Dunántúli Napló, 1968. június (127. évfolyam, 78-152. szám)
1968-06-01 / 127. szám
Í968. június 1. Dunantau napio 3 Kétszáz éves háziipar Kétszáz éves háziipart kelt életre korszerűsített formában Boly községben a helyi fogyasztási és értékesítési szövetkezet. E vidéken valaha virágzó gyapjúfeldolgozó ipar működött. Minden háznál 15—20 juhot tartottak, s még a két háború közötti időszakban is 14 fonoda működött a községben. A 40-es évek végefelé azonban csaknem teljesen elsorvadt ez a hasznos háziipar. A szép, meleg, tartós gyapjúholmik iránt tapasztalható nagy kereslet adta az ötletet a „fel- támasztására”. Több, mint félmillió forintos költséggel, komplett, magas fokon gépesített üzemet rendeztek be, s ebben néhány nap múlva — a próba járatás befejeztével — megkezdődik a termelés. Gyapjúból és különböző műanyagokból olyan fonalakat készítenek, amilyeneket a nagyipar nem gyárt. Gépi és kézi kötéssel dolgozzák -fel őket. A formatervezést az iparművészeti főiskola munkatársai vállalták. Az új üzem egyelőre egy műszakban dolgozik, később fokozatosan három műszakosra fejlesztik. Kialakítják a bedolgozó hálózatát is, s így az üzem együttesen körülbelül 100 helybeli és környékbeli lakosnak ad mun- fcv kát. Statisztikai jelentés a piaci feliratairól és az árakról A Központi Statisztikai Hivatal érdekes adatokat közöl az év első négy hónapjának kereskedelmi forgalmáról és az árak alakulásáról. Az új mechanizmus indulására kereken 24,5 milliárd forint értékű árut tartalékolt a nagy- és kiskereskedelem. Ez a jelentős készlet viszonylag lassan [csökken, április 30-án még mindig 22,7. milliárd forint értékű áru voV .* kereskedelem raktáraiban nem számítva az éppen szállít s alatt levő cikkeket. ß áj mechanizmus hatására '• ev első négy hónapjában a piaci felhozatal országosan körülbelül 18 százalékkal volt nagyobb, kereken 25 százalékos, a vidéki városokban pedig 19 százalékkal nőtt a kínálat. A községekben viszont egy százalékkal csökkent a piaci felhozatal, ami valószínűleg azzal magyarázható, hogy a termelők most több árut szállítanak a városi piacokra. A kiskereskedelmi árak egy év alatt átlag 17,7 százalékkal csökkentek. A piacokon országosan 3 százalékkal csökkentek egy év alatt az árak, ezen belül azonban a pesti piac 0,7 sz . valókkal drágult, míg a vidéki városokban 5,2, a községékben pedig 6,9 százalékkal olcsóbban vásárolhatnak a háziasszonyok. A Megyei Tanács vb napirendjén szerepelt: 4 nők foglalkoztatásának helyzete A mezőgazdaságban több nő dolgozik, mint férfi — Igen sokan veszik igénybe a gyermekgondozási segélyt — Új munkalehetőségek Komlón Csínján kell bánni a statisztikai adatokkal, könnyen félrevezethetik az embert. Bármennyire is igyekszünk jó képet vágni ahhoz, hogy néhány, túlnyomórészt nőket foglalkoztató üzem létrehozása illetve termelésnövekedése eredményeként 1967-ben a megye aktív kereső nőinek száma (az összes keresők 39 százaléka) már csak 0,8 százalékkal maradt el az országos átlagtól, a lemaradás első pillantásra mégis csak megvan. Ám, ha tovább vizsgálódunk, egy másik adaton akad meg a szemünk. Budapest aktív kereső nőinek száma a főváros összes keresőinek 46,8 százaléka. Ez is benne van az országos átlagban, ez emeli az országos átlagot a baranyai fölé. S így már sokkal kedvezőbb a kép, bár az adatok ugyanazok. Kevés a szakképzett A mezőgazdasági foglalkoztatottság, nőszempontból, látszólag ennél is kedvezőbben alakult. Mig 1949-bpn a mezőgazdaságban dolgozók alig 30 százaléka volt nő, 1966- ban már a többség, az ösz- szes mezőgazdasági dolgozó 56 százaléka a gyengébb nemhez tartozik. De ez a változás csak másodsorban származik a hők foglalkoztatottságának növekedéséből, fő oka az ipar szívó hatása, mely főleg a férfi munkaerőnél érvényesült. így aztán a mezőgazda- sági technika fejlődésének eredményeként jelentkező mun kaerőtöbblet is fokozottabban csapódik le majd a nőknél. Csapódna. Szerencse, hogy mire ez várhatóén bekövetkezne, csökkenni fog a munkaképes korú dolgozó nők száma a mezőgazdaságban, mivel addigra a tsz-tagság nagyobb hányada rendelkezik majd a nyugdíjazáshoz szükséges tsz- tagsági idővel, mint napjainkban, s így a két tendencia nagyjából közömbösíti egymást. A munkaképes korú nők száma egyébként az elmúlt évben 1966-hoz viszonyítva 2.5 százalékkal növekedett, de az aktív kereső nők száma ennél nagyobb arányban, 3.9 százalékkal, elsősorban a komlói, mohácsi és szigetvári üzemek termelésnövekedése útján. Az úgynevezett aktivizálható, tehát munkába állítható nők számát megközelítő pontossággal a havi munkaerőforgalmi jelentésekből lehet megállapítani. E szerint a foglalkoztatási probléma megoldásában 2850 nő elhelyezésével kell számolni. Sajnálatos, hogy mindössze 6— 8 százalékuk rendelkezik valamilyen szakképzettséggel. (Az meg egyenesen furcsa, hogy a szakképzetlenek egy, szerencsére kisebb része úgy válogat a munkahelyek között, mintha „elit” szakmája lenne, s a látszat legalábbis az, hogy nem is munkahelyet, hanem állást keres.) Ketten egy munkakörben Az új gazdasági mechaniz musban lehetőség van arra, hogy a gazdasági szervezetek megosszák a rendelkezésükre álló státust, és egy munkakör betöltésére két dolgozót vegyenek fel akár négy órás, akár három napos megoldással. Az ilyen munkára van igény a nők egy része körében, tehát alkalmas lenne a munkaerőfelesleg csökkentésére, ugyanakkor átgondoltabb kádermunkát tenne lehetővé, mert két adminisztrátorból könnyebb megfelelő előadót választani, mint egyből... A vállalatok, intézmények azonban, mintha e lehetőség nem is létezne, nem élnek vele. Annál jobban élnek az asz- szorryok a gyermekgondozási segély nyújtotta kedvezménynyel, mely jelentős mértékben hozzájárult a nők foglalkoztatásának bővüléséhez. A megyében — nem számítva a párt-, tömeg- és tanácsi szerveket valamint a tsz-eket — 508 gyermekgondozási segélyre jogosult nő közül 442 vette igénybe ezt a kedvezményt. Helyükbe 353 nőt és 13 férfit vettek fel, 76 helyet pedig nem töltöttek be. Ez a 13 férfi, akiket nők helyett vettek fel, nem sok szót érdemel. Annál érdekesebb és el- gondolkoztatóbb a munkaügyi osztály tavaly tartott vizsgálatának eredménye. Harminc- nyolc vállalatnál 1215 olyan munkahelyet találtak, melyet ugyan férfiak töltenek be, de nők számára is alkalmasak. Az osztály rögtön intézkedett, hogy e munkahelyeket, meg- üresedésük esetén, nőkkel kell betölteni. Azóta 350 ilyen munkahely szabadult fel és jutott nők részére. főként a konfekcióiparban. Nem bedolgozói státusban, de szintén a konfekció iparban biztosít majd elhelyezkedési lehetőséget a Május 1. Ruhagyár komlói üzemrészének kialakítása. Csaknem 600 nőt kívánnak itt foglalkoztatni, 270 asszony betanítását már júliusban megkezdik. — Hatvan lány ipari tanulói beiskolázása és 30 fiatalkorú leány 4, illetve 6 órás foglalkoztatása szintén szerepel a tervekben. A közeljövőben újabb bedolgozókat vesz fel majd a Komlói Helyiipari Vállalat és a Mohácsi Vegyesipari Vállalat. Ennyi talán elég is Baranyának a konfekcióból, jobban örülünk a budapesti Elektroakusztikai Ktsz megyei működésének, itt jelenleg 70 nő dolgozik, és az új üzemben 300-ra növekszik a női dolgozók száma. K. T. Nyolclakásos OTP-társasház épül Pécsett a Kulich Gyula utca IT. szám alatti telken. A lakóházat a Sástli Építőipari Ktsz építi. Bognár professzor előadása Pécsett Közgazdaság és kultúrpolitika Bedolgozók A bedolgozói hálózattal korábban külön cikkben is foglalkoztunk. Jelenleg 311 női bedolgozót tartanak nyilván, A Magyar Közgazdasági Társaság Baranya megyei Csoportja csütörtöki klubdélutánján a helybeli művészeti intézmények vezetőit látta vendégül. Nem csoda, hiszen az első számú vendég dr. Bognár József egyetemi tanár, a Kulturális Kapcsolatok intézetének elnöke „Az új gazdasági mechanizmus és a Kulturális Kapcsolatok Intézetének tevékenysége” címen tartott előadást. Dr. Nagy Józsefnek, a megyei pártbizottság titkárának, s egyben a Társaság elnökének megnyitója után három gondolatkört jelölt meg — nem utolsósorban vita-alapként— az előadó. Ennek megfelelően vázolta fel aztán az új gazdasági mechanizmus és a kultúrpolitika általános ösz- szefüggéseit, a nemzetközi kulturális, valamint a tudományos kapcsolatok elveit, gyakorlatát. Kultúraellenes-e a „mechanizmus“? Áz új gazdaságirányítási rendszer bevezetését megelőz» viták során különösképpen az írók vetették fel újra és újra a kérdést: a hatékonyság, a rentabilitás követelményének általánosabb alkalmazása nem •• Ot perc a könyvesboltban Az írók Könyvesboltja ezúttal is olvasókkal zsúfolt. Vagy csak azért tűnik így, mert mindannyian egy pult előtt állnak? A könyvhéti termést mustrálgatják. Jó igy nézelődni, senki sem szól rá az emberre, és a könyveknek olyan szép színes fedele van... Egy kislány Weöres Sándor Merülő Saturnus című kötetét lapozgatja beideg- zett mozdulattal, a vásárlás már eldöntött tény. — Egy kis felüdülésnek szánom a sok antik után, tudniillik Tanárképzőbe járok. Én őt szeretem 'a legjobban a mai magyar költők közül, olvasta a Bolond Istókját, régen írta, de már az is csodálatos. Hogy nem szerény? Van egy évfolyam- társam, annál beképzeltebb embert csak elképzelni lehet, pedig nem is írt egy verset sem ... Fiatal, elegánsan öltözött hölgy Móricz Virág Gúnyps mosolyát kéri. — Miért ezt a kötetet választotta? — Zenész nej vagyok, a fél éjszakát egyedül töltöm, legalább olvassak, nem igaz? Eredetileg az Albérlet a Síp utcábant akartam megvenni a Szilvásitól, de persze kifogyott. Mosolya ironikus. — őket vegye be feltétlenül — figyelmeztet az üzlet vezetője, és idős házaspár felé mutat. Az asszony kezében a Tenkes kapitánya könyvalakban, a kötet jóval a könyvhét előtt jelent meg. — Az unokámnak viszszük, már látta a televízióban. — Galyatetőről jöttünk — veszi át a szót férje —, ott nehezebb beszerezni az ilyesmit. Ismét egy kislány, a Szép verseket keresi, sajnos akárcsak a Körkép című novellái kötet, már elfogyott. — Szereti a verseket? — A szépeket igen .. És egyébként is, nem tudom, hogy látta-e, ez feltűnően vastag kötet az árához viszonyítva, a könyvhéten féláron adják. Már akinek jutott. Raffai Sarolta drámakötete is a hiánycikkek listáján van, de a melegszívű eladó-lány a saját példányát adja oda a komoly, szemüveges fiatalembernek. — Olvastam regényben is az Egyszál magamat, az az őszinteség, ahogy Raffai a tanárokról ír, merem állítani, egyedülálló a mai magyar irodalomban. Ennek a kötetnek azért örülök, mert a téma nagyon érdekel, s ezen keresztül talán megbarátkozom a dráma műfajával is. Egy kék köpenyes idősebb férfi Hámos György Mögöttem állok című szatírakötetét vásárolja meg, utána, mint minden vevő a könyvhéten, húzhat a tombolából. „Nyereménye: újra húzhat!” S másodszor már szerencsésebb a keze, ötven forintért választhat könyvet. Ezt látva, egy néni, aki csak könyvsorsjegyért jött, szintén húzni akar. — Kéremszépen, csak az húzhat, aki vásárol. Ahány könyvet, annyiszor. — Akkor kérem ezt a Barabás kötetet. De nem nyer semmit. (Kéri) sújtja-e végzetesen az igencsak szubvencionált kulturális tevékenységet? Vajon nem valamiféle szublimált „gazdasági ember” eszményképe lebeg a közgazdászok szeme előtt, amikor — sokak szerint: mindenáron — érvényesíteni akarják az említett gazdasági-gazdaságossági kategóriákat? Valójában sohasem tévesztették szem elől, hogy a gazdálkodásnak — kivált a szocialista társadalomban — gaz- daságon-túli céljai is vannak, nem utolsósorban a harmonikus emberi lét feltételeinek megteremtése érdekében. A szocialista kultúrpolitika ezért továbbra is az életszínvonalat meghaladó juttatásokkal határolja el magát a kapitalista gazdálkodás mereven racionalista értékrendjétől. Amennyire emberileg lehetséges, meg kell óvnunk az igazi szellemi-művészi értéket a gazdasági-gazdaságossági tényezők esetenként túlzottan prakticista önkényétől, de az is belátható, hogy a ráfordítás, vagy akár a példányszám bizonyos tanulságainak figyelembevétele még nem feltétlenül kultúrellenes. Kultúránk nagykövetei Lehetőségeink sokoldalú számbavétele, az átgondolt előkészítés egyre több reményre jogosít kultúránk terjeszkedő külföldi „piacain”. Képzőművészetünk például biztosan nyomul előre, amióta felismertük, hogy a magyar művészet folytonosságát kell elsősorban szemléltetnünk a külföldi közönség előtt. Kivált a francia és angol közvéleményt ajánlatos ilyen módon — természetesen őszintén — „megkísértenünk”, mely számunkra rendkívül kedvezőtlen értékítéleteket örökölt. Az irodalomban Jókai vagy Mikszáth frontáttöréséhez még egy emberöltő volt szükséges. Ojabb klasszikusaink: József Attila, Radnóti, Illyés vagy Sánta Ferenc műve a szemünk előtt teljesedik nemzetközi értékké. Költészetünk külföldi tolmácsolása persze jóval nehezebb kérdés. Aki világnyelvekből fordít, mindenütt és folyamatosan foglalkoztatják. Magyarul megtanulni már nem ilyen kifizetődő, ezért hazulról kell támogatnunk a csírájában sokhelyütt felfedezhető törekvéseket. Külföldön élő magyarjainkra is építhetünk e tekintetben : a két világháború közti évek latin-amerikai emigránsai például csodálatosan és progresszive őrizték meg a hazai kultúra iránti érdeklődésüket. Zenepedagógiánk nemzetközi sikere közhely ma már. A Bartók—Kodály örökség úttörő szerepe vitathatatlan, de a Szokolay-opera vagy a Pécsi Balett dicséretes külföldi pályafutása a többfrontos kul- túr-misszió gyakorlatának helyességét igazolja. A prózai színházat sem elégítik ki ma már a kizárólagos nemzeti keretek, mindenesetre — képi nyelvével — sokkal mozgékonyabb nála a film. Filmjeink merész probléma- felvetése, a maximális társadalmi feszültségek közelében járó mondanivaló, bizonyos aggályok ellenére is — tartós és gyümölcsöző siker. !Tudománypolitikánk külföldön Csupán a legszilárdabban, belülről megalapozott tudománypolitikai koncepció birtokában fejleszthetők ésszerűen tudományos külkapcsola- taink. A rendelkezésre álló kutatók számát és a felszereltséget figyelembe véve kell meghatároznunk az együttmű- * ködéssel fejlesztendő és az adaptálható tudományos értékek körét. Körültekintően, de rugalmasan kell alkalmazkodnunk a változó körülményekhez, szemmeltartva, hogy a felfedezés és megvalósítás közti „türelmi’’ idő egy-két esztendőre zsugorodott. Nagy súlyt helyezünk a tudományos-műszaki kapcsolatokra, egyéb területeken kivált a hagyományosan bevált kapcsolatokat (indológia, egyiptológia stb.) építjük tovább különös , gonddal. A néha elkerülhetetlen kompromisszumok árán is szeretnénk elérni, hogy a külföldi tanintézetekben oktatott magyar vonatkozású anyagot tartalmilag elsősorban mi befolyásoljuk őszinte, realisztikus irányban. A rendkívül közvetlen hangú előadást követő hozzászólások elsősorban az új gazdaságirányítási rendszer első félévi tapasztalatai köré csoportosultak, s nagy érdeklődés nyilvánult meg a kulturális külképviselet tréfásabb- komolyabb esettörténetei iránt is. — Helyi kérdések megvitatására kevesebb idő jutott, mindenesetre szóba került a dél-dunántúli iparművészeti élet nagyobb önállóságának esetleges szervezeti formája. Boda Miklós 1
