Dunántúli Napló, 1968. június (127. évfolyam, 78-152. szám)
1968-06-09 / 134. szám
8 Dunantmi nawio 1968. június 9. Utat tervez az elektronikus „kultúrmérnök'' Az UVATERV ötezer nagykövete — Egy személyes vonatkozású kérdés: ön mint az UVATERV igazgatója mire a legbüszkébb? — Egy német kollégám itt létekor tucatszor mondta: cserélne velem ... — Mit tart húsz éve fennálló vállalatuk legnagyobb sikerének? — Azt a tényt, hogy felelősséggel kijelenthetjük: a világ bármely pontján képesek vagyunk maradéktalanul elvégezni a ránk bízott feladatot. — Hány országban állnak már magyar hidak? — Pontosan nem tudom, de húszban biztosan. — A vállalat legkedvesebb „gyermeke?” — Természetesen az Erzsébet híd. — Vágya? — Megérni, hogy minden jelentősebb munkahelyen útépítő automaták legyenek. — És mit tart a soron- következő feladatok közül a legégetőbbnek? — A mérnöki munka totális gépesítése mindennél fontosabb. „Zsugorodó hidak" Az Ut- és Vasúttervező Vállalat húsz évvel ezelőtt, 1948-ban, Állami Mélyépítési Intézet néven kezdte meg tevékenységét, s hogy a párszáz fős egységből néhány év alatt Európa egyik legnagyobb tervezőintézete lett, azt egyedül a megoldásra váró feladatok szaporodása magyarázza. Dr. Ábrahám Kálmán műszaki igazgató gyors számítást végez: két évtized alatt legalább ötezer hidat építettek szerte a világban — az apróbb felújításokat nem is számítva —, de jelentős részüket akár már ma átépíthetnék: a közlekedés szédületes iramú fejlődése tizenöt-húsz év alatt a legkorszerűbbnek vélt létesítményt is öregnek nyilvánította. — Csak egyetlen példát: a háború után felépítettük a Szabadság hidat, s természetesen úgy terveztük meg, hogy évszázadokig dacolhasson az idővel. Megbízhatóságával nincs is baj, méretei azonban évről évre „zsugorodnak’’, s éppen a napokban született meg a döntés: a főváros távlati fejlesztési terve alapján új hidat kell építeni... Automatikus betongyár — Magyarország közlekedésének Achilles-sarka a szűk kapacitású és elhanyagolt úthálózat. ön szerint mi várható? — Azt hiszem kimondhatom: a jelenlegi technika és technológia mellett semmi jó. Forradalmasítani kell az útépítést, vagy sohasem érjük utol magunkat. Korszerűsíteni és gyorsítani kell a tervezést, olcsóbbá kell tenni az építési anyagokat és — s talán ez a legdöntőbb —, teljes egészében gépesíteni kell a kivitelezést. Az eddig elért eredmények egyébként mindhárom területen jelentősek. Az M 7-es autópálya egyik szakaszának tervezésénél kipróbáltuk a légifotogramet- rikus eljárást, ami az áttervezés gépesítésének egyik előfeltétele. Nem kell tucatnyi helyszínelés, költséges mé- ricskélés — a tervezés alapja a speciális légifelvétel. A jövő az elektronikus „kultúrmérnöké”, mely a légi- fotogrametria alapján nemcsak megtervezi, de meg is rajzolja a leendő út nyomvonalát ... — Es aztán jöhetnek a „robotok”... — Viccesnek tűnhet, pedig így van: a jövő az útépítő gépsoré, mely egy-két ember felügyelete mellett valameny- nyi munkafázist elvégzi. Bizonyos gépegységek már készen állnak. Hogy csak egyet említsek: népszerű exportcikkünk az automatikus betongyár, melynek AK 50-es típusa 50 tonna anyagot kever óránként — vezérlőpult mellől irányítva. A keverési arányt — akár több variációban is —, betáplálják az au- tomatikába, s a többi a gép dolga... A jövő hídja — Az Erzsébet híd annak idején karcsúságával és a kivitelezés gyorsaságával lepte meg az embereket... — A Széchenyi lánchíd éppen tíz évig épült, az Erzsébet alig háromig. Kétségtelenül szép munka volt, ez azonban még nem jelenti a lehetőségek határát. A jövő az előregyártott elemeké. — Mondják, a külföld nagy érdeklődéssel figyeli a jelenleg zajló algyői Tiszahíd építkezést.... — Ez egy viszonylag „szürke” építkezés, a közvélemény nem figyelt fel rá, a szakemberek azonban már valóban felfedezték, hogy itt egy lépéssel ismét tovább lépett a magyar hídépítő ipar. A 14 méter széles, 480 méter hosszú szerkezet az úgynevezett együttdolgozó szervezetek elve alapján készül, ami azt jelenti, hogy a húzófeszültségeket acél-, addig a nyomófeszültségeket betonelemek veszik fel. Algyö másik újdonsága: a hídfeljárók élőregyártott, feszített vasbetonszerkezetek. Eőtérben az elektronika — A bevezetőben szó volt a mérnöki munka gépesítéséről ... — Ezen a téren ugrásszerűen kell előrehaladnunk, egyébként minden más erőfeszítés hiábavaló. A nagyobb számításokat már jelenleg is géppel végeztetjük, de igénybe kell vennünk az elektronikát a döntések meghozatalában is. Mondok egy példát. Sokat dolgozunk a különböző típus hídelemek kidolgozásán. Ha gyorsan megvalósuló, olcsón, s ami talán a legfontosabb: folyamatosan bővíthető létesítményeket aka runk létrehozni, nem térhetünk ki a tipizálás elöl. De hogy hol, milyen típusok, illetve annak milyen változatai a legkedvezőbbek — ezt egy ember nehezen döntheti el. Ez sok más dologgal együtt, a valamennyi variánst pillanatok alatt elemző gondolkodó gépek feladata lesz. Békés Sándor Az M 7-es autópálya velencei pihenőhelye. A " ■■ tr r fm r ■ jovo epiteszete Úszó, függő, föld alatti, víz alatti városok Eltűnnek az utcák Gombnyomásra változó lakások Ha a lakóház ugyanolyan gyorsan fejlődne, mint mondjuk az autó, akkor életkörülményeink valószínűleg gyökeresen különböznének a maitól: lehetséges, hogy a négyszögletű szobák köralakúvá változnának, a falak és a mennyezetek áttetszőek lennének, a lakásban pedig sokkal több gép és szerkezet lenne, amely ellátná a napi házimunkát: a takarítást, mosogatást, mosást, vasalást, főzést stb. Az embernek több szabadideje lenne, amelyet kétségkívül a maga hasznára fordítana. vennénk számításba a modem város arculatában elkerülhetetlenül bekövetkező változásokat. A gyalogosok civilizációja elhal, az autók növekvő sebessége a városok gyökeres átépítését teszi szükségessé. Ez sok új problémát vet fel az építészek előtt. Erről minden ország számot ad magának. „Itt az ideje, hogy feladjuk golódik: az egyik részben dolgoznak, a másik részben pedig laknak az emberek. A lakás-konstrukciók a szükségletnek megfelelően megváltoztathatók. Schäffer szerint a lakásokat magas cölöpökre kell építeni — a városnak levegő lesz az alapja, az utcák eltűnnek, a közlekedést légi úton bonyolítják le. A harmincas években az olyan lakóház volt az ideális épület, amelyben 500 vagy ennél is több család élt. Ám ! az autó, amely fokozatosan I igen sok ember számára elér- I hető közlekedési eszközzé vá- ! lik, megalapozatlanná teszi azt a törekvést, hogy a város határain belül nagy számban koncentrálják a lakosságot Korunkban az építészet újra visszatér „a kis családi tűzhely” megteremtésének eszmé- i jéhez. A mai ember munkáját ; befejezve igyekszik minél előbb elhagyni a zajos város- központot, amely idegesítően hat rá. Az ember szívesebben : él fákkal körülvett csendes, ; nyugodt helyen. Felmerül a kérdés: vajon a jövőben még inkább elmélyül a szakadék az ember munkahelye és lakóhelye között, vagy fokozatosan elmosódnak a határok közöttük? Nehéz lenne a modern építészetről szólni és megjósolni jövendő fejlődését, ha nem a „négy fal” koncepcióját. Az építészetnek „énekelnie” kell, és ehhez hatalmas térre van szüksége” — jelentette ki Alberto Prebisch argentin építész. Nagyon lehetséges, 'hogy a jövőben beigazolódnak a futurista építészek jóslatai: a város 'magasan az ég felé törve eléri a kényelem, a komfort eszméjét. Az új építőművészeti elméletek kezdeményezői közé tartozik az angol Joseph Pactson, aki 1951-ben Londonban megépítette az űvegházhoz hasonló „kristály- palotát”, s aki hosszú évekre meghatározza a modern építészeti koncepciókat, valamint Konrad Wachsman német építész, aki „háló-elméletével” az építészeti struktúrák különböMendez Moscera építész szerint „mai értelemben vett lakás nem lesz. Az otthon sokkal individuálisabb jelleget ölt, tekintettel lesz az ember és a család szükségleteire”. Ugyanezt állítja John Friedman építész is, aki szerint meg kell szüntetni a mai házak lakásainak monoton jellegét, arra kell törekedni, hogj minden lakás megfeleljen lakója egyéni szükségleteinek és igényeinek. A lakást észszerűen kell elhelyezni a térben és olyan konstrukciókra kell törekedni, hogy a helyiségeket az egyéni szükségleteknek megfelelően változtatni lehessen. ★ A XXI. század városa a tengeren Egy brit építész és mérnök csoport kidolgozta a XXI. század tengeren épülő városának modelljét. A város 30 ezel lakosa összkomfortban él majd több kilométernyire kinn a tengeren. A szél és hullámverés ellen 50 méter magas ívelt fal véd, az energiát turbinák szolgáltatják. A város a sekélyebb vizeken építhető fel az óceánok összterületének mintegy 10 százalékán. ★ ző kombinációit teremtette meg. A haladó építészet legfőbb törvénye az a törekvés, hogy a lakóházak építésénél megszabaduljon a régi formáktól és a technológiai, társadalmi és családi problémákra összpontosítsa a fő figyelmet. „A mezőgazdaság iparosítása és a termelés automatizálása teljesen urbanisztikussá változtatja civilizációnkat” — állítja Paul Maumon francia építész. Maumon úszó városokat, vagy a földtől 50 méter magasságban lévő függesztett városokat tervezett. Lakóépületeinek konstrukciói valamilyen bonyolult mechanizmus részeire emlékeztetnek, de a lakószobák igen kényelmesek, ötletes berendezésekkel meg lehet változtatni fekvésüket és méreteiket. Schäffer Miklós magyar építész legföljebb 500 000 lakosú városokat képzel el, amelyek félkör alakban veszik körül az üzemeket, munkahelyeket, ahol lakosai dolgoznak. Ez esetben a város két részre taEzenkívül még számos tervet készítettek a jövő városáról: a föld alatti és a víz alatti városokról. Ez az elgondolás hosszú időn át fantáziának tűnt, de ma már bizonyos fokig testet öltött a földalatti vasutak alagútjainak és állomásainak kiterjedt hálózatában, ahol korszerű pavilonokat, üzleteket, postahivatalokat stb. találhatunk. E tervek alapján, amelyek holnap valósággá válhatnak, megállapíthatjuk, hogy a tudomány élenjáró eredményei visszatükröződnek az építészeti tervekben, a mai építészeti koncepciók pedig átengedik a helyet az újaknak: az eszményi lakás hatalmas komplexus lesz, amelynek tervezői az ember munkájának megszervezésével, a pihenéssel, a helyes táplálkozással, a tanulással stb. összefüggő legkülönbözőbb kérdéseket tekintetbe veszik, vagyis az ember igényeit állítják a figyelem központjába. Ez megakadályozza majd, hogy az emberek a műszaki haladás tartozékaivá legyenek.
