Dunántúli Napló, 1968. július (25. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-28 / 176. szám

1963. július 23. A legjobb négy között a Pécsi Dézsa Szerdán Pécsi Dózsa—Bp. Honvéd elődöntő Pécsett Mai sportműsor Labdarúgás: Nyári Kupa mér­kőzések: Péosi Bányász—Szolnoki MTE. Pécsújhegy 17.00, Máza- Szászvári Bányász—Zalaegerszegi TE. Szászvár 16.30. ökölvívás: barátságos mérkőzés: FVSK—Szovjet Hadsereg Váloga­tott, PVSK csarnok 10.00. Sportlövészet; MNK forduló a Pécsi Dózsa és a Kaposvári MHSZ valamint az MHSZ Pécs és a Pé­csi Dózsa sportlövői között. Kül­városi pályaudvari lőtér, 8.00. Az idei labdarúgó MNK leg­jobb négy csapata közé jutásért folyó mérkőzéseket szombaton játszották le. Továbbjutott a Pé­csi Dózsa. Bp. Honvéd, MTK és Szegedi VSE. így szerdán Pécsett: t Pécsi Dózsa—Bp. Honvéd, Szege­den: SZVSE—MTK elődöntő mér­kőzésekre kerül sor. Eredmények: MTK—Üjpesti Dózsa 4:3, Bp. Hon­véd—Salgótarján 1:0, SZVSE—Bp. Vasas 1:1. Pécsi Dózsa—Csepel 2:1 (0:0) Labdarúgó MNK-mérkőzés a leg­jobb négy közé jutásért, Pécs, Tüzér utcai pálya, 7000 néző, ve­zette: Vadas Gy. Pécsi Dózsa: Rapp — Hernádi, Móricz dr.. Kincses, Rádi, Kon- rád, Rónai. Dunai dr. (Daka a 73. g ereben), Tüske, Jánosi, Török, dző: Kovács Imre. Csepel: Fatér — Vellai, Mol­nár, Hunyadi, Faludi, Kandi, Kal­ló (Nagy F. a 80. percben), Rot- tenbiller, Kalmár, Losonczi. Gon­dár. Edző: Keszthelyi Mihály. Hallatlanul izgalmas, helyenként nagy iramú, valódi kupaküzdel­met hozott a két nagy becsvógy- gyal játszó csapat találkozója. Az lói bevált a sportnapközi Az MTS Baranya megyei Taná­csa és a Sportiskola kezdeménye­zésére az idén nyáron Pécsett két helyen is megszervezték a sport­napközit. A Jókai utcai Általános Iskola mellett a Bánki Donét ut­cai Általános Iskolában is mű­ködik a fiatalok, és a szülők nem kis örömére. Hogy mit csinálnak a sport­napköziben? A Nagy Lajos Gim­názium uszodájában már 92 gye­rek szerezte meg az „úszni meg­tanult” igazolványt és hamarosan elérik a sportnapközi vezetői a 100-as létszámot. Az úszóoktatás mellett játék, gimnasztika szere­pel a programban és a gyorsan eltelt délelőtt után jóízűen fala­toznak a gyerekek az iskolák ét­kezdéjében. Ebéd után pihenő a fektetőkön. Az egyik teremben játéktermet alaikítottak ki. A ping-pong asztal, társasjátékok, KRESZ-játék, sakk, kézügyességet fejlesztő játékok, a lányoknál Összerakős játékok bő választéka 'áll rendelkezésre. Csak a tollas­labda felszerelés hiányát rekla­málják a gyerekek. Az iskolák tornaterme is a fia­talok rendelkezésére áll. Nagy lelkesedéssel játsszák délutánon­ként a pók-focit. A kérdés, fele­let játékoknak is igen nagy a sikere, a vakációban játszva ta­nulnak. Fél négy felé jelenik meg az első szülő. Lassan szivárognak haza a gyerekek. A Jókai utcai Általános Isko­lában 88, a m. kerületben 56 geyrmek tölti jelenleg szórakozva a napot. A szülők nyugodtan dolgozhatnak, mert tudják, gyer­mekük jó helyen van. A sportnapközi vezetői meg­felelő programot állítottak össze azokra a napokra is, amikor rossz idő esetén az épületbe szorulnak. Legutóbb a Ludas Matyit vetí­tették, de sportfilmek vetítését is tervbe vették. Egésznapos kirán­duláson is volt a társaság és nem egy alkalommal látogattak el a PVSK és az Ércbányász sport­telepeire. A legügyesebb gyereke­ket meghívták a Sportiskola szak­osztályaiba. A sportnapközi jól bevált, az elkövetkezendő években még több helyen létre kívánják hozni. Izgalmas pillanat a Csepel kapuja előtt első 45 percben sokat támadott a Pécsi Dózsa. Szinte végig a Cse­pel térfelén folyt a játék, de a pécsi támadóknak nem ízlett a vendég védők túlkemény küzdő­modora, mely gyakran durvaság­gá fajult. Ebben a játékrészben a csepeliek a játék lelassítására törekedtek, sikerrel. Szünet utón megváltozott a játék képe, a Cse­pel felhagyott védekező taktiká­jával és kitámadott. Mégpedig si­kerrel, mert megszerezte a veze­tést. A szépszámú közönség nagy része .ekkor már elkönyvelte a Csepel továbbjutását, de nem úgy a Dózsa játékosai, akik tartósan erősíteni tudtak és hallatlanul nagy izgalmak közepette megfor­dították a mérkőzés állását. A találkozó főbb mozzanatai: 12. perc: Rónai partdobását Tüske egyből lőtte kapura. Labdája alig csúszott ki a felső léc felett. 25. perc; Török—Jánosi összjáték után. a balösszekötő nagy hely­zetben lyukat rúgott. 30. perc: Jánosi a félpályáról vezette fel a labdát. 25 méterről nagy lö­vést küldött kapura, Fatér csak másodszori rávetődéssel tudott tisztázni, 60. perc: Rottenbiller a hátráló pécsi védők között 20 mé­terről nagy lövéssel juttatta a labdát Rapp hálójába. 1:0 a Cse­pel javára. 72. perc: Jánosi tiszta helyzetből kapufára rúgta a lab­dát. 73. perc: Kincses beadását Jánosi egy csel után élesen a bal felső sarokba lőtte. Kiegyenlített a Pécsi Dózsa, 1:1. 80. perc: Tö­rök pompásan beívelt szögletét Daka szép fejessel juttatta a ka­puba. 2:1 a Pécsi Dózsa javára. A pécsi együttes lelkes és ön­feláldozó játékával feltétlenül rá­szolgált a győzelemre. Küzdőké­pességből valamennyi játékosa je­lesre vizsgázott. Kiemelkedő tel­jesítményt nyújtott: Kincses, Rá­di, Dunai dr. és Jánosi. A Cse­pelből Fatér, Hunyadi, Rottenbil- ler- és Losonczi érdemel dicsére­tet. % * Komló—Táncsics SE 2:0 (2:0). Komló, vezette: Vecsera. Komloi Bányász: Buus — Lazaridisz, Zi- monyi, Csórdás. Bánfalvi, Pataki, Solymosi, Garai, Bordács, Korom (Takács). 'Pintér. Góllövők: Bor­dács és Solymosi. Machos ellen nagyon ment a játék... muntai­Mexikói esélyeink nyomában (I.) Súlyemelés = első aranyérem Atlétáink közül elsősorban * dobók — Az öttusa két ara­nyat ígér — A csapatsportok közül csak labdarúgásban és vízilabdában vannak reményeink 30X. nyári olimpia, Mexikó, 1968. október 12—27. Még két és fél hónap és a „fellegek feletti városban” megszólalnák a játékok kezdetét jelző har­sonák. A felkészülés napja­inkban a csúcsponthoz érke­zett, a nagy esélyesek sor­ra bizonyítanak, szinte he­tenként írják át a világrang­listákat. Javában tart a leg- szórakoztatóbb olimpiai játék: az esélyek latolgatása. Milyen esélyekkel indulnak a magyar sportolók? Melyik sportág hozhatja az első ér­meket? Az olimpia első versenynap­ján, október 13-áji kezdődik a SÚLYEMELÉS küzdelemsoro- zata. Lehet, hogy a legköny- nyebbek között, a légsúlyban porondra lépő Földi Imre lesz első érmesünk? Nagyon való­színű. A moszkvai EB-n aranyérmet nyert, nagy rivá­lisát, a szovjet Vahonyint el­tiltották. Az aranyérem így sem biztos, mert vannak még ellenfelek elsősorban az irá­ni Nashiri, aki a hírek sze­rint félelmetes formában van. Súlyemelőink moszkvai ku­darca ellenére szinte biztos, hogy Mexikóban teljes csa­pattal, azaz hét versenyzővel vonulunk fel. Kikkel? Földi, Benedek, Bagócs, Bakos, Ve­res, Tóth Géza helye biz­tosnak látszik, ha egészsé­gesek lesznek. Bekerülhet még Nagy Róbert és Nemessányi ÁFpád. Győzelmi esélye Földin kívül csak Veresnek van, ha legjobb eredményét hozza. A többiek értékes helyezésekre jók. Az atlétika is az első ver­senynapon kezd. Az első dön­tő, a 10 ezer méter bennün­ket is érdekel, a salgótarjáni Mecser indul és ha ie tudja küzdeni a mexikói magaslat­tal szembeni gátlásait, kelle­mes meglepetést szerezhet. A magyar dobó atléták indulá­sát nagy remények előzik meg. Ezek a remények azon­ban a legutóbbi versenyek eredményei alapján mind sze­rényebbek lesznek. Varjú, aki súlylökésben éveken keresztül Európában legyőzhetetlen volt, most nem egyszer szenvedett vereséget, ugyanakkor a nyu­gatnémet, NDK és a szovjet dobók mellett az amerikaiak, élükön Matsonnal, egymás után érik el kitűnő eredmé­nyeiket. Kulcsár és Német Miklós a gerelyhajításban harcol az érmekért. A leg­nagyobb rivális itt a világ- rekorder szovjet Lusis. A ka­lapácsvetésben Zsivotzky leg­utóbb ismét vereséget szen­vedett nagy riválisától, a «zovjet Klimmtől. Az oliih- piai bajnok szovjet kalapács­vető mellett még egy szovjet versenyző megelőzte a ma­gyar bajnokot. A hármasug­rásban a kitűnő versenyzői erényekkel rendelkező Kalo­csainak és a 3000 méteres aka­dályfutásban a meglepetésre képes Jóninak van esélye az első hat közé kerülni. A nőknél iá a dobók a leg­nagyobb reménységek. Bognár a súlylökésben, Német Ange­la és Rudasné a gerelyhají­tásban, Kleiberné és Stugner pedig a diszkoszvetésben esé­lyes éremre. Nagy remény­ségünk az ötpróbás Tóthné és sikeres váltások esetén ér­met szerezhet 4x100-as váltónk is. Atlétikában egyébként a főszerepet — az olimpiai ha­gyományoknak megfelelően — Mexikóban is a szovjet és az amerikai atléták fogják játszani. Október 13-án kezdenek a lovaglással öttusa csapatunk tagjai. S ezen a napon már többé kevésbé tudni fogjuk, hogy nagy reményeink — ’aranyérem csapatban is egyé­niben is — mennyire reálisak. Ha ugyanis Balczó, Móna és Török lovaglásban az élen vé­gez, akkor már aligha vehető el tőlük az aranyérem. A nagy ellenfelek ezúttal is a szovjet versenyzők lesznek. A csapatsportok közül a LABDARÚGÁS és a VÍZI­LABDA érdekel bennünket. Kosárlabdában, röplabdában, és gyeplabdában ugyanis nem indítunk csapatot. Labdarúgóink felkészülése, ha némi késéssel is, de meg­kezdődött. Kérdés: sikerül-e Lakat Károly edzőnek csa­patot formálni a sok tehet­séges, fiatal játékosból? Ha igen, akkor versenyben le­szünk az aranyéremért. Leg­nagyobb ellenfelek: a cseh­szlovákok, a bolgárok és a hazai pálya előnyeit élvező, kitűnő futballt játszó mexi­kóiak. Hátrány számunkra, hogy selejtező mérkőzésein­ket Guadalajarában, jó ezer méterrel alacsonyabban játsz- szuk, mint a középdöntőt Mexico városában. Első el­lenfél október 13-án, déli 12 órakor: San Salvador együt­tese. Vízilabda csapatunk a to­kiói arany védelmében indul küzdelembe. Együttesünk jól összekovácsolódott a Molnár — Mayer, Szívós — Konrád n. — Säroßi, Felkai, Konrád 3H. összeállítású csapat alkal­masnak látszik a jó ered­ményre. Nagy ellenfeleink a jugoszlávok és a szovjetek lesznek és — a bírók. Azaz döntő lesz, mennyire enge­dik a játékvezetők a kemény játékot. Csapatunk ugyanis ebben a tekintetben állja leg­kevésbé a versenyt a szovje­tekkel és a jugoszlávokkal. Az első versenynapon kez­dődik az ÖKÖLVÍVÁS is. A jelenlegi helyzet szerint Ge- dó, Badari, Gúla, Kajdi in­dulásával számolhatunk, de reális érmes esélyt csak Kan­dinak adhatunk. A többiek szerencsés sorsolás esetén ke­rülhetnek csak az érmesek közé. Október 13-án kezde­nek Xochimilco-ban az, EVE­ZŐSÖK is. Kormányos né­gyesünk indulása valószínű, de érmes esélye meglehető­sen kevés. .; . Meg sem tudott mozdulni. Később az­tán nagy játékos lett, akkor nehéz lett vol­na , feltartani. 1951-beiii amikor a Tatabánya ellen játszottunk ... És nemcsak a Tata­bánya ellen, hanem a többi ellenfelekkel szemben is nagyszerű­en megállta helyét Wágner Gyurka — bocsánat, azóta . György sőt Gyuri bácsi lett — a PMSE egykori kö­zéphátvédje. A pécsbányai ker­tes ház udvarán, az öreg diófa alatt be­szélgetünk. Könnyen megy, hiszen az ő\ me­zének örököse voltam, tizenegynéhány eszten­dővel később, a PMSE- ből nagycsapattá lett Pécsi Bányászban. — Igaz, „nagycsapata lettetek. De sajnos a zsebetek inkább nőtt, mint a . szívetek — mondja minden rossz- indulat nélkül. Bár hajlamosak va­gyunk arra, hogy; „Ti akkor még bottal ütöt­tétek a labdát, jó, hogy azt legalább szívvel” — igazat kell -adnom. Lehetőségeik messze elmaradtak, a mosta­niak mögött. Ki tudja, hogy heti ötszöri ed­zéssel, a magas szintű sportoláshoz szükséges helyi lehetőségekkel, ők is, nem tudtak volna-e ilyen szinten ját­szani, mint a maiak. Wágner Gyurka is — az ak­kori PMSE-ben mindenki — a pécsbányai salakon ismerkedett meg a foci ABC-j ével. Mezítláb kergették a labdát, amely sok­szor akkora volt, mint egy lég­gömb. A gyerekek talpa pedig vastagabb, mint a mai, modem focicsukáké. — Nem hoztak — igaz nem is jött volna ide senki — idegene­ket erősítésnek. Egy nagy baráti társaságból állott az egész csa­pat. Krivanek, Hámori, Böhm, Kalauz — együtt mentünk a me­zítlábastól az NB n-ig. Megtet­tünk egymásért mindent. A mér­kőzések után, késő estig együtt búsult, vagy örült a csapat. Nem várta senki, hogy mit fizet a vezetőség. összeadtuk zsebből. Pedig akkor nem kaptunk töb­bet, mint: heti 60 forint kalória­pénzt, és 50-et pontonként, ami sajnos elég ritka volt. Tudom kinevettek bennünket, de bizony az is előfordult, hogy lovasko­csival mentünk Komlóra játszani. Az edzésekre meg egyenesen az aknáról érkeztünk. Ledobtuk a vulkánt és a ceig ruhát, felhúz­tuk a rongyos mezt és futball- eipőnek csúfolt bakancsot, aztán ki a pályára. Késő estig, sok­szor 20—25 kört kellett futni. Abban az időben azt tartották jónak. Várom, hogy ne mindig a csa­patról, hanem magáról is beszél­jen, de hiába. Gyuri bácsit is — mint a ’többieket — nehéz különválasztani a csapattól. Egy­ségükben, barátságukban, lelke­sedésükben volt az erejük. Így kénytelen vagyok én elmondani, amit tudok róla. Mint emberről. Mert nem volt külön_Wágner Gyurka: a focista, a bányász, a családapa, a barát. Csak Wágner Gyurka volt, aki I zsíroskenyérrel zsebében, sietett j műszakra. 1938-ban ,t15 évesen, I már a bányában dolgozott. Óriási fizikuma, erős szíve, egészséges ! tüdeje erejéből .egyaránt tellett í a bányamunkára és az ifjúsági j csapatban való helytállásra. Pe- j dig az ellenfelek között volt: j Keszler, Krausz a DVAC-ban, I Horváth Fiola, Leipám gyerekek 1 a BTC-ben, Szabó Lacika a ! PVSK-ban. Gyors volt, kitűnően fejelt és nagyon jó érzékkel sze­relte le az ellenfél csatárait. így aztán hamar lépett egyet, és 17 éves korában már az első csa­patban játszott. A PMSE egykori csapata. Alinak, balról jobbra: Szabó, Vincze, Krivanek, Kala­uz, Metel ka L, guggolnak: Kuppertp Wágner Gy. Böhm, ülnek: Bódi, Pieglj Bombeek Balczó András legyözhetetlennek bizonyult a legutóbbi öttusa nemzetközi versenyeken. Egyik legnagyobb magyar esélyesként utazik a mexikói olimpiai játékokra Közben munkahelyén is lépe­getett előre. Csillés, segédvájár vájár, robbantómester, aknász« Nem a sportolás segítette; tanús­kodik erről a sztahanovista és a négy Kiváló dolgozó oklevél. — Sokat dolgoztam. Kellett a pénz nagyon Húsz éves korom­ban, jóformán egy Zsebkendő nélkül kerültünk össze az asz- szonnyal. Volt olyan hét, hogy csütörtökig, hat műszakot dolgoz­tam. A Debreceni Honvéd elleni osztályozó mérkőzés előtt, mond­ta a Rudnai — az volt akkor az intéző — Gyurka hagyd a marhaságaidat, pihenj egy kicsit. Pihentem egy napot. Győztünk! Zuhogó esőben, bokáig érő sár­ban birkóztuk ki, a 2:l-es, NB n-be jutást jelentő győzelmet. Hiába mondom, úgysem hiszed: a mérkőzés végén sárosán, holt fáradtan összeölelkektünk, mi „tizenegyen”... Azt a pillana­tot nem engedném — még az em­lékét sem, 100 ezer forintért sem ; .. Elhiszem. — A barátság megmaradt. Sok­szor összejövünk. Legutóbb -is fenn voltunk a Fenyves Szálló-. ban ..; Igen, együtt vannak most Is. Nem került az ország más ré­szére senki. Ideköti őket a bá^ nya, a telep, a gesztenyés, a nyugdíj, és van, akit már a te­mető. Pocakot eresztettek, meg-' kopaszodtak, a hajdani legendás bányász szív, erősen zakatol, és a hatalmas tüdő sípolva fújtats Az egykori salak helyén, pázsit takarja a pályát.. . Kimennek, odacsalja őket a pattogó, formás; sárga labda. Aztán egy-két rúgás után: . nem .bírom, nincs le­vegőm.” És nevetnek egymáson. Ha nem is tudja rúgni, mégsem szakadt el tőle. ö szervezte meg a „B”-közepet, azokból a bányá­szokból, akiknek nem volt sok; hogy havi 20—30—50 forintot ál­dozzanak, kedvenceik zavartalan sportolása érdekében. — Kell, hogy legyen a gyere­keknek valami. Nekünk , is jól­esett, amikor egyszer elvittek bennünket 3 napra Harkányba. Az első este mulattunk egy na­gyot, másnap hazajöttünk. Elfo­gyott a pénz. Az egykor forgalmas pécsbá­nyai utakon alig járnak emberek; a vasárnap délelőtti forróságban. — Elmentek Meszesre1, meg a városba. Én itt maradok mindig. A gyerek is, itt nőj jön fel — mutat a kis Gyurkára. Balszélső lesz. 12 éves, de oíyan, mint a villám... Új edző irányításával készülődnek a BTC labdarúgói Ka Az őszi idény mérkőzéseire új edző irányításával készülnek a BTC labdarúgói. Szőke József ed­ző megvált az NB HL éllovasától és az új szakvezető kijelölésekor a klub vezetőinek választása Rá­kóczi Ferencre esett. Rákóczi régi játékos sikerednek színhelyére tért most vissza, jó- néhány év után, mint edző. Nem is olyan régen még a pályán lát­tuk. — Valóban. Egy évvel ezelőtt még játszottam a Vasas megyei I. osztályban szereplő csapatában. De azóta sem hagytam abba, mondotta — kispályás mérkőzése­ken játszom, hetenként kétszer. Szombaton a Sopianae üzemei bajnokságán, hétfőn a városi kis­pályás mérkőzéseken. Nem kis' dolog ez, Rákóczi Fe­renc már elmúlt 46 éves. Nem titkolja, nagyon meglepte, amikor a BTC vezetői hozzá fordultak, vegye át a csapat edzéseinek irá­nyítását. — Nyugodj meg, ha nem nye­rünk bajnokságot, nem téged okolunk — mondta Leipám Ist­ván, a BTC elnöke, akivel so­káig együtt játszott a bőrgyári csapatban, az edzői szerződés alá­írásakor. Rákóczi kitűnő technikával ren­delkező játékos hírében állt. Va­lóságos labdazsonglőr volt. Azt csinált ú labdával; amit akart. Nagyszerű helyezkedést érzéke, hallatlan sportszeretete és nem utolsó sorban kitűnő kondíciója mind, mind elősegítette azt, hogy sokáig élvonalban tudott marad­ni. — A tavaszi idény mérkőzésein nem egy alkalommal láttam ját­szani a BTC-t, ismerem a játékos anyagot, rutinos, régi, tapasztalt játékosok mellett szépszámmal vannak fiatal tehetségek. Meg­mondom őszintén; az idősebbekre építem a csapatot. Hauschl, Bá- rácz mellett azonban Kincseire és a fiatalokra is számítok. Nem könnyű az őszi sorsolásunk. Ba­ján kezdünk, de Szekszárd, Dom­bóvár ellen is idegenben kell fel­vennünk a harcot. A szurkolók bajnokságot várnak tőlünk és ez csak megnehezíti helyzetünket; — Amikor átvettem a csapatot» elbeszélgettem a játékosokkal. Szeretik ők is a labdarúgást, de valahogy a maguk módján. Lel­kesedést, akaraterőt szeretnék belevinni a csapat játékába és azt a sportszeretetet, mely a régi játékosokat jellemezte. Az ifjúsá­gi csapat edzőjével, Sipos Gézá­val szorosan együttműködve dol­gozunk. Már eddig is igen sok segítséget kaptam tőle. Az első edzéseket már megtar­tották az új edző irányításává! ft BTC labdarúgói, ?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom