Dunántúli Napló, 1968. április (25. évfolyam, 78-100. szám)

1968-04-13 / 87. szám

1968. Április IX 3 DunQniau napul Ezer éves a magyar pénzverés László Gyula egyetemi ta­nár meggyőző érvekkel mu­tatta ki azt, hogy a 969— 970 táján fellépő Géza feje­delem — Szeirt István aty­ja — keresztény hitre térve az István nevet vette fel és királyi címet használt. így az ő nevéhez fűződnek a leg­első, István király (Stepha­nus Rex) feliratú magyar ezüstpénzek is. Géza — Ist­ván korától a tatárjárásig Esztergom volt a királyi székhely, s a pénzverés szín­helye is. Itt — az esztergomi vasútállomás alatt — a kö­zelmúltban meg is találták Kovácsi falunak, az Árpádok pénzverő-kovácsai falujának temploma maradványait. A templom belsejében ráakad­tak az itt eltemetett hajdani pénzverőknek — István, Gé­za, I. Endre király pénzei­vel datált — sírjaira. Az első, nálunk is haszná­latos papírbankókat L Fe­renc császár-király a napó­leoni idők inflációjakor nyo­matta. De nyomatott — im­már magyar — papírbankó­kat Kossuth Lajos is, a sza- szabadságharc idején. Pénzgyűjtőinken, érmészein ken a sor, hogy a közel­jövőben megüljék a magyar pénzverés millenniumát Kétszáz előadás, tizenegyezer hallgató A kobaltétól a rakétáig Beszélgetés a hadtudományi ismeretterjesztés eredményeiről I960 nyarán kilenc hivatásos tiszt részvételével alakult meg Pécsett a TIT hadtudományi szakosztálya. Az alakuló ülés résztvevői szenvedélyes vitá- val kezdték a munkát — a megye legifjabb ismeretter­jesztő szakosztálya előtt ugyanis csak a célok és fel­adatok voltak ismertek, a végrehajtás módját senki sem tudta előre megmondani. Köz­ponti utasítások, módszertani útmutatások nélkül rajtolt hát a lelkes kollektíva, menetköz­ben alakítva ki a sajátos fel­adatok elérését biztosító sajá­tos „taktikát” és „stratégiát”, i — Programunkat az MSZ­MP 1964 áprilisában kiadott, honvédelmi neveléssel foglal­kozó, határozata szellemében ! állítottuk össze — mondja elöljáróban dr. Koronczai Jó­zsef alezredes, a szakosztály elnöke, akivel a TIT hét ele­jén megtartott küldöttgyűlés után a szakosztály eddigi eredményeiről, további célki- t tűzéseiről beszélgetünk. — Ka- i tonapolitikai, hadművészeti és hadtörténelmi előadásaink mindenekelőtt a honvédelem fontosságát voltak hivatottak bizonyítani, továbberősítve a lakosságban a szocialista haza szeretetét és az ellenség gyű­löletét. — A legnehezebb feladat nyilván az érdeklődés felkelté­se volt... — Valóban, bár ami az ifjú­ságot illeti, rövid idő alatt i jelentős eredményeket sike­rült elérnünk. 1967 végéig 200 előadást tartottunk, s a hall- j gatók száma megközelítette a | tizenegyezret. Számos előadás hangzott el a néphadsereg jel- I legéről, a Varsói Szerződés j jelentőségéről, erejéről, az im- | perialista hatalmak fellazítási hadműveleteiről, s a témákkal kapcsolatos kérdések azt bi­zonyították, hogy ezek a problémák foglalkoztatják az embereket. — A szakosztály tevékeny­sége különösen a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom jubileumának időszakában látszott élénknek... — Pezsgő hónapok voltak. Két sorozatot indítottunk — az egyiknek „Az Októberi Forradalom a katona szemé­vel”, a másiknak „A szovjet hadsereg 