Dunántúli Napló, 1968. április (25. évfolyam, 78-100. szám)

1968-04-14 / 88. szám

12 1968. április t*. Végre döntöttek A MOATSZ elnökségé­nek hét végi ülésén az NB I-es csapatbajnokság kérdésével foglalkozott. Az elnökség a bizottságok előzetes javaslatai alapján szakmai ,és egyéb okokat mérlegelve, szótöbbséggel a következőképpen dön­tött: 1969-től kezdve az NB I-ben részt vevő — férfi és női — csapatok számát 12-re csökkenti. A férfi mezőnyben két lö-es létszámú NB Il-es és hat 10-es létszámú NB m-as csoportot állítanak fel. A nőknél nem vezetik be az NB m-at, a két NB n-es csoportban 12 csapat szerepel majd. Az elnökség határozatát Jóváhagyásra az MTS ille­tékesei elé terjeszti. Mai sportműsor Labdarúgás: NB I-es mérkőzés: Szombathely—Pécsi Dózsa, Szom­bathely, 15.00. NB L tartalék mér­kőzés: Szombathely—Pécsi Dózsa, 15.15: NB L B mérkőzések: Pécsi Bányász—Oroszlány. Pécsújhegy, 15.30, Nyíregyháza—Komlói Bá­nyász, Nyíregyháza, 15.00. NB EL mérkőzések: PVSK—Mosoni Va­sas, PVSK-pálya, 10.30, Máza- Szászvári Bányász—Siófok, Szász­vár, 15.00, Pápa—Pécsi Ércbá­nyász. Pápa 15.00. NB in. mér­kőzések : Bonyhád—Pécsi Helyi­ipari. Bonyhád, 16.00, Szigetvári ZMSE—Dombóvári VSE. Sziget­vár. 14.00, Lábod—Mohácsi TSzTE, Lábod. 16.00, Dombóvári Sparta­cus—Pécsi Volán SC. Dombóvár, 16.00, Honvéd Steinmetz SE—Ka­posvári Dózsa. BTC-pálya. 10.00, megyei mérkőzések: Mágocs—Be- remend, Mágocs, 15.30. Vasas n. Bányász—Szederkény. Vasas n. Bányatelep, 16.00. Bóly—Pécsvá- rad, Bóly, 16.00. Pécsszabolcs— Siklós. Pécsszabolcs, 16.00, Vasas L Bányász—Véménd. Vasas I. Bá­nyatelep, 16.00. Pécsi Vasas— Vajszló, Ifjúsági stadion. 9.30. Kézilabda: NB I. mérkőzések: Pécsi Dózsa—Bp. Elektromos, fér­fiak. PVSK-pálya. 10.00. özdi Ko­hász—Pécsi Bányász, nők. özd, 10.00, Ózdi Kohász—Pécsi Bányász, férfiak, Ózd, 11.00. Röplabda: NB n. mérkőzések: Pécsi Dózsa—MTK, férfiak, Ifjú­sági stadion, 11.00, PEAC—MTK, nők. Ifjúsági stadion, 12.30. Szombathelyi jelentésünk Győzelmet várnak a hazaiak 1:0, 1:1, 3:1, otthon, 0:1, 0:0, 0:3, 0:5 idegenben. Ez a Szombathely idei mérlege, amelyből az is kitűnik, hogy. otthon mindössze 1 pontot vesz­tett (a Tatabányával szemben), míg az SBTC-t (1:0) és a Vasast (3:1) legyőzte. A feltűnő vi­szont az, hogy négy idegenbeli mérkőzésén egyetlen gólt sem sikerült elérnie, otthon is, csak az akkor még rossz formában volt Va­sast „ajándékozta meg*’ három góllal. Nem ne­héz a következtetés: baj van a szombathelyi csatársorral. És a csatársor játéka az elmúlt hetekben sem javult, gólképtelensége ebben a pillanatban is a legnagyobb gondja Tátrai edzőnek. Az edző már sok változatban szerepeltette ezt a sort, s az előjelek szerint most is ennek a csapatrész­nek változik majd az összeállítása. Sokan azt állítják: a fiatal, igen tehetséges jobbszélső Szabó Sándor visszaesése okozta a gólképtelen­séget. akinek a lendülete, régi gólképessége rendkívül sokat számított csapata számára. Má­sok viszont legalább ilyen mértékben okolják a többieket is. Szabót az edző már a Dunaúj­város ellen is kihagyta legutóbb sőt most a hét közi edzőmérkőzésen sem szerepeltette. A Pá­pai Textiles elleni szerdai előkészületi találko­zón az eddig balszélsőt játszott nagyon gyors, jól cselező Gangl volt a jobb az eddig belső csatár Kalmosi pedig a balszélső, a belső hár­mas pedig a Gyarmati, Iszak, Rátkai hármas al­kotta, szünet után pedig a Ferencvárosból át­igazolt Rátkai helyett a Szombathelyi Dózsából igazolt fiatal Bokor játszott, ö télen műtéten esett át és csak később kezdte el az edzéseket. Bokor biztatóan mozgott és Tátrai edző lehet, hogy a már a Pécsi Dózsa ellen „bedobja a mélyvízbe”. Általános vélemény szerint a Szombathely most erősen közepes formában van, s ez tudá­sának körülbelül hatvan százalékát jelenti. A régiek közül Szőke és már a B válogatottat is megjárt Mester most nem játszik. Mester sokáig sérült volt. s a mostani védőket az edző lénye­gesen jobbnak tartja a két volt standart já­tékosnál. Szarka kapus ma is a csapat legna­gyobb képességű játékosa, de a Szántai, Ho- molya. Pék hátvéd hármas ellen is csak egyet­len egyszer (Üjpesti Dózsa 0:5) volt kifogás, hi­szen a többi hat mérkőzésen a védelem mind­össze 5 gólt kapott. Pék is játékos, a Zalaeger­szegi Dózsa NB n-es csapatából igazolták. Tátrai Sándor a következőket mondja: a Pé­csi Dózsa együttesét igen küzdőképes csapat­nak tartom, amely a szoros védekezés ellen a támadás indítására is gondot fordít. Énnek elle­nére bízom abban, hogy sportszerű mérkőzésen nagy küzdelem után, a két bajnoki pontot si­kerül Szombathelyen tartani. Az edző a Pécsi Dózsa ellen a következő ke­retet jelölte ki: Szarka — Szántai, Homolya, Pék — Soproni, Németh, A csatársor pedig a következő 6 játékosból kerül ki: Rátkai, Gyar­mati, Iszak, Haimosi, Gangl, Bokor. Negyvenhárom egyesület, 130 szakosztály 3000 sportoló Tizennyolc évvel ezelőtt alakul­tak meg országosan és Baranyá­ban is a járási TS-ek, vagyis olyan időben, amikor Pécsett és a megye néhány nagyközségében éppen csak éledezett még a sport. Keresztes László, a pécsi járási TS jelenlegi elnöke annak­idején maga is szervezőként utazta sorra a pécsi járás közsé­geit. Ezeket az utazásokat persze úgy kell értelmezni, hogy leg­többször kerékpáron, motoron, vagy legjobb esetheti autóstoppal jutott el egy-egy előre megterve­zett célponthoz. — Bizony nem is egy helyen csak rámcsodáikoztak a község vezetői, hogy mit akarok én a sporttal, arriiko’ ezernyi más gondjuk, bajuk vár megoldásra, így volt- ez többek között Bogá- don is, ahol annakidején jobb­híján a kugli jelentette még a sportot a fiatalok számára. És ma? A pécsi járás legsokoldalúbb és legeredményesebben működő sportegyesületei közé sorolhatnám a bogádiakét, — mondotta. — Asztaliteniszben, atlétikában, lab­darúgásban, de még sakkban is az elsők között szerepelnek. Visszatérve azonban a kezdet nehézségeire, Igazat adott a „rá- csodálkozóknak”, hiszen miből is tudták volna támogatni a sport, különösen az egyesületi sportéle­tet, amikor a községi vezetők legfőbb gondja még a termelő­szövetkezeti élet elindítása volt. — A falusi sportélet tömegmé­retű kibontakozása tulajdonkép­pen 1952-ben kezdődött a Sparta- kiád-mozgalom fellendülésével — mondotta. — Ebben az időben jöttek létre a különböző sport­ágak társadalmi szövetségei, bi­zottságai és az ő segítségükkel már könnyebben ment a szerve­zés, mi több, az első bajnoksá­gok megszervezése és lebonyolí­tása is. De emellett, ahogy mondotta, nagyon sokat lendített a dolgo­kon az is, hogy a községi taná­csok helyett a tsz-vezetők vették át a már egyesületekbe tömörült sportolók anyagi, erkölcsi támo­gatását. — Azonban korántsem volt mindenütt ilyen egyöntetű a tsz- vezetők támogatása, — mondotta. — Sokan nem ismerték fel, vagy talán nem is akarták felismerni a falusi sportkörök hármas cél­ját: a kultúrált testnevelés fon­tosságát, a fiatalok szórakozási lehetőségeit, következésképpen pedig a legfontosabbat: a fiata­lok elvándorlásának megelőzését, ami annakidején komoly problé­mája volt a tsz-eknek. Tulajdonképpen csak 1967-ben szűnt meg ez az állapot, amikor egy országos érvényű rendelet kötelezővé tette a tsz-ek számára sport egyesületeik aktívabb támo­gatását. De hibát követnénk él, ha csak a fentebb említett rendeletnek tulajdonítanánk a vidéki sport­élet fellendülését, mert sokkal régibb keletű ez a folyamat. Kü­lönösen a pécsi járásban, ahol az elmúlt 18 év során 43 sport­egyesület, 130 szakosztály jött lét­re, több mint 3000 sportolóval, akik községi, körzeti, járási szin­ten csak a legutóbbi öt év során több mint 12 ezer sportrendezvé­nyen illetve bajnokságon vettek részt, nem egyszer kiváló ered­ménnyel. Például Dudás István, a Komlói Bányász válogatott at­létája Hosszúhétényben, Varga Nándor, a Pécsi Dózsa középtáv­futója Egerágón, kezdte el sport- pályafutását, hogy csak néhány nevet említsünk a járás neveltjei közül. Néhány szót még az idei prog­ramjukról is, amelyben a főhe­lyet ezúttal a Világifjúsági Talál­kozó tiszteletére indított jelvény- szerző versenyek foglalják el. Egy héttel ezelőtt, április 7-én 60 labdarúgó illetve kézilabda csapa­tuk kezdte a rajtot és hamaro­san bekapcsolódnak majd a ve­télkedésbe a legkülönbözőbb sportágak versenyzői is, hogy részvételükkel, eredményeikkel tovább öregbítsék a pécsi járás sporthímevét. A tét nem kicsi. Ugyanis a sportemléklapokon és a helyezet­teknek járó sportjelvényeken kí­vül az a lehetőség is fennáll, hogy a VIT-sportversenyek leg­eredményesebb atlétája kis sze­rencsével ingyenes kiutazást nyerhet az idei Világ Ifjúsági Találkozóra. Eredményes versenyzést és sok szerencsét hozzá! Mérkőzések, gólok, szurkolók Aggasztó változás A labdarúgósport króniká­sai, legbuzgóbb hívei hétröl-hétre joggal kese­regnek az idei bajnok­ságban: a mérkőzések alacsony színvonala, a gólok hiánya és a nézők csekély, sőt egyre csökkenő száma miatt. Többen ismét a labdarúgás válságát kezdik emlegetni, s ha számí­tásba vesszük a? utóbbi hetek­ben a nézőszám alakulását, ez az aggodalom nem is alaptalan. A legutóbbi fordulóban a pécsi mérkőzésen hatezer néző volt, de a forduló legjobb játékát produkáló rangadónak is csu­pán tizenkétezer nézője volt, amit a televíziós közvetítéssel kizárólag nem lehet magyaráz­ni, hisz nincs egy két éve, ami­kor egy-egy hazai rangadóra, kettős mérkőzésre (tv-közvetítés ellenére) megtelt a Népstadion. A csökkenő nézőszám oka, hogy a mérkőzések nagy része nem üti meg az elsőosztályú színvonalat, a mérkőzések ese­ménytelenek, gólokban és jó játékban, lelkes küzdelemben szegények, nem szórakoztatnak, hanem bosszantanak. Bosszan­kodni a szurkoló pedig otthon is tud, a televízió vagy a rádió mellett, és még csak külön be­lépődíjat sem kell fizetnie. Az utóbbi hetekben meglepetésként könyvelik el a Bp Honvéd és az Egyetértés kitűnő idei sze­replését. Kétségkívül, a kispesti csapat a múlt évi teljesítmé­nyéhez képest messze a vára­kozáson felül szerepel, és a ta­valy még NB I/B-s soroksári csapat újonchoz szokatlan si­kerrel gyűjtögeti a bajnoki pontjait, és hét fordulón át ve­retlen maradt. De nem ez az igazi meglepetés, hanem a vá­logatott keret nagy többségét adó vezető csapatok mérsékelt teljesítménye. A Honvéd és az Egyetértés sikere a csapat si­kere elsősorban, de gondoljuk csak el: a Ferencváros jófor­mán csak árnyéka a tavalyi si­keres együttesnek, a Vasas a szép délamerikai sikerek és a bajnokságban eddigi 85 száza­lékos teljesítménye ellenére sem mutat igazán meggyőző formát, legfeljebb egy-ket játé­kosa, és hogy az Üjpesti Dó­zsáról, a bajnokság nem is tit­kos esélyeséről ne is beszél­jünk, amely az idei bajnokság során a Megyeri úton kívül még nem tudott győzni, sőt a Csepellel szemben a saját pá­lyáján maradt alul. A három élcsapat idei szerepléséhez több magyarázatra aligha van szük­ség. S a többi csapat? A ki­egyensúlyozatlanabb felkészülé­si viszonyok miatt óvatosab­ban és idegesebben kezdtek^ mérkőzéseiken inkább az óva­tos passzivitás, a szimpla küz­delem dominált, és az ideges­ség következtében kihagyott helyzetek sorozata. A Pécsi Dó­zsa egy csöppet se rosszabb csapat, mint tavaly volt, sőt most már nyugodtan ki lehet mondani, hogy a mezőnyben a játéka stílusosabb lett. Mégis, a közönség nagy része, a „szimpatizánsok” (akik nem tartoznak a törzsszurkolók kö­zé, de akik szeretik a jó fut­ballt, szívesen drukkolnak a pécsi lila-fehéreknek a jó Já­tékért, és akiknek többezerre tehető a számuk, tehát pénztár szempontból egyáltalán nem le­becsülendők) a hetedik fordu­lóra nagyrészt elmaradtak. Miért? A stílusosabb JAtÄ mellől hiányzik a mérkőzés el­ső percétől az utolsóig tartó lelkesedés, a küzdeniakarás. A mérkőzések eseménytelen- ségének másik, nem lebecsü­lendő oka a gólszegénység. Saj­nos, ez az egész magyar labda­rúgás — remélhetőleg átmeneti — betegsége. A hetedik forduló­ban véletlenül 28 gó* esett (en­nek is a felét három csapat rúgta) de az azt megelőzd négy fordulóban egymásután 17, 15» 19 és 16 gól esett: csapatonként alig egy gólnál több. Ha meg­nézzük a bajnoki táblázatot a hetedik forduló után, kiderül, hogy az eddigi 141 gólból 68-at (csaknem a felét) négy csapat rúgta, a többi tizenkét csapat 73 gólt. Egy-egy mérkőzésen egy-egy csapatra 0,8 gól jutott eddig. A gólszegénység nyilván összefügg a játék gyönge szín­vonalával, az eseménytelenség- gel, a magyar labdarúgásra mindig jellemző játékosság tel­jes elsorvadásával, végső soron pedig a nézők számának már- már aggasztó csökkenésével. A Népsport egyik hétfői tudósításában azt irta a riporter: sajnálhatják azok a szurkolók, akik... inkább a televízió mellől néz­ték végig a találkozót, mert ritkán látható, élvezetes, küz­delmes mérkőzést vívott a két csapat..Sajnos, ritkán lát­ható. Még jól emlékezünk arra az időre, amikor kivételes pechje volt a szurkolónak, ha kifogott egy-egy gyönge szín­vonalú elsőosztályú mérkőzést. Most akkor van szerencséje, ha kifog egy jót. Aggasztó változás. Ci Szombati labdarúgó-eredmények Vasas^E gyet értés 4:2 (0:1) Soroksár. 12 000 néző, vezette: Almási. Élénk iramú volt a játék már az első percekben is. Az Egyet­értés nem állt be védekezni. Az első helyzetek a hazai csatárok előtt adódtak, sőt Vári fejesgól­jával meg is szerezték a veze­tést. Szünet után azonban meg­változott a játék képe. egyre na­gyobb fölénybe került a piros­kék együttes, és sorra lőtte a gólokat. Végeredmény: Vasas-Egyetértés 44 (0:1). Üjpesti Dózsa—Bp. Honvéd 2:1 (2:1) Megyeri út 35 000 néző, vezette: Vadas Gy. Nagy iramban indult a játék és a Honvéd a 3. percben megsze­rezhette volna a vezetést. Kocsis már csak Szentmihályival állt szemben, de 5 lépésről a vetődő kapusba rúgta a százszázalékos helyzetet. A 25. percben megsze­rezte a vezetést az Üjpest. Dunai n. labdájával Fazekas középen kitört és mintegy 12 méterről jobbal a kapu jobb oldalába lőtt (1:0). A 31. percben egyenlített a Honvéd, majd a 42. percben Du­nai n. a jobbszélen tört ki, éles szögből gyengén kapura lőtt, s a labda Bicskei mellett szinte be- vánszorgott a hálóba (2:1). A Dózsa az első, a Honvéd a második félidőben támadott töb­bet. az eredmény azonban nem változott. Végeredmény: Üjpesti Dózsa—Bp. Honvéd 2:1 (2:1). NB L B-s labdarúgó eredmények: Várpalota—BVSC 3:2 (1:1). Bp. Előre—Eger 0:0. Labdarúgó NB HI: PEAC—BTC 1:0 (1:0) Ifjúsági stadion, 506 né­ző. vezette Kiss. A PEAC első győzelmét aratta. Góllövő: BartaL Rajt előtt MB Il-es kézilabdázóink »yakorlat a felemás korláton. Bemutatja Lflrtoez Piroska, a* orszá­gra középiskolás bajnokságon i. helyen végzett Leöwey Klára leány­limnirinm torwáwnAja. Az emlékezetemben exponált kép. lila köpenyben és fürdőci­pővel ábrázolja Szigeti Lajost. Amikor becsukom magam után a szürke kis vasajtót, összeragad a hajam, az iménti erős párátóL „KINT A VÍZBŐL” Ha ez az emlékkép papírból lenne, már félteni kellene a sár- gulástól, hiszen a pécsi úszóélet egyik egyénisége már több éve „kint van a vízből”. Az interjút már mint a Pécsi Tanárképző Főiskola újonc NB H.-es férfi kézilabda csapatának edzőjével készítjük. Tapintatos kérdésbe fo­gok a színváltozásra célozva, amikor az asztal sarkán egy vas­kos tankönyvet pillantok meg. „Kézilabdázás” — szerzője Szigeti Lajos. Pár másodperc múlva meg­tudom, hogy az ország vala­mennyi főiskoláján a fiatal pécsi adjunktus szakkönyvéből oktat­ják ennek a sportágnak a tudni­valóit. Nézem a belső borítást — még 1965-ben jelenttette meg a Tankönyvkiadó, tehát régi, titko­san szeretett és értett sportág Szi­geti edző számára a kézilabda. — A pedagógiai Irodalmat most az edző gyakorlati mun­kájába kell áttenni. Mit vár főleg? — Az „életben” a játékosállo­mány ereje is döntő. Ha a ta­valy osztályozó! nyert csapattal kellene végigküzdeni az idei évet, úgy érzem, júl debütálnék. Saj­nos a végzős hallgatók eltávozá­sával* nagyo® Meggyengült as — Milyen hangulatban gortr dóinak, a jövő vasárnapra? — Komlóhoz már fűződik egy nagy örömünk: többéves próbál­kozás után, ott végre sikerült az osztályozón biztosítani a feljutást. A sors érdekessége — első baj­noki találkozónkra is ott kerül sor. Jó lenne hasonló hangulat­ban visszatérni. PORCELÁNGYÁR, AZ ÚJONC Amikor a hozzáértők elolvasták a Pécsi Porcelángyár igazolási hí­reit — jólesően csettintettek. Stranyák Katalin, Szálkai Kata­lin, Bózsa Irén, Nagy Mária! Fóleg az első két nevet sok al­kalommal felfedezhettük a Pécsi Bányász csapatösszeállításában is. Most a gárda, dr. Dombi Tibor edző vezetésével azon fáradozik, hogy a szereplést is elismerő csettintés kísérje. Az új lányok most mutatkoznak be, és minden bizonnyal — sikerrel. — A felkészülésről? Minden lehető kupában elindul­tunk, a PEAC villámtornáját meg is nyertük. Főleg a számunkra ismeretlen Budapesti HSC ellen tudtuk legreálisabban felmérni erőnket — a középcsoport baj­nokaspiránsát megvertük. Most nagyon szerényen mégis azt mon­dom: kiesési gond nélkül szeret­nénk eltölteni ezt az első eszten­dőt a magasabb osztályban. ÚJ EDZŐVEL A METEOR Szakács János leveszi, vissza­rakja, majd ismét étb&aá a nap­szemüvegét és hosszú percek óta csak azt ismétli: — összehasonlíthatatlanul köny- nyebb dolog játékosnak lenni! Az izgalmat értem — ugyanis első edzői megpróbáltatásai előtt áll — aztán méltányolom is — hiszen az egyéni felelősség mégis­csak egyszerűbb, mint egész csa­patért vállalni mindent. — Most kellett volna kicsit megugrani, az első négy mérkő­zésünket ugyanis itthon játsszuk. Erre mi történik? A hét közepén Kiss Erzsébetet meg kellett ope­rálni vakbéllel. A kívülállók fel sem tudják mérni, mit jelent ez nekünk — góljaink ötven százalé­kát ő szerezte. — Meglepetést okozott ez a hirtelen szerepcsere? — Még talán játszhattam volna egy-két évig, de a Vörös Meteor edző nélkül maradt. Ezekkel a lányokkal én ismertettem meg a kézilabdát még az Egyetem utcai általános iskolában. Most hogy Csízek Tóni elment — nem volt szívem idegen kézbe adni őket. — Feltűnően szépen kombi­náltak a terembajnokságban! — Örülök, hogy észrevették. Át­lagos életkoruk 17 év, ha rutint szereznek és tovább fejlődnek, jó kis csapat válhat belőlünk. AZ ÉRCBÁNYÁSZ REMÉNYEI Amikor a kerítés mellett be­mutatták Kovács Jánost, azonnal megértettem, hogy új nevet ír­hatok az új edzők listájára. A tavalyi ősz felejthetetlen ma­radt az Ércbányász játékosok aztf mára, itthon csak egy alkalom­mal szenvedtek vereséget és a kiesést olyan iramban kerülték el, hogy év ^égén a kilencedik helyet is sikerült megszerezni. Az iskola udvarán folyik a be­melegítés. Ahogy az utcáról a ke­rítésrácson keresztül benézek; nem nehéz felfedezni itt is az új arcokat: Kapuvári, Szabó Bé­la. Feltétlen erősödés. — A „B” osztály felállításé*» val gyengült a mezőny, ho» gyan számíthatjuk át ezt e kilencedik helyet? — Hát ötödikre feltétlen — mo­solyog az edző — de látom, hogy igyekezett óvatos lenni. A Várpalota és a Győri Építők az esélyesek a feljutásra, mi az előbbi otthonában rajtolunk. Ta­lán ha ott sikerülne nyerni? — Legsürgetőbb edzői fmU adat? — Az egyéni játékot, a csapat érdekében szelídíteni és akkor talán ott folytathatjuk, ahol az ősszel abbamaradt. A FIATALOK CSAPATA Ha valaki belepillant Dénes István edző keretébe alig ismer a Komlói Bányász tavalyi csa­patára. De olvassuk csak: Buvári; Gogolák, Zacchommer, Kitti, Er­dős, Kolossá, Imre, Érsek, Bog­nár, Keller. Horváth. A sok új név viselője, zömmel fiatal, a tavalyi együttesből ugyanis mind­össze négyen húzzák már csak fel a kék-fehér mezt idén a kö~ könyösi pályán így kerekedett ki az átlagos életkor 19 évre. Az erőnléttel, küzdőszellemmel — remélik — nem adódik prob­léma, ha az ossz játékon és a támadásszövések minőségén sike­rül javítani, úgy a fiatal gárda a tabellán is bebizonyíthatja te­hetségét. Somogyvácf VeSéste \

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom