Dunántúli Napló, 1968. május (25. évfolyam, 101-126. szám)
1968-05-31 / 126. szám
WML május 31. Dunontmi napto Miért szomjas város Pécs? Megkétszerezhetnénk a Táros ivóvízkészletét Dr. Szabó Lajos közegészségügyi felügyelő cikket irt vasárnapi számunkban Miért szomjas város Pécs? címmel. Azóta két reflexió, hozzászólás érkezett be hozzánk. Szerkesztőségünk örömmel ad helyet az alkotó véleményeknek, s teszi közzé a cikkeket. Első alkalommal Dulánszky Nándornak, a pécsi vízgazdálkodás nesztorának cikkét közöljük. Még 1925-ben léptem a Pécsi Víz- és Csatornaművek szolgálatába és ott szolgáltam nyugdíjba vonulásom napjáig. Egész életemben azon fáradoztam, hogy több és jobb vize legyen a városnak, s ma, amikor ismét ínséges a vízhelyzet, örömmel fogadtam, hogy dr. Szabó Lajos, a KÖJÁL közegészségügyi felügyelője megszólalt és cikket írt a vízproblémákról a Dunántúli Napló vasárnapi számában. Dr. Szabó Lajos cikke arra ösztönzött engem is, hogy ismét kezembe vegyem a toliam és elmondjam a gondolataimat. Ott kezdeném, hogy a Vízmű jelenleg körülbelül egymillió köbméter karsztvizet, négymillió köbméter tisztított Duna-vizet és nyolcmillió köbméter mélységi vizet tud évente termelni, illetve a fogyasztók részére szolgáltatni. A karsztvíz-termelés jelentős mérvű fokozására véleményem szerint nincs nagy remény, a Duna-víz mennyiségének növelését minőségi okok miatt egyelőre csak más lehetőségek hiánya esetén merném javasolni. Ezért amondó lennék, hogy a mélységi vizek termelését kellene fokozni. Óriási tartalék Nézetem szerint a pécsi vízgyűjtő terület alatti alsó Pannon-homok rétegekben több százmillió köbméter alapvízkészlet van felhalmozva. Sokak számára talán túl nagynak tűnik ez a szám, én azonban évtizedeken át folytatott megfigyeléseim után vontam le és látom meglehetősen bizonyítottnak a következtetéseimet. Ügy vélem, a jelenleginél sokkal több, legalább 40 ezer köbméter vizet is kitermelhetnénk naponta a mélyből, ha erre a tartalékra támaszkodhatnánk, illetve ha gondoskodnánk az alapvízkészlet utánpótlásáról. Tudom, óriási szám ez a 40 ezer köbméter, több mint arpennyit a város lakossága ma kap. Ám ha egy nagy, 6—8 millió köbméter befogadóképességű víztározót létesítenénk a budapesti és harkányi vasútvonal által közbefogott ún. P-területen, akkor bízvást mondhatom: meglenne az a legalább 40 ezer köbméter mélységi víz is. Egy tanulmányt is írtam a témáról, melyben részletesen kifejtettem a gondolataimat. Itt csak egészen röviden. Szerintem három ütemben kellene megvalósítani a tervet. A három ütem alatt fokról fokra el kellene árasztani az egész területet. Az árasztás- hoz a Füzes-, a Keszűi-, a Pellérdi-, a Patacsi-, majd pedig (a második ütemben) a Pécsszabolcsi-, a Tettyei-, a Siklósi-, a Postavölgyi-, a Ka- pácsi-árok és az I. kerületi tanácsháza mellett elfolyó ún. Sárga-víz biztosítaná a szükséges vízmennyiséget. Szóba kerülhetne és kellene hogy kerüljön a tisztított szennyvíz odavezefése és felhasználása Tízszer olcsóbban Megkérdezhetnék, hogy ezek a viszonylag kicsiny s aránylag csekély hozamú vízfolyások elengedők volnának-e a terület elárasztáshoz? Meggyőződéssel mondhatom: igen. Több évtizedes ténykedésem alatt felmértem az előbb említett vízfolyások egész vízgyűjtő területét négyzetkilométerben, méréseket végeztem, adatokat gyűjtöttem a maximális és minimális vízhozamokról. Ilyen adatok birtokában dolgoztam ki a tervemet. A P-terület 40—100 méteres talajrétege úgy viselkedne, mint egy természetes szűrő, nem lenne más dolgunk hát, mint hogy újabb kutakat fúrjunk, s kiszivattyúzzuk az üde ivóvizet. S ha a víz kisebb- nagyobb része mégsem szivárogna le, mert a helyenkénti vízzáró rétegek megakadályoznák — akkor sem lenne baj. Akkor a felszínről gyűj- tenénk