50 éves útja” címet adtuk —, s néhány hónap alatt 36 előadást tartottunk. — Pécsetti — Vidéken is, bár az az igazság, hogy hatékonyságunk ma még csak Pécsett és a já­rási székhelyeken mondható megfelelőnek. A kisebb hely­ségekben sajnos még „áll a víz” — amit egyebek mellett a szakemberek és a közleke­dési eszközök hiánya magya­ráz. Pedig a falvakban óriásiak a lehetőségek... — Talált-e a szakosztály „szövetségeseket” az elmúlt két év alatt? — Enélkül sehova sem ju­tottunk volna. A Magyar Hon­védelmi Szövetség és a KISZ szerveivel rendkívül szoros a kapcsolatunk, bár az indulás időszakában voltak olyan hangok, hogy minek az MHS- nek konkurrens? Az ifjúsági szövetséggel kialakított együttműködés első mozzana­taként 1966-ban részt vettünk a vezetőképző táborokban, s így sikerült elérni, hogy a vezetőségi tagok nemcsak is­merői, de propagandistái is lettek a honvédelem eszméjé­nek. — Milyen elképzelések szü­lettek a községek „meghódí­tására" ? — Miután vidéken nincse­nek egyetemet, illetve akadé­miát végzett hivatásos tiszt­jeink, a tartalékos tiszti rend­fokozattal bíró pedagógusokra, agrár-értelmiségiekre szeret­nénk jobban támaszkodni. A cél az, hogy járási gócok ala­kuljanak, lelkes, hozzáértő, köztiszteletnek örvendő elő­adógárdával. — Mi újat hoz az idei év? — Az idei tématervet az országos választmány ajánlása és az év folyamán beérkezett igények alapján állítottuk össze. Négy-nyolc témát ma­gában foglaló — előadássoro­zatot indítottunk. Azt hiszem, már a címek is sokat ígérnek: Korszerű háború és néphadse­regünk, Mi újság a haditech­nikában?, Haladó katonai ha­gyományaink és végül: A szovjet hadsereg ötven éves útja. Ez a sorozat közkívánat­ra került be ismét a prog­ramba. — A statisztika adatai sze­rint az előadások látogatott­sága megfelelő. Mégis, mi az, ami tovább növelhetné a szakosztály ismeretterjesztő munkájának hatékonyságát? — A jobb szemléltetési „Fegyvertárunkból” sajnos még mindig hiányzik a film, a dia, pedig az emberek min­dent látni szeretnének... — A napi munka során szerzett ismeretek mellett van-e más lehetőség az elő­adók továbbképzésére? — A szakosztály nemcsak „kifelé”, „befelé” is tanít. Há­rom szakcsoportunk van — a hadművészeti, a haditechnikai és a hadtörténeti —, s ezek kebelén belül tagjaink saját ismereteik bővítésére is mó­dot találnak. B. S. BvJ négyminw forint értékű műnkét végeznek a motortekercselök a Baranya megyei Szerelő és Sz olgá'.tafó Vállalat mohácsi telepén. Az ország különböző részeire kite rjedő munkájuk között néhány wattos villanymotoroktól százkilo watt nagyságrendű villanymoto­rokig szinte minden nagyságot megtaláljuk. MINDENT A VÁSÁRLÓÉRT! Hűlőszekrényt ajándékkal, bázhozszállilva, csak nálunk 1 DB. HŰTŐSZEKRÉNYHEZ — I DB. HÖPALACK Telefon: 52. Hívjon — szállítunk. SIKLÓSI FMSZ. SZÉCHENYI U. 10. SZÁM. Baranya fásítási programja Új erdő 3800 hektáron Korszerű úttásítás — Zöldövezet a Pécsi tó, Komló és Pécs körül Április — fásítási hónap. Az ' erdők területi arányát tekint- ; ve, Baranya a „fás” megyék közé tartozik, hisz míg az or­szág területének mindössze 13 százalékát borítja erdő, addig i megyénkben 151 ezer hold erdő van, s ez az összes te­rületnek a 