Dunántúli Napló, 1968. április (25. évfolyam, 78-100. szám)

1968-04-10 / 84. szám

Ara: 70 fittét Vü&g protetárlat, egyesUljeten i DundnlQil naplö rxv. évfolyam, M. sióm Az MSZMP Baranya megye* Bizottsága és-a Megyei Tanács lapja 1968- áPrilis 10-. «•»*■ Nélkülözhetetlen iparág A kérdés — szükség van-e az atom és az olaj korá­ban a szénbányászatra? —, újabban mind keve­sebbszer hangzik el, s mi­után a múlt évi erőátcsópor- tosítások által keltett hullá­mok is viszonylag hamar el­ültek, az iparág lékerült a közérdeklődés napirendjéről. A bányák dolgoznak, a szén fogy, sőt — mintha csak meg akarta volna fricskázni a véletlen a „válsághirdető­ket” —, a télen még szén­hiány is volt A múlt évi fcnélyvölgyet követő ^konjunk­túrát” mi sem jellemzi job­ban, mint az a tény, hogy az elmúlt hónapokban szinte valamennyi bányaüzem kapu­jára kikerült a munkásfel­vételt hirdető tábla. Bányászok között járva (egyszerűbb, alacsonyabb be­osztású emberekről van szó) olyan érzése támad az ér­deklődőnek, hogy a bányá­szok közérzete kezd átcsúsz­ni a „ló túlsó oldalára”. Egy mázai ember mesélte — s a jelen lévők mind támogatták —, hogy jövőre új üzemet nyitnak a falu határában, már kint is jártak a mérnö­kök. Beszéltem borsodiakkal is — őket sújtotta legjobban a tavalyi racionalizálás —, ők meg azt állítják: még az idén megnyitják a becsukott aknákat Olyan eseteket is hall az ember, hogy ahol az égjük bánya járatot befalaz­ták, most a szénmező másik szélén — azért ott, hogy szó ne érje a ház elejét —, újat építenek. A hírek mögött ter­mészetesen semmi sincs, leg­feljebb a szakmájukat köz­ismerten nagyon szerető, munkahelyükhöz megható módon ragaszkodó egyszerű bányászok vágyakozása. Ezek ‘a dölgok mégis figyelmet ér­demelnek. Arra figyelmeztet­nek: megint baj van a tájé­koztatással. Tavaly azért oko­zott oly sok érzelmi vonat­kozású problémát az átszer­vezés, mert hirtelen jött, nem voltak felkészítve rá az em­berek, s most ugyanezért kapnak lábra a legendák. Mi hát a valóság? A szén­bányászat — nemcsak ná­lunk, világszerte —, a válto­zás korát éli, ez a válto­zás azonban közel sem egy­értelműen negatív. Az iparág nem múlta idejét, szükség van rá, a megváltozott kö­rülmények ténye elől azon­ban nem térhet ki, alkalmaz­kodnia kell hozzá. A változás két irányú. Né­mileg csökken a termelés mennyisége, s jelentős mér­tékben fokozódik a koncent­ráció. Ami az elsőt illeti: ez a folyamat a fejlett ál­lamokban már korábban meg indult, 8 bár a hatalmas széntrösztök mindent meg­tettek a „fekete arany” mo- nopolhelj’zetének védelmé­ben, a fűtőanyagmérleg íel- billenését nem lehetett meg­akadályozni. Az Amerikai Egyesült Államokban 1965-re 12,5 százalékra csökkent a szén részaránya az energia­hordozók között, s ha az olaj előretörése nálunk lassúbb ütemű is, hódításának üte­me pár év adataival is nagyszerűen érzékeltethető. Az összevont fűtőanyagmér­leg 1960-ban még 77,5 száza­lékos szén részesedést muta­tott. 1965-ben ez a szám 68 J? százalékra csökkent, s 1970- ben előreláthatólag már csak 53 százalék körül lesz a szi­lárd energiahordozók rész­aránya. A termelés csökkentése ter­mészetesen nem egyformán érinti az egész iparágat. Az olajjal folytatott verseny je­gyében ugyanis előtérbe ke­rülnek a minőségi követel­mények, s a termelés ennek megfelelően a legjobb lehe­tőségekkel rendelkező válla­latok üzemeiben, koncentráló­dik. A koncentrációs folya­matot gyorsítja az a tény is, hogy a kis, régi módszerek­kel dolgozó aknácskák ma már képtelenek a kor szín­vonalán, gazdaságosan ter­melni. Az elkövetkezendő években tehát egyrészt a