Dunántúli Napló, 1968. június (127. évfolyam, 78-152. szám)

1968-06-30 / 152. szám

H . .... l""" 1?68. június 30t Dimantmi naxno Magyarország- NDK női kézilabda- _ mérkőzés A nyári hetek nem egy érde­kes, színvonalasnak Ígérkező sporteseményt tartogatnak. A magyar és az NDK női kézilab­da-válogatott július 1-én, hétfőn este érkezik Jugoszláviából Pécs­re. és Pécsújhegyen július 3-án, szerdán este 20 órakor villany­fényben rendezik meg a két csa­pat részvételével a Magyarország —Német Demokratikus Köztársa­ság nemzetek közötti női talál­kozót. Másnap, csütörtökön, július 4- én még egyszer pályára lépnek a német vendégek. Ekkor Pécs­újhegyen a Bányász kisstadion­jában 18 órakor a Pécsi Bányász —Berlin női találkozót láthatják az érdeklődők. Mindkét napon előmérkőzéseket is rendeznek. Szerdán a pécsi női NB Il-es vá­logatott a megyei női junior vá­logatottal méri össze erejét, csü­törtökön pedig a Bányász férfi csapata a megyei junior váloga­tottal találkozik a nemzetközi összecsapás előtt. A rendező Megyei Kézilabda Szövetség és a Pécsi Bányász ve­zetői jól felkészültek a kétnapos nemzetközi torna lebonyolítására. Jó a Dózsa sorsolása az MNK-ban Hírt adtunk arról, hogy sor­soltak a labdarúgó MNK-ban. A Kupa-sorozat negyed döntőjében június 28-án Pécsett a Dózsa a Csepellel küzd a továbbjutásért. A« csütörtökön Budapesten meg­tartott sorsoláson a Pécsi Dózsát Szekeres Ambrus intéző, Köves Imre fővárosi képviselő és Ko­vács Imre edző képviselte. — Nem panaszkodhatunk. A sorsolás a továbbjutás lehetősé­gét illetően jó, mondotta Szeke­res Ambrus. — Itthon játszunk, először vagyunk pályaválasztók az MNK-ban. Nem beszélve ar­ról, hogy lehetőségünk nyílik az utolsó tavaszi bajnoki mérkőzé­sen Csepelen elszenvedett vere­ség visszavágására. Amennyiben a Dózsa megnyer­né a Csepel elleni találkozót, úgy a Salgótarján—Bp. Honvéd mérkőzés továbbjutójával ját­szanának július 31-cn a lilafehé­rek. Innen pedig már a tovább­jutó csapat a döntőbe kerül. Van lehetősége a Dózsának. Uj lányok a ssakosstályban ősszel már öt éve lesz annak, hogy a PVSK női kosárlabda­csapata utoljára játszott elsőosz­tályú mérkőzést a vasutas csar­nok mindig lelkes közönsége előtt. A kettős találkozók hagyományo­san érdekes és népszerű prog­ramjában a férfi együttes egye­dül maradt, mígnem az idei ta­vaszon a szigetvári lányok jelent­keztek partnernek több vasár­napon. A megadás, a beletörődés hosz- szabb ideig tartott, mint ahogy annak idején a szereplés mérle­ge mutatta. Lehetetlen helyzet­ből is próbálkoztak, a csapat azóta is legendásnak tartott ha­talmas küzdenitudású, szívós akaraterejű tagjai — mint Kósá- né Müller Mária, Aratóné, Szabó Klári és a többiek. Közben az évek peregtek, az említettek végleg elszakadtak az aktív sportmunkától, de az utódok azóta sem adták fel. Az arany helyett tavaly már bronz­érem is sikerült, az öt év eddigi legjobb helyezése alapján 3-ak lettek a feljutó szigetvári lányok és a Budapesti Pedagógus mö­gött. Nem „eső után”, hanem még jóval a kiesés előtt hallottuk a csapat akkori vezetőinek figyel­meztető szavait: az utánpótlás nevelése akadozik, a Sportiskola megalakulásával a középiskolás lányok hatalmas pécsi bázisa záródott el a társadalmi sportkö­rök