20 százaléka. Az utóbbi 17 évben szép fásítási sikereket értünk el, 1950 és 1967 között, mintegy 43 mil- ! lió forintos állami beruházás­sal 5788 hektár új erdőt tele­pítettek a megyében. Ennek zöme akác és nyár, kisebb ré­sze fenyő, tölgy és egyéb j lomberdő. A megye 1968. évi és táv­lati fásítási feladatait a na­pokban Siklóson megtartott megyei fásítási ankéton vitat­ták meg az érdekelt szervek. , E terveknek az 1966. évi fel­mérés szolgál alapul, mikor az , OMMI talajvédelmi terveinek I megfelelően és a szektorok igénye alapján a Megyei Ta- I nács és az Erdőgazdaság kije­lölte az 1976-ig beerdősitésre kerülő területeket, az évi üte­mezést és meghatározta a fa­fajok arányát. E tízéves terv­ből az első két évben 500 hek­tár új erdő telepítése valósult meg, a feladat tehát igen nagy, hisz 1968 és 1976 kö­zött. több, mint 3800 hektárt kell beerdősíteni s ez mintegy 114 millió forint beruházást igényel. Az állam az erdő te­lepítést, fásítást, továbbra is célcsoportos beruházásból fi­nanszírozza. A feladat gyakorlati megol­dása különösen a termelőszö­vetkezetekben ütközik akadá­lyokba, pedig a tsz-ek tulaj­donában van a megye erdő­területének 26 százaléka. A 40 100 hold erdő a tsz-ek össz­területének 10 százalékát ké­pezi. A közös gazdaságok az : elmúlt 4 évben 18,7 millió fo­rintot kaptak az államtól er- ! dősítésre és külön 4,3 milliót | nyárfásításra. Ebben az év- ' ben kb. 500 hektár új erdőt ! telepítenek a tsz-ek s ehhez, 9,3 millió forint beruházási hitelt biztosít számukra az ál­lam. E nagyarányú telepítési ■ és pótlási munkához ötmillió facsemetét kell beszerezniük. A csemeteellátást eddig az er­dőgazdaság bonyolította, az új rendelet értelmében az idén már a tsz-eknek maguknak kell beszerezniük a szaporító anyagot s ez kezdetben nem megy zökkenőmentesen. A megye erdősítési prog­ramjának egyik érdekessége, az akác háttérbe szorítása és a fenyő, különösen az erodált domboldalakon az erdei fenyő előtérbe kerülése. A mély, vi­zes területeken főleg éger- és fűzcsemetéket telepítenek, mint papírfa továbbra is fon­tos szerepet kap a nyár, de telepítését az eddiginél körül­tekintőbben kell végezni, mi­vel a közhiedelemmel ellen­tétben a kényesebb fák közé tartozik. A megye fásítási feladatai között továbbra is fontos he­lyet foglalnak el az út- ée vasútmenti, a vízparti és zöld­övezeti fásítások. Ez a munka 1954-ben kezdődött meg, az­óta 42 kilométer hosszú — 75 hektár — hóvédő erdősáv te­lepítése történt meg, ezek ma már a nagy hófúvások idején védik a megye közútjait, biz­tosítják azokon a zavartalan közlekedést Tíz éves már a hatos út nyárfasora Is. Az út- fásítási követelményeknek ! azonban ma már a megnöve­kedett forgalomhoz kell iga- zodniok. A sablonosán, mér­tani pontossággal beültetett fasor károsan hat a forga­lomra, ezért a jövőben, a köz­lekedési balesetek számának csökkentése céljából a bara­nyai utak mellé olyan facso­portokat, egyes fákat és cser­jefoltokat ültetnek, amelyek téresztétikai és színhatása változatos, s beleillik az út­vonalat övező táj természetes képébe. Tovább növelik a MÁV ba­ranyai vasútvonalai menti hóvédő erdősávokat, az egyes termőhelyeknek megfelelő fasorokkal facsoportokkal. A