Dunántúli Napló, 1968. június (127. évfolyam, 78-152. szám)

1968-06-23 / 146. szám

1968. június 23. Dunommi nauio Miért szomjas város Pécs? Keressük a legjobb megoldást A változatok elbírálásánál vegyük igénybe elektronikus számítógép segítségét! Talán még a levegő szeny- nyeződés témája sem váltott ki városunkban olyan érdek­lődést, s indított el olyan szé­leskörű, szakmai vitát, mint a vízellátás. Mindkét témát dr. Szabó Lajos közegészségügyi felügyelő exponálta. Hová lett a malmok vize? De térjünk a tárgyra! Való­ban olyan szegény volna Pécs területe forrás- és patakvizek­ben, mint ahogy arra többen hivatkoztak? Már a Patacsi és Ürögi patak is cáfolni lát­szik ezt! E két patak a város nyugati szélén lép ki a he­gyekből a síkságra, ahol durva hordalékukból egymásba olva­dó, mintegy 4,5 négyzetkilo­méter kiterjedésű hordalék­kúpot építettek fel, mely olyan méretű térszíni kiemelkedés, hogy dél felé forduló kanyarra kényszerítette a Pécsi-vizet. A törmelékkúpok még a si­vatagos területeken is a leg­megbízhatóbb vízadó földtani képződményeknek számítanak a geotudományokkal foglalko­zó szakemberek körében. Az idősebb pécsiek még emlék­szenek arra, hogy valamikor egy féltucatnyi vízimalom dol­gozott az Ürögi-patak vizén, a Kovács-teleptől nyugatra fekvő malomároknál. Sok víz volt ott régen! Most viszont elvész a hordalékkúp erősen vízáteresztő anyagában. Az utóbbi években többször meg­figyeltem, hogy kisvíz idején, a Szigeti úttól dél felé haladva fokozatosan csökken a meder­ben a vízmennyiség, s a vasút alatt már teljesen eltűnik. Kézenfekvő hát a javaslat: a völgykapukban kell elfogni az Ürögi és Patacsi árok vi­zét, mielőtt még eltűnnének, mert a P-területi fúrások már nem tudják ilyen koncentrál­tan felszínre hozni azokat. A P-terület mély kútjai ugyanis a pannon-képződmények ré­tegvizeiből táplálkoznak, azok utánpótlása jóval nagyobb te­rületről történik, s nagyjából egyenletesnek mondható. Kö­vetkezésképp: az ürögi és pa­tacsi vízfolyás igénybevétele nem jelentene visszaesést. Peremvárost vízművek '! A nyugati területeknél ma­radva még: dr. Szabó Pál Zol­tán mérései szerint a Daindol —Kismélyvölgy közötti terüle­ten fekvő patakok és kisebb vízfolyások 2808 köbméter vi­zet adtak naponta összesen, az 1954—1959-es évek átlagában. Érdemes lenne hozzáfogni a báücsi, szkókói és frühweisz- völgyi források jelenleg még elfolyó vizének hasznosításá­hoz is. hiszen főbb utcát le­hetne velük ellátni! Most nézzük a keleti részt, hiszen bővizű források által táplált malompatakok folytak valamikor ott is, mint pél­dául a Lámpás-bölgyi vagy a Cassián-patak. Ezek vizét már a múlt században erősen el­apasztották a szénbányák. 1873-ban, a Cassián- és Schroll- aknák mélyítése közben el­apadt a borbála-telepi völgy­Merhamzmus­joöszabálvoií Tegnap jelent meg a gazda­sági mechanizmus jogszabályai gyűjteményének második kötete. Az év elején kiadott első kötet többségében a jogi rendezés alapvető szabályait, valamint a szabályozás elvi alapjait meg­határozó kormányrendeleteket és a GB határozatait öleli fel. A második kötet elsősorban az ala­csonyabb szintű végrehajtási Sondelkezéseket tartalmazza. oldalban fakadó, 1,8 köbmé­ter /'perc vízhozamú, tehát igen bővizű Sárkány-forrás is. Egyik