Dunántúli Napló, 1968. május (25. évfolyam, 101-126. szám)

1968-05-07 / 105. szám

7968. május 7. Dunantmi napio 3 Megkezdődött az Akadémia közgyűlése Hétfőn délelőtt a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében megkezdődött az Akadémia Idei — Immár 128. — évi közgyűlése. A közgyűlést Busznyák István nyi­totta meg, majd Erdey-Grúz Tibor terjesztette elő az el­nökség beszámolóját. Az elmúlt esztendőben a tu­dományos élet irányításában bekövetkezett változásokkal foglalkozva a beszámoló rá­mutatott: — A tudományos élet szá­mára már eddig is kedvező hatásúnak bizonyult az az in­tézkedés, amely a kormány egyik elnökhelyettesének fő feladatává tette a kutatás és fejlesztés valamennyi ágának kormányszinten történő gon­dozását. — Céltudatos politikával kell elősegíteni, hogy a tudomány kedvező hatása a társadalmi haladásra minél gyorsabban és hatékonyabban érvényesüljön — hangsúlyozta a beszámoló. — Ezért az alapkutatások fő­irányait is úgy kell kijelölni, hogy azok elsősorban a ter­melés és az egyéb társadalmi gyakorlat céltudatos fejleszté­sét mozdítsák elő. A termé­szettudományokban elsősorban olyan problémaköröket ku­tassanak, amelyek előrelátha­tólag a legtöbb segítséget nyújtják az ipari és a mező- gazdasági termelés előirány­zott fejlesztéséhez. — Az alapkutatások temati­káját az eddiginél nagyobb mértékben kell egyeztetni a gyakorlat időszerű igényeivel és az erők nagy részét olyan alapkutatási problémák meg­oldására kell fordítani, ahol előreláthatólag leginkább tá­maszt majd igényeket a gya­korlat. — Ilyen megfontolások alapján határozta el az elnök­ség, hogy a jövőben kiemelt kutatási területként fejleszti a biológiai tudományokat és ezeknek különösen néhány te­rületét Megkezdődött a sze­gedi biológiai kutatótelep épít­kezése. Ez az új tudományos központ nagy szerepet kap majd a hazai biológiai kuta­tás fejlődésében. — A tudomány fejlődésének mindinkább gyorsuló üteme, az új kutatási módszerek és műszerek, a gyakorlat gyorsan változó igényei szükségessé és időszerűvé teszik a kutató in­FET,HÍVJUK as állami vállalatok, gazdaságok és tsz-ek figyelmét arra, hogy személy és teher gk. nagyjavítását, DL az. revízióját, motorok fel­újítását, főtengely csiszolását, csapágyak vonalba fúrását, csapágyazását, Illesztését rövid határidőre vállaljuk. Pécsi Fémipari Vállalat autójavító részlege, Bajcsy-Zsilinszky u. 12. tézetek szervezeti felépítésének felülvizsgálatát — állapította meg a továbbiakban a szónok. — Szakítani kell a jelenlegi merevséggel, nagyobb teret kell engedni egy-egy időszerű problémakör megoldására al­kalmas kutatókollektívák, te­matikai kutatócsoportok létre­hozásának. Jelentőségének megfelelően foglalkozott az elnökség be­számolója a tudományos után­pótlás, a tudósképzés problé­máival, hangsúlyozta: — A tudományos utánpótlás nevelése, tudományos iskolák kialakítása az akadémiai in­tézeteknek is egyik legfonto­sabb hivatása. Bármilyen nagy a technikai fejlődés, az egyre tökéletesedő műszerek, a fo­kozódó automatizálás korában is az alkotó emberen, a kuta­tón múlik a tudomány fejlesz­tése. Tudományunk jövője és ennek révén társadalmi hala­dásunk töretlensége nagymér­tékben függ attól, hogy képe­sek vagyunk-e olyan kutató­gárdát nevelni, amely meg tud felelni a tudomány mun­kásaitól megkívánt szakmai, politikai és társadalmi köve­telményeknek. Akadémiánk egyik legfőbb feladata, hogy minél több munkatársban ki­fejlessze a szocialista tudós hivatástudatát. — A tudományos utánpótlás bázisai kétségtelenül a kutató­helyek. Az utánpótlás nevelé­sét, a tudósképzést azonban jobban össze kell hangolni a tervekkel és a kutató munká­val. A fiatalokat segíteni kell abban, hogy képességeiknek legmegfelelőbb munkaterüle­ten dolgozhassanak. A feladatokról szólva a be­számoló hangoztatta: nagy sze­rep és felelősség hárul az Akadémiára a távlati tudomá­nyos kutatási terv előkészíté­sében. Az Akadémiának kriti­kái elemzés alá kell vonnia a jelenlegi kutatási terv rend­szerét és ki kell dolgoznia a jövő évben érvénybe lépő új rendszert. E munkában sok segítséget nyújthat az egyes intézetekben bevezetett há­roméves tervezési rendszer. Ez a kísérlet főbb vonásaiban be­vált. Fokozni kell az alapku­tatások koncentrálását olyan tudományterületekre, amelyek a következő évtizedben legin­kább elősegíthetik a gyakor­lati termelést. Bánvagépész­fíoníereneia Harkányban Háromnapos bányagépész konferencia színhelye lesz a harkányi bányászüdülő. A Mecseki Szénbányáit ál­tal rendezendő országos konferencia május 8-án 14 órakor kezdődik Banhmann Mátyásnak, a Me^eki Szén­bányák óhelye’ «eső­nek megnyitó szavaival. Ezt követően Pozsgai Ká­roly igazgatóhelvettes. fő­mérnök tar» előadást „A gépésze^ helyzete és jövő­beni feladata a bányászat­ban” címmel. Az előadás­hoz hozzászól Hegedűs Jó­zsef villamosmérnök. az DBF gépészeti ősz ályveze- tőie. Május 9-én, csütörtökön az aknaszállttó fr^nekrő’ és azok korszerű villamos haj- tásairó’ tartanak előadáso­kat Ekkor keTül sor Er’eh Volkere villamosmérnök, műszaki leazga^ó előadásá­ra az NDK-ban gyártott ak- n&szállító g«pek villlamos megbánásáról. A bányagéoész konferen­cia harmadik napián a bá­nyászatban haszná’atos be­rendezések műszaki ellen­őrzéséről szó'ó előadások hangzanak el a hazai szén­bányák gépészen és villa­mos szakembereit képviselő nyolcvan résztvevő előtt. Tessék parancsolni! Tessék választani! Színes forgatag; a vásáron így mondják: „Színes vásá­ri forgatag...” Valóban f o- r o g is — már ami ezt a tü­lekedő, jókedvű, örökké moz­gó tömeget illeti — és s z í- n e s is, főként a harsogó szí­nekben pompázó falvédők, művirágok, ágypárnák soka­sága. A középkorú, gömböly- ded asszonyság szinte azono­sult szelíd tekintetű, hímzett galambjaival, amelyek ékesí­tik a rózsaszínű selyemmel és fehér fátyolszerű micsodával behúzott párnákat. Potom 200 —300 forint, amelyiknek meg szív alakja van, az drágább, 450 forint az ára. Nyilvánva­ló, hogy itt már a „formater­vezői” munkát is meg kell fizetni. — ön varrja, hímezi ezeket a párnákat? — Nem. Én csak árusítom, megbízásból — feleli, kevésbé szelíden, Inkább gyanakodva és megbízója nevét is eltitkol­ja. A falusi kendős asszony — aki már jól benne van a kod­ban — lányát húzza ide kezé­nél fogva a sátorhoz és a szívalakúra mutat: — Ez jól fest a heverődön majd. .. Szó nélkül fizeti a 450 fo­rintot, lastex-nadrágos lánya pedig ajkát biggyesztve csa­vargatja táskarádiója gomb­jait. Nem szól bele az üzletbe, ráhagy mindent a mamára, de NEVEZETES BALLAGÁS Nevezetes ballagás Tolt szombaton, május 4-én a Lcöwey Gimnáziumban. Dísz­be öltözött az iskola, de ez­úttal először csak egyetlen osztályt búcsúztatták, a női szabó szakközépiskola IV. a. osztályát. Az iskolán kívül 26 tagú jugoszláv delegáció búcsúztatta a lányokat. Eszékről Jöttek a Szlavónia Ruhagyár dolgozói, Franyo Bogdán igazgató vezetésével. Már egy hete a IV. a. osz­tály szívesen látott vendégei, május elsején is együtt vo­nultak fel a tanulókkal. Ta­valy nyáron a IV. a. osztály Eszéken, a Szlavónia-gyárban töltötte a négyhetes gyakor­latot. Ott alakult ki ez a szoros kapcsolat. A lányok becsületesen végzett munká­jukkal jó hírnevet szereztek a szakközépiskolának. Kilenc órakor kezdődött a ballagás. A félhomályos fo­lyosókon nehéz virágillat és ünneplőbe öltözött emberek, az erTiG^e en énekszó: a har­madikosok szerenádodnak. A dísz teremben rendezett ün­nepélyen búcsúzik a lányok­tól az igazgató és a harmadik osztály, aztán a jugoszláv delegáció ifjúsági vezetője áll a mikrofon elé. Meleg szavakkal búcsúznak a lá­nyoktól, megköszönik a jó munkájukat. Végezetül a IV. a. osztály képviselője mond köszönetét. Nehéz a búcsú olyan helytől, ahol a leg­szebb éveket töltötték. A négy év folyamán megsze­rezték az általános tudást, amire egy 18 éves ember­nek szüksége van, és nem­csak egyszerű érettségi ok­levelet kapnak, hanem szak­mai érettségit is, amire nyu­godtan alapozhatják a jövő­jüket. Most elbúcsúzott a IV. &•• de a stafétát átadja a követ­kező osztálynak, «mert mint a gyár igazgatója mondotta, minden nyáron szívesen vár­ják a lányokat és lehetősé­get adnak, hogy a modern és jól felszerelt gyárban kel­lő módon gyarapíthassák szaktudásukat a tanulók. hogy ezt az „öreganyám” pár­náját soha nem helyezi mo­dern vonalú heverőjére, az biztos. Látok itt habszivacsból ké­szült virágokat is, amelyeknek szára egyben fényképtartó. Az üveglap között ripacsosan fes­tett ifjú hajadon és festett szájú legény. Szivacsvirág-erdő az asztalon, más portéka itt nincs Is. Ládán ül az öregúr fekete mellényben, poros, fe­kete zakóban, fekete kalap­ban lehorgasztott fővel. — Mennyiért adja? — kér­dem. Alszik. Szuszog és alszik. A sátrak némelyikén —- táb­lák, rajta nevek: T. Lajosné, Pécs... stb. Vagy: BenczeGé- záné, Pécs ... stb. Az egyikben férfiak tevékenykednek. Egyik ül, „Tesék parancsolni! Tes­sék választani!” A másik, a sátor előtt, napfénynél lebeg­teti meg a falvédőt. Mindegy, hogy melyiket, sok választék nincs, talán négy-öt féle, de legalább egy teherautóra való. És mit ábrázolnak a falvé­dők? Nehéz lenne elmondani, mert a haragoszöld, élénkpi­ros, rózsaszín és sárga színek­ből „megkomponált remekmű­vek” témája összefüggéstelen. Például: a háttérben a park közepén „görög” homlokzatú, oszlopos épület, aztán szökő­kutak levegőbe felugráló aranyhalakkal, az előtérben pedig lárva-arcú hölgyek kör- be-karikában táncolnak, földig érő fehér tógában és ott, ni csak, a fa mögött igazi ma­gyar huszár ül a lovon, pö­dört bajusszal, sunyin lesel­kedve. Ez a téma. — Tetszik? — Hogyne. Ki festette vagy nyomta vagy szőtte? — bi­zonytalankodom. A vásározó vállát vonja és beszól a sá­torba társának: — Ki csinálja ezeket a francokat? — Nem tudom. Pesti pasas. Valami Tömő! Mindenkinek ő gyártja. Sehol egyetlen sátorban el nem árulják a „műremekek” alkotóját. Üzlet-üzlet. A sze­mélykocsik persze Itt szerény­kednek a sátrak mögött, va­lóban van ebben üzlet, és bi­zonyára a „művész” sem jár gyalog, aki szériában ömleszti e rongyokat. — Önöknek tetszik? összenevetnek, véleményü­ket két kurta szóval kifeje­zik, amit persze leírnom nem lehet. — De hát tudja, hogy van ez! — folytatja az egyik. — Ha megveszik, hadd vigyék! Szájához emeli a sörösüve­get, meghúzza, kipillant az út közepén csipegető verebekre: — Szóval, amíg ló lesz, ve­réb is lesz ... Ennek a kiskereskedőnek kicsit igaza is van. Az ízlés­nevelést nem itt kell elkez­deni. Van ezernyi más módja is, többek között az, hogy a giccsgyártó kontárok műter­mében kellene egyszer körül­nézni. Tudom azt, hogy a kép­ző- és iparművészeti alkotá­sok, nagyon szigorú zsűri ros­táján át kerülhetnek csak a vásárló elé. És ki szűri a giccsőrök po­csék falvédőit? Senki. Csoda-e, ha még mindig akad veréb? Rab Ferenc fi ®€RnüÖ 6LŐTT A CSODALATOS VARGANE A klasszikus művek meg­filmesítésének ellenzői álta­lában az új művek háttérbe szorítását szokták emlegetni, a védelmezők pedig főérv­ként azt mondják: klasszi­kus művekben az ember sohasem csalódhat, a klasz- szikus mű mindig képes az újdonság varázslatára, és egy-egy rendezői felfogás a mű addig rejtett oldalait tárhatja fel. Ez utóbbi, ha nem is volt egészen érvé­nyes a televízió adaptáció­jára, de kétségtelen: Gar­cia Lorca e korai művével kultúráltan, modern műfaj­kezeléssel, jó ritmusban is­mertette meg a nézőt. Az örök konfliktusok egyike elevenedik meg Lorca mű­fajilag is színes vígjátéká­ban, és nem utolsó sorban a rendező Kende Márta ke- zemunkájának az eredmé­nye, hogy az eredeti mű szerint a szerelmi konflik­tusnak valami kellemes, csöppet sem fárasztó bájt tudott kölcsönözni, a másik konfliktusnak pedig — a szép vargáné és a közvé­lemény között — bizonyos értelemben társadalmi szí­nezetet is adott. Meg kell még említeni a rendezés szempontjából azt is, hogy kellő arányban és jól tájé­kozódva mozgott a valóság és a bábszerűség elemei kö­zött. S meg kell említeni természetesen a szertelenül szerelmes vargáné kitűnő alakítójának a nevét, Dóm­ján Edit, és a bánatosan férfias, de végül is bölcsen ravasz varga, Koltay János ugyancsak kitűnő játékát. Legvégül pedig — bár ez már nem tartozik szorosan a tv-játékhoz — meg kell említeni egy műsorszerkesz­tési következetlenséget: a korhatár nélküli János vi­tézt (amelyet ünnep előesté­je lévén a nagyobb iskolás­gyerekek megnézhettek vol­na) a 14 éven felülieknek szánt A csodálatos vargáné után tűzték műsorra. Vajon mi erre a magyarázat? PLUSZ EGY Fö Az ünnepi műsoroktól túl­ságosan el nem kényezte­tett néző kellemes megle­petéssel fogadta — egyrészt egy sok lehetőséget rejtő szórakoztató műsor folyta­tását, másrészt azt, hogy ez az összeállítás, mindent egy­bevéve is jobban sikerült, mint a tavalyi első. Az el­ső három rész ugyan még nem nagyon kápráztatta «• a nézőt, a jelenetek kissé savanykás szellemesség# közt volt alkalom arra gon­dolni, hogy a néző e mű­sorban nem már játszott (és látott) szerepismétlése­ket akar látni, hanem vala­mi egyedit, valami kedves titkot akar felfedezni, valami ismételhetetlent. A műsor további kétharmada viszont egyre inkább betöltötte ezt a különleges igényt, az utol­só három részlet pedig már az volt, ami e műsorformá­ban lehetséges. Különösen Lórán Lenke és Kozák László szellemes jelenete, az énekesnőként ügyesen „de­bütált” Poór Klári és fi­vére, valamint a kacagtató , mozzanatokban (s egy kis igazságban) bővelkedő Ka­zal-jelenet igazolta: a Plusz egy fő kitűnő sorozatnak ígérkezik, jövője beláthatat- lanul népszerű. A magunk részéről reméljük is, hogy a következő Plusz egy fő (amire talán nem kell egy újabb évet várni) további minőségi plusszal fogja meg­lepni a nézőt. TÜRELMETLEN SZERETŐK Több mint tíz éve már, hogy a fővárosi hirdető­oszlopokon megjelent a Tü­relmetlen szeretők színházi plakátja. A tv-változat bi­zonyította, hogy Illés Endre drámája szilárdan állja az idő támadásait, mert téma­köre a korunkban tapasztal­ható fájdalmas társadalmi témák egyike, és mert a dráma maga: mű. A drámai mozgatóerő az a fájdalmas türelmetlenség, amely oly gyakran feldarabolja a leg­jobban induló szerelmeket, házasságokat is, az az értet­lenség, amelyet az emberek rendszerint utólag megbán­ni szoktak, és nem a ve­szélyt időben megérezni. Illés Endre tv-játéka magas érzelmi szinten, változatos írói eszközökkel és külön­böző oldalról ábrázolta e fura érzelmi négyszöget, amelyben négy ismerősre bukkant a néző: élettel, ár­nyalatokkal, valósággal teli alakokra. S négy kitűnő színész váltotta színpadi valósággá az írói-rendezői elképzelést, s köztük is leg­jobban az álmok és való­ság között reménytelenül hányódó Töröcsik Mari, és a szerető szerepében Polónyi Gyöngyi, akit rég láttunk ilyen jól, a szereppel töké­letes egyetértésben játszani. ÍT) 1 „Park“ kertmozi megnyílt! Előadások kezdete este fél 8 órakor. Rossz idő esetén az előadás a teremben. 7, 8-án: Vörös rózsák Angelikának Színes olasz—francia—spanyol kalandfilm. k

Next

/
Oldalképek
Tartalom