Dunántúli Napló, 1968. június (127. évfolyam, 78-152. szám)

1968-06-22 / 145. szám

1968. június 22. Dunantmi nap 10 „Demográfiai hu — „demográfiai hullámvölgy 5? A Dunántúli Napló június [ 8-i száma „Kezdődik a vaká­ció” címmel statisztikai adato­kat közöl a most befejeződő tanévről és megemlíti, hogy ez alkalommal hagyják el az általános iskolát azok a fia­talok, akik a „demográfiai hullám” elnevezéssel ismert népesedési processzus idősza­kának első évében születtek. Kétségtelen, hogy a négyéves „hullám”, melyet mindenek­előtt a születések magas szá­ma jellemez — amint a cikk­ben is olvashatjuk — most, amikor hatása az iskolából kilépő fiatalok továbbtanulá­sának, illetve foglalkoztatásá­nak biztosításában jelöl ki feladatot társadalmunk számá­ra, átmenetileg megnöveli az illetékes szervek gondjait. Ügy gondolom, magyarázatra szo­rul azonban a cikknek az a megállapítása, hogy három év múlva, vagyis a hullámhegy elvonulása után „hullámvölgy” következik „s nagy mértékben csökken az iskolás gyermekek száma”. Ezzel az állítással ugyanis ellentmondásosnak tű­nik a cikk következő monda­ta: „Az általános iskolák első osztályosainak száma Pécsett évek óta 2000 köi-ül mozog, de ez a következő években sem csökken.” Az adatok és megállapítá­sok, melyeket a cikk közöl igazak, helyesek. Még a lát­szólagos ellentmondás is úgy igaz, ahogyan a cikk szerzője leírta. Ahhoz azonban, hogy ezt megértsük, ismernünk kell a demográfiai hullám lefolyá­sát és hatását nemcsak orszá­gosan, hanem területrészen- kint, tehát baranyai és pécsi viszonylatban külön is. A né­pesedés; folyamat (a születé­sek és halálesetek számának, valamint a belső vándorlás méreteinek és irányának ala­kulása) ugyanis nagyon érzé­keny. A társadalmi-gazdasági viszonyokban beálló legkisebb változás, vagy az ország kü­lönböző részein kialakult leg­kisebb különbség is azonnal érezhető a népesség számának alakulásában, valamint terü­let, kor, nemek, műveltségi állapot és más jellemzők sze­rinti megoszlásában. A „hullám” áltálában 1953- tól 1956-ig tartott. Méreteit országosan a következő ada­tok mutatják: Az élveszületések száma ha­zánkban a hullámot közvetle­nül megelőző négy évben, vagyis 1949-től 1952-ig össze­sen 763 000, a hullám négy évében (tehát 1953-tól 1956-ig) 834 000 volt. A különbség ke­reken 70 000. Ugyanakkor a halálesetek száma 10 OüO-rel kevesebb volt a hullám évei­ben, mint a megelőző négy esztendőben. A hullám idő­szakában tehát 80 000 fővel, vagyis évente átlag 20 000-rel szaporodott hazánk népessége. A születések számának meg­növekedésével kapcsolatban jelentkező feladatok nagyság­rendjéről egyetlen adat is kellő tájékoztatást ad. Az 1963—64. tanévben, amikor a hullám időszakában született gyermekek már valamennyien tankötelesekké váltak, az or­szágban kereken 1750-nel több általános iskolai tanteremre volt szükség (egy tanteremre TETTYEi kőbányából zúzott kő 0—5, 5—15, 15—26, 26—65 mm méretű, va­lamint kiváló minőségű HOMOK és SALAK megrendelhető fuvar­vállaló irodánkban. Pécs, Felsővámház n. 9. s*. Telefon: 55-40. Építőipari Szállítási Vállalat pécsi szállítási üzemegysége. 