részét azóta csővezeték­be bujtatták, Széchenyi-aknán, s Pécsbányatelep ellátására hasznosítják. A másik rész azonban máig sincs kihasz­nálva. Megjegyzem, ezen a tá­jon játszódott le az 1967-es rossz emlékű Széchenyi-aknai vízbetörés is, mely oly sok gondot okozott a bányának. Ez ismét azt bizonyította: van itt még víz! De menjünk még keletebb­re, Hosszúhetényre és környé­kére! Mint emlékszünk, az J.950-es évek végén nagy be­ruházások folytak ott, s eköz­ben vizet is kutattak. Több kutat fúrtak s megállapítot­ták: több ezer köbméter víz nyerhető a térségből. Vízkincs rejlik a vasas—romonyai völgy teraszának kavicsában, az Éles­homokbánya és hirdí fűtőház közötti pannon-homokban, nem beszélve a mintegy 2—3 ezer köbméter vizet szolgáltató mecseki forrásokról, közöttük a kisnádasvölgyi forrásokról. Valószínű, elegendő lenne ez a víz Pécs keleti peremterü­leteinek (Hird, Hosszúhetény, Vasas) ellátására, sőt, elkép­zelhető, hogy még Pécs bel­sőbb területeire is jutna be­lőle. Csak vezetéket kellene építeni, az esési viszonyok meglehetősen kedveznek. A tározó és a smog Bár mindeddig azt hangoz­tattam (s hangoztatom tovább­ra Is), hogy ki kell aknázni .minden . helyi vízkincset, előt­tem sem kétséges, hogy na­gyobb távlatokban csak újabb íolyamvíz-csővezeték megépí­tésével tudjuk biztosítani Pécs szükségletét. Bármilyen költsé­ges is ez a megoldás, ma már nagyon elterjedt, hazánkban és külföldön egyaránt. Ajka például a 24 kilométerre fekvő Tapolcaiéról, Ózd a 26 kilo­méterre lévő Szalajka-völgy- bői kapja a vizet; hatszáz ki­lométernyi vezetéket építettek ki az NSZK-ban a Boden-tó környékéről a Ruhr-vidékre és Hamburg felé. Ha már a mások példáinál tartunk, tegyünk egy ugrást Győrbe is! Nincs talán még egy olyan város Magyarorszá­gon, amelynek annyi vize vol­na, mint ennek, ahol olyan, viszonylag olcsón tudnának előállítani ivóvizet, mint ott! S mégis mit látunk? Külön vezetéket építettek az ipari, és külön vezetéket a háztartási víznek, s az ipari víz járda­menti csapjaiból öntözik még az utcákat is! Az ivóvíznek ipari vízként való felhasználá­sát tehát még ők is luxusnak tartják! Miért ne lehetne ez nekünk, pécsieknek tanulsá­gos? Most pedig nézzük a sokat vitatott P-területi víztározó ügyét! Egyesek amellett kar­doskodnak, hogy létesítsünk mesterséges tavat ott, mások viszont amellett, hogy ne. Mit tegyünk? Én azon a vélemé­nyen lennék, hogy nagyon alaposan meg kellene vizsgál­ni a leendő tározó talajait, mert ha kis mélységben, a felszínhez közel valóban víz­záró réteg .van, akkor félő, hogy a tározó vize nem tudna leszivárogni a mélybe. Ez pe­dig nagy gondot okozna, hi­szen így is magas a talajvíz­szint a Megyeri út környékén. Van még egy másik meg­vizsgálandó téma is mely már mindkét tervezett tározóra vo­natkozik. Mégpedig a tavak és a füstköd problémája. Na­gyon sokat bosszankodunk, mondhatnám szenvedünk ősz- től-tavaszig a füstködtől. Ép­pen a vitaindító, dr. Szabó Lajos volt az, aki megállapí­totta. hogy is keletkezik itt Pécsett a hírhedt smog, aki adatokkal bizonyította, hogy milyen sok az ilyen napok napok száma. A téma már ezért is időszerű! önként adó­dik a kérdés: vajon a sekély tározó igen nagy párolgása nem szaporítaná-e gondjain­kat, amikor a város medence­fekvése amúgy is kedvez a légszennyeződésből és vízpá­rából keletkező ködképződés­nek, illetve a smog-nak? Meg­fontolandó ez is! Csak a gépi aggyal Valószínű, a vita minden olvasót meggyőzött arról, hogy Pécs vízellátása a folyó­menti városok ellátásához ké­pest módfelett bonyolult té­ma. Még a szakemberek sem ismerik ki könnyen magukat, annyi már az elképzelés, terv, javaslat. Figyelembe kell ven­ni a városfejlesztési, meddő­telepítési, klimatológiai és egyéb vonatkozásokat, sőt még a környező mezőgazdasági te­rületek öntözési problémáit is. Nézetem szerint ezt a rend­kívül összetett és szerteágazó problémát, a vízellátás ún. optimum-vizsgálatát nem lehet a klasszikus műszaki-matema tikai módszereken alapuló ta­nulmányterv készítésével meg­oldani. Az így készülő újabb, ellenlábas tanulmányterveket elkerülhetetlenül szubjektív koncepciók szövik át. A fejlett országokban a pé­csi vízellátásnál jóval kisebb horderejű problémákat is gyakran elektronikus számító­gépek segítségével oldanak meg. A gépi agytól kérnek választ például, ha meg akar­ják találni egy gyártmány ki­vitelezésének optimális techno­lógiáját. Felvetődik: miért ne követhetnénk a példát? Ok­kal és joggal feltételezhető, hogy a gépi agy — minden előítélettől mentesen — való­ban megtalálná a legjobb meg oldást! Csak egyre kellene vi­gyáznunk: ne csak azt táplál­juk be a gépbe, hogy minek mennyi az ára, hanem azt is, hogy minek milyen az egészségügyi kihatása! Ha így teszünk, akkor helyes ered­ményt kapunk. Dr. Erdősi Ferenc, a Dunántúli Tudományos Intézet tudományos munkatársa. Együtt a két csalid a dinnyeföldön Dinnyések... így nevezik őket ország­szerte mindenütt, ahol már­ciustól ősz derekáig valaha is megtelepedtek. Szűkebb hazájuk a Heves megyei Hort község, ahonnan tava­szonként nyolcszáz család in­dul útnak, mint Jenes István és Maku János családja is, akik az idén 20 holdnyi ho­mokra kötöttek szerződést a sellyei tsz-szel. Erről csak annyit, hogy kölcsönösen elő­nyös volt mind a két fél szá­mára. Például a fele termés ellenértékéképpen fuvart, trá­gyát. építőanyagot, csőszt adott a tsz, s hogy ki ne fe­lejtsem a leglényegesebbet, még ivóvízkutat is vájatott a két családnak. A „honfoglalás” a férfiak dolga. Az ő feladatuk, hogy a néhány napra még otthon ha­gyott családnak szállást, fe­delet biztosítsanak, s csak a leköltözésük után kerülhet sor a tulajdonképpeni közös munkákra. Mindenekelőtt a magágynak legjobban meg­felelő gyeptéglák kivájására, amiből nyolcszáz—ezer darab szükséges a 20 holdnak meg­felelő palánták neveléséhez. Ezután hat héten át öntözik, gondozzák az ágyakat, amibe már a tsz is belesegít lajtos fuvarjaival. S amíg az üvegfödél őrzi a zsenge palántákat, addig kell kihasználni az időt a teljes kényelem megteremtésére is, amit csak egyfelől biztosít a földbevájt kunyhó. Előkerülnek hát újra a szer számok és néhány hét alatt valóságos porta épül a sivár­PIACON S zombat délelőtt van, de nem olyan erős a piac, mint képzeltem. Akik most itt vannak, az a törzsközön­ség. Sokat próbált vevők és eladók állnak egymással szemben, minden fillérért kés­hegyig menő harc folyik, az eladók talán valamivel ruti­nosabbak, az idő viszont az egyre gyérebben érkező vá­sárlóknak dolgozik. — Tegnap