szénmedencék vonatkozásá­ban kerül sor súlyponteltoló­dásra, másrészt a termelő- egységek között kibontakozó verseny következményekép­pen — mintegy önkizárásos alapon —, üzemi szinten is sor kerül a racionalizálásra. Hogy melyik vállalat és me­lyik üzem marad meg, ezt mindenekelőtt az elfogulat­lan számok alapján döntik majd el. A megmásíthatatlan való­ság tehát ez: a szén kell, de nem mindegy, hogy mi­lyen minőségben és milyen áron. Mindebből következik: üzembezárások és átcsopor­tosítások ezután is lehetnek — ez azonban nem az iparág haldoklását, éppen ellenke­zőleg, regenerálódását jelenti Mi lesz a Mecsekkel? A pécs—komlói feketeszén szá­mos vonatkozásban1 kiváltsá­gos helyzetben van. Kalória­értéke hazai vonatkozásban a legnagyobb, s ami külön eré­nye: kokszolható. Igaz, ez csak a mérleg egyik oldala. A másik: a geológiai és egyéb nehézségek következtében ma még rendkívül drága a ter­melés, a versenyképesség fo­kozását tehát mindenekelőtt az önköltség csökkentése je­lenti. Az eltúlzott — s éppen ezért nagyon idegesítő vész- hangok után — most csend van, a „kuli-.zák” mögött azonban csak most kezdődik az igazi harci zaj. Az iparág vezető szervei és a vállalati igazgatóságok soha nem lá­tott erővel láttak hozzá a jö­vő megalapozásához. Elemzik a jelenlegi helyzetet, értéke­lik a lehetőségeket, készítik a fejlesztési programokat. Gyorsan és helyesen kell ha­tározni. A gondok nagyságá­ra csak néhány példát Szinte minden vállalatnál elsőrendű kérdéssé lett az önjáró biz­tosítások alkalmazása. Mi­lyen legyen? Mennyi legyen? — nem könnyű öt-tíz évre előre megmondani. Eget a jövesztés gépesítésének prob­lémája is. 1960-ban a hazai szénbányászat által termelt szénmennyiség 2,1 százalékát jövesztették géppel, ma 12 százaléknál tartunk, 1975-re azonban el kell érni az 50 százalékot A gazdasági ered­ménynek — iparági szinten —, nyolc év alatt meg kell négy- szereződnie, s ennek — egye­bek mellett —, az a felté­tele, hogy a legdrágábbal, az emberi erővel is jobban kell gazdálkodni. ß bányaüzemek kapuin ott függnek a táblák: „Mun­kásokat felveszünk”. A néhány hónapig tartó to­tális bizalmatlanság után ma már olvad a jég: az emberek merik vállalni a bányász- sorsot, nem féltik a jövőt, s ez jó dolog. Van az érem­nek azonban egy másik ol­dala is: a létszámnövelés el­lentmond a fejlődés irányá­nak, a korszerű bányászko­dás ugyanis nem sok embert, hanem tökéletes munkaszer­vezést és sok gépet követel. Hogy van-e létszámhiány a magyar szénbányászatban nem könnyű eldönteni, még akkor sem, ha a márka­irodákban tucatjával függnek a gazdátlan pléhek. Az ipar­ág ma mintegy 100 ezer em­bert foglalkoztat, köztudott azonban, hogy milyen tart­hatatlanul rossz a produktív és improduktív munkások aránya. A hiánypótlásra ez az égjük lehetőség — a má­sik pedig a korszerű techno­lógiák mielőbbi alkalmazása. Februári időjárás9 több mint 30 milliméter csapadék Hóvihar a Mecseken Mé% nem okozott nas,y károkat a hűvös idő Bolond április! Nemhiába illetik az emberek ezzel a jelzővel e szeszélyes hónapot. A Meteorológiai Intézet tá­jékoztatása szerint a rendkívül erős lehűlést sarkvidéki légtömegek beáramlása okozta, amely tovább folytatódik. A Misina-tetői meteorológiai állomás közölte: a hétfőn délben kezdődött esőzés este 8 órakor havazássá válto­zott, éjszaka a Misinán hófúvás volt. Tegnap reggelre át­lagosan 4 centiméter hó esett — összesen 16 milliméter csapadék — egész nap havas volt a Mecsek, a Tenkes, a Szársomlyó és a megye más kevésbé ismert magasab­ban fekvő részei is. A Misinán a szélvihar kavarta hó­buckák elérték a huszonöt