40 tanulót számítva), mint 1959—60-ban, amikor a hullám hatása iskoláinkban még nem volt érezhető. A hullám éveit követően a természetes szaporodás, illetve az élveszületések aránya nem fokozatosan csökkent a hullám előtti szintre, hanem egyik évről a másikra valóban — ahogyan a Dunántúli Napló említett cikke is írja — „hul­lámvölgy” keletkezett, mely zuhanásszerűen esett mélyen a korábbi időszak szintje alá. letett gyermekek száma is minden évben magasabb volt, mint a hullám előtti időszak­ban, sőt a legutóbbi években megközelítette a hullám idő­szakában született gyermekek számát Ezért nem lesz „zu­hanásszerű” a változás Pécsett még akkor sem, ha a hullám közvetlen hatása elmúlik. Még a következő két tanév végén érezhető lesz a hullám hatása (némileg kisebb mértékben mint ez évben), azután a ta­nulók száma stabilizálódik. Xz élveszületések arányszáma 1999 - 1966 / *9*9 • «*)%/ IliSlllllltlíliiil Ezt a következő adatok mu­tatják be számszerűen: Az élveszületések évi átla­gos száma: 1949 és 1952 között, (a hul­lámot közvetlenül megelőző négy évben) 191 000 1953 és 1956 között, (a hul­lám időszakában) 208 000 1957 és 1960 között, (a hul­lámot közvetlenül követő négy évben) 155 000 1963 és 1966 között, (az utol­só négy évben) 134 000 volt (Az 1967. évi adatok még nem állnak rendelkezésre.) A hullám után közvetlenül tehát az élveszületések száma négy esztendő átlagában évi 53 000-rel volt kevesebb a hullám időszakához és 36 000- rel a hullámot közvetlenül megelőző időszakhoz viszo­nyítva. Ma pedig pontosan 57 ezerrel kevesebb az élveszüle­tések számának évi átlaga, mint amennyi 1949 és 1952 kö­zött volt vagyis ma egy év alatt annyival kevesebb gyer­mek születik hazánkban, mint amennyivel több született a hullám időszakában három év alatt. A gondok és feladatok tehát nem csökkennek akkor sem, ha a hullám közvetlen hatása már nem lesz érezhető, de ezek a gondok és feladatok ellenkező előjellel fognak je­lentkezni. Ezt mutatja a statisztika országos viszonylatban. A Ba­ranyára és Pécsre vonatkozó adatok vizsgálata alapján lé­nyegesen eltérő képet kapunk. Néhány jelentékeny eltérést a következőképpen foglalhatunk össze: a) Pécsett a hullám idősza­ka egybeesett az országossal, vagyis 1953-tÖl 1956-ig tartott. Baranyában viszont egy évvel később, 1954-ben kezdődött a hullámokozta rendkívüli né­pesedés és egy évvel tovább, 1957-ig tartott. Baranyában tehát a hullám első évében született gyermekek nem a mostani, hanem a következő (1968—69) tanév végén fejezik be általános iskolai tanulmá­nyaikat. Ennek megfelelően az általános iskolai tanulók szá­ma az 1968—69. tanévben még nem változik lényegesen, 1969 —70-ben azonban már 5 szá­zalékkal (2000 tanulóval) ke­vesebb lesz az ideinél, a to­vábbiakban is fokozatosan csökken és 1973—74-ben éri el az 1949. évi szintet, ami a jelenleginél 20 százalékkal alacsonyabb. b) Pécs város népesedése 1955 óta rendkívüli méretű volt. Az ércbányászat megin­dulásakor nagyarányú beván­dorlás indult meg, mely a legutóbbi időig szinte válto­zatlan intenzitással tartott. En­nek következménye, hogy bár a születési arány az összla­kossághoz viszonyítva nem volt nagyobb, mint az orszá­gos átlag, a lakosság számsze­rű megnövekedése