délután, amikor azok a nagy felhők jöttek, rohantam a kertbe és gyor­san kiszaggattam ezt a ka­ralábét — mutatja be mű­sorát az egyik eladó. — Tes­sék, kedves nagysád, 50 fil­lér. Az éltesebb asszony arcán egy izom sem rezdiil, kivár­ja a szünetet és csak eny- nyit mond: — Adja negyvenért! És már nem is hederit as. eladóra, a szomszédhoz for-r dúl, akinek kosarában fehér porcelán-cseresznye kínálja magát: — Mennyit kér érte? — Hat forintot. — Micsoda, ezért az albí­nóért? Ezt már csak idősebbek, engedhetik meg maguknak. A múltkor egy fiatalembert megkergettek, pedig csak az iránt érdeklődött, hogy meny nytbe kerül a paprika. Két forintot mondtak neki, mire még rákérdezett: Kilója? Ennél a néninél viszont már csak 70 fillérbe kerül egy-egy zöld hegyes. — Hány paprikával jött ki ide? — Háromszázzal, lelkem, fél 4-kor már itt voltam. Az eleje elment nyolcvanért is, ez a kevés maradt. Vevő érkezik közben: — Erős ez a paprika? — Nagyon. Kisvártatva újabb vevő ag­godalmasan kérdezi: — Nem erős ez a paprika? — Olyan édes ez kérem, mint a cukor. — Mondja már nénikém — kérdezem, amint ismét egye­dül maradunk —, végül is milyen ez a paprika? — Az egyik ilyen, a má­sik olyan, lelkem. Furcsa neszre leszek figyel­mes, mintha valaki hörög­ne mögöttem. Megfordulni sincs időm, éles szerszám lökődik az oldalamba, meg­lódulok. Mellettem öreg bá­csi húz el targoncával, heeee, hajtogatja rendületlenül, hát persze: dudál. Békés Nándor, aki négy súlyos szatyrot ci­pel a karján, idejekorán észreveszi a targoncát, de ő is éppen hogy csak elkerüli az ütközést. — Ne haragudjon, mi min­dent vásárolt? — Dehogy haragszom., leg­alább addig pihenek egy sort. Hát kérem, van itt új- krumpli, retek, kelkáposzta, fejeskáposzta, paprika, tojás, zöldborsó, kapor, meggy, körte, alma, ja igen, meg szalámi. — Kedves felesége? — Egy óra után ér haza a munkából, én addigra elő is készítem az ebédnek valót. A hangos beszélő azt ad­ja hírül, hogy egy néniké vásárlás közben az egyik standnál felejtette a csatos üvegjét, a vevők jót derül­nek, mert egy nénihez vala­hogy nem illik a csatos. Egy mérlegen fiúgyerme­ket mérnek, a zöldbab ára hat forintr-a zuhant, ez a piaci nap is a végéhez kö­zeledik. (KÉRJ) ság helyébe. Legelsőnek a baromfi katrocot szegelik ösz- sze. hogy júniusra, a nagy munkák idejére ne legyen gond az élelemre. De azért a biztonság kedvéért néhány gyöngytyúkot is elvegyítenek az apró jószág között. A sely- lyeiek javasolták. Szerintük a gyöngytyúk éktelen lármá­ja jobban elijeszti a rókát a csirkeóltól, mint a legébe- rebb komondor. De a portánál maradva, meg kell még említeni, an­nak más praktikusságait is. Többek között a konyhaker­tet, ami a burgonyától a zsenge uborkáig minden szük­ségessel ellátja a háziasszo­nyokat, akik emellett két-két hízót is tartanak. S hogy ki ne felejtsem a legfontosab­bat, Makuéknak még autóga­rázsuk is van. Igaz csak nád­oldalú, nádfedelű, de a mun­kapadját és a szerelőaknáját sok pécsi garázstulajdonos elfogadná. És a Moszkvicsuk sem éppen utolsó a márkák rangsorában, mégsem számít luxusnak idekinf. Milyen jó lesz majd főszezon idején be­száguldozni vele a pécsi, mo­hácsi, szigetvári piacokat, hogy hova mennyit érdemes szállítani, az idén amúgy is korábban