Dunántúli Napló, 1968. június (127. évfolyam, 78-152. szám)

1968-06-23 / 146. szám

IMI június 23» punantmt natsio 3 Az indulás jól sikerült Jöhet a második sebesség Az új gazdasági mechanizmus a mecseki szénmedencében is új lendületei adott a fejlődésnek %A hangulat minden vonatko­zásban optimista. Az emberek tettrekészek. Általános az a vé­lemény, hogy az új gazdasági mechanizmus eddig eltelt idő­szaka kellemes csalódást hozoit. Az a legtöbb kívánság, hogy szénmedencénkben az élet min­den területén további fejlődés következzen be.” (Garamvöigyl János Igazgató párt vb. elé terjesztett jelenté- séböL) Az új gazdasági mechaniz­mus előkészítő időszakában szervezett sokezer vita és an­két visszatérő refrénje volt ez a hat szó: munkaalkalom, piac, vezetés, önállóság, bé­rek, bürokrácia. Aggodalom és várakozás csendült ki a szavakból — bárki is volt a felszólaló. így volt ez a bá­nyászok között is, sőt, talán az átlagosnál kicsit még több is volt a szorongás a hang­jukban. A múlt évi, emléke­zetes „szénválság” napjai vol­tak ezek, mely szerencsétlen módon egybe esett a reform rajtját megelőző hónapokkal. Azóta kishíján túl vagyunk az első reform-év felén, s amikor kísérletet teszünk az eddig eltelt időszak mérlegé­nek megvonására, szinte ma­ga-magát kínálja az ötlet: nézzük, mit takarnak ma ezek a nemrégiben még oly sok­szor megkérdőjelezett sza­vak? Munkaalkalom A vészhírekkel ellentétben elbocsátás helyett tömeges munkásfelvételre került sor; voltak hetek, amikor akár 750 jelentkezőt is befogadtak volna az üzemek. A lapokat elárasztották a hirdetések — ,.föld alatti munkára, jó fize­téssel munkásokat keresünk; étkezési hozzájárulás, mun­kásszállás, hűségjutalom” —, sőt, mintha csak a hőskor tért volna vissza, a falvak­ban újra megjelentek a to- borzók... Piac Az akm a ud varokon n.em nőttek égig a szénhegyek, el­lenkezőleg, volt idő, amikor még a TÜZÉP-telepeket is kisöpörték... A Mecseki Szénbányák I. negyedéves ter­melési előirányzata egymillió 88 ezer tonna szén volt, a kereslet azonban lehetővé tette a tervek túlteljesítését, s így az év első három hó­napjában egymillió 94 ezer tonna szenet küldtek felszínre a vállalat hét termelő üzemé­ből. A megváltozott energia- helyzet és a korszerűsített elosztási rendszer természete­sen új követelményeket állí­tott az értékesítési osztály elé: az „ómechanizmusban” megszokott egyszerű vissza­igazolás helyett a vevőket magának a vállalatnak kel­lett felkutatnia. A rugalmas, reális igényekkel fellépő vál­lalati kereskedelem-politika meghozta a várt sikert: az előirányzott egymillió 88 ezer tonna szénből egymillió 68 ezer tonnát előzetesen megkö­tött szerződések alapján ér­tékesítettek. A hozzáértő piac­kutatás és a fogyasztói igé­nyek messzemenő figyelembe vétele tehát százszázalékos termelési biztonságot eredmé­nyezett, ami a bevételi tervek teljesítésén túl a műszaki fej­lesztés számára is biztos ala­pot adott. A nagyhatalmi rangra emelt piac követelményeinek állan­dó szem előtt tartása örven­detes változásokat hozott a minőség és önköltség vonat­kozásában is. A felszínre kül­dött szenek hamutartalma to­vább csökkent, s ez — kor­szerűbb szénelőkészítéssel pá­rosulva —, az egy tonnára vetített átlagár 13.68 forint­tal való növekedését eredmé­nyezte. (Az eredetileg terve­zett 356,91 forintos tonnán­kénti átlagár helyett az érté­kesítés során 370,57 forintos átlagárat realizáltak.) Az ön­költség tervezett összege 290,16 forint volt, mellyel «Bemben 286,28 forintba került egy tonna szén felhozatala. Mindez együtt csaknem 15 millió forintos vállalati ered­ménynövekedést eredménye­zett a szakmai tervhez viszo­nyítva. Vezetés A Mecseki Szénbányák jog­elődjei, a volt pécsi és kom­lói szénbányászati trösztök, összevonása óta eltelt négy esztendő meggyőzően bizonyí­totta az egyesítés jogosságát. A