Dunántúli Napló, 1968. július (25. évfolyam, 153-178. szám)
1968-07-11 / 161. szám
tM8. július ti. Dunomtoii napio 3 Mi változott? Erőátcsoportosítások az anyagfronton Központi anyagelosztás helyett ,,szabad verseny“ — A budapesti cégek és a nagyvállalatok előnye — Még egyszer az EACS-ról A demizsonos anyagbeszerző sajnos nem lett a múlté. Ha egy kisüzem időben és megfelelő minőségben akarja a termeléséhez szükséges anyagokat biztosítani, továbbra is kénytelen bevettetni anyagbeszerzője titkos „csodafegyvereit”. Az emberismereten alapuló apró kis ajándékok, a kéz kezet mos elv és az üzleti diplomácia soksok aduja nélkül a legprecízebb hivatalos megrendelés is kevés — bár a január elsején életbe léptetett módosítások kétségtelenül mozgásba hozták az anyagfrontot. Mindenki „rátartod.“ Mint ismeretes, az új gazdasági mechanizmus rajtja óta a tanácsi iparban is megszűnt az anyagkiutalás központi rendszere. Korábban a legfontosabb anyagok — fa-, vas-, cementáruk —, 40—45 százalékát biztosították a központi keretből, míg a hiányzó mennyiséget egyedül az anyagbeszerző ügyessége garantálta. Ez a helyzet rendkívül hátrányosan befolyásolta a tanácsi és szövetkezeti ipar tevékenységét, az állami ipar ugyanis százszázalékos anyagkontingenst kapott, s ez eleve kizárta a „tisztességes” verseny lehetőségét. Az új mechanizmus megteremtette végre az egyenlőséget: január 1 óta valamennyi vállalat közvetlen kapcsolatot létesíthet a gyártó, illetve forgalmazó cégekkel. Az anyag- ellátást a központi kontingensek helyett kétoldalú szerződések, illetve megállapodások szabályozzák. A változás célja kettős volt: gyorsítani az anyagmozgást és megakadályozni a felesleges készletek felhalmozódását. Az új rendeleteket óriási érdeklődés előzte meg, s részben talán ezzel magyarázható, hogy ma oly sok a lemondó, csalódott nyilatkozót. Az első csalódás: semmi sem lett a forgalmazó vállalatok azon ígéretéből, hogy két héten belül kielégítenek minden megrendelést. A második: nem csökkent, sőt némileg nőtt a hiánycikkek száma. A harmadik: nem tűnt el — ellenkezőleg, tovább élesedett —, a kis- és nagyvállalatok egyértelműen káros anyagbeszerzési versenye. Ez van tehát a közelmúltban debütált anyagforgalmazási rendeletek első félévi gyorsmérlegének egyik oldalán, de a másik serpenyőt is hasonlóan súlyos terhek húzzák. Valamennyi megrendelő óriási „előrelátásról” tett tanúbizonyságot, a szükséges mennyiségek két-háromszoro- sát igényelve. Mindenki biztos akart lenni a dolgában — arra számítva, hogy a rendelt mennyiségeknek legfeljebb ha a felét leszállítják ... Eltűnt cikkek Az anyagbeszerzők szemében a boldogság „kék madara” villanykapcsolót, öntöttvas radiátort, vascsöveket, szigetelő anyagot, facsavart jelent ... E fontos anyagok vonatkozásában ma kétségtelenül rosszabb a helyzet, mint tavaly ilyenkor volt, akkor ugyanis a szükséges mennyiség 40—50 százalékát közelharc nélkül is megkaphatták. A gyártó vállalatok többségé monopolhelyzetben van, s ez érezteti a hatását a levelezésben is: az igényelt tételek egy részét egyszerűen kihúzzák. De még ennél is rosz- szabb a helyzet azokkal a cikkekkel kapcsolatban, melyek nem jelentenek üzletet. Ezek egyszerűen eltűntek. Nincs. Gazdaságtalan terméket senki sem gyárt... Egy kerekasztalbeszélgetés keretében helyzetelemzést