Vízügyi Igazgatóság kezelésé­ben levő csatornák partjainak nyárfásítása tavaly befejező­dött, 170 ezer nyánsuhángot ültettek ki a vízfolyások mel­lé, ezekben a napokban vég­zik nyesésüket, ápolásukat. A MÉM Erdészeti Hivatal balatonfüredi tervező cso­portja végzi az ipari városok zöldövezeti tervezését. Bara­nyában ilyen terv egyelőre csak a Pécsi tó környékére készült el, ahol a következő öt év alatt 400 holdnyi terü­letet fásítanak be, tájesztéti­kai, üdülési és erózióvédelmi okokból. Most készül Komló város zöldövezeti terve, a bá­nyászváros zöldövezetét 1969 tavaszán kezdik kialakítani, tehát hamarabb, mint Pécsét. Pécs zöldövezetének tervezé­se is folyamatban van. Mindig célt tűzni magunk elé... — Karácsony másnapja volt Éppen a fürdőkádban ültem, amikor csengett a telefon. Márokra hívtak, hogy a Kon- rád János bácsi tehenének ellesi bénulása van. Na, gye­rünk, gyorsan ki a kádból, ugrás a kis Jáwa motoromra — talán eljutok rajta Márok­ra, mert a községnek nincs bekötőútja — s máris zöty- kölődtem a nehéz terepen. Odaértem valahogy, elláttam a beteg állatot, aztán indul­tam vissza. Közben megeredt az eső. A kis motor hiába erőlködött, hányta a sarat a hátsó kereke, nem haladt elő­re egy lépést sem. Mit te­gyek, nem maradhatok az esőverte sötét határban, há­tamra vettem a 60 kilós ma­sinát aztán caplattam előre. Ahogy én kinéztem, mire a köves útra értem! Dr. Kurucz Árpád, a villá­nyi kötóllatorvos „gyűjtemé­nyének” egyik története az előbbi. Otthonában beszélge­tünk a fiatal állatorvossal, aki tanulmányai befejeztével 1961-ben került ’ Villányba. Mint akkor, most is telve am­bícióval, hivatástudattal. — Tudtam, hogy falura me­gyek, ismertem a falusi éle­tet, semmi panaszom nincsen — mondja. — Ha valaki hi­vatásának akar élni, megta­lálja falun is a lehetőséget, számítását. Hét község tartozik hozzá, a mindennapi murikában évek során jól megismerte a kör­nyéket, az embereket is. — Ha például márokiakkaí találkozom, akármilyen témá­nál kezdjük is el a beszélge­tést, a tizedik szónál már a bekötőutat említik. Mikor ké­szül el? Annyit mondták, mon dogatták már, hogy... De a beszédből, meg a kérdésekből nem lesz út. Arra gondoltam: riem beszélgetni; cselekedni kell. Maga készítette kis térképet mutat. Végighúzza ujját a pa­píron. — Nézze, ha innen a Vil­lány—bólyi úttól Márok II-ig vezető földutat meg lehetne javítani, legalább salakot hor­dani rá, akkor kerékpárral vagy motorbiciklivel is közle­kedni lehetne rajta a közsé­gig. Nem több ez, mint egy kilométer. De hát ki kezdjen hozzá és hogyan ? Bekopogott a villányi ta­nácsra, elmondta a salakos út tervét. Elment a tsz-hez is: tudnának-e segíteni? A tanács: két vontatót talán... A tsz: három vontatót, pótkocsival... Magyarbóly mellett látta az útjavításnál a régi út felsze­dett, kallódó köveit. Milyen jó lenne alapozáshoz! Oda ad­nák? — Vigyék, ha nagyow kell — mondta az útjavítók fő­nöke. Látott a közelben egy mar­kolót is. — Nem rakna meg szombat délután egy-két vontatót eb­ből a kőből? — kérdezte a gép kezelőjét. — Szombaton délután? Ak­kor már lejár a műszakom. — Nézze, pénzt nem tudok ígérni, ha társadalmi munká­ban elvállalná ... — Abba nincs is hiba, ha­nem az üzemanyaggal is el kell számolnom. Na, ha a fa­lunak kell, akkor majd csak kigazdálkodom valahogy azt a kis üzemanyagot. Hát jöj­jenek! Hordták a követ, dé ki rak­ja le? Sorra zörgette a má- roki házak kapuit. Emberek jöjjenek, itt a kő, segítsenek lerakni! Jöttek idősek, KISZ- fiatalok. Aztán hordták tó a salakot — Egy darab elkészült az útból, folytatni kellene — mondja. — Bizony folytatni, mert nincs kész. Bár az új­ság arról adott hírt, hogy ké­szen van. Most az a célom, hogy befejezzük. Mert az em­ber mindig tűzzön maga elé valami célt, dolgozzon annak eléréséért Mit jelent a bekötőút egy falunak? A villányi körorvos is írt szerkesztőségünknek a bekötőútról. Hadd idézzek a levélből: „Október végétől áprilisig traktoroktól és von­tatóktól felszántott földút szin te járhatatlan. Korábban a községben számos lovasfogat állt minden időben az orvos, az állatorvos, a szülésznő ren­delkezésére. Ma elsősorban fogat nem található. Ha igen, a tsz-fogat nem fog be gyári dolgozó betegsége esetén, vagy az állami gazdaság ko­csiját nem vehetik igénybe tsz-dolgozó szállítására. Mentő­autó a rendelkezések szerint földúton nem közlekedhet, te­hát még nyáron is a beteget, vagy szülő nőt szekéren (!) kell kiszállítani a kövesútig, onnan szállítja a mentő. így nem meglepő számunkra, ha a szülő nő az út szélén bo­korban vajúdik ...” — Igen, ismerem ezt a le­velet — mondja, — beszélget­tünk erről a körorvossal. Ezért ii sürgettem ezt az útépítést, meg ahogy lehet, segítek is. Maga újságíró, mondja: nem tudna valamit segíteni, sür­getni? Megkérem, nézzen utá­na, mikór lesz már bekötő­útja Mároknak? Megígérem. Mutatja a könyvtárát. — Olvasni is kell, lépést tartani az idővel. Szigetváron voltam, egy házban idős né­ni sok könyvet mutatott, or­vosi könyveket is. Kérdeztem: mennyiért adna el ezekből? Hát fiam öt forintjával el­viheti az egészet. Megvettem. Nem egy közülük még antik­váriumban is alig található. Olvasom, tanulmányozom. — Meg aztán Szeretnék egy kis laboratóriumot is berendezni — kísérletek céljára. Ez a vá­gyam. Talán a következő évek ben megvalósíthatom. Tudja mire vagyok büszke? Hat te­hénen végeztem császármet­szést, mind a hat sikeres volt. Villányi vörös borból készí­tett likőrrel kínál. Az én po­haramat tele, az övét félig tölti. Kérdőn nézek rá. — Nem iszom, nem szere­tem a bort. Csak megkósto­lom akkor, ha valaki ven­dégségbe jön... A falon gyönyörű színekkel kivarrt gobelinek. A parla- I ment, a halászbástya ... Elmosolyodik. — Én öltögettem. Ez a hobbym. Ez a halászbástyát ábrázoló vagy kétszázezer öl­téssel készült. Éjszaka varrók, ha nem tudok aludni. Ideg­nyugtató. De ugye ezt a má- roki utat megnézi? A Hazafias Népfront köz­ségi bizottságába választották legutóbb. — Nem az a fontos, högy ki milyen „címet” kap, ha­nem a köz hasznára dolgoz­zék. Fiatal vagyok, kedvem is van hozzá. Megérdeklődtem a mároki utat. A Közúti Igazgatóságon Marosi főmérnök válasza: „Hatvanöt községnek Bara­nyában nincs bekötőútja. Eb­ben az évben kilenc készül el, jövőre héthez kezdünk hozzá. Márok község bekölő- útjának építését előre hoztuk, a jövő évben a munkákat el­kezdjük”. Garay Ferenc i A

Next

/
Oldalképek
Tartalom