össze a vizet. Mindez persze nem elegendő, hiszen a terület elárasztásának, az új kutak fúrásának csak akkor lenne értelme, ha el is tudnánk vezetni onnan a víztöbbletet. Ehhez viszont a második ütemben egy szivattyútelepre és természetesen nagyobb átmérőjű vízvezetékre volna szükség.! Van még más kívánalom is, a lényeg az, hogy mindent egybevetve is olcsó vizet nyerhetnénk. Számításaim szerint az egy köbméter kitermelhető vízre vonatkoztatott fajlagos beruházási költség körülbelül egy tizedrésze lenne a MÉLY- ÉPTERV által javasult dunai vízvezeték megépítésével járó költségeknek. Szívesen segítek Gyermekkorom óta itt élek a városban, ismerem minden kövét és rögét. Számomra a nyugdíjazás nem a kényszerű tétlenség időszaka. Most, hogy a téma, a maga komolyságában és súlyában ismét felvetődött, kész vagyok mindent megtenni, hogy elegendő legyen a vizünk. Ismét felajánlom a szolgálataimat. Dulánszky Nándor ny. főmérnök Halálos baleset Zobák-aknáu A Mecseki Szénbánya Vállalat zobáki üzemében csütörtökön reggel 9 órakor halálos baleset történt. Több mint félezer méter mélységben, a bánya második szintjén, a fekü irányvágatról indított, légösszeköttetést szolgáló gurítóban egy váratlanul kiomló kőzettömb halálra sújtotta Nagy Albert 25 éves vájárt. A baleset körülményeivel kapcsolatban a vizsgálat megindult. Befejeződött a távfűtési konferencia Egyedi órák alkalmazását javasolják Pécsett, a Technika Házában megtartott kétnapos országos távfűtési konferencián az első napon főleg a fűtőerőművek csúcsraj áratásának gazdaságossági kérdéseivel foglalkoztak. Több javaslat hangzott el a csúcsrajáratás üzemszerű alkalmazásának bevezetésére és tarifális feltételeinek megteremtésére vonatkozóan. A Fővárosi Távfűtő Művek felkészültségét dicséri, hogy a csúcsrajáratás szükségességét azonnal elismerték és közölték azt, hogy a szükséges méréseket még a javaslat megszületésekor megkezdték, műszaki és üzemi akadályok Csúcsforgalom a Kossuth Lajos utcában Az export és haszna Az emberek vérévé vált a precíz munka Megtakarítható percek Az export meglehetősen kényes ügy. A svéd átvevő például választ magának öt széket a szállítmányból. Mindegyiket végigvizsgálja küllemre, egyenletesek-e a sarkok kerekítései, pontosan elmun- káltak-e az összeeresztések, nincs-e hiba a tölgyfa mintázatában. Ezután fűrészt fog és mindegyik széket szétfűrészeli, hogy láthatóvá váljon az összeeresztések belseje is. Ebből derül ki, hogy pontosan készültek-e az egymásba illő részek, elegendő enyv került-e közéjük, nem éltek-e a régi asztalostrükkel, hogy a bőre sikerült csapot fumirlapocs- kával foltoztál? meg. Ha valamelyik szék hibás, az átvevő megy, a szállítmány marad. A svéd partner csak hibátlan árut vesz át. Erb János felvétele Ezekután talán érthető is hogy a Szék- és Kárpitosipari Vállalat mohácsi gyárában kissé tartózkodóan fogadták annakidején a váratlanul kapott exportmegbizatást. Hiszen nem könnyű a maximális igényekkel fellépő vásárlókat kielégíteni. Nagy felelősséget jelent mindenki számára, akinek a kezén a fa keresztülmegy, amíg szék válik belőle Elég egy óvatlan mozdulat ahhoz, hogy ne sikerüljön exportminőségre a szék, és lehet, hogy éppen az kerül a svéd átvevő fűrésze alá ... Ez az exporttól való fázás azonban már a múlté Mohácson. Ma már egyenesen szívesen csinálják a svéd székeket. Mint Jakab Mihály igazJELTELEN JELVE'NYEK ... Pécs város színeit hordozó szalagon pajzs, rajta Gutenberg képmása, a szalag díszes fémszegélyén hárfa-fityegő. A felirat: „Pécsi Gutenberg Dalkör 1911”. Hogy a jelvény, a kabát- ra-kalapra kívánkozó, al- „„ kalmiságával tüntető miniműtárgy egy múzeum intézményesített hobby-ja, önmagában is érdekes. Hát még ha összeolvassuk ábrázolásaikat, felirataikat! A Janus