Dunántúli Napló, 1968. április (25. évfolyam, 78-100. szám)
1968-04-28 / 99. szám
Dtmanttiit navtfl 1968. epriül 28. A vörös vándorzászló birtokosai A választék bővítése a cél Csempeutánzatú, perforált lemezek — Vgyre értékesebb árut bocsát ki a gyár — Maximális nyereségrészesedés Már elhangzottak a köszöntő, üdvözlő szavak, a gyáriak „kezében” volt már a vörös vándorzászló, amikor dr. Fáy Mihállyal, a Mohácsi Farost- lemezgyár igazgatójával leültünk egy kis beszélgetésre. Mi tette lehetővé, hogy iparunk egyik „újonca” alig tíz esztendő alatt befusson az eled helyre? — Először a számok tükrében szeretném bemutatni gyárunk munkáját — mondotta az igazgató, amikor fölnyitotta „mindentudó” dossziéját. Nyolcszáz ember munkája Az első év, amikor már az egesz esztendőben termelt a Mohácsi Farostlemezgyár, 1960 volt Ekkor 385 dolgozóval 10 185 köbméter lemezt termelt a gyár 44,2 millió forint értékben. Létszámuk a múlt évre 830 főre növekedett, ami a hét év előttinek 216 százaléka. Nyers farostlemez termelésük viszont 45 478 köbméter volt, ami 446 százalékos növekedést jelent. A felületkezelési eljárások révén ennél ia nagyobb arányban nőtt a termelési érték, hiszen az induló esztendei eredményhez képest 562 százalékos emelkedést jelent az 1967-ben elvégzett 248,4 millió forint értékű munka. — Már az első évünk után elnyertük az élüzem kitüntetést — jegyezte meg mosolyogva dr. Fáy Mihály. A kezdeti eredmények elismerése biztatást adott a fiatal gyár kollektívájának. Évről évre a nagy beruházások megvalósításával párhuzamosan végezték a termelő munkát, a faipar új területén törtek utat. Az eg;, es emberek számára ez sok-sok tanulást jelentett a gépek mellett, meg az iskolák padjaiban is. Az utóbbi tíz évben a gyár 237 dolgozója végzett szaktanfolyamot, tanult a különböző technikumokban, vagy éppen az egyetemen. Sokan külföldön, a berendezéseket szállító cégek üzemeiben ismerkedtek meg új munkakörükkel. Ma már 15 mérnöke és 33 műszaki technikusa van a Mohácsi Farostlemezgyárnak. S mennyi fejtörés! Közismert, hogy fában szegény ország vagyunk, főként olyan faanyagokban, amelyek megfelelnek a feldolgozó ipar igényeinek. A farostlemez gyártása révén az olyan lágylombos faféleségeket is hasznosíthatja a feldolgozó ipar, melyekkel korábban nem tudtunk mit kezdeni és még arra sem voltak jók, hogy tűzifa gyanánt értékesüljenek. Nálunk ezért mindenképpen hasznos a farostlemez gyártás. Államunk ezért adott meg minden támogatást a Mohácsi Farostlemezgyárnak — beleértve az ártámogatást is. A mohácsi nagyüzem kollektíváját dicséri, hogy ezt a hasznos tevékenységet forintális szempontból is hasznossá, jövedelmezővé tették. Az indulás időszakában 4762 forintért állítottak elő egy köbméter farostlemezt, ma ugyanezt a mennyiséget 2718 forintból kihozzák. Sok kísérletezés útján igyekeztek „faragni” az önköltséget. Melyiket említsük a sok közül? Látszólag csak szervezési intézkedést jelentett, amikor áttértek heti 42 órás munkaidővel a folyamatos üzemre. A valóságban ennek nyomán 10 százalékkal nőtt a termelés, így mintegy 60 millió forintos beruházást pótoltak a gépek kapacitásának teljesebb kihasználásával. Gépeik zöme külföldön készült, a legfejlettebb technikát reprezentáló termelő berendezés, mégis alig van közöttük olyan, amelyik ma is úgy működik, ahogy átlépte az országhatárt. A gyár műszála dolgozói, újítómunkásai megtalálták a módját a termelő kapacitás növelésének. A nyers farostlemez gyártást a múlt esztendőben is 340 ezer négyzetméterrel, az előző évihez képest 10.7 százalékkal növelték. A lemezek felületkezelésében ugyanezen idő alatt 27 százalékos növekedést értek el. Nem szeretnénk megpihenni — Véleményem szerint sikerült megvalósítanunk gyártó berendezéseink maximális kihasználását az előállított lemez mennyiségét illetően. Most a fogyasztói igények differenciáltabb kielégítése, a választék bővítése a célunk. Olyan felületkezelt: csempe- utánzatú, perforált és más lemezféleségeket állítunk elő, amilyent korábban csak külföldről szerezhetett be a felhasználó ipar — mondotta fel adataikról a kitüntetett gyár igazgatója. A választék gazdagításához szükséges berendezéseket jórészt „házilag” tervezték, készítették. Sikerrel jártak a Lakk- és Festékipari Vállalattal közösen végzett kísérleteik az import lakkok hazai előállításúakkal való helyettesítésére. Ma már a kisebb volument jelentő erezett- nyomott eljáráshoz szükséges lakkféleségek kivételével teljesen a külföldivel egyenértékű hazai anyagokkal végzik a felületkezelést. Jelentős lakkmegtakarítást hozott hogy a lakkozó üzemben az előzőleg használt szórógép helyett áttértek az öntőgép alkalmazására. Ennek is része van abban, hogy egy év alatt 19,1 millió forintos eredmény- javulást produkálhatott a Mohácsi Farostlemezgyár és dolgozói a maximális nyereségrészesedést kaphatták. „Rajta leszünk, hogy a zászlónak ne kelljen tovább vándorolnia...” — mondják most a farostlemezgyáriak. —- Nem azért mondjuk, mert ilyenkor ez illik — jegyezte meg dr. Fáy Mihály. — De munkánkat mindig kritikusan is szemléltük és ezután sem szeretnénk megpihenni a babérokon ... L5rin.cz János Betonvasak Erb János felvét«!« Egy uyomozás története A megrabolt Király Százasok a jászol alatt — Konzervált bankók A nyomozó kutya szimatot kap A harkányi reumaszanatórium Hírt adtunk arról, hogy Sütő János pécsváradl lakost a Pécsi Járásbíróság visszaesőként elkövetett rablásért 7 évi szabadságvesztésre ítélte. A pécsváradl szőlőhegyen vályogból épült, düledező présházban lakott Király János. Hatvanhárom éves, szinte remete. Pénzt csak a létfenntartásához szükséges élelmiszerekre költött. Cipője nem volt, lábát rongyokba csavarta, ruházata szakadt, piszkos. Mégis az hírlett róla, hogy sok pénze van, de eldugva tartja. Január 7-én kora reggel, az igen primitív gondolkodású öregember becsoszogott a rendőrőrsre panaszkodni. összefüggéstelen, lassú motyogását alig lehetett megérteni, időbe telt míg úgy- ahogy kihámozták a történteket. Király János január 6-án este korán elaludt Kilenc óra felé dörömbölésre ébredt, de félt, csendben maradt — Tudom, hogy itthon van, engedjen be, mert magára töröm az ajtót — hallatszik egy férfi hangja. Kis szünet, aztán egy reecsenés, betörik az ajtó. A helyiségben sötét van, csak körvonalakat látni. — Ide a pénzt! — kiált rá valaki. — Nincs nekem pénzem —» mondja az idős ember feltá- i pászkodva a szalmazsákról. Napi ezer köbméter víz Komlónak Vass Bélát, a Megyei Tanács építési, közlekedési és vízügyi osztályának csoport- vezető főmérnökét eddig javarészben csak úgy mutattuk be olvasóinknak, mint a mecseki cseppkőbarlangok eredményes feltáróját, vagyis kevésbé arról az oldaláról, hogy e mellékfoglalkozásán túl milyen más szempontok inspirálják e nagyon fáradságos és időigényes munka folytatására. Ö ugyan ma is változatlanul hobbynak tartja a barlangászkodást, amelyre mint mondotta, rendszerint csak hétvégeken, nyári szabadságokon szakíthat időt a társaival. — Az aztán más kérdés, ha ilyen alkalmakkor nem csupán a cseppkőben gazdag üregek feltárásának reménye hajtja az embert, hanem más is — mondotta. — Például mi baranyaiak már hosszú évek óta azon fáradozunk, hogy a barlang- kutatás kellemesét összekössük a hasznosával is. Víztározó a barlangban így volt ez az Orfű környéki barlangrendszer első szakaszának feltárása idején is, amikor Vass Béláék a cseppkőnél is becsesebb kincsre bukkantak. A kő- lyukí barlang karsztforrá- sára, amely egy azóta kiépített gát illetve csővezeték segítségével a mánfai tárolón át napi 300—400 köbméter jó minőségű ivóvízzel enyhíti a komlóiak vízellátási gondjait. Sajnos, csak enyhíti, mert a jelenlegi gát nem alkalmas arra, hogy felfogja, illetve tárolja az időközönkénti bőségesebb vízhozamot. Bővíteni viszont nem érdemes, legalábbis a jelenlegi helyén nem, mert a kirándulók révén túlságosan ki van téve a szeny- jektá: nyeződésnek. képes Nos, ezen a problémán fal k segítettek Vass Béláék, ami- is eg kor merészet gondolva el- oldás határozták, hogy a barlang- beosi rendszer természet adta lehetőségeit használják fel a víztárolás megoldására — Abból indultunk ki, hogy nagyszerű tárolókat nyerhetnénk a föld alatti mészkőüregékből, ha műszakilag is megoldhatóvá válna a víz-szöktető hasa- dékok tartós eltömedékelése — mondotta. A megye kutatócsoportja azóta társadalmi munkában elvégezte a szükséges műszaki alapfelméréseket, melyek során kijelölték a gátépítésre legalkalmasabb helyet, és a szakemberek hozzáfogtak a kivitelezéshez szükséges tervek elkészítéséhez is. Úgy tervezik, hogy a nagy mennyiségű betont csővezetéken keresztül injektálják be a gát kereteit képező két lezáró vasbetonfal közé és az üzemeltetés is egyszerű tolózáras megoldással történik, s olyan beosztással, hogy a legnagyobb nyári csúcsfogyasztás idején is kielégíthetik a komlóiak igényeit. Elkészültével napi ezer köbméter vízhozamra számítanak, ami nagyszerű eredmény, hiszen az előzetes becslések szerint mindössze egymillió forint beruházást igényel a gátrendszer kiépítése. A tervek szerint már az idén ősszel elkezdik a munkálatokat, de a barlangászok addig sem maradnak veszteg. Folytatják a barlangrendszer feltárását, vagyis áttörik az útjukba álló harmadik szifont is, hogy megállapítsák: nem rejtőzik-e mögötte olyan ha sadékhálózat, amely a gáttal őrzött vizet megszöktethetné. Mert ennek a megelőzésére is jóelőre kidolgozták már a megfelelő műszaki óvintézkedéseket. P. Gy. — De tudom, hogy van! Na, ide, mert... — Nincsen... A következő pillanatban a betörő ökle már lesújt Az öreg védekezni nem tud, nagyon megijed, benyúl szakadozott ruhájába és pénzt húz elő, amit a támadó egy gyors mozdulattal kikap a kezéből. (Később kiderült, hogy 1200 forint volt.) — Ez kevés! Hol a többi? — Nincs több. — Ne hazudj! Csak úgy záporoznak az ütések. — Ne bántson — van még ott a másik épületben ... A présház mellett néhány méterre egy romos istálló. — Akkor gyerünk! — parancsolja a rabló és kendővel beköti az idős ember szemét Erős kézzel tartva átvezeti a közeli épületbe, ahol leveszi a kendőt Király János a sötétben tapogatózva a jászolhoz megy, a szalma közt kotorász, aztán egy csomó pénzt vesz elő ... (Utólag megállapították: 1500 forint volt) A rabló zsebre vágja a bankjegyeket, aztán eltűnik az éjszakában. * Másnap reggelre már hó borította a tájat, csaknem betemette a romos présházat, istállót, a szél behordta a havat a két épület helyiségeibe is. Se lábnyom, se ujjlenyomat. Király János személyleírást sem tudott adni támadójáról, ,a sötétben arcát nem látta, Emikor pedig átvezette az épületbe, bekötötte a szemét Mindössze ennyit mondott: „Magas férfi volt az ajtóban pedig egy alacsonyabb állt, lehet gyerek...” Es még ezt: „A pénz, amit átadtam, 10, 20, 50 és 100 forintosok voltak, közülük 8 darab 50 forintos 1951-es kiadású, a 20 forintosok közül 20 darabot pedig 1960-ban nyomtak.” A nyomozók hitetlenkedtek, szokatlan, hogy valaki megjegyzi a nála lévő bankjegyek évszámát Király János azonban magyarázatot adott: „A múltban sok pénzem lejárt... Most is van belőlük még 1930-ban nyomottak is... Ma már nem fogadják el. .. Ezért mindig a legrégibb kiadásúak- ból vásárolok, nehogy ismét úgy járjak...” — mondta. A megyei Rendőrfőkapitányság nyomozóinak mindössze ennyi adat állt rendelkezésre a vizsgálat megkezdésekor. Alig több a semminél. Kik gyanúsíthatok? Hol keressék őket? A területet, a bűnözőket, büntetett előéletűeket jólismerték. Tudták a2t is, hogy ki milyen módszerrel „dolgozik”. A kör mindjobban szűkült és a gyanú a többszörösen büntetett Sütő János pécsváradl segédmunkásra terelődött. Ült már lopásért, garázdaságért, betörésért Legutóbb a pécsváradl OTP falát kezdte bontani — tetten érték! öt évi szabadságvesztésre ítélték. Gyorsan kézre került — Van pénze? — Nincs — tagadott, aztán végülis előkerült zsebéből két csomó bankjegy: 10, 20, 50 és 100 forintosok. A pénzt a rendőrség technikai csoportja „konzerválta”, hogy szaguk el ne illanhasson. A bankjegyek is átveszik a test vagy a ruha szagát a ,.remete” ruhája pedig elég szagos volt... Sütő mindent tagadott „A pénz az enyém, mások is látták nálam. Király Jánost nem ismerem, azon a domboldalon sosem jártam” — mondta és tanúkat nevezett meg, akik a pénzt már korábban is nála látták. A tanúkat kihallgatták. „Ml nem láttunk nála pénzt hiszen csak néha dolgozott, amit keresett azt is elitta” — mondták a szemébe. Azt is állították, hogy többször látták Sütőt a domboldal kukoricásában böngészni Király János háza mellett A nála talált bankjegyek kiadási évszáma: hét darab 50 forintos 1951-es, 19 darab 20 forintos pedig 1960-as nyomású. Hogyan is emlékezett Király János? „Nyolc darab 50 forintos 1951-es kiadású, a 20 forintosok közül 20 darabot pedig 1960-ban nyomtak.” Tehát mindegyik címletből egy hiányzik. Rövidesen kiderült: Sütő élelmiszert vásárolt és egy 50, illetve egy 20 forintossal fizetett Király János tehát pontosan emlékezett a bankjegyek nyomásának évére! De, hogy minden kétséget kizárjanak, egy szobában felsorakoztattak több embert akiket Király Jánoshoz hasonló ruhába öltöztettek. Közéjük állították Király Jánost is. Nyomozó kutyával megszagoltatták a konzervált szagot tartó bankjegyeket, azt a csomagot, amelyet Király a kabátjában hordott. A kutya a szag alapján a sorban állók közül tétovázás nélkül Király Jánoshoz ment megfogta ka- bátujját és kivezette a sorból. Semmi kétség: a bankjegyek Király Jánosé. Még egy érdekes momentum: tanúként hallgattak ki egy 12 éves kisfiút, aki azt állította, hogy Sütő 12 éves fia mesélte: „Éjjel az apámmal a szőlőhegyen jártam, apám bement egy házba és pénzt követelt. Én az ajtóban álltam.” Mit is mondott Király? „Magas férfi volt, az ajtóban pedig egy alacsonyabb, lehet gyerek...” A vizsgálat után a bíróságnak sem volt kétsége: ki a tettes. Garay Ferenc