centiméteres vastagságot Az átlagos hőmérséklet tegnap mínusz 2 fok körül járt, délután fél S-kor mínusz 2,6 Celsius fok. A havas erdő szép látványt nyújtott, s ennek tulajdonítható, hogy sok pécsi érdeklődött telefonon a Misina-tetői meteorológián, milyen az erdő, érdemes-e felmenni, gyönyörködni. Az emberek többsége azonban inkább bosszankodott a télies­re fordult időjárás miatt Sokan kérdezték aggódva: nem okoz-e kárt a gyümölcsösökben, szőlőkben, s általában a mezőgazdaságban ez a szokatlan hideg? A Dömör-kapunál I Fot«: Erb J&aas Szakemberek véleménye A kérdést az Illetékes szakemberekhez, közöttük ár. Diófási Lajoshoz, a Sző­lészeti Kutató Intézet Pé­csi Kísérleti Telepének tu­dományos főmunkatársához továbbítottuk. Dr. Diófási Lajos elmondotta, hogy a korai, már elvirágzott gyü­mölcsfajtáknál egyelőre nincs mitől tartani, a teljes virágzásban lévő ősziba­racknak, cseresznyének és meggynek azonban aligha használ a hideg Valószínű, károsodik is. A károsodás mértékét azonban ma még nem lehet megállapítani, bár egyben biztosak lehe­tünk: nagyobb veszélytől, az egész gyümölcstermésre kiható, katasztrofális mér­tékű károsodástól csak ak­kor kell tartanunk, ha a szél eláll, s az ég kitisztul. Akkor szoktak jönni a fa­gyok. A szőlőnek nem ártott a lehűlés, mert még csalt most van a rügyfakadás kezdetén. Hasonló értelem­ben nyilatkozott Heiner László, a Villány—Siklósi Állami Gazdaság főkerté­sze is. Mint mondotta, egyelőre még nem tapasz­talták. hogy kárt okozott volna a hűvös idő. A szakemberek szerint az október elsejétől eltelt fél év csapadékmérlege már i.OO milliméter mínuszt mu­tatott vasárnapig a leg­utóbbi 50 év átlagához mér­ten. Talán éz az egy adat is jól érzékelteti, hogy meny­nyire szükség volt már az esőre. . Szinte minden mezőgaz­dasági szakember arról nyi­latkozott, hogy 30 millimé­ter körüli, vagy azt némi­leg meghaladó csapadék- mennyiséget mértek. Baracs József, a Megyei Tanács mezőgazdasági és élelme­zésügyi osztályának megbí­zott vezetője elmondotta, hogy megyeszerte megköny- nyebbüléssel fogadták az esőt. Jót tett a kalászosok­nak, mert azok szeretik a hűvösebb, esős áprilist, az őszi takarmánykeverékek­nek, melyek most kezdenek szárba szökkenni. Az eső lehetővé tette azt is, hogy feloldódjanak azok a mű­trágyák. amelyeket a közel­múltban szórtak ki a föl­deken. A Meteorológiai Intézet jelentése Az északnyugatról Euró- I pa fölé nyomult rendkívül hideg légtömegek a konti­nens nagy részét elárasz­tották és Közép-Európa egyes tájaira visszahoztál! a teíet A Meteorológiai Intézet központi előrejelző osztá­lyán közölték, hogy a szer­dára virradó éjszaka észak­nyugat felől felszakadozik a felhőzet, s éppen ezért or­szágszerte 0—mínusz 5 fo­kos éjszakai lehűlésre kell számítani. A szél sokhelyütt máris mérséklődött, s ez is növeli a fagy veszélyt. Szer­dán főleg a keleti ország­részeken lesznek még ha­vas esők. A nappali maxi­mumok előreláthatólag -j-5 fok körül alakulnak ki, né­hány helyen, elsősorban a délnyugati megyékben eset­leg eléjük a +10 fokot is. Ha csak a mát nézzük nyil­ván sok helyütt tényleg úgy teljesíthetők legbiztosabban a feladatok, ha embereket vesznek fel, a jövő szempont­jából azonban terhet jelent­het minden felvétel, hisz a műszaki színvonal emelkedé­sével párhuzamosan a lét­számnak mindenképpen csök­kennie kell. A létszámhiány — melyről különösen Északon hallani sokat —, tehát nem biztos, hogy valóban a szénbányá­szat legfontosabb problémái közé tartozik. JZmberprob­léma” mégis van — méghozzá jelentős. Az elkövetkezendő években ugyanis minden ed­diginél több