Dunántúli Napló, 1968. április (25. évfolyam, 78-100. szám)
1968-04-17 / 89. szám
IMS. április 17. DimonTaii napto Í Előnyös helyzetben a 99nagyfogyasztók66 w Aruk és f elsír a k Rendezik a fenntartásos számlákat — Április végéig elkészülnek az átárazott mérlegek n (SUJíRnaö «jött Szoknia! felv. Véget ért a tavaszi szünet Véget ért a tavaszi szünidő. Az általános és a középiskolákban kedden Ismét megkezdődött a tanítás. A középiskolák negyedikesei már csak három hétig járnak, számukra ugyanis május 8-a az utolsó tanítási nap. Egy héttel később, május 13- án a gimnáziumokban kezdetét veszi — és 20-ig be is fejeződik — az írásbeli érettségi. Ugyanebben az időben kerül sor az írásbeli érettségire, illetve képesítő vizsgákra a Művelődésügyi Minisztérium irányítása alatt működő közgazdasági technikumokban és közgazdasági szak- középiskolákban ; az ipari, mezőgazdasági és kereskedelmi szakközépiskolákban pedig május 22. és június 1-e között. A szóbeli vizsgákat — a korábbi évek gyakorlatának megfelelően — júniusban tartják. Az általános és a középiskolákban az utolsó tanítási nap június 8-a. A tanévzáró ünnepségeket június 16-ig kell megtartani. Június 17. és 18- án írják be az új első osztályos tanulókat. Az általános iskolák nyolcadik osztályaiban az idén 184 000 fiatal fejezi be tanulmányait. A gazdaságirányítás eszközei sorában az egyik legfontosabb az ár. A verseny alakulásában dörrtő szerepük van az árak alakulásának, hiszen az a vállalat jut nagyobb megrendelésekhez, amelyik nemcsak jobbat és gyorsabban, hanem olcsóbban is szállít. De az eredményesség szem pontjából az sem közömbös, hogy mennyiért szerzik be a nyersanyagokat. Megyénk üzemei januárban és februárban átárazhatták készleteiket, gyártmányaikat. Bár néhány áruféleség új árának megállapítására várni kellett, ma már mindenütt az új árakkal számolnak és április végéig ezek alapján készítik el reirdezőmérlegeiket. Pótszámlázás — Hogyan érintik gazdálkodásukat, megfelelőek-e az új árak — tettük fel a kérdést néhány vállalatnál, ktsz-nél, melyek most már nemcsak pasz szív alkalmazói a mások által megállapított áraknak, hanem saját termékeik vonatkozásában ármegállapító feladatuk is van. — Az új árjegyzékek későn jelentek meg, s ez sok nehézséget okozott. Számos termék árát csak úgy tudtuk meg — mondotta dr. Halász Tiborné, a Pécsi Fémipari Vállalat főkönyvelője —, hogy felhívtuk a gyártó műveket vagy a pécsi nagykereskedelmi vállalatoknál érdeklődtünk. — Milyen típusú árakkal dolgoznak? — Araink vagy maximáltak, vagy a megrendelőinkkel történő megegyezés útján alakítjuk ki azokat — felelte a főkönyvelőnő. — Amíg az alapanyagok induló árát csak „hézagosán” ismertük, számláinkat a pótszámlázás jogának fenntartásával készíthettük. Magánosoknak így nem számlázhattunk, de a közüle- teknek küldött több száz ilyen fenntartásos számlánkat most vizsgáljuk felül. — Van-e még problémájuk az árak vonatkozásában? — Érzékenyen érintett, hogy az új mechanizmus indulására készített árvetéseink kidolgozásakor nem volt tudomásunk a Ferroglóbusz mennyiségi felárairól. Minél kisebb anyag- mennyiséget szállít ez a TEK vállalat, annál magasabb a felár. Ha egy tonna rúd- és idomacélt veszünk, 1500 forint, öt tonna vásárlásánál már csak 550 forint a felár. Sérelmesnek