Dunántúli Napló, 1968. április (25. évfolyam, 78-100. szám)

1968-04-02 / 78. szám

f■' mt. ApríTTs 2, PtmAtlfOM c%<n»to Nagyarányú ármozgások Verseny a vevőkért ötven-száz forintos árkedvezmények — Ügyeljünk a fantázianévre Három hó telt el az árreform bevezetése óta, de az átárazás óriási többletmunkát jelentő terhei még ma is nyomasztó­lag hatnak a kereskedelmi dol­gozókra. A leltári segédletek hiányos összeállítása és egyéb okok miatt egyik megyei kis­kereskedelmi vállalat igazga­tója az év 13. hetéig huszon­négy többoldalas árutasítás kiadására kényszerült. Az ár­utasítások és ezek különböző mellékletei alapján több mint harmincszor végeztek újabb leltározást, átárazást és írták meg az árucikkek új árait a boltokban. Sok változás • Az ármozgások az élelmi­szer-szakmát érintették legke­vésbé, mivel az élelmiszerek többsége a fix- vagy maxi- mált-áras árcsoportba tartozik. A vegyi-szakmában február végéig 113 cikket, a ruházati- szakmában 76 konfekciótermé­ket, 11 méterárut, 27 cipőfaj­tát 31 féle rövidárut és 11 faj­ta divatárut ért január elseje óta ármódosítás. Az élelmiszer árufőcsoport­ban az Országos Hűtőipari Vállalat tért el a januári in­duló áraktól: háromféle gyü­mölcs árát kb. 14 százalékkal csökkentették, hatfajta gyü­mölcs és kilencféle főzelék és a gyorsfagyasztott kocsonya­hús árát 10 százalékkal emel­ték. A vegyi-szakmában főként a festékek, háztartási tisztítósze­rek, díszgyertyák, poliuretán szivacskészítmények ára mó­dosult. Márciusban 82 termék árát változtatták meg. A 82 termék közül kettőnek csök­kent, nyolcvannak emelkedett az ára néhány fillérrel. A ru­házati szakmában termápzete- sen már nemcsak 10—20 fil­léres, egy-két forintos eltéré­sekről van szó. Megnyugtató, hogy az ipar nem változtatta régi termékeinek árát, ezzel szemben viszont fazon és ki­készítési eljárás módosítással keres lehetőséget nagyobb be­vétel elérésére. A ruházati szakmában az ármozgás fő­ként a szabadáras termékeket — így például a tőkés import­ból származó árukat — érinti. A vegyesiparcikk szakmá­ban is jelentős volt az ármoz­gás. Az OFOTÉRT 60 cikkre adott ki új árközlést 9,8 százalékkal csökkentve az induló árakat. Az óra- ék­szer-, ajándék-szakmában negyven árufajtának 6,6 szá­zalékkal csökkent az ára. A kerékpár és ntotorkerékpár al­katrészek közül másfélszáz cikk árát emelték több mint 70 százalékkal. A különböző szakmákban tapasztalt ármoz­gások ellenére az élelmiszerek árindexe január 1-hez viszo­nyítva 98,1, a ruházati cikkeké 97,7, _ a vegyesiparcikkeké és lakástextiliáké 97,8 százalék. Ösztönözni az ipart Az árreformnak a szabad­áras cikkek tekintetében ép­pen az a célja, hogy a piaci viszonyok, a kereslet-kínálat hullámzásai alakítsák a fo­gyasztói árakat. A nagy- és kiskereskedelemben sorozato­san végrehajtott 10—20 filléres ármódosítások azt bizonyítják, hogy eddig nem, vagy csak ke­véssé éltek a reform biztosí­totta lehetőségekkel és nem került sor önálló árpolitikai intézkedések foganatosítására. A kereskedelmi vállalatok mostani gyakorlatában kétféle tendencia figyelhető meg. Az egyik a január másodiki indu­ló árakhoz való ragaszkodást tartja fontosnak, a másik ma­gasabb árak érvényesítésével több termék előállítására kí­vánja ösztönözni az ipart A fogyasztók igényeinek kielégí­tése szempontjából minden bi­zonnyal 'az utóbbi tendenciát kellene erősíteni, hiszen áru­bőség megteremtése nélkül -nem képzelhető el a vásárlók számára előnyös, helyesen ér­telmezett konkurrencia. Az áruutánpótlási nehézsé­gek ellenére a kiskereskedelmi vállalatok és a kereskedelmi hálózat egységei között kiala­kulóban van a vevők megnye­résére irányuló egészséges ver­seny. A Bm. Ruházati Keres­kedelmi Vállalat például a maximált árnál garnitúrán­ként 20 forinttal olcsóbban árusít néhány konfekcionált ágyneműtípust és közvetlen ipari beszerzései révén 50—100 forinttal alacsonyabb áron biz­tosít vásárlói számára Lonci, Fortuna szivacsos alapanya­gokból készült felöltőket. Ugyanez a vállalat minden ed­diginél nagyobb kedvezményt adott vevőinek az idei téli vá­sár idején, amikor tízmillió forint értékű árut 30—50 szá­zalékos engedménnyel hozott forgalomba. A Centrum áru­ház 211 helyett 191 forintért adja el vásárlóinak az általá­ban hiánycikknek számító nylon férfi ingeket. Az áru­házban és a Baranya m. Ru­házati Kereskedelmi Vállalat­nál az az irányzat érvényesül, hogy az olcsóbb beszerzésből eredő előnyöket átengedik a vevőknek, ha kedvezőbb üzle­tet sikerül kötniük, alacso­nyabb fogyasztói árakat érvé­nyesítenek. Tájékozódni kell A vállalatok és boltok egy­más közötti versenyéből egye­bek között az is következik hogy a vevőknek meg kell ta­nulniuk vásárolni. A korábbi helyzet, amikor azonos árak­kal dolgozott a kereskedelem, kényelmesebb volt a vevők számára, de nem előnyösebb. Most többoldalú tájékozódás­nak kell megelőznie a vásár­lást. s ennek a jövőben még nagyobb jelentősége lesz. Vá­sárlás esetén nemcsak az ára­kat kell figyelni, hanem a mi­nőséget is. Nem árt, ha a ve­vők is megismerkednek né­hány fantázianévvel, hiszen azonos alapanyagból más-más önköltséggel állítják elő ter­mékeiket az üzemek. (A Yes- ter és Pester férfipantallók árában máris 100 forintos el­térés van attól függően, hogy nagyüzemi, vagy helyipari Veíélytársa támadt a szürkebarátnak Francia szőlőfajtákat honosítanak meg hazánhban üzem terméke-e.) Árösszeha­sonlításra csakis akkor lehet alkalma a vevőnek, ha felfi­gyel az árcimkéken feltünte­tett fantázianévre. A kényel­mes megoldás azért most is kínálkozik, lehetőleg mindig ugyanannál a megbízható el­adónál kell vásárolni. A jövőt illetően különös jelentősége lesz annak, hogy az üzemek márkázni fogják termékeiket, hiszen a vásárlók számára ez­zel megkönnyítik a tájékozó­dást Az árreform bevezetése óta eltelt időszak különösképpen a kereskedelmi dolgozók szá­mára okozott nehézségeket, s ezekből nem sokat vehetett éázre a vevő. Sem a jelenték­telen, sem a jelentősebb ár­mozgások nem keltettek elé­gedetlenséget a vásárlók köré­ben, sőt az év eleje óta lebo­nyolított különféle kedvezmé­nyes vásárlási akciók és kiáru­sítások hozzájárultak a lakos­ság bizalmának megerősítésé­hez. Harsány! Márta — Ünnepség a Dózsa-klubban A Baranya megyei Rend­őrfőkapitányság személyi állománya tegnap délután Pécsett a Dózsa klub nagy­termében ünnepség kereté­ben emlékezett meg hazánk felszabadulásának 23. év­fordulójáról. Dr. Deák Já­nos őrnagy, a pécsi városi járási BM-szervek Pártbi­zottsága titkárának megnyi­tó szavai után dr. Gyön­gyösi János őrnagy, a me­gyei BM-szervek pártvégre- hajtó bizottságának tagja mondott ünnepi beszédet. A beszéd elhangzása után dr. Nemes Alajos ezredes, a megyei Rendőrfőkapitány­ság vezetője kitüntetéseket, jutalmakat adott át. A Haza szolgálatáért érdem­érem arany fokozatát hár­man, ezüst fokozatát hár­man, bronz fokozatát sán­tán hárman kapták. A Köz- biztonsági érem arany fo­kozatával négy, ezüst foko­zatával öt, bronz fokozatá­val pedig három dolgozót tüntettek ki. A Szolgálati érdemérem kitüntetésben négyen 20 évi, öten 15 évi, nyolcán pedig 10 évi szol­gálatért részesültek. Tudományos kulatás — bérmunkában Az „elefántcsont-torony” fa­lai leomlóban vannak, a tu­domány — az új gazdasági mechanizmus viszonyaihoz al­kalmazkodva —, kilépett az elmúlt években oly sokszor bírált arisztokratikus elzárkó- zottságából, s a mindennapi munka mind hatékonyabb se­gítőjévé válik. A Mecseki Szénbányák Ku­tatási Osztályán ez a folya­mat már jóval korábban meg­indult — a geológiai és mű­szaki nehézségekkel küzdő üzemek eddig is számos konkrét probléma megoldásá­hoz kérték a kutatók segítsé­gét —; a kapukat azonban csak most, a reform életbe lépése után tárták igazán szé­lesre a termeléssel kapcsola­tos napi gondok előtt. Az osztály meszesi és György-aknai laboratóriumai­ban a bányabiztonság és egészségvédelem tárgykörében végzett elméleti munkák mel­lett jelentős bérmunkajellegű tevékenység is folyik. Az osz­tály által kutatott témacso­portokon belül „idegen” — bányászaton kívüli —, szer­Ankét az új növényvédőszerekről Felvilágosítás minden szinten Nagyobb gondosságot a szerek használatánál! Mezőgazdasági és közegész­ségügyi szakemberek, agronó- musok és orvosok találkoztak hétfőn délután Pécsett a TIT Bartók klubjában, hogy közös ankéton beszéljék meg egy égetően aktuális, mindnyájun­kat érintő kérdést: az emberi szervezetre ártalmas növény­védőszerek kivonásával és az új, erős, de a 'fogyasztókra ve­szélytelen mérgek használatá­ra való áttéréssel kapcsolatos feladatokat. Franciaországból származó — nálunk eddig még ismeret­len — borszőlőfajtákat hono­sítanak meg hazánkban. A Mecsek lejtőjén, a Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet kí­sérleti telepén levő nagy faj­tagyűjteményben évek óta fi­gyelemmel kísérik a fejlődé­süket és a rendszeres borbí­rálatok is megerősítették a kptatók véleményét:, be kell vonni ezeket a fajtákat a köz­termesztésbe. A vörös bort adó „Merlot” a híres Gironde-vi­dék honos fajtája. Bora ha­sonlít a nálunk már ismert Cabernet franc-éhoz, de annál bővebben terem és korábban érnek a fürtjei. A másik két — fehér bort adó — fajta: az „Aligoté” és a „Pinot blanc” (magyarul fehér bur­gundi). A kutatók különösen az utóbbi fajtához fűznek nagy reményeket. A fehér burgundi ugyanis „édestestvé­re” a nemes szürkebarát faj­tának, kitűnő tulajdonságai­val azonban felülmúlja azt. Majdnem kétszerannyit terem és a minősége is jobb — leg­alábbis a mecseki borvidéken szerzett tapasztalatok szerint. A „Merlot”, az „Aligoté” és a „Pinot blanc” — előre­láthatóan — a 70-es évek kö­zepén vonul majd be a hazai köztermesztésbe. A törés nélküli áttérést nem könnyű megvalósítani a mező- gazdaságban, hisz tavaly csak Baranyában 50 millió forintot fordítottak vegyi védelemre, s ezzel 3,5 milliárd értékű, zöm­mel táplálékot mentettek meg a kártevők pusztításától. A rendelkezést olyan nyomós érvek indokolják, mint Ma­gyarország negyedik helye a szomorú világranglistán. In­dia, Izrael és az Egyesült Ál­lamok után hazánk lakosságá­ban halmozódott fel a legtöbb klórozott szénhidrogénszárma­zék. Az alattomos szer — mely azonnal nem mérgez — felhalmozódva rákos megbe­tegedéseket okozhat, sőt a harmadik generációnál mag­zati torzulásokat, mint azt az állatkísérletek igazolták. Ki­vonásukat szigorú rendelet ír­ta elő 1968. január 1-el, mégis sok kirakatban látni még, he­lyenként árusítják. A kisebb hatóanyagtartalmú változatok, a: 10 százalékos DDT, a DL szerek és a Lin­dán erősen beszűkült haszná­lati skálával egyelőre meg­maradnak. de 1970-ig fokoza­tosan ezeket is kivonják. A forgalomban megmaradó régi és újonnan bevont szerekről Szűcs Károly, a Megyei Nö­vényvédőállomás igazgatója adott rövid tájékoztatót. Lu­cerna magkártevők ellen ma­rad a méhriasztó Toxafén és a Tiodan. Ez utóbbi csak nagy üzemben használható, ezzel irtják a mezei pockot és a burgonyabogarat is. Gyomir­tók közül marad az Afalon — hagyma és komló —. az Arre- tit borsó, a Diuron lucerna, a Dinosep (Sewtox változat) ugyancsak borsó, az A 1114-es és a Mekasin napraforgó és sárgarépa gyomirtására. Be­vált és maradó szer a Bur­gonya G, a K 64-es, a Hun- gasin és a Ditrikon. A szár­szilárdító C. C. C.-vel és a Gramoxone használatával kap­csolatban fenntartások van­nak. A kivont szereket, erős mér­gek, parathionok helyettesítik a szerves foszforsav észtereli nem komulálódnak a szervezet ben, hanem bizonyos dózisban azonnal mérgeznek, ölnek. Mint arról dr. Kőhegyi Imre KÖJÁL felügyelő tájékoztatta az ankétot, a DL—50 nevű szer testsúlykilogrammonkénti 3 milligrammos adagja halá­los, a Wofatox 25 milligramm­nál, a Tinox 50 milligramm­nál öl. Felhasználásuk nagy óvatosságot kíván. Aránylag gyorsan elbomlanak, de van bizonyos várakozási idejük. Míg a gyümölcsből vagy zöld­ségből kiürül végleg a szer­maradvány, addig nem fo­gyaszthatok. Az 1'1968-as MÉM az Egész­ségügyi Minisztérium közös rendelete szigorúan előírja a permetezési napló vezetését a mezőgazdasági üzemekben. Az árut exportra és belföldre egyaránt csak a naplóban fel­tüntetett adatok alapján ve­szik át. Aki ezt nem tudja felmutatni, attól az árut mind­addig nem veszik át, míg a vegyészek meg nem vizsgálják a szermaradványt, ami sok­szor hosszabb időt, esetleg két hetet is igénybe vesz. A jö­vőben a magántermelőtől is megkövetelik, hogy a piacon az őstermelői igazolványa mel­lett a méregkönyvét is mutas­sa fel. Mivel a mérgezés veszélyé­nek legközvetlenebbül a per­metezést, porozást végzők vannak kitéve, a KÖJÁL a jövőben rendszeresen vizsgál­ja majd őket. Ez azonban nem elegendő, a körzeti orvosokat az üzemnek jó előre ki kell értesíteni, hogy mivel perme­teznek, hogy az ellenanyagot beszerezhessék, a diagnózist azonnal megállapíthassák. A dolgozókat elsősegélynyújtási oktatásban kell részesíteni, hisz a helyes mesterséges lég­zés, vagy egy gyors atropin injekció, életet ment. Az ankét javasolni kívánja, a TIT közelgő küldöttgyűlésé­nek, hogy terjessze országos szervek elé a növényvédőszer változással járó problémák or­voslását. Kezdjék meg mi­előbb több szinten a képzést az általános iskoláktól az egyetemekig, sőt a termelő üzemig. Mivel a növényvédő szakmunkások vegyipari dol­gozóknak tekinthetők, nyilvá­nítsák anyagi szempontból is veszélyes munkakörré, s ak­kor a dolgozóktól is jobban számonkérhetők egyes óvó­rendszabályok, védőruha vise­lés stb. Sajnos a forgalomban lévő védőruhák és álarcok, gázmaszkok viselete igen ne­héz. Gyártsanak könnyebb, praktikusabb védőviseletet! Egészségügyi szempontból 6—8 napos permetezési cik­lus után ki kell vonni a dol­gozókat a munkából, s újakat beállítani. Gondoskodjanak az üzemek tartalékbrigád kikép­zéséről, mert ilyen váltott rendszerben csökkenthető a foglalkozási ártalom. A vita résztvevői javasolták a keres­kedelemnek, hogy hozzon for­galomba több tasakolt, kiada­golt vegyszert, mert az ada­gok mérése közben történik kinn az üzemben a legtöbb baleset. A KÖJÁL az eddigi­nél is szigorúbban ellenőrizze a méregkamrákat, raktárakat a teremelő üzemeknél, s éven­te egyszer, mint hatósági szerv vizsgáztassa le az üzemek ve­zetőit a növényvédelmi rend­szabályokkal kapcsolatos kér­désekről. Államunk évente 9 milliárd forintot fordít egészségvéde­lemre. A mezőgazdasági üze­mek vezetői is át kell, hogy érezzék felelősségüket, hisz minden napi táplálékunkról van szó, melyet gyanútlanul fogyasztunk, s továbbra is így szeretnénk elfogyasztani. Ez esetben a gazdasági szempon­tok csak másodlagosak. — Rné — vek és vállalatok is adhatnak megbízásokat a különböző csoportoknak — választ kérve a termelés folyamatossága vagy biztonsága szempontjá­ból égetően fontos kérdéseik­re. A bérmunkajellegű szolgál­tatások a Diesel-mozdony- vizsgálattal kezdődtek. 1962— 63-ban speciális csatorna épült, melyben a bányabeli viszonyokkal azonos körülmé­nyek között ellenőrizhető a munkagépek sújtólégbiztonsá­ga. 1965-ben — a szükséges műszerek beszerzése és meg­felelő személyzet betanítása után — már 78 mozdonyt vizsgáltak meg. 1964-ben a robbantókamrát is alkalmassá tették rutinvizsgálatok töme­ges lebonyolítására, s így Pécs a hazai bányaipar sújtó­légveszélyes üzemeinek ellen­őrző központja lett. Minden olyan villamos be­rendezés, mely metángázos bányák részére készült, elő­zetes robbanás-vizsgán esik át a pécsi ellenőrző állomáson. Hasonló jellegű szolgáltatások ra rendezkedett be az osztály a benzinlámpák és alkatré­szeik vonatkozásában: vala­mennyi forgalomba hozott lámpa minőségét sújtólégkon­centrációban ellenőrzik. A „kifelé fordulásra” mi sem jellemzőbb, mint az ide­gen vállalatok részére végzett munkák értékének ugrásszerű emelkedése. 1964-ben 38 ezer forint volt az osztály bevétele, tavaly pedig már 770 ezer. Az osztály figyelme a bá­nyaüzemek mellett most a többi iparág robbanásveszé­lyes gyárai felé fordult. Mi­lyen körülmények között, mi­lyen hőfokon robbannak a kü­lönböző vegyianyagok, porok? Mivel lehet a szerencsétlensé­gek bekövetkeztét megakadá­lyozni? Vagy ha mégis meg­történik a baj, milyen műsza­ki, technológiai megoldások alkalmazása mellett legkisebb a pusztulás? A kérdésekkel kapcsolatos vizsgálódások szá­mos védekezési eljárást ered­ményeztek. Nemrégiben pél­dául a nagylaki bútorgyárban került sor a pécsi szakembe­rek által kidolgozott megelő­ző technológiák alkalmazásá­ra, ahol rövid másfél év alatt nem kevesebb, mint huszon­három kisebb-nagyobb por­robbanás következett be. Az európai hírű pécsi ku­tatógárda most minden eddi­ginél nagyobb feladat megol­dására készül: a Tűzrendé­szet Országos Parancsnokságá­nak felhívására megpályázták az ipari üzemek általános robbanásvizsgálatának és a védekezési módok kidolgozá­sára szóló megbízatást, mely KGST-program keretében ke­rül majd megvalósításra. Tsz-cipészek Kevés mezőgazdasági termelőszövetkezet dicse­kedhet azzal, hogy dolgo­zói között „suszterinasok” — illetve a hivatalos kife­jezéssel élve: cipészipari szakmunkástanulók — is akadnak. Mert ilyen is van: Gödrekeresztúron ugyanis a közös gazdaság javíttatja a falubeli embe­rek lábbelijét, a tűsarkú cipőktől kezdve a papu­csokig és a gumicsizmákig. Életrevaló, hasznos kezde­ményezés ez, habár a ter­melőszövetkezetet nem a nyereségvágy, hanem a szükség késztette erre. Mint annyi más faluban, itt is kevés az iparos és — egyebek között — meg­oldatlan volt a lábbelik javítása. A termelőszövet­kezet vállalta tehát, hogy gondoskodik a cipők, csiz­mák javíttatásáról, végté­re is a saját tagjainak ér­dekéről van szó. Két ci­pészmester és két ei- pészipari tanuló dolgozik a jól felszerelt műhely­ben, s nemcsak Gödreke- resztur, hanem a környék lakosságának is ők javít­ják a lábbeliket. Termé­szetesen a közös gazdaság is ad nekik munkát a kü­lönféle bőralkatrészek — lószerszámok, gépszíjak, műbőrök — javíttatásával. A sok tennivaló miatt és az utánpótlás biztosítása végett kerültek a műhely­be a gyerekek, egy test­vérpár: Renner Jóska és Feri. Szüleik termelőszö­vetkezeti tagok és ők is azok lesznek, amint el­érik a megfelelő korhatárt, csak éppen nem traktorral vagy fejőgéppel dolgoznak majd, hanem a kaptafa mellett. Az idősebb fiú, Jóska, nemrég szabadult fel a termelőszövetkezet­ben és öccse is hamarosan szakmunkás lesz. ...

Next

/
Oldalképek
Tartalom