Pannonius Múzeum Helytörténeti Osztályán — írásos és tárgyi emlékek műfaji sokaságában — kartonlapokra tűzve lapulnak a jelvények, némi tematikai „összetartásra” ügyelve csupán. Ünnepek és évfordulók, testületek, portrék, szakszervezeti mozgalom, koalíciós pártok, űr- hajósok ... olvasható egy- egy tarka mező szegélyén. Egyes darabok pécs-bara- nyai vonatkozása nemhogy kérdéses, de bizonyos. Hogy 8Í® is tudna ellenállni a „hivatalból” sem elfásult gyűjtő, amikor példának okáért korabeli Kossuth-jelvénnyel, avagy — pillantsunk csak a gyűjteménybe — hasonlóan eredeti (és természetesen kitűzhető) Marx-kép- mással szaporíthatja kincseit. Gyűjtenek tehát egyelőre mindent, s ha közben helyi vonatkozású ritkaságra bukkannak — kétszeres az öröm. A legutóbbi vásárlással valóban megkétszerezték a gyűjteményt: mintegy másfélezer jelvényük van. Alig több, mint egy „testfelület- nyi” anyag, egyedenként figyelmet érdemel mégis. Egy aprócska jelvény az 1907. évi pécsi országos kiállításra emlékeztet, a másik — alig terjedelmesebb — a siklósi dalárda félévszázaddal ezelőtti hangját idézi. „Kulcsoló kéz vörös mezőben” alapmotívummal a munkásszolidaritás májusi ünnepeinek hírmondói 1905- től napjainkig. Aztán elsővilágháborús emlékek! Kirívó-zöld táblaszerű valami „Zalaegerszeg 14 931” felirattal... egy orosz fogoly „személyazonosságára” figyelmeztetett agresszíven, a másik, katonasapkára való, az 52-es pécsi honvéd gyalogezred törzsgárda-jelvénye. S „valódi” törzsgárda-jel- vények; üzemek, vállalatok összetartásának szimbólumai. A Tanácsköztársaság emlékeit sajnos hiába keressük, bár a munkásmozgalom, a szakszervezeti mozgalom viszonylagos teljességgel van képviselve a gyűjteményben. A munka- feltételek megjavításáért folytatott küzdelmek relativitásán eltűnődve forgatjuk kezünkben azt a múlt század kilencvenes éveiből származó jelvényt, melynek fémszalagján ez áll: „Éljen a teljes vasárnapi munkaszünet!” Boda Miklós 1 gató mondja, az export egyik haszna éppen ez, a jobb munka. Az embereknek egy kicsit már vérévé vált a precíz, pontosságra való törekvés, nagyot javult a technológiai fegyelem. Ennek pedig nemcsak a külföldi partner látja a hasznát, hanem a belföldi fogyasztó is. Ez a kitűnő minőségi mutatók elérésére való törekvés szünteti majd meg az exportminőség és a bel- ker-minőség kategóriáját is. Nem lehet ugyanis cél az, hogy a belföldi fogyasztó kevésbé jó minőséget kapjon, mint a külföldi. Az ideális állapot az, amikor egy üzem olyan termékeket gyárt a hazai piac számára, hogy bármelyik külföldi partnere igényeit is kielégíti jó minőségével. Hát efelé segített lépni egyet a mohácsiak exportja. Az export persze nemcsak devizát és javuló minőséget eredményez. Bár ez a legfontosabb. ötletekkel és tanulságokkal js szolgál egy export üzlet. Nemrég a svéd fél kérte a mohácsiakat, hogy ne csomagolják a székeket úgy mint eddig, próbáljanak valamilyen egyszerűbb csomagolást kitalálni, mert sok időt vesz igénybe a kicsomagolás — az idő pedig pénz. A másik kérésük pedig az volt, hogy a korábbi megállapodásokkal ellentétben, ne csavarozzák a székek ülőrészét a vázhoz, mivel az utólagos kárpitozás előtt azokat le kell csavarni, és ez felesleges munkát, felesleges költséget jelent. — Egyik művelet sem, sem a ki- csomagolás, sem a felesleges csavarozás elvégzése nem jelent még talán perceket sem, de érdemes megtakarítani. Ilyen hulladék perceket, félperceket bizonyára a mi üzemeinkben is sokhelyütt fellehetne deríteni. A mohácsiak exportja kifizetődő. A svéd székek tölgyfából, az angol megrendelésre készülő ülőkék fehér bükkfából, tehát hazai alapanyagból készülnek. De lehetne az export még kifizetődőbb. A svéd székeket felületkezelés és kárpitozás nélkül szállítják, az ülőlapra csak a habszivacs párnát szerelik rá. Az angolok is kárpitozás nélkül rendelik az ülőkéket. A leg- kifizetőbb pedig éppen a kárpitozás lenne. De egyik fél sincs megelégedve a hazai kárpitozóanyagokkal. Az angolok például tartósabb műbőrbevonatot kérnek a jelenlegi Grabona típusú műbőrnél, a svédek a kárpitozóanyagon túl, még a magyar nitrolakk minőségével sem elégedettek. Hát ez is tanulság a kooperáló üzemek számára. Ez a népgazdasági méretekben szinte elvesző nagyságrendű export is bő tanulságokkal szolgál, amelyeken érdemes elgondolkodni. Haszonnal fog járni. a vállalatnál nincsenek, de további felmérések szükségesek ahhoz, hogy a megfelelő programot elkészíthessék. Ezzel minden igyekezetükkel azon lesznek, hogy az erőműveket tehermentesítsék, amikor azoknál a napi legmagasabb villamosenergia igény jelentkezik. Varga István, a Magyar Villamos Művek igazgatója utalt egy érdekes kísérletre, melyet nemrég folytattak két külföldi lakótelepen. Két azonos házakból álló településen felméréseket végeztek. Az egyiken használati melegvízátalányt , állapítottak meg, amíg a másikon egyedi mérőórákat alkalmaztak. A gyakorlat bebizonyította azt, hogy ezen utóbbi településen a melegvíz felhasználás negyven százalékkal alacsonyabb volt, mint az átalányozott terüler ten. Javasolta, hogy vezessék be Magyarországon is minél több helyen az egyedi mérés rendszerét. A második napi programban a távfűtés helyzete, üzemeltetési tapasztalatok, a fejlesztés irányvonala, a forróvíz távfűtés nyomásviszonyai, a hőenergia mérése, a kommunális költség és ár alakulása szerepelt. Papp János, a Nehézipari Minisztérium közgazdasági osztályának főelőadója említést tett arról, hogy az állam — eddig még nem hivatalosan megállapított — dotációja 1968. évre százhetvenmillió forint. Ebből 137 millió forint esik fűtési és 33 millió forint jut használati melegvíz szolgáltatás céljára. Ebben az összegben azonban nem szerepel a bányászatnak juttatott mintegy ötszázmillió forintos dotáció. Koncz Ferenc, a Fővárosi Távfűtő Művek igazgatója általános tetszés mellett vázolta a távfűtő vállalatok nehéz helyzetét. Kifogásolta azt, hogy amíg sorban épülnek a lakótelepek, sőt a távhőellá- tást biztosító erőművek is, ugyanakkor a hőszolgáltató vállalatok abban a mostoha helyzetben vannak, hogy a szükséges távvezetéket nem tudják saját erőből kiépíteni, mert erre a vállalatok nem kapnak pénzt, viszont saját erőből azokat megvalósítani nem tudják. Felszólalásában utalt a Pécsi Hőszolgáltató Vállalat igen nehéz helyzetére, mivel a volt Móricz Zsig- mond téri mozdony kazánokat selejtezni kellett, de az ezeket helyettesítő 3 db LK 2-es kazánok beszerzése a legnagyobb nehézségekbe ütközik. Félő, hogy a kb. 420 lakást fűtő kazántelep felépítése csak igen sok akadály elhárítása után lesz lehetséges. Az Országos Tervhivatal kiküldöttje arról beszélt, hogy az új gazdasági mechanizmus bizonyos fokú visszaesést okozott a távhőellátásban, mivel megszüntették ezen a területen az ingyenes beruházásokat. A vállalatok nem rendelkeznek megfelelő fejlesztési alappal és ez a fejlődés rovására megy. Szükségesnek tartotta egy távhőellátási koncepció készítését, mely irányelveket szolgáltat a távhőel- látás jövőbeni fejlesztésére vonatkozóan. Utalt arra, hogy ez a szolgáltatás másik két ágánál — a gáznál és villanynál — már megvalósult. Kigyulladt a dombóvári őrház Csütörtökön eléggé szokatlan tűzesethez hívták a dombóvári tűzoltókat. A mozdonyszikrától — legalábbis feltehetően ettől — most nem a vasú tmenti száraz fű és nem gabona kapott lángra, hanem az egyik dombóvári őrház tetőszerkezete. Az „üzemi” tűzhöz a helybeli tűzoltók vonultak ki, s egy órai munkájukba került, amíg elhárították a szolgálati őrhelyet fenyegető veszélyt. t