tartjuk, hogy a nagyobb mennyiségekre adott megrendeléseinket kis tételekben szállítják le, így az acélanyagokat alaposan megterhelik a felárak. Kiskereskedelmi áron Az Autó- és Motorjavító Ktsz április 25-ig készíti el rendezőmérlegét az új árak alapján. — Az új árakra való „beállást” illetően — mondották — nálunk az okozott problémát, hogy későn kaptuk meg a KPM kódszámozott árjegyzékét. Motorkerékpárjavító vevőszolgálatunk a szabad árkategóriába sorolt árakkal dolgozik. Itt árainkat úgy alakítottuk ki, hogy a munkaráfordítás minden perce után 54 fillért és a felhasznált anyag árát számoljuk fel a megrendelőknek. Gyakran előfordul, hogy a szövetkezet csak kiskereskedelmi áron jut hozzá egyes alkatrészekhez Ez ráfizetést jelent számunkra, mert az őket terhelő fuvar- és kezelési költséget nem tudják áthárítani megrendelőikre. A szabad árakat is csak negyedévenként egyszer szabad változtatni megfelelő indoklás mellett. Az árkalkulációt nagyon megnehezíti, hogy egyes alkatrészek ára még most is sűrűn változik. Ez történt például a Wartburg lámpával, amelynek már a harmadik ára van. Mapas szállítási költségek Ar korábbi termelési érték szemlélétet az építőipar területén is a nyereségi szemlélet váltotta fel január elseje óta. A kivitelező vállalatoknak, így a Pécsi Építő- és Tatarozó Vállalatnak is az az érdeke, hogy anyagait a lehető legolcsóbban szerezze be. — A számunkra előírt új induló árak sok területen árcsökkenést hoztak — mondotta Széles Sándor, a vállalat főkönyvelője. — Áthúzódó munkáink átárazásakor kitűnt, hogy épületgépészeti munkáinkat nyolc, a villanyszereléseket 18—20 százalékkal olcsóbban kell végeznünk. Ez így rendben is van, sőt számunkra az lenne az előnyös, ha engedmények adásával is növelhetnénk „esélyeinket” az építőiparban is kibontakozó versenyben. Tapasztaljuk, hogy más vállalatok máris különféle árengedményekkel vállalnak szakipari munkáltat. — Miért ne tehetné meg ugyanezt az Építő- és Tatarozó Vállalat is? — Azért, mert beszerzési áraink, főleg a vasanyagoknál, emelkedő tendenciát mutatnak — felelte Széles Sándor. — Csak kis tételekben rendelhetünk, mert nem tartozunk a „nagyfogyasztók” sorába. Az így jelentkező felárak alaposan megterhelik az önköltségünket. A másik tehertétel a szállítási költség Mit tehetünk, amikor 34 tonna cementünket a Művek kiutalása alapján Tatabányáról kell Pécsre szállítanunk, amikor ugyanazt az 500-as cementet Beremendiűl is kaphattuk volna. Legutóbb Miskolcról kaptunk BH 100-as födémelemeket, pedig ezt a Pécsi Be- tonárugyár üzemei is készítik. Több kisebb tanácsi vállalat — a Pécsi Építő- és Tatarozó Vállalat kezdeményezésére — megkísérelte anyaggazdálkodási társulás létrehozását, hogy együttes megrendelésekkel elérjék a „nagyfogyasztók” mennyiségi színvonalát. Erre azonban közbeszólt a Ferroglóbusz, mondván, hogy a vállalatok nem haladhatják túl megrendeléseikben a tavalyi kontingenseket. Monopolhelyzetben Úgy véljük, a változó árak mellett sem lehet cél, hogy termelő vállalatokat olyan tényezők miatt érje veszteség, amelyekre nem lehetnek befolyással, más vállalatok pedig egyszerűen az új árak, felárának révén jussanak a reális nyereséget meghaladó előnyökhöz. Bizonyára másként alakulna a helyzet, ha a TEK vállalatok között is érvényesülhetne a verseny, ha nem volnának monopol helyzetben ... Lörincz János ZEBRA. A televízió műsorában szerényen foglal helyet — valójában, társadalmilag szinte felmérhetetlenül fontos téma. Évente a közieke- j dés megdöbbentő baleseti számokat produkál, közte sokszáz gyermekbalesetet is. Riportok, dokumentumfilmek, felhívások, szülői figyelmeztetések, nagyfokú óvatosság mellett is aggasztóan sok a közlekedési gyermekbaleset, és a megelőzés egyik legjárhatóbb útja — minden más óvintézkedés mellett — a gyerekek szakszerű felvilágosítása. Ezt szolgálja a Zebra — nem is rosszul. A Reggeli Krónikában megismert s szimpatikus Csiky Antal rendőrhadnagy vezeti ezeket a műsorokat: kedvező hangvétellel, szemléltető eszközök és különböző formák (rejtvény, levelezés stb.) segítségével. Egy-egy adás mindig a legfontosabb szabályok egyikével foglalkozik, kitérve annak mellékszálaira is. A mű sor szerkesztői és vezetője igyekeznek mindig megtalálni a legnépszerűbb variációkat, legfeljebb az újabb és újabb ötleteket hiányolhatnánk, amelyek megfogják s mindig lekötik, újra és újra a gyerekek fantáziáját. A látszatnál sokkal fontosabb ez a műsor, tehát jelentkezésének — legalábbis a gyerekek részére — eseménynek kell lennie. Hisz a közlekedési balesetek korunk félelmetes vámszedője, és a védekezést nem lehet elég korán elkezdeni. A televízió sokat tehet — mint, ahogy tesz is — ennek érdekében. A NÉGY BARAT ÉS A VARAZSPAPUCS. Négy fiú, összesen 103 évesek — már nem gyerekek, s miközben az élet problémái, kérdései számo- latlanul érik őket, feltárulnak gondolataik, viszonyaik, kis botlásaik, belső világuk, s mindenek előtt belső lírai- ságuk. A dramatizált elbeszélések tulajdonképpen reális, életszerű mozzanatokat vázolnak fel (legtalálóbban talán Surik Petrovnak az uniformizáció elleni szatirikus küzdelmét) a mozzanatok mögött mindig ügyesen ott lapul a kézenfekvő tanulság, oda se kell pillantani, tudjuk, hogy ott van. A képlet jó, azonban a rendezés modern elemekkel dolgozó, szuggesztív módszere zavart okoz. A történetek eredeti, patakszerűen tiszta fiatalosságát túláradó lírai- sággá változtatta, az önmagában szimpatikus és helyén jól alkalmazható modem rendezői elemek pedig egyszerűen nem voltak szinkronban a történetek belső ívével. A pantomim-megoldások, az oratóríumszeru- en előadott szöveg, általában az egész rendezői koncepció csak ott került teljes összhangba az irodalmi anyaggal, ahol megpróbált az eredeti művek lényegéhez igazodva (s nem különneműén) ábrázolni, mint az előbb említett Surik Petrov-törtérretben, és sok tekintetben A varázspapucsban is. PARADICSOMI JÁTÉKOK. Érdekes hangvételű tévéfilmet láttunk Esztergályos Károly saját „produkciójában”, azaz: ő írta s rendezte. Ha több helyen nem is tudott elszakadni a mai fiatalok ábrázolásában tapasztalt konvencióktól, érdeme viszont, hogy megtoldotta ezeket a szokványos lírai- záló-, strand- és házibuli- jeleneteket egy olyan gondolatkörrel, amilyennel műalkotásokban elég ritkán találkozunk, mintha ez csupán publicisztikai téma volna. Ez a gondolatkör a fiatalok és a politikai-emberi felelősség kapcsolata. Napjaink véres agressziója folyik Vietnamban, a kissé unalmasan bonyolított házibuli hangulatának leszálló lázgörbéjében dinamikus asszociációként jelenik meg az agressziós háború néhány jellegzetes képe, majd az ellenállás, a „fogoly” Pista helytállása (ahogy az apja negyvennégyben a fasisztákkal szemben helytállhatott) s innen már csupán egy lépésre van a furcsa reggeli vibrációban bekövetkező „kivégzés”. E különös játékban Pista és a lány bontakozó szerelme is különös, alig magyarázható fényeket kap. A Paradicsomi játékok mély és aktuális gondolatokat ébresztő, érdekes fordulattal vezetett tv-film volt, és drámai erősségére mi sem jellemzőbb, hogy az összképet tekintve az előbb említett szokványok s a fiatal színészek helyenkénti gyakorlatlanságai végülis egyértelműen az érdemek mögé, a háttérbe szorultak. (T) ESŐ UTÁNI PORTRÉ A találkozónk helye — diplomáciai nyelven szólva — „semleges”. Előző nap végre nagy eső zúdult a tájra, autóval lehetetlen megközelíteni a máskor szelíd hangulatú, csaknem festői Görcsönydobokát, Sziebert Ferenc viszont előzékenyen vállalta, hogy átgyalogol a sombereki tsz-irodára, annál is inkább, hisz a szövetkezet egyik brigádvezetője. A falu fehérmellényű házsorai, temploma s pincéi elő- fénylenek a három és fél kilométeres távolságból, de any- nyi idő sincs, hogy bosszankodjak az eső miatt, vagy átgondoljam, hogy az alig hétszáz lelkes Görcsönydoboka férfilakosságának harminc százaléka vidékre jár dolgozni, s egy keskeny, salakos gyalogút köti össze csupán a nagyvilággal, mint egy köldökzsinór, amikor a pontosnál is pontosabban megérkezik Sziebert Ferenc. — Holnaptól kezdve rontani fogom a tsz korátlagát — mondja bevezetőül, barátságos mosollyal. — Hogy értsem ezt? — Ma vagyok harminckilenc éves. Pont ennyi nálunk a korátlag. Az ember ilyenkor önkéntelenül is keres valami kesernyés hangsúlyt, de itt erről szó sincs, az egész úgy hangzik, mintha csupán tréfának szánta volna. Vonakodva beszél önmagáról, de szívesen a munkáról, a közös gazdaságtól. és nem telik el öt perc, ami fontos, azt mind tudom a sombereki szövetkezetről, ahova gazdaságilag Görcsönydoboka is tartozik: hogy a múlt évi tsz-átlagkereset személyenként, beleértve • a vízhordókat is 18 ezer forint volt; hogy 1104 holdon huszonkét és fél mázsás búzatermést értek el, 400 holdon tizennyolc és fél mázsa árpa termett, 290 holdon 89 mázsa burgonya, szemben a járás 35 mázsás átlagával; ez tehát mind pompás rekord, s a „nagy titok” nyitja nem egyéb, mint hogy szorgalmasan dolgoznak, szorgalmasan lapozgatják a legújabb szakirodalmat, de nem szégyellik alkalmazni a régi paraszti gazdaságok sokévtizedes tapasztalatait sem. Sziebert Ferenc, a görcsöny- dobokai brigád vezetője, 1250 hold szántóterület tartozik a hatáskörébe. Reggel ötkor kel fel, a csoportvezetőkkel megbeszélni, hogy melyik csapat hova megy dolgozni, fél nyolckor mind kivonulnak a munkára. ö is kint van egész nap az emberekkel, általában a „derékhad” közelében, de közben felméri, hogy másnap milyen munkát kíván a föld, a növényzet, hol mire van szük- | ség, este azután betelefonál az elnöknek Somberekre, és megbeszélik a másnapi munkát. Így van ez minden nap, legfeljebb az időjárás szól közbe. — Szereti ezt a munkát? — Nagyon. Igazán szeretem. Én még vasárnap is kimegyek a határba, és úgy érzem, mintha üdülni mennék. Görcsönydobokán született, mindenkit és mindent ismer. Az ötvenes évek második felében hosszú időn át ő vezette a község német nemzetiségi kultúrcsoportját. Nehezen vált meg a fiataloktól, de beiratkozott az esti iskolába, a munka és a tanulás mellett nem maradt ideje másra. Abban az időben az erdőgazdaságnál dolgozott, mint szakmunkás. Két éve tagja a sombereki szövetkezetnek. Tavaly márciusban leérettségizett a mező- gazdasági technikumban, végig kitűnően tanult. Két gyereke van: a lány már leérettségizett, a fiú most hatodikos. Sziebert Ferenc a titkára a görcsönydobokai népfront bizottságnak. Egy pillanatra átvillan bennem, hogy milyen szimplán is hangzanak ezek a falusi funkciók így kimondva, az ember úgy érzi: alig van mögöttük valami, s közben csak hallgatom a sztereotip kérdésre a csaknem megszégyenítően életszerű választ. — Nagyon szeretek az emberek közelében lenni, ott érzem jól magam — mondja. — Az emberek ott nálunk a népfrontban nem az ellentétekre gondolnak, hanem arra, ami összefog bennünket. A mi községünkből 1944-ben mind elvitték katonának a 17 és az 50 év közötti férfiakat. Annyi nálunk a hadirokkant, az árva, meg a fiát elvesztett szülő, hogy nincs olyan család, ahol ne érezték volna a saját bőrükön, hogy mi az a háború... De ezen túl is sok minden összetart bennünket. Itt a nemzetiségi ellentétek a századforduló után alakultak ki, pedig ezeknek az ellentéteknek nincs történelmi alapjuk. Aradon például öt német tábornokot végeztek ki. Várjon csak, az egyik Leiningen, a másik Laner... Mindnek tudom a nevét... Ezek németek voltak ugyan a nemzetiségük szerint, de a magyar hazájuk szabadságáért haltak meg ... ! Az is összefog bennünket, hogy a felszabadulás előtt egy görcsönydobokai se tudott leérettségizni. Most? Évenként három-négy személy. Igaz, kö- vesutunk még nincs, de ma már nem kell Somberekén csizmát cserélni, ha Mohácsra megyünk, a salakúton gyalog és motoron elég jól lehet közlekedni. A falunk házaira meg csak rá kell nézni. Legalább a fele teljesen átépült negyvenöt óta ... — Beszéljen egy kicsit már önmagáról is! Elcsodálkozik, láthatóan za- varbajött egy pillanatra. — Sajátmagamról? — Például, van-e haragosa? — Ezt nem tudom, de remélem, hogy nincs. Nézze, nekem van egy álláspontom: amíg meg lehet valamit szép szóval csinálni, úgy kell csinálni, és kerülni kell a haragos szót, még akkor is, ha volna rá ok. Végül van az, ha valakit az ember a munkából is kiállít, de ehhez az eszközhöz én még nem nyúltam. — A harminckilenc év nagyjából „félidőnek” számít egy ember életében. Elégedettnek érzi magát? — A negyvenes évek végén nem is mertem arra gondolni, hogy én még leérettségizhetek, és egy ilyen beosztásban fogom irányítani a munkát. Mondok én erre egy példát. Abban az időben megmaradt egy kerékpárcsengőm. Ügy adtam oda egy ismerősömnek, hogy nekem úgyse lesz kerékpárom. Az utolsó tíz-tizen- két évben sokkal többet értem el, mint amit remélhettem. Eltűnődve néz a fal mintáira, de lehet, hogy azokon messze túl. — Az emberek néha úgy nyilatkoznak, mintha elégedetlenek volnának — mondja. — Pedig látom a jövedelmükből, és abból, amijük van, hogy elégedettek, csak a valóságosnál egy kicsivel többet „terveztek” maguknak. E2 elő szokott fordu’H... Csak b*" '••.itiík. mály igazság. ez. Vnl >ban az embert nem a lehetőségek, a vágyai szokták megkínozni. Thiery ArpM A