számára. Ennek egyik oka, hogy a generációváltás nem úgy sikerült a csapatnál, mint sze­rették volna. A kosárlabda köztudottan — „ér­telmiségi” sportág. Majdnem ki­zárólag középiskolások, főiskolá­sok és egyetemisták űzik, vagy az említett intézményekből már kikerültek. Mindezen túl a közép­iskolákban oktatási anyag e lab­dajáték. kitűnően bevált tema­tika alapján sajátíttatják el va­lamennyi tanulóval. őszintén írjuk le, pár évig a sportiskola női kosárlabda szak­osztályában a sok közül az egyik lényeges rendeltetésének nem tett hiánytalanul eleget — utánpótlás nevelés a társadalmi sportkörök számára! Legalábbis az út nem volt elég folyamatos, mely a sportiskolát és a társadalmi sport­köröket összekötötte. Azzal, hogy pár héttel ezelőtt hat ismeretlen kosárlabdáslány bemutatkozott a PVSK női csa­patának egyik edzésén — valami új történt! — Megérkezett az első, nagyon várt csoport a sportiskolától — meséli öröm­mel Mániái Zoltán edző. Lel­kesen fogadtuk őket és úgy ér­zem ők is szeretettel jöttek kö­zénk. És felkészülve! Jó alapot kaptak a sportiskolában és te­hetséges, szorgalmas, kitűnő ma- gataríású lányok. Mi úgy üdvö­zöljük ezt ez eseményt, mint egy később hagyományossá és rendszeres gyakorlattá váló mo­mentumot. Komoly segítségnek tartjuk. — A vasutas egyesületben is­mert edző tanítványaként érkez­tek. — Czéh László főedző irányítása alatt végezték munkájukat. Közü­lük négyen a Bánky Donát utcai általános iskola csapatával meg­nyerték a területi úttörő olim­piát, ketten pedig — a görög származású Zafiri Taszula és Szöllösi Éva máris meghívást kapott Tatára az országos után­pótlás válogatott keret edzőtá­borába. De előtte Komlón a ha­gyományos megyei táborban is résztvesznek a felkészülési mun­kában. — Egyelőre milyen szerepet tölt­hetnek be? — Az első szereplésükre Baján került sor. Kósáné edzőnk irányí­tásával itt rajtolnak egy ifjúsági kupa-küzdelemben. Egy bizonyos, ifjúsági csapatunk tekintélyesen megerősödött, a legügyesebbek pedig ősszel már tartalékcsapa­tunkban is helyet kapnak. Amint említettem komoly előképzettséggel jöttek és főleg megfelelő időben. Mire a felnőtt csapatba kerülnek, bőven jut idő a sportkör elmélyült meg- szeretésére, a kollektívába való beilleszkedésre. Mi szeretnénk ha ez az áramkör nem szakadna többet megl 8. V, Mai sportműsor Labdarúgás: Nemzetközi ifjúsági torna mérkőzései: Baranya vál.— Gottwaldow, Komló, 16.30, Bá­nyász vál.—Borovo, Komló 18.00. Megyebajnoki mérkőzés: Vajszló —Siklós, Vajszló, 16.30, Szabad­föld Kupa mérkőzés: Mágocs— Barcs, Mágocs, 16.30. Nyári Kupa mérkőzések: Budafok—Pécsi Bá­nyász, Budafok 17, Máza-Szász- vári Bányász—Zalaegerszegi Dó­zsa, Szászvár 17. Vasutas Kupa mérkőzés: Szegedi VSE—PVSK, Szeged, 16.30. Kézilabda: NB IL mérkőzések: Simontornya—Pécsi Ércbányász, férfiak, Simontornya, 10.00, — Szombathely—Pécsi Vörös Meteor, nők, Szombathely, 10.00, Zalai ■Olaj—Pécsi Porcelángyár, nők, Zalaegerszeg, 10.00. Győri Magas­építők—Komlói Bányász, férfiak, Győr. 10.00. Atlétika: Országos utánpótlás verseny, a pécsi és komlói at­léták részvételével, Budapest. 