Dunántúli Napló, 1968. április (25. évfolyam, 78-100. szám)
1968-04-26 / 97. szám
«68. április 26. ’Dunantfiii napul Élű üzem a Pincegazdaság A pécsi Szent István tér alatt már valóságos utcákat alkotnak azok a pincejáratok, ahol a pécsi pezsgőt tárolják. Jelenleg már 700 ezer, az év végén pedig több mint egymillió töltött palackot számlálnak, közöttük százezer 1966-os évjáratút. Ez a pezsgő már elég érett lesz az év végén, karácsonyra és szilveszterre ezt már forgalomba hozzák. Amint Kuru- esai József, a pincegazdaság igazgatója tájékoztatott bennünket, az új pezsgő körülbelül annyiba kerül majd, mint a jelenleg is forgalomban levők. — Áremelés nélkül akarják adni a jobb minőséget A pezsgőgyártás csak egy részét alkotja a pincegazdaság tevékenységének. Csak néhány számot: a múlt évben félmillió palack pécsi vermutot szállítottak innen a Szovjetunióba. Vagy 150 ezer hektoliter bort vásárolnak fel évente, s ebből 25 ezer hektoliter eléri az exportminőséget is. Érthetően, hiszen az exportra szánt bor zöme villányi és siklósi. A fentiek is közrejátszottak abban, hogy a négy déldunántúli megyére kiterjedő pincegazdaság ismét élüzem címet nyert a múlt évi mun kája alapján. Ismét, hiszen ez lesz a 13. élüzem avató ünnepség, amit az államosítás óta a vállalatnál megtartanak. Szombaton délelőtt 10 órakor k' iil sor az ünnepségre, a pincegazdaság Szent István téri központjában. Megjutalmazzák a szocialista pince címért folyó verseny első három helyezettjét (az első a szekszárdi, a második a villányi, a harmadik pedig a nagykanizsai pince), 15 kiváló dolgozót avatnak ezen a napon, összesen 50 ezer forint pénzjutalmat osztanak ki a vállalat legjobb dolgozói között Időjárásjelentés Várható időjárás péntek estig: északnyugat felől átmenetileg megnövekvő felhőzet, legfeljebb a Du- aántúlon és az északi megyékben kisebb esőkkel, futó záporokkal, időnként élénk, keleten is fokozatosan északnyugati, északira forduló szél. A nappali felmelegedés tovább mérséklődik. Várható legalacsonyabb éjszakai hőmérséklet 5—10, legmagasabb nappali hőmérséklet 18—23 fok között. Megkezdődött a turistaszezon Gyorsabb lesz a vámvizsgálat Interjú Répás Tibor őrnaggyal, a Vám- és Pénzügyőrség megyei parancsnokával Megkezdődött az idegenforgalmi szezon. Arra kértük Répás Tibor őrnagyot, a Vám- és Pénzügyőrség megyei parancsnokát, tájékoztassa olvasóinkat azokról a rendelkezésekről és tudnivalókról, amelyeket a külföldre utazóknak szem előtt kell tartamok. Mit lehet kivinni? — Kilépéskor minden utast tájékoztatóval látunk el: mit és miből mennyit vihet külföldre. Ez attól függ, milyen célból és hány napra távozik, így természetesen magával viheti az utazás, illetve a külföldi tartózkodás ideje alatt szükséges holmikat: élelmiszert — legfeljebb három napra elegendő elkészített élelmiszert, két liter bort, egyéb szeszesitalból egy litert, cigarettából 250 darabot (de: 16 éven aluliak szeszt és cigarettát nem vihetnek ki!); aztán a szükséges ruhaneműt, rádiót, magnetofont, ékszert stb. Az utazás célját figyelembe vesz- szük: nyilván egy külföldi vendégszereplésre induló művész egyszerre több öltönyt is vihet magával, hiszen a fellépésnél szüksége lesz rá. A tartós használati cikkeket kilépéskor a vám- és devizanyilatkozat hátlapjára kell feljegyezni, s ezeket külföldön nem szabad eladni. A határsáv igazolvánnyal utazókra (kishatárforgalom) külön rendelkezések érvényesek. A rendelet 15 tételt sorol fel, s pontosan megszabja miből mennyit: például kenyérből legfeljebb két kilogrammot, kávéból tíz dekát, alkoholmentes italokból három litert, borból egy, egyéb szeszből negyed litert, legfeljebb 30 cigarettát, vagy 30 gramm dohányt, 20 forint készpénzt stb. Tartós használati tárgy kishatárforgalom esetében nem vihető ki. Külföldi rokonoknak, ismerősöknek ajándékot kizárólag csak egyéni útlevéllel rendelkező utasok vihetnek ki. Az ajándék értéke személyenként nem haladhatja meg az ezer forintot. Mit hozhatunk be? — Az országba történő belépés előtt minden utas köteles kitölteni a vám- és devizanyilatkozatot, abban felsorolni a behozott tárgyakat. Ha ezt elmulasztja, szabálysértési eljárást indítunk ellene, ami az áru elkobzását, illetve pénzbírságot von maga után. A részletes felsorolást csak az egyéni útlevéllel utazók mellőzhetik, ha a behozott áruk, j illetve tárgyak együttes bel- í földi értéke nem haladja meg; a személyenként négyezer, csoportos utazásnál személyenként az ezer forintot, vagy nem lépi túl az utastarifában meghatározott mennyiséget. Természetesen minden árut belföldi áron számítunk, függetlenül attól, ki mennyiért vette odakint. A vámrendelkezések értelmében a behozható áruk együttes összege nem haladhatja meg személyenként a nyolcezer, csoportos útlevéllel utazóknál a kétezer, határsáv igazolvánnyal utazóknál pedig a 600 forintot. Négyezer forintig vámmentes, négytől nyolcezer forintig 40 százalékos az áru vámtétele a behozható meny- nyiség keretein belül. Társas- utazás esetében más a helyzet, ezer forintig nem, 1—2000 forintig 40 százalékos vámot kell fizetni. Kishatárforgalom esetében 300 forintig szól a vámmentes kedvezmény. A vámkedvezmény a 16 éven aluli gyermekeket, akik szüleikkel közös útlevéllel utaznak, nem illeti meg, kivéve a kishatárforgalomban utazó 16 éven aluli gyermekeket. Itt említeném, tiszta szesz az országba egyáltalán nem hozható be. Üj vámrendelkezések is életbeléptek. Így az utastarifában feltüntetett áruféleségből természetesen a 8, illetve a 2 ezer forinton belül, mennyiségben és darabban a megengedett duplája is behozható, kivéve a tartós használati cikkeket és a járműveket. A vám ez esetben a belföldi ár 80 százaléka. A vámot nem kell a helyszínen megfizetni, a vámhivatal 30 napos haladékot ad. Pénz — A Magyar Nemzeti Bank vagy más pénzintézetek által engedélyezett, Illetve rendelkezésre bocsátott valután túl személyenként 200 forint vihető külföldre, legfeljebb azonban húsz forintos címletekben. Külföldi fizetési eszközt természetesen vissza is lehet hozni, de három napon belül fel kell ajánlani megvételre a Magyar Nemzeti Banknak, az IBUSZ-nak, vagy az OTP-nck. Itt említeném, de legyen ez nyomatékos figyelmeztetés: a vámmentesen behozott árucikkeket csak abban az esetben szabad itthon értékesíteni, ha a vámot előzetesen megfizették. Ezt akkor sem szabad elmulasztani, ha az illető később jut erre az elhatározásra. Ebben az esetben a lakóhely szerint illetékes vám- és pénzügyőri szakasznál kel! jelentkezni, hogy kiszabhassák a vámot. Aki ezt elmulasztja, szabálysértést követ el és eljárást indítunk ellene. Felhívjuk továbbá a lakosság figyelmét, hogy az idegen állampolgárok által szabályszerűen behozott, vámmentesen kezelt árukat csak vámfizetés mellett értékesíthetik. Az a magyar állampolgár, aki külfölditől vámmentesen kezelt árut vásárol, kettős szabálysértést követ el. Először vámszabálysértést, azért, mert olyan árut vásárolt meg, amely után vámot nem fizettek. Másrészt idegen állampolgárnak magyar fizetési eszközt adott át, ami tilos. Miklósvári Zoltán A. pécsi Tempó Ktsz dekorá-iósal május elsejére készülődnek. Tübb mint 15 vállalatnak, intézmé >y :ek hatvan táblát és más figurális felvonulási anyagot készítenek. A legnagyobb munkát a Széchenyi téri dísztribün 40 négyzetmé'ores dekorációs felülete és a megyei pártbizottság homlokzati dekorációja adja a részlegnek. A képen: má 'ól mázsás gépkocsin szállítható szélmalom készül a Baranya megyei Gabonafelvásárló és Feldo Igozó Vállalat részére Foto: Erb János „Rendkívüli fogadónap...“ Vizet, utat, villanyt és telefont kérnek a szkókóiak A szkókóiak nevezik így már hosszú évek óta a tanácstagi fogadónapjaikat, és úgy néz ki nem is egészen alaptalanul. Napirendjeiken mindig ugyanis minden alkalommal előtérbe került egy- egy olyan problémájuk, ami „rendkívüli” vagy „halaszthatatlan” jelzővel került az éppen soros tanácstag jegyzetfüzeiébe. Bajos lenne ma már pontosan utánajárni, hogy gondjaik közül sorrendben melyik is szerepelt először napirenden: az út, az ivóvíz, a villany vagy a telefon reklamációjuk, de annyi bizonyos, hogy e legutóbbi fogadónapon egyszerre került terítékre valamennyi. Pedig Horváth Antal, az első felszólaló igazán nem akart provokálni, mert csupán az ivóvízhiány miatt kért szót A III. kerületi tanács mindmáig megvalósulatlan ígéreteire apellált. Köztük a a legreménytkeltőbbre is, az érckutatók által nemrég feltárt ivóvízre, amely szerinte egyszer s mindenkorra megoldhatná a szókóiak legrégibb és legégetőbb problémáját. — A tanács megígérte, hogy felveszi a kapcsolatot a mélyfúrókkal, s amennyiben a KÖJÁL-vizsgálatok és a vízhozammérések pozitív eredményt mutatnak, nem sajnálni peremváros művelő- dési házában nagy a tömeg, most fejeződtek be a beszédek, kitüntetésosztások, gratulációk, szűkebb körnek ünnepi ebéd, főhelyen ül majd a miniszterhelyettes. Az utcán — kétoldalt — vasárnapi verőfényben csillognak a kocsisorok. Valamelyikbe bele kéne ülni, öt perc alatt beugrasztana a városba, ott is egy ünnepség, ha a buszra várok, az út legalább félóra. Ismerősöm, ki rokonszakmát űz, és szintén hivatalból érkezett Pestről e vidéki ünnepségre, nagy bölcsen azt mondja: — Ülj be a miniszteri „szekérbe”! — Hogyan? — Egyszerű. Szólok a Sanyi bácsinak, pertu haverom, egy szavába kerül és a sofőr nyitja előtted az ajtót ... — Ki a haverod? — A miniszterhelyettes. Együtt járunk pecázni... Anélkül hogy észrevenné, L mögötte tülekedem át a tömegen. A miniszterhelyettest körülállják, beszélgetnek, kérdezősködnek, mígAkiknek „az isten a barátjuk nem cigarettát vesz elő, nyúlna gyufáért, de bölcs protektorom máris ugrik a gázöngyújtóval, megelőzni senki sem tudja: „Parancsoljon, miniszterhelyettes elvtárs!” Aztán sugárzó arccal körülnéz, várja a hatást, mert lám, ö egy bennfentes, a tüzet ő adta, neki barátja a Fő, de még menynyire! Búcsúzkodásnál is nyújtogatja a kezét, de a Főt már elsodorják a körül- állók. Én is nyújtom be a kezem, el Is kapom a bennfentest, kiráncigálom: „Hol a kocsi?’’ Arca fénylik: „Ja! Ja igen ... Azt mondta a Sanyi bácsi, hogy szívesen, de nem vagy felírva a menetlevélre ... Pedig különben mindent elintéz, együtt pecázunk . .. Érted mi?!” Ez az ártatlanabb fajta. Legföljebb hazudik. Ártani nem tud, helyzetével visz- szaélni nem tud, hiszen egy árva íróasztalnál több mögötte nincsen. A másik már veszélyesebb. Fix pont van mögötte: néhány ezer hold, állattenyészet, több száz főnyi tagság, vagy egy üzem, esetleg éppen egy vállalat. És „ne adj isten”, hogy e fix pont ingatag voltára valaki figyelmeztesse! Először szelíd fölénnyel igyekszik eloszlatni az aggodalmat: — Nézze csak elvtársam, hibát az követ el, aki dolgozik! Különben is régi eredetű dolgok ezek. Meg különben Is fölfele jeleztem már, X elvtárs is tud róla. Minek ezt szellőztetni? És ha ez sem használ, akkor írja a leveleket, telefonál, hivatali ajtókon kopog és a fekete kezd rózsaszín árnyalatot ölteni. — Majd úgyis fölugrok Pestre, aztán szóvá teszem ezt a hülye bogarászást! S azt már csak gondolja hozzá, hogy „Akinek isten a barátja, könnyen üdvözül”. Beszéltem némely gazdasági vezetővel. Harsogva magyarázta az egyik — föl alá járkálva irodájában — s közben a falon függő házi térképre mutatott, mint egy tábornok: — A kukoricámra benyomok 30 embert, a szőlőmre ismét harmincat! Olyan termésem lesz, hogy a világ ilyent nem látott. A másik: — Fejenként kiadtam átlag húszezret, meg a terményt! Ne mondják, hogy szűkmarkú vagyok! Aztán: — Száztízmillió termelési értéket hoztam az államnak. Fizettem 15 nap nyereséget! Jó vállalat, nem? Tetszik most már érteni? Fizet tem, ad t a m, termel- t e m, harminc embert ide, harmincat oda tettem, megmondtam az ember i m- n e k ... stb. Oj hangok. Fals hangok. De hol tanulták a gőgöt, az önzést, a hencegést? Megszédültek a különben szép teljesítményektől? A teljesítményektől, amelyek nem egy ember, hanem egész kollektíva munkásságának gyümölcse. Feledékenyek is. Elfelejtették, hogy honnét jöttek. Rab Ferenc ja majd a beruházást - És mi lett a vége? A uv-vfúrók rég bedugaszolták má< a kutat, elvonultak és így az ígéretből is malaszt maradt. Mondta volna tovább is, de sajnos megbomlott a parlamentáris rend és vele együtt a kísérlet is, hogy a teljesség igényével feljegyezzem az egymást pergőtűz módján követő panasztömkeleget. Többen a kis-szkókói János forrás vészesen csappanó vízhozamára hivatkozva követelték az első felszólaló által említett új lehetőség mielőbbi kiaknázását, s ebből ha vázlatosan is, de kirajzolódott az elsőszámú probléma súlyossága. A szkókóiak egyetlen és már 1905 óta használt forrását két évvel ezelőtt rendbehozatta ugyan a tanács, de a legfontosabbat, a vízterelő csővezetéket nem cseréltette ki, s így a lassanként pusztító korrózió és a vele járó eliszaposodás csaknem negyedére csökkentette le a vízhozamát. Másik és szintén évtizedes problémájuk a két Szkókót összekötő kocsiút karbantartásának megoldatlansága. Soksok reklamálás után néhány évvel ezelőtt maguk fogtak hozzá a megépítéséhez és munkájuk eredményeként nyári száraz időben már megoldottnak tekinthető legalább a fuvarozás. Igaz. a tanács is gondoskodik az út időközönkénti felsalakoztatásával, de sajnos sovány eredménnyel. Ugyanis az első esőzés szemig lemossa a salakot, és ami ennél is rosszabb, alaposan megrongálta az út állagát is: — Pedig mi megtettük a magunkét, mondták — tehát most már a tanácsiakon a sor, hogy ne vesszen végleg kárba a munkánk. Hasonlóan komoly problémájuk az áramszolgáltatás elégtelensége, pontosabban a már évek óta tapasztalt feszültségcsökkenés, ami nagyon sok kellemetlenséggel jár: Mert az még hagyján, hogy élvezhetetlenné teszi a rádiózást, a tv-nézést, de ezzel együtt lehetetlenné a háztartási gépek használatát is — mondották. És a telefon? Több, mint tíz éve „sürgetik” a bevezetését, s nem alaptalanul. Hirtelen jött betegség, rosszullét esetén kilométereket kell gyalogolniuk, vagy inkább futniuk a gyermekkórházig, vagy a tüdőszanatóriumig, ha mentőért akarnak telefonálni, és sajnos volt nem is egy szomorú példájuk a későn érkező segítségről. A fogadónap lebonyolítója, Tóth Józsefné tanácstag minden bizonnyal megelőzött az általa is feljegyzett problémák megfelelő helyre való továbbításában, mégis köt a kétszáz szkókói családnak tett ígéretem. Tolmácsolom a HL kerületi tanács vezetőinek válaszát. S ha csalódást okoz is, de azzal kell kezdenem, hogy sajnos légbőlkapottnak bizonyultak az új forrásról hl- resztelt jótulajdonságok. Boj- tor János vb-titkár szerint ugyanis a mélyfúrók által feltárt víz (szakemberek egyöntetű véleménye szerint) mefty- nyiségben, de minőségben sem üti meg azt az értéket, ami indokolttá tenné a hasznosításához szükséges beruházást Ezek szerint tehát csak egyetlen megoldásban bízhatnak még a szkókóiak: a Já- nos-forrás most már valóban halaszthatatlan és a két év előttinél szakszerűbb felújításában, amihez — mint mondották — társadalmi munkával ők is hozzájárulnának. Vannak azonban vigasztalóbb hírek is. Például, ami a villanyszolgáltatással kapcsolatos problémákat illeti, a DÉDÁSZ nemcsak megígérte, hanem az idei fejlesztési programjába foglalta a kifogásolt áramingadozások megszüntetését. A telefonprobléma is csupán azon múlik, hogy akadjon olyan szkókói vállalkozó, aki helyet ad lakásában a csak ilymódon megvalósítható „nyilvános” telefonnak. A kültelki üzem- biztonság követeli ezt, hiszen köztudomású, hogy még a belvárosban is milyen nehéz szavatolni ezt a telefonron- gálók miatt. És, ami síintén biztató, az útprobléma sem marad teljesen megoldatlan, mert ha az ismert meredeksége miatt nem is kaphat bitumen borítást, de megépítik a már oly régóta esedékes lefolyóját, ami megóvja majd a további károsodástól. Tehát jónéhány jel arra mutat, hogy ebben az évben már nem lesz szükségük a szkó- kőiaknak, újabb „rendkívüli fogadónapra”. V. Gy. Áramszünet — Áramszünet lesz április 30-tg fél 8—15.30-ig, szombaton 12 óráig Rácváros, valamint a szigeti vám környékén. 26-án 7—16 óráig a Dózsa Gy. u. és környékén, Engels u., Blaha L. u., Veterán u., Muskotály u.. Előre u., Bittner A. u. által határolt területen. 26— 27-én 7—16 óráig Borbála JCa- tona J. u,, Vörösmarty u., Mas* git u., Ibolya u., Görgey u.. Szabó I. u., Kedves u.. Arany J. u., Török I. u., Népfront u.. Baltika u.. Tolbuhin u. által határolt területen. M