miatt a szű­mégpedig körülbelül 20 száza­lékkal magasabb szinten, mint amennyi a hullám előtti pe­riódusban volt. Az ellentmondás a Dunán­túli Napló cikkében tehát tényleg csak látszólagos. A születési arány csökkenése el­lenére sem csökken majd Pé­csett az általános iskolák első osztályosainak száma, sőt ál­landó — de a jövőben a je­lenleginél kissé lassúbb — emelkedéssel kell számol­nunk. Dr. Kolta János, a Dunántúli Tudományos Intézet tudományos osztályvezetője. MEGNYÍLT Szalatnyai József kiállítása Tegnap délután 5 órakor nagyszámú érdeklődő, műba­rát jelenlétében nyílt meg Szalatnyai József képkiállítá­sa a Képcsarnok pécsi boltjá­ban. A kis helyiség falain, sűrűn egymásmelleit 43 kép so­rakozott — Szigliget, Nagy­maros és Tokaj festőién szép tájai. Középen pedig Lyka Károly arcképe — kölcsönkép- pen a Janus Pannonius Mú­zeum gyűjteményéből. A „rendhagyó” megnyitó be­szédet Kelle Sándor pécsi fes­tőművész mondotta. Bevezető­ben arról beszélt, hogy a régi barát, a főiskolai évfolyamtárs levélben kérte meg őt: nyissa meg pécsi kiállítását, mutassa be őt a pécsi közönségnek. A levél Jugoszláviában érte utol Kelle Sándort, s számára nem­csak a hazai üzenetet,, hanem a régi emlékeket, a közös in­dulást, a pályakezdésre való emlékeztetést is jelentette. Tegnap délután kétszer is zivatar söpört végig Pécsen. A vi­haros szél felkapta a Széchenyi téren ellte’veze.'t napernyőket és többet asztalostól az ott parkoló autók közé vágóit, sőt az egyik napernyőt egészen az IBUSZ-irodáig űzte. — Egy kép villan fel előt­tem — folytatta Kelle Sándor. — Képzőművészeti Főiskola Bajza utcai műterme, az úgy­nevezett Epreskert, s rendsze­rint utolsónak jön egy élénk­szemű, temperamentumos kol­legánk. Élcelődésünkre azzal vág vissza, hogy „ki szorga­lommal dolgozik, ki tehetség­gel. Az utóbbinak kevesebb időre van szüksége”. Hogy ilyen kategórikusan mondta-e ki, vagy sem, nem tudom, de mindig az a fajta volt, aki ha dolgozik, teljes önátadással, ideggel és szenvedéllyel teszi. Kelle Sándor ezután meg­emlékezett Réti Istvánról, kö­zös tanárukról és a többi egy­kori társról. Majd röviden is­mertette Szalatnyai József pá­lyafutását és így folytatta: — Szalatnyai programként festi nagyjaink képmását, s többször rendezett portréiból kiállítást. Az első portré Der- kovits Gyuláé, aki modell volt valamikor a Szőnyi-féle ma­gániskolában. Áprily Lajos, Berda József, a feleség Dénes Zsófia mellett sok más port­rét is készít, de mindannyi között legszebb a Medgyessy- ről festett hamis-huncutkás, a Kodályról készített mély koncentráltságú és az itt lát­ható Lyka-portré. Egyik mél- tatója azt írja Szalatnyairól, hogy ha e három portrén kí­vül mást nem is festett vol­na, a magyar művészet leg­jobb portréistái között lenne a helye. Kelle Sándor ezután mél­tatta a pécsi kiállításon lát­ható képeket, amelyek a vi­zuális élményfestés körébe tartoznak. Kiemelte e képek­ben a legnemesebb magyar művészi hagyományok folyta­tását, a tájképeken át történő emberi megnyilatkozást és szenvedélyt, a fölényes mes­terségbeli tudást, a látásélmény gazdag festői variációját, láto­mássá fokozását és szimbó­lummá emelését. A nagy tetszéssel fogadott megnyitó után a jelenlévők megtekintették a kiállítást. Még aznap több kép gazdára is talált. Szalatnyai József kiállítása július 6-ig lesz nyitva. Védekezés az aranka ellen Lucernásaink egyik leg­nagyobb ellensége az aran­ka. E növényi kártevő na­rancssárga színű hajtásaival sűrűn összefonja a lucerna szárait, szívógyökereivel el­szívja a táplálékot. Az arankás foltokat ta­vasszal az első kaszálás után vesszük észre. Később a fol­tok megnagyobbodnak, elte- vebélyesednek. A második kaszálás idejére már javaban virágot hoz, sőt termését is gyorsan beérleli. Jellemző az arankára, hogy ha virág­zás után kaszáljuk is le, ter­mését még beénleli. Ez az élősködő gyomnövé­nyünk hajtásdarabjaival is és maggal is terjed, ami egy­ben a védekezés módját is megszabja. Géppel történő kaszáláskor széthurcolják a2 aranka darabjait, így újabb fertőzést idézünk elő. Az ide­jében le nem tisztított táb­láról az aranka magja a lu­cerna vetőmagjába kerül, és így is terjed. Általános és központi vé­dekezés a vetőmagtisztítás, de ez nem mindig tökéletes, mert nem minden aranka mag elég érdes, így a vas­poros tisztítás nem lehet 100 százalékos eredményű. Az el­hullott aranka mag pedig 10—16 évig is megtartja csí­rázó képességét és csak ak­kor kel ki, ha a vetésforgó­ban újra lucerna kerül a táblába. Ilyen esetben ha tiszta is volt a vetőmag, ak­kor is fertőzött lehet a tábla. A védekezés másik módja: Kaszálás előtt kézikaszával levágjuk az arankás foltokat és annak egy méteres körze­tét, összehúzzuk és megszá- radás utón lehordva vagy helyszínen meggyújtjuk. Ezt elsősorban a nagyon elhanya­golt és magfogásra szánt lu­cernában érdemes végrehaj­tani. Ezután a foltokat 1 szá- •zalékos .----K-rezon-it—E-vel le­perzseljük. Amennyiben csak vegyszer­rel akarjuk irtani, akkor a folt lekaszálása után szára­dás előtt 1 százalékos Kre- zonit—E-vel; Aretittel; A- 1114-el; Gramoxone-val; vagy más perzselő szerre! átitat­juk az aranka szövedéket és a folt 1 méteres körzetét. E szerek a lucernát is leper­zselik, de nem pusztítják ki. Hamarosan kisarjad, csak egy kaszálás esik ki. A helyszíni tüzelés a lucernát kiégeti. A totális gyomirtó szerek is kipusztítják a lucernát az arankával együtt. Ilyenek: 20 százalékos vasgáiic; 10 százalékos Cuscután; Torma- na, stb. A gazdaságokban mindig a legelőnyösebb és legolcsóbb szereket kell alkalmazni, ezért a raktári készleteket a védekezés előtt át kell vizs­gálni. A védekezésnél az óvórend­szabályokat szigorúan be kell tartani. A rendszabályok min den szerre vonatkozóan má­sok, ezt a csomagoló anya­gon meg lehet találni. Anyakönyvi hírek PÉCS SZÜLETTEK Kutas Zsuzsanna, Csirke Anikó, Ring Tamás, Oszter Zoltán, Oláh Oszkár, Bellényes Tamás, Juhász, Agnes. Csokonya Anikó, Mikola Emese. Vecsernyés Sándor, Papp Tünde, Veres Judit, Búzás Endre, BihOk István, Salamon László, Kovács Tibor, Mesterházy Edit, Fábián Gabriella. Bertalan Tünde, Bodó Andrea, Egri Mónika, Spitl Tamás, Spitl Éva, Hustra Marian­na, Németh István, Baka Zoltán, Bachmann Ágnes, Tóth Péter, Fábián Gábor, Ronta Magdolna, Ronta Margit, Csermák Zsuzsan­na, Baka Péter, Balogh Attila, Dara János, Csíkos Éva. Németh Anna, Tálosi Péter, Lukácsi Eni­kő, Márton Lajos, Lakatos Zsolt, Muzslay Róbert, Muzslay Andrea, Kovács Attila, Szajlai Andrea, Bamó Erika, Horváth Gyöngyi, Tahin Róbert, Tahin Zsolt, Hó- dosi Sándor. Szocsák Ildikó, Gye- nes Ferenc, Halász Gábor, Jako- vics Tamás. Lisch Mária, Lovren- csics László, Bagaméri Andrea, Hetes! Gábor, Krámos Zoltán, Mayer Zsolt, Báloríi Zsuzsanna, Szekeres Zoltán, BogatLn Mária, Bogdány András, Szászfái László, Böngyik Csilla, Michielutti R#­zső, Ligeti Marietta, Guhr János, Jankó vies Zoltán. HÁZASSÁGOT KÖTÖTTEK Sulyok Béla és Kollár Zsófia, Radó József és Helstáb Eszter, Réti Imre és Hegyi Gizella, Sikó Ákos és Érfalvy Klára, Pöttendi Nándor és Ecsedi Éva, Varga György és Kakas Márta. Dörgő József és Vass Ilona, Steiner Jó­zsef és Bublik Rozália, Balázs Jenő és Papp Éva Böröez Gyula és Gálosi Klára, Erdélyi Tibor és Kaponya Irén, Czöndör János és Miklós Margit, Tóka István és Békefi Éva. Köhler Dezső és Magyar Ágota, Herner József és Jákó Hona, Vida József és Török Anna, Király László és Fuchs Margit, Pribil Egon és Széphelyi Mária, Herczeg György és Vár­hegyi Margit, Kepecz Miklós é* Hajek Eszter, Ferenczfi Károly és Trapp Terézia, Sallai Ádám és Kéméndi Éva, Fodor Géza és Böröez Emőke, Bózsa László és Imre Zsuzsanna, Jobb János és Erdős Irén, Benkő Ferenc és Heidt Elvira, Orsós József és Orsós Mária. MEGHALTAK Bódi Eszter, Szentes János, Binder Józsefné sz. Diorgó Má­ria, Labudek Antal, Mayer An- talné sz. Nagy Mária, Horváth Józsefné sz. Trevisan Teréz. Kal­már Kálmánné sz. Kovács Erzsé­bet, Fenyvesi Józsefné sz. Hu­szár Mária, Schöndör Zsuzsanna, Solymosi Imréné sz. Niedermayer Vilma, Győré Julianna, Barics Vincéné sz. Kovács Etelka, Turm Istvánná sz. Farkas Mária. Szi- gecsán Mátyás, Lugosi Lajos, Pandur Katalin, Szente Ferenc, Stein István, Heller Andrásné sz. Jung Katalin, Németh János, Éváid György, Gábor Lászlóné sz. Németh Rozália, dr. Steinmetz Endre, Földi Istvánná sz. Maho ka Erzsébet, Csizmadia János. Tibor István, Simon Ferenc, Gyócsi József, Zsitkovszky Margit, Bar- kafi József. KOMLÓ SZÜLETTEK Tóth Jolán, Barina Mihály, Kiss Andrea, Máté Helga, Ramháb Sándor. Dömötör Csaba, Bárdós Gyula, Orsós Magdolna. Széllé Tibor. Iszlai Tűnd*. HÁZASSÁGOT KÖTÖTTEK Murkusz Ottó és Allinger Anna, Klein Géza és Húszba Hona, Czikk Róbert és Major Anna, Grünwald Mátyás és Csicsel Gizella. MEGHALTAK Németh Vincéné. Csányj Antal. MOHÁCS SZÜLETTEK Andrics Gabriella, Bus László, Kern János, Szí ob oda László. Szűcs Pál, Kovács Attila, Tóth Valéria Rittlinger Gábo” Horváth Egon, Hohmann Mária, Csörgő Mátyás. Kovács Attila. HÁZASSÁGOT KÖTÖTTEK Péter István és Acs Ilona, Mi- hajlovics János és Kosztics Éva, Csákány Béla és Zselinszky Má­ria, Tánczos István és Lovák Anna, Kappelmayer Mihály és Mojzes Margit, Gyenes László és Imre Irén, Heréb Géza és Bér­ezés Erzsébet dr. Schultz Károly és Páncél Judit. MEGHALTAK Mojzes István, Jáger Péter, Paksi Józsefné sz. Kaczor Teréz, Dénich Péterné sz r Jo reftn, Herger Ferenc. János, Deák Ferencné sz. ílo 5 Erzsé­bet. Húsz Sandorná sz. Szabó Mária, Magáth Ferencné az. Faulik Mária. 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom