Dunántúli Napló, 1968. július (25. évfolyam, 153-178. szám)
1968-07-21 / 170. szám
ms. Július 21. Dunammt ne*te»««» I A Pécsi Nemzeti Színház új tagja: SZABÓTÜNDE Tavaly végezte el a Színház- és Filmművészeti Főiskola színész szakát. Már akkor szóba került, hogy a Pécsi Nemzeti Színházhoz szerződik, aztán mégsem ide került A pécsi közönség azért ismeri már, legalábbis a moziba járó közönség. Eddig Szabó Tünde négy filmben is szerepelt: itt láthattuk az Első esztendő, valamint az Édes és keserű című alkotásokban, de szerepelt a Hogy szaladnak a fák című nemzetközi sikerű magyar filmben is. A főiskola befejezése után a Kecskeméti Katona József Színházhoz került. Szerepei: Holga Arthur Miller: Bűnbeesés után című drámájában, Noémi az Aranyember színpadi változatában, és Baba a Bács-Kiskun megyei tanítónőből költővé, majd drámaíróvá lett Raffai Sarolta: Egy szál magamban című színművében. Ezen kívül játszott a Volpone-ban, valamint Pap Károly: Mózes című darabjában. Továbbá a Kecskeméti Katona József Színház gyermekek részére előadott Csipkerózsika felújításában a .címszerepet ő alakította. Végül önálló előadóestjen is fellépőt a kecskeméti közönség előtt. Két hónapig, a kecskeméti színház szokásos nyári vendégjátékának idején. Baján játszott. Művészi programja, felfogása képpen az ottani színház műsorfüzetébe ő maga írta ezeket a sorokat: — Hiszek a színház erejében és varázsában, a pillanatok megfoghatatlan szépségében, azokban az emberi kapcsolatokban, amelyek esténként újrateremtődnek a színpadon és azokban az élményekben, amelyekkel többek lesznek az emberek a nézőtéren. fizéwes a nyári Egy hete, az ünnepélyes megnyitáskor, tizedszer kezdődött meg az előadásokból, kirándulásokból, városnézésekből álló programsorozat: a TIT Baranya megyei Szerve, zetének „Népek Barátsága” Nyári Egyeteme. Az idén — a jubileumi évben — csakúgy mint eddig, a Dél-Dunántúl lankás tájai, a történelemben annyi vihart megért vidék, a soknemzetiségű, egyre fejlődő megye került a külföldi látogatók érdeklődésének középpontjába. A kétezer éves város — a római Sopianae, az erre épült középkori Quinque Ecclesiae, s természetesen a mai Pécs. A százéves s Euró- pa-szerte ismert Zsolnay-gyár és híres szép termékei. A város. amelyben 600 éve Nagy Lajos alapította meg Európa egyik első egyetemét, s amelyben ma is fejlődő-virágzó a felsőoktatás. S ahol ma is működik az ország egyik első szénbányája. Komló, az egyik jellegzetes magyar szocialista város, a gyógyfürdőjéről mesz- sze földön ismert Sikonda és Harkány, a természeti szépségekben gazdag Nyugat-Me- csek kirándulóhelyei, a tüzes borairól híres Villány, és a magyar történelemben kitörölhetetlen nevet jelentő Mohács, ahol ma németek, hor- vátok és magyarok élnek egymás mellett. Mindezt megismerni — ez is nyereség lehet az ide látogatóknak. A Nyári Egyetem hallgatói mindemellett végül is pihenni jönnek ide. Ha előadásokat hallgatnak is Magyarország gazdasági, politikai és társadalmi helyzetéről, Baranya néprajzáról, a Mecsek hegység növényvilágáról, a pécsi porcelán történetéről, a pécsi egyetemeken folyó tudományos kutatómunkáról vagy a magyar néptánc művészetről — ezt a két hetet mégsem tanfolyamnak tekintik. Még akkor sem, ha figyelembe vesszük, hogy rövid magyar nyelvtanfolyamon is részt vehetnek, ahol — igaz — nem mást tanulnak, mint azokat a szavakat, kifejezéseket, amelyek a turistáknak általában szükségesek. Egyszóval a pécsi nyári egyetem nem más, mint a szellemi gyarapodással, ismeretszerzéssel egybekötött pihenés. , És végeredményben minden nyári egyetem ezen az elven alapszik. A nyári egyetemek olyasféle szervezett turista utakhoz hasonlítanak, amelyekben ott szerepel az adott vidék és város minden nevezetességének megtekintése, de ahol nem türelmetlen' idegen- vezető rohan végig a turistákkal az érdekességeken, hanem a képzett, a területet kiválóan ismerő szakember megáll egy-két órára és bővebben, elmélyültebben mesél arról a témáról, amit habzsoló turista-módra kevésbé lehet megismerni. Hajdan — 10—12 évvel ezelőtt — a magyarországi nyári egyetemeket többek között ezért is kezdték szervezni. S azért is. mert ezek a nyári egyetemek látszottak pótolni az akkoriban még nem túlságosan fellendült idegenforgalmat. Az idegenforgalom időközben fantasztikus méreteket öltött hazánkban, s ha csak a kérdésnek ezt az oldalát tekintjük, ma már talán nincs is szükség a nyári egyetemekre. Ennek azonban beszédes ellenbizonyítéka például az a tény, hogy az idei pécsi nyári egyetem megnyitásakor néhány, éppen itt tartózkodó külföldi turista és vendég engedélyt kért néhány előadás meghallgatására. Amerikai orvosprofesszor felesége, nyugatnémet turisták, s egy sereg jugoszláv vendég kapta meg az engedélyt Érdeklődés, igény tehát van. A pécsi nyári egyetem hallatlanul nagy eredménye ugyanakkor, hogy ma is ugyan azzal a profillal, ugyanazon név alatt tud létezni, mint megindulásakor. A „Népek barátsága” elnevezés, azaz témakör tehát jónak bizonyult A profilkérdés egyben szinte életkérdés a nyári egyetemek számára. Ha a gombamód kinőtt, jelenleg kilenc magyar- országi nyári egyetemet végignézzük, ez máris kiderül. A Veszprém által rendezett „Balatoni Nyári Egyetem” például a Balaton mellett a vegyipari egyetemhez is kötődik. Szeged „ráállt” a pedagógiai témájú nyári egyetemre. Sopronban egyrészt az ünnepi hetekkel kötötték össze a nyári egyetemet, másrészt az erdő- és faiparral, szintén az ott működő főiskolával kapcsolatban. Debrecenben még „bátrabb” a program: magyar nyelvkurzusokon vesznek részt a nyári egyetem hallgatói, természetesen különféle fokon. Az Esztergomban szervezett Dunakanyar Nyári Egyetem kifejezetten művészeti. s azon belül is zenei, sőt, a Kodály-élefműre épülő programmal rendelkezik. A nyári egyetemek — eredeti „hézagpótló” jelentőségükön túlnőve — kedvelt és fejlődésben lévő pihenési-szóra- kozási-továbbképzési formává váltak. Négy éve már országos intézőbizottság szervezi a hazai nyári egyetemeket, s ebben egy egész sereg szerv képviselteti magát, olyanok, mint a Kulturális Kapcsolatok Intézete vagy az IBUSZ. Visszatérve a pécsi nyári egy etemre — a tiz év mérlege tehát pozitív. Sokan már nem először látogatják meg, számukra valószínűleg még kedvesebb ajándéknak számított az idei nyitóünnepen átadott embléma, amely a tízéves évfordulót jelképezte. Mégis, éppen itt említenénk meg egy dolgot, ami véleményünk szerint, bizonyos mértékig csökkenti a pécsi „Népek Barátsága Nyári Egyetem” rangját. A tíz éve alatt kb. 2000 résztvevője volt. Tízéves átlagban is s az idei számokat nézve is a résztvevőknek csaknem 70 százaléka csak az NDK-ból tevődik. Néhány bolgár, egy osztrák hallgató, valamint a magyarok — és kész is a sor. Ügy gondoljuk, a nevében foglalt célok egyik összetevőjét is jobban szolgálná, ha sokkal szélesebb körből érkeznének ide az érdeklődők. Kár, hogy a tíz év alatt nem sikerült a népi demokratikus országokra, más nyugati országokra, s esetleg tengeren túli államokra is kiterjeszteni a nyári egyetem vonzási körét. Mindamellett úgy hírlik, a TIT vezetőségének máris vannak kapcsolatai egy sereg országgal — Zanzibártól Anglián át Marokkóig — ahonnan jelzések érkeztek: szívesen jönnének néhányan erre a nyári két hétre Baranyába, Pécsre. Az itt képviselt „népek” kiszélesítése a névben foglalt eszme alátámasztását, a népek barátságának ilyen szerény eszközökkel történő elmélyítését is szolgálná, H. ablaknál ugrál, csőrével az üveget kocogtatja. A tetőről kövér csöppek hullottak, az ablakon meleg fény csapott be. Csókák zajongtak. Varjusa az utcára nézett. Langyos szél fújt az arcába, megcibálta a haját. — Itt a tavasz! — mondta Varjusa. Szinte fénylettek a fekete ágak. Erejét vesztett hócsomó hullott az udvarra a tetőről. A szürke erdő is most fontoskodva és vidáman suhogott Ügy libegett végig a tavasz a mezőkön, mint valami fiatal menyecske. És csak rá kellett pillantania a horhosokra, vágásokra, s máris csörgedezni kezdtek a patakok. Így ment a tavasz és minden lépésénél hangosabban és zajosabban rohantak a vizek. Megsötétedett a hó az erdőben is. Először csak a sárgás barna fenyőágak bújtak ki alóla, aztán sok száraz toboz tűnt elő, majd tavaszi sárga levelek is láthatóvá váltak. Mind nagyobb helyekről olvadt el a hó, s egy-egy elárvult hótorlasz alól már kidugták fejüket az első virágok is. Varjusa is rálelt arra a fenyőágra, amelyet a hóba dugott azon a helyen, ahol elveszítette a gyűrűjét. Óvatosan turkált az avarban, a lehullott gallyak, tobozok között, fölkaparta a földi mohát i*. S egy 'elfeketült levél alól mintha valódi lángocska csapott volna ki... Varjusa föl- sikoltott és leült nyomban. Az ő kis acélgyűrűje volt az! És egy csöppet sem fogta meg a rozsda. Varjusa fölkapta, középső ujjára húzta és hazafutott vele. Már messziről meglátta Kuzma apót, aki kijött a házból. Hatalmas füstfelhő lengte körül az öreget, s most egyenesen a kék égre szállt. Mahorkát szívott az apó. Olyan volt most az öreg Kuzma, mintha ő lenne a tavaszi napocska és körülötte párafelhő bodrozódna. — Hát látod-e, csak kifutottál a házból, s elfeledted betenni mögötted az ajtót Így aztán olyan finom levegő óvakodott a szobába, hogy nyomban elszállt a betegségem — mondta az apó. Látod, már füstölök, fát Is aprítok, jól megrakjuk a tűzhelyet és lepényt sütünk. Varjusa elnevette magát, az apó ősz fejére nézett és így szólt: — Köszönöm neked, gyű- rűcske! Kigyógyítottad Kuzma apót Egész nap középső ujján hordta a gyűrű., hogy végleg elűzze a nagyapó betegségét. Csak estére húzta le az ujjúról és telte át a gyűrűsre. Most valami nagy-nagy örömnek kell eljönnie. Csakhogy az öröm késett, "em akart megjönni, s Varjusa elszuny- nyadt. Nem tudta kivárni. Korán kelt, s nyomban kiment a ház elé. Csöndes és meleg hajnal , készülődött, a látóhatár szélén még ott remegett néhány csillag. Varjusa az erdőbe ment, hanem a szélén megállt Vajon mi csenghet az erdőben, mintha valaki csengettyűt rázna. Varjusa lehajolt, hallgatózott egy darabig, aztán ösz- szecsapta a kezét. Feliér hóvirágok bújtak elő, s egy kicsit hajladoztak is. Valarneny- nyi virág csengett, mintha apró kis zenész-bogárka ülne bennük, s lábával ezüsthúrokat pengetne. A fenyő csúcsán harkály kopogott. Pontosan ötször. — „Öt óra van!” — gondolta magában Varjusa. A magasba" megszólalt a sárgarigó is. Varjusa csak állt, hallgatott és nevetett. Meleg, gyöngéd szél paskolta az arcát. Meghajolt a mogyorócserje, s a belsejéből valahonnan sárgás pihe hullott. Valami láthatatlan ment el Varjusa mellett. Szemben vele kakukk szólt, hajladozott. „Vajon ki lehetett az? Észre sem vettem, hogy elment ott’ — gondolta magában Varjusa. Nem tudta, hogy a tavasz volt az. Varjusa hangosan ránevetett az erdőre és hazamé“! És a nagy-nagy öröm — melyet úgy várt, s melyet most át sem tudna fogni a kezével — ott zenélt, dalolt a szívében. És mind forróbb, mind vidámabb lett a tavasz. Olyan fény hullott alá az égből, hogy Kuzma apó összehúzta a szemé! hogy csak egy apró kis ránc látszott a helyén, de azért nevetett. Aztán mintha valaki varázsvízzel öntözte volna meg, erdön-mezőn, vízmosásokban egyszerre ezernyi virág bomlott ki. Varjusa a mutató ujjára akarta húzni a gyűrűt, hogy most megláthassa a világ minden szépségét. De csak ránézett a virágokra, a ragadós nyírfalevelekre, a tiszta égre, a sárga Napra, hallgatta a kakaskukorékolást, a víz muzsikáját, a mezők fölött daloló madarakat. & nem húzta az ujjára a gyűrűt. „Minek azt — gondolta —. Hiszen a világon sehol sem olya“ jó, mint nálunk. Mert nem hiába mondja Kuzma apó, hogy a mi földünk az igazi paradicsom és a világon nincs még olyan jó föld, mint a miénk”. Ferenci Győző fordítása Pécsi és kaposvári grafika Technik« Háza nagyierme: júl. 19—aug. S. Szekeres Emil: materemben. Lantos Ferenc: tusra]z V. Honty Márta: églgérS h, Martyn Ferene: képterv. Eágon Bertalan: Istrtat tsj. Erdős János: vár IX. A
