Dunántúli Napló, 1968. június (127. évfolyam, 78-152. szám)
1968-06-23 / 146. szám
mi. június 23, Dvmontmi napio Szabadtéri színházi előadások A Pécsi Nemzeti Színház Június 27-én megkezdi a nyári szünetet Ettől függetlenül a színház művészei a Pécsi Szabadtéri Színpadon két darabban lépnek fel. Június 29- én, szombaton Ivan Dimov, a szófiai Operaház magánénekesének és Bohus Hanak, a pozsonyi Operaház magánénekesének vendégfelléptével a Pécsi Nemzeti Színház a Pécsi Szabadtéri Színpadon este 8 órakor Verdi Aida című 4 felvonásos operáját adja elő. Vezényel: Vaszy Viktor, a Szegedi Nemzeti Színház igazgató karnagya. Sándy János érdemes művész, a fővárosi Operett Színház tagjának vendégfelléptével Július 4-én, csütörtökön este 8 órakor a színház a Pécsi Szabadtéri Színpadon bemutatja Heltai Jenő—Kacsóh Pongrác: János vitéz című daljátékát Rossz idő esetén mindkét előadást a Pécsi Nemzeti Színházban tartják meg. Amatőr filmesek klubja Baranyában megkezdték az amatőr filmesek klubjának szervezését A rendszeres klubélet előreláthatólag szeptemberben kezdődik meg Pécsett a KISZÖV Megye utcai Steinmetz Miklós Művelődési Házában. A terv szerint budapesti szakmai előadókkal előadásokat rendeznek és laboratóriumot is biztosítanak majd a baranyai amatőrfilmesek részére. Jelentkezőket szívesen látnak. Baranyai Művelődés A Baranyai Művelődés legutóbbi száma verset is közöl Arató Károly és Pákolitz István József Attila-díjas költő verseivel indul a terjedelmes folyóirat. Mivel a megyei tanács művelődésügyi osztályának kiadványa a pedagógusnap előtt látott napvilágot, Kutas Antal asztál yvezető- helyettes pedagógusnapi köszöntőjét is közli. Az Oktatás-nevelés rovatban szó esik többek között az iskolai ünnepségek nevelési hatékonyságának növeléséről, valamint a nyári szünidő hasznos eltöltésének néhány aktuális kérdéséről. A Népművelés rovat több beszámolót közöl érdekes, jól sikerült rendezvényekről, valamint egy cikket az üzemlátogatásokról, mint a műszaki ismeretterjesztés korszerű formáiról. Az Ismerd meg Baranyát című hagyományos rovatban több cikk is megjelent az 1907-es Szabadtanítási Kongresszusról. Közönség 5gényg tánczenészek, vendéglátóipar — Kevés Pécsett a zenész! — Inkább a jó zenész kevés! — Lenne itt elegendő, de elviszik Pestre, meg külföldre! — Beat címén minden zagyvaságot összejátszanak! — A beat kell az ifjúságnak! — A gyenge vidéki zenekarokat miért hozzák Pécsre? Ezek a kérdések egyetlen alapvető gond körül forognak: valami nincs rendben Pécsett a könnyűzene körül. Mégpedig évek óta nincs rendben. Fogalmazzuk meg mindjárt az elején ezt a gondot. Arról van szó, hogy nincs összhangban a város színvonaligénye és a pécsi zenekarok valódi színvonala. Mert az igény: állandóan magas színvonal. A zenekarok? Ha a város valameny- nyi együttesét mérlegre tesz- szük, kiderül: a pécsi színvonal bizony hullámzó. Sőt, egyes véleményeik szerint hullámzása közben állandóan lefelé tart De legyünk optimisták: csak hullámzó. Oka? Európai viszonylatban kapósak a magyar tánczenészek. Svájctól Oslóig, Helsinkitől Hágáig mindenütt egyre több magyar együttes található. Ezek a zenekarok az ország legjobb együttesei. Elsősorban Pestről mennek ki, aztán Pécsről, esetleg Miskolc jöhet utána számításba. Több forrás nincsen. Pécsről az utóbbi években mintegy harminc igen jó muzsikus ment ki külföldre. Miután ott hírnevet szereztek, nem ide jöttek visz- sza, hanem Pestre. Csak kevés lokálpatrióta, akinek családja is itt él, aki esetleg maga is itt született, jött vissza, mint a Dörömböző- zenekar, a Vér-, vagy a Kész-együttes. A Jó zenekarok többsége tehát elmegy, s helyükbe jönnek az újak, a fiatalok. Tehetségesek is, gyengék is. A város zeneiskolája bőséges és színvonalas forrás az utánpótlásra. Az onnét kikerülő fiatal muzsikusok között néha végzett tanárok is vannak, akik érvényesülési lehetőséget és a megélhetést nem találhatják meg a klasz- szikus zened életben. Az igényesebb je hosszabb-rövidebb ideig műveli az úgynevezett komoly zenét, aztán előbb- utóbb végleg áttér a szórakoztató muzsikára. De más jellegű utánpótlás is van, s ez a rosszabb. Sok, nem hivatásos, köztük sok vidéki zenész kér és kap úgynevezett regiszteres működési engedélyt. Egyszerűen azért, mert a zenész ma „hiánycikk”. Különösen a jó zenész. De ha jó nincs, hát megfelel a gyengébb is. Csak legyen. Ma a városban működő együttesek legalább egynegyede nem éri el a hagyományos és külföldi, avagy pesti szemmel nézve nemrég magas pécsi könnyűzenei színvonalat. Különösen áll ez a megállapítás egyes beatzenekarokra. A vendéglátó- ipar alkalmazza őket, hiszen a vendégek zöme — ez már örök dolog — a fiatalabb generációból kerül ki. Nyilván a legdivatosabb zenét, jelen esetben a beat-et kedveli. S a beatzenész-hiányban megélnek olyan beat-együttesek is, akik kizárólag ebben a zenei divatban lelik örömüket, semmi mást nem szeretnek, s egyszer majd bumerángot jelentenek a vendéglátóiparnak is, mert a közönség azért rétegezett, s esetenként olyan összetétel alakulhat ki, hogy a vad, • nem mindig színvonalas beat- muzsika hallatán vajmi kevés pénzt hagynak az asztalon. Ezek tehát az okok, ezek a gondok. De lehet-e ellenük küzdeni, s ki küzd ellenük? A legkézenfekvőbb ellensúly a gyakorló tánczenészek továbbképzése. Ez Budapest után Pécsett kezdődött meg először hét évvel ezelőtt Ma már mintegy tíz megyeszékhelyen követik a pécsi példát. Az Országos Szórakoztatózenei Központ pécsi ki- rendeltségének szervezésében működik ez a stúdió a Zsolnay Művelődési Házban. Hat hangszeren, tanári diplomás, de könnyűzenei gyakorlattal rendelkező szakemberek irányításával májusban ötvenketten végeztek, köztük az említett regiszteres muzsikusok közül is né- hányan. Októberben újra indul a stúdió. Ez azonban csak egyik módja a színvonalért folytatott küzdelemnek, s méghozzá szélmalomharcnak is tűnik jó eredményei ellenére. A stúdióban továbbképzett tánczenészek ugyanis csakúgy elmehetnek külföldre avagy Pestre, mint a többiek. Utána újra kisebb ruO Hullámzó színvonal G Harminc pécsi zenész külföldön 0 Miért nem jönnek hozzánk külföldi tánczenészek? tinú, viszonylag alacsonyabb színvonalú muzsikusok léphetnek a helyükbe. Ennél sokkal többet javíthatna a hullámzáson, ha a zenészek többet kereshetnének. Végül is a kenyérkereset nem választható el e kérdéstől. Ez a fő oka annak is, hogy oly sokan mennek külföldre, ahol magasabb a gázsi és például olcsóbb a hangszer, a felszerelés vagy a hango- sítóberendezés. Igaz, a zenészek szakszervezete az utóbbi években erős harcot vív a magasabb gázsiért Így a gázsi szerinti besorolások, az úgynevezett kategóriák felső határértékét a közeljövőben felemelik. De van egy harmadik fajta lehetőség is: ha már exportálunk tánczenészeket, akkor egyúttal importáljunk is helyettük. A szocialista országokból történő importra már lehetőség is van. Csak hogy ha a magyar vendéglátóipar meg is fizeti azt a gázsit, amit a külföldi zenészek kémek, egyszerűen nem tud megfelelő szállást biztosítani nekik. Nemrég a hat legjobb bolgár zenekar egyike, szófiai televízióban állandóan foglalkoztatott együttes jött volna Pécsre vagy Baranyába egy énekesnővel. Az esténként és fejenként százharminc forintos gázsit azonban keveselték is, de elmaradásuk fő oka, hogy megfelelő szállást nem adhattak nekik. Végül is akár a gázsit, akár a szállást nézzük, a vendéglátóiparnak olcsóbb a helyi zenekar, mint a külföldi. A forgalmat pedig úgy látszik a helyi, esetleg néha kevésbé színvonalas zenekarok is biztosítják. De meg kellene próbálni egy külföldi zenekar nem hozna-e be még több vendéget? S ha igen, akkor nemcsak a színvonal, hanem a gazdasági érdekek is Indokolják: megfelelő szállásokat kell számukra teremteni. Mert nehéz dolog a pénz és az esztétika egyeztetése, de nem mindig lehetetlen. Földessy Dénes PETAR DOBROVIC A Magyar Tudományos Akadémia Dunántúli Tudományos Intézetének történészgárdájában 1967-ben, a festő halálának 25. évfordulóján merült fel az a gondolat, hogy Petar Dobrovic (1890—1942) életét és tevékenységét monografikus formában kellene feldolgozni. Annál is inkább, mert a pécsi születésű művész nemcsak a modern szerb festészetben tölt be jelentős helyet, hanem Pécs város történetében is szerepet játszott az 1918—1921 közötti években. A monográfia megírására dr. Angyal Endre, az Intézet tudományos munkatársa kapott megbízatást. Elkészült munkája most van sajtó alatt, és a közeli hetekben jelenik meg Pécsett az Intézet „Közlemények” sorozatában. A szerző már 1961-ben. első belgrádi útja alkalmával, múzeumokban és magángyűjteményekben, több szép Dob- rovic-alkotást látott, s a művész barátaival — Belgrád- ban, az időközben elhunyt Veljko Petrovic esztétikussal, kritikussal és íróval, Zágrábban pedig a napokban Magyarországon tartózkodott Miroslav Krlezával folytatott eszmecseréi is fokozták érdeklődését. 1967 nyarán kezdte meg a monográfia kidolgozását. 196 7 augusztusában Újvidékre, majd Belgrádba utazott, és kapcsolatba lépett a művész hozzátartozóival, akiktől hasznos információkat szerzett. Ilyen előzmények után látott hozzá 1967 őszén a monográfia megírásához, majd 1968 elején átdolgozásához. A szerző 10 fejezetben, körülbelül 70 oldalon kíséri végig Dobrovic emberi, művészi és politikai pályáját. Megemlékezik pécsi gyermekéveiről, budapesti művészeti tanulmányairól, kapcsolatáról az akkor kibontakozó avantgardista irányokkal, párizsi stúdiumairól, egyre erősödő baloldali összeköttetéseiről, első sikereiről, majd szerepéről 1918 pünkösd hétfőjén, a pécsi katonai felkelés alkalmával. Innen kezdve Dobrovic politikai szereplésén van a hangsúly. A festő Dobrovic politikai szerepe 1921 augusztusában érte el csúcspontját. Ugyanis ő lett ekkor a rövid életű Baranyai Köztársaság elnöke. A szerző igyekszik rendet teremteni az egymásnak néha eléggé ellentmondó vélemények és megítélések között. Tanulmánya befejező lapjai, a tragikus vég eseményeivel foglalkoznak: Dobrovic életének utolsó napjai Jugoszlávia német megszállása után, az utolsó nyár (1941) festményei, majd a hirtelen halál a németek megszállta Belgrádban, lakóházának liftjében, 1942 januárjában. A Dobrovicról szóló eddigi irodalom viszonylag kis terjedelmű. Dr. Angyal Endre tanulmánya éppen azért értékes és úttörő jellegű, mert utat nyit a további kutatások és egy nagy, részletes Dobro- vic-könyv megírásához. P. J. Kampis Margit rajza !■ 5 SEES A hazai társadalom-szociológia fejlődése az utóbbi néhány évben jelentősen meggyorsult Művelői között elsősorban Hegedűs András nevére figyelhettünk fel, akinek tanulmányai a szocializmus építésében jelentkező számos lényegi probléma marxista igényű megoldását kutatják. A KORTÁRS júniusi számában ennek a kérdéskörnek a további elemzésére vállalkozik, ameny- nyiben a társadalmi fejlődés kibontakozásának némely hátráltató okára mutat rá, többek között a közigazgatást bénító bürokráciára, és javaslatot tesz ezeknek a gátló és visszahúzó jelenségeknek tudományos alapon történő felszámolására (A társadalmi fejlődés alternatíváiról). Hegedűs András írásainak mintegy kiegészítője Ludvik Vaculiknak, a csehszlovákiai IRODALMI SZEMLÉ-ben közzétett felszólalása, mely a csehszlovák írók IV. kongresz- szusán hangzott el. Vaculik a hatalom kérdésével foglalkozik érdekesen és nyíltan, nem hallgatva él a közelmúlt vezetési módszereinek hibáit A hatalom demoralizál — mondja —, ha az állampolgároktól megvonja az őszinte szó jogát ha az alkotmányban biztosított szabadságjogoknak a valóságban nincsen fedezetük. Nyugaton széles körben elterjedt az a felfogás, hogy a modem társadalmakban a technikai fejlődés óriási üteme következtében a vezető szerep egyre inkább a műszaki értelmiség kezébe megy át Kialakul a technokrácia, mely a társadalmi haladás feltételeit a gépekhez köti, és minden probléma megoldását az automatizálásban látja. Téves felfogás ez és veszélyesen egyoldalú. Szórványosan nálunk is jelentkezik, éppen ezért aktuális Vámos Tibor írása a T ÁRSAD ALMI SZEMLÉ-ben (A technokrácia egy „technokrata” szemével), mely sokoldalúan tárgyalja a technikai fejlődés társadalmi kihatásait Jonics Kálmán az IRODALMI SZEMLÉ-ben két csehszlovák történész könyvével foglalkozik behatóan. Jozef Jab- lonicky és Juraj Zvara könyvei a csehszlovák kormánynak közvetlenül a háború után a magyar kisebbség ellen tervbe vett megtorló intézkedéseit akarják felmenteni, méghamisítva számos történelmi tényt Jonics ízekre szedi a két szerző fejtegetéseit, és ahol erre szükség van, helyesbít és bizonyít Nem is olyan régen a kritikai életünket érintő viták szinte egyhangúlag panaszolták, hogy hiányzik a szenvedélyes polemizáló kedv az írásokból, az óvatos megfontoltság szürkíti el a műfajt Nos» ennek az állapotnak, a jelek szerint, vége, hiszen a KOR- TÁRS frissén 'hyílt külön rovata a Disputa, máris élénk kritikai csatározásról ad számot Forgács László József Attila esztétikájáról írott könyvének bírálatára reflektál, mikor Gyertyán Ervinnel vitatkozik. Somlyó György pedig Csanádi Imrének felel, aki a folyóirat előző számában igen éles hangú, szinte már személyeskedő cikkben! verte vissza Somlyónak a Magyar valóság versei című gyűjteményről írott megjegyzéseit. Uj hangok ezek a magyar kritikában, éppen ezért érdemes figyelni rájuk. Mindig érdekes olvasmány az írókkal, rfrSvó- szekkel folytatod beszélgetés. A megkérdezettek rendszerint igyekeznek a legegyénibb nézeteket kifejteni. A KRITIKA új rovata, az író felel, ezt a lehetőséget kívánja kiaknázni, mikor — reméljük a jövőben folyamatosan — ismert íróinkhoz fordul azzal a kéréssel, hogy mondják el véleményüket az irodalom mai helyzetéről. A júniusi számban Lengyel József és Somlyó György felel, többek között a következő kérdésekre: Igaz-<x hogy a próza az utóbbi évekoen elszürkült? Hátrányban vannak- e a ma induló fiatalok? Mi a költészet szerepe ma? stb. A Jugoszláviában megjelenő HÍD legfrissebb, hozzánk eljutott száma folytatja interjú- sorozatát, melyet élő klasszikusainkkal való beszélgetéseknek szentelt. Ez alkalommal Németh László felel az újságíró, Hornyik Miklós kérdéseire. A terjedelme beszélgetésben szó esik Németh László harmincas évekbeli szerepéről, a Tanúról, minőség-szocializmus elgondolásáról én arról, hogy hogyan vélekedik erről ma az író. Elmondja, miként értékeli munkásságát, mit tart jónak és mit nem kívánatosnak a mai irodalmi közéletben. Kovács Sándor A modem társadalom Vitás kérdések Interjúk I