Dunántúli Napló, 1968. június (127. évfolyam, 78-152. szám)
1968-06-18 / 141. szám
1968. június 18. punantmt nap io Szakkörvezetők | tapasztalalcseréjei Képzőművészeti szakkörök vezetői részére rendezett tegnap tapasztalatcserét a Pécs-Baranyai Népművelési Tanácsadó. A megyében és Pécsett ugyanis tizenhat ilyen szakkör működik már, mégpedig közel háromszáz taggal. A tapasztalatcserén Tóth Tibor festőművész, aki népművelési intézet keretén belül a képzőművészeti szakkörök didaktikai-módszertani problémáit kutatja, tartott vitaindítót, majd vezette a szakkörvezetők vitáját. Végülis két igen fontos megállapítással zárult a tapasztalatcsere. Az egyik: a képzőművészeti szakkörben nem csak a konkrét képzőművészeti, hanem általában a vizuális nevelésre kell törekedni. A másik: olyan emberekké kell nevelni a szakkörök tagjait, akik mindenben meglátják az esztétikumot, s e téren vitaképesek. A MÉK három tsz-szel társult gyümölcstermesztésre Több gyümölcsöt a piacra! Január 1. óta olcsóbb lett a pécsi piac. Hosszú évek óta először mondhatjuk el, hogy ugyanolyan áron vehetjük meg a zöldborsót, az újburgonyát, mint a pestiek. A gyümölcsről azonban nem mondhatjuk el ugyanezt. A gyümölcs, főleg a korai, még mindig kevés és ennélfogva drága. A szamócaszezon is úgy futott le, hogy jóformán észre sem vettük. Baranya azok közé a megyék közé tartozik, amelyek a legkisebb területen termelnek bogyós gyümölcsöket: szamócát, málnát. A nagyüzemi telepítések alig tesznek ki 100 holdat s ez a terület is nagyon szétszórt A fajták száma is több a kelleténél, így aztán nem csoda, ha lefut az Szuper utcaseprők Naponta 60 kilométert takarítanak le Ma reggel kezdték meg a munkát eperszezon anélkül, hogy a HUNGAROFRUCT egy egységes exportvagont ki tudna állítani Baranyából, holott a szamóca is, málna is, kiváló exportcikk, magas jövedelmet s a tagok számára jó munkaalkalmat biztosít. Pedig megvan az érdeklődés a tsz-eknél. Tavaly egy csoport járt Drégelypalánkon, a szamóca „hazájában”, tapasztalatot szerezni. A telepítés mégis lassan halad, s ahol megy, ott sem megfelelő fajtával és agrotechnikával. Ezért fogadtuk örömmel a hírt, hogy a MÉK, három Pécs környéki tsz-szel — Nagykozár, Baksa, Kozármisleny — társulva, gazdájává akar válni e területnek. A társulást maguk a szövetkezetek kezdeményezték, a koncepció Nagykozár- ban született meg, s bátran állíthatjuk, országosan is úttörő jelentőségű, hisz első Ízben fordul elő, hogy egy felvásárló szerv szoros együttműködésre lép az üzemekkel a gyümölcsfélék ésszerű és ösz- szehangolt termelése, feldolgozása és értékesítése érdekében. A képen az első métereket tisztítja az új gép a piactéren. Erb János felvétele A Pécsi Köztisztasági és Űtkarbantartó Vállalatnál ma a két legboldogabb ember a vállalat vezetőin és a Pécsi Városi Tanács ipari és közlekedési osztályának illetékesein kívül Bíró Imre és Tarjáni Sándor gépkocsivezetők. Az ő kezelésükre bízták ugyanis a vállalat gépparkjának két legújabb és legkorszerűbb tagját, az egyenként több mint félmillió forint értékű Verro City, svéd gyártmányú úttisztító gépeket. Annál is inkább nagy az öröm, mert a hat budapesti gépen kívül eddig csak Pécs vásárolt a BNV-n bemutatott „Szuper utcaseprőkből”. A pécsiek által már eddig ismert utcaseprő autókkal ellentétben a Verro City nem az út szélére sepri a szemetet, hanem két körbenforgó acélseprűjével fellazítja, majd nagytelejsítményű porszívójával tartályába szippantja a vízpermettel portalanított hulladékot a járda szegélye mellől. A gyári adatok szerint egy nyolc órás műszakban, optimális körülmények között 20 ezer négyzetméteres területet képes megtisztítani a gép. A köztisztasági vállalat szakemberei a pécsi sajátos közlekedési és útviszonyokat figye- lembevéve — számításaik szerint— a napi 10 000 négyzet- méteres teljesítményt már kitűnőnek tartják. Ügy vélik, hogy a két gép naponta mintegy 60 kilométeres utcahosszat fog letakarítani, az úttest mindkét oldalán 120—120 ernes sávban. Ez a sávszélesség bőven elegendő, mert az úttestek középrésze rendszerint tiszta, a járművek okozta levegőmozgás ugyanis a járda- szegély melletti 60—80 cm-es sávba sodorja a szemetet. Ma reggel hat órakor álltak először munkába a mutatós, sárga útseprők