mammutvállalat létrejöttét kövétően az egész szénme­dence átalakult — üzemek szűntek meg, új termelőhe­lyek szerveződtek —, az igaz­gatóság szervezete azonban mit sem változott Az igazgatás mechanizmusá­nak átszervezése mindenek­előtt azt a célt szolgálta, hogy minden döntés ott szülessen meg, ahol a szükséges infor­mációk rendelkezésre állnak. Az igazgatóság osztályainak száma a korábbi 23-ról 17-re csökkent, egyértelműbbé vál­tak az információs kapcsola­tok, mérséklődött a kötelező adatszolgáltatás — hogy csak a legfontosabb változásokat említsük. A gondok természe­tesen nem szűntek meg egy- csapásra. Nem növekedett például kellő mértékben a különböző osztályok között az együttmű­ködési készség a vezetők je­lentős része állandó időzavar­ral küzd, s ami talán a leg­súlyosabb: nem javult megfe­lelő mértékben — sőt néhol még romlott is — a vezetők és vezetettek viszonya... önállóság Vállalati szinten még nehéz felmérni a tényleges lehetősé­geket. Különösen az iparági egyesülés — (Egyesült Magyar Szénbányák) — apparátusának hatásköre tisztázatlan. Az igazgatóság és az üzemek vo­natkozásában hasonló a hely­zet; egyrészt még mindig van­nak vitás jogköri kérdések, másrészt a különböző szintű vezetők nehezen szoknak le a régi stílusról: mindent maguk akarnak csinálni. Tényleges önállóságról leginkább a bér- gazdálkodással, a munkaerő­felvétellel, valamint a műve­lési tervek elkészítésével kap­csolatban beszélhetünk. Bérek Kezdjük a legfontosabbak a vállalat bázis bérszínvonal­tervét az 1967. évi tény átlag­bérhez képest 2 százalékkal magasabb összegben állapítot­tál!: meg. E döntés alapján az első — és talán legjobban várt — intézkedés már január 1-én életbe lépett: 4 forinttal emel­ték a termelésben résztvevők irányműszalc-bérét. Növelték a szakmányos prémiumvolument is. (Az 1967. évi műszakonkén­ti 5,5 forintról nyolc forintra.) Az állásidő elszámolási alapja a múlt évben 68 forint volt — az idén 72. A rendkívül káros bérfeszültségek megszüntetése, illetve további növekedésének megakadályozása érdekében május 1-gyel lehetővé tették a műszaki és adminisztratív ál­lománycsoportba tartozó dol­gozók kisebb volumenű bér- fejlesztését, sőt — pedig ezt még a legoptimistábbak sec várták az új mechanizmustól j — a rokkantvájárok fizetését ■ is rendezték. Az eddigi 62 fo- j rintos fix műszakbér 62—72 j forintra növekedett. És most nézzük a kifizeté- | sek számait. Az I. negyedév j egy műszakra tervezett nettó- i bére 120,5 forint volt munká­sonként. A tény: 115,69 forint. ! A munkásprémium abszolút j összege — ugyancsak az I. j negyedévre — 4 millió 933 ezer forint. A kifizetett összeg: I 3 millió 561 ezer forint... A | valós kifizetések tehát a ren­delkezésre álló pénz és a felső vezetés által biztosított lehe­tőségek ellenére némileg el­maradtak a tervezettől. Oka? Mint ebben az időszakban annyi minden másnak, ez eset­ben is túlzott óvatosság ... Bürokrácia A bürokrácia — a jelek sze­rint —, épp oly makacs, mint a mesék sárkányóriása min­den levágott fej helyett újat növeszt. Csak egyetlen példát: a hitelszükségletek az év ele­je óta csak esetenkénti elbí­rálás után kerülhetnek kifi­zetésre, s miután 1968 január 1-től az MNB területi fiók­jainak ezzel kapcsolatos jog­köre megszűnt, minden eset­ben a Magyar Nemzeti Bank központjához kell fordulni a hitelkérelmekkel. De vannak a bürokráciának új, tudatosabb megjelenési for­mái is. Az anyagszállító vál­lalatok legújabb gyakorlata: a nagytételű megrendeléseket nem igazolják vissza egy az egyben. Egy nagy helyett sok kis megrendelést kérnek. A dolog hátterében természete­sen nem az a törekvés áll, hogy minden áron biztosítsák az irodai személyzet kapaci­táskihasználását” — a megnö­vekedett mennyiségi felárra spekulálnak... * Alig hat hónap tapasztalatai alapján felelőtlenség lenne túlságosan nagy horderejű kö­vetkeztetéseket levonni, egy azonban már most is teljes biztonsággal megállapítható: azoknak lett igazuk, akik meg­győződéssel vallották, hogy az olaj valóban szédületes iramú térhódítása ellenére szükség van a szénre, csak éppen nem mindegy, milyen az a szén, s milyen áron kerül a piacra. A Mecseki Szénbányák válla­lati stratégiája erre a reali­tásra épült, s az eredmények — mint ahogy a gondok elle­nére ézt a fenti példák nagy­szerűen igazolják — nem is maradtak el. Az indulás jól sikerült — jöhet a második sebesség... Békés Sándor ZENÉLŐ ÓRÁK Vietnami mezőgazdasági küldöttség — A Vietnami Demokra­tikus Köztársaságban nagy gond a húsellátás. Ezért olyan állatfajtákat kell szaporítani, amelyekkel, viszonylag szerényebb nagyüzemi tartási körülmé­nyek között, rövid idő alatt sok húst termelhe­tünk, így vázolta röviden láto­gatásuk célját Nguyen Ki, a VDK állami gazdaságai hanoi központjának igazga­tója, aki dr. Crink Van Do állatorvossal két napot töl­tött Baranyában. A kül­döttség egy hónapja járja hazánk nagyüzemeit. Csütörtökön Pellérden, pénteken Bogádmindszen- ten tett látogatást a kül­döttség. Mindkét üzemben azt tapasztalták, hogy a ré­gi ló- és tehénistállókban, öreg, átalakított épületek­ben tartják jó eredménnyel a hibridet. A küldöttség Bogádmindszenten érdeklő­déssel tanulmányozta a tavi pecsenyekacsa hizlalás, a sertéshizlalás és a széna­készítés módszereit is. Ajkai leánytáncot mutatnak be a Pécsi Steinmetz Miklós Műveld-, dési Otthon leánytáncosai. Rácz Károly felvétele Hatszáz táncos tizenhét együttesben Dezső Attila kapta a legjobb koreográfia díját — Lengyel vendégek a találkozón Tegnap megtartották Pécsett a kisipari szövetkezetek rcépi- tánc-csoportjainak VIII. Or­szágos Találkozóját. Erre a találkozóra Zalától Miskolcig és Mezőkövesdtől Mohácsig tizenhét együttes, illetőleg tánccsoport érkezett a város­ba. összesen hatszázhatvan különböző népviseletbe öltö­zött táncos járta a pécsi ut­cákat, köztük egy külföldi csoport is: a Lengyel Kisipari Szövetkezetek Novy Targi Pódhale Ének- és Táncegyüt­tese. Ez az együttes verse­nyen kívül vett részt a ta­lálkozón, csakúgy, mint a Pé­csi Mecsek Táncegyüttes, va­lamint a Pécsi Steinmetz Mik­lós Művelődési Otthon Szim­fonikus Zenekara. A találkozó előzménye: Mezőkövesden, Ka- puvárott, Szarvason és Dom­bóváron területi döntőket tar­tottak. Az onnét Pécsre jutó tizenhét együttesnek öt díjat A QYŐZTES Pécsi siker a képernyőn: Bányai László, a Nagy Lajos Gimnázium magyar—orosz szakos tanára megnyerte a televízió Zenélő órák című vetélkedőjét. Titokban jelentkezett, még decemberben. Tulajdonkép­pen évek óta figyeli a Ze­nélő órákat, s többször bosz- szankodott már azon, hogy ő, a néző tudta azt, amit a résztvevők közül kevesen tudtak, vagy senki sem tu­dott. Aztán a Rádióújságban olvasta a felhívást, hallotta a képernyőről is és jelent­kezett. — Száznyolcvanhárman voltunk íent, karácsony után egyik nap — meséli. — Felvételi kérdőíveket osz­tottak ki, mindegyiken húsz zenei vonatkozású kérdés volt. Elég nehéz kérdés, például ilyen: Mit írt Verdi: zongoraszonátát, hegedűszo­nátát vagy vonósnégyest. Bizottság értékelte a vála­szokat, s ennek alapján húsz jelentkezőt választottak ki, köztük engem. Zeneművek­re, zeneszerzőkre vonatkozó villámkérdéseket tettek fel nekünk, mindegyikünknek kettőt. Entölern először ezt kérdezték: Hallottam-e ilyet, hogy „Egy Faust nyitány?” Bevallottam, hogy nem, de felsoroltam a Faust-téma feldolgozásokat, melyeket is­mertem: Gounodot, Lisztet, Berlioz-t, Kiderült: Wagner írta az „Egy Faust nyitány”-t mégis elfogadták a válaszo­mat, mert elsősorban nem a pontos ismeretet, hanem az általános zenei tájéko­zottságot követelték meg. A második kérdés így hang­zott: Ki írta a variációk egy rokoko témára című zene­művet. Megmondtam a he­lyes választ: Csajkovszkij. Nehéz kérdés volt mind­kettő, mert állandó rádió- hallgató vagyok, s azóta mindegyiket csak kétszer hallottam a műsorban, pe­dig más zeneműveket ennél sokkal gyakrabban előad­nak ennyi idő alatt. Még hatszor kellett fel­utaznia Pestre, mert a húsz résztvevőből hatot választot­tak ki, öt pestit és egyetlen „vidékiként” Bányai Lász­lót — Kettesével szerepel­tek a képernyőn kétszer hármas fordulóban, de ezt már mindenki láthatta. Leg­feljebb az üvegkalitka negy­ven fokos hőmérsékletét nem érzékelhették a képer­nyő nézői. Ebben kellett végigküzdeni a vetélkedőt. Hatezer forintot kapott ta­karékbetétkönyvben. Még nem határozta el, mire köl­ti, 1 felét valószínűleg egy jugoszláv tengerparti nya­ralásra, másik felét tarta­lékolja. Bár volt már az Adrián, sőt, járt a Riviérán is. Végül egy alkalomhoz illő kérdés: — Mint nagytudású zene­kedvelőnek, mi a véleménye zenei közoktatásunkról? — Szerintem kevés, hogy csak a gimnáziumokban van zenetörténet, s ott is csak két osztályban. Továbbá hi­bás a középiskolás hang­versenybérletek szervezése is. Túlságosan kötelesség­ízű, s a diáklélektan törvé­nyei szerint többek között ezért is nem figyelnek oda hangverseny közben. Igaz, nem tudok tanácsot adni ar­ra, hogy miképpen szervez­zék meg, de az igen elter­jedt és egyébként fontos gépi zenehallgatást éló mu­zsikával kell ellensúlyozni, s ehhez kevés a heti két óra — csak gimnáziumok­ban! — s viszonylag érdek­telenül ülnek a diákok a számukra rendezett bérleti hangversenyeken. F. D. tűztek ki. Ezek: az OKISZ elnökének vándorserlege, a Legjobb koreográfia díja, a Legjobb betanítás díja, a Leg­jobb férfi valamint a Legjobb női táncos dija, végül a Leg­jobb zenekíséret díja. A vetélkedő délelőtt zajlott le a Nagy Lajos Gimnázium színpadán, a Simon Antal koreográfus elnökletével ösz- szeült zsűri előtt. Az ered­ményhirdetés délután négy órakor kezdődött a Széchenyi téren. E szerint a következő résztvevők kapták meg a dí­jakat: A zsűri az OKISZ vándor- serlegét és a vele járó ötezer forintos fődíjat — immár má- sodszpr .a Dombóvári Községi Szövetkezeti Bizottság tánc- együttese nyerte el. Ezt aa együttest egyébként már ki­tüntették a Kiváló címmel is. A Legjobb koreográfia díját baranyai szakember kapta meg: Dezső Attila, a Mohácsi Városi Szövetkezeti Bizottság táncegyüttesének ve­zetője. A makói Kovácsné Joó Margit jutalma lett a Legjobb betanítás díja. ö, csakúgy mint Dezső Attila, ezer forint pénzjutalmat kapott a díjjal. A Legjobb férfi, illetőleg a Legjobb női táncos díjával 500—500 forint járt Ördög Attila, a Gyulai Városi Szö­vetkezeti Bizottság Körös Táncegyüttesének, illetőleg Bodó Judit a Kalocsai Szö­vetkezeti Bizottság Táncegyüt­tesének tagja kapta meg. Végül a legjobb zene­kíséret díját és a vele járó 1000 forint jutalmat megosz­tották a Tápéi Községi Szö- vekezeti Bizottság, illetőleg a Turkevei Városi Szövetkezeti Bizottság együttese között. A díjak átadásakor Kelen- hegyi Emil, az OKISZ elnök- helyettese köszöntötte a részt­vevő együtteseket, majd mint az ország amatőr táncegyüt­tesei derékhadának, valameny- nyinek átnyújtották a VIIL Országos Találkozó emlék­plakettjét. A találkozó két díszelőadás­sal zárult. Egyiket Pécsett ren dezték meg a Nemzeti Szín­ház Szabadtéri színpadán este nyolc órai kezdettel. A másik délután hat órakor kezdődött Siklóson, mégpedig a Járási Művelődési Otthonban. Az együtteseket ebből a célból megosztották, a vendég len­gyel táncosok azonban a ter­vek szerint mindkettőn fel­léptek. — A második nemzetközi fizika-diákolimpiát hazánkban rendezik. A külföldi fiatalok érkezését vasárnapra várják. Az olimpia megnyitó ünnep­ségére hétfőn este kerül sor a budapesti Műszaki Egyetem E-épületében. 25-én bonyolít­ják le az elméleti, 26-án pe­dig a gyakorlati versenyt

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom