Dunántúli Napló, 1968. július (25. évfolyam, 153-178. szám)
1968-07-26 / 174. szám
1968. július 26. Dunamati napin Kazánvizsgáló biztosok A különböző nagyságú kazánokat az egész országban egy negyven főnyi szakemberekből álló csoport ellenőrzi, hogy a nagyteljesítményű berendezések zavartalanul és veszélymentesen dolgozzanak. A kazánvizsgáló biztosok meghatározott időközökben találkoznak. Ebben az évben Pécsett kerül sor tanácskozásukra. Pénteken és szombaton a szakemberek egy év alatt szerzett tapasztalataikról készült beszámolóik ismertetése után a Pécsi Hőerőműbe látogatnak, ahol működés közben tekintik meg a 210 tonnás kazánok üzemeltetésének szabályozását. Nem maradnak állás nélkül a végzett fiatalok Nincs túltelítettség Baranya mező gazdasága száz új szakembert fogad évente A tsz-vezetők egyötödének van főiskolai végzettsége Gyakran hangoztatott vélemény manapság, a mezőgazdaság szakember-túltelítettsége. Vajon igaz-e ez nálunk Baranyában? Ha a végzős fiatalok elhelyezkedési gondjai felől közelítjük meg a kérdést, altkor látszólag valóban igaz. A fiatal szakembereket ma már nem az egyetemek, főiskolák közvetítik ki, hanem pályázniok kell. Ezekben a hetekben hetven felsőfokú mezőgazdasági technikumot végzett fiatal érkezik Baram Megkezdték » Steinmetz kapitány tér melletti területen az építkezést. A ni. kerületi tanács szomszédságában a B. m. Építőipart Vállalat két brigádja földmunkát végez. Két tízemeletes paneíház pinceszintjét készítik elő — Szokolai felT. — Épül a déli fő-gyűjtőcsatorna Megkezdték Pécs déli szennyvízfőgyűjtő csatornájának építési munkálatait, illetve tart a felvonulás. Az építkezés első ütemében a főgyűjtő első szakasza készül el, teljesen új nyomvonalon, a Megyeri úti szennyvíztisztító teleptől a Vágóhídig húzódik. A jelenleg is használt, 1933-ban épült, 30 centiméter átmérőjű szennyvízcsatornát most nem bolygatják meg, az új vezeték mellette épül. Annak idején napi 6 ezer köbméter szennyvíz befogadására méretezték, ami azonban ma már a szó szoros értelmében szűk keresztmetszetnek számít, ezenkívül pedig a Bőrgyárból kiengedett sokféle agresszív vegyianyag elrágta a betoncsövet Az új déli szennyvízfőgyűjtő árkába 80-szor 120 centi- méteres átmérőjű tojásszelvényt fektetnek* le, a csatorna szájának alakja tehát nem köralakú, hanem ovális lesz. Az építkezés érdekessége: a szennyvíztisztítótól a Bőrgyárig terjedő szakaszon a csatorna belső fala klinker borítást kap, nem teljes egészében, csak vállmagasságban, azaz a folyás szintjéig, hogy a Bőrgyárból belefolyó vegyianyagok ki ne kezdjék. Ugyancsak az első ütemhez tartozik még a Megyeri úti városi főgyűjtő tehermentesítése, ezért a Batthyány utcánál megcsapolják. Az 50-szer 70 centiméter átmérőjű leágazó szennyvízcsatorna a Vágó- hídnál csatlakozik a déli főgyűjtőbe. És az építkezés második szakasza? Merre tart á déli főgyűjtő? Két alternatíva volt: megkerülje-e a zagytavakat vagy ne. Ha nem kerülné meg, akkor emelőtelepet kellett volna létesíteni, ezért ezt a lehetőséget elvetették. A nyomvonal a következő: vágóhíd, a zavgytavak mentén, a Pécsi-víz balpartján, átvágva a Lámpás—diósi árkot, a Fel- szabadulás útját, át a Géza és Fürst Sándor utcákon, egészen a Budai vámig. A csatorna mérete közben többször szűkül, a végén 40 centiméter átmérőjű kör lesz. A déli főgyűjtő építkezését központi hitelből finanszírozzák, az első ütem 16 millióba, a második 20 millió forintba kerül, tegyük hozzá, a régi árakon, mert az átárazás után a költségek meghaladhatják a 45 milió forintot is. Elkészültével sok évre megoldódik végre a szennyvízelvezetés — Gyárváros, a Budai kertváros, 'a Diósi és a Dózsa György utcák környékének bekapcsolásával —Pécs keleti városrészében. A tervek szerint a főgyűjtő első szakasza 1970-ben, második szakasza pedig 1972-ben készül el, de nem lehetünk nagyon optimisták, mert a csatorna építését már márciusban el kellett volna kezdeni. nyába, ezzel szemben a tsz-ek mindössze 39 gyakornokra adták be igényüket, s sokáig úgy nézett ki, hogy negyvenegy fiatal egyáltalán nem tud elhelyezkedni, jóllehet a gyakornoki fizetést nem is a tsz, hanem az állam adja. Kedvezötleu arányok Még kevesebb az érdeklődés a középfokú technikumokban végzett fiatalok iránt (Szentlőrincen és Mohácson 25—30 végez évente), s mivel ez az iskolaforma végleg megszűnik, a 101957-es MÉM rendelet ezt a végzettségi fokot ki is vonta a szakemberkategóriából. Egyetemet és főiskolát végzett fiatalokat fogadnak legszívesebben a tsz-ek, decemberben és januárban 34 mérnökgyakornok érkezik a megyébe. A diplomásoknál inkább az a probléma, hogy gyakorlati idejük letöltése után gyakran még évekig nem kapnak végzettségüknek megfelelő munkát, holott nagyon sok esetben képzettség nélküli vezető tölti be ezeket a munkaköröket. A túltelítettség hangoztatása mellett, sajnos még ma is van 8—10 olyan baranyai tsz, amelyben mezőgazdasági mérnök egyáltalán nem dolgozik, s van egy tsz, ahol a föagronómus végzettsége 8 általános iskola. Főállattenyésztője a. 106-ból mindössze 85 tsz-nek van, s közülük csak 27 rendelkezik egyetemi, főiskolai végzettséggel. Üzemgazdásza például csak 34 tsz-nek van, ebből hét diplomás. Gépcsoportvezető sincs mindenütt, ezek száma 62, de csak négy végzett egyetemet, illetve főiskolát. Talán a legrosszabb a helyzet a gépműhelyvezetőknél, ment ez a munkakör gépész- mérnöki végzettséget ír elő. A 32 gépműhelyvezető között egyetlen mérnököt sem találunk, felsőfokú technikumi képesítése is csak kettőnek van. A tsz-ekben elhelyezkedett gépészmérnökök kivétel nélkül alacsonyabb beosztásban, többnyire szakképzetlen vezetők keze alatt dolgoznak. A távlati tervek A legfrissebb — ez év május 15-i — statisztika szerint a 106 baranyai tsz-ben összesen 1130 szakember dolgozik. Ezek közül azonban egyetemi és főiskolai végzettsége csak 202-nek, vagyis a szakemberek nem egész 18 százalékának van. így vizsgálva a kérdést már nem beszélhetünk túltelítettségről, sőt még telítettségről sem. Évi 100 új fiatal szakember munkábaállá- sával — jelenleg ennyi kerül évente Baranyába —, számuk csak 1970-re éri el a kívánt szintet. S a távlati tervek szerint csak 1975-re érjük el azt, hogy nagyjából minden munkakörbe megfelelően képzett szakember kerüljön. Az azt követő években már csak a természetes utánpótlásról kell gondoskodni. A szakemberellátottság színvonalát illetően ma még az egyes tsz-ek között elég nagy a különbség, s ez gyakran nem az üzem nagyságával, vagy belterjesség! fokával függ össze. Egyre több szövetkezeti vezető ébred rá, hogy az egyedüli járható út a saját szakember-garnitúra kinevelése, s fiatalokból való fokozatos feltöltése, és a már beosztásban lévő vezetők szakmai továbbképzése. Bár a felsőfokú technikumot végzett fiatalokkal szemben kezdettől fogva vannak bizonyos fenntartások, s ez talán az iskolatípus hibája is, örömmel állapítható meg, hogy a májusban még kilátástalannak látszó probléma időközben kis utánjárással megoldódott, s ma már mind a 70 végzős fiatalnak megvan a biztos helye. Bizonyos fejlődést is tükröz ez, többek között azt, hogy a tsz-ekben mind több az olyan intenzív ágazat, ahová specialisták kellenek. Gyors fejlődés A fejlődés igen nagy, hisz 1961-ben mindössze 42, 1968- ban pedig már 202 egyetemet és főiskolát végzett szakember dolgozott, illetve dolgozik a tsz-ekben. Mégis az üzemegységvezetőig bezárólag még mindig 196 nyolcáltalánost végzett, tehát képzettség nélküli vezető, szakvezető tölt be fontos beosztást. A gazdálkodás, a mezőgazdasági technika mai színvonalán, a kötelező nyolc osztály elvégzése általában már nem elegendő az egyre bonyolultabb termelési, gazdaságirányítási problémák megoldásához. S míg a statisztika ilyen arányokat jelez, addig nem beszélhetünk túltelítettségről, s addig nem szabad előfordulnia, hogy végzett fiatal szakemberek állás nélkül maradjanak. Hét és félezer iskolafüzet-csomagot készítettek el a Baranya «*• gvei Vegyestparcikk Kereskedelmi Vállalat 1. számú pécsi Sállal utcai papírboltjában. A tanulók máris jelentkezhetnek a csomagokért, hogy ne kelljen sorbaállniuk Pedagógus■ to váhbképzés A továbbképzés mai mechanizmusát, a pedagógusok és a pedagógia jelenlegi problémáival összevetve, alaposan megkérdőjelezte az élet, s a figyelmeztető jelzéseket okosan mérlegelve megkérdőjelezték maguk az illetékesek. A Művelődésügyi Minisztérium közoktatási főosztálya nemrégiben előterjesztést készített a továbbképzés távlati tervéről, melyet júniusban a Pedagógusok Szakszervezetének központi vezetősége is megvitatott. A vitában megfelelő hangsúllyal szerepeltek a pécs-baranyai sajátosságokból eredő problémák, javaslatok is. — A kérdésben elsősorban az állami vezetés illetékes, de mi is kiemelt feladatként foglalkozunk a továbbképzéssel — mondja Bodó László, a Szakszervezet Baranya megyei titkára. — Bizonyos „megelőző” érdekvédelmi követelmények teljesítésének érezzük ugyanis, ha a művelődési osztályok intézkedéseit támogató szervezőmunkával, s a továbbképzés formagazdagságát emelő kezdeményezésekkel hozzájárulunk ahhoz, hogy a pedagógus szakmailag-ideoló- giailag biztosan álljon a lábán. Hiszen a jobb képzettség, ha eredményes pedagógiai munkával párosul, egyre inkább alapjául szolgálhat előléptetésnek, rendkívüli fel- jebbsorolásnak, jutalomnak. Gyakorlatunkból annyit, hogy kötöttebb rendezvények önálló szervezésével elsősor[ ban az állami továbbképzés- i ben részt nem vevő nevelők és a kisegítő személyzet tájékoztatását kívánjuk szolgálni. Szervezeti jelleget szeretnénk adni a színvonalas, a továbbképzési-önképzési formák keretébe nem csupán beerőszakolható, újítómunkának. Hogy minden alapunk megvan erre, bizonyítja a három alkalommal is megjelentetett „Baranyai pedagógus újítók” című kiadvány. Támogatjuk a bábozás pedagógiai alkalmazásának népszerűsítésére irányuló kezdeményezéseket az óvónők és az alsótagozatos nevelők körében. Tudományos samten kerülnek napirendre a tanügyi igazgatás és a pedagógia problémái a Magyar Pedagógiai Társaság felolvasó ülésein, melynek baranyai szervezete — jelenleg 28 taggal — ugyancsak figyelmünk középpontjában áll. Hogy a képzés és önképzés helyben elérhető szellemiszakirodalmi bázisának megteremtéséhez is hozzájáruljunk, évi 17 000 forinttal támogatjuk a Megyei Pedagógiai Szakkönyvtár felfejlesztésének ügyét. A szakszervezet központi vezetőségének említett vitaülésén — erről már a Pedagógusok Lapja tájékoztatott bennünket — többek közt arra hívta fel a figyelmet Bodó László, hogy a pedagógusképző intézmények egyébként helyes bevonása a továbbképzésbe több intézkedést igényelne. — B. M. — Tejet hordanak, kocsit mosnak, újságot adnak be az ablakon. Vagyis — „kint vannak az életben”. Olyan ez nekik, mint kezdő úszóknak a mélyvíz: ismeretlen, de szabad. Almazöld Moszkvics fáról a padka mellé, kövér- kezű asszony fogja benne a volánt. Benzint, olajat kér. De mást is kap: vizet. Péter odalép a vizesvödörrel, belemártja a spongyát, aztán irány a Moszkvics és a szélvédőüveget kívülről szépen lemossa, letörli. A kövérkés kéz kinyúlik az ablakon, benne ötforintos. A következő vendég egy Trabant, — gazdája hat forintot ad — aztán Opel Rekord jön, ebből egy forintost nyújtanak ki. Mi- halik Péter, a Széchenyi Gimnázium leendő negyedikes diákja pillanatra megáll a Kórház téri benzinkútnál, leereszti kezét, közben kicsit csöpög a spongya. — így van ez mindig: minél előkelőbb a márka, annál szűkebb vezetőjének a marka. A szolid kis TraAZ ÉLETBEN... bántok gazdái általában gavallér módon óvják a tekintélyt, nem egyszer öt forint borravalót adnak. Aztán minél „menőbb” a kocsi, annál kisebb a pénz. Mercedes tulajdonostól még csak egyszer kaptam, igaz, tizennégy forintot. Nyitott kocsi volt, svájci magyar vezette, hátul egy spániel ült berme. Egyébként a külföldiek nem igen adnak. Kétszáz forintot kap az ÁFORT-tól, havonta. Meg a borravaló. Legkevesebb napi ötven forint. Igaz, állami kocsitól nem kap. A főhivatású sofőrök nem költenek. 'Matematika-fizika tagozatos osztályba jár, orvos szeretne lenni vagy valamilyen' természettudományos szakra bejutni. A pénzen veszi majd meg az érettségire a sötét ruhát. — A lányok? Nem csökkent a férfitekintély, hiszen egyelőre mégiscsak kocsimosó? A válasz férfias, határozott: — Akinek nem tetszik, hogy dolgozom, ne álljon velem szóba. Aztán újabb kocsi fordul a padka elé, Péter hamar elköszön. Igyekezni kell, hiszen ez — Trabant. A szerkesztőség Karcsija rágyújt és élvezi, hogy rit-' ka ember lett. Valószínűleg ő Magyarországon az egyetlen szerkesztőségi dolgozó, aki egyúttal újságkihordó is. Az idén érettségizett, felvették a gödöllői agrártudományi egyetemre. Most napközben fotózik a lapnak, naponta egy-két képe jelenik meg, aztán hajnalonta kihordja a Dunántúli Naplót, benne saját fotóját — Az olvasók tudják? Nem. Ök rendszerint még alszanak, amikor bedugom az újságot a levélszekrénybe, ablakba, csatornába, vagy egy-egy tégla alá, hogy el ne vigye a szél. Többnyire szabadságon lévő újságosasszonyok helyett dolgozom, s ha a házbeliek mégis észrevesznek, megkérdik: Hát a mama hol van? Neve: Rácz Károly. Fotós hajlamai családi eredetűek, édesapja tagja a Mecseki Fotóklubnak, s már külföldön is kiállították képeit. Karcsi csak „tiszteletbeli” tag, mivel korhatáron alul van, nem fizet tagdíjat. A postánál 8—900 forintot keres havonta, a szerkesztőségben közel ugyanannyit. Ha a lap számára fotózik, néha nem hiszik el, olyan fiatalos a képe. Grécz pusztán csak úgy engedték meg, hogy a gyümölcsszedő lányokat fényképezze, hogy előtte igazolta magát. Máskor fagylalttal kínálták a „riporterfiút”. A tejesgyereket nem találtam meg. Pedig élképp Zeitem, ahogy cipeli az emeleteken a rácsos drótládát, benne az üvegeket, s eszembe jutott egy múltszázadból maradt ódon bécsi lépcsőház, ahol az ablak belső párkányán vastartó állt ki, a fáradt tejesasszonyok odatámasztották a hátukon cipelt kannát, s így pihentek. A pécsi tejesfiú már a Balatonon volt, amikor kerestem. Kolléganőm mesélt csak róla: — Hajnalban kiraktuk az üvegeket a küszöbre, s nemsokára kicserélve találjuk ott Teherautóval hozzák a ház elé, aztán a lépcsőházakig drótfonatú rekeszben, onnét pedig kézben fel az ajtókig. Az üveget nem törték össze, nem csörömpöltek. Néha, ha nem volt kint az üveg, szívszo- tongva becsengettek az ajtón, pedig nem tehettek róla, hogy a bentiek elaludtak. Újságkihordó, kocsimosó, tejesgyerek. Három jó ötlet arra, hogy miképpen lehet a diákokat foglalkoztatni nyáron. S az ilyen ötleteket mindkét fél megszívlelheti, diáknak, vállalatnak egyaránt hasznos. Röldessy Dénes 1