16.30. Háromtusa: Országos csapatbaj­nokság második fordulója, terep­futás, Dömörkapu, 8.00. Kerékpár: Bükk Kupa verseny, a Pécsi Spartacus kerékpárosai részvételével, Miskolc 9.00. ökölvívás: Bornemissza Kupa ifjúsági és felnőtt egyéni ver­seny, a Honvéd Steinmetz SE ökölvívói részvételével, Eger 10.00, Zala Kupa egyéni felnőtt ver­seny. a PVSK ökölvívók rész­vételével. Nagykanizsa, 10.00. Röplabda: NB II mérkőzések: pécsi Dózsa—Tatabányai Bányász, férfiak. Ifjúsági stadion, 11.00, PEAC—Szombathelyi Haladás, nők Ifjúsági stadion. 10.00. Úszás: Területi felnőtt bajnok­ság. Balokányi fürdő. 9,00« Végre egyenesben A Pécsi Porcelángyár kézilabda szakosztálya, noha már 1959-ben megalakult, mégstem mondható el róla, hogy eredményeivel túlsá­gosan elkényeztette volna egye­sületét és szurkolóit. Legalábbis a kezdetben nem, amiről Bá­rány Imre, a gyár női kézilabda szakosztályának vezetője a kö­vetkezőkben számolt be: — Dr. Réday Tibor és Hor­váth László a női és férfi kézi-' labda szakosztály akkori alapítói és szervezői, mindent elkövetett ugyan a két csapat gerincének és utánpótlásának kialakítására, de sajnos olyan körülmények szól­tak bele munkájukba, melyek ellen nem volt és nem is igen lehetett orvosságuk. Ahogy elmondja a férfi csa­pattal eleinte nem volt különö­sebb problémájuk, hiszen nagy­részük a gyár dolgozóiból ver­buválódott, s így néhány éven át el is boldogultak velük a megyebajnokságon, de nem így a lányokkal. Javarészük ugyanis csak szerződéses vagy inkább félállásos alkalmazásban volt a vállalatnál, s így nem is na­gyon vehették rossznéven tőlük, hogy a legelső alkalommal el­hagyták az egyesületüket. Ilyen alkalom volt számukra annak­idején a Pécsi Bányász női kézi­labdázónak az NB n-be való fel­jutása is, akik szívesen fogad­ták csapatukba a tehetséges por­celángyáriakat. — Sajnos ennek az átpártolás- nak, ami egyben a játékosok javarészének elvesztését jelentet­te, nem is állt módunkba újra szervezni a csapatot, amelyet alig egy éves szereplés után törölni kellett a sportágaink közül. S csak két évre rá, 1962-ben alakult újjá a női csapatunk, amikor a vállalat vezetősége ki­látásba helyezte az addig csak félállásos munkaviszonyban lévő 14—15 éves lányok későbbi állan­dósítását. Ilyen körülmények kö­zött vette át az újonnan alakult csapatot Venczelák Péter a „so­ros” edző, akinek erejéből azon­ban csak arra futotta, hogy a következő három évben együtt tartsa a lányokat, és arra még, hogy gonddal, verítékkel meg­kapaszkodhassanak a megyebaj­nokság közepetáján. Ami az „együtt-tartást” illeti, talán ez volt a legnehezebb. Ugyanis a csapat egyes tagjainak fegyel­mezetlensége már-már olyan mértékben rontotta a kollektív szellemet, hogy újra előrevetette árnyékát a széthullás veszélye« Tehát nagyon érett már az idő arra, hogy erélyesebb, következetesebb edző vegye át a csapat vezetését. Erre 1965 decemberében került sor, amikor a szakosztály dr. Dombi Tibort, a Pécsi Bányász kézilabda csapatának egykori ki­váló játékosát szerződtette, aki előzőleg két éven át edzője volt a PEAC női kézilabda csapatá­nak is. — Első ténykedésem, úgy is mondhatnám, bemutatkozásom az volt. hogy a fegyelmezetlenke- dőket kihagytam a porcelángyá­riak csapatából, ami ha egy- csapásra nem is, de viszonylag rövid idő alatt meghozta az ered­ményt — mondotta. Az 1966-os év tavaszán olyan becsvággyal kezdték a megye­bajnokságot, hogy rá sem lehe­tett ismerni a csapatra. A ta­vaszi szezon végén már a baj­nokság élén voltak, és ha az őszi fordulóban vissza is estek az 5. helyre, ez egyáltalán nem vette kedvüket. Vagyis az tör­tént, hogy miután már egyszer és elsőízben megízlelték az első hely megszerzésével Járó örömö­ket, ez arra inspirálta őket, hogy A komlói munkásszállás a háromnapos nemzetközi ifjúsági lábú», rúgó torna külföldi résztvevőinek főhadiszállása, a Jugoszláv és csehszlovák ifjúsági labdarúgók pénteken Pécsújhegyen játszottak* szombaton pedig Szászváron mutatkoztak be. Ma délután Komlóig játszanak. Képünkön: a csehszlovák Gottwaldow labdarúgói. Szombaton «tatán a «port­uszodában bonyolították le Bu­dapest területi bajnokságának második napi versenyszámalt. Az eredményekből: nOk: 100 nx: pil­langó 1. Turóezy (BVSC) 1:08,8 perc, férfiak: 800 m gyors: 1. Mártonffy (Egri Dózsa) 2:04 perc, 8. Borlól (FTC) 2:044 perc, orszá­gos Ifj. csúcs, régi 2:054 p. Csat­lós, 4x100 m vegyesváltó: 1. Eg­ri Dózsa 8:47,8 pere, 8. FTC 3:48,7 p. A háromszoros olimpiai baj­nok francia Jean-Claude Killy három esztendőre a Chevrolet- céghez szerződött. Feladata a Chevrolet gyártmányok reklámo­zása, bemutatása. Upeckbesi befejeződött • Km gyarország—OSZSZSZK válogatott sakkmérkőzés, 35,5:28,5 pontot magyar győzelemmel. A szombathelyi von szombaton kezdődtek meg a sebességi hajómodellek országa« bajnokságának küzdelmei. Az el« ső napon a légcsavaros hajómo­dellek versenyére került sor. A b—1 kategóriában országos ba>< nők; Takács Béla (Pb. MAF9 178,4 km/óra... 3. Császár (Xm tabánya) 185 km/óra. A Szovjetunió férfi kosárlabda» válogatottja »1:80 (48:43) aránybaa győzött az Egyesült Államok eH len. A moszkvai nemzetközi tor“ na végeredménye: 1. Szovjet, unió, 2. Egyesült Államok. Kézilabda NB EL pécsi újonca, a Porcelángyár női csapata nem várt jó eredményekkel rukkolt elő a bajnokság tavaszi Idényében. Ké­pünkön: a csapat edzője, dr. Dombi Tibor és a jól szereplő Játékosok. Vidéki evezősbajnokság a következő bajnokságon minden­áron visszaszerezzék ezt a po­zíciót. — Nos, ez a „mindenáron” azt jelentette, hogy a bajnokságot követő téli alapozásokon nem volt különösebb gond a lányok fegyelmezettségével, mondotta az edző. — A legnehezebb gyakor­latokat is minden zokszó nélkül végrehajtották, s így kifogásta­lan kondícióval kezdhettük el a következő évet, ami egyúttal ko­moly fordulatot is jelentett a csapat életében. 1967-ban a tavaszi bajnokság első fordulójától kezdve az őszi befejezésig végig veretlenül, hat pontos előnnyel vívták ki a megyebajnokság első helyét, ami végre jogcímet adott a maga­sabb osztályba való belépéshez. Ehhez azonban vissza volt még a legnehezebb erőpróba, amit az osztályozó mérkőzések Jelentettek az addig kiválóan szereplő csa­patnak. Előbb a Somogy—Tolna megye válogatottját fektették kétvállra, majd a Budapest bajnokság har­madik helyezettjének legyőzése után semmi sem akadályozta már az útjukat az NB II. kapuján való bejutásra. A hogyantováb- bot természetesen előbb a téli felkészülés minden régebbinél erősebb edzésadagjai előzték meg. amihez „ráadást” a Dunántúli Napló Kupa januári teremkézi­labda bajnoksága adta. Itt ugyan gyengébb szerepléssel bosszulta meg magát a fentebb említett túl szigorú téli alapozás, de ah­hoz mindenképpen jó volt, hogy kifogástalan erőnléttel kezdhessék el az NB H-es bajnokság tavaszi fordulóját. Mindennél jobban bizonyítja ezt az eddig elért negyedik helyezésük, amelyet ugyan itt-ott megszakí­tottak nem várt kudarcok is, mint pl. a Bp. Építőktől ide­haza elszenvedett 2 gólos vere­ségük, de voltak bravúrjaik is. Például a Dunaújvárosi Kohász­tól elvett két pontjuk, de külö­nösen a bajnokságra esélyes Szombathelyi Cipőgyár SK legyő­zése, akik addig pontveszteség nélkül álltak a tabella élén. — Még egy mérkőzésünk van vissza a tavaszi fordulóból, amit kis szerencsével megnyerhetünk, és ezzel a harmadik helyen fe­jeznénk be a bajnokság félide­jét — mondotta az edző. — De függetlenül a jelenlegi helye­zéstől, amire őszintén szólva nem számítottunk, a tervem az. hogy a már említett kemény edzéseket tovább sem hanyagoljuk el, ami­re augusztus 18-ig, az őszi baj­nokság kezdetéig bőven lesz időnk. De ahogy mondotta, közben ar­ra is lesz módjuk, hogy külön­böző rendezvényeken, mint a pécsi NB n-es válogatott, Megyei Ifjúsági Válogatott, valamint a Pécsi Bányász által rendezett Nyári Kupa mérkőzéseken tovább csiszolják technikájukat,-*«y­A nyolcvanéves fennállását ün­neplő Mohácsi TE evező-szak­osztálya a nem mindennapi Ju­bileumot a Magyar Evezős Szö­vetség jóvoltából méltó soprtese- mény keretében teszi emlékeze­tessé. Július 6-án és 7-én kétna­pos verseny keretében Mohácson rendezik az 1968. évi országos vidéki evezősbajnokságokat. A mohácsiak már megkezdték az előkészületeket a nagy ver­senyre. Kilenc vidéki város kö­zel 250 versenyzőjét várják a viadalra. Legtöbb versenyzőt a Győri Vasas nevezett. A győriek negyven evezős érkezését jelez­ték, a váciak 45, a Győri Vörös Meteor 37 evezőst küld Mohács­ra. A mohácsiak 40 evezőssel vesznek részt a kétnapos viada­lon. A mohácsiak nemcsak jé rendezéssel, megfelelő előkészí­téssel szeretnék emlékezetessé tenni a vidéki evezős bajnoksá­gokat, a versenyeken is ott sze­retnének az élen végezni. Mo­hács evezős sportja már számos élversenyzőt adott a magyar evezős sportnak és most Is mint» egy 60 fiatal foglalkozik Mohá­cson ezzel a szép sportággal, A téU alaposé edzések után i szabadban folytatták felkészülé­süket a mohácsi vezősök. Júni­us 15-én és 16-án rajthoz álltak a Győrben megrendezett orszá­gos versenyen, ahol egy első hely mellett számos helyezést szereztek, a 250 résztvevővel meg** rendezett viadalon, annak ellené­re, hogy a mohácsiaknak ez volt az első komoly erőpróbájuk* meglepően jól helytálltak. Most* vasárnap Szolnokon újabb ver­senyt vívnak a mohácsi evező­sök. A mohácsiak nem titkot« ják, a vidéki evezős bajnoksá­gokon, a múlt évihez hasonlóan Győr és Vác evezősei után a 3« helyet szeretnék megszerezni. Mexikói előjelek Hazat »portközvéleményünk mostanában mind érzékenyebb élsportolóink versenyeredmé­nyeire — természetesen az olimpiai számokban — hisz csupán néhány rövid hónap, százvalahány nap, és elérkezik a mexikói olimpia ideje, amely hivatalosan kimondva nem, de a valóságban a nemzetek ver­sengése, és közvéleményünk minden eredményt máris mexi­kói szemszögből ítél meg. A világ sportsajtója mostanában nem szűkölködik bámulatos eredményekben — a három 9.9 a százméteres síkfutásban, az új gerelyvető világcsúcs stb. — de a nagy szenzációk mellett a magyar élsportolók is szolgáltak néhány biztató, kellemes megle­petéssel, mint Tóthné ötpróba eredménye, Németh Angéla ge­relyvető eredménye, Zsivótzki és a pécsi Lovász Lázár ki­egyensúlyozott versenyformája, Varjú Vilmos, Bognár Judit, vagy a vízilabdaválogatottunk, illetve legjobb öttusázóink, Bal- ezó, vagy az ökölvívó Kajdi. Mindezek jó reménnyel töltik el a közvéleményt, s ha nem is a helsinki olimpia nimbusza ra­gyog fel rögtön, mindenesetre reálisabbak a remények, mint mondjuk, egy esztendővel ez­előtt. Néhány sportágban tehát ked­vező kép alakult ki, más spor­tok terén viszont — különösen, amelyekben már egy-két ko­moly nemzetközi erőpróba Is lezajlott — „hűvös” meglepeté­sek is előfordultak. Elsősorban a birkózóink, de főként a súly­emelőink által okozott meglepe­tésekre gondolunk, de nyugod­tan idesorolhatjuk a hazai vívó­bajnokságon tapasztalt jelensé­geket is, vagy néhány, a mexi­kói kiküldetésre esélyes ököl­vívónk idei nemzetközi szerep­lését is. Anélkül, hogy ezeknek az elő­jeleknek a kelleténél akár egy fokkal is nagyobb jelentőséget tulajdonítanánk — hisz sport­ról, küzdelemről van szó, amely­be esetenként, versenyenként nemcsak a véletlen körülmé­nyei, de egy távoli ország ég­hajlati sajátosságai is beleszól­hatnak majd — a vegyes elője­lek feltételezik a felkészülés különböző minőségi szintjét is. A felkészülési időszak eredmé­nyei rendszerint csak a szak­emberek tájékoztatását szolgál­ják, mintegy lépcsőfokot jelen­tenek a nagy versenysorozat felé. Súlyemelőink és birkózóink szereplése azonban az Európa- bajnokságon már több, mint egyszerű előkészületi állomás. Egyrészt világversenyekről volt szó, amelyek — legalábbis egy adott időszakra — meghatároz­zák az ország birkózó- vagy súlyemelő-sportjának nemzetközi értékét, másrészt olyan verseny­zőink mondtak csődöt, marad­tak adósok a várt Jé sred­ménnyel, akiktől Mexikóba* joggal várhatjuk a helyezést Különösen súlyemelőinknél lát­szik aggasztónak a helyzet, hisz a hétből négy versenyzőnk ki­esett a versenyből. Ezt nyilván csak a felkészülés hiányosságai­val lehet megmagyaráznL Mexikói reményeink csak reá­lis remények lehetnek. Külön­ben is — az aranyérmek csil­loghatnak a legfényesebben (a mi egy kicsit hajlamosak is va­gyunk az olimpiai szereplést kizárólag az aranyérmekből megítélni) pedig egy ország olimpiai szereplését elsősorban a részvétel és versenyzőinek lelkes, odaadó igyekezete fém­jelzi. Mindenki nem győzhet, ez nyilvánvaló, de mindenki ad­hatja tudása legjavát, amely nem csupán a tehetségből áll, hanem a szakszerű, alapos fel­készülésből is. Társadalmunk sokat áldoz a sportra és nem érdemtelenül. Szinte maximális lehetőségeket biztosít a szakve­zetők rendelkezésére. Így a sportközvélemény logosan várja a lelkiismeretes munkát, s az ennek megfelelő eredményeket, amelyekből több sportolónk máris ízelítőt adott, mások vi­szont még adósok. Ók talán ai^ zal a régi „sportinagyarázattaí* vigasztalódnak egyelőre, hogy a rossz főpróba után csakis ipl premier következhet. Majd mep látjuk. (T)

Next

/
Oldalképek
Tartalom