kértem néhány sokéves tapasztalattal rendelkező „anyagostól”. Közös véleményük: összeköttetés, viszontszolgáltatás, szerencse nélkül ma sem megy. A nagyvállalatok — | hatalmas tételeikkel — előny- , ben vannak. Törvény nincs | rá, hogy a forgalmazó válla- j j lat mégis elsőnek ezeket szol- ! gálja ki. Általános gyakorlat: a jó viszonyban lévő vállalatok rendszeresen kisegítik egymást, sőt nem egyszer már eleve a „kollegák” igényeit is figyelembe veszik a rendelések feladásánál. Egy 1 másik tapasztalat: aki közel van a „tűzhöz”, annak sokkal könnyebb. A pesti vállaT latok — a forgalmazó központok túlnyomó többsége a fővárosban van —, nagyobb „falatot” kapnak mindenből. Elveszett napok — elveszett milliók Az anyaggazdálkodás ma .leginkább egy kötéltáncos mutatványához hasonlít. Egyik oldalról az anyaghiány, a másikról az eszközlekötési járulék réme fenyeget. Ha nincsenek tartalékok, létbizonytalanság lesz úrrá a gyárón, ha nagyok a tartalékok, elúszik a nyereség ... A legnagyobb gond mégis a forgalmazás lassúsága. Az ígért két hét helyett 110—180 napos határidőkkel dolgoznak. Kerekasztalbeszélgeté- sünk egyik résztvevője így panaszkodott: a határidők hosszúsága miatt már a negyedik negyedév anyagszükségletét is lekötöttem. S most jött az utasítás: a régi termékkel leállni, a piac mást kér. Most két eshetőség van: vagy lemondási kötbért fizetünk, vagy eszközlekötési járulékot, s akkor még vissza van a nagy kérdés: honnan lesz anyag az új termékhez? A „szabadverseny” új elemekkel tarkította az amúgy- is sokszínű anyagfrontokat Egyre több vállalat tart Budapesten — fél- vagy főállásban —, ugrásra kész megbízottakat, s nem egy iparágban próbálkoznak anyagbeszerzési egyesülések szervezésével. Ebben a vonatkozásban — már ami az ötletet illeti —, Baranya az úttörők közé számít, sajnos a megvalósításban nagyon is elmaradt. Mindenkinek hasznos 1967. október 15-én tanácskozásra jöttek össze Pécsett a városi tanács ipari üzemeinek képviselői. A napirenden az Együttes Anyaggazdálkodási Csoport (EACS) létrehozása szerepelt. Az elképzelés az volt, hogy az egyesülésbe tömörült vállalatok a jövőben összevontan továbbítsák anyag igényeiket a gyártó, illetve szállító vállalatoknak. Ez esetben nagyfogyasztói mennyiségek alakulnak ki, aminek komoly pénzügyi kihatásai vannak, hisz a nagyfogyasztók nagykereskedelmi ár helyett termelői áron szerzik be szükségleteiket. Együttes megrendelés és szállítás esetén a fuvarköltségek is csökkennének. S még egy sokat ígérő lehetőség: az egyesülés törvényesítené azt az elvet, amit az anyagbeszerzők ma, virágnyelven, úgy neveznek: kéz kezet mos ... A terv sajnos terv maradt. A tanácskozás résztvevőinek egy része nem látta be az egyesülés szükségességét, s így a javaslat lekerült a napirendről. Igaz, mostanában egyre többször hallani: jó lenne, s ezt igazolják az ország más tájairól érkező hírek is. Az EACS kudarca — sok más egyébbel együtt —, arra figyelmeztet, hogy a rendeletek korszerűsítése után a szemlélet mielőbbi korszerűsítésére is szükség van. Az anyagbeszerzés nem „melléküzemág”, hanem a vállalat legfontosabb ügyeinek egyike. Mi várható? A pillanatnyi helyzet tehát ez: erőátcsoportosítás lényegében változatlan frontokkal. Ami pedig a közeljövő prognózisát illeti: a monopolhelyzetet mindjobban veszélyezteti az import, az alapvető anyagok (cement, tégla stb.) hiányát pedig viszonylag gyorsan csökkenti majd a lendületes kapacitásnövelés. Feltételezhető, hogy az anyag- igénylések is közeledni fognak a reális igényekhez, van azonban a jövőnek néhány sötét foltja is. A gyártó és forgalmazó vállalatok például újabb és újabb „kiskapukat” (a felár csak egy ezek közül) találnak az ösztönzési rendszeren, s ez, sajnos, a jelek szerint még hosszabb ideig megköveteli, hogy az anyag- beszerzőnek legyen demizson- ja is ... Békés Sándor Bányászok és Katonák közös rendezvénye VIT-nap a Bányász- stadionban Nagyszabású előkészületek kezdődtek a bányaüzemekben és a Petőfi Sándor laktanya KISZ-alapszervezeteinéí a bányászok és a katonák ugyanis közös rendezvénnyel köszöntik a IX. Világifjúsági és Diáktalálkozót. A július 19-én sorrakerülő VIT-nap színhelye az újhegyi bányászstadion lesz. A program délután 5 órakor térzenével kezdődik majd fél hatkor kispályás labdarúgó- mérkőzésre kerül sor az újhegyi üzemek és a Petőfi laktanya válogatottjai között A labdarúgómérkőzés után motoros staféta hozza a 48-a.s térről a KISZ-bizo tság fáklyákkal kísért zászlaját. A hatalmas VTT-tűz 19 órakor lobban fel. Az ünnepi beszédet Móricz István főhadnagy tartja, majd Suhajda Tibor, a Mecseki Szénbányák szakszerveze i bizottságának osztályvezetője búcsúztatja a Szófiába induló •üldötteket. Az ezt követő oagyszabású műsorban fellép a szénbányák egyesített fúvós- zenekara, a pécsbányai Ko- dály-kórus, a pécsbáns^ai Sirokkó tánczenekar és a Petőfi Sándor laktanya tánczenekara. Minden tsz-nek van biztosítása Egy állami vállalat nem kötött biztosításit négy meg tárgyal Az elmúlt félévben kibővült az Állami Biztosító tevékenysége. Meghonosították a korszerűbb termelőszövetkezeti biztosítást, megteremtették az állami gazdaságok biztosítási rendszerét, április 1-étől életre hívták az állami vállalatok biztosítási rendszerét és megkötötték velük a vagyonbiztosítási szerződések legkülönbözőbb válfajait. A Szőlészeti Kutató Intézet szentmiklósi telepén beérett a Csaba gyöngye. Ebben az évtizedben m ég nem fordult elő ilyen korai érés Foto: Rácz Károly Az azóta eltelt idősrak után közérdeklődésre tarthat számot, hogy a biztosító Baranya megyei igazgatósága miként teljesíti szerződéses kötelezettségeit. Mint hosszú évek óta mindig, most az átdolgozás után is biztosítási szerződéssel védi vagyonát Baranya velemennyi termelőszövetkezete. Egy termelőszövetkezet megmaradt a régi biztosításnál, három közös gazdaság csak az álló- és forgóeszközeit, egy pedig csak növénytermelését és az állóforgóeszközeit biztosította. A többi — számszerint 104 — az új konstrukciójú vagyonbiztosítással rendelkezik. A május 26 óta bekövetkezett tíz jégverés és viharkár tehát nem érte védelem nélkül a közös gazdaságokat. Bár tíz termelő- szövetkezetben a korai beta- karítású növények jég- és viharkárait csak ezen a héten tudják jegyzőkönyvezni, a már számfejtett és kifizetésre váró kártérítési tételek több mint 12 millió forintot tesznek ki. Ebben az összegben 14 216 ka- tasztrális hold gabona és 1083 katasztrális hold borsó kártérítése szerepel. Az új termelőszövetkezeti biztosítás előnyei már számokkal is kifejezhetők. Mint közismert, június 21-én és 24- én súlyos szélvihar károsított a megyében, nagy kárt téve az őszi árpában, a kétszeresekben, valamint a San Pastore búzákban. A régi konstrukció alapján ezeket a károkat, mint kockáratilag nem vállalt viharkárokat el kellett volna utasítania az igazgatóságnak. Idén, az új, összevont biztosítási formában a vihar- kockázat is szerepel. Ennek alapján 4500 mázsa terményt már a viharkockárat alapján fizettek ki több mint 1,1 mii. lió forintos kártérítési összeggel. A külön díj nélkül vállalt téli kipusztulásos károkra — 38 termelőszövetkezet 831 katasztrális holdjára — egymillió forintot fizettek ki. A tavalyi önkéntes fagybiztosítás jogán a március 31 és április 15 között bekövetkezett fagykárokra a megye tizennégy termelőszövetkezetének fizettek. Állatbiztosításban ebben az esztendőben 4 681 000 forint kártérítést nyújtottak a közös gazdaságoknak. Míg tavaly levonták a kényszervágás során nyárt hús értékét, most erre nem kerül sor. A termelő- szövetkezetek így érdekeltek abban, hogy ne hagyják az állatot elhullani, hanem kényszervágással mentsék meg a hús egy részét. Harminchat közös gazdaság önrészesedése« állatbiztosítást kötött. Ez azt jelenti, hogy csak bizonyos összegen tú] kapnak kártérítést. A 36 biztosított tsz-ből 14 már átlépte ezt a határt, részükre megkezdték a károk kifizetését. A biztosító új partnerei az állami gazdaságok és az állami vállalatok. Baranyában mind a tíz állami gazdaság biztosított. Eddig 3,4 millió forint kárukat jegyzőkönyvezték, s részben már ki is fizették. Általános tapasztalat, hogy a kárrendezés ellen sem az állami gazdaságok, sem a termelőszövetkezetek nem éltek panasszal. Az állami vállalatok közül csak a 12. sz. AKÖV vezetői nyilatkoztak úgy, hogy nem biztosítanak. Nem jutottak még dűlőre a tárgyalások a Baranya—Tolna megyei' Élelmiszer- és Vegyiáru Nagykereskedelmi vállalattal, a komlói kőbányával, a Pécsi Közúti Építő Vállalattal és a Pécsi Víz- és Csatorna Művekkel. Az összes többi vállalat biztosított. A tőlük beérkezett első hat tűz- és gép- járműsravatossági kárt máris rendezik. A kárrendezés egyéb ként „naprakész” állapotban van. Az ügyfelekkel kialakított jó kapcsolat érdekében a kártérítéseket igen rövid idő alatt kifizetik. — Ki tudja fejben tartani ötszáznegyven ember adatait? Azt hiszem, nincs ember, aki képes erre. Pedig az adatokra mindennap szükség van. Adatokat kér az iskola, ha valaki továbbtanul, az SZTK, ha valaki nyugdíjba megy, s adatokat kér az élet nálunk is. Hogy mást ne mondjak: távlati fejlesztési tervet készít minden tsz. Mit érne a terv, ha avval egyidőben nem készítenénk káderfejlesztési tervet is, tehát nem tudnánk, hogy kik vezetik, irányítják majd a későbbi létesítményeket, hány szakmunkásunk lesz, kik dolgoznak benne? Ezt a választ adta Roskó Zsigmorrd siklósi tsz-elnök arra a kérdésre, hogy miért állítottak be személyzeti vezetőt még a múlt év szeptemberében. A kérdés jogos volt, hiszen 105 tsz van még ezenkívül Baranyában, s egyikben sem létesítettek ilyen munkakört. A többiek csak most, tehát azután készülnek rá, hogy egy külön rendelet kötelezi őket erre. Az év végéig ugyanis minden tsz-ben el kell készíteni a személyi nyilvántartást. A rendelet ezért az elnököt teszi felelőssé. Kovács József né tehát fiatalos megjelenése és alig egy éves tapasztalata ellenére veteránnak számít a személyzetis szakmában. így beszél az indulásról: A tsz-személyzetis — Az első időszakban nem személyzetis, hanem „csak" oktatási felelős voltam. Van ugyanis harminchat mezőgazdasági, tíz ipari tanulónk, hét egyetemet és főiskolát végzett gyakornokunk, s felismertük, hogy valakinek foglalkoznia kell ezekkel az emberekkel. Nyilván kell tartani, hogy ki mennyi állami támogatást kap, kapcsolatot kell tartani azokkal az iskolákkal, ahol tanulnak, meg kell szervezni a gyakorlati munkát, ha idejönnek, tehát mindig van valami intézni való. Felkel a székről, a beépített szekrényhez lép, s egy vastag iratköteggel tér vissza. A kötegből egy kérdőívszerű nagy, fehér papírlapot vesz elő, mely a „Törzslap” címet viseli, s valakinek az adatait tartalmazza. — Ez már a „személyzetis” korom terméke. Alig lettem ugyanis oktatási felelős, rájöttünk arra, hogy hozzá kell ragasztani a „személyzeti” szót is. Abban az időben még nem volt rendelet, mely pont- ról-pontra előírja, hogy mit kell a szepiélyzetisnek csinálnia, így nem volt más választásom, mint hogy elmentem a járási tanácsra és tájékozódtam. Annak ellenére, hogy Ko- vácsné önmagára utalva alakította ki a munkamódszerét, szinte minden munkakelléke megvan, amit a rendelet előír. Itt van a nagy, fehér törzslap, mely — mint említettem — a legfontosabb személyi adatokat tartalmazza. Minden törzslaphoz önéletrajzot mellékeltek. Minden fontosabb és bizalmasabb munkakörben dolgozó személy erkölcsi bizonyítvánnyal van ellátva, amelyekben a rendőrség azt igazolja, hogy az illető nem szerepel a bűnügyi nyilvántartásban. Nem láttam másolatot az iskolai végzettséget tanúsító bizonyítványokról, oklevelekről, jegyzéket a kitüntetésekről, dicséretekről, jutalmazásokról. Ezek azonban már „finomságok”, ezeket most — hogy a rendelet is előírja — könnyebben beszerezheti Ko- vácsné. Láttam viszont a dossziéi között egészségügyi törzslapot is. Amint elmeséli, egy tanulójuk ösztönözte őt arra, hogy ezt beszerezze. Ez a tanuló ugyanis egy elég veszélyesnek minősíthető szakmába jelentkezett, s már egy évig tanult, amikor az egyik gyakorlati foglalkozás közben epilepsziás rohamot kapott. A fiú szülei ezt a betegséget eltitkolták. Elgondolni Is rossz, mi történhetett volna a fiúval, esetleg a társaival, ha közvetlenül a gép mellett éri a roham. Bár a rendelet még nem szól arról, hogy a tsz-eknél is egészségügyi törzslapra lesz szükség, valószínű, idő kérdése lesz csak ez is, hiszen az iparban, sőt, a tsz-ekben foglalkoztatott ipari tanulóknál már bevezették. No, de eddig csak a papírmunkáról beszéltünk, s ebből úgy tűnhetnék, mintha a személyzetisnek dohosodó akták között telnének el a napjai. Ez pedig tévedés! Ko- vácsnét gyakori utazóként tartják számon a tsz-ben, mert hol az egyik, hol a másik községben bukkan fel, attól függ, hogy a tsz-hez tartozó négy község melyikében foglalkoztatják a tanulók nagyobb csoportját. Gyakran látogat Sellyére, Villányba, tehát oda, ahol mezőgazdasági szakiskola van, ahol a siklósi tsz fiai, lányai tanulnak. Mielőtt elköszöntem, megkérdeztem még tőle: — Mit ajánl a többi ts*- személyzetísnek ? — Ne féljenek segítséget kérni a járási tanácstól, mert én is sokat köszönhetek nekik. S még egy: vigyázzanak az SZTK-ra! Pontosan fizessék a tanulók után, mert különben... M. I»