tökéletesen kép­zett, szakmáját szerető, kon­vencióktól mentes fiatal szak emberre lesz szükség — s erről már ma kell gondos­kodni. A feladat pedig egy­általán nem látszik egyszerű­nek. Mindennapos a panasz: a fiatalok nem érdeklődnek a bányászat iránt. Magyará­zat is született: persze, mert az iparág elvesztette ki­emelt jellegét. Igaz. A do­log azonban nem ilyen egy­Megkezdték a próbaüzemet A bőrgyár! áj krómosban „vizsgázik“ az automatika Ezer ldlói tételekben [ hordják át a marhabőrt a I meszesműhelyből a Pécsi I Bőrgyár új krómosüzemébe. I A szállítókocsi megáll az ötszintes, modernvonalú épület végében, i a bőrök­kel megrakott vaskosarat emelőszerkezet, az úgyne­vezett „futómacska” viszi fel a második emeletre, ahol a 11 hatalmas cserző­hordó berakónyílása sora­kozik. Amikor a vaskosár az éppen töltendő hordó nyílása fölé ér, az alja automatikusan kinyílik — így kerül a bőr most már emberi kéz érintése nélkül a cserzőhordóba. Ez a munkafolyamatok első „lépcsője” a magasfo­kon gépesített új krómos- üzemben, ahol április 8-án, hétfőn kezdték az üzemi próbákM. Az üzem „agya” az automatika vezérlőköz­pontja az épület második emeletén. Itt találtuk kedd délután a próbaüzem két irá­nyítóját: Tarr Györgyöt, a Villamos Automatilca Inté­zet mérnökét és Marton Antal üzemvezetőt, a 103 millió forintos bőrgyári be­ruházás közvetlen irányító­ját. — A krómlé adagolását próbáljuk, most már az automatika segítségével — tájékoztatott Marton Antal. — Tegnap még csak a kézi csapok segítségével végez­tük a vegyszeradagolást. Fo­kozatosan kapcsoljuk be az egyes berendezéseket és el­szerű, a perspektíva és a kér reset mellett ugyanis a mun­ka milyensége, a munkakö­rülmények színvonala is dön­tő tényező abból a szempont­ból: bányásznak áll-e valaki? A dolgok — perspektíva, vonzóerő, ragaszkodás és ke­reset —, tehát, nagyon szo­rosan összefüggnek egymás­sal, hogy aztán egyetlen tény- be torkolljanak: mielőbb emelnünk kell é nélkü­lözhetetlen iparág mű­szaki színvonalát. Békés Sándor telik néhány hét, amíg va­lamennyi vegyszer automa­tikus vezérléssel kerül « cserzőhordókba. — Holnap indítjuk az el­ső műveletregisztereket is — vette át a szót Tarr Oyörgy. — Segítségükkel a technológia betartása ponto­san ellenőrizhető. — Hány hordóban folyik már cserzés? — Az első hárommal tó­dultunk, a következő hár­mat csak vízzel forgatjuk, hogy előkészítsük a cserzés­re — felelte az üzemvezető. — Mikor helyezik üzem­be a 11-es számú, program- vezérelt hordót? — Két hét múlva arra is is sor kerül. Nagyon fel kell készülnünk rá, hiszen a cserzés teljes idejét, a 24 órát egyhuzamban a beren­dezés mellett töltjük. — Talán nem bíznak a műszerekben? — Szó sincs róla! — fe­lelte a mérnök. — De ez a próba számunkra is „vizs­ga” lesz... Remélhetőleg ezen sem vallanak szégyent a kor­szerű berendezések kivitele­zői, a VILAT1 szakemberei, akik június 30-a helyett már most, negyedévi idönyerés- sel kezdték meg az üzemi próbákat. Ezzel teljesítették a felszabadulás évfordulója tiszteletére tett felajánlásu­kat. A régi krómosból már sokan átkerültek az új üzembe. Ezek közé tartozik Kovács Lajos cserző-vegy- Szeradagoló is, akivel az egyenletesen forgó hordók mellett találkoztunk. ■— Tíz évet töltöttem e régi üzemben, nehéz mun­kakörülmények között — mondotta. — Egy műszak­ban 20 mázsa vegyszert kel­lett kézi erővel a hordóba juttatnunk, nem is szólva a fárasztó lépcső járásról, meg a savgőzös levegőről... Itt csak a gépeket kezeljük, minden gombnyomásra mű­ködik és a vegyszerekkel úgyszólván nem is találko­zunk. I* J ) I i

Next

/
Oldalképek
Tartalom