és egy hétig próbaüzemben dolgoznak. Ez idő alatt mérik fel, milyen utcákat milyen gyakran kell tisztítani és hogy a különböző förgalmú utcáikban, tereken mely idő a legalkalmasabb az úttest takarítására. Ezekre a felmérésekre azért van szükség, mert például a Bem utca az erős nappali forgalom miatt valószínűleg csak éjszaka, vagy hajnalban takarítható eredményesen, míg más utcák inkább a délelőtti, délutáni órákban, mivel éjszaka akadályozza a munkát az ott parkoló kocsik nagy száma. A gépek munkábaállításával természetesen nem szűnik meg a kézi úttisztítás szükségessége — ezt a világon seholsem oldották meg —, mert a gépek által hozzáférhetetlen helyeken mégis csak emberi kézzel kell takarítani. A közeljövőben és távlatban is még több ilyen és hasonló gépet szeretnének beszerezni, amit szemléltetően indokol az is, hogy az utóbbi három évben több, mint 60 000 négyzet- méter útburkolatot építettek, illetve újítottak fel, a negyedik ötéves tervben pedig sor kerül közel 340 000 négyzet- méternyi úttest építésére, felújítására Pécsett, tehát jelentősen megnövekszik majd a tisztítandó útfelület. Hogy lesz ebből több és olcsóbb gyümölcs, zöldség? — kérdezheti a fogyasztó. Már az is nagy nyereség lenne a népgazdaságnak és a fogyasztónak, ha a jelenleg megtermelt gyümölcs valamilyen formában — friss áru, szörp vagy konzerv — maradéktalanul eljutna a vásárlókhoz. Ezzel a társulással megteremtődött a feltétele. A három tsz-ben megtermelt kiváló minőségű és első osztályú árut, a MÉK hozza forgalomba friss gyümölcsként. Az ipari minőségű szamócát és málnát a MÉK mohácsi steril üzemében dolgozzák fel, — évi 20 vagon gyümölcsvelő készül majd itt. A még ennél is alacsonyabb osztályú gyümölcs a nagykő- zári tsz szörpüzemébe kerül, ahol szörpöket, különféle fagylalt alapanyagot gyártanak belőle. S végül a gyümölcscefre a kozármislényi tsz szeszfőzdéjébe kerül. Ma még csak terv, de a társulás szeretné megvalósítani Baksán a gyümölcsaszalást is. Az aszalt szilva, alma és körte jelenleg hiánycikk, s jó piaca van külföldön is, Anglia például minden mennyiséget megvásárolna. A feldolgozásból és értékesítésből származó nyereségen a társak megosztoznak a forgalom arányában. E munkamegosztás egyik legnagyobb előnye, hogy Ily módon az anyagi erők nem forgácsolódnak szét. A MÉK például a közeljövőben minAszalót építenek Baksán Kétszáz vagonos szeszfőzde Kozármisl enyben Fejlesztik a nagykozári szörpüzemet denképpen akart egy nagy szeszfőzdét és egy gyümölcsaszalót építeni. Most e tervétől elállt, sőt megszünteti a korszerűtlen Tiborc utcai szeszfőzdéjét, mert a kozár- mislenyi tsz olyan nagy kapacitású — 200 vagonos — üzemet épít, hogy a társ- tsz-ek és a MÉK cefréjét is fel tudja dolgozni. Baksán megépült a lucernaszárító Üzem, ahol technikailag megoldható a zöldségfélék — hagyma, fokhagyma, sárgarépa, zeller stb. — szárítása sőt porítása is. A szövetkezet a szárító mellé hajlandó egy gyümölcsaszalót is létesíteni, ahol saját termékeit és a társak áruját is aszalni fogja. Így a MÉK az aszalót sem építi meg, ezzel szemben anyagi eszközeit a gyümölcs manipulálás — osztályozás, korszerű csomagolás — és tárolás fejlesztésére fordítja. Egyik társ-tsz sincs 12 kilométernél távolabb Pécstől, ezért ezek a szövetkezetek eredeti terveiktől eltérően nem építenek saját gyümölcsmanipulálókat, hűtőket, tárolókat, ezt a munkát a MÉK végzi el számukra. Nagykozár szörpüzemét fejleszti, erre fordítja anyagi erejét. A szörpök mellett áttér új termékek — konzervíagy- laltok, frizsider-fagylalt, gyümölcsdesszertek — gyártására nagy volumenben. A társulás közösen kíván alkalmazni egy kertészmérnököt, aki mindhárom tsz-ben ellátja a szakfelügyeletet. A MÉK máris felvette a kapcsolatot a Kertészeti Kutató Intézettel, ajánlatokat kért a legkorszerűbb szamóca-, málna- és meggyfajtákra. Kozármisleny egymaga 100 hold sövénymeggyet telepít. A szamóca területét a következő években mintegy 300 holdra szeretnék növelni a megyében. A korai gyümölcsök ügye ezúttal úgy látszik jó kezekbe került, s reméljük ez a pécsi piacokon is érezteti majd hatását. FALAK Kevés film váltott ki az utóbbi időben annyi szellemi izgalmat, mint Kovács András filmesszéje. Az elsők között voltunk, akik a filmet nagy érdeklődéssel és rokonszenwel fogadtuk — de ennek több mint fél esztendeje már. Jó, hogy a televízió vitát rendezett a filmről, beavatva ezzel sok százezer nézőt, hiszen társadalmi életünk, közéletünk kritikusnak látszó problémáira keres választ, talál is — de miért csak most vitáznak a képernyőn erről? Pécsett már több mint fél éve nyilvános vitát rendeztek Kovács András kérésére, és az országban számos más helyen volt alkalom a film által felvetett kérdésekről vitázni. Természetes, hogy a Falak nem „egyszerű” mű, vagyis egy egész fejlődési szakaszra vonatkozó problémákat tárgyal, tehát a bemutatója után fél évvel is vitaképes — csupán az tűnt furcsának, hogy a televízió ennyire elkésett. Egyetlen vita nyilván nem tárhatja fel a mű minden vonatkozását, legfeljebb egy-egy kérdésre ad választ. E vitától sem várhattunk teljességet, de szívesen vettük volna, ha egyirányúbb, céltudatosabb, az eltelt idő birtokában tapasztaltabb, ha az „ellenkező oldal” érvei inkább alaposabbak, s nem annyira csökönyösek. Ismét más kérdés, hogy egy nagyhatású, a közvéleményben szerteágazó mű megvitatására elegendő-e harminc perc? Aligha. Még a lényeges mozzanatok felidézésére is alig jutott idő. A vita mindenesetre egy jó tanulsággal szolgált — hogyan s mikor nem érdemes vitát rendezni. FIZIKUSOK A SZÍNPADON A természettudományok, ezen belül a fizika az, amely századunk nagy „attrakcióit” produkálja, egészen a hidrogénbombáig bezárólag. A nagy felfedezések, kombinációk, a filozófiai viták kereszttüzének jelentőségéből következik a fizikusnak, mint tudósnak és mint embernek az egyéni felelőssége. Korunkban ez a felelősség messze felülmúlja egy-egy, régi értelemben vett hadvezér felelősségét. Végső soron az emberiségről van szó. A műsor szerkesztőjének szándéka világos volt, csak épp az eszközök maradtak el a téma természetes izgalmától, gondolati szintjétől. A drámarészletek (Brecht, Németh László* Dürrenmatt, Kipphardt) így* kiragadva a művek egészéből, elég bizonytalanul ácso- rogtak a műsorban, egymásra is kissé idegenkedve, zavartan pillantva. Az összekötőszövegnek, a vitajátéknak lett volna itt a „cementnek” kijáró szerepe. A fizikus és a drámaíró párbeszédének kellett volna egyrészt egységbe fogni a drámarészleteket. egyenes gondolati ívet képezve a művek mondanivalója közt, másrészt ezeket a közös vonásokat, vagy akár az egy közös fővonást izgalmas közelségbe hozta volna a nézőhöz. Noha ez volt az alapszándék, mégsem sikerült. A dialógusokból hiányzott a belső tűz, hiányzott a közös gondolat izgalmas megközelítése. Csevegés volt csupán. Az élményt végül rontotta az is, hogy a drámarészletek némelyike szerepelt már a képernyőn. Tulajdonképpen a téma egy önálló tv-játék igényét ébresztette fel a nézőben. S ha belegondolunk, milyen izgalmas lehetett vona egy Ilyen témájú tv-játék. A KSS Felmerülhet, hogy a képernyő műsorán szereplő elég sok krimifilm közül miért ez váltotta ki az átlagosnál nagyobb figyelmet Két oka is van. Egyrészt maga a film, amely kitöltve, de át nem lépve a műfaj megszokott határait, mondhatni „klasszikus” szerkesztésben tárt a néző elé egy átlaggyilkosságot, és egyidejűleg partnerként bevonta a nézőt a nyomozásba is. A jugoszláv filmgyártás elég sok krimit is produkál — legalábbis a miénkhez képest — gyakorlatuk is van ebben a műfajban. A receptet kitűnően ismerik, sokszorosan kipróbálták már a műfajban: verekedés, autóshajsza, divatbemutató, egy kis fojtott izgalom, házibuli fél- sztriptizzel, és természetesen a néző által is követhető logikus cselekménysorozat. A kés megfelelt, s ha itt- ott egy percre el is szende- redhettünk, szórakozásnak jól megfelelt. Másrészt azért érdemel figyelmet a film, mert úgy tűnik: az utóbbi hetek mélypontja után a filmek színvonalában valami kevés javulás tapasztalható. Csak el ne kiabáljuk. (T) Egy kis kozmetika, frizuraigazítás, a nagy esemény előtt. Kutyaparádé a Balokányban A pécsiek hatalmas érdeklődése mellett zajlott le vasárnap délelőtt az országos kutyakiállitás a Balokányban. Magyar és jugoszláv kutyabarátok és tenyésztők 150 ebbel neveztek be a kiállításra. A kiállítás góllátja, a 82 kilós dog. A fiatal kutyáknak iáró legnagyobb díjat nyerte a pécsi Arató Károly ír szetterje. Á l