Dunántúli Napló, 1968. július (25. évfolyam, 153-178. szám)
1968-07-04 / 155. szám
1968. július 4. Dunamaii napio Épül a pécsbányai külfejtés Dől a gabona, telnek a zsákok „Költözik“ a szőlőhegy 240 ezer tonna szenet rejt a föld Nagypiricsizma térségében Nagypiricsizma környékéről elköltöztek a madarak. Tavaly ilyenkor még a csend, a nyugalom birodalma volt ez a szőlőkkel, gyümölcsösökkel tarkított vidék — most por fed mindent és a szőlők helyén hatalmas kráterek éktelenkednek. Markológépek és dömperek dübörögnek. A nyiladékok mélyén már előtűntek megkövesedett fekete folyók — a vastag széntelepek. Nagypiricsizma szoléi helyén kül- fejtéses bánya lesz. Az új üzemet, mely a pécs- bányatelepi Széchenyi-akna egyik egysége lesz, a 23-as telep kibúvása mentén telepítik. A művelhető átlag- csapáshossz 215 méter. A termőtalaj átlagos vastagsága ebben a térségben 2 méter. A szén telep vastagsága 12 méter. Ez alatt az óriástelep alatt azonban még további három, egyenként . 2 méter vastag telep húzódik — ami azt jelenti, hogy Nagypiricsizma térségében együttesen több mint 240 ezer tonna szén vár kitermelésre. Az előzetes vizsgálatok szerint a minőség is megfelelő, a hamutartalom átlaga például mindössze 36 százalék. Az újonnan nyitott külfejtésből már hordják a teherautók a szenet, az előkészítő munka java azonban még vissza van. összesen 700 ezer köbméter földet, illetve meddőt kell megmozgatni, melyből 430 ezer köbméternyi csak robbantással jöveszthető. (A Egy távon városban élő rokonfiú toppant elő váratlanul a napokban, minimális felszereléssel. Életkora a harmadik osztály és az érettségi közt van. Rendes fiú, jól is tanul, testvérei között ő a legidősebb. Nem hippy, semmiképp sem az, de a konzervatív eszményeknek aligha felel meg. — Hogy kerültél elő? — kérdeztem örvendezve. — Ismerd meg hazádat — nyerített ő jókedvűen. — Vagyis országjáráson vagyok. Gondoltam, betődulok hozzátok egy kis időre. — Igazán rendes vagy. Hol szállt meg a turistacsoport? — Milyen csoport? — Amivel jöttél? Hangja önérzetesen törte át a pillanatnyi csöndet. — Maszek vagyok. Egy hét alatt bejártam már az aggteleki barlangot, voltam Egerben, a várban is természetesen. Láttam a Köröst, Szegedet ... — Ez elég sok pénzbe kerülhet. — A, nem olyan sokba. — És van elég pénzed? — kérdeztem tapintatosan. — Négyszázzal stratoltam otthonról. Száznegyvenöt még itt van — mutatott a zsebére. — Nem lesz kevés? — Ha elfogy, hazamegyek. Különben is, van otthon hitelem. Augusztusra leszegődtem egy ktsz-hez kilencszázért. Az pedig egy egész vagyon, nem? — Ittmaradsz pár napig? — Szó se lehet róla! Várnak az osztálytársaim Tihanynál. Holnap reggel indulnak tovább a Bakonyba, Így beszéltük meg otthon. Az nem lehet, hogy lemaradjak. A sört ügyesen lehajtotta, mint egy felnőtt. Üdvözlőlapja most érkezett meg Zircről. Már a sörözés közben is mindenféle megfordult a fejemben, az emberben telep fedője agyag, illetve homokkő). Az értékes szénvagyont rejtő terület megkutatása több lépcsőben folyt. Először 10 méteres kutatófúrásokkal „tapogatták” ki a telep vonulási irányát, majd május 8-át követően 20—50 méteres fúrásokat kezdtek, a mélyebb rétegek elemzése céljából. A termelés a múlt hónap elején kezdődött, s átlagosan napi 200 tonna szénnel segíti a külfejtés az „anyaüzem” tervteljesítését Az idén 31 200 tonnát kell az új üzemrésznek produkálnia. Elkészült a következő évek termelési menetrendje is. Eszerint 1969—70-ben 80—80 ezer tonna szenet nyernek Nagypiricsizma térségében, 1971-ben pedig további 33 ezer tonnát. A meddőeltakarítás természetesen nem „idény”-feladat, a dömperek hosszú éveken át hordják majd a földet — a lehordás ugyanis mindössze 5 méterrel előzi meg a szénhomlok előrehaladását. A művelés sűrített levegős fejtőkalapácsokkal folyik, s a rragypiricsizmai katlan — a nagyfokú gépesítés ellenére — minden bizonnyal a vállalat egyik legnehezebb munkahelye lesz. A hőség ezekben a forró nyári napokban már- már elviselhetetlen, s a tél sem ígérkezik könnyűnek .. . Nagy gond a vízvédelem is. A külfejtés rézsűjén kívül 0.5 négyzetméter keresztmetszetű védőárkokat építenek, a művelés legmélyebb pontján pedig vízgyűjtő zsompot alakítanak ki. A zsompból egy 500 liter/perc teljesítményű szivattyú emeli majd ki a vizet, de készenlétben áll egy másik szivattyú is — a váratlan, mecseki záporok csapadékvizének elvezetésére. Emeletráépítési előkészületek a Semmelweis utcában A PIK megbízásából tanulmányterv készül a B. m. Tanácsi Tervező Irodánál a Semmelweis utcában tervezett emeletráépítésekhez. A Kolozsvár és Semmelweis utcákban korábban már végeztek emeletráépítéseket, ugyanis a Kolozsvár utca beépítése az 1957-es város- rendezési felfogásban kétemeletes házakkal történt. 1964—65-ben az alig 5 éves épületekre megindult az emeletráépítés, mert azt a gazdaságosság és a könnyű megvalósítás indokolta. A Semmelweis utca nagy részében az épületek jórészt eredeti, kétemeletes állapotban maradtak. Indokolt itt az arra alkalmas épületekre az egységesebb utcakép és a gazdaságos lakáskialakítás szempontjából az emeletráépítések megindítása. Igénylők máris vannak, és nem lenne hiány belőlük akkor sem, ha a Semmelweis utcánál jóval nagyobb területeket tárnának fel emelet- ráépítés céljaira. Itt ugyanis a tanulmányterv szerint mintegy 50 darab két, két és félszobás lakás kialakítására lesz majd lehetőség. Vakáció egyszercsak valami megmozdul és startsebességre kapcsol: a régi vakációk, amelyek eléggé el nem ítélhető módon akkor is két hónap után közömbösen véget értek, és csupán Verne regényében tarthatott két évig a vakáció, az óriási, izzasztó biciklitúrák az ország különböző tájain, a felejthetetlen hobóélefcmód, amitől azóta sem tudtunk igazán megválni, legalábbis a nyári időszakban, legfeljebb most kulturált formáját kempingezésnek mondjuk. A rokonfiú azóta már biztos átkelt a Ea- konyon, megteremtve magának a vakáció értelmét és szépségét, befogadva magába mindent, amit látott a világban. Tehát a vakáció most is olyan, mint volt bármikor. S mégsem olyan. Olyan, mert a pihenés ideje, ahogy népszerűbb megfogalmazásban mondani szokták: az aktív pihenés ideje. Olyan, mert egyszerre terem ott az ember előtt, hasztalan minden készülődés, mégis váratlanul, jó beosztásra, reális elrendezésre várva. Olyan, mert most is hozzátartozik a munka, mint régen, egyénileg vagy közösségekben, építőtáborokban (vagy mindkettőben) legfeljebb most a család anyagi meggondolásai nem az első helyen szerepelnek. S nem olyan, mert időközben sok minden megváltozott, közvetlenebb és reálisabb lett az életünkben. Megváltozott az élet, jobb lett, könnyebb s masabb, mint volt. Ami tizenöt—húsz évvel ezelőtt elháríthatatlan akadálynak látszott — gyakran egy használt bicikli, egy csónakbérlet, égy hosszabb iskolai kiránduláson való részvétel, az ma legfeljebb harmadrangú akadály, és nem ezért romlik el a vakáció, ha elromlik. A kor természetes lüktetése is más, mint volt. A formákhoz való viszonyok is egész másként alakultak. Csupán más, és nem megbotránkoztató. A vakáció — pihenés elsősorban, és nem henyélés. Az az időszak, amivel egy diák többé-kevésbé önállóan rendelkezik, amelyet megszervez önmagának, amikor belekóstol a szabad időrendszerezés izgalmába. Az az időszak, amikor a pihenés kikapcsolódást jelent, beleértve a munkát is, az egyéni munkát s a tábormunkát, amely a közösségi életnek egy új oldalát mutatja meg. A munka? Nem is olyan egyszerű, hisz a legtöbb szülő ezen a ponton sebezhető. Az „indoklás” már-már klasszikusnak számít a szocializmus viszonyai közt: „Minden tőlem telhetőt megadok a gyerekemnek, engem nem érdekel a pedagógia, nekem rossz gyerekkorom volt, legalább az enyémnek adjam meg, amit. magamnak a szüleim nem adhattak meg.” Sajnos, annál is többet szoktak adni, és amit nem adnak: a munka és a reális önállóság lehetőségét. Azt mondják gyakran: nincs szükség azokra a forintokra, amit a gyerek megkereshet három-négy hét alatt. Bár vannak családok, ahol egész jól jön a gyerek nyári keresete, amit magára költhet — az előző magyarázatokból inkább az derül ki, hogy nem a pénzre, hanem a munkára nincs szükség. A munkára, nevezzük azt egyéni elhelyezkedésnek, Aratás Károlymajorban A major vegyesboltjába árut hoztak. A gépkocsivezető és a rakodók a vadgesztenyefák alatt kissé kifújják magukat. Nagy a meleg. Az irodaépület mögött a károlymajori óvodá- ! sok működnek a homokban, a ketrecudvaron túl az építő- ] tábor szögletes katonasátrai j húzódnak. Az irodaépület hű- | vös és csendes, legfeljebb a ! pénztárablakrrál, a folyosón j van időnként kevés mozgás. A majorközpont csöndes, mindenki a határban dolgozik, vagy hátul a magtisztításnál. Auth Pált — a Bólyi Állami Gazdaság károlymajori üzemegységének vezetőjét is elég nehéz megtalálni ebben az időben, s magában talán nem is örül túlságosan, hogy elfoglaljuk. Aratás, magtisztítás, szalmalehúzás, időszaki talaj munkák, majd rövidesen a kukorica- címerezés — ebben foglalható össze a pillanatnyi munka- program. Az idő sürget. A major hátsó részében, az erődszerűen elhelyezkedő magtárak fehér négyszögében éjjelnappal folyik a magtisztítás. Két váltásban 14—14 ember dolgozik a tisztítószérűn, ahol a múlt évihez képest sokat gépesítettek: szállítószalagok, billenőskocsik és más berendezések segítik az emberek munkáját, amely a gépek segítségével nemcsak könnyebb és olcsóbb lett, hanem gyorsabb, automatikusabb is. Pillanatnyilag Károlymajor- ban is az aratás a legfontosabb. Június tizennyolcadikán kezdték 355 hold repcével, majd 177 hold borsó követkevagy tábornak. Az előbb a reális önállóságot említettem. Reálisról kell beszélni, mert egyfelől van fölösleges, már- már megszégyenítő ellenőrzős- di, másfelől van a teljes szülői felelőtlenség, amelynek szélsőséges esetei közt egyaránt találkozunk olyan fiatalokkal, akik húsz forint össz- vagyonnal vághatnak a háromhetes nyaralásnak, s az ilyen kalandok nem ritkán lopással, betöréssel végződnek, és találkozhatunk tragikus esetekkel, vízbefult kamaszokkal, lélekben, önérzetben, egyéniségükben megtört lányokkal, fiatalokkal. Kulcskérdés a szülői felelősség, s persze, a pedagógusé is. A gyerekre egyforma súllyal kell vigyázni fizikai értelemben, szellemi értelemben és morális értelemben, de sohasem úgy kell vigyázni rájuk, hogy akadályoznánk a természetes önállóságra való törekvésében. Kicsit bonyolultan hangzik. Egyszerűbben megfogalmazva: a vakáció — a szülő és az iskolai pedagógia együttes próbája is. Hirtelen, egy pillanatra előtűnik az agyusztált, eredeti farmernadrág s tisztasága is, a kamaszos kurtaságú válaszok s a haza távoli tájai, amint ott lebegtek valahol lent, a tekintet mélyén, a száznegyvenöt forint is ott lapul egy pillanatra az igazolvány mellett, száznegyvenöt forint, amely attól függően kevés vagy sok, hogy kinek a zsebében foglal helyet, és legfőképp előtűnik biztossága, céltudatossága, amellyel jött s elment. Egy vakációval, bármilyen jól sikerült is, nem lehet megváltani a világot, de egy kis részrehajlással azt is mondhatnám: tizenhétéves korban így kell vakációzni. Thiery Árpád Kilenc kombájn dolgozik a károlymajori üzemegységbe*. Pandl József kombájnos, aki a „háziversenyben” a bar* maliik helyen áll. Magtisztítók a major udvarán. zett, végül az 1377 hold búza, amelynek az aratása most is javában folyik. Kilenc kombájn dolgozik az üzemegység határában. Eddig 622 holdat vágtak le. Zúgva, harapva törtetnek előre a kombájnok a hatalmas táblában, körülöttük felporzik a szikkadt meleg. A károlymajori kombáj- nosok az idén is versenyben aratnak. A verseny /pillanatnyi állása szerint Höbler János az első 2972 mázsával, a második Konrád Tamás 2936 mázsával, a harmadik pedig Pandl József 2855 mázsával Höbler János huszonegy éve dolgozik a majorban, traktoros. Két másik versenytársa a gépműhelyben szerelő. — A terméseredményünk jobb lesz, mint tavaly — mondja Auth Pál üzemegységvezető. — Az eddigiek alapján úgy látszik, hogy mennyiségileg is több lesz, de a tavalyihoz képest a minőségi különbség is lényeges. — Mikorra várható az üzemegységben az aratás befejezése? — Ez több dologtól függ. Az időjárás is beleszólhat. ,Ha minden rendben lesz, akkor lehet mondani, hogy a zabbal i együtt tíz-tizenkét nap múlva. A rozsdaszínű kombájnokon messze túl, az óriási tábla végén dolgoznak a kazalozók. Két szalmahúzó traktor berreg ide-oda mozgékonyán, drótkötél-lasszójukkal, mint az ügyes tehenészlegények kerítik a széthagyott szalmacsomókat. Fent, a kazal legmagasabb pontján hatan villásnak, hátul pedig egy harmadik traktor csörlőzik. A kazal alakja leginkább egy lesiklő- pályához hasonlít. Azt mondják: a majorban ez új módszer, pontosabban tavaly próbálták ki először, s a Villányi Állami Gazdaságtól vették át A harmadik traktor egy csiga és egy drótkötél segítségével „felvontatja” a szalmacsomókat az épülő kazal tetejére, fent a villázóknak csak egyenletesen el kell osztani. A teljesítmény lényegesen jobb, mint a hagyományos módszerrel, és a munka így sokkal könnyebb, emberségesebb is. Károlymajorban száz család él, az üzemegységnek 204 állandó dolgozója van. Szorgalmas, az okos újat szerető emberek, amit az idei aratás is, de minden hétköznapjuk, eredményük is bizonyít. Kazalozás, új módszerrel.