érő dinnyetermés­ből. Sajnos éppen itt kell azon. nal hozzátenni, hogy ebbe a tervükbe csúnyán beleszólt a június elejei jégverés. Az Állami Biztosító becslése sze­rint várható termésüknek közel 80 százalékát verte tönkre a jég,, s különös mód mégsem mondtak le minden reményükről. A holt indákat lecsipkedték, és a továbbiak­ban már a gyakoribb kapálás­ra és a napos idő remélhető tartósságára bízzák a károk valamelyes megtérülését. Ami a jó időt illeti, 30 fokos hevével bizony a kel­leténél is jobban pártfogolja őket. de ezen a „legköny- nyebb” segíteni. Annyi az egész, hogy már hajnali há­romkor beállnak a dinnyeso­rok közé és délelőtt 10 órától délután kettőig „csúsztatás­sal” vészelik á. a legperzse- lőbb időszakot. Aztán újult erővel tovább folytatják a munkát, amíg csak látni le­het a kapa boldogabbik vé­gét. — Persze nem aludttejjel tankoljuk a motort, — tárta szét izmos karjait bizonyítás­képpen Jenes István Hogy mennyire nem, azt a készülő ebéd is bizonyította. A két család tűzhelyén ötliteres fa­zekakban lobogott a becsinél t- leves. de a gyerekek már szaggatták a galuskát, gyalul­ták az uborkát is a csirke­paprikáshoz. Na lám a gyerekek, róluk még nem is szóltam. Nem mondtam el, hogy az imént említett kuktáskodás végezté­vel mit csinálnak majd dél­után, a nagyon sok délutá­non, ami a vakáció kezdetétől az új beiratkozásig az övék. — Hát, szegénykék, ők bi­zony megsínylik az évenként váltakozó iskolákat — saj­nálkozott rajtuk Jenes mama. — Tavaly ősszel még Horton kezdték el az iskolát és itt fejezték be Sellyén, ősszel A fúld alatti kunyhóban főzi ebédet Makuné aztán minden kezdődik elöl­ről, míg meg nem sokalljuk ezt a vándorló életet. Dehát ő értük és nem magunkért tesszük. Majd ha együtt lesz minden, amit terveztünk, ak­kor az embereink is más szak mát választanak. Az enyém már meg is próbálta az el­múlt őszön a hatvani kon­zervgyárban. — Ami pedig a gyerekek vakációját illeti, még soha­sem panaszkodtak, — szólt közbe Maku Jánosné is. — Az egész határ az övék, ki­tombolhatják magukat. Aztán ha néha-néha unatkoznak, mert ez is előfordul, olyankor összeszedi és megkocsikáztat- ja őket a férjem. Hát ez is valami... És a szülők? őket vajon kielégítik a naponkénti csir­kepaprikások és az egész nap bekapcsolt rádió jó időt jósló hírei? Tavaly még igen. de ma már egyre kevésbé. Külö­nösen amióta a kocsi ott áll sokszor naphosszat is kihasz­nálatlanul a nádgarázsban. Siklósra, Harkányba ruccan­nak egy kis hétvégi fürdőzés, re. borkóstolásra. S ha Je­nesék is megveszik a maguk kocsiját, amit jövőre tervez­tek be, akkor mór a Balaton­hoz is elmerészkednek egy- szer-egyszer szombat-vasár­napra. Elvégre a csősz is ben- nefoglalíatik a szerződésben, legfeljebb ünnepi műszakban számolják el a járandóságát. Neki is, nekik is megéri. P. Gy. ldőjf rásjelentés Várható időjárás vasárnap cs tig: kisebb felhőátvonuiások, esc nélkül. A helyenként még erős északnyugati, északi szél továbt mérséklődik, hűvös éjszaka, v nappali felmelegedés kissé erő­södik. Várható legalacsonyabb éjszakai hőmérséklet tiz, legma gasabb nappali hőmérséklet va­sárnap 25 fok körük A Balaton vizének hőmérsék­lete Siófoknál 12 órakor 18 fok i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom