rendben előkészítettek a ke­nyérgabona elvetésére és idő­közben még 300 birkát is be­állítottak alapnak. Terveik mégsem a Barlay teilten, ha­nem a pécsi járáshoz tartozó „Resch pusztán” váltak való­sággá. — Már augusztusban kint jártak nálunk a megyeiek, de akkor inkább csak kíváncsi­ságból, mondván, hogy látni akarják, hogyan boldogul ez a mi páremberes szövetkeze­tünk. Amikor pedig október­ben újra, jöttek, azt mondták, mi vagyunk a megyében az elsők, országosan pedig a har­madikak, akik így összefog­tak. Aztán Novics elvtárs be­invitált néhányunkat a kocsi­jába, hogy megmutassa ne­künk Resch pysztát. — Biztos vagyok abban — mondotta —, hogy kedvet kapnak hozzá, ha meglátják a földjét. * Szociográfusmak is becsüle­tére válna, ahogyan Varga La­jos leírta az eléjük táruló 20 év előtti állapotokat. — Engem személy szerint nem is annyira a kidölt-be- dölt gazdasági épületek, vagy a volt cselédlakások nyomorú sága döbbentett meg, hanem az ott ragadt emberek kétség- beejtően szolgai alázatossága. S közülük is Jandó Péteré. Amikor azt kérdeztem tőle: szívesen fogadna-e bennünket Péter bácsi, ha egy napon mi is ide telepednénk maguk kö­zé, azt válaszolta: „Ha kenye­ret adnak miért ne, hiszen egész életemben cselédember voltam ..Ezt sosem felej­tem el, amíg élek. Természetesen a szép emlé­kekkel sem maradt adós Var­ga Lajos, a Resch pusztai gaz­daság egykori vezetője. — Kilenc munkabíró em­bert vittem magammal Csány- oszróról és a pusztaiakkal együtt tizenhármán fogtunk hozzá a száz hold megműve­léséhez. Már az első télen há- romszázas hízófalkából választ, háttá ki minden család a ma­ga vágnivalóját, és a követ­kező év őszén már 30 fejős tehén és 50 hízómarha állt az istállóinkban. Győzöm jegyezni mi minden történt a két év alatt amíg a 100 holdjuk 5O0-ra, a tag­létszámuk pedig 60-ra gyara­podott — És ha látta volna, hogy annakidején milyen nagy kül­döttségek jártak a csodánkra vasárnaponként — mondotta. — Vontatók, autóbuszok on­tották a közeli, távoli közsé­gek parasztjait hozzánk, akik nemcsak földjeinkre, jószá­gainkra voltak kiváncsiak, ha nem elsősorban az éléskam­ráinkra. Volt nem is egy kö­zöttük, aki tamáskodva meg­kérdezte, hogy tényleg a mi­énk a sonka, kolbász, amit odabent láttak. Hát csak eny- nyit tudok én Resch pusztáról — tárta szét a kezét — mert 1950-ben más posztra szólított el tőlük a pártmegbízatás. De ha kiváncsi a folytatására is, keresse fel Szűcs Jánost és Jandó Pétert, akik ott ma­radtak mindvégig. Szücs János, aki jelenleg párttitkára a szövetkezetnek már közel sem bizonyult olyan lelkes történetmondónak mint egykori munkatársa és aján­lója. — Ha már a színesebbjét amúgy is hallotta, nem tu­dom, mi érdekeset mondhat­nék én. Fejlődtünk, garapod- tunk közben, de csak úgy mint a megye más szövetke­zetei. Az 500 hold 3000-re, a 60 ember 330-ra szaporodott és ehhez mérten persze a jó­szágállomány, a kertészet, a gabonaterület és a gépek szá­ma is emelkedett. Aztán meg említhetném még a mellék­üzemágainkat is, de arról már megírta az újság az érdeme­sebbeket ... így „csak” annyit mondott róluk, hogy tavaly öt és ne­gyedmillió forintot hoztak a gazdaságnak, amit ha hozzá tesz a növénytermelésből, az állattenyésztésből és a fuva­rokból származó további hét­milliós bevételhez, már köny- nyen utána is lehet számolni, hogyan jutott egy-egy munka­egységre 42 forint osztalék. Az idei jubileumára Szűcs János készülődik. — Látja, az a nap alkalma­sabb lesz majd nekem is a történet-mondásra mint a mai. Hiába no, egy magam fajta 65 éves embernek már meg­felelő hangulat is kell ehhez... P. Gy. delkező gazdaságokban meg­induljon a csatornák építése, A megye más részein is na­gyon sok vízrendezési feladat van. Az elmúlt évtizedben a vízrendezésre fordított 100 millió forintot meghaladó hi­tel országos viszonylatban is igen jelentős. Ez a hitelösz- szeg azonban többnyire a közvetlen veszélyeztetettség megszüntetésére adott lehető­séget. Kormányunk azon in­tézkedése, amellyel igen je­lentős támogatást nyújt a ter­melők részére az üzemen be­lüli vízrendezési feladatok végrehajtásához, csak akkor éri el célját, ha megteremt­jük az anyagi lehetőséget az állami kezelésben lévő befo­gadók oly ütemű fejlesztésé­hez, mely összhangban van a helyi üzemi törekvésekkel. E tekintetben úgy vélem, hogy a Karasica vízfolyás és a Pé­csi víz rendezését indokolt lenne gyorsítani. A megye mezőgazdaságilag művelt te­rületének közel egyharmadát érinti e két vízfolyás. A Ka­rasica vízgyűjtőjében jelen­leg a legkisebb mértékű üze­men belüli vízrendezés is bi­zonytalan eredményű, sőt esetlegesen kámövelésre is ve­zethet amiatt, hogy a befoga­dó nem képes levezetni a káros vizeket. A feladatok meghaladják a megalakítandó társulat lehetőségeit. A Kara­sica vízfolyás — határmetsző lévén — csak a jugoszláviai szakasz rendezésével össz­hangban rendezhető. Ügy gondolom azonban, hogy problémánk szomszéda­ink közreműködése nélkül is megoldható. A vízügyi szer­vek már évekkel ezelőtt vizs­gálták a tározóépítés lehető­ségét és megállapították, hogy Borjád község közelében van lehetőség tározó-tó építésére. A tározó megépítésével a fö­lötte lévő területek vízrende­zésének fokozatos fejlesztése is lehetővé válna. A jelenle­gihez hasonló aázályos évek­ben jelentős területeket ön­tözhetnénk. Az a kérésem az fflebSke* főhatóságokhoz, hogy vázolt indokaim alapján vizsgálják meg a tározó mielőbbi meg­építésének és az általa érin­tett Karasica meder rendezé­sének lehetőségeit. A Pécsi víz melletti területeket külö­nösen az elmúlt nedves idő« szakban egyre jobban károsí­totta a vízfolyás rendezetlen­sége. Az érintett mezőgazda- sági területek árvízi biztonsá­ga és az itt folyó mezőgazda- sági művelés vízügyi-műszaki alapfeltételeinek megteremté­se azonban feltétlenül megki« vánja, hogy a múltban vég­zett és a közeli jövőben meg­valósítandó rendezési mun­kák kiegészítéseképpen meg­történjék az eddig még prog­ramban nem szereplő meder­szakaszok rendezése és a szükséges kiegészítő létesítmé­nyek megépítése is. Az érin­tett főhatóságtól azt kérném, hogy tegyen erőfeszítéseket a Pécsi víz rendezésének meg­gyorsítására és amennyiben a vízminőség javítása megold­ható, az öntözés lehetőségé­nek biztosítása érdekében. Öntözik a. burgonyát a kétűjfalusl vörös Csillag termelőszövetke­zetben. A Gyöngyös patak vizét valamelyest megduzzasztották és egy öntözőszivattyúval emelik U a vizet a burgonya öntözéséhez Dégen Imre államtitkár, az Országos Vízügyi Hivatal el­nöke válaszában elmondotta, hogy az 1968—70 közötti idő­szakra az elmúlt tíz év átla­gánál 40 százalékkal többet, mintegy 39 miílió forintot bo­csátottak a° Dél-dunántúli Víz­ügyi Igazgatóság rendelkezé­sére. Ez az összeg lehetővé te­szi a mederrendezési munkák meggyorsítását, az üzemi és üzemközi csatornahálózat ki­építését. A Karasicára vonatkozó kér désre azt válaszolta, hogy a magyar mederszakasz rende­zésének feltétele a jugoszláv meder szabályozása. A teme­ket egyeztették a jugoszláv vízügyi szervekkel, a munka szomszédainknál már megin­dult. A befejezése körülbelül két év múlva várható, s ezt követőé*» kezdődhet meg a Karasica magyar szakaszának rendezése. A borjádi víztáro­lót illetően nem ilyen ked­vező a helyzet Az említett terület terepviszonyai válóban lehetővé tennék egy nagymé­retű, 18 millió köbméter be­fogadó képességű mesterséges tó létrehozását. Gazdaságos­sága azonban egyelőre nem igazolható. Az országos vízügyi hivatal elnöke javasolta: növeljék a Karasica vízgyűjtőjén már egyébként is meglevő kisebb tárolótavak számát — ehhez a vízügyi szervek műszaki tervekkel, kivitelezési kapaci­tás biztosításával, s állami támogatással is segítséget ad­nak. Dégen Imre válaszát mind az interpelláló képviselő, mind az országgyűlés elfogadta. Szabó Mátyás interpellációja Dégen Imre válasza Szabó Mátyás interpellációjára

Next

/
